Somogyi Néplap, 1972. március (28. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-14 / 62. szám
€IRAUDOUX Trójában nem lesz háború Két kortárs szerző darabját láthatta egymás után a kaposvári közönség a Csiky Gergely Színházban. Ez természetesen korántsem jelent egysíkúságot, sőt az a jó, ha a néző gondolat- és élményvilágában összekapcsolódik a két előadás látványa — Brecht és Giraudoux. Az ilyen műsorösszeállítás didaktikus erényekkel is dicsekedhet (fordított bemutatósorrendben még inkább talán). Mindkét szerzőt tehetsége, haladó mondanivalója, filozófiai érdeklődése emeli ki a századelő vegyes irányzatú drámaforgatagából, s mindezeknek köszönhető, hogy állandó helyei vívtak ki maguknak a színházak műsorában. Meg kell jegyezni: egyiknek sem volt könnyű — elsősorban korában nem. Mégis, nemcsak koruk drámaművészetének nagyjai, elvezetnek utókorukba ás, Giraudoux például élénken hat a mai francia dráma egyik legnagyobb egyéniségére — Anouilh-ra. Ügy vélem, sokan rájöttek: a brechti »-tágassággal-«, izgalmas, agitatív erővel szemben másfajta erények csillognak Giraudoux drámájában. A francia diplomata-írót sok méltatója (főleg a francia »szalon-központúságból« kiindulva) ma is rétegszerzőnek, túlságosan intellektuálisnak tartja, elsősorban iskolázottságánál fogva. Valóban, olvasott nézőt kíván Giraudoux, de értéke mégsem az intellektuális mélységekben, hanem a minden nézőhöz szóló játékos humorban és emberségben keresendő. A kultúrélmények, a mitológiai keret vagy ürügy számára — ahogy tetszik. Drámái valóban visszanyúlnak külsőért, helyszínért az antik világba, de mindez puszta lehetőség arra, hogy korából támadt, kora támasztotta gondolatait tolmácsolhassa egy ezekhez pompásan illő antik kosztümben. A kaposvári előadás nagyon egyértelműen, tisztán hangsúlyozta ezt — rendezői felfogás, díszletek, jelmezek által. A Trója témaválasztásához, cselekménymenetéhez elvezet bennünket Giraudoux pályája is. Íróként ragyogott, diplomataként csillogott. Ez a forrás eleven éltetője humorának is, emberségének is. Pacifizmusa valóban intellektuális, elsősorban az értelemre kíván hatni. (A második világháború után mindez kevés már.) A háború előtti Trója egy napjának színpadi rajzában, lerázva a mitológia minden pátoszát, a héroszokat állandó embei-i mivoltukban, közelségben, gazdagon jellemzi. Ha nem használnák manapság derűre-borúra a szót, legszívesebben egyszerűen annyit mondhatnánk: aktualizálja antik témáját. Ezt az adaptálást azonban figyelmeztetően teszi, egy hatalmas társadalmi tablót állítva színpadra. Az örök homo ludens játékos emberségével példáz, rokonszenves merészséggel semlegesíti a mitológia egykedvű isteneit; nem hagyva kétséget: mindenért, ami a földön történik, az emberek felelősek. A darab a második világégés előestéjén született Valóban meghatározó életérzés munkálja sajátossá színpadi világát. Gyergyai Albert írja prózahőseiről: »Az ő fiataljaiban, a nőkben még Zengjen a hegedűd, Péter! SOKÁIG ZÚGOTT a taps a nézőtéren. A riporter mellett pedig meghatottan ott állt a pályája kezdetén álló Tóth Péter, s boldogan szorongatta kezében a hegedűt, melyet a izgalommal nézték Kaposváron és Csurgón is. A