Somogyi Néplap, 1972. február (28. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-22 / 44. szám
egyesült Államok A kommunista párt jelenlegi feladatairól Vasárnap az Egyesült Államok Kommunista Pártja XX. kongresszusának harmadik napján Henry Winston, a párt elnöke az ideológiai harc amerikai társadalmi-politikai feltételeiről és feladatairól tartott beszámolót, Daniel Rubin, a kb titkára pedig a pártépítés feladatairól terjesztette elő jelentését. A nap folyamán a küldöttek megvitatták a szervezeti szabályzat módosítására benyújtott javaslatokat összegező bizottság jelentését és szavazással döntöttek a módosító indítványokról. Ugyancsak határoztak a pártprogram módosítására vonatkozó ajánlásokról, megbízva a kongresszuson megválasztásra kerülő új kb-t a program megfelelő átdolgozásával. A kongresszus meghallgatta a munkabizottságok jelentését a chicano (mexikói származású amerikaiak), a Puerto Ri- co-i és az indián felszabadító mozgalmak helyzetéről. A fekete felszabadítási mozgalom problémái az amerikai békeharc, a munkásmozgalom és a választási politikai küzdelem összefüggéseiben hétfőn kerültek megvitatásra. A beszámolók rámutattak, hogy a 22 millió afroamerikai, RÖVIDEN A BOMBAROBBANÁSOK Belfastban a hétfőre virradó éjjel teljesen megbénították a város egyes kerületeinek forgalmát. A brit katonák négy alkalommal tüzeltek az 1RA tagjaira. HÁROMPONTOS RENDEZÉSI TERVET terjesztett elő az észak-írországi válság megoldására Jack Lynch, az Ír Köztársaság miniszterelnöke, a Fianna Fail országos érteír p y> 1 ptpr» AZ AMERIKAI 6. FLOTTA lemondta a Fekete-tengeren tervezett hadgyakorlatot, A KORMÁNY ELHALASZTOTTA Pakisztánban a március 1'5-re kitűzött községtanácsi választásokat. OLYAN TÁRSADALMAT kell létrehoznunk, amelyben nem lesz nyomor és éhezés, és a dolgozók boldogan élhetnek — jelentette ki Mudzsi- bur Rahman, a Bangla Desh miniszterelnöke Daccában. BONNBÓL NYUGAT-BER- LINBE repült Willy Brandt nyugatnémet kancellár, hogy megbeszéléseket folytasson a nyugat-berlini SPD vezetőivel. SALISBURY Botokkal támadtak a püspököt ünneplő afrikaiakra Abdel Muzorewa püspök, a rhodesiai Afrikai Nemzei Tanács vezetője, vasárnap este hazaérkezett 16 napos New York-i és londoni útjáról. A püspököt, aki a rhodesiai afrikaiak nemzeti mozgalma számára keresett Nyugaton támogatást, a repülőtéren hatalmas tömeg üdvözölte. A kivezényelt fehér rendőrség botokkal támadt a lelkesen ünneplő afrikaiakra. Muzorewa kijelentette: ha a brit-rhodesiai előzetes megállapodást az ország afrikai lakossága elutasítja, új tárgyalásokat kell kezdeni, s álláspontja az előzetes megállapodással kapcsolatban változatlanul elutasító. (MTI) a 9 millió chicano, a másfél millió Puerto Rico-i és az indián őslakosság maradékának leszármazottai mintegy 1 milliónyian, az amerikai társadalom legkizsákmányoltabb rétegei, amelyek a legközvetlenebbül érzékelik a faji megkülönböztetéssel összefonódó gazdasági-politikai elnyomás teljes súlyát. Az ideológiai harc feladatairól szólva Henry Winston különös nyomatékkai hangsúlyozta: elsőrendű feladat az amerikai munkásosztály gerincét alkotó fehér munkás felszabadítása az uralkodó osztályok ideológiai béklyójából. Rámutatott, hogy a fajüldözés és a kommunistaellenesség az imperializmus legfőbb kettős fegyvere, és alkalmazásának klasszikus példája az USA. ahol az uralkodó osztályok elsősorban a< mesterségesen táplált és fenntartott faji előítéleteket használják ki a fehér munkások megtévesztésére. Winston befejezésül hangsúlyozta, hogy az amerikai imperializmus elmélyülő válságával párhuzamosan az uralkodó körök egyre reakciósabb eszközökhöz folyamodnak, s ily módon a lakosság egyre szélesebb rétegeit késztetik önvédelemre, aktív politikai fellépésre. »-Lehetséges, hogy az amerikai munkásosztály lassú mozgású, de ha egyszer nekiindul, fénysebességgel fog haladni« — mondotta az Amerikai Kommunista Párt veterán elnöke, viharos tapssal fogadott beszédében. (MTI) Pekingben „szinte észre sem vették“ (Folytatás az 1. oldalról.) vetően (magyar idő szerint körülbelül 11 órakor) kezdte meg tárgyalásait Nixon elnök és Csqu En-laj miniszterelnök az országos népi gyűlés épületében. Nixon amerikai elnök, kedden délután — közép-európai idő szerint reggel 7.00 órakor — újból találkozik Csou En- lajjal, a Kínai Népköztársaság Államtanácsának elnökével — közölte hétfőn este Ronald Ziegler, a Fehér Ház sajtótitkára. • * * Az amerikai sajtó kiküldött munkatársai, valamint az országos rádió- és tv-hálózatok, amelyek vasárnap délután óta műholdak útján egyenes adásban tudósítanak Nixon elnök pekingi programjáról, alig titkolt csalódottsággal kommentálják azt a tényt, hogy Pekingiben »szinte észre se vették« az amerikai elnök megérkezését. »-Nyoma sem volt piros sző- nyeges fogadtatásnak« — jegyezte meg az NBC munkatársa. A CBS munkatársai az amerikai elnök repülőtéri fo- • gadtatásáról szólva hangoz- I tatták: »kizárólag a kötelező hivatalos udvariasság szabá- I lyainak tettek eleget«. Stanley Karnovo, a Washington Post kiküldött munkatársa, hétfői pekingi jelentésében ugyancsak a »meleg fogadtatás« hiányát emeli ki és megjegyzi: »Különösen szembetűnő ez, ha meggondoljuk, hogy Haílé Szelasszié etióp császárt 300 000 kínai köszöntötte, amikor tavaly októberben ide érkezett.« Nixon elnök és Csou En-laj kínai miniszterelnök a dísz- század előtt Peking repülőterén. (Telefotó: AP—MTI—KS) Nagy-Britannia Bányászok vitái Szerte Nagy-Britanniában gyűléseken és felvonulásokon ünnepelték győzelmüket vasárnap a bányászok, és hétfőn szakszervezeti értekezleten vitatták meg követeléseik helyzetét. Az angol kormány most meg akarja akadályozni, hogy a mozdonyvezetők, a pedagógusok és a mezőgazdasági munkások a bányászsztrájk által kiharcolt eredményekre hivatkozva, bérharcot kezdjenek. KÖZEL-KELET Egyesül a gerillamozgalom? Űjabb hír röppent fel a Palesztinái gerillaszervezetek egyesítéséről. Ezúttal Galed Fahum, a Palesztinái Nemzeti Tanács (a száműzött parlament) elnöke jelentette be, hogy a különféle ellenálló csoportok között megállapodás jött létre egy 12 ezer fős, egységes partizánszervezet megalakításáról. Fehér Könyv Nixon sötét politikájáról Kétszázharminc baloldali vádion Monstre terrorper kezdődött Ankarában Közel 230 baloldali személyt állítottak hétfőn bíróság elé Ankarában. Ez a legnagyobb terrorper Törökországban a statárium bevezetése (1971 április) óta. A letartóztatottakat azzal vádolják, hogy szélsőséges baloldali szervezetek tagjai, s hogy »kommunista típusú« rendszert akartak létrehozni. A tárgyalás megkezdése előtt a vádlottak fasisztának bélyegezték a diktatórikus török kormányt. Az őrségen álló katonák gumibotokkal támadtak a vádlottakra, s a tárgyalást csak háromnegyed óra késéssel kezdték meg. (MTI) A bűntettek eszkalációja a vietnamizálás Több mint kétmilliárd dollár — három év alatt Az Egyesült Államok és lakájai által elkövetett háborús bűntetteket kivizsgáló bizottság Dél-Vietnam felszabadított területein Fehér Könyyvet hozott nyilvánosságra. Ez elemzi az amerikai imperializmus által az elmúlt három év során elkövetett bűntetteket és leleplezi Nixon vietna- mizálási politikájának lényegét. A Fehér Könyv összeállítói az Egyesült Államok vietna- mizálási politikájának természetéről és lényegéről a következőket hangoztatják: — A háború vietnamizálás! politikájának feltételei között az Egyesült Államok álcázot- tabb formában folytatja a katonai, a politikai és a gazdasági területre kiterjedő agresszióját. Katonai szempontból a vietnamizálás lényege az, hogy miközben az USA csapatokat von ki Dél-Viet- namból, mindent megtesz a saigoni bábhadsereg megerősítésére. Az amerikai csapatok részleges kivonása azonban korántsem egyértelmű azzal, hogy az Egyesült Államok megszüntetné részvételét a vietnami háborúban. Nixon elnökségi ideje háromnegyed részének elteltével az Egyesült Államok és a vele szövetséges államok több mint kétszázezer főnyi hadserege tartózkodik Indokínában, nem számítva a 7. amerikai flotta hajóinak legénységét és a Thaiföldön létesített amerikai támaszpontok személyzetét. Közben az Egyesült Államok a legkorszerűbb fegyverekkel látja el a népi ellenállással szemben harcoló báhrezsime- ket. — A háború vietnamizálása a háborús bűntettek kiszélesítése. A vietnamizálás fő célja az úgynevezett »pacifiká- ció«, az, hogy Dél-Vietnam lakosságát a saigoni rezsim ellenőrzésé alá vonják. Az Egyesült Államok erre a célra három év alatt több mint kétmilliárd dollárt fordított. — Az amerikai agresszió és a vietnamizálás teljesen ellentmond a nemzetközi jogok normáinak és a nemzetközi megállapodásoknak. Az agresszió már önmagában is nemzetközi bűntény. A ngliában, ahol már nagyon hozzászoktak a politikai élet állóvízszerű nyugalmához, amit az ironikus közvélemény »butskel- lizmus«-nak csúfolt (Butler és Gaitskell nevéből), ebben a középutas doktrínában a konzervatív és a munkáspárti címkék teljesen felcserélhe- tőkké váltak, anélkül, hogy az angol állampolgárnak bármiféle alternatívát tudtak volna kínálni. A »különleges kapcsolatok« bűvöletében pénzügyileg és politikailag teljesen az Egyesült Államokra utalva (Johnson 1966- ban mondta Wilsonnak: »On ha bajba kerül a parlamentben, mindig úgy vágtat ide hozzám, hogy az inge is kilóg hátul a nadrágjából«) a szuezi kaland óta diplomáciai bénaságra ítélve, a jóléti állam kábulatában, a Beatles-együt- tes mindent elnyomó harsogásától kísérve teltek az angol hétköznapok. A hatvanas évek utolsó harmadában azonban már érlelődni kezdtek azok a változások, amelyek ma többnyire robbanásszerűen hatnak az angol közvéleményre és politikára. Még a munkáspárti kormány idején indult meg az évszázados brit politika — alapja a világméretű elkötelezettség, jelenlét a glóbusz minden pontján — felülTory-buktatók Nagy-Britanniában Újkori angol betegség a tehetetlenség vizsgálata. Az utóbbi két évtized »Szueztől keletre« doktrínájának költségei, annak dacára, hogy a korábbi kötelezettségeknek ez csupán az árnyéka volt, egyszerűen elviselhetetleneknek bizonyultak a pénzügyi egyensúly megteremtésén fáradozó la- bouristáknak. Ezzel együtt nőtt az a követelés is, amely nyitást követelt Európa felé, a különleges kapcsolatok egyidejű lazítása mellett Wilson »országlásának« utolsó évében már biztos volt, hogy Anglia kérelme végül is baráti kezekbe kerül a belga fővárosban, és a konzervatívok hatalomra kerülésük után végső soron a készbe telepednek. Ezzel azonban még nincs vége a »brit oroszlán« nyavalyáinak. Ám ami az utóbbi években és most történik, az már a jellegzetes tory-politi- ka következménye. A gazdasági bajokon Heath és kabinetje a hagyományos nadrágszíj-politikával próbált segíteni. Ennek a politikának a lényege a klasszikus liberális polgári közgazdászok nézeteiben gyökeredzik, minden probléma orvoslásának — szerintük — a liberális tőkemozgás, a beruházási kedvet növelő kötöttségek felszámolása (vagy legalábbis enyhítése) az alapja. A nagy »boom«- ban, konjunktúrában a munkanélküliek száma viszont felszökött, s eléri az egymilliót, de ez már kevésbé érdekli a konzervatív kormányt. Ugyanakkor a nagy jövedelmek szigorú adóztatásán nagymértékben enyhítettek. A toryk jellemző intézkedése volt a közoktatás- ügyi miniszter rendeleté, amellyel megszüntették az angol iskolákban az eddigi szokásos 11 órai tejosztást, a takarékosság szellemében, s csak a legszegényebbek kaphatnak ezután az éltető folyadékból ingyen. Az ellenzék nem Is mulasztotta el, hogy ne mutasson rá az intézkedés vulgáris paternalista jellegére, amelynek társadalmi, lélektani hatása — az intézkedés nyomán megalázó helyzetbe kerülnek a szegény gyerekek — sokkal súlyosabb, mint amennyi pénzt meg lehet általa takarítani. Az viszont tagadhatatlan, hogy a konzervatív párt külpolitikájában több az önálló elem, mint a korábbi munkáspárti kabinet idején. A Foreign Office-nak több fenntartása is van Izraellel szemben, és lényegében igyekszik megérteni az arab politikát. Vietnam, Európa és a hindusztáni válság kérdésében is jóval rugalmasabb, realistább, mint elődei. Ugyanakkor önmagukat nem tagadhatták meg: a dél-afrikai fegyverszállítások, a szovjet diplomták kiutasításával kavart, egész Európában érezhető nemzetközi diplomáciai hűvös szél, s a rhodesiai Smith-rezsimmel paktáló, az őslakosság érdekeit eláruló egyezmény nem sokat használt Heath tekintélyének. Nem használt Anglia Vietnamja, Ulster, s az ottani véres események sem. A közvélemény-kutatások adatai sze rint is sok emberrel értette meg a konzervatív politika lényegét, és kifejezetten rombolta a kormány népszerűségét. Az észak-írországi események legvéresebb napjaiban bontakozott ki az angol bányászok sztrájkja is, amelyről bárki, aki a helyzetet ismeri és tárgyilagosan alkot véleményt, elismeri, hogy jogos. A bányászok szinte reménytelen helyzetben kezdték el harcukat, a sztrájk /tneghir- detése idején nem hiányoztak a gúnyos és szkeptikus megjegyzések az angol sajtóból. A dolgok azonban váratlan fordulatot vettek, és szinte észrevétlenül eltolódtak az evőviszonyok, s Heath kormányával együtt kellemetlen helyzetbe került. A népszerűtlen intézkedések, a megoldatlan problémák tömege, s az ismét tapasztalt újkori angol betegség, a kormányzási tehetetlenség nyilvánvalóvá válása alaposan megggyengítet- te a konzervatívok helyzetét. Ez leginkább a csütörtökipénteki parlamenti szavazáson vált nyilvánvalóvá, amikor a közös piaci törvényt minimális, mindössze nyolc szavazatos többséggel fogadták el. Heath-t és kormányát csak a hajszál választotta el a bukástól. Csupor Tibor 2 SOMOGYI NÉPLAP Kedd, 1972. február 22.
