Somogyi Néplap, 1972. február (28. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-01 / 26. szám

4 csurgói Mester-botrány tanulságai Elherdált százezrek Hosszú Időt vett igénybe az eljárás. 1969-ben bukott le a bűnös, és 1972 január közepén született meg a Járásbíróság ítélete. Ez idő alatt sok minden megváltozott Csurgón: új veze­tőség áll a tanács élén, s más­képpen dolgoznak a szociális foglalkoztatónál is. A bíróság Mester Gyulát el­ítélte, viselt dolgairól tényál­lást állapított meg. Ám a Mes­ter-ügynek olyan tanulságai is akadnak, amelyeket írásba fog­lalni nem a bíróság dolga. Várhelyi Gyula, a csurgói költségvetési üzem vezetője, 1968-ban a közös községi ta­nács vb-elnöke: — 1968 tavaszán határozatot hoztunk egy csöKkent munka­képességűeket, egészségileg károsodottakat foglalkoztató üzem életre hívására. Körül­néztünk, érdeklődtünk, végül Pécsen Mester Gyulánál, a Bu­dapesti Finomkötöttáru-gyár helyi részlegének vezetőjénél kötöttünk ki. Csak jót hallot­tunk róla. — Ügy tervezték, hogy kézi kötéssel, gépi hurkolással, szö­véssel, faipari munkával fog­lalkoznak majd. Egy ilyen sok­oldalú üzem vezetőjének meg­lehetősen széles körű tájéko­zottságra, iskolázottságra van szüksége. Mester még középis­kolába sem járt... — Fölvettük, mert bizalmat ébresztett bennünk. Pécsen kétezer-kétszáz volt a fizetése, tőlünk háromezer-ötszázat kért. Megadtuk. Hatvannyolc októberében fogott a szerve­zéshez, hatvankilenc elején in­dult a munka. Nem sok jót ígért a kezdet. Ki tuuja, mucié íennerea aiapjun, a szociális fogiaiKoz- tawj uzncai aoigozoinan lét­számát 280 főre terveztek, a muKodési engedélyt is így kér­ték. Mester a költségvetést már csak 113 emberre készí­tette, ezek után 70-en jelent­keztek. A végeredmény: har­minc fizikai dolgozó látott niunríanoz. Elsosoruan azért csoKitent a létszám, mert Mes­ter az elsó hónapo.tuan a lét­minimumot elero Kereseti le- hecosegeaet sem teremtette meg. az induláshoz kilencszázezer forintot auott a taiia.cs — büu ezret a megyei, 100 ezret a községi. Mester gépek után né­zett, am vásárlásait korántsem az ésszerűség és a tisztesség jellemezte. isui őszén valahol az Al­tomon Vasáron maganaK egj leng uamia v ene te uen watté, sin-iioifogapet, amelyet ismerő­seivel, oarataivai igyekezett nei^icporozai. AiiüKor Kine- vezteK L-surgora, einatározta, hogy megszaoauul a géptől. Ferner te a Műszaki Anyag- es GepKeresKeueimi Vánaiai De­cs use t, nogy a Wai térről ad­jon nyiiatKozatot. Mester »sú­gott« a oecsusnek, bizonygatta, hogy a gép meger 60—70 ezer fonatot is. Végül 55 ezer fo­rint oan állapították meg az árat. A nyomozás során Kide­rült, mennyit ér valójában: egy fillérrel sem többet mint 25 500 forintot. Pár héttel később 3300-ért Phönix 10-es kötőgépeket vett. Egy percig sem lehetett velük dolgozni, a mai napig használ­hatatlanok. Ahogy az a két villanymotor és az üzemi mo­sógép is, amelyre ezután tett szert. 1969. július 30-án a Mű­szaki Anyag- és Gépkereske­delmi Vállalat becsüse egy ba- latonleilei lakos gyalugépét 44 ezer forintra értékelte. A ma­sina rekordidő alatt felmondta a szolgálatot, Mester ezért 30 ezer forintért túladott rajta. Az üzem kára így »mindössze« 14 ezer forint lett. Álljunk meg egy percre a Műszaki Anyag- és Gépkeres­kedelmi Vállalat becsüseinek munkájánál. Az eddigiekből is látszik, hogy vajmi keveset ér­tettek a szóban forgó gépek­hez. Azok ugyanis jóval keve­sebbet értek, mint amennyiről ők papírt írtak alá. Ahogy a bíróság ítéletében olvastuk- nekik csak az volt a fontos, hogy vállalatuk megkapja a tízszázalékos közvetítői díjat. Volt olyan »becsüs«, aki — maga mondta <1 — egy nap alatt (!) tett vizsgát a buda­pesti központban. Áldatlan te­vékenységük kétségtelenül hozzájárult a csurgóiak kárá­hoz. A botrányos gépvásárlások­hoz tartozik: Mester Kaposvá­ron egy automatát készíttetett és vásárolt meg 17 ezer forin­tért, amelynek valódi értéke hétezer forint körül mozgott. A szociális foglalkoztató mű­ködési szabályzatában rögzí­tették, hogy az üzem semmifé­le kereskedelmi tevékenységet nem folytathat. Mester Gyula ezt az előírást is felrúgta. Meglátogatta a pellérdi Űj Barázda Termelőszövetkezetet,' s 900 kiló polietilén tömlőt, 300 kiló tasakot, talpas zsákot, 2290 reklámfület, töméntelen molvzsákot, tálkákat, 53 400 kitolós papírszipkát (!) és ren­geteg papucsot vett. Az eme holmikat bütykölő mellék­üzemágukkal a pellérdiek ala­posan »befürödtök«, s mielőbb meg akartak szabadulni az el­adhatatlan. divatjamúlt, ré­szint selejtes holmiktól. Mes­ter több mint 625 ezer forintot fizetett ki a kasszából a bóvli­kért. Címkézés, csomagolás után az árut értékesíteni akar­ta, de mindössze há-omszáz r>4r tv-nanucsot tudott e’adn>. fTTtó'taMak hosszú hönaook alatt sikeWUt jnintoerv 250 OOO forint értékű árut »elpasszol- ni«. a ké« azonban így is 116 ezer forint Koósz Károly, a csurgói szo­ciális foglalkoztató jelenlegi főkönyvelője: — Nagyon nehezen álltunk lábra, lassanként azonban érezhető a fejlődés. 1969-ben 680 forint volt a dolgozók át­lagkeresete, 1970-ben 960 fo­rint, tavaly pedig 1103 forint. 132 alkalmazottunk van, s 80 százalékuk bent dolgozik. Mes­ter »gépparkjának« legalább a hetven százaléka használha­tatlan, a drága pénzért vet1 szerkezetek mindenfelé rozs dósodnak. Annvi a hasznunk belőlük, amennyit a MÉH fizet értük. — S most? — Megfelelő állást találtam magamnak. Azokat az embere­ket meg igyekszem elfelejteni, a közönyüket, az italozásaikat, mindent. A harminckilenc éves Mes­ter Gyulát a Nagyatádi Járás- bíróság csurgói részlegének dr. Horváth János tanácsa folytatólagosan elkövetett, kü­lönösen nagy kárt okozó hűt­len kezelés és csalás miatt háromévi börtönre ítélte, és öt évre eltiltotta a közügyek­től. A vádlott és védője eny­hítésért, az ügyész súlyosbí­tásért fellebbezett. A bíróság 232 701 forintot társadalmi tu­lajdont ért kárt állapított meg. A szociális foglalkoztató követeléseiről — a pellérdi vá­sárlások kármegtérítéséről — polgári bíróság dönt. Mester Gyulát az ítélethir­detés után letartóztaitáK. A börtönben kerestük föl. — A Csurgói Közös Községi Tanács V. B. 1969. augusztus 19-én határozatot hozott, mely­nek értelmében ön köteles lett volna megkérdezni a vb veze­tőit, ha ötezer