Somogyi Néplap, 1972. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-11 / 8. szám

Adminisztráció és termelékenység Eseménydús napok Vízváron A létszám? Bizony, itt a szalag mellett állandó hiánnyal küszködünk. De nézne csak be az iro­dákba! Annyian vannak, hogy újabb helyiségeket kellett be­rendezni számiakra! Benéztem. Valóban szaporo­dott az adminisztratív lét­szám. Az üzem gazdasági tit­kára azonban türelmesen bi­zonygatta, hogy a fölvett iro­disták nem fölöslegesek, vagy nem azért kerültek ide, mert valakiket éppen íróasztal mel­lé kellett ültetni. — A mind magasabb szintű és bonyolul­tabb munkaszervezés, a válla­latok közötti kooperáció, az anyagbeszerzés és az áruér­tékesítés megannyi követel­ménye szükségszerűen maga után vonja az adminisztra­tív munkakörben. dolgozók arányának növelését — mon­dotta. — Nenr inkább a maga­sabban képzett igazgatási dol­gozók alkalmazását, illetve az» adminisztráció gépesítését? — Ez lenne a célszerűbb, valóban. De a korszerű mun­kához korszerű gépék szüksé­gesek. Ha azonban fejlesztés­re, beszerzésre nyílik lehető­ség, az adminisztráció tulaj­donképpen szóba sem kerül. Csak a műhelyek, a csarno­kok. így aztán kénytelenek vagyunk újabb gépírókat, nyil­vántartókat, könyvelőket al­kalmazni. Persze, nem éppen olyan arányban, amilyenről a szalagok mellett beszélnek. Mert ott még sokszor ellensé­ges szemmel néznek az iro­distáknak. Kisebbfajta botrá­nyokat csapnak, ha tévedést fedeznek föl a teljesítmény nyilvántartásaiban vagy a bér­Néhés szavaikba foglalni azt az örömöt, melyet az emberi segíteni akarás példás meg­nyilvánulása jelentett egy ne­héz helyzetbe került, sorsára hagyott pusztai család számá­ra. Ez kilenc kiskorú gyer­meknek teszi elviselhetőbbé, gondtalanabbá az életét. A család neve biztosan is­merős olvasóink körében, a múlt év június 4-én megjelent Egy sokgyermekes család gondjairól című riportból Ak­kor sokan megismerhették a szűkös anyagiak miatt nélkü­löző, 11 tagú Kiglics családot, s azt, hogy a szinte állandó szanatóriumi kezelésre szoru­ló, munkaképtelen apa egyko­ri munkahelye milyen kö­zönnyel szemléli a család ne­hézségeit. Az írás nyomán sokan je­lentkeztek, hogy önzetlen se­gítőszándékkal pótolják, amit a hajdani munkahely elmu­lasztott. Elsőként a Nagyatá­di Konzervgyár Zója brigádja vállalta, hogy lehetőségeihez mérten könnyít a család anya­gi helyzetén. — Nem is tudom, melyi­künk olvasta elsőnek a cikket — meséli Szerencsés Vendelné brigádvezető. — Csak arra emlékszem, hogy azonnal el­határoztuk: bármilyen formá­ban segítünk Kiglicséken. Sebtében ö&szeállí'o'tunk egy csomagot, s a néhány száz fo­rintot tartalmozó borítékkal egyik munkatársam és én kiutaztunk Terebezdre. Azt a boldogságot és őszinte hálát, amely ottlétünk alatt körül­vett bennünket, nem tudom elfelejteni. Éreztem, nem is az ajándék értéke hatotta meg a családot, hanem a segítő szándék, hegy valaki rójuk is gondolt... Most ar :a készü­lünk, hogy közösen megláto­gassuk K les te . — Ennek nem s 'ősz aka­dálya, még kocsi: is ad agyár, ha kérjük — veti közbe ‘ így János, a termelőegységek párttitíkára, a fémcsomagoló üzem