Somogyi Néplap, 1972. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-28 / 23. szám

{MAI KOMMENTÁRUNK Sok még a tartalék Az egész megye hasz­nát jelenő: a fonyódi járás úgy fejlődött tavaly, hogy vi­szonylagos elmaradottsága is csökkent. A íanyódi járási pártbizottság ülésén — ame­lyen részt vett Németh Ferenc, a megyei pártbizottság első ■tátikéra is — eredményes gaz­dasági évről adtait számot A megyei pártbizottság decem­ber 22-d ülésének szellemében elemezték a tavalyi gazdasági helyzetet, határozták meg az idei tennivalókat Azok, akik felszólaltak, kivétel nélkül alátámasztották az előterjesz­tés elismerő és bíráló megál­lapításait A fonyódi járás gazdálko­dását összességében pozitív­nak értékelte Cseresnyés Jenő, a Nemzeti Bank fiókvezetője. Kiemelte, hogy a termelőszö- vetkezetek tavalyi árbevétele több mint harminckétmillió- val nőtt, ugyanakkor azonban arámytalanul — huszonegy- millióval — emelkedtek a ter­melési költségek. Nagy ered­mény, hogy a tez-ek csaknem ötvenmillió forint értékű be­ruházást valósítottak meg, mégpedig nagy százalékában a saját fejlesztési alapjukból. A gépvásárlásra fordított 23 millióból tizennyolc a saját pénzük volt Joggal bírálta a gazdálkodó szervéket, hogy nem éltek a lehetőségekkel, s így — a megyei és az országos átlag alatt maradva — mind­össze 2,3 százalékkal nőttek a munkabérek. Mindenki egyetértett azzal, hogy sokat kell még tenni a népgazdasági szemlélet kiala­kításáért hiszen némely veze­tő olykor az üzemi érdeket tartja elsődlegesnek, ezt jelzi a kertészetek felszámolása vagy területének csökkentése is a járásban. Sokan foglalkoztak a mező- gazdasággal. Knoll László, a balatonszentgyörgyi tsz elnöke jogos türelmetlenséggel sür­gette a korszerű üzemszerve­zés alkalmazását az egyesült szövetkezetekben. Érdemes gondolkodni azon, amit az ál­lattenyésztés támogatásáról mondott A mezőgazdasági üzemek nehezen követik az olyan gyors változásokat hogy most a sertés-, aztán a szar­vasmarha-tenyésztés a ki­emelt A beruházások értéke nagy, s először azért fő a ve­zetők feje, mikorra épül meg a telep, utána pedig azért, hogyan használják ki. S nem könnyű szakembereket képez­ni. Szerinte helyes volna, ha anyagi támogatást kapnának azok a szövetkezetek, amelyek helyben oktatják szakmára az idős tsz-tagokat. Székely Ele­mér, az észak -somogyi tsz- saövetség titkára el mondta: legföljebb egy-két tsz képes arra a járásiban, hogy beruhá­zásba kezdve letegye a har­minc százalékot, húszat pedig tartalékoljon. A jövendő fej­lesztéseket az alapozhatná meg, ha a mezőgazdasági üze­mek minél több pénzt helyez­nének a biztonsági alapba. Reizet József, a lengyeltóti tsz főagronómusa saját példájuk­kal illusztrálta, milyen gondot okozott a sertéstelep fölépíté­se a társulásuknak. Tizennégy és fél millióval kezdték, s most több mint huszonkét és fél millióról szol az elszámo­lás. Ez úgy leköti a fejlesztési alapjukat, hogy nem jut gépe­sítésre, pedig a tsz-tagok öreg­szenek, és gépesítés nélkül nem lehet megtermelni a ser­téstenyésztéshez szükséges ab­rakot sem. A szövetkezetnek ahhoz is hitelre volna szüksé­ge, hogy a föUépült telepet üzemeltesse. Az idegenforgalom gyorsan fejlődött a járásban, ez azonban sok gondot is okoz, hiszen nem bővül úgy a víz-, út- és kereskedelmi hálózat, mint kellene, és nagyon kevés a szállodai hely. Még vannak ellátatlan területek, mint a fonyódligetí ővezet, aztán Fenyves és Balatonmária pe­remrészed. A fogyasztási szö­vetkezetek szabadulni igye­keznek a gazdaságtalanul mű­ködő vendéglátóhelyektől, pe­dig egyre nagyobb az igény az olcsó éttermi kosztra. Ezzel kapcsolatban Cseri Ferenc, a bogiári áfész elnöke elmondta, hogy két és fél millió a vesz­teségük a tóparti vendéglátó­helyeiken. Ugyanis az idény­jellegű vendéglők után is egész évben fizetik az eszköz­lekötési járulékot, és most már a SZÖVOSZ sem téríti meg a veszteséget Szerinte föl tétlenül szükség volna arra, hogy rugalmas intézkedéssel feloldják ezt az ellentmondást, Otthonosabb kollégiumokat! Jutalom-e a kimenő? — A diáktanács önállósága „Aki egyesre felel, nem mehet haza" SZÉP ELISMERÉS A PÁRTMUNKÁÉRT Érdekes és nagyon hasznos kezdeményezés volt, hogy összehívták a dunántúli me­zőgazdasági jellegű szakkö­zép- és szakmunkásképző