forint felett köl­tött. A pellérdi ügy javát a határozat után bonyolította le. — Amibe belekezdtem, to­vább folytattam. S ha kapok még időt, sok mindent rendbe tudtam volna tenni. Az az igazság, hogy az említett ha­tározatot nem vettem komo­lyan, mert ugyanazon az ülé­sen a vb elismerését fejezte ki az üzem létrehozásában ki­fejtett tevékenységemért. — Ezt az elismerő papírt mikor kapta kézhez? — 1969 októberében. Pár nappal azelőtt, hogy fegyelmi- leg elbocsátottak. — Hol helyezkedett el? — A törökszentmiklósi áfész alkalmazott. Kereskedelmi ügynök lettem. A csurgói tanácsnak azóta új a vezetősége, s a tapaszta­latok szerint az újak gyökere­sen más szellemben dolgoznak Ami a Mester-ügv örökségét illeti: van miből kilábalni. Pintér Dezső Varga Ldszlóné, a csurgói Zrínyi Tsz könyvelője, Mester idején a szociális foglalkoztató főkönyvelője: — Én többször is szóltam a tanácson, de az volt az érzé­sem, hogy nem vettek komo­lyan. Mesterrel a rendezetlen számlák miatt állandósultak a nézetei téréseim, így minél előbb üzemen kívül szeretett volna tudni engem. Szinte naponta becsapott, amerre járt, »eláztatott«. Szóvá tettem a gépvásárlásokat, számtalan­szor figyelmeztettem, vegye figyelembe, hogy mennyi a pénzünk. Megesett, hogy egy- egy vétel után jóval kisebb árat mondott nekem, mint amiről később számlát kap­tunk. — Említette, hogy többször járt a tanácson. Ezek szerint soha nem hallgatták meg? — Ha panaszkodtam az ak­kori vb-elnöknek, rögtön szólt a főnökömnek. — Miért ne tudhatott volna Mester arról, hogy ön panaszt emelt ellene? — Igen ám, csak Mesterhez az jutott el, hogy én áskáló­dom ellene. — Végül is megtörtént az el­lenőrzés és napvilágra keíült a szenny. — Meg engem is kirúgtak. Igaz, megfellebbeztem a döntő- bizottságnál, s visszahelyeztek az állásomba. Ott megint fel­mondtak, — hiszen az utódom már á főkönyvelői székben ült. Igyekeztek megszabadul­ni tőlem a tanácson, ők is tud­ták, hogy nem felejtettem el: én gyakran szóltam. Csak hát ezekről a beszélgetésekről nem készültek jegyzőkönyvek, így híján voltam az írásos bizo­nyítékoknak. KÜRTI ANDRÁS Láiogaié a Kopasz• hegyen 24. A barátnője szürke kis ve- í réb. Készen vett nyári ruha {van rajta, a haja simára fé­lsült; turcsi orrán fekete kere­♦ tes, sokdioptriás szemüveg. {Egyébként egy kozmetikai {gyár mérnöke. ♦ Gitta nem azért barátkozik {Marával, amiért a szép, fiatal ♦ nők közül sokan választanak j kevésbé előnyös megjelenésű t barátnőt maguknak. Azért {tudniillik, hogy még inkább ♦szembeszökővé legyen mellette ♦ az ő csinosságuk. Nem, Gittá- | nak nincs szüksége ilyen »hát­♦ térre«. Gitta egyszerűen buta. ♦ De nem annyira, hogy ne érné {föl azzal a csöppnyi eszével, ! hogy ő buta... És azt is tudja. ♦ hogy Mara nagyon okos, és J rendkívül művelt. Szüksége {van a tanácsaira. { És Mara? öt mi fűzi ehhez ♦ a paradicsommadárhoz? | Igazságtalan volna, ha elfo- | gadnánk a mendemondát, ami ♦kettőjük körül kering. Azt | úgyis, hogy Mara azért látja lel a tanácsadói tisztséget Gitta I mellett, mert így betekintést D omogyi nbplap Kedd. 1971. febrnájr L yj Mi is akart ez az írás