vezetője. Ö a brigád tiszteletbeli tagjaként veszi ki részét a vállalásból. A brigád első ajándékát de­cember közepén irabb követ te. Tartalmúval eső or ban a gyér ••• •’:»-k a a- a’; k- á cserr : :’)v ’v" t. s'7 re -í. Rcgv ’T, ’ven 'w s rt k -pcs*>• lat a két »nagy család« kö­Igen, gyakorta hallani becs­mérlő megjegyzéseket az ad­minisztratív dolgozókról. Sok helyen improduktív munkát végzőknek tartják őket, akik nemegyszer inkább hátráltat­ják, mintsem segítik a terme­lést. Még kevesen ismerik el, hogy a vállalati, üzemi igaz­gatás, az írásbeliség, a folya­matok számokban, egyéb for­mákban való rögzítése, a gyors és sokoldalú adatszolgál­tatás a termelés szerves ré­sze, amely egyre fontosabb szerepet tölt be egy-egy tröszt, gyár vagy gazdaság életében. Nem egyenlő ez a termeléstől elszakadt, önmagát újraterme­lő igazgatás az oly sokat sza- pult bürokratizmus elhatalma­sodásával? Semmképpen sem. Azt azonban nem tagadhat­juk, hogy a bürokratizálódás veszélye, mint másutt, a ter­melés igazgatásában is föllel­hető. Ennek elismerése azon­ban semmiképpen sem ala­kíthat ki olyan véleményt sem a munkások, sem a dön­tési joggal rendelkező irányí­tok körében, hogy az admi­nisztráció fejlesztése — és ez elsősorban nem létszámnöve­kedést jelent! — fölösleges sőt ellenkezik a termelésben közvetlenül részt vevők ér­dekeivel. Ha a legfőbb feladatot, a termelékenység fokozását emeljük ki a gazdasági ten­nivalók sokaságából, és ebben vizsgáljuk az adminisztráció szerepét, nagyon is pozitív kö­vetkeztetésre jutunk. A fel­gyorsult életritmus, a beszer­zési és értékesítési lehetősé­gek váratlan változásai a ter­melés egyre rövidebb idő alatti átállását kívánják meg. A gyors és nagy horderejű zött, arra a brigádnapló is bizonyíték. Legtartalmasabb lapjai a találkozások és a le­vélváltások emlékeit őrzik. A brigádról talán csak any­nyit: már többször elnyerte a szocialista címet Tagjai fia­talok, átlagos életkoruk alig éri el a huszonöt évet. Vala­mennyien nők, s közöttük né­gyen többgyermekes család­anyák. Ok tizenöten, Patai Kálmánná, Noc, Imréné, Kiss Mária, Bátor Franciska, Dö- mök Pálné, Talán Ferencné, Balázs Jánosné, Bognár An­dorne, Galambos József né, Göncz Miklósné, Lukács Má­ria, Horváth Ibolya, Szép La- josné, Nagy Sándomé és Joós Ferencné — méltó példakép­ként a többi fiatal előtt, je­lesre vizsgáztak segíteni aka­rásból, önzetlenségből. Az a tó diák nincsenek egye­dül példamutató emberi ma­gatartásukkal. Bár a Kapos­vári Ruhagyár II. sz. telepé­nek Zrínyi Ilona brigádja csak hónapokkal később szerzett A sír-nevet alapon való kö­zös részvállalás nem ismeret­len fogalom. Az élet különbö­ző területein, de különösen a gazdasági életben találkozha­tunk vele. Ebben az esetben szőkébb határok közé szorí­tom, a tenne] őszövetkezet re vonatkoztatom ezt a mondást: a siker fölötti közös öröm, a veszteségekből eredő egvüttes kárviselés létét, illetőleg hiá­nyát firtatom. Teszem pedig ezt azért, mert jó és rossz oélda is akad a megyében, s íó volna, ha az előbbi gyor­san terjedne, az utóbbi pedig mielőbb megfogyatkozna ... , Hogy most mégsem konk­rét esettel állok elő, azért van, mert bízom benne, hogy az egy példa egy »ingével« szem­ben így többen veszik maguk­ra. Mindenki, akire vonatko­zik. Adva van tehát esy ter- •nel ^szövetkezet. rnée->adis lcn^víV A rtp7.r1.nsrigr aTkalma­••ot lakat is s kü Ionosén az utóbbiak vannak döntések pedig ma már nem egyéni tapasztalatok, szubjek­tív ítéletek, benyomások alap­ján születnek, hanem az adott terület állapotát részleteiben is híven tükröző, a rendelle­nességeket és tendenciákat egyaránt feltáró írásos véle­mények, tényék és összefüggé­sek, különböző adatok fel- használásával. Manapság ugyanis az irányításhoz nem is napra, hanem »percre kész« informáltság szükséges, ugyan­akkor nélkülözhetetlen az al­sóbb szintű egységek vezetői­nek, rajtuk keresztül a dolgo­zók minden rétegének sokirá­nyú, gyors, megbízható tájé­koztatása. Nos, a folyamatban meghatározó szerepet játszik az adminisztráció összehan­golt, jól szervezett munkája. Nem kétséges, hogy ez nem bürokratizmust jelent, hanem a termelési folyamatok irá­nyításának nélkülözhetetlen segédeszközét, amely igenis erőteljesen hat a termelékeny­ség alakulására. Az is igaz viszont, hogy az irodai alkal­mazottak egészségtelen fel­duzzadásához vezet, ha a leg­olcsóbb lehetőséggel, részben szakképzetlen munkaerővel próbálják biztosítani a maga­sabb szintű szervezettséget, az informálódást és a tájékozta­tást. A z adminisztráció fejlesz­tése semmiképpen sem lehet egyenlő a ma­nuális Irodai munka további halmozásával. A magasabb szintű termelés ehhez igazo­dó adminisztratív tevékenysé­get igényéi, amely nem kép­zelhető el másképp, csak cél­szerű technikai eszközök fel­használásával és szakképzett alkalmazottakkal. Paál László tudomást a Kiglics csa’ád ne­héz körülményeiről, elhatáro­zásuk a Zója brigád mellé emeli őket. A tíztagú brigád tavaly tavasszal alakult, s többségük az ötvenes korosz­tályhoz tartozik. Va'»meny­nyien családanyák. Első kül­deményük — egy 20 ki ós ru­hacsomag — karácsonyi aján­dékként hozzájárult a család ruházkodási gondjainak eny­hítéséhez. Bár közülük senki nem járt a család terebezd-pusztai ott honában, mégis vállalták, hogy a Zója brigádhoz hason­lóan ezután is segítik a gyere­keket, s ahogy tehetik, osz­toznak gondjaikban. Szeren­csés Vendelné, Sándor Lász- lóné, Ferdel Imréné, Marties Pálné, Kővári Gyuláné, Wal­ter Istvánná, Bárdos Józsefné, Cserjési Jánosné, Kovács Gyuláné és Törzsök György né önzetlen felajánlása újabb bi­zonyíték arra, hogy az embe­rekben él az együttérzés, a jó nagy számban. A tagok — kö­zöttük a vezetők is — munka­díjat (munkaegységei) kapnak éven át, az alkalmazottaknak munkabért fizetnek. A tag a munkaegység tervezett értéké­nek a nyolcvan százalékát ' kapja a teljesített egységei után, havonta. Az alkalma­zott a teljes munkabérét meg­kapja minden hónapban. Megy Is minden rendben, mondjuk októberig. Ekkor pénzügyi problémák adódnak a szövet­kezetben — túlfizetés az ed­dig eltelt időszakban, túlfutás a költségeknél, bevételkiesés stb. —, és ez zavart okoz a végzett munka ellenértékének a kifizetésénél. Az alkalma­zottaknak továbbra is ponto­san fizetnek — így szól a megállapodás, különben föl­mondanak —, a tagoknál vi­szont »csúszik« még "a nvóic­»rqri «• IAVyx; plőlpgf ki fi tp- ♦-Acip r*.r*fn 'lo.-n f.qrt’ pll »a r*f>V’^V)7^­zók sorában ennél a tsz-nél mert a vezetők ebben a kri­Az új év első munkanapjai sok embernek adnak munkát a vízvári Kossuth Tsz-ben. Kukoricát szállítanak, sódert hordanak. Beruházások meg­valósításán is munkálkodnak. Bodor János elnökkel és Gorján István főkönyvelővel beszélgettünk, akik elmond­ták, hogy az idén fejeződik oe egy hatszáz férőhelyes hizlal­KÖD ÜLTE MEG már a határt. Apró, szürke pama­csok lebegtek a friss szántás fölött. A domb aljából két hu­nyorgó szem ért egyre köze­lebb. Traktor brummogása törte meg a csendvarázslatot. Fényszórók sugarába kerül­tem, a gép mellettem állt meg. A pusztakovácsi kertek alatt álltunk. A keitek itt átmenet nélkül tágultak mezővé. — Kiss István vagyok, az Egyesült Erő traktorosa — nyújtotta felém a kezét Három rétegű ruhában volt és svájcisapkában. Nem talál­tam rajta semmi különöset. Az irodán Lukács László el­nök azt mondta róla: »Ez egy huszonnyolc karátos em­ber. Ha tíz ilyen traktoro­tikus időszakban is pontosan fölveszik a munkadíjukat a hó elején. Ügy mint az alkalma­zottak a munkabérüket. Lehet, hogy túl »meredek« ez a példa, de nem annyira az. hogy hihetetlennek vél­jük. Tény, hogy a szövetke­zeti tagság — a gazdaság tu­lajdonosi gárdája — joggal elvárja: a szűk esztendő után mindenki húzza összébb a nadrágszíjat, s a felosztásra kerülő javakból ki-ki az ál­tala végzett munka mennyi sége és minősége szerint ré­szesüljön. Ma már a szövetke­zeti gazdák többsége megérti, hogy a munka nemcsak két­kezi tevékenységből áll. s hogv a gazdaságban egyre nagyobb a szerepük a szervező-terve- ző-irányító vezetőnek, illető­leg vezetőknek. sKövetkezés- kénn alí® akad tsz. ahol a tag­nr>cr r> 'Rí ifiét. rr") r>1 ^4 rpfjőgyoroTtl oV rászolgáltak, hiszen álmatla nul töltött éjszakák érleltek da építése. A tsz saját brigád­ja a kivitelező. Három üzrni- egységükből — ez távlati terv — egy helyre szeretnél! össz­pontosítani a sertéstenyésztést. Szükségük lesz ennek megva­lósításához még egy hasonló befogadóképességű hizlaldá­ra. A Kaposvári Építőipari Szövetkezettel közösen be ton­sunk lenne, soha nem fájna a fejünk.« A sötétség kezdte fekete ru­háját teríteni a tájra, alig lát­tuk egymást. Mi az, ami az embert »huszonnyolc karátos­sá« teszi? Domonkos János növényter­mesztési brigádvezető segített ki, aki hazafelé ballagott a kertek alatt. — A családi élete — mert szerintem itt kezdődik az em­ber embersége! — példás. A tsz-ben a közösség javára dol­gozik. Ha azt mondják neki »Ezt a munkát esti hatig el kell végezni!« — biztosak le­hetnek benne, hogy el is vég­zi. Inkább nem megy haza ebédre. — Ha a tábla messze van a falutól, amúgy se mehetek — az egész közösséget előre vivő gondolatokat, viták idegessé­ge őrölte egészségüket, s mindez bizony nehezen mér­hető munkaegységben, mun­kanormában. Ismertem tsz-elnököt, aki egy száraz nyarú esztendő vé­ge felé azt mondta a vezető­ségi ülésen: veszélyben az ér­tékesítésre tervezett hízóállo­mány, mert kevés abrak ter­mett. Nincs más hátra, mint hogy összeadják a háztájiban mutatkozó fölösleget, ő maga adta az első és legnagyobb té­tel kukoricát és árpát, aztán követte példáját az egész ve­zetőség és sokan a tagok kö­zül... Egyszóval: tudjunk együtt örülni vagy szomorkodni, afö­lött, amit közösem produkál­tunk. S ha ez így van, akkor senki nem élvezhet kiilö" előnvt a javak ’"únú1 a hó v4>ri ís az év végi fize léseknél sem .. H. F. | 'üzemet létesítenek. Járdala­pokat, átereszeket gyártanak majd. A tsz biztosítja a mun­kaerőt, az irányító technikusi már fel is vették. Az épület már áll, néhány gépet is vá­sároltak. A megvalósításhoz a tsz másfél millió forinttal já­rul hozzá. Nemrégiben öntözőberen­dezést is vásároltál!. A har­minchat kilométer hosszúsá­gú csőrendszer hatalmas te­rületet lát el vízzel. A kerté­szetet növelni tudják. A mun­kaerőt úgy biztosítják, hogy gépesítenek. Főként a zöld­borsó területe növekszik majd így. A cukorrépatermesztés­ben is újabb lépésre vállal­koznak. Nyolcvanról száz­húszra növelik a területet. Itt is öntöznek majd. A tavalyi gazdasági évet egyébként szép eredménnyel zárják február elején, amikor a közgyűlésre sor kerül. A növénytermesztés két és fél millió, az állattenyésztés hét­százezer forint többletbevé­telt eredményezett. Lecserél­ték az összes régi gépet, új MTZ-ket, RS—09-eseket és kombájnokat vették. mondja Kiss István. — Két forduló között a szabad ég alatt fogyasztom el a kosz- tot A látást már erősen próbá­ra teszi a félhomály. A szán­tást nézzük Domonkos János­sal, azon a pár méteren, me­lyen még úr a szemünk. A szántásban is tudni kell gyö­nyörködni, így mondja Kiss István, ö szereti ezt a lát­ványt, megnyugtatóan hat rá. Varjak repülnek el a fe­jünk fölött hangos károgással. — Mezei társak ők is. Nyá­ron meg a gólyák. Fácánt mindennap látok. Egyszer a rókakölykök hancúrozását is megfigyeltem. Nem unalmas munka ez. A gépéről beszélgetünk. D4— KB, nagy teljesítményű trak­tor. 1970-ben vette a tsz. — Ezzel könnyű dolgozni. A szántást meg különösen sze­retem. 1956-ban ült először trak­torra. A szövetkezetben há­rom éve dolgozik. Érzi, hogy megbecsülik. — Ha a gépem jó, három­négyezer forintot is megkere­sek. Igaz: néha éjjel is men­ni kell. De én valahogy azt is szeretem. S otthon? Mit csinál a meg­fáradt ember otthon? — Nincs olyan munka, amit meg ne tudnék csinálni. Csiz­mát javítok, ha kell. A ház körül teszek-veszek. Két gye­rek van, velük is foglalkozom időnként. Látom, már vonzzák a fel­szánta tlan holdak. — Ezt a keveset már va­csorára »megeszem«. FORDUL A GÉP, és bele­veszik a sötétségbe. Már nem látom a jegyzetfüzetem lapját, így emlékezetem őrzi az utol­só kérdésre adott válaszát — Mit kíván magának az új' esztendőben ? — Régi cselédházban la­kom. Újat szeretnék éníteni. Egészséget a csalidnak és magamnak. Embert nevelni a gyerekekből. K. V, J. elszámolásban. Köszönetét érdemelnek Két brigád egy sokgyermekes családért szándék. K. V. J. Sírni és nevetni — együtt, közösen.... Itt még ebben az évben beton »terem« majd. A huszonnyolc karolos ember «OMOGYINÉPLAP 'SWffi tewtír 11 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents