Somogyi Néplap, 1972. március (28. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-14 / 62. szám
önkéntes rendőri csoportvezetők értekezlete Kaposváron Becsülettel helytállnak Vasárnap délelőtt Kaposváron, a Fegyveres Erők Klubjában tanácskoztak a megyeszékhely és a kaposvári járás önkéntes rendőri csoport- vezetői. Az ünnepélyes értekezleten részt vett Dombóvári László, a megyei párt-vb tagja, a Kaposvári Járási Pártbizottság első titkára, Horváth László országgyűlési képviselő, a nagybajomi Lenin Tsz elnöke és Bemáth Károly, a kaposvári járás munkásőregységé- nek parancsnoka is. Az önkéntes rendőrök tavalyi tevékenységét dr. Virág Ferenc alezredes, a kaposvári városi-járási rendőrkapitányság vezetője értékelte. Szólt a párt Központi Bizottsága 1969 novemberi határozatairól, majd így folytatta: — A lakosság túlnyomó többsége hatékonyan segíti a rendőrök és az önkéntes rendőrök munkáját. Aktív támogatásukat a közérdekű bejelentések számának állandó emelkedése is bizonyítja. Dr. Virág Ferenc elmondta, hogy a megyeszékhelyen és a kaposvári járásban az 1970-es évhez viszonyítva tavaly tizenegy bűncselekménnyel kevesebb történt, ez azonban nem ad alapot a túlzott derűlátásra. A bűncselekmények hatvan-hetven százalékát a városban követték el. Sok gondot okoznak a nagyközségek is: például Nagybajom, Igái, Kadarkút, Mernye, Nagyberki és Somogyjád. Dr. Sólyom Gábor ezredes, a Somogy megyei Rendőr-főkapitányság vezetője köszönti az önkéntes rendőri csoportvezetőiket. A bűnözők közül négyet emberölés, ötöt emberölés kísérlete, hármat rablás, tizet zsarolás, tizennégyet pedig erőszakos nemi közösülés, illetve közösülési kísérlet miatt ültettek a vádlottak padjára. — A közrendet és a közbiztonságot sértő bűncselekmények számát csökkenteni tudjuk, ha törvényeinket még következetesebben betartatjuk az állampolgárokkal. Az önkéntes rendőrök intézkedjenek bátrabban: ha figyelmeztetéseik nem hozzák meg a kívánt eredményt, forduljanak a körzeti rendőrmegbízottakhoz. A kaposvári városi-járási kapitányság vezetője beszélt a munkásőrség, a határőrség és az önkéntes rendőrök eredményes együttműködéséről. Több esetet említett, amikor közös erőfeszítéssel lepleztek le bűn- bandákat, határsértőket. — A város és a járás területén az 1970-es 273 balesettel szemben 281 közúti szerencsétlenség történt, öt halállal vég ződött. Gyakoribb ellenőrző sekkel, határozottabb fellé péssel az önkéntes rendőrök is hozzájárulhatnak ahhoz, hog; a jövő évi statisztika bizta tóbb legyen. A továbbiakban szó esett az önkéntes rendőri csoportvezetők munkájának fejlesztéséről, az 1972-es feladatokról. — Amikor a BM-szervek városi és járási pártbizottsága a városi-járási kapitányság vezetése nevében megköszönöm az önkéntes rendőrök segítségét, kérem, családjuknak is tolmácsolják köszöne- tünket a megértésért és a nemes támogatásért. Több önkéntes rendőri csoportvezető kért szót, beszámolt tapasztalatairól és javaslatot tett hatékonyabb munkamódszerekre is. Az önkéntes rendőri csoportvezetők értekezletén felIgazi tavasz az öreglaki kertészetben szólalt dr. Sólyom Gábor ezredes, a megyei párt-vb tagja, a Somogy megyei Rendőr-főkapitányság vezetője. Szavaival további erőfeszítésekre buzdított, többek között felhívta a figyelmet a hatékonyabb ifjúságvédelmi tevékenységre, a szórakozóhelyek és a közúti forgalom gyakoribb ellenőrzésére. Befejezésül hangsúlyozta: — A megsokasodott feladatok az eddigieknél is nagyobb odaadást igényelnek Biztos vagyok abban, hogy a kaposvári városi-járási önkéntes rendőri csoportvezetők, önkéntes rendőrök az idén is becsülettel megállják a helyüket. Az ünnepélyes értekezlet végén dr. Sólyom Gábor ezredes Berta János magyaregresi önkéntes rendőri csoportvezetőnek átadta a 15 éves önkéntes rendőri szolgálatért kitüntető jelvényt, negyvenhét önkéntes rendőri csoport- vezetőnek pedig a tízéves szolgálatért járó kitüntető jelvényt. Mintegy ötvenen jutalmat kaptak P. D. Sok minden vár még megoldásra ÉPPEN EGY TANÁCSKOZÁS közepette találkoztam vele a vállalat szakszervezeti bizottságának titkáránál. Van miről vitatkozniuk. A fejlődő gyár sok gondot jelent a vezetőségnek, a szakszervezetnek, azoknak á dolgozóknak, akik valamilyen funkciót töltenek be. Biczó József, a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár kaposvári, gyárának dol- zója. Szakmája lakatos, a szerszámműhelyben készülékszerelőként dolgozik. Pontosabban olyan szerszámokat rak össze apró alkatrészekből, melyekkel különféle munka- folyamatokat tudnak gépeken elvégezni. Ha azt a munkát befejezik, melyhez a szerszámra szükség volt, akkor a szerszámot szétszedik, s másikat alakítanak ki belőle. Ez az igazi anyagtakarékosság. Munkájáról, az üzemben eltöltött időkről beszél. Fiatalember, de már törzsgárdatag. Tizenöt évvel ezelőtt lakatostanulóként kezdte el a munkát, a gyár mostani helyén, ahogy mondta, a volt csutaföl- dön. — Amikor elkezdték építeni a gyárat, akkor még mindenütt csuta volt — mondta. — Még mi is segítettünk az építkezésben. Először egy fémvázas csarnokot építettünk, s ott kezdtünk dolgozni. Talán ha negyvenen voltunk. Azokból az emberekből még jó páran itt dolgoznak. Belőlük nemigen lett vándormadár, mint az utódokból. Sajnos, volt alkalmunk vesződni velük, de nem csinálhattunk semmit, kellett a munkáskéz. Sok mindennel foglalkoztunk, a lakatosmunkáktól kezdve az elektromos szerelésekig. Még a városban felállított lámpaoszlopok nagy részét is mi csináltuk. Ha akkor látta volna, hogy milyen körülmények között dolgoztunk, nagyon meglepődött volna! S ahogy fejlődött a gyár, egyre korszerűbb termékeket kezdtünk készíteni, úgy fejlődött itt minden. A gyártmány is, és az emberek gondolkodásmódja is. Ügy érzem, hogy együtt élek, formálódók a környezettel, a gondokkal és az örömökkel. Az ember csak a munkájáról tud igazán, szívvel-lélekkel beszélni. Mindig örülök, ha olyat alkothatok a rideg fémből, ami valahol hasznot hoz vagy örömet okoz. Lehet, hogy furcsán hangzik, de mindig elérzékenyülök, amikor egy- egy munkámmal találkozom. Ilyen a Divatsarok kirakatainak fémkerete, vagy a többi üzleté a főutcán. Mindig az jut eszembe, hogyan hajlítottuk a kemény vasidomokat, míg a milliméternyi pontosságú keret kialakult. 1957 óta tagja a szakszervezetnek, 1965-től vesz részt a szervezeti munkában. Először bizalmi lett, majd 1968-tól, amikor a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár átvette az üzemet és gyárrá fejlesztette, kezdődött el számára az igazi szakszervezeti és szakmai munka. Megváltozott a gyár profilja. Nagyobb tudást igénylő termékeket kezdtek el gyártani. — Eléggé nehéz időszak volt az átállás. Sok ember nem látta biztosítva jövőjét, s inkább elment a gyárból, más munkahelyre. Azóta azonban sokan visszajöttek. Megszokták a régi gárdát, az itteni közösséget. A vándormadarakért pedig nem kár. Persze a munkaerő-vándorlás továbbra is gondot okoz. Egymás után épülnek a környéken az üzemek, s mind- mind vonzóerőt jelentenek a mi dolgozóinknak. Sok megoldásra váró feladata van az embernek. S hogy ei're mikor és mennyi idő jut, azt nehéz elmondani. A társadalmi biztosítási tanács elnöke vagyok, így tagja vagyok még a vállalati szakszervezeti bizottságnak és tanácsnak is. Emberek problémáival kell nap mint nap foglalkoznom. Sokan kérdezték: hogyan bí- Emberek problémáival kell nap mint nap foglalkoznom. Sokan kérdezték: hogyan bírod idegekkel, energiával. Mindent be lehet osztani úgy, hogy jusson is meg maradjon is. — Volt-e olyan esete az em-1 berekkel, melyet érdemesnek tartana arra, hogy elmondjon? — Nap mint nap van — mondja. — Sokszor kellemetlen is, amikor egyesek segélyt kérnek azért, mert motort akarnak venni, vagy épp szórakozni akarnak. Volt egy dolgozója a gyárnak, aki állandóan segélyeket kért, mivel sok volt a gyereke. Adtunk is neki szépen, próbáltunk a magunk módján segíteni. De aztán rájöttünk, hogy ebből a segélyből bizony semmi sem jut az apróságoknak. Az utolsó fillérig elitta. Amikor újabb segélyt kért, meg is adtuk neki, csak akkor lepődött meg, amikor másodmagammal a pénzen élelmet vásároltunk, s azt elvittük a családjának. Még veszekedett is velünk, hogyan mertük ezt vele megcsinálni. Rend, tisztaság fogad a szerszámműhelyben, ahol dolgozik. Egymás után mutatja azokat az alkatrészeket, melyekből a szerszámokat ösz- szerakja. Minden mondatából, mozdulatából a szakma iránti szeretet és szenvedély áradt. Előkerült a brigádnapló is. A lapok között egy kivágott újságcikk a brigádról, mely akkor, a kezdeti nehéz időkben, igen nagy tetteket hajtott végre. — Mi voltunk az első szocialista brigád a gyárban — mondja büszkén. — Négy alkalommal nyertük el eddig a címet. Nem is tudnám elmondani, hogy azóta hány óra társadalmi munkát végeztünk, vagy mi mindent vállaltunk. De hogy mindet teljesítettük, az biztos. SOK MINDEN VAN, ami még elmondható róla és munkájáról. A gyárban mint embert s mint szocialista brigádvezetőt példaként emlegetik. Eddig két alkalommal kapta meg a kiválódolgozó-jelvényt, jó pár újítását el is fogadták, és eredményesen alkalmazzák. A szakszervezetben végzett kiváló munkájáért pedig jutalomkiránduláson volt a Szovjetunióban. Gyertyás László A trágyát hordó szekerek egymást érték az öreglaki ker- tj-szét hajtatóháza és a melegágyak között. Készítették a holland ágyakat, a trágyára tápdús föld került, aztán az ablakok. Nyolc-tíz asszony tűzdelte a paprikapalántát. Megnéztem a hajtatóházat is. Itt már bimbózták a palánták. Rövidesen az ablakok alá kerülnek. Április második felében már szedhetik róluk a magyar hegyespaprikát. Cserháti István főkertész hol itt, hol ott adta az utasításokat. De nemcsak itt, a belterületen irányított, látogatásom idején éppen a szántóföldi kertészetbe indult. Húsz asszony ugyanis hagymát dugványozott a gondosan előkészített földbe. Igazi tavasz köszöntött a kertészetre. Bár ezen a napon a főkertész minden pillanata foglalt volt, mégis válaszolt kérdéseimre. — Mondjon néhány szót a múlt évről. —• Nem voltunk elégedettek. A hetven holdról csak 1,8 millió forint volt a bevételünk. Ez egy holdra számítva csak 26 500 forint. Tavaly a kertészet hozta a termelőszövetkezetünk bevételének 25 százalékát. — ft' az idén? — a kertészet terül a Egyes területedről, körülbelül 50 holdról két termést akarunk betakarítani. Például a hagyma után, amelyet nyáron főzőhagymaként értékesítünk, késői káposztát, a korai káposz-.. ta után zöldbabot termelünk. ♦ A sárgarépát, petrezselymet a ♦ héten vetjük, a magágyat már J elkészítettük. A kertészeti brigád 40 főből áll, vannak gé- J peink is, bár korántsem elég. ; A kertészet 95 százalékán al- ; kalmazunk vegyszeres gyom- í irtást. Így pótoljuk a munka- : erőhiányt. Központi kertészeti • telepünkön 4500 négyzetméter $ melegágyi ablak és 5200 négy- S zetméter fóliafelület segíti a: termelést. 30 000 fej salátánk j szépen fejlődik a fóliák alatt, ♦ április elején vihetjük piacra. 5 1,6 millió darab palántát tér- j melünk. Kertészetünk célja, j hogy 1972-ben 118 vagon árut t adjunk és 2,5 millió forint be- j vételt érjünk el. Ez 654 000 fo- j rinttal több, mint az előző évi. J — Hol értékesítik a zöldségféléket? — összes termésünket a MÉK fonyódligeti kirendeltségének szállítjuk, ök is számítanak ránk. Mint mondják, a nyári balatoni ellátás egyik bázisa lesz kertészetünk. Itt említem meg, hogy 70 000 palántát adunk a lengyeltóti áfésznek, ők már évek óta tőlünk szerzik be a háztáji gazdaságok szükségletét. Aztán még valami, amit fontosnak tartok elmondani: meghirdették az országos zöldségfejlesztési programot, mi eddig sajnos még nem érezzük a segítséget, kivéve azokat a szakmai tanácsokat, amelyeket a MÉK szakembereitől kapunk. D. Z, Nemes György: laiiiiiiiiiiiiiiiiii Dávid es Klotild 4. rész A nyakamba csimpaszkodott, lábujjhegyre állt, a nyakát felnyújtotta, és fitos orrát az enyémhez érintette. Aztán megfeszítette a két karját, uj- jai szorosan kulcsolódtak a tarkómra. így íelhúzózkodott rajtam, hogy könnyebben ösz- szeérjen az orrunk. Olyan erősen nyomta orrával az orromat, hogy egyszerre csak bizseregni kezdett az orreimpám. Nagyot tüsszentettem és felébredtem ... A dívány plüss- párnája bizsergette meg az orromat. Elővettem a klarinétot, elővettem a Kröpsch-füzetet. Mit tegyek? Ezekkel a gyakorlatokkal kell mindennap kezdeni. Nem ment sehogy se. Kemény lehetett a nád. Abbahagytam, de előbb becsuktam az ablakot. Károly bácsiék háza száz méterre van tőlünk, de jócskán odahallatszik a tülökhang. Faragtam egy nádat. Sokáig bíbelődtem vele, mert még mindig nem tudok tisztességesen nádat faragni. Kicseréltem a régit. Most, persze, jobb lett. Nem is éreztem kedvet a Kröpsch-gyakorlatokhoz, We- bert vettem elő. A lassú részt nagyon szépen fúvóm, szavamra! A tükörben is néztem magam: jól tartom-e a csövet? Még pofákat is vágtam. Fintorogtam, mint egy lány. Vagy helyesebben: mint egy majom. Egyszer csak meghűlt bennem a vér. A verandára néző kis ablak üvegéhez nyomta az orrát ez a Klotild, vagy hogy a fenébe hívják. A piszesége még piszébb lett, ahogy az orrgumója szétnyomódott az üvegen. Leeresztettem a hangszert a kezemből, és odaugrottam az ablakhoz. Ez a Klotild nem szaladt el, hanem bátran nézett a szemembe. — Mit keresel te Itt? —- kérdeztem. — Hallgatom, hogy muzsikálsz. Már nem először hallom — felelte. — Mikor hallottad? Rendszeresen leskelődsz? Szigorúan nézett végig: — Elment az eszed, Dávid — Megfordult, és meztelen karjával hátra mutatott a hegyekre. — Ott kószáltam néhány nappal ezelőtt, onnan hallottalak. Nagyon szépen klarinétoztál. Imádom a klarinétot. — Klotild szembe nézett velem, de a karja még mindig hátrafelé csavarodott. Az uj- jai kecses tartásban megmerevedtek, mintha elrendezte volna. De én gyanakodón néztem rá. — Honnan tudod te, hogy mi a klarinét? — kérdeztem. Arcát most elfintorította, úgy, mint a többi lány, s ami olyan utálatos. — Nézd csak. Mindenkit kis hülyének nézel? Kinyújtotta a nyelvét, megperdült, de úgy, hogy kétszer fordult meg maga körül. Aztán táncolva ellibegett. Zöld ruhája beleveszett az alkonyodó erdő sűrűjébe. Tudtam, hogy eljön. De nem gondoltam, hogy ilyen hamar. Ma reggel nyújtózkodtam, légzőgyakorlatokat végeztem az ablaknál. Hálóingben voltam. A mellbimbóm átlátszik ► ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ az inganyagon. Ha az ingem áttetsző batisztból volna, még jobban átlátszana. Épp bokagyakorlatba akartam kezdeni, mikor kinéztem az ablakon. Kit látok? Dávid baktat a turistaház felé. Hóna alatt egy üveg. A pálinkás üveg. Három napja ezt vitte el tele. Persze, hozza, hogy visz- szaváltsa. Gyorsan megmosdottam. Fogat is mostam. Tenyeremet a szám elé tettem. Erőset leheltem. Orromot megcsapta a fogkrém illata, ötcentis hajamat ujjal is meg lehet gereblyézni. Lábamat a gumitalpú szandálba dugtam. Szeretem. Olyan rugalmas. Jól lehet benne ugrani. Egy fehér habselyem nadrág és a zöld kartonruha. Kész. Az ablakból láttam, ahogy Dávid búsan bandukol elfelé. Persze, engem keresett. Az üvegbetét csak ürügy volt. Engem pedig nem talált. Vártam egy darabig. Mikor eltűnt a kanvarban, utánaeredtem. Előbb azért még beszóltam anyucinak. Zöldbabot tisztított. — Nem, nem kell segítened — mondta, pedig még ki se nyitottam a számat. — Megyek ugrálni egyet — mondtam, és átöleltem. — Menjél csak — mondta. — Csak ide megyek, a hegyoldalba — mondtam. (Folytatjuk.) D SOMOGYI NÉPLAP Kedd, 1972. március 14.
