Somogyi Néplap, 1972. február (28. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-22 / 44. szám
őt év alatt háromszor szanálták a tsz-t MAI KOMMENTÁRUNK Yisszaszerzik régebbi jó hírüket Éltető erő Szomorú történet. Dióhéjban ennyi: az utóbbi öt évben háromszor szanálták a bedegkéri Egyetértés Termelőszövetkezetet. Legutóbb éppen most, a múlt évi gazdálkodás alapján. Tavaly május 11-én alakult meg az új vezetőség. A korábbi vezetők közül hárman bíróság előtt felelnek tetteikért. Egy esztendő leforgása alatt huszonnégyen hagyták el a tsz-t. 3,5 millió forintos mérleghiány volt, s 26,23 forintot érő munkaegység (ebből is a termé- szetbeniek értéke megközelíti a 19 forintot). Tanulságos év Ha most azt mondanám, hogy ilyen »eredményeket« méltó szomorúsággal vettek tudomásul a közgyűlésen az emberek, némiképp eltérnék az igazságtól. Igaz, hiányoztak az ünnepi külsőségek: a zár- számadó közgyűlést a gépműhely tágas csarnokában tartották, az elnökségnek egy vontató pótkocsijából rögtönöztek tribünt, és arra állították az asztalt meg a székeket. Összejött azonban mintegy száznyolcvan szövetkezeti gazda, és nemcsak meghallgatták, de észrevételeikkel ki is egészítették a vezetőség és az ellenőrző bizottság beszámolóját, amit a múlt évről Györki József tsz-el- nök, illetőleg Berendi Gyula, az ellenőrző bizottság elnöke mondott el. Az elnöknek, a főagronó- musnak és a főkönyvelőnek egyaránt ez az első zárszámadása ebben a termelőszövetkezetben. Tavaly az év derekán kerültek abba a munkakörbe, amelyben ma is dolgoznak. Nehéz időszak volt ez, s ma már megközelítőleg sem lehet visszaadni egy beszámoló néhány mondatában az akkori erőfeszítéseket. Az elnök ezt mondta: kőzetünknek sokféle helyütt lévő adóssága Olyan tételeket kellett zetnünk, amelyek még 1970-es évet terhelték. Szigorú takarékossági intézkedésekkel csak a legszükségesebb kiadásokat engedélyeztük. A bank hamarosan hitelképtelennek nyilvánította gazdaságunkat, s csak óvadékra kaptunk hitelt, amelyből műtrágyát vásároltunk, és ebből fe • deztük az őszi betakarítás egyes költségeit. Változtattunk a munkaszervezeten: megszüntettük az üzemegységrendszert, brigádokat vontunk össze...« A főkönyvelő, Városi Sándor arról beszélt, hogy az előző — az 1070-es — évi gazdálkodásról szóló mérleg nem felelt meg a valóságnak: »Már abban a mérlegben is csalinem 3 milliós veszteség szerepelt, de ténylegesen ennél jóval több volt, hiszen egyebek között az 1,8 milliós kukorica értéke is fiktív volt, tehát a valóságban nem volt meg ... Most a tagságnak vállalnia kel^ a terhekből reá eső részt, amit ki kell gazdálkodni, s közben vigyázni, óvni kell a közös vagyont. Okulva a tavalyi példából...« Bizalmat szavaztak Jegyeztem, és közben számoltam a hozzászólásokat. Sokan voltak, akik szót kértek a tagok közül. Sütő János, Fias Jánosné, Takács Gyula, Körmendi János, Fogta József és mások, ha a problémákat feszegették is, az előbbre jutást segítették elő mindazzal, amit elmondtak. Angyal József talán azt mondta ki ezen a közgyűlésen, ami mindenki fejében megfordulhatott, csak nem rukkolt ki vele: »December 7-én múlott öt éve, hogy az előző elnököt, főagronómust és főkönyvelőt megválasztottuk. Én akkor is bíztam, de csalódtam. Most is megadom a bizalmat a vezetőknek, és nem szeretnék még egyszer megcsalatkozni. Ügy látom, Bedegkér most előre léphet.« Ha valaki, akkor minden bizonnyal az itt élő emberek ismerik leginkább a gazdaságban rejlő lehetőségeket, de azt még a helyi ismerettel nem rendelkező idegen is megállapíthatja, ha látja a földeket és valamicskét tud az itteni emberek szorgalmáról, hogy a tavaly elért alig több mint 16 mázsás holdanként búzaátlag még nem lehet a »plafon«, és a 16 mázsás őszi árpa, a 21 mázsás morzsolt kukorica átlaga ugyancsak fokozható. Tény, hogy a szövetkezet tagjainak ötvenhat éves átlag életkora csak fokozza az igényt a gondos, jól megfontolt munkaszervezésre, a meglevő erő szervezett összefogására, az értő irányításra. Az emberek bíznak, ezt mutatta a közgyűlésen a megjelentek nagy száma. No meg az, hogy tavaly, az említett nehézségek közepette is sokan becsülettel helytálltak, nem bizonytalanodtak el, s éppen a tagság ezen részének a szorgalma akadályozta rppg, hogy a veszteség még nagyobbra nőjön. Lábra lehet állni Bogó László, az MSZMP Somogy megyei Bizottságának titkára is részt vett az Egyetértés Tsz zárszámadó közgyűlésén. Felszólalásában emlékeztetett a szövetkezet múltbeli sikereire, arra az időre, amikor eredményeivel a be- degkériek gazdasága a volt tabi járásban éveken át az első három tsz között szerepelt. Ma a megyében az utolsók között található az Egyetértés. Súlyos hibák voltak az ifteni vezetésben, s megbosz- szulta magát, hogy a tagság nem élt — vagy nem élhetett — a jogaival. A felelőtlen gazdálkodás a munkafegyelem romlásához is vezeteti. Tizenkét év alatt azonban nem romolhattak el annyira ezek a földek, hogy ne fizethetnének nagyobb hozammal, s a tagság förekvése sem esett visz- sza úgy, hogy törvényszerű lenne a mostani munkaegységérték. — Lábra lehet állni, ha a külső segítség a tsz-tagok akarásával párosul — mondotta a megyei pártbizottság titkára. — Az első lépéseket már megtették, azzal, hogy új vezetőséget választottak. Segíteni, bátorítani és ellenőrizni kell őket, s különösen a belső ellenőrzés legyen eredményes ... így lehet elkerülni és megelőzni az 1968-tól oly gyakorivá lett mulasztásokat, lazaságokat. A tagság és a vezetőség nem nézheti el egymás hibáit. És ha ebben következetesek lesznek, akkor valószínű, hogy maguk a tagok képesek lesznek előre lendíteni gazdálkodásuk kátyúba jutott szekerét. A természeti adottságok Bedegkéren egyáltalán nem indokolják a mérleghiányos gazdálkodást, azt, hogy a három szanálást esetleg a negyedik kövesse. A bedegkéri éktől függ, mire jutnak a segítséggel, hogyan élnek a lehetőségekkel. Erről egy év múlva kell számot adniuk — önmaguknak. A Kaposvári MEZŐGÉP Vállalatnál találkoztam egy idős munkással, Karácsonyi Pista bácsival. Négy éve van hátra a nyugdíjig. Olyan üzemrészben dolgozik, ahol fontos, a mezőgazdaság számára szükséges gépek első, kísérleti példányai készülnek. Géplakatos a szakmája, régen, még harminchétben szerezte az oklevelet. Körülötte csupa fiatal műszaki dolgozik, a műhelynek leadott műszaki rajzok alapján. Szűk kis alkotó közösség az övék. Nem a régi, hagyományos géplakatosfeladatokat oldják meg, hanem annál jóval korszerűbb, a mai igényeknek megfelelő munkát végeznek. S itt van közöttük a hajdani uradalmi géplakatos, aki mintegy másfél évtizedig a mezőgazdasági erő- és munkagépek javításával foglalkozott. Nemrég kiválódolgozójelvénnyel tüntették ki. A korábbi hasonló és ennél is nagyobb kitüntetések között ő ezt tartja a legnagyobbnak, a legértékesebbnek. Amikor ezt mondta, körülnézett, s tekintete megpihent a fiatal arcokon. Az ő arcán ráncok százai közül csillogtak elő a szemek. Vidáman és elégedetten. Amazok meg visszakacsintottak, biztatóan, szeretettel. Ez az idős munkás itt és így maradt meg ötvenhat évesen is fiatalnak. Ha azt mondta: gyerekek, mindenki tudta, hogy csak a mühelybeliekre érti, mivelhogy neki nincsenek fiai. Erre a találkozásra gondoltam akkor is, amikor a minap hírét vettem, hogy a somogyi nyugdíjas agrárszakemberek egyik csoportját gazdaságlátogatásra vitték. Hadd lássák, milyen munka folyik manapság egy-egy állami gazdaságban, milyen módszereket alkalmaznak a mai szakemberek, hogyan szervezik meg a mindennapi tennivalókat. Tapasztalatszerzésre, beszélgetésre alkalmas találkozások ezek, és még akkor is hasznosak, ha a látottak, hallottak alkalmazására nekik már nincs módjuk, de. összehasonlítást tehetnek. A hosszú gyakorlat után sok jó tanácsot is adhatnak a fiataloknak. S amikor ezek a nyugdíjas mezőgazdasági szakemberek újra munkaközeibe kerülnek, úgy érzik — bizonyosan így van —, hogy fiatalabbak lettek valamivel. Ismertem évekkel ezelőtt a megyei tanács öreg portását, s amikor egyszer a megyei szántóv er senyen találkoztam vele, amint, éppen a friss barázda fölé hajolt és a szántás mélységét mérte a »collstok- kai«, nagyot néztem. Aztán megtudtam tőle, hogy valamikor gazdasági munkákat szervezett, irányított, és nem tud meglenni öregségére sem úgy, hogy legalább a határba ne jusson ki. Mert otthon érzi magát ott. Es a fiatalabb szakmabeliek között — úgy mondta —, egy kicsit visszajön az 5 fiatalsága is, kevésbé érzi vállain az elmúlt hét évtized terhét ... így vannak ezek az emberek, És csak örülni lehet annak, ha megadják nekik a lehetőséget ahhoz, hogy amíg dolgoznak — és azután is, amikor kedvük tartja — fiatalok között legyenek. Azok között, akikből erő sugárzik, s ez őket, az időseket is élteti. H. F. Hernesz Ferenc Küldöttgyűlés a csurgói áiész-aél Előtérben a munkaszervezés és a hatékonyság növelése — ígérik a bedegkériek »Tenmelőszövet- és sok volt. kifi- az A dicsőség a lányoké Ki tud többet a mezőgazdaságról ? vetélkedő Kaposváron MEZŐGAZDASÁGI ismereteiket mérték össze vasárnap délelőtt egy kaposvári vetélkedőn a siófoki és a kaposvári járás községeiben működő KISZ-aiapszervezetek fiataljai, azok, akik ugyan nem dolgoznak ott, de falun élve kapcsolatban vannak a mezőgazdaság különböző ágazataival. Gelencsér Árpád, a kaposvári járási KlSZ-bizott- ság titkára megnyitó beszédében utalt is erre: a vetélkedővel az volt a cél, hogy jobban a mezőgazdaságra irányítsák a figyelmet, fölkeltsék a fiatalok érdeklődését egy- egy ágazat iránt. A járási döntőt alapszervezeti vetélkedők sora előzte meg, s akik ott a legjobban szerepeltek, azok vettek részt a vasárnapi versenyen. Tizenkilenc csapatban ötvenkét fiatal indult a vasárnapi vetélkedőn, s bizonyítaniuk kellett, hogy melyikük mit tud a munkavédelemről, az állat- tenyésztésről, a növénytermesztésről és gépesítésről, valamint egyes politikai kérdésekről. Enner Katalin harmadmagával érkezett Ecsenyből, ahol az alapszervezeti vetélkedőn a legjobbak lettek. — Felsőmocsoládon dolgozom mint kereskedő — mondotta. — Csak annyi közöm van a mezőgazdasághoz, hogy falun élek. Alapszervezetünkben viszont a fiatalok többsége vagy a növénytermesztésben, vagy az állattenyésztésben dolgozik, így aztán akarva-akaratlan' a mező- ' gazdasági munka kerül előtérbe összejöveteleinken. Természetes, hogy mindez érdekel, ezért Is neveztünk be erre a vetélkedőre. Baranyi József, a somogy- szili KISZ-alapszervezet titkára. Eddig traktoros volt, most bekerült a műhelybe mint villamossági szerelő. — A gépesítésnél nem volt semmi baj, mivel értem és I tudom, de az állattenyésztés egy kicsit nehezen ment. Szerencsére, csapatunknak volt olyan tagja is, aki a Kaposvári Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumba járt, s az ő tankönyveiből utána tudtunk nézni egyes dolgoknak. Szerintem igen jó, hogy ilyen vetélkedőt is rendeztek, mivel a fiatalabbaknak segítenek a pályaválasztásnál is. — A vetélkedő, amelyet a kaposvári és a siófoki járási KISZ-bizottság, valamint a Közép-somogyi Termelőszövetkezeti Területi Szövetsége I szervezett, érdekesnek és tanulságosnak bizonyult — mondta Fenyő István, a megyei KISZ-bizottság munkatársa. — Sok tapasztalatot szereztünk, s ezeket majd a megyei vetélkedőn hasznosítjuk. A VETÉLKEDŐ győztesei a somogy geszti lányok lettek. Tóka Lajos, a járási hivatal osztályvezetője, a zsűri elnöke értékes tárgyjutalmakat nyújtott át nekik. A második helyet a kisgyaláni, a harmadikat a somogyszili fiatalok szerezték meg. A napokban tartotta a csurgói áfész a küldöttgyűlését, ahol a tavalyi munka eredményeit, s az év folyamán előforduló hiányosságokat ismertette a vezetőség a tagsággal. Különösen jelentős volt számukra az év: az új szövetkezetpolitikai elvek alapján tavaly voltak a választások, összeült a szövetkezetek VII. kongresszusa, és 1972. január 1-vel életbe lépett az új szövetkezeti törvény is. Mint a beszámolóból kitűnt: a megtartott három küldött- gyűlés igen sokat jelentett a szövetkezet életében. Nemcsak, hogy közelebb került a tagság a vezetőkhöz, hanem jobb, gazdaságosabb kapcsolat alakult ki a helyi szervekkel is, ami a munkában, s a munkaszervezésben igen sokat jelentett. Az értékelésnél több üzemág tevékenységéről kellett számot adni, köztük a bolti kiskereskedelemről Is. Sajnos, igen sok üzletben visszaesett a forgalom: a hanyatlás a ruházati cikkeknél volt a legnagyobb, s ez mintegy kétmilliónyolcszázezer forint kiesést jelentett. A vasboltok sem dicsekedhetnek valami nagy eredménnyel; a csurgói szakbolt 1 700 000-rel, a zákánytelepi félmillió forinttal forgalmazott kevesebbet, mint 1970- ben. Persze, nemcsak panaszokról, hanem eredményekről is számot tudott adni a csurgói áfész. A központi ABC-áruház tavaly egymilliót, a bútorbolt egymillió-nyolcszázezret forgalmazott. a TÜZÉP egymillió forinttal többet, mint az előző évben. Mindez azonban nem mondható el a huszonöt kereskedelmi egységről. Több mint negyed részüknél a forgalom még az 1970-es évit sem haladta meg, s a csökkenés erősen hatott a készletgazdálkodásra (különösen ott, ahol milliós lemaradások voltak). A vendéglátóipari tevékenységben is jelentős változás történt. Bár a szövetkezet tíz egységénél visszaesés mutatkozott, a cukrászdák forgalmának növekedését a fagylaltszezon erősen befolyásolta, az áruellátásban — a sör és a kommersz borok kivételével — sehol sem volt fennakadás. Az 1971-es év kedvezett a felvásárlásnak is. Szilvából Igen jó volt a termés, nyúlból szintén megfelelő mennyiséget tudtak átvenni, mivel a tenyésztési kedvet igencsak növelte, hogy az exportra kerülő állatok ára emelkedett. Az ipar és a szolgáltatás is sok gondot okozott. Elsősorban a szikvíz és az üdítő ital körüli gondokat kell említeni. Egészségügyi okok miatt a gyé- kényesi szikvízüzemet az év végén bezáratta a KÖJÁL, az üdítő italok forgalma pedig erősen csökkent a Cola-termé- kek népszerűsége következtében. Ezzel egy időben csökkent (mintegy ezer hektoliterfokkal) a bérfőzés a szeszfőzdékben. A cementüzem termelése viszont kedvezően alakult, főleg ha figyelembe vesszük azt is, hogy egész éven át létszám- hiánnyal küszködött az üzem. Az áfész nyeresége — a nehézségek ellenére — is kedvezően alakult. Míg 1970-ben a tényleges nyereség 3 840 000 forint volt, az 1971. évi nyereség 4 571 000 forint lett. Tavaly hatvan új dolgozó lépett be a szövetkezetbe, a rész jegyeladással pedig 110 000 forint került a szövetkezet kasszájába. A tavalyi év tanulsága, hogy az idei célok eléréséért nagyon következetes, körültekintő munkát kell végeznie a szövetkezet egész tagságának. Nemcsak a közös vagyon védelmére, a munkafegyelem betartására kell nagyobb figyelmet fordítaniuk, hanem a munka- szervezés javítását is előtérbe kell helyezniük minden ágazatban. Fontos, hogy növeljék az egyes területek vezetőinek személyes felelősségét, valamint a gazdálkodási eredmények alapján az anyagi érdekeltséget is. Egy szövetkezet életképességét befolyásolja, ha a többi áfésszel is jó kapcsolatot alakít ki, mert ez a további munkában, a jó eredmények elérésében igen sokat jelenthet. A küldöttgyűlés végül határozati javaslatában elfogadta, hogy a házinyúltenyésztő, a méhész-, és a mezőgazdasági tenyésztojás-társulás a csurgói áfész keretein belül működjön. Gyertyás László Tért hódít a fóliasátor Kct — egyenként száz méter hosszú — fóliasátrat állít fel a berzencei Jobb Élet Termelőszövetkezet is. Az egyik fóliasátor alatt paprika- és paradicsompalántát nevelnek, a másikban burgonyát csíráztatnak, , SOMOGYINÉPfcAP Kedd, 1972, február 22, 3