Budapesti Zeneművészeti Szakközépiskola növendéke ugyanis Somogybái indult el a zenei pályán. Először odahaza hegeÉNEKLÖ EFJÜSAG Nyolc kórus a mikrofon előtt Él-"""ül - && Zákány! Zsolt középiskolai kórusa, a Táncsics gimnazisták. Gázművek nyugdíjas üzemvezetője ajándékozott neki. A Budapesti Zeneművészeti Szakközépiskola növendéke február 18-án szerepelt a televízióban a Muzsikus fiatalok című verseny hatodik középdöntőjében, s jelenleg az ötödik helyen áll. Sokan emlékeznek rá, hogy Tartini-Kreis- ler Variációk egy Corelli-té- mára című darabját szólaltatta meg akkor a szabadon választott művek kategóriájában. Amikor a műsort vezető riporter, Kopeczky Lajos beszélgetett vele, kiderült, hegy kölcsönhegedűvel jött el a versenyre. Látta és hallotta mindezt Homor István nyugdíjas is, s felhívta a televíziót, hogy ő szívesen odaajándékozná a tehetséges fiatalembernek a huszonnyolc éve a szekrényén porosodó hegedűjét. E megható ajándékozást vasárnap délután láthattuk a televízióban, a Muzsikus fiatalok VII. középdöntője közben. A rokonszenves nyugdíjas bácsi elmondta, hogy egy barátjával játszott együtt húsz évig, aztán bestia meghalt, s a hegedű fölkerült a szekrény tetejére. A zenéhez azonban nem lett hűtlen, most is eljár a Gázművek énekkarába. s érmen rádiófelvételre készül a kórus. — Én szeretném Péternek átadni ezt a h°r'"'1űf, melyet fóltve őriztem űjc-jntén kívánom. l^gven benne öröme, használja egészséggel mindnyájunk örömére — e szavakkal és hatalmas tans kísé”e- t.ében nvúj tóttá át a hegedűt a fiúnak, aki annvira piros volt. ho'Tv a riporter megjegyezte: be kár, hogy nem szí07* ri ^ $ , Vct^vok a.7 öv • 1 • ' 1 mrTt tngadnám. nagyon s- mem köszö p,-,m ’ ; ■ ■ nm fogok rá vigyázni, s a legszebb élmények fűzűdnek majd hozzá. Péter szereplését és vasárnapi megajándékozását nagy dűlt, később a művelődési ház tanfolyamára járt el, zeneiskola hiányában azonban nem tudott kibontakozni a tehetsége. Éppen tíz évvel ezelőtt az édesapja bent járt a kaposvári zeneiskolában, s megérdeklődte, hogyan járhatna be Csurgóról a fia. Geibinger Sándor- né hegedűtanár felkarolta Pétert — ma is tartja vele a kapcsolatot —, nagy gonddal es szeretettel egyengette az útját. Váltig mondogatta: »Ennek a gyereknek nem szabad vidéken maradnia, hiába jár be Csurgóról, szakiskolába vagy főiskolára kellene bejutnia.« Tóth Péter életében Bronyin professzor budapesti kurzusa hozta meg a fordulatot. A szovjet hegedűművész tanfolyamán Geibinger Sándorné is részt vett mint hegedűtanár, s felvitte a tanítványát, bemutatta a professzornak, ö is tehetségesnek látta a gyereket, a budapesti hegedűtanárok is. s megnyílt az út a szakközép- iskolába. Már az első évben 1968-ban jól startolt Péter, megnyerte a zeneiskolások hegedűversenyének egyik kategóriáját. Tanárai, ismerősei ma is figyelemmel kísérik a fiatalember szereplését, s most különösen örültek, hogy ő is ott van a Muzsikáló fiatalok versenyzői között. Azt az elődöntőt, melyben szerepelt, együtt nézték meg a zeneiskola tanárai, s most azér szurkolnak, hogy bekerüljön a döntőbe. EDDIG CSAK kölcsönhege- dűje volt a Somogyból elindult tehetséges fiatalembernek. Egy munkás azonban leemelte a szekrény tetejéről kedves hangszerét, s neki ajándékozta. Reméljük, hogy olyan szép hangon zeng majd, mint a szeretet, s meghozza az igazi nagy sikereket is, hiszen lapunk is azt jósolta hét évvel ezelőtt, hogy hallunk még Péterről. Lajos Géza inkább, mint a férfiakban, éppen kiválasztottságuk, kivételességük révén van valami felelősség.« Azt hiszem, mindez érvényes Hektorra is, de And- romachéra különösképp, ö a kulcsszereplő; anyasága, asz- szonyisága és trójaisága által. Féltése, szinte megfoghatatlan örök szomorúsága által. Vele szemben razolja meg a felelőtlenség, önállótlanság szimbólumaként Helénát, s őt is körüllengi egy sajátos misztikum. Nem mindenütt fejezi ki vagy festi meg azt Girau- doux, inkább lírai könnyedséggel ábrázolja csak. Felvonultatja a háború többi kulcsfiguráját is arisztofá- neszi dévajsággal; a bölcs He- kubát, a tehetetlen Priamust, a gőgös Demokoszt, a hiú Párisi, a pesszimista Kasszandrát, a tipikus és örök diplomata Odisszeuszt (aki legtisztábban magyarázza, hogy a végzet: mohó és makacs zsákmányvágy) — társadalma valamennyi csillogó, értelmes és tökkelütött figuráját, antik mezben, örök érvénnyel. Amit elmondtunk Gdrau- doux-ról, azt a kaposvári előadás mondatta velünk; a figurákat értelmesen, szinte oktató szándékkal színpadra állító hű rendezés Komor István és Kertész Mihály András munkája. Giraudoux-felofgá- suk elsősorban a drámaíró, az ötletes szerző előtt tiszteleg, intellektusát merészen, üdítően színezték, vitathatatlan értékű típusokat állítva a színpadra. Legjobban Verebes István — Ajaxa, Olsavszky Éva — Hekubája és Kátay Endre — Demokosza tetszett. Talán a figurák egyértelműsége már előlegezte a nagyszerű alakítást, mindenesetre az alakok teljes arcát villantották fel, ordítva és bölcselkedve. Jól szembeállított ellentétpárt láttatott előttünk Molnár Piroska meleg, szenvedélyes Andromachéja és Andai Köti hideg — talán túlságosan is elvont — Helénája. Még egy játékpárhuzam — Szabó Kálmán és Kun Vilmos. A szorongató és szorongatott; visszafogott, mégis szuggesztív játékukkal a sikeres színházi est legbiztosabb alakításai. Hőgye Zsuzsa antik tartású, méltóságteli figurája, Kiss István üres Párizsa és Dánffy Sándor hajlékony garincű jogtudor Busirisa említést érdemel. Epizóddá sikerült Garay József Priamosa. figyelemre méltó alakítást láttunk Kardos Gábor, Deutsch István, Tóth Béla és Pusztaszeri Emilia játékában. Délután csúnyán összezördült a feleségével. Még arra sem jutott idő, hogy alaposan kiveszekedjék magukat, mert az asszony sírva elrohant dolgozni. Aznap ugyanis délutáni műszakja volt. Érthető, ha a férfi meglehetősen feldúlt idegállapotban lépett be az üzletbe, hogy húsz deka préselt marhanyelvet vásároljon vacsorára. Rosszkedvében szeretteit volna odaszólni a fehér köpenyes eladónak, hogy miért másokat szolgál ki, mikor ő sokkal később jött, mint a többiek. Az eladó azonban megelőzte őt, és kedves mosollyal érdeklődött: — Mit parancsol? — Húsz deka préselt marhanyelvet — morogta a fogai közölt, s alig várta, hogy dühtől céklapirosan odaszólhasson: — Most mi a ménkűnek ad a végéből? Hülyének néz engem, aki mindent elfogad?! Nem lopom én a pénzt! Tessék érte rendes, normális marhanyelvet adni, a közepéből! Az eladó azonban a legszebbik marhanyelvből szeletelt, és hajszálnyira a középéÉneklő ifjúság. A kodályi eszmét követi és valósítja meg a Magyar Rádió, valamint a KÓTA együttes versenysorozata, amely a múlt évben kezdődött, s most, 1972 márciusában a középdöntőknél tart. Szeged után Kaposváron folyt az izgalmas területi verseny; vasárnap délelőtt a Munkácsy Mihály Gimnázium aulájában hét somogyi általános és középiskolai kórus, valamint a dombóvári Gőgös Ignác Gimnázium vegyes kara lépett a mikrofon elé. Három éven át állandó munkát jelent ez a verseny a részvevőinek, jövőre a középdöntő legjobbjaiból kerülnek ki a győztesek. Elég volt a Munkácsy Gimnázium auláját körülvevő tantermek ajtóira pillantani, a kiragasztott helyfoglalásokból megtudtuk, melyik együtteseket halljuk rövidesen. A Há- mán Kató Általános Iskola, a böhönyei, a berzencel, a kaposvári Tóth Lajos Általános Iskola neve mellett a már említett vendégkóruson kívül a fonyódi Karikás Frigyes Gimnázium, a kaposvári Munkácsy és a Táncsics Gimnázium vehetett részt korábbi eredménye alapján a középdöntőn. A berzenceiekhez be is kopogtattunk, hogy érdeklődjünk, mi a »titka« a jó kórusnak? Peperő Gyula énektanár válaszolt: bői. S mindezt a férfi legnagyobb megdöbbenésére. — Nekem ne legyen több az áru egy dekával sem — készült felordítani. — Megértette? Húsz deka marhanyelvre van beállítva a gyomrom, egy dekás túlterhelés már komplikációt okozna. Mi a fészkes fenének mér nekem többet?! Maga ellenszenves alak! Nem vagyok hajlandó annyit elvinni, vegye tudomásul! — ordította volna boldogan, dühtől tajtékozva. De a marhanyelv pontosan húsz dekára sikerült. És az eladó kedves mosoly- lyal szólt: — Parancsol még valamit? A pénztár előtt még mindig reménykedett, hogy talán bele tud kötni a középkorú pénztárosnőbe, és levezetheti bosszúságát. A pénztárosnönelc aznap talán már 6 volt a tízezredik ügyfele, de kedvesen, barátságos mosollyal vette át a pénzt, és kétszer meg is köszönte. Keserű szájízzel, tomboló haraggal lépett ki az utcára. Elhatározta, hogy ebbe az üzletbe sem jön többé családi botrány után. Galambos Szilveszter — A gyerekekben él a szereplési vágy, csak ki kell tudni elégíteni. A mi iskolánk folyosója szinte mindig énektől hangos, mert szeretnek énekelni a gyerekek. Nem szerénytelenség, de a válaszhoz hozzá tartozik: a jó kórus »titka« az is, hogy mennyire szereti a kórust — a vezetője... (Peperő Gyula tagja a Heisz Károly vezette pedagóguskórusnak.) Elsőként a Hámán Kató iskola pettyes nyakkendős kórusa lépett a mikrofonok elé Schuszter Gyuláné vezényletével — igen szép produkcióval. A továbbjutás eredménye még nem ismert, tehát van még miért izgulni, de a ber- zenceiek jó szereplése önmagában is sikert jelent. Két szólóénekesük nevét Brahms-: Egy édes hangú kismadár című kórusművében nyújtott emlékezetes szereplésükért föl is jegyeztem: Rákár Ibolya és 1 Szablics Katalin. Vasárnap délután rendezte meg a honvédség a Ki mit tud? tájegységi művészeti bemutatóját a Latinca Művelődési Központban. A műsort a pécsi Mecsek együttes kezdte meg. A jól felkészült tánczenekar megérdemelt sikert aratott, valamivel halványabban szerepelt náluk a pécsi Petőfi- laktanya tánczenekara. Számaik kidolgozatlanabbnak hatottak, mintha a felkészültségben lett volna árnyalati különbség. A versmondók teljesítménye szinte meghatározója volt a sikeres estnek. Jól megválasztott költeményekkel léptek színpadra, egyéniségükhöz il- lőekkel. Élményt nyújtottak. Érlelt, átélt, a művekkel kellőképpen azonosult előadásokat hallhattunk. Krum Arám honvéd Győri László Történelem című versét mondta a legárnyaltabban. Gálái Péter Illyés Gyula Bartók című költeményét választotta. Hasonló teljesítményt nyújtott Köves Gábor is. Nehéz feladat várt Favhammer Flóriánra, amikor saját versének előadására vállalko -.ott. Szerkezetileg jó a vers, előadása azonban nem a legjobban sikerült. Tág gondolatsort ölel fel a költemény, de hallgatta végig a műsort. — Hogy tetszett? — kérdeztem őt. — Bár a kórusoknak nem kedvez a délelőtti szereplés, a hangszalagok ilyenkorra még nincsenek eléggé »beénekelve«, mégis nagyon színvonalas műsort hallottam Kaposváron. A Tóth Lajos Általános Iskola kórusának produkciója lepett meg a legjobban. Nemcsak helyben tartom kiemelkedőnek őket, országosan is élvonalbeliek — mondta. Műsorukból Britten Te rózsaág című művének különösen örültem, mert azt is jelezte, hogy ha az Éneklő ifjúság vetélkedőt, és általában a kórusok munkáját színvonalasabbá akarjuk tenni, frissíteni kell a műsoron. Lehetőleg még kottából fedezzék föl az új, friss műveket a kórus vezetők. Somogybán újnak számított a Táncsics Gimnázium előadásában Karay: Casy John című, dzsesszes ritmusú, hangzású műve, melyet Zákányi Zsolt vezényelt. Sok és hasznos munkát végez az ifjúsági kórusmozgalomban a Kardos házaspár. nem ezeket juttatta kifejezésre. Színvonalasan adta elő műsorát a lenti néptánccsoport. Nagy sikert arattak a szatmári verbunkkal. A nagykanizsai néptánccsoport előadásában pásztorcsárdást láthattunk. A kaposvári FEK-tánccsoport a Kontrasztok című táncot mutatta be. A kaposvári Latinca irodalmi színpad érdekes produkcióval hívta fel magára a figyelmet. Várunk este a szobornál című összeállításuk azonban íélsikert aratott. Jó volt a témaválasztásuk, de erősen érződött az előadás szétszabdalt- sága. A sokrétű gondolati anyagot nem kovácsolták ösz- szefoghatóra. Nem éltek a téma adta lehetőségekkel, a tartalom tömörsége, az eszmei mondanivaló súlyossága elsikkadt, felszínes maradt. A zeneszólisták közül Denke Sándor honvéd Beethoven hegedűversenyének részletével méltán aratott elismerést. Pápai István hangszerszólójáról már nem lehet ezt elmondani. A Szűcs házaspár pol-beat duója messze kiemelkedett ebben a kategóriában. Lendületesen, fiatalos erővel adták eló dalaikat. Ezzel szemben eről- tetettnek tűntek Győri Béla pol-beat számai. B. G. COMOGTf NCPLAP 1972. március M. Tröszt Tibor Veszekedni jó Szekeres Ferenc, a Budapesti Madrigál Kórus vezetője, Vogel Mariann, a rádió ifjúsági osztályának vezetője és Erkel Tibor zongoraművész foglalt helyet a zsűriben. Erkel Tibor a rádióskocsiban Kardos Kálmán és felesége »virtuóz« szereplője volt a vasárnapi rádiófelvételnek. Hol egy kórus élén, hol a zongora mellett láttuk őket. Horányi Barna Honvédségi Ki mit
