Somogyi Néplap, 1972. február (28. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-19 / 42. szám

Gustár a gazdasági {Folytatás az 1. oldalról.) hogy az 1969 áprilisa óta vég­bement fejlődés eredményei alapján a párt és a kormány az idei évre, valamint az egész ötéves tervidőszakra már na­gyobb célokat tűzhetett ki. Számos más fontos tényező mellett a külkereskedelmi és fizetési mérleg nagymérvű ak­tívuma már tavaly lehetővé tette a KGST-országokkal azemben fennálló rövid lejá­ratú tartozások kiegyenlítését e így 1970 és 1971 rendkívül sikeres évnek s’ámít. — Ezek a sikerek annál je­lentősebbek. mivel közvetlenü' » súlyos politikai és gazdasági válság után értük el őket — mondotta Gustáv Husák. A CSKP KB főtitkára az alábbiakban foglalta össze a párt. a szakszervezetek, vala­mint az állami és gazdasági szervek teendőit az elkövetke­ző időszakra: — a XTV. pártkongresszus­nak a hatékonyság fokozására mint az életszínvonal emelé­sének feltételére vonatkozó Irányvonala határozott érvé­nyesítése, — az éves terv, valamint az ötéves terv sikeres tel1»sftésé­nek biztosítása minden ágazat­ban. vállalatnál. — a munkaerő raeiooátis ki­használása minden szinten, a munkatermelékenység növe­lése. valamint szigorú takaré­kosság a tüzelőanyag, az ener­gia. a nyersanyag valamennyi faitáíával. — az állőalanok, a modern technika és technológia jobb kihasználása, a gyártmányok választékának, szerkezetének minőségének és műszaki szín­vonalának tökéletesítése. — céltudatos rend megte­Husák teendőkről remtése a beruházások terüle­tén, — a nemzetközi szocialista integráció hazai teendőinek meghatározása a központi szerveknél, az Integrációhoz szükséges káder- és politikai feltételek megteremtése, — a tervszerű Irányítás el­veinek megszilárdítása min­den szinten, a tervezés töké­letesítése, — a feltételek megteremté­se (a szakszervezetek és a gazdasági vezetők bevonásá­val) a dolgozóknak az irányí­tásban való részvételéhez, — a következetes káderpoli­tika, — a párt gazdasági1 vezető szerepének megszilárdítása. • * • Gustáv Husák főtitkár zár­szavával pénteken este véget ért Prágában Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának kétnapos ülése. A plénum egyhangúlag ha­tározatot fogadott el a XIV. pártkongresszus gazdasági programjának további megva­lósításáról. Ugyancsak egvöo- tetűleg határozatot hagvott jó vá a szakszervezeti mozgalom oroblémálról és feladatairól, valamint a kommunistáknak a XIV. pártkongresszus után végzendő szakszervezeti mun kájáról. (MTI) Nyolc szavazat segítségévei Heath ezúttal megúszta KÍNA —MA (11.) Edward Heath angol miniszterelnök, mikor elindult az al­sóházha, a Közös Piaccal kapcsolatos fontos szavazás szín­helyére. Arcán feszültség tükröződik: előzetesen bejelen­tette, hogy kudarc esetén lemond. Edward Heath miniszterel­nök konzervatív kormánya a péntekre virradó éjszaka fel­tűnően csekély, csupán 8 sza­va zatos különbséggel mene­kült meg a bukástól. Crooklynban msjkezM!! RÖVIDEN Tanácskozást tartottak Szó­fiában az európai parasztpár- tok és szervezetek képviselői, s követelték a biztonsági és együttműködési értekezlet mielőbbi összehívását Eenin-renddel tüntették ki tegnap a Kremlben Jacques Duclos-t, a Francia KP PB tagját. j Harmincezer párizsi mun- : kás tüntetésen követelte az adórendszer megváltoztatását és a részvénytulajdonosok adómentességének eltörlését Kairóba érkezett Gunnar Jarring, az ENSZ-főtitkár kö­zel-keleti különmegbízottja, hogy az egyiptomi külügymi­niszterrel folytasson tárgyalá­sokat. Fulbright szenátor követel­te a Münchenben működő »Szabad Európa- és »Szabad­ság- rádióállomások beszün­tetését. Angela Davist, a bebörtön­zött és vád alá helyezett ame­rikai kommunista polgárjogi harcost díszpolgárává válasz­totta a közép-olaszországi j Reggio Emilia. Hathónapi börtönbüntetésre , ítélte egy belfasti bíróság pén­teken Bernadette Devlint, az , angol parlament képviselőnő- i jét, valamint 12 más északír ! polgárjogi harcost i Folytatódnak a spanyol , diákmegmozdulások, amelyek! januárban lángoltak fel Mad- | ridban, majd kiterjedtek az • ország valamennyi egyetemi ■ központjára. 1 (Folytatás az 1. oldalról.) ban az amerikai imperializmus az elnyomó reakciós rendsze­rek, a katonai diktatúrák fő támasza. Az amerikai imperia­lizmus fő ideológiai pillére a szovjetellenesseg, de az erővi­szonyok változása manővere­zésre kényszeríti az Egyesült Államokat — mutatott rá Gus Hall. Az amerikai kp főtitkára kiemelte, hogy a pártnak fel keli használnia a választási év felfokozott politikai aktivitá­sát, tanulmányoznia kell a munkásosztály és az elnyomott kisebbségek helyzetét és so­rainak egységével, az Ideoló­OLASZORSZÄG flment’oia a kormányválság utáni helyzetről A Kinascita pénteki szá­ma Amendolának, az Olasz KP Politikai Bizottsága tagjá­nak Írását közli az olasz bel­politikai helyzetről és kor­mányválságról. A kommunisták készek a reájuk háruló felelősséget vállalni. Ha meg akarjuk akadályozni a jobboldali for­dulatot, demokratikus megol­dást kell kialakítani a válság rendezésére, meg kell terem­teni a baloldali erők egységét, hogy az ország végre szilárd és egységes politikai vezetést kapjon. A kereszténydemokrata párt döntése, amelynek alapján egyedül alakított kormányt, szomorú számítást tükröz — írja végül Amendola. — Azt mutatja, hogy a párt a jobb­oldali szavazatok elnyerésére számít (MTI) giai tevékenység fejleszteseve. kell az eddiginél nagyobb sze­repet betöltenie az amerma. politikában. Gus Hall beszámolójának el­hangzása után a kongresszus munkabizottságokban, illetve plenáris UleseKen vitatja meg az amerikai kommunisták elót. álló új feladatokat. A tárgya­lás alapjat a beszámoló és ta­valy novemberben előzetes vl tára bocsátott kongresszusi té zistervezet képezi. Most, a tömegharcok párat­lan arányú fellendülése, a po­litikai tudatosodás és erősödő radikalizálódás idején, »fonto­sabb a marxista—leninista párt iránymutató szerepe, mint bármikor eddig- — hangsú­lyozzák a tézisek. Gus Hall főtitkár beszámo­lója és a kongresszusi tézister- vezet alapján ma, szombaton délelőtt folytatódik a kong­resszus vitája. A kongresszus küldöttei és a külföldi vendé­gek délután nemzetközi szoli­daritási nagygyűlésen vesznek részt a manhattani Town Hall­ban. A háromnapos vita után az alsóházi szavazás kimenetele igazolta azokat, akik szoros eredményt vártak. Az októ­beri 112 fős többséggel szem­ben, amely akkor a közös piaci belépésit elvben jóváhagyta, a többség leolvadt. A kormány 309:301 arányban került ki győztesen az erőpróbából. (Ha a munkáspárt teljesen egysé­ges és összefog a liberálisok­kal, akkor a kabinetnek le kellett volna mondania. INDOKÍNA Hét pépet lőttek le a VDK katonái Az észak-vietnami légvédel­mi erők az ország elleni két­napos légitámadás sorozatban részvevő amerikai repülőgépek közül összesen hetet lőttek le. Az amerikai légierő 29 órán át 125 bevetésben támadta a VDK-t, és — mint a saigoni amerikai ' katonai főparancs­nokság is beismerte — 1971 december óta a legsúlyosabb veszteségeket szenvedte el. A veszteségek pótlására húsz új Phantom típúsú va­dászbombázót vezényeltek az indokínai térségbe. Laird amerikai hadügymi­niszter nem zárta ki annak le­hetőségét, hogy az úgyneve­zett »védelmi reagálásra« — ami a VDK elleni terrorbom­bázásokat jelenti, Nixon elnök kínai tartózkodása idején is sor kerülhet. (MTI) Az ASZÚ kongresszusa támogatja Szódat politikáját Szadat elnök rövid zársza­vával pénteken este véget ért az Arab Szocialista Unió rend­kívüli kongresszusa. Az egyip­tomi elnök hangsúlyozta, hogy »a gazdaságfejlesztését össz­hangba kell hozná a katonai felkészüléssel és tovább kell haladni az ország sspcialista átalakításának útján«. Az ASZÚ rendkívüli kong­resszusa egyhangúan jóvá­hagyta a beterjesztett határo­zattervezeteket. Az egyik határozatban a kongresszus »megerősíti Sza­dat elnökbe vetett bizalmát, és teljes támogatásáról bizto­sítja« az általa meghirdetett politikát. A kongresszus általános nyi­latkozatában megállapítja: Egyiptom számára a »meg­szállt területek felszabadítá­sához vezető útként egyedül a háiború maradt, a katonai ak­ciók időpontjának meghatá­rozásához azonban — hang­zik a nyilatkozat — számítás­ba kell venni a nemzetközi helyzet fejleményeit.« (MTI) Hatalmi harc és a hadsereg „Diplomáciai nyitás“ —a tőkésországok felé Legutóbb súlyos bel­ső hatalmi harcok zajlottak le Kínában. Miután Mao Ce- tung csoportja kisebbségben volt a Kínai Kommunista Párt legfőbb vezetésében, de sikerült a »kulturális forra­dalom« folyamán — a had­sereg segítségével — meg­buktatni a többség élén álló Liu Sao-csit. A pártban a második helyet a hadsereg vezetője, Lin Piao marsall nyerte éL A kommunista pártok történetében példátlan módon, a párt IX. kongresz- szusán elfogadott új szer­vezeti szabályzatba név sze­rint belevették, hogy Mao Ce-tung a párt vezére és Lin Piao a helyettese, utóda. Ezt követőem azonban ellen­tétek támadtak Mao Ce-tung, Csou En-laj és Lin Piao, va­lamint a kulturális forrada­lom idején előtérbe került más katonai és politikai sze­mélyiségek között. A hadse­reg szerepét háttérbe igye­keztek szorítani, Lin Piaót összeesküvéssel vádolták, s valószínűleg már nem is él (csupán annyit tudunk bizto­san a sorsáról, hogy sehol meg nem jelenik, képeit él­tüntették a nyilvános helyek­ről, könyvét bevonták és új­ságcikkekben bírálták; zárt­körű gyűléseken pedig azt állították, hogy merényletet kísérelt meg Mao Ce-tung élete ellen). Ebbe a belső harcba a kí­nai nép nem szólhatott bele, s különben is: Kínában olyan sajátos szervezetet hoz­tak létre (meg vannak ennek a régi, császári-birodalmi előzményei is, amikor még minden nyolc családnak volt egy megbízott felelőse, aki az adófizetésüket garantálta), amely minden 10 családot egy felelős bizalmi ember ellenőrzése alatt tart. Ez rendkívüli szervezettséget, az egyének fölötti aprólékos el­lenőrzést tesz lehetővé, s nagy szerepe van a tömegek befolyásolásában, mozgatá­sában és ellenőrzésében. Kétségtelen, hogy ma Kína ellentmondásoktól is terhes. A felszín látszólagos egyön­tetűsége alatt — ennyi for­dulat után — szükségszerűen sok kétely, elégedetlenség és ellenzékiség is lappang. A kínai külpolitika e hatalmas birodalom felsza­badulása után több fejlődési szakaszon ment át A KNK kezdetben szilárd szövetség­re lépett a Szovjetunióval és a szocialista országokkal, akiknek támogatása létfon­tosságú volt a fiatal népi ál­lam számára. Az 1950-es évek végén vi­szont egyre szaporodtak a nézeteltérések mind Kínán belül a szocialista építés mód­szerei s útjai tekintetében, mind a szocialista táborral. Itt elsősorban azért mert Kína azt elvárta volna, hogy a testvérorszégok — akár sa­ját fejlődésüket is megakaszt­va — minden segítséget meg­adjanak neki történelmi el­maradottsága varázslatosan rövid idő alatt végbemenő felszámolásához. Számot tar­tott arra is, hogy nukleáris fegyverekkel ellássák. Köz­ben olyan jelenségek buk­kantak fel e hatalmas or­szágban, amelyek alapján gyanítható volt: Kína vezető szerepre tart igényt a nem­zetközi forradalmi és a nem­zeti felszabadító mozgalmak­ban, s nem ítéli meg reálisan a nemzetközi helyzetet. A kínai külpolitika 1960-tól módszeresen előkészítette, majd véghezvitte a szakítást a szocialista táborral, s elő­ször ideológiai harcnak tün­tette fel az ellentéteket. Meg­alkuvással vádolta a Szovjet­uniót, szemére vetette, hogy kapcsolatot tart az imperialis­tákkal, elsősorban az Ameri­kai Egyesült Államokkal, s ezt »cinkosságnak« minősí­tette. Pekingben ítélték meg a világhelyzetet, hogy az megérett már a forrada­lomra, csak az »elkényelme- sedett« szocialista országok és nyugati kommunista pár­tok ném hajlandók a harcot s a kockázatot vállalni. Ek­kor azt hirdették, hogy a gyarmati sorból épp felsza­badult szegény országok a legfőbb forradalmi erő, ezek vezetőjeként s a tőkés orszá­gokban szervezkedő ultrafor- radalmi csoportokra támasz­kodva akarták átvenni a vi­lágforradalom irányítását. Ezzel a kínai külpolitika gyakorlatban letért az osz­tályalapról, eltért a marxista tudományosságtól. Ez a »forradalmárkodó« stratégia sikertelennek bizo­nyult »a harmadik világ« or­szágaiban, s Kína tragikus kudarchoz vezetett 1965-ben Indonéziában. Ezt követte a »kulturális forradalom«, amelynek egyik funkciója kétségtelenül a csődöt valló politika felszámolása volt. Ekkor Kína befelé fordult, visszahívta majdnem minden nagykövetét külföldről, s a belső »permanens forrada­lom« jelszavát állította elő­térbe. (S ennek támogatásá­ra kellett a hadsereg és Lin Piao.) Ennek az időszaknak a Szovjetunióval való ellenté­tek ellenségeskedéssé való kiélezése felelt meg. Katonai provokációk, fegyveres össze­csapások történtek a szovjet— kínai határon (a Damanszkijr szigetnél), és Kína azt köve­telte, hogy a Szovjetunió elv­ben ismerje el saját, Kínával érintkező határainak érvény­telenségét! Ezzel egy időben Kína foly­tatta az amerikai imperializ­mus elleni propagandát, tá­mogatta Vietnamot és az in­dokínai népek ellenállását. De mindezt saját befolyása szempontjának megfelel len tette, s közben pl. még aka­dályozta is a szovjet támoga­tás eljuttatását a vietnami harcosokhoz. Az utóbbi években Kína ismét fordult egyet, s »diplomáciai nyitást« hajtott végre a legfejlettebb tőkésor­szágok irányába; elsősorban az Egyesült Államokhoz kö­zeledett. A pakisztáni terro­rista rezsim, Jahja Khan se­gítségével jött létre Kissinger pekingi útja, amelynek ered­ményeképpen épp most in­dult el Nixon elnök Peking- be. Ugyanakkor a — határ­provokációk után nagy nehe­zen megindult — szovjet— kínai tárgyalások eredmény­telenül, vontatottan folynak. Patkó Imre (Következik: Flört vagy fordulat?) vAsAriAsaivai KERESSE FÖL RÁDIÓK TELEVÍZIÓK MAGNETOFONOK ELEKTROMOS HÁZTARTÁSI GÉPEK MOTORKERÉKPÁROK KERÉKPÁROK FÉNYKÉPEZŐGÉPEK ÓRÁK ÉS HANGSZEREK ÁTMENETI KABÁTOK DIVATOS ÖLTÖNYÖK FINOM KÖTÖTTÁRUK FÉRFI ÉS NŐI SZÖVETEK FEHÉRNEMŰK, DIVATÁRUK ÁGYNEMŰ-GARNITÚRÁK BÖRDISZMÜÁRITK SZŐNYEGEK FÜGGÖNYÖK Gazdag árukészlettel és szaktanácsadással várjuk kedves vevőinket Somogy megyei Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat SOMOGYI NÉPLAP Szómba*, 1972, február M

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents