Somogyi Néplap, 1972. február (28. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-08 / 32. szám

Ki mit tod ? művészeti szemle KOLDUSOPERA Tudósítás két járási bemutatóról Balatonboglár Mintegy kétszáz kultúrmun- kás találkozott szombat dél­után Balatonbogláron, a járá­si művelődési házban. Itt ren­dezték a Ki mit tud? és a * művészeti szemle első járási bemutatóját Somogybán. A műsor első részét a folk­lór jegyében állították össze. A holládi, a vörsi és a buzsáki Röpülj páva-körök menyecs­kekórusai, a táskái ak férfi népdalkórusa ugyanúgy »ara­nyat- értek, mint a táskái ci- ierazenekar, vagy a Balaton- boglári Állami Gazdaság tánc- együttese. Sokat fejlődött a balatonboglári áfész szöllős- kislaki tánccsoportja is. A mű­sor második részének kiemel­kedő száma volt Jack London •»Matróz lovon- című irodal­mi összállítása. A közön­ség nagy tetszéssel fo­gadta. Zsiborás Zsuzsa, Doma lUma versmondók, a Réczes Éva és Berdán Judit duó, va­lamint Gergye György paro- dista számai nyújtottak többet az átlagnál. A zsűri a bemutató 14 szá­mát jutalmazta arany foko­zattal. Németh Ernő, a fonyódi tanácsi hivatal művelődésügyi osztályának vezetője elmond­ta: — Három falusi körzeti és egy középiskolai bemutatón 100 műsorszámot láttunk a já­rásban Ebből választottuk ki a huszonkét produkciót a já­rási bemutatóra. Örülök an­nak, hogy új színt hozott mű­sorunkba Táska férfikórusa és citerazenekara. A táncdal első alkalommal jelentkezett a já­rási szemlén. Ügy gondolom, a 14 arany nem rossz bizo­nyítvány. A tapasztalatok sze­rint a balatonszentgyörgyi és a balatonboglári tanácsok tö­rődtek legjobban a szemlével, a művelődési munkával. Ezek­ből a körzetekből volt ugyanis a legtöbb műsorszám. Sajnos, egyetlen számot sem adott a járási bemutatón a balatonlel­lei, a fonyódi, a somogyvári, a látrányi és a somogytúri körzet, pedig az utóbbi két község korszerű művelődési otthonnal rendelkezik. Hiá­nyoztak a buzsáki táncosok is. Marcali A vasárnap délutáni mű­sor előtt két vezetőt kérdeztem meg a felkészülésről. Mészá­ros Gyula a járási művelődé­si ház tánccsoportjának veze­tője: egy éve alakultunk, hat táncot tudunk, a legjobb ket­tőt hozzuk. Bízom a gyerekek­ben. Most új összeállítást mu­tatunk be balatoni és pásztor­dalokból. Kövesdi Tiborné, a meszteg- nyői táncegyüttes vezetője: — Lakodalmassal szerepelünk, szeretnénk hagyományainknak megfelelően jó hangulatot te­remteni. A kezdésre zsúfolásig meg- .töltötte a közönség a művelő­dési ház színháztermét. A me­Rongyok és orgona. Ko­ronázási haran gkon d/ulá sok és vak koldus kopogó botja. Bár- sonyhuzatú nászágy az istál­lóban. Szédületes kontrasztok, el­lentétes hatások özönéből épül a Koldusopera. Hazug harmóniák és őszin­te disszonanciák. Néha maszkot is viselnek Brecht színpadán... A ka­posvári előadáson a díszletek látványos keretében, találó jelmezek maskaráiban a sze­replők — igényesebben — önnön arcukból formáltak maszkot. Mondják a szerzőről, hogy katonazubbonyt hordott, kü­lönlegesen vastag szivart szí­vott és meghökkentette a pol­gárt. Azóta is, ha darabjai nem óvatoskodó, finomkodó, átértelmező kompromisszu­mok által kerülnek a közön­ség elé, meghökkentenek mindenkit. A Koldusopera plebejus igazsághír detése; a társadalom alsó és felső réte­gednek, lényeges mozgatóru­góinak puritán egyszerűsége, megrázóan és meggyőzően iz­galmas művészi illusztrációja. A jó Brecht-előadás láttán könnyű a néző dolga. A darab tisztán, szinte ki­tárt tenyéren tartja elénk minden szándékát, mondan­dóját, mint egy magvát kife­lé fordító gyümölcs. Babarczy László ilyen elő­adást rendezett Kaposváron. Markánsan összefogott pu­ritán következetességű, szik­rázó és sziporkázó ötletességű előadást. Nem rejt és nem is túloz semmit, mindenkihez igyekszik és sikerül is szól­nia. Tiszteletreméltó hűsége a szerzőhöz, s ebben a vaske- retben csillogtatja fel rende­ződ erényeit. Színpadára betó­dul az élet színével és visszá­jával; alapérzéseivel, tiltako­zásával, esendő és gyűlöletes figuráival. Azzal a lehetséges teljességgel és elkötelezett igazságérzettel, melyet Bér­től t Brecht művészete példáz és képviseL A songok böl­csessége szinte kiolvad a já­ték hevületében, a részletek pontos kapcsokkal illeszkedve építik a társadalom-anató­miát, nyomor-vénákat, pénz mozgatta szíveket gondosan preparálva. Kurt Weill muzsikájában groteszk harmónia csendül. Pontos és hű ez a zene a szer­zőhöz, szerves lendítőerő. Fülbemászó, hogy kitisztítsa hallójáratainkat, néhol any- nyira szirupos, hogy szinte édességundort kelt bennünk, máskor látványosan és hazu­gul andalító. Csupa ellen­pontozás, csupa kontraszt zsoltártól a kocsma sramliíg. A ^ hangszerelés ötletgazdag, illő a játékhoz, s a zenekar Orosz István vezényletével nagyszerű tolmácsolója a mu­zsikának. A karmester orgo­naszólói szinte polipkarként kússzék körül, festik alá a gondolatokat. Blum Tamás fordításának szövege nyers és eredeti — szemben a korábbi finomkodó Monet-kiállítás a Marmottan Múzeumban »EGY SZEMMEL látja a vi­lágot, de uram isten, micsoda szemmel!« — mondotta róla Paul Cézanne. Már kezdő fes­tő korában »íényvadász«-nák nevezték. Több volt ez, mint egyszerű fénykeresés, szinte megérezte sorsát Szemét há­lyog támadta meg, és így Claude Monet műveinek leg­nagyobb részét egyre roha­mosabban fátyolosodó szem­mel festette. Utolsó, befejezet­len képei tanúskodnak arról az elszánt, elkeseredett »fény- vadászatról«, amellyel igye­kezett megragadni a virágok és fák között, a normandiai Giverny kertjében meg-meg- csillanó fényeket. Givemyből nemrégiben ér­tékes műkincsgyűjtemény ér­kezett Párizsba. Többek kö­zött négy Renoir, továbbá Se- verac, Signac alkotásai, két Rodin-szobor. Monet magán- gyűjteménye most került Pá­rizs egyik legkisebb, de egy idő óta a világ érdeklődésé­nek középpontjában álló mú­zeumába, a Musé Marmottan- ba, amely Passyban, a Szajna és a Bois de Boulogne között található, a Rue Louis-Boilly 2. szám alatt. Az eddig főként bútorgyűj­teményeiről nevezetes Mar­mottan múzeum (itt őrzik többek között Napólen egy ágyát) most — a Givernyből érkező magángyűjteményen kívül — 65 Monet-képpel is gazdagodott. Ezzel az Oran­gerie után a Marmottan mú­zeum lett az impresszionista művek legjelentősebb tárhá­za. A gyűjteményt Michel Mo­net, a festő 1966. február 3-án, 88 éves korában autóbaleset következtében elhunyt fia hagyta a Marmottan múzeum­ra. A vásznak és szobrok el­helyezéséről Jacques Carlu gondoskodott. A műalkotások sorrendjével érzékeltetni kí­vánták egy több mint fél év­százados művészi pálya ki­emelkedő állomásait. A leg­korábbi képet Monet 30 éves korában festette. Címe: »Ca­mille Monet és unokahúga a trouville-i strandon.« A leg­utolsó pedig az 1923-ban ke­letkezett »Japán híd Giverny- ben«. Van egy kép, amely előtt mindig hosszan időznek a lá­togatók, ez pedig az 1872-ben a Le Havre-i kikötőben fes­tett »Napkelte impressziója« című alkotás. A gyűjtemény legszebb darabjai azonban a Givernyben készült képek. Hallatlan munkabírással dol­gozott itt mindaddig, míg el­hatalmasodó szembaja végleg kikényszerítette kezéből az ecsetet. Sok befejezetlen képe életművénk legszebb alkotásai közé tartozik. A PÁRIZSBA ÉRKEZETT gyűjteményt négy Renoir-kép is gazdagítja. Ezek között van Monet kedvence, amelyet Re­noir 1872-ben feleségéről, Ca- mille-ről készített. Mondják, hogy egy szép napon dúsgaz­dag amerikai gyűjtő kopogta­tott be Givernybe. Szeme megakadt az említett Renoir- képen, és hallatlanul magas árat kínált érte Monte-nak. A napon festegető művész keze megállt a levegőben, és ünne­pélyesen így szólt: »Egyszer az opera egy híres művésze nem volt hajlandó ezért a ké­pért 50 frankot adni, pedig igen nagy szükségem lett vol­na pénzre. Ma már azonban oda nem adnám az amerikai nemzeti bank egész vagyo­náért sem.« ‘ gyei zsűri 19 műsorszámot ér- j tékelt. Ezek közül 10 ért ara- j nyat. Különösen kiemelkedett j a somogysámsoni áfész citera- í zenekarának játéka, Király Mária, Navrasits Mária és Böczkös Zoltán szavalata, Szá­lai Ibolya balladaéneke, a marcali művelődési ház és a marcali áfész mesztegnyői Berzsenyi ének-, zene- és tánc- együttesének, a somogyszent- páli Röpülj páva-körnek — valamennyien KISZ-korú fia­talok voltak —, a marcali mű­velődési ház beatzenekarának és Marton Gizella táncdaléne- kesnek a műsora. Közülük töb­ben kaptak meghívást kiemel­kedő megyei rendezvényekre, néhány együttest, szólistát ja­vasoltak a Ki mit tud? megyei döntőjére is. Henger László, a járási hi­vatal művelődésügyi osztály- vezetője így értékelte a mű­sort: »Sikerült előrelépnünk, úgy érzem. Ezt a szereplők és a művészeti vezetők jó mun­káján túl annak tulajdonítom, hogy nagyszerűen együttmű­ködtünk a járási KlSZ-bizott- sággal, a tömegszervezetek­kel, a fogyasztási szövetkeze­tekkel. A járási bemutató anyagát egyébként félszáz mű­sorszámból választottuk ki.« Színvonalas, jól szervezett volt a marcali bemutató. Saj­nálatos azonban, hogy olyan nagy községek, mint Böhönye, és Kéthely — ahol pedig füg­getlenített művelődésiotthon- vezetők működnek — egyetlen műsorszámmal sem szerepelt. D. Z. adaptációval —, és szemtele­nül igaz is, mai nyelven. A kolduskirály lányát elcsábító Bicsíka Maxi képén ezúttal nem díszeleg hetyke bajusz, nem hord monoklit sem. Szinte vadállatian puha mozdulattal, félelmetes ener­giákat sejtetve rántja fel a glaszékescztyűt, macskalép­tekkel suhan, vonásai kemé­nyek, merevek. Szabó Kálmán alakítása a gyilkos alkat, az öldöklő vezérhajlam ösztönös, ördögi erőit hozza felszínre. Szinte átlopódzik a színpadon, félelmetes gyilkos, és szánan­dó, tőrbe esett vad Is tud len­ni. öl, mert ismeri a fegy­verek erejét, öl, mert ismeri az alaptörvényt, öl, mert tud­ja, hogy ő maga is ennek a törvénynek az élő példázata. Az Ágyúdal üvöltő marsának hetykeségében, mintha Arturo Ui, a hatalomra juttatott őrült előportréja rajzolódna. Eredeti alakítás. Hidegen, ke­serű vagánysággal tekint ön­magára, s magyarázza önma­gát a cella rácsain és az akasztófa kötele alatt is. Tár­sai gyűlölettel és félelemmel követik, harsányan színes csavargók, tolvajok, akik szé­les gesztusokkal, ordinári hi­valkodással hirdetik mester­ségük nagyságát. Verebes Ist­ván, Kiss Jenő, Radios Gyula, Várkonyi András és Wágner Richárd nagy kedweL vérbő komédiázással játsszák Lon­don rémeit. »Körükbe« sorol­ható Somogyi Géza Kimbalja és Kardos Gábor Filch je is. Szinte Bicska Maxi »foglal­kozásának« alteregója, a tár­sadalom hivatásos — fegyve­res oldalán Tigris Brown, a rendőrkapitány. Sz'nrelépte- tése az érzelmek komédiája, a nagy barátság szentségének meztelenre vetkőztetése. Dán- ffy Sándor szerencsétlen, nyüszítő, ellenszenves szolgá-\ vá alacsonyította a figurát, nagyon tudatosan, értékes ala­kítást nyújtva, A színész nemcsak játssza a szerepét Brecht színpadán, hanem szemléli, sőt »értékeli« is. Különleges feladat ez. melyben ott a veszélye an­nak, hogy egyik vagy más» oldalra e.billen az egyensúly. Molnár Piroska Pollyja szin­te iskolapéldája a jó Brecht- alakításnak. Az elesettség, a szánalom, a kispolgári ön­zés, a sznobság, a számítás felvonultatása 6, nemcsak egy-egy jelenetben, néha egy- egy mondatban, mozdulatban. Gazdag játéka, üdén csengő hangja nagyszerű élményt adott a songok előadásával is. Az »érzelmes duettben« Szabó Kálmánnal együtt ki­válóan kiábrándítóak, a nagy érzésekkel látványosan leszó- m-olóak, mindvégig éreztetik a karikírozó játék felszabadult örömét. Valóban »adóznak« az érzelmeknek, a holfény- nek, a nászágynak és a köte­lező, üres életformának. Bicska Maxi számára túl­ságosan erős ellenfél a meg­bántott atya, a pénzisten Mammon egyik papja, Pea­cock úr, aki tulajdonképpen uralkodó. Kovács János Pea- cockja a veszedelmesen zsu­gori hatalmas polgár típusa, játékának külön erénye az óriási szuggesztávitás, a cini­kusan igazmondó songok tol­mácsolásában. Sodró erővel magyaráz és érvel, bizonyít. Garay József Peacockja a má­sodik szereposztásban a meg­fáradt, szívósan küszködő polgárt ábrázolja inkább. A féleség, az anyaállat^ ösz­tönével küzdő és számító dá­ma, Farkas Anny. Legjobban a szexuális rabszolgaságról szóló dal előadójaként tet­szett — villoni hangulatot idéz fel. (Tudatosan térnek vissza a villoni balladák ® darabban.) Kocsma Jenny szánandó alakját Hőgye Zsu­zsanna formálta meg hitele­sen, rokonszenvesen. Andai Kati hisztériás és ostoba Lu- cyja is eleven karaktert tük­röz. Valamennyi színész össz- játéka volt tulajdonképpen az egyik legnagyobb értéke a felfogásban és megjelenítés­ben egységes, izgalmason len­dületes, összeforrott jó elő­adásnak. Tröszt Tibor Téli Balaton SZEPTEMBER 7. Zsóka barátnőm júliusban írt Bécsből, hogy megismer­kedett egy házasságközvetí­tővel. Én mindjárt tollat ra­gadtam, és csodálkozva meg­kérdeztem: »Csak nem akarsz házasságközvetítő út­ján férjhez menni?« Erre ma megérkezett a válasza: »Drá­ga Jucikám! En a házasság­közvetítőhöz megyek felesé­gül, mert igaz ugyan, hogy egy kicsit öregecske, de így remélhetem, hogy később, ha elmúlnak a mézeshetek, jól férjhez ad majd-. SZEPTEMBER 28. Ma a legolcsóbb kalapomat vettem fel, s Ká mán mégis azt mo:> " ' hogy nagyon tet­szik «•";!. gy látszik, Kál­mánnak komoly szándékai vann :..em. OKTÓBER 20. Zsákétól levelet kaptam Olaszországból: »Jucikám, otthagytam a házasságközve­títőt, s disszidáltam Olaszba. Jól ismerhetsz, mindig mü- vészlélek voltam, s ma is nagyon vonzódom a költők­höz. Egy olasz milliárdoshoz megyek feleségül. Igaz, ver­set írni egyáltalán nem tud, de nagyon szeretem a Lírá­ját«. NOVEMBER 1. El vagyok keseredve. Kál­mán egy új kalapot vett ne­kem. Bizonyára csak »eset­nek« tart, hogy így áldoz rám. Es azt mondta: azért vette ezt az új kalapot, mert spéciéi ebben a kalapban még nem csókolt meg. NOVEMBER 10. Kálmán harmadikén, ha­todikén, nyolcadikén és ma is vett nekem egy-egy új ka­lapot. NOVEMBER 18. Kálmán megkérte a keze­met. Az eljegyzés is megvolt tegnap. Kiderült, hogy Kál­mán nőikalap-készítő kisipa­ros. Már el is adta az ösz- szes kalapomat, és az árán megvette a jegygyűrűt. DECEMBER 1. Levél jött Zsákétól: »Édes Jucikám, itt vagyok Fran­ciaországban, Lyon városá­ban, mert kirúgott az a szemtelen olasz. Kiderült, hogy költő, verset is tud ír­ni, és ő is nagyon szereti a Lírát. Gyönyörű ez a Fran­ciaország, csak nem győzöm kalappal, itt pedig most ka­lap a divat. Jucikám, küldj egy kalapot!­DECEMBER 20. Feladtam Zsákénak kará­csonyi ajándékul azt az ócs­ka kalapot, amit Kálmán annyira szeretett rajtam. Egy kissé kopott, a szalagok is lógnak■ rajta, de hátha újdi- vatú kalapnak nézik ott, Nyugaton, és Zsókának sike­re lesz vele. JANUÁR 2. Zsóka levelet írt: »Gratu­lálok, Jucikám, az eljegyzé­sedhez! Sok boldogságot kí­vánok az életben neked és Kálmánnak! Kálmán nagyon remek férjed lesz, ezt hidd el nekem. A kalapot megkap­tam, nagyon jókor jött. Mert tudod, van nekem vagy nyolc finom kalapom, min­det Kálmán adta nekem ajándékba réges-régen, de nem veszem fel egyiket sem. A te régi kalapod a legcsá- bítóbb, igazán nagyon szépen megélek belőle. Dénes Géza A téli üdülők kedvenc sétahelye a siófoki móló, ahonnan megcsodálhatják a szállodasort Feltorlódott jégtömeg veszi kórül a móló végét SOMOGYI NÉPLAP ■■KaM. ma. február 2. 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents