Somogyi Néplap, 1972. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-09 / 7. szám

/ Hozzászólás helyett Az információ ' Éleimiszer-gaidóságunk számvetése Magasabb szinten vezetni A műit év decemberi ka­posvári agrárgazdasági ta­nácskozás elmélyült, sok problémát feltáró vitájá­ban nyomatékka? kaptak hangot a praktikus agrárpo­litikai jelenségek. füíitvonalainkon már az év első hónapjaitól sűrűn le­het találkozni a bolgár óriás kamionokkal. Ezek a kocsik ju- •. tottak eszeimbe, mikor arról ol­vastam, hogy Bulgária zöld- ségkivitele évenként több mint negyven százalékkal emelkedett az utóbbi négy év­ben. Ahogy a szakirodaiam is bizonyítja, ezt a fejlődést meg­előzte a termelésszerkezet és a technológia alapján kidolgo­zott, kilenc változatban elké­szített optimumszámítás, mely elsősorban a valutabevétel maximalizálására irányult Egy oxfordi tanulmány szerint 19 paramétert kell elemezni a te jte emelés hatékonyságának értékelésénél S ^ehetne sorol­ni még hosszan az irodalmi példákat melyek mind-mind a matematikai módszerek fel­használásának szükségességét bizonyítják- az agrár- és élel­miszer-gazdaság közgazdasági szemléletű irányításába«. A gazdálkodás matematizá- iódása világjelenség — ám, nyomban hozzá kell tenni, hogy hazánk, kivált az agrár­szakma, még igen messze el­marad a kívánt szint mögött Ahogy az említett kaposvári tanácskozáson is szóba került I lehet bizonyítani ezt Annyi bizonyos, hogy a korszerű in­formációs rendszer gépi adat- feldolgozás nélkül nem tölthe­ti be szerepét Utalok itt első­sorban Műdig Istvánnak, a megyei tanács osztályvezetőjé­nek cikkeire, melyekben So- mogyra konkretizálva vázol fel egy ilyen rendszert De ér­demes megemlíteni D. Grueva hasonló témakörben végzett munkáját ő a bolgár viszo­nyokra vonatkozóan állapítja meg, hogy a termelőszövetke­zetekben és az állami gazdasá­gokban egyszerre kell bevezet­ni az egységes információs rendszert A gépi adatfeldol­gozás első fokozataként a fel­dolgozó állomások lyukkártya- és perforszalagos gépekkel va­ló ellátását javasolja. Ezeket a második fokozatban maguk az üzemek használják, a központi elektronika pedig a perforált szalagokat és a lyukkártyákat kapja. És lehetne sorolni to­vábbi példákat: I. Negura és munkatársainak véleményét, melyben az információs rend­szer megjavításánál azt hang­súlyozzák, mennyire szükséges figyelembe venni a kibernetika törvényszerűségeit és az egy­séges kódrendszert. M. Mojkov azt emeli ki, hogy az informá­ciós szisztéma kialakításánál olyan egységes módszert kell létrehozni, mely figyelembe veszi a gépi technika 5—10 éven beiül várható fejlődésit. összességében úgy lehet mondani« hogy a nemzetközi bevezetés lehetőségeit módoza­tait kihangsúlyozva a népgaz­dasági ágazatonkénti egységes­ség fontosságát Utalnom kellett minderre, mert ha a magyarorországi vi­szonyokat vizsgáljuk a mező- gazdaságban, meglehetősen elszomorító képet kapunk. Az információs rendszereknek (rendszerkéknek) egész sokasá­gát találhatjuk. Hogy csak né­hányat említsek: termelőszö­vetkezeti számvitel, állami gazdasági számvitel, a KSH statisztikai ^beszámoló rendsze­re, a MÉM Statisztikai és Gaz­daságelemző Központjának adatgyűjtési és feldolgozási rendszere stb. Ahogy ez a ka­posvári'tanácskozáson is el­hangzott: nem mindegy az, hogy ki állapít meg egy mu­tatót — az információs rend­szerek sokasága pedig óha­tatlanul magában hordozza ezt a veszélyt A másik — ami ugyancsak ezzel függ össze és szóba került dr. Csete László főigazgató-helyettes vitaindí­tójában is —: az információ ér­tékét az határozza meg, hogy mennyi idő múlva válik a gyakorlat számára hasznosít- hatává. Félő, hogy a mai ha­zai statisztika erre a kérdés­re elszomorító választ adhat Mindezek után kikívánko­zik: van-e remény, van-e tö­rekvés gazdasági információs rendszerünk — ha szabad ezt a kifejezést használni — szab­ványosítására? Mert enélkül hiába beszélünk gúla alakban felépített vagy háromdimen­ziós információs rendszerről, s a négyszáz komputer közül is talán nagyon sok éhhalálra születik. Az információ fontos­ságáról, nélkülözhetetlenségé­ről egyre többet szólunk, be­szélünk — véleményem sze­rint valóra váltásáért a gya­korlatban egy kicsit határozot­tabb lépéseket kellene ten­nünk. Kotsis Ottó főiskolai adjunktus. »Szövetkezeti mozgalmunk, egész mezőgazdaságunk a fej­lődés olyan szakaszához ér­kezett, amikor nagyszerű ered­ményekről adhatunk számot, de emellett — sajátságos el­lentmondás — megsokasodtak a gondok, újszerű és nem is kis nehézségekkel kell meg­birkózni..« — Különböző vo­natkozásban többször is el­hangzott ez a mezőgazdasági, szövetkezeti vezetők megyei fórumán. Emberi dolog, na­gyon is érthető, hogy a vita nem annyira a múlt év tanul­ságaival foglalkozott, hanem — éppen ezeknek a tapaszta­latoknak az alapján — in­kább azokat a fő feladatokat taglalta, melyeket a tovább­fejlődés érdekében ebben az évben és a jövőben el kell végezni. Nem egy megállapítás, fon­tos agrárpolitikai elv hang- £}tt itt el. Olyan útmutató gondolatok, melyek gyakorlati alkalmazása nélkülözhetetlen az előttünk álló célok eléré­séhez. A f6 feladatok 1972-ben A vitában az egyik felszó­laló úgy fogalmazta meg, hogy szövetkezeteinknél a megszi­lárdulás szakasza lezárult. »■Falun ma már a tsz-ek nem­csak termelőüzemet jelente­nek, hanem egy olyan gazda­sági—politikai bázist, amely­re a lakosság mindenkor biz­tonsággal számíthat.* A fő feladat most, hogy nagyüze­meink a jó eredményt produ­káló termelési ágazatokban stabilizálják a magas terme­lési színvonalat, de úgy, hogy mellette fokozott gondot for­dítsanak az elmaradt ágaza­tok termelési színvonalának gyorsabb ütemű emelésére. Országos cél, hogy búzából a 28,5, kukoricából a 35,5 má­zsás hektáronkénti átlagter­mést elérjük. Az elmúlt évek tapasztalatai szerint ez me­gyénkben teljesíthető. Amire viszont — éppen a már jelent­kező gondok alapján — több figyelmet kell fordítani, az a takarmánygabona-termelés. Az állattenyésztés fejlődésével összefüggésben a növekvő igé­nyeket a régi, korszerűtlen keverőüzemek nem képesek kielégíteni. Ezért mindenkép­pen szükségessé válik új ke- verőzemek létesítése. A cu­korrépa- és a szántóföldi zöld­ségtermő terület növelése országos és megyei ceL Az új gazdasági ösztönzők, a ho­zott árintézkedések minden­képpen e tennivaló céltuda­tos elvégzésére biztatnak. A sertéstartásnál — aho­gyan elhangzott a megyei ta­nácskozáson — az állomány stabilizálása a fő cél. Gondos tenyésztői munkát kíván ez az elhatározás, ám még in­kább ezt követeli meg a szá­mos nehézséggel birkózó szar­vasmarha-ágazat. Az állo­mány növelése érdekében eb­ben az évben több intézkedés születik — ezek részletezésére ezúttal nem térünk ki. Mindenképpen utalnunk kell viszont arra a fontos feladat­ra, melyet a kooperációs kapcsolatok továbbfejlesztesz jelent. Az együttműködések körének tovább bővítése az 1972-es év egyik fő céljaként hangzott el a mezőgazdasági vezetők fórumán. Ezek a kap­csolatok, kooperációk a la­kosság kenyérrel és sütőipa­ri termékekkel, tejjel és tej­termékekkel, tőkéhússal és húsipari készítményekkel való jobb »ellátását hivatottak szol­gálni. Ami pedig a beruházá­sokat illeti, ott alapvető a fo­lyamatban levő munkák mi­előbbi befejezése, a gépesítés színvonalának további eme­lése, a meglevő épületek kor­szerűsítése, illetve a zavarta­lan üzemeltetésükhöz szüksé­ges forgóeszközök biztosítása. A fejlesztési céloknál döntő, hogy csak alaposan átgon­dolt, anyagilag és műszakilag kifogástalanul előkészített be­ruházások kezdődhessenek, Közgazdasági szemlélettel A magasabb szintű termelé­si eredmények stabilizálása, a meglevő ellentmondások, hi­bák megszüntetése, a gazdál­kodás továbbfejlesztése tör­vényszerűen magkívánja a ve­zetés színvonalának javítását Tény és való, hogy a gazda­ságirányítás mai rendszere, az önlló gazdálkodás jelentős mértékDen növelte az üzemek vezetőinek felelősségét. Nyom­ban hozzá I^ell tenni, azt is. hogy vezetőink érzik ezt á fe­lelősséget, s többségük köz­megelégedésre, közimegbecsü­lésben végzi áldozatos és ko­rántsem egyszerű munkáját Ennék tudatában és elismerése mellett mégis azt kell mon­dani, hogy a termelési ered­ményekkel, a magas agro­nómia! színvonallal párhuza­mosan nem fejlődött kellően a számviteli munka és ezzel összefüggésben a közgazdasági szemlélet sem. Nem véletlen az, hogy ilyen megállapítások hangzottak el a megyei tanácskozáson: »Az elmúlt évek során szö­vetkezeti mozgalmunkban fel­nőtt egy kiváló vezető gár­da, mégis a fejlődés legfőbb tartaléka a vezetőkben, a ve­zetési módszerek további ja­vításában rejlik.« »Általános tapasztalat, hogij ahol a gaz­dasági eredményekkel baj van, ott rendszerint találkoz­ni lehet a vezetők mulasztá­sával vagy hozzá nem érté­sével, sőt a kívüláiló szervek támogatásának hiányával is.* Amikor élelmiszer-gazdasá­gunk soron következő tenni­valóit summázzuk, akkor mindenképpen az elsők kö­zött kell számon tartanunk a gazdasági, szakmai, politikai vezetés színvonalának további javítását Ügy is lehet mon­dani, hogy ez kiindulópont, alapvető követelmény, nélkü­lözhetetlen feltétel az 1972. évi és az azt követő időszak feladatainak valóra váltásá­hoz. V. M. ez: a gazdaságirányítás min­den szintjén nélkülözhetetlen ma már a megfelelő informá­ciós rendszer. Ennek kialakí­tása tudományos megalapozott­ságot, szervezettséget kíván — számtalan irodalmi példá­val, módszerbeli útmutatóval lyes terjedelemben foglalkozik ezzel a témával. /Ezek a cikkek mind a gépi technikához al­kalmazkodó információs rend­szer szükségességéről szólnak, boncolgatják a kialakítás, a Emelkedik a tsz-nyugdíjasok száma TAVALY tovább emelkedett a termelőszövetkezetekben a nyugdíjasok száma. Ez azzal magyarázható, hogy ezekben az években érték el a terme­lőszövetkezeti tagok a tíz év szolgálati időt Egy évtizeddel ezelőtt inkább az öregségi és a munkaképtelen járadékosok nagy száma volt a jellemző. Közülük is külön réteget al­kottak azok a járadékosok, akik a szövetkezet megalaku­lása után nyomban megkapták a központilag biztosított két­százhatvan forintos járadékot. Hogyan alakult az idős szö­vetkezeti tagok, nyugdíjasok sorsa, milyen a szociális hely­zetük — ezt vizsgálta meg a közelmúltban a közép-somogyi tsz-szövetség. Néhány adat a közép-somo­gyi termelőszövetkezetekről. A mintegy 192 000 holdon gazdál­kodó tsz-ekben a dolgozó ta­gok száma 20 668. így az egy tagra jutó földterület átlago­san 6,6 hold. Ha azonban ösz- szevetjük a szövetség területén dolgozó tagok és a nyugdíjasok vagy járadékosok számát, el­gondolkodtató mutatót ka­punk. A tagság mintegy 40,5 százaiéira nyugdíjas és járadé­kos. Igaz, van olyan község, ahol alacsonyabb ez az átlag, például Ráksiban huszonnyolc százalék, de Kaposmérőben több mint 52 százalék. Nyom­ban hozzá kell tenni azt is, hogy a termelőszövetkezetekbe belépő fiatalok száma a nyug­díjigénylőkhöz viszonyítva meglehetősen kevés, így to­vább várható a termelőszövet­kezeti tagság kiöregedése. A termelőszövetkezetek több­sége nem tudja rendszere­sen készpénzzel támogatni idős tagjait, s igen kevés azoknak a gazdaságoknak a száma is, ahol természetbeli juttatásokat tudnak adni. Legtöbbször egy- egy alkalommal segítik őket két-háromszáz forinttal vagy terménnyel, hogy így köny- nyítsenek helyzetükön. Az 1970. március 1-től élet­be lépett általános nyugdíjren­dezés, valamint a múlt év ja­nuár elsejétől érvényben levő kétszázalékos kiegészítés ked­vező azoknak, akik ellátásban részesülnek. A felmérések azt mutatják, hogy a közép-somogyi terme­lőszövetkezetek rendszeresen vagy alkalomszerűen, de fog­lalkoztatják járadékosaik egy részét Általános tapasztalat, hogy azokban a szövetkezetek­ben, ahol nagy a nyugdíjasok száma, ott jó munkaszervezés­sel, a termelés helyes kialakí­tásával igyekeznek állandó jellegű munkát biztosítani ezeknek az embereknek. He­lyes ez a törekvés, hiszen a kiöregedett tagság szociális helyzetének javítása nemcsak gazdasági kérdés. Rászolgáltak a fokozott törődésre, s a nagy­üzemek vezetőinek politikai, erkplcsi kötelességük, hogy az anyagi eszközök célszerű fel- használásával megtegyenek ér­tük amit lehet Persze ez még nem oldja meg véglegesen a problémá­kat Hiszen igen sok olyan te­hetetlen, munkaképtelen öreg van, akiről megnyugtatóan gondoskodni csak szociális otthonban lehetne. E téren azonban igen korlátozottak a lehetőségek. így aztán a szö­vetkezeteknek saját erőből kell próbálkozniuk. A SZÖVETSÉG területén már akad jó néhány követésre méltó példa. Ilyen a nagybajo­mi, a göllei, a kadarkúti, az igali vagy a samogyszili öre­gek otthona. öy. U A jelenlegi ötéves terv nagyszabású építkezéseit nem tudná teljesíteni a megye épí­tőipara jelentős kapacitásbő­vítés nélkül. A tervidőszakban kapacitásbővítésre 65 millió forint áll a Somogy megyei Magas- és Mélyépítő Vállalat rendelkezésére, s ennek az összegnek egy részét, több mint 13 millió forintot, a múlt évben már fel is használták — gépvásárlásokra. Vettek útépí­tő gépeket, különböző földto­lókat, úthengereké* és tömö­rítő gépeket Beszerezték a tő­késítést, tehát az építőipari munka meghosszabbítását elő­segítő eszközöket, melegleve­hőlégfúvókat Tovább gépe­sítették az anyagéi őfcészítést is; új beton- és habarcskeve- rök, habarcsszivattyúk, gyors- felvonók (10 db) vannak, és a rakodás megkönnyítésére, il­letve gyorsítására vásárolták az új, NDK hidraulikus rako­dógépet (Ugyanebben szintén nagy segítséget nyújthat az autódaru.) A gépek helyi szervizét, ja­vítását könnyíti és gyorsítja meg a frissen vásárolt mű­helykocsi, s — különösen a Balaton partján — a nagy tel­jesítményű talajvízszint-süly- lyesztő komolyabb beruházá­»PróbajáraL-» Leszállításra vár még egy toronydaru is, amely — így sa­ját kezelésben — szintén meg­gyorsítja és lényegesen ol­csóbbá teszi a munkát S ami valószínűleg az eddi­giekből is kitűnt az új gépek munkába állítása 70—80 száza­lékban változást jelent a tech­nológiában: modernebb, haté­konyabb módszerek bevezeté­sét teszi- lehetővé, sőt kívánja meg. A vállalat tervszerűen készült a gépek »fogadására«: harminckét ember tanulta meg egy háromhónapos tanfo­lyamon, hogyan, kell bánni, jói dolgozni az új gépekkel. sok alapozását is lehetove te- gő-termelő berendezéseket, szi. Munkában a hidraulikus rakodógép a vállalat Kapós-parti telepén. V SOMOGYI NÉPLAP Maskat». Mil jutmár ft. 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents