Somogyi Néplap, 1972. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-11 / 8. szám
10MOGY! NSPLAF «Kedd. 1sm. jannir IX Kormánykitinletés - életmentésért — Mit érez az ember életmentés után? — Fáradtságot — mondta Skerlecz László egyszerűen, és megilletődve nézegette az életmentésért kapott kitüntetést, melyet a kormány nevében dr. Kassai János vb-titkár ünnepélyes keretek között nyújtott át tegnap délelőtt a megyei tanácson. Egy csütörtöki napon történt, 1971. október 14-én, Ba- latonőszödön. A Balaton környékén általában a tóból mentenek fuldoklókat, most azonban a szokástól eltérően a kútból hozott föl Skerlecz László egy ötven év körüli asszonyt. — Éppen szabadságon voltam odahaza, a górét építettem, amikor jöttek mondani, hogy a szomszéd Mariska néni a kútban van. Ott hagytam csapot-papot, és rohantam. Annyi eszem azért volt, hogy vittem magammal egy kötelet is, gondoltam, arra biztosan szükség lesz. Mire odaértem, már többen körülállták a kutat. Ez jó is volt, mert egyedül nem bírtam volna felhozni. — Miért éppen maga ment le? — Nem Is tudom. Pedig azelőtt úgy féltem a kúttől, mint a tűztél, de akkor nem lehetett tétovázni, hogy ki mer lemenni, ki nem. Leengedtük a nagy cseresznyeszedő létrát, és már másztam is lefelé. — Mariska néni hogyan került a kútba? — Hát... leugrott — mondta egy kicsit kényszeredetten a göndörhajú fiatalember. Látszott, erről nem szívesen beszélne, hát neon firtattam. Mindegy Is. Az a lényeg, hogy odalent már Mariska néni is másként gondolkodott, és •Imikor felépülése után megköszönte Skerlecz Lászlónak, hogy megmentette az életét, csupán azt kifogásolta, hogy nagyon meghúzkodta a haját. — Sajnáltam szegényt, de nem tudtam másként hozzáférni. Hajánál fogva tartottam a fejét a víz fölé, amíg leszerelték a kút házát, hogy még egy létrát lenyújthassanak. Már majd leszakadt a karom, mert nyolcvan kilót tartani még vízben is nehéz, különösen olyan körülmények között. Máig sem tudom, hogy csináltam. Egyik lábammal a létrán, másikkal a kút oldalának támaszkodva, ráadásul Mariska néni elvesztette az eszméletét. Mire fölértem vele, már ott volt a mentő. — Mit szólt a felesége? — ö akkor éppen elugrott az anyjához, mire megjött, én már a kútban voltam. Ott fönt várt rám, és nyújtotta elém a kezét, hogy segítsen, mert látta, mennyire fáradt vagyok. Aztán haza támogatott és száraz ruhát adott rám. A szomszédból U sokan oda- csődültek, kínáltak pálinkával, hogy igyák, az jót tesz, de nekem annyira remegett a gyomrom, hogy még a pálinka se kellett. Skerlecz László 30 éves, a balatonőszödi Vörös Csillag Tsz-ben gépszerelő, nyolc éve munkásőr. — A munkásőrségnél tanultak valamit az életmentésről? — Arról nem, csak a példamutató magatartásról — mondta a pirospozsgás arcú fiatalember. Kezeit összekulcsolva nyugtatta az ölében. Izmos, kidolgozott munkáskeze van. — A gyerekeim — egy nyolcéves fiam van meg egy négyéves — olyan csodálattal kerekítették rám a szemüket, mintha most látnának életükben először — meséli az egyébként szűkszavú Skerlecz László, éá felcsil’anó szeme mutatja, talán a fiai elismerésére a legbüszkébb. Ha elgondolom, hogy a példamutatás a legjobb nevelési módszer, akkor bizonyos vagyok benne, hogy Skerlecz László fiai is ugyanolyan remek férfiak lesznek, mint az édesapjuk. Rezes Zsuzsa Fogynak a Mars titkai A MARSOT KUTATÓ két szovjet szonda — a Mars—2 és -8 —, valamint az amerikai Mariner—9 által a Földre küldött észlelések alaposan megtépázták a Marsra vonatkozó korábbi feltételezések egész sorát. Igaz, ezeknek nagy részét nem is a tudomány vetette föl, hanem a gazdag fantáziával megáldott laikusok. Amint dr. Kulin György, az Uránia Csillagvizsgáló igazgatója elmondta, megdőlt mindenekelőtt a Mars légkörének összetételére vonatkozó feltételezés. A földi mérések alapján úgy gondolták, hogy a Marson vagy egyáltalán nincs, vagy csak olyan kevés vízgőz és oxigén van, mint amennyit a földi légkör 28—30 kilométeres magasságban tartalmaz. Ezt a feltételezést azonban nem lehetett összeegyeztetni azzal, hogy ugyancsak földi mérések alapján a Mars légköri nyomását körülbelül egytized atmeszférára becsülték. Ezért felépítették azt a teóriát, hogy a Mars légkörének 98 százalékát egy olyan semleges gáz — a nitrogén — alkotja, melyet a Földről azért nem lehet észlelni, mert spektrumvonala az ultraibolya tartományába esik, ezt pedig a földi légkör nem engedi át. A fennmaradó két százalék zöme széndioxid, és csak minimális arányban van jelen a vízgőz, az argon és az oxigén. Ezzel szemben most a fel- bocsátott műszerek nyomát sem találták a nitrogénnek. Viszont bebizonyosodott, hogy nem is volt jogosult a feltételezése, mert az atmoszféra jóval ritkább, mint gondolták: a légköri nyomás nem tized-, hanem mindössze százr.dat- moszférának felel meg. A másik izgalmas ké.dés a Mars-csatornák problémája volt. A legkülönbözőbb elképzelések forogtak közkézen, kezdve azzal, hogy értelmes lények öntözőcsatornái lennének. A távcsövek azonban ilyen messzeségből 60—70 kilométernél kisebb tárgyakat nem láttak meg. Mivel ilyen széles csatornák építését feltételezni túlzás leit volna, arra gondoltak, hogy maguk a csatornák jóval keskenyebbek, de mellettük az »öntözött-« talajon széles sávban dús növényzet fejlődött ki, s a távcsövek ezt látják. Alátámasztani látszott ezt az elképzelést a csatornák környezetének évszakos színváltozása, az, hogy a Mars-tavasz idején egyes területek zöldeskék, ő szel viszont sárgásbarna színben mutatkoznak. Igaz, ezt a színváltozást a légköri nedvesség változásaival kapcsolatos fizikai- kémiai folyamatok is kiválthatják. Körülbelül egy évtizede fölvetették azt a gondolatot is. hogy ezek a »csatornák« befagyott Mars-tengerek jégpáncéljának a repedései lennének. Pedig hát — amint már korábban megállapították — a bolygó egész vízkészlete legföljebb arra lenne e’.ég, hogy néhány ezredmilliméler vastag rétegben borítsa el a Mars felszínét Ilyen vékony rétegen akkora repedések lennének? Elégedettek a közös tanács munkájával a szabásiak Három évvel ezelőtt a közös tanácsok alakulásáról beszélgettem Koncsik Imrével, aki vb-titkár volt akkor Szabáson. Ezt akkor is helyesnek és szükségesnek tartotta, mégis az volt az érzésem, hogy bizonyos kétségei vannak. Akkor úgy búcsúztunk el egymástól, hogy majd meglátjuk. Mostanában ismét szóba került akkori beszélgetésünk. Koncsik Imre most a szabási tanácsi kirendeltség vezetője. — 1969. július 1-e óta közös tanácsa van Belegnek, Kisbajomnak, Szabásnak és Kutasnak. Az utóbbi a székhelyközség. A szabásiak azt kérték, hogy legyen állandó kirendeltség, a lakosság ügyesbajos dolgait helyben intézzék. Ezt teljesítették, s nálunk maradt az anyakönyvvezetés is. Hetenként négy nap itthon vagyok, és intézem az ügyeket, két nap pedig Kutason, a központban dolgozom. Szabást tizepketten képviselik a közös tanácsban. Megfelelő a képviseletünk a végrehajtó bizottságban is. — Mi a lakosság véleménye? — A falut semmiféle hátrány nem érte. A vb vezetői rendszeresen tartanak fogadónapokat, így jó a kapcsolat. A fejlesztésre sem panaszkodhatunk. Tavaly 800 négyzet- méter szilárd burkolatú járdát építettünk, átalakíttattuk a könyvárat 160 ezer forintos költséggel. Felújítottuk a Hársfa utcai kövesutat 130 ezer forint értékben. Ha önállóak maradunk, akkor ^em tudtunk volnak többet megvalósítani. — Milyen terveik vannak? — A következő években szeretnénk az óvodát korszerűsíteni, a művelődési otthont felújítani, aztán ravatalozót építeni. Koncsik Imre kirendeltség- vezető az anyakönyv fölé hajlik, most azt zárja le, aztán különféle jelentéseket, kimutatásokat készít, mert a kirendeltségen bőven van tennivaló. K. 3. Amint aztán az utóbbi időben az egyre növekvő távcsövek mind »közs'ebb hozták« bolygótestvérünket, a csatornák száma fokojatisan csökkent, és végül is cv.sk néhány maradt meg közülük, valamint a metszéspontjukén elhelyezkedő »oázisok«. Most aztán megszületett a megfejtés: az.oázis' k óriási kráterek, a csatornák pedig hegyláncok, illetve olyan tektonikus képződmények, ahcl a kráterek tömege sorakozik egymás mellett, amelyek csak távolról látszanak összefüggő vonalnak. Sok problémát okoztak a Mars pólusain tilen na'yobb, nyáron kisebb »hósapkák«. Az volt a kérdés, hogy ezeket vízből vagy szénsavból keletkezett hó alkotja-e. Eddig Inkább az első feltételezés látszott valószínűbbnek, most viszont a Mars sarkvidéki zónáiban mínusz 113 és mínusz. 120 C fok közötti hőmérsékletet találtak, ami megfelel a szénsavhó fagypontjának a marsbeli nyomáson. A válaszra tehát még várni keli, talán csak a most fölvett adatok végleges feldolgozásáig. MINDEZEKNEK a kérdéseknek a tisztázása nélkülözhetetlen a legnagyobb probléma eldöntéséhez, hogy tudniillik van-e, lehet-e élet a Marson. Kizárni ezt a lehetőséget nincs jogunk. Hiszen itt a Földön nemrég közönséges szúnyoglárvákból, amelyeket hosszú ideig 10Ó fokos hőmérsékleten pörköltek, majd mínusz 269 fokos folyékony héliumban tartottak, s utána nagy adag röntgensugárzásnak vetettek alá, általános megdöbbenésre teljesen normális szúnyogok keltek ki. Az élet alkalmazkodó képessége a mai biológiai kutatások tükrében egyre elképesztőbb méretűnek tűnik. Aligha akad na ma valaki, aki meg merné vonni azokat a határokat, amelyeken túl az élet keletkezésének vagy fennmaradásának már valóban nincs lehetősége. 25 éves a délszláv nemzetiségi iskola A szerb-horvát tanítási nyelvű általános iskola és gimnázium, a magyarországi délszláv nemzetiségek oktatási központja, 25 éves. Az iskola tanulói az ország különböző vidékein élő horvát-szerb anyanyelvű lakosok gyermekei. A vidéki tanulók ellátásáról az intézmény kollégiuma gondoskodik. Az oktatási eszközökkel jól fölszerelt iskolának nagy szerepe van a nemzetiségi nyelv és kultúra ápolásában. KÜRTI ANDRÁS Látogafó a Kopaszhegben 6. A megfelelő méretre levágja az kát a másfél collos vascsöveket, amelyeket még a múlt héten vásárolt a faluban egy új villatulajdonostól. Nagyüzemi főmérnök a lelkem, mindenből kétszer annyit szerzett — ő tudja, milyen úton —, mint ameny- nyire szüksége volt az építkezéshez. Aztán Pauk nénitől kölcsön kéri azt az egyszerű, de okos ma'inát, amely kézi erővel működik, és a dróthuzalból kerítésfonatot lehet készíteni vele ... Tovább nem jutott a tervezget ésben. Érezte, már pilláin az álom. De a sors úgy határozott, hogy ezen az éjszakán a Déli Újság fiatal munkatársa tíz percnél tovább ne pihenhessen zavartalanul. Szendergéséből surló- dó, csikorgó hang rezzentette fel. A pesti buszok fékeznek ilyen zajjal a megállók előtt, főleg pedig a kanyarokban, ha hirtelen kell sebességet csökkenteniük. De hát ez nem Pest, ez a Kopasz-hegy, itt nem járnak autóbuszok. Csak nem Samu csinált odakint még valami galibát?! Nem, ilyen hangot csak valami jármű adhat. Jármű ezen a tájon?! Éjfélkor?! Kikelt a nyugágyból, a cipőbe dugta a lábát, és csak úgy, rövid klottnadrágban, meztelen felsőtesttel, elindult, kinyomozza, honnan eredt a rejtelmes hang. A sufni előtt megállt, körülnézett. Jobb felől semmi. Idelátszanak özvegy Paukné roskatag házikójának elmosódó körvonalai. A két ablak sötét. Persze. az öregasszony egy kicsit nagyot hall. Azért nem ébredt fel a lármára, azért nem gyújtott villanyt. Vagy talán nem is történt semmi, csak ő halluc-inált? Nagyon csábította vissza a nyugágy, ezért hajlott is volna erre a feltevésre, bármilyen valószínűtlennek is tűnt. Ekkor azonban, bal felé fordulva, halványan derengő fényt vett észre. A telek végén, egészen hátul. Onnan jött a fény, ahol vagy harminc négyszögölön meghagyta az ősbozótot, mert egy apró, hangulatos tisztást öleltek körül a tüskés bokrok. Vadkempingezők vertek volna tanyát ottan? Bánja a macska, de miért hagyták égve a tüzet? Még felgyújtják a bozótost! És a zajt, azt mivel okozták? Óvatosan indult ért a bokrokhoz, közéjük. Mélyen szinte négykézláb közelítette meg a tisztást. Attól, amit látott, földbe gyökerezett a lába. Nem voltak ott semmiféle vadkempingezők, tábortűz maradványa sem parázslóit. Három rövid, vékony, még gyengén rugózó fémlábon vagy másfél méter átmérőjű, opálosan csillogó gömb állott a tisztás közepén. Az sugárzott magából, különös, sárgáspirosas fényt Kopra Tibornak még arra sem volt ereje, hogy első meg- döbenéséből felocsúdjék, már hátra, elbesurrant lehajolva. ! újabb fejlemények követkéz-; tek. A gömb aljából csúzda-* szerű szarkezet ereszkedett lej a földig. Pár másodperc múl-i va pedig valami labdaféle gu-: rult le rajta. | A fiatalember megdörzsölte! a szemét. Ébren van, vagy ál-í módik?! De ha álmodik, ak-f kor fabatkát sem ér a szem-| dörzsölgetés, akkor azt is ál-í mában cselekszi. j És közben a zöld labda ottj ugrál, pattog a gömb körül. | Most megáll. ! Oldalából pálcika válik ki.| Gyakorol az általános iskolások tánccsoportja, azzal böködni kezdi a! földet. | Egek, ez talajmintát gyűjt J Mozgása, tevékenysége mint-| egy kicsinyített és groteszk! mása annak, amit Armstron-I géktól látott a tv-ben. Csak-j hogy azoic az űrhajósok hold-j kőzetet szedtek! Ez a micsoda] itt meg földkőzetet szed! Ez Is a világűrből érkezett] volna?! És micsoda ez a labda?!? Apró automata? Élőlény? | Meg kell szemlélni köze-í lebbről. Ez világszenzáció! Ennek] egy vérbeli újságíró utánajárj akár ébren van, akár csak ál-; módja az egészet. (Folytatjuk) Nyelvóra az első osztályban.