lenni? Nekrológ a régmúltért? Ke- sergés, melyre az állattenyész­tés elgépiesedése szolgáltatott okot? A régi, nádtetős állat­tartás visszasírása? Sem ez, sem az nincs szándékomban. A való helyzetet akarom né­hány epizódban felvázolni. S ha ez másokban is visszhan­got verne, már elérte a cél­ját. Szívesen hallanám az el­lenvéleményeket is. □ □ n A legújabb dokumentum- töltetű bűnügyi könyvben ol­vasom az egyik tanú okfejté­sét. Nem szó szerint, de vala­hogy így hangzott: — A bátyámat valószínűleg nem a ló rúgta agyon. Hiszen csikókora óta ő neveltet Is­merte a gazdáját az az állat, a világért meg nem rúgta vol­na. Szókapcsolataink vannak az ember és az állat közös mun­kájára, s a közös munka so­rán kialakult kapcsolatokra, tulajdonságokra engednek következtetni. Kezes bárány, okos ló, tiszta állat a ló stb. A gazda név szerint ismerte állatait, ez természetes. Ked­vence is volt közöttük. Kissé már mulatságosan hangzik, de igazság vem benne: a ló szin­te családtagnak számított. Az ember munkatársa volt. Nél­küle nem volt földműves a földműves. — Valami megváltozott az utóbbi időben — mondta nem­régiben főagronómus ismerő­söm. — Hol van már a rég: barátság az ember és az állat között! □ □ □ A laikusnak is feltűnik: egyre kevesebbet mondjuk így — »állattenyésztés, állattar­tás«. S mind gyakrabban esik szó »hústermelésről, tejterme­lésről«. Elembertelenedés az állattenyésztésben? Furcsa do­log így együtt: »elembertele­nedés« az állattenyésztés. Rosszízű is. □ □ □ Űj sertéstelepen. Kisebbfaj­ta gyárnak inkább hinné a nem szakember. Tornyok, elektromos berendezések, ké­mények. A lapos tetejű épüle­tekben vannak az állatok. Börtönrácsszerű térelválasz­nyer a tündén manöken vál­tozatos magánéletébe, és olyan kalandokról értesülhet első kézből, amilyenekben neki nincs része. Szó sincs ilyesmiről! Bármilyen különösen hang­zik, Marának több sikere van a férfiaknál, mint Gittának. Hosszú távon, persze. És ezért vonzódik Gittához, mert sze­reti és sajnálja. Van ilyen. — Hülyén viselkedtél, nem vitás — jelenti ki rövid gon­dolkodás után. — Azt vártad talán, hogy egy kezdő újság­író olyan villával fogad ben­neteket, mint amilyenek a nápolyi dombokon vannak? És ha a többiek belementek a játékba, miért kellett épp ne­ked felhúznod az orrodat? Különösen, ha már kezdettől az volt az érzésed, hogy tetszel annak a fiúnak, s miattad csinálta az egész telekavató ünnepséget? De hát most már mindez a múlté... Viszont még nem montad el a legfon­tosabbat! — A legfontosabbat? — Igen. Tetszik neked ez a fiú? Ez a Vipera vagy Kobra? — Kopra. Kopra Tibi. Hogy tetszik-e? Nem is tudom. Ezen még nem gondolkodtam... Értsd meg, engem az borít ki, azért másznék a falra, hogy ha akkor nem haragítom ma­gamra, most biztosan helyet szorítana nekem a műsorában. Vagy elóg lenne néhány fel­vétel ... mondjuk, amint ab­ban az új OKISZ-laborkises- télyiben állok amellett a gömb mellett... Az opálhoz jól menne a halványzöld. Vagy abban a másik Rotshild-kreá- cióban; fehér nadrág, zsabós, hímzett mellény, és rámoso­lyognék arra a mini manuszra tők osztják »cellákra« az épü­letbelsőt. Egy ember munkál­kodik a hatalmas helyiségben. Kék munkásruhában. Mintha valamilyen üzemben dolgozna. — Mi a neve ennek a la­pálysertésnek ? A kék munkaruhás néz rám. — Ennyi állatnak hogyan tudnám megjegyezni á nevét? Érzem az igazát. Nem is na­gyon lenne rá ideje, hiszen »forognak« az állatok. Ma még az elletőben, nemsokára mór a hizlalóban, ott már egy má­sik kékruhás gondozza őket. Nem úgy, mint régen. »Slag­gal« mossa a »cellák« köveze­tét. Zúgással érkezik a takar­mány az árammal működtetett technológia garatán. Egyenlő porciók. A főállattenyésztő a fejét csóválja kérdéseim hallatán, aztán, hogy bizonyítsa: nincs itt olyan nagy űr a gazda és az állat egykori és mostani kapcsolata között — meg akarja vakargatni az egyik hízót. Az eddig jámbor állat meg­vadulva menekül a sarokba. Nincs szokva az effajta »meg­különböztetett bánásmódhoz«. — Hús! — mondja a főál­lattenyésztő. Én meg sertést látok, mely­nek a nagyanyám moslékot osztva azt szokta mondani: »Most már ehetsz, Zsuzsi«. D □ □ Borjak. Éppenhogy csak fe­küdni vagy állni tudnak a szűk helyeiken. — Ja, barátom, a férőhely nem olcsó oolog! — hallom kísérőm hangját. Műtőieken tejet szopnak a párnapos, gyenge lábon álló bocik. Az etető keveri a mai napra előírt tápot. Ügyel az arányokra. Terv írja elő, egy hónap alatt mennyivel kell gyarapodniuk a nedves orrú szelíd állatoknak. Beszélünk még az elhullási arányról, ezt »le kell szorítani«, hiszen nagyban befolyásolja a »hús­termelés« eredményességét, öreg parasztember jut eszem­be, aki szinte beesett az állat­orvos ajtaján: — Jöjjön, doktor űrt A Bös- ke ... a Böske rosszul van! A »Böske« csakugyan nem volt jól. Az öregember félre­fordulva siratta a bocit, ami­kor elpusztult. a labdában ... Címoldalon hoznák az összes világlapok. Talán még filmszerepet is kapnék ... Komoly filmben, nem reklámban. Mara gondosan kikanalazta á pohár aljáról a fagylalt ma­radékát, aztán felsóhajtott. — Reménytelen eset vagy, édes lányom! Valamit azért még megpróbálihatuink, ha neked a címlap a legfon­tosabb .., • • • A megyétől érkezett elv­társak az m.-i tanácsházán már félórája szorongatták Safranek Mátyást, be a helyi tanácselnök keményen tar­totta magát. — Vegyen elő papírt, ceru­zát, Matyi bátyám! — unszol­ta egyikük. — Számolja ki, máris mennyit kapott a község. Egy: a katonák rendbe hozták az Árkos utcát. Kettő: a híra­dósok itthagyják azokat az oszlopokat, amiket leástak. Három; a Szakácsrét környé­kén lakók annyit üzleteltek egy nap alatt gyümölcsből meg egyebekből, mint az egész idényben ... De hát ezek csak apróságok. Vegyük, ami még ezután következik. Módosít­hatjuk a kommunális tervet: az idén már meglesz a fertá­lyon a járda is, az artézi kút is. Tető alá hozzuk az új szö­vetkezeti boltot... Mit akar még? Safranek Mátyás testes, kö­vér férfi volt, közel a hatvan­hoz. Mereven nézett egy pókot, amint finom hálóján leeresz­kedik az ablak felső sarkából. — Már megmondtam, mit akarunk — szólt halkan, visz- szafojtott indulattal. — Kerek tíz esztendeje kérjük, s mindig elutasították. Hát most legyen megl Cl »Elhullási arány« — mond­ták a gazdaságban. »Le keli szorítani ezt a számot.« Az »elhullott« állatokat nem si­ratja senki. □ □ □ A Circus Maximusra emlé­keztető sertéstelep. Mellette hangárszerű épületek. A »Cir­cus Maximusban« szintek. Emeleti és földszinti »húster­melés« folyik. A henger ala­kú dobozépületben sötétség. — Kifejlődik a homályban egyáltalán az állat látása? — Látnak azok a sötétben is — hümmögnek a telep gon­dozói. S ott a szemükben a kérdés: »Mit finnyáskodik maga itt? Vagy sohasem evett még disz- nőhúst?« Nem, vegetáriánus nem vagyok, szeretem a húst. S tulajdonképpen igazuk van: a végeredmény ugyanaz. Kés alá vagy áramütést »szolgál­tató« szerkezetbe kerülnek az állatok így is, úgy is. Akkor meg miféle »perverz« huma­nizmus nevében kérdez tőlük valaki ilyeneket. Nem is az volt a célja a kérdezgetőnek, hogy ítéletet mondjon valami felett olyas­miért. amiről nem tehetnek sem ők, sem az üzemek veze­tői. Nem is holmi álhumanis­ta sugallatra írtam ezeket a sorokat. A világ húsfogyasztá­sa évről évre nő. Országunké is. S ez jó dolog. Aki tagadná, szűk látókörű. Gazdaságos ál­lattenyésztés csak ilyen körül, mények között jöhet létre, Csupán vázolni szándékoztam a jelenlegi helyzetet. Egy ben­sőségesnek is nevezhető kap­csolat romlásáról akartam a krónikás hűségével beszámol­ni. Mondják: már a liba májá­nak mesterséges növelésére is vannak módszerek. Lehet, hogy egyszer az egyes állat­fajtáknak már csak az embe­ri fogyasztásra leginkább al­kalmas részeit fogják valami­féle új módszerrel »felhizlal­ni«. Az állatok »nem értéke­síthető, nem felhasználható« részei viszont elcsökevénye- sednek. »Csupacomb« sertése­ket, látásgyenge, de »csupa- tőgy« teheneket »termelnék« majd. Ez valahogy mégis vi- szolyogtat Leskő László — De hát milyen alalpon? M. község tanácselnöke le­vette szemét a pókról, lehullt róla a magára erőszakolt nyu­galom is. — De a szentségit! — csa­pott az asztalra. — Még most is azt a nótát fújják, hogy milyen alapon? Hát még ez sem elég alap? Talán a me­gyeszékhelyre, a megye váro­saiba úgy szállnak le az űrha­jósok az égből, mint legyek a cefrére? Mi lettünk világhíre­sek vagy mások? A Kopasz­hegy lesz ezután a legfonto­sabb idegenforgalmi neveze­tesség, vagy marad az a nya­valyás birtalani csodakút, amibe seréttel lőttek, hogy öregnek látszadjon, mintha a szú rágta volna meg? A megyétől érkezett elvtár­sak összenéztek. — Jól van, no — jelentette ki a legmagasabb rangban lévő —, egyezzünk meg. Mi párto- lólag továbbítjuk az illetékes felsőbb szervekhez a helyi ta­nács kérelmét, hogy legyen M. községből város. Matyi bátyám meg elintézi azzal az újság­íróval, hogy Bátrik elvtárs, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnöke felszólal­hasson a holnap déli műsor alkalmával. Lehetőleg elsőnek, és legalább egy percig... És ha netán az a Hax kartárs elő­jön a golyóból, Bátrik elvtárs átnyújthasson neki, vendég­szeretetünk jeléül, egy kis cipót és egy csipetnyi sót. Megegyeztünk? — Meg — bóllintott Sarfa- nek, és széles mosollyal paro- lázott a megyétől érkezett eli­té makkal. (,Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents