Somogyi Néplap, 1972. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-11 / 8. szám
/ Házasság nápolyi módra Ha De Filippo darabjához, és nem a belőle készült filmhez akarunk hűek lenni, ak kor jobb, ha Filumena Mar-, turano házasságának történe tét nem az általánosabb olasz, hanem a jobban találó nápolyi jelzővel jellemezzük. — Ha a megfilmesítést is hozzászámítjuk, a színész-ren- dező-író (lehet, hogy a fordított sorrend igazibb) legna-, gyobb sikere a Filumena házassága. Ami Nápolyban rendkívül érvényes és valósághű, aktuális lehet másutt is. Elmondhatjuk: nem véletlen, hogy t/ a o.< sajátos nápolyi íze, zamata ellenére — Rómában, Milánóban, Budapesten és most itt, Kaposváron is sikert aratott. De Filippo — hasonlóan Molnár Ferenchez — kitünően ismeri a színpadot. Drámaépítését olvasva talán szentimentálisnak, néhol mesterkéltnek Itat — dehát ezt játszani kell, rendezni kell.,. Zsámbéki Gábor rendezését a vígjáték avatott kezű színpadra állítása mellett újra a mértéktartásért dicsérhetjük. Mindenből pontosan adagolt. érzelmekből, komédiázasból (emlékeztetve a Mandragora sok lehetőségű vásári porondjára), társadalomkritikából is. Nem olaszosította agyon a darabot, s a pergő dialógusokat üde játékkal töltöte fel. Egy színpadon elhelyezett tükör által — amelyet nem véletlenül éppen nekünk fordított háttal, a helyzet-, de még inkább a jellemkomikum igényesebb változatait teremtette meg. A mindvégig egy szobában játszódó darab könnyen fullasztóvá lehetett volna. Nagy Sándor díszlettervező látványosan és merészen oldotta levegőssé... Mégint csak a hangsúlyozottan játékporond funkciójára irányítva figyelmünket az olasz nyárs- polgár lakásnak, négyzetmétereit felhasználva. De Filippo ugyan alaposan elveri a port pénzes polgárán, de megbocsátással és szeretettel teszi... Éppen ezért a tragikomédiában a tragikus él a halványabb, a finomabb, a humor a harsányabb, a kortárs neorealista filmek erős ritmusára, szabadszájú dialógusaira emlékeztetve. Olsavszky Éva Filumenája — erényére legyen mondva — nem a tipikus olasz nő, hanem a tipikus: külvárosból, az utcáról jött nő alakja volt. Tele szenvedéllyel — szenvedélyes gyűlölettel és szerelemmel — tiszta forrású asszonyi, anyai érzésekkel és az utcasarok indította robbanó, ágáló mentalitással. Filumena igazságtevése, emberismerete, bosszúja és öröme, tudása és butasága széles gesztusokban, rövid. de sodró monológokban, tépő és rajongó tekintetekben árad. Sokféle Filumenára ad lehetőséget a De Filippo megírta fi gura. Úgy vélem, Olsavszky Éváé — eredetiségével, színeivel, mélységével a lehetőségek közül az egyik legigazibb. Két nagy pofon, pillanatnyi csend utána, aztán rikácsolás, balga fütyürészés, hiúság és egoizmus, temperamentum, amelyben ott érezni De Sica vagy Germi tipikus, vászonra teremtett olasz polgárát Kun Vilmos Sorianója. Filmutánérzésünkkel azonban ko- nántsem vádoljuk, sőt a figurája által teremtett asszosziá- ciók inkább erényei az alaki tásnak. Soriano portréjában bőven keveri a komédiázás klasszikus elemeit, de mindezek mögött ott munkál a színész mobilis, izgalmasan higanyos egyénisége. A darab mellékszereplőinek jó lehetőség minden figura, egyik sem jelent színtelenséget vagy egyszínűséget. Néha rigolyái, bogaras, máskor pedig szinte túláradó jóságú alakjai a színpadnak Takács Anna és Garay József. A három fiú ügyesen életre keltett típus; a mosolygós, tenyeres-talpas Michele, Kardos Gábor, a szakállas, szarkasztikus intellektüell Kiss István és a bohó világfi, az ügyesen modoros Kiss Jenő. Diana szerepében mutatkozott be Kaposváron Andai Kati — telibe talált karakterként, fölényes affektálásai, ügyetlen zavarai, fennköltsége és pipis- kedése által. A többi epizódszerep közül kiemelkedik Pogány Judit naív szolgálója. Farkas Rózsa nagyszájú varrónője is tetszett, néhány félszeg gesztusáért pedig Papp István és Tóth Béla. Egészében véve tehát a Filumena házasságát színpadra teremtő közösség sok derűt, tanulságos percet szerzett a közönségnek, és méltán övezi munkájukat a megérdemelt siker. Tröszt Tibor Január 3—9: színjátszó fesztivál Somogyiak Kazincbarcikán Január 3-a és 9-e között Kazincbarcika adott otthont az országos színjátszó fesztiválnak. Az amatőr színjátszó mozgalom e kiemelkedő eseményén megyénket két együttes, a kaposvári Fonómunkás Kis,színpad és a Központi La- tinca Sándor Gyermekszínpad képviselte. Vezetőiket — Klujber Lászlót és Szilágyi Jánost — arra kértük, tájékoztassanak bennünket a találkozó jellegéről, lebonyolításáról, tapasztalatairól, valamint az együttesek — köztük elsősorban a somogyi színjátszók — szerepléséről. — Mi volt a fesztivál célja? Klujber László: — Röviden: számadás, áttekintés. összegezni az amatőr színjátszás helyét, szerepét, redményeit, illetve megjelölni a jövő útját. Felszínre hozni azt a módszerbeli sokrétűséget, amellyel rangos színjátszó mozgalmat lehet csinálni, olyat, amelyik folyamatosan képes bizonyítani fontos közművelődési szerepét. — Milyen előzményei voltak a fesztiválnak? — Elsősorban a Szóljatok zép szavak! rádiós-televíziós rendezvénysorozatot kell említeni, amely ragyogó eredményeivel minden kétkedőt meg- yőzött az amatőr színjátszó mozgalom nagy nevelő erejéül, fontosságáról, sőt színházművészetünk egyetemeségéről is. Bebizonyította: az amatőr színjátszás szerves része hazánk színházművészetének. Sőt mozgékonyságával zinte naprakészen tud igazodni a mindennapok eseményeihez, társadalmi, politikai, rkölcsi kérdéseket dolgozhat fel, és ezeket gyorsan el tudja juttatni a legkülönbözőbb közönségrétegekhez. Olyan helyekre is, ahol a kőszínház társulata nem léphet fel. Somogybán pedig sok ilyen hely van. Ilyen elvi tisztázás után gyakorlati előzményként említhetem az országos találkozóra való konkrét felkészülést. A fesztiválra ugyanis csak zsűrizés alapján lehetett eljutni. — Milyennek ítéli meg a találkozó szervezését? — A fesztivál főrendezője a Kazincbarcikai Városi Tanács]zott. Külön volt. Sokoldalú segítséget adott azonban a Népművelési Intézet is a kitűnően lebonyolított rendezvénysorozathoz. Számottevően segítettek a helyi üzemek, a társadalmi és tömegszervezetek, anyagiakban és szervezésben egyaránt. Külön említést érdemel, hogy a harminc produkciót — é3 így lett ennek igazán közművelődési haszna — a környező községekbe, klubokba, munkásszállásokra, sőt még bányaaknába is elvitték. A kaposváriak egy ifjúsági klubban, egy munkásszálláson és a miskolci úttörőházban szerepeltek. A bemutatósorozaton •gyébként szinte valamennyi zínjátszó-szakember részt vett, de a hivatásos színházi szakma is képviseltette magát. — Milyen darabbal szerepeltek a somogyiak? — A felnőttek, a Fonómunkás Kisszínpad egy izgalmas, 1 .mai társadalmi, nevelési kérdést dolgozott fel riportjáték formájában. A húszperces darab szerzője Tröszt Tibor. Az előadás igazán szép sikert ho- érdekessége volt, hogy a gyermekszínpad ifjú tagjai együtt léptek föl a felnőttekkel. A játékot egyébként a Magyar Rádió is hangszalagra vette, és várhatóan rövidesen bemutatja. — Hogyan fogadták a gyermekszínpad bemutatkozását? Szilágyi János: — A gyermekszínpadok kategóriájában négy együttes mutatkozott be: a brnói, a tatabányai, a kazincbarcikai és a kaposvári gyermekszínpad. Együttesünk a Királyok és szegénylegények című, Weöres Sándor gyermekverseiből összeállított kétórás produkcióból mutatott be részletet. Az előadás megnyerte mind a közönség, mind a szakemberek tetszését. De sikeres volt a Pástétom és torta című francia népi komédia gyermekszínpadi feldolgozásunk is. — Milyen tapasztalatokat szereztek a találkozón? — A gyermekszínpadok tevékenységét értékelő szakma: megbeszélés központi gondolata volt, hogy éppen a gyermekszínjátszás jár leginkább »•gyermekcipőben«, holott a színházi kultúra kialakítását a legfiatalabb korban kell kezdeni. A négy gyermekegyüttes bemutatója igazolta, hogy ez a megállapítás mennyire 'időszerű, de igazolta azt is, hogy úttörő korosztályú gyermekek felnőtt szintű produkciókat képesek színpadra vinni. Noha csak nfgy hónapja működik a Kaposvári Központi Gyermek- színpad, míg a többi együttes több éves múltra tekinthet vissza, bemutatójának színvonala semmivel sem maradt el az utóbbiaktól. Kazán István, a Bartók Gyermekszínház igazgatója egyébként a szakmai vitán elmondta: tervezi, hogy a legjobb gyermekprodukciókat a Bartók Színházban is folyamatosan bemutatják. Kapcsolatot teremtettek a Magyar Rádió és Televízió ifjúsági osztályával, hogy itt még nagyobb nj'ilvánosság előtt adjanak lehetőséget a gyermek- :zínpadok országos megismerésére. P. L. Kiosztották a félévi értesítőket Az értesítőosztással az iskolai időszámítás szerint is megkezdődött az 1972-es év. Újra megteltek az iskolapadok, s a szünetekben a folyosókon mindenütt gyermekzsivaj hallatszik. Az ország minden iskolájában tegnap délelőtt osztották ki a kis könyvecskéket, amelyekben a tanulással eltöltött hónapok eredménye tükröződik. Különös csengése, hangulata volt ennek a régebbi szónak: bizonyítványosztás. Az értesítők kiadása is magában foglalja a félelmet, szorongást, A NÉVNAP urcsák mostanában nálunk a telek. Van úgy, hogy heteken át Afrika meleg lehelete érkezik hozzánk, s ha meg is langyosodig, mire ideér, arra még jó, hogy decemberi tavaszt varázsoljon az országra. Aztán hirtelen megérkezik Grönland jeges szele, és egyszerre fagyosra dermed minden körülöttünk. ' Az asszony az ablaknál állt, és az időjáráson tűnődőit. Tegnap még sütött a nap, s a legyek újjáéledtek az ablaküvegek között. Éjjelre viszont megérkezett az igazi tél. Belesüvö'.tött a ké- i lényekbe, s reggelre vastag hóval szórta be a világot. Az asszony ma szabadságon volt, nem kellett bemennie a termelőszövetkezet irodájába könyvelni. A zárszámadásra már minden elkészült, csak össze kell hívni a tagságot. Ügy érezte', hogy mai napja a bak’s és megelégedett napok közé tartozik. Ernő fia ugyan még nem kanta meg a félévi bizonyítványt, de az osztály- főnöke már megsúgta az anyának, hogy a nyolcadikos félévi bizonyítvány is színjeles. mint a többi, nyugodtan jelentkezet majd a fiú a közgazdaságiba. A -fiú is tsz-könyvelő akar lenni. Az anya ma elengedte Ernőt a friss hóba szánkózni. Utána nekiállt, és a fia ked- vev- ételét fő^te ebédre: tejfölös bablevest és krump- lisnogácsát. Ilyen egyszerűek és tiszták az anyai örömöl:. Ha látja a fia jó étvágyát, amint a kedvenc ételekből dombo- rúra eszi magát, szinte a szemét is elönti a könny. Hadd egyen szegény fiú! jí.z élet örömeiből úgyis kevesebb jutott neki, mint másnak: az apját ezelőtt öt évvel messzire sodorta a családtól a sors. De mikor mellettük volt, akkor sem élt velük: a barátok pincéjében és a kocsmában töltötte ideje javát. Amikor az ura el+*ént Salgótarjánba, az asszony még két évig csalogatta haza. Aztán megindította a válópert. A bíróság el is választotta őket, s hatszáz forint tartásdíjat ítélt meg az anya javára. Egy ideig csak jöttek elseje körül a hatszáz forintok. Aztán ki-kimaradoztak egy- egy hónapra. Ilyenkor levél jött helyettük, hogy ne haragudjon a Rózsika, mert most változott a munkahelye, s mihelyt állásba kerül, megküldi az elmaradottat is. Ezért nem kell a bírósághoz fordulnia. Az asszony nem is fordult. Várt türelmesen. Aztán nem jött a tartásdíj, még a magyarázó levelek is elmaradoztak, csak az asszony türelme maradt a régi. Végül az is elfogyott. írt az urának, hogy nagyon kellene a pénz, mert a fiú már növekszik, a ruháit, cipőit kinőtte, új kell helyettük. Enni is úgy eszik — hála istennek —, hogy bizony bele kell markolnia a pénzbe alaposan. A levelet elküldte az ura címére. Egy hét múlva visszajött a levél: a címzett ismeretlen helyre távozott. Az asszony letörölte lehelete páráját az ablakról, s kinézett a csöndesen havazó világba. Bizony, ennek már csaknem egy eve. S ki tudja, mi lehet azzal a szerencsétlen Károllyal? Mert ha neki már nem is férje, a fiúnak mégis csak az apja! S hányszor emlegeti a fiú legalább most, a gyerek névnapjára írna pár sort. Még ha pénzt nem is küld. csak pár sort írjon legalább! Abban a pillanatban megzörgette valaki az ajtót. Az asszony az ajtóhoz futott. Talán a postás! Hát mégis csak van szíve az urának? S ahogy kinyitotta az aj- n- plkmiőAntt apát! r'-nk töt, megdobbant a mellében valami: az ura állt előtte. Tovronnyosan, borotválatla- nul. láthatóan egy átvirrasztott éjszaka után. Néha meg is billent a lábán. — Karolni Hát gyere be! Mi van veled? A férfi bebotlott a konyhába. Az asszony leültette a meleg tűzhely mellé A térfi kinombolta a télikabátiát. Alatta is szakadt és foltos volt a ruha. — Mi van veled? Csak nem vaav beteg? — Dehogy. — Éhes vagy? — Háát... A levesgőz emelgeti a fedőt, s alóla ínycsiklandozó illatok szállnak a férfi orra felé. A sülő pogácsa szaga is Kibújik már a sütőből. — Mindjárt kész az ebéd és ehetsz. — Nem azért jöttem... — Jól van, na. Tudod, hogy holnap lesz a gyerek névnapja. .. A férfi bólogat. — Tudom, Azért is szálltam le itt a vonatról. Hogy legalább egyszer láthassam. S adjak neki valamit. — Mit hoztál neki? — Mit? Hm. Hát ez az. Megint nincs állásom. Nincs egy vasgm se már hetek óta. Abból élek, hogy a vasúton kirakodást vállalok. Az asszony közben megtérítette az asztalt. Telirakta a mélytányért levessel, nagy kenyeret is vágott hozzá. Az ura mohón evett. Még kért egy tányérral. A pogácsát meg szinte úgy dobálta be a szájába. — Hol alszol, Károly? — Tudod, a Kudlikék rokonaim. Mert itt, nálad, ugye ... azt mégsem lehetne. Az asszony a száját rágja. — Nem bizony. Mi elváltunk, hát nincs közünk egymáshoz ... — Nincs. De a gyerekhez van. S neki akarok valamit venni névnapjára. De nincs egy vasam se. A hajdani házastársak nézik egymást. A férfi pislogva, bizonytalanul, mintha szégyellné is magát. Az asz- szony keményen, szigorúan, ajkát harapdálva. Aztán csak befordul a szobába az erszényéért, s kivesz belőle száz forintot. — Itt van ez a százas, vegyél valamit rajta a gyereknek. Lehet az édesség, harisnya vagy más egyéb. Különben mindene megvan Ernőkének. De azért mégis más, ha az apja adja. A férfi később elballagott a pénzzel. Előzőleg megbeszélték, hogy estefelé újra eljön, amikor a fiú már itthon lesz, és az apja személyesen adja át neki a névnapi ajándékot. Este ötkor újra beállított a férfi. A szeme még zavarosabb, a ruhája még piszkosabb volt, mint délben. A nyelve alig fordult a szájában. — Hol a... fiú? — Átment ide a szomszédba. Mindjárt jön. Még nem tudja, hogy itt vagy! Na, mutasd, mit vettél neki? férfi benyúlt a zsebébe, s egy gyűrött papírcsomagot vett elő. Az asszony kivette a kezéből, s összeráncolt szemmel kibontotta. Egy kis tábla mogyorós csokoládé volt benne. Az asszony dühösen beleharapott a szájába. A szeme szikrázott a haragtól. — Károly! Hát ezt vetted száz forintért? Ezt a tizennégy forintos csokoládét? A férfi dülöngélve pislogott, s a vállát '.mgtámasztotta a konyhakredenc oldalán. — Hát... valamiből inni is kellett... arra a jó ebédre. Tari János i tartózkodást, de az őrömet, I boldogságot, büszkeséget is. A Vörös Hadsereg úti Általános Iskolába látogattunk el. Csizmadia János igazgató fogadott bennünket, s a szünet után az egyik ötödik osztályba léptünk be, ahol a gyerekek már türelmetlenül várták a tanító nénit. Eljött a várt pillanat: a gyerekek egymás után kapták kézhez az ellenőrzőket. Másodpercek alatt »elszabadult a pokol«. Egymás szavába vágva olvasták az osztályzatokat, ki milyen tárgyból hányast kapott. Mosolygós arcukkal, óriásivá nőtt szemükkel mintha egy külön világot alkottak volna. A tanító néni intő szava is elsiklott néha a fülük mellett, s megfékezni örömüket szinte lehetetlennek látszott. I,ázásán mutatták egymásnak a megérdemelt értesítőt, s 32 egész kis közzösség olyan volt, mint egy felbolydult méhkas. A szünetben beszélgettem néhányukkal az eltelt szünidőről. Meséltek élményeikről, utazásaikról, kalandjaikról, s szinte úgy éreztem, rögtön összeroppan tanak. — Tetszik tudni, kevés volt a hó, s. az is a szünet előtt. Az ajándékba kapott szánkóm még mindig érintetlenül áll otthon a szobában, az asztal alatt — mondta egyikük bánatosan. Hamarosan becsöngettek. R. G. tOMOGTI NÉPLAP Md, WB. jutóit JA /
