Somogyi Néplap, 1972. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-09 / 7. szám
SZÉL Issei Atnemya (Japán) szobra (1970). KERÉK IMRE) ÓDA rend, tiszta törvény, szétkűszált dolgainkat összefogó vaspánt szigorú józan bizonyosság mely eligazít napi gondjaink bonyolult labirintusába* rend, te szívünkhözszelidült önként vállalt szép kényszerűség pórusainkba tóduló sugárzó ütemű zene te álmainkba villanó jövónkre nyíló tiszta ablak égbe szökkenő épületek betongerendáit vállra IBM erő esillaghomlokú hajnalok friss szappanszagú tisztasága te szívverésünk iramát szabályozó roppant hatalom te jövőnk nyüzsgő üzemében automata gépcsordát vezérlő értelem zsongó villanytelepek magasfeszültségű áramát kis tanyák szobáiba terelő pókhálóborította megszokások s előítéletek zsúpfedelére csóvát hajító ívfényragyogású forradalom okos, teremtő férfiak agyában kigyúló felismerés létünk értelmes geometriája rend termékeny méhedben foganó szándékainkat úgy igazgasd gyönyörű tervünk szét ne hulljon céljához szépen idomuljon sejtjeinket te fogd marokra szét ne szakadjunk darabokra ösztöneink biztos mértéke légy ne lehessünk mohó fenevadak egymás húsára éhesek egymás vérére szomjasak de fedetlen arcú szerelmesekként közegedben végképp egymásra leljünk a kommunizmus nyűt ege alatt 0 Ä «gr métáén. Olvasni akartam, de újra meg újra bepárásodik a szemüvegem. Egy biztos: a házasságunknak befellegzett. Nem, nem • azért gondolom ezt, mert egy idegen férfival szeretkeztem, és most a mindenféle következményektől félek. Nem. Az elmúlt hat évtől félek, s a tegnapi neki- bátorodás csak arra volt jő, hogy ha kis időre is, kihajítsam az ablakon az illúzióimat, s megérezzék valamit jóságos helyzetemből. Az anyám kézien fogva odavezette a kisfiámat a feldíszített fenyőfa elé, megrázták a csengőket, s halkan ünnepélyesen énekelni kezdtek: Mennyből az angyal... A fiam, mint egy idomított kis állatka, tátogott, látta a nagyanyja sugárzó örömét, s büszke volt a teljesítményére. Mikor meggyújtották a gyertyákat, és a szoba ismerős tárgyai riasztó árnyékként táncolni kezdtek a falon, elbőgtem magam. Szerencsére senki sem figyelt rám. Dani a tapsikoló gyerekekkel ügetett ide-oda a szobában, anyám mákoskalácsot szeletelt, a vendég nagymami meg ajándékcsomagokat bontott \ Lefogtak a gyertyák kis semmi lángjai, s bár tudtam, ha elengedem magam, semmivel sem érezhetőn magam különbnek náluk; nem bírtam letaposni a közhelyeimet. Néztem őt amint ott csoszogott kövéren, szuszogva a fia körül, majd lehunytam a szememet: azt játszom, amit akarok. Messzi múltat játszom; bár most már ez is teljesen felesleges. Kacat Kézen fogva mend egeitek. — Ne félj, megvédelek én, ha kitör a háború! — A fiú szava komoly. Zöld orkán, fekete vászonnadrág. Farmer a lányon is. Autó liheg. Lenn körben neonok, fenn csillag- tüzek. Világos az est sötétje. Mályvák, fű, szürke beton. — Drága — gondolja magában a lány, s nézi a fiú szemöldökének ívét A kezembe nyomtak valami süteményt, rágcsálok. Tegnap voltam huszonhárom éves. Péntek volt, december huszonharmadika. Sokan fel- köszöntöttek a cégnél. Rendes emberek. A konyaktól kicsit kóválygott a fejem, de azért remekül éreztem magam. Délben Dani áttelefonált: estére asztalt rendelt a bárban. Hat éve vagyunk házasok, van egy négyéves fiam. Ebéd után a helyettes osztályvezető annak biztos tudatábah, hogy tetszik nekem, nyíltan támadott. — Hello, maga huszonhárom éves! Sosem iszunk? — Nincs mit. öreg. Elillant ... — Majd meghívlak. — Nocsak? — Ne ijedezz, hozzám! — Hagyjál békén a hülyeségeddel, öreg! Mert mindjárt elcsábulok. C sak órákkal később jutott eszembe, hogy tulajdonképpen nem utasítottam vissza. Megijedtem, s úgy kellett elhessegetni magamtól a gon- 1 dolatot, hogy nem voltam határozott Dani fél négykor megint telefonált SZEDER KATALIN: Fúga futottam a sugárút veszett forgatagában, táskák, cipők, kabátok közt egy arcot se láttam végignézni se mertem habos selyemruhámon, féltem, eszembejutna, hogy hánynom kéne, hánynom Ki páncélját vagy három napig le sem vetette, az érzi, mintha minden tagjából vér csepegne, s fohászkodtam, mint rongyos, kit Isten fagya megvesz, lötyögő pantallómhoz elnyűtt pulóveremhez Kerényi Grácia: VISEQRADI ESTE Mikor leszáll az alkony, a havat először rózsás fény borítja be — aztán Iejjeb húzódik a hegyei (ve, akár az Ö szemöldök*. Fehér vitorlás Jégtábláival a Duna lassan szenderegnl kerti. . sorra kígyóinak Maros fényei, a téli éjben virrasztó szemek. S akkor meghallom súgni a Hhm, mint alvó kedves mély lélegzetét — és uétfoszlik szobámban a magám *m sugaras lem á au asm a oitóá. | — WS mm, * «te fcSawed«, ml újság? . — Errefelé semmi. — Mondj már valamit! — Mit mondanék? — Akármit Kinéztem az ablakon. Havas hegyoldalon, pont szemben velem kis, fekete emberkék nyüzsögtek. Rágyújtottam, közvetlen közelről ráfújtam a füstöt az ablaküvegre. ERDŐS ISTVÁN: Senki sincs becsapva egészen — Kérdezhetek *? — Hát persze! — Lentről egy hülye busz beledudált a kirakodó hangulatomba. S már reflexmozdulattal védekeztem. — Közel van a zenekarhoz az az asztal? Dani felkacagott. Tudtam, hogy arra gondol, a sztriptíz miatt kérdezem. — Egészen közel van. Dehogy is akartam én az esti buliról érdeklődni. Az utolsó lehetséges pillanatban szaladt ki a számon a kérdés, hogy mégis, mondjak valamit. Dani nyugodtan búcsúzott, hiszen beszélgettünk, minden rendben. Mit mondhatott volna, ha megkérdem, miért gondolok mostanában a jövő helyett egyre többet azokra a napokra, mikor megszerettem őt? Lehet egyáltalán egy ilyen kérdésre válaszolni? Értelmetlen dolog naponta kérőzve visszakeresni magunkban a mentegető múltat: Kézen fogva mentek, hullt a hó. A fiú szava komoly. — Megvédelek én az 6 szere tetüktől. Z öld lódén, fekete nadrág, nadrág a lányon is, meg rövid- szárú csizma. A villamos sárga, kabátos öregember rájuk csenget, rozzant Ijesztgető. Fehér minden, újságot tol eléjük egy kamasz. Fák, csend, befagyott tó. — Drága! — gondolja magában a lány, s nézi a fiú szemöldökének ívét. Fél öt előtt az öreg, megint bedugta a fejét az ajtónyílá- son. — ötkor, ötkor váriak a csemegesarkon. Mire megmoccantam, mesz- sze járt. Reszketett a kezem a számológépen. Később kérdezett valamit a gépírólány. Azt sem tudtam, mit motyogok. Szerencsére Dani újra hívott. — Megvárjalak, te ünnepelt? Két térdem riadtan koccant össze az asztal alatt. — Felugróm Zsuzsához, úgy másfél órára ... — Ne várjalak? — Net Majd jövök. Hét körül. .»in deutele fénye* piáaüvegek közt, — hogy mennyit 'iszunk mi is mostanában! — ott felejtettek egy kis csokoládé mikulást. Hasra fordulva szundi zott Az öreg késett, s mikor hátulról váratlanul megfogta a könyökömet, elszabadult belőlem a szóáradat — Mit képzelsz te rólam, mi vagyok én? Azonnal kérj bocsánatot az .előbbi disznó- ságaidért, nem tűröm, hogy velem... Mosolygott, s ahogy lassan elindultam mellette^ átnézett a fejem fölött, úgy mondta. — Gyere! — Nem megyek. És közben mentem. Gépiesen raktam vadonatúj sipa- nyolimport cipőmet egymás elé, és majd megfulladtam az izgalomtól. Muszáj volt hadarni magamban mentségül, ami létezett még: mentek, fogták egymás kezét, tél volt, tavasz, ősz, nyár, ibolyaillat, mályva, háború? szorongás, vászonnadrág, komoly tekintet, hókabátos fák, lihegő neonok, drága, drága? Akartam, de nem tudtam megállni. A liftben szédülés környékezett, de ahogy kiszálltunk, elmúlt. Az öreg tapintatos volt Messze tőlem leült egy sarokban, s a magnóval babrált. Aztán a szépségemet dicsérte, a hajam fényét, a mellemet. S valami lángról beszélt, egy kicsi lángról, amely mindig ott lobog settenkedve a tenyeremen. Ezt nem értettem, de jólesett. Ittunk. Feloldódtak bennem a görcsök, a zene feldobott, kiegyenesített. Zongora, dob, bőgő, rekedtes férfihang, a magnószalag mintha az ujjam közül futott volna ki. Tágra nyüt szemmel lélegeztem a sötétet. Ügy vetkőztem le, hogy az öreg tán észre sem vette, csak ült mélyen lekuporodva a magnó mellett a szőnyegen. — Nincs sok időm, Öreg. Félórás késéssel érkeztem haza. Dani épp vacsorázott, s nem tett szemrehányást a késésért Semmit nem kérdezett, soha nem ellenőrizte az útjaimat, vakon bízott bennem. A bárban millió gratulációt kellett elviselnem a huszonhárom évem ürügyén. Sokan megcsókoltak. Dani igazán boldog volt, mert úgy érezte, örülök mindennek, ami körülöttem van. Hajnalban sétáltunk, mint a szerelmesek, kapualjban csókolóz- tunk, mint a bujkálok. Daninak minden igazi volt Reggel nem mentem be a vállalathoz. Dani beteget jelentett helyettem. Itthon maradtam. A délutánt a hatalmas fenyőfa körül töltötte a család: a díszítés szertartása elárasztotta. S most itt a boldog karácsony. Ülök egy fotel mélyén, térdemen már ott az ajándékom: aranylánc kék kazettában. Sok-sok puszi mindenkitől, mindenkinek. Dani egy sarokban anyámmal beszélget. Elégedettek, fényesek. Anyám suttog. — Észrevetted? Magdi a boldogságtól elsírta magát JtBny?nrem/» VIHAROS ÉVSZAK —■ Dél-vietnami elbeszélők — Mesék szépsége, legendák alakjainak vonzása keveredik a kegyetlenül nyers valósággal abban a tíz elbeszélésben, amelyet kötetbe foglalt az Európa Könyvkiadó. Nem csupán azért érezzük ezt, mert távoli — leginkább csak újsághírekből ismert — világba pillanthatunk be az írások segítségével, hanem azért is, mert a tragikus helyzetek mindig megszülik a hősöket, a való legendákat. Rendkívüli helyzetben a sorsok is rendkívüliek, i a gyermekeké éppúgy, mint a felnőtteké. Pöttömnyi emberpalánták éreznek rá ösztönösen, hogy melyik az igazi oldal, hol van valódi hazájuk. S kemény, sok poklon áttörő felnőttek acélarca mögül bukkan elő a lágy, * mélyen érző ember. Az előbbire Anh Duc »A fiú«, utóbbira Giang Num Egy tanítónő vallomásai-" című írása szolgál példaként. De mind a tíz novella a szenvedések, megpróbáltatások között is érző embernek megmaradó öregek, középkorúak, gyermekek sorát állítja elénk. Van, hogy szokatlan számunkra az a! gyermeki őszinteség, amely a felnőttek sajátja is, van, hogy olvasás közben megleljük a művészi megformálás néhány fogyatékosságát. Ám de egy tény: ezek az írások megkaöóais szépek. A szó igaz értelmében a humanitás kiírthatat- lanságának hirdetői. (m) PABLO NERUDA: VIRAQOK araqonnak (RÉSZLETEK) ... ebből a magányos tavaszból, költő, halovány homlokú testvér, hozok, szeretettel, megilletődve füzért Nézd a kaktuszvirágokat, az agávé- töviseket, a négylevelű íóhert, a lengeteg szegfűket, akácfürtöket... A tajték mentén vonulnak az ég kagylóhéja alatt, mint lassú-lassú áradás. Senki sincs itt. A dobaj, melyet te hallasz, a sörényes tenger toporzékolása. • • • Annyi föld és viz, zűrzavar, nyugtalanság elválasztotta testvér, Spanyolország órája hozott össze minket Spanyolország, e nagy olvasztó — csupa babér s hamu. Tovaszállnak az évek, mint a méhek, kínlódunk, küzdünk, kihunyunk, fellobogunk. , Nap nap után ott vagyunk hajlatában az időnek — iu Időnek, mit te hoztál hírül és megénekeltél Fordított*: Papp ÁrptA KAN CSÓK Szentgyörgyi Kornél festménye. (Selmeczi Tóth János felvétele.) J. KOLtjARSZKIJ: Üzemi demokrác ... Az üzem műkedvelő festői tárlatának megnyitása előtt két nappal a rendező bizottság stúdiójába — tekercsesei a hóna alatt — belépett egy férfi — íme — szólt tétován —, én is elhoztam önökhöz a festményemet. Azzal kibontotta a tekercset. A képzőművészeti stúdió vezetője és munkatársa helyükről felugorva szinte eszelősen siettek a kép fogadására. A munkatárs rohant a villanykapcsolókhoz, hogy felgyújtsa a központi és az oldalvilágítást, no meg a rejtett világítás fénycsöveit; e vezető pedig áhítatosan in- gatva fejét, is remegő hangon mondta: — Szinte hlhe-he-hetetlenl Ént ön alkotta? — Igen, én — feleli« mrm— Es az égegyvilágon senki sem segített önnek ebben az alkotásban7 — Senki. Az égegyvilágon senki. — Már korábban is próbálgatta az ecsetet? — Nem. Korábban soha sem fogtam a kezembe ecsetet Viszont — tette hozzá — ceruzával azért rajzolgattam olykor. De első jelentős művem ez. — Szinte hihetetlent — kiáltott fel a stúdió vezetője, majd tekintetét munkatársára emelve így szólt: — Idenézz, Petya, milyen friss színek! Nemcsak a szeme, de a lelke is gyönyörködik az embernek. — Lenyűgöző színekt — hagyta jóvá c munkatárs. — És mindehhez még a ragyogó kompozíciói Csak nézze, mí- mám Mgg vonásokkal ábrázolja a tehenet, és milyen nagyszerűen helyezi el a kép bal felső sarkában! Ennek a térbeli megoszlásnak köszönhető, hogy mi az egész képet a tehén szemével látjuk. — Elbűvölő kompozíció — erősítette meg a képzőművészeti stúdió vezetője. — Mi a véleményűk, méltó-e az én képem a kiállítás többi képéhez? Egyáltalán kiállitl\ató-e? — érdeklődött a kép tulajdonosa. Szerényen tartózkodóan. — Méghogy méltó-e? A fő hely illeti meg a képek között! Ez... ez egy valóságos Geraszimov! ön valóban soha sem fogott eddig ecsetet a kezébe? — Soha! — állította kezét * szivére téve. — Íme, megvan, akitől r festőművészeink! — mondta ünnepélyesen a képzőművészeti stúdió vezetője. Van végre, akitől tanulhatnak, akire felnézhetnek! Ez az alkotás elhalványítja a többi képet. — Ez a szent igazság — helyeselte Pétya. i— Mondtam én, hogy piktorokkal és mázolókkal, no meg piktolmányokkal meg mázolmányokkal vagyunk te. le — folytatta az előbbi. — Ha tőlem függne, akkor az' egész galériába egyedül ezt az egy festményt állítanám ki. Nekem aztán hihet: ön egy igazi őstehetség! — Valódi zseni! — tódítoi-1 ta Pétya. — Titán! — Ha így látják, akkoi függesszék ki jól látható központi helyre! — mondta most már távozóban magabiztosan, tekintélyének súlyát is fitogtatva a kép festője. — Végrehajtjuk, igazgató kartárs! — mondták egyszerre, szemükkel kísérve a távozót o*B*£ 8So*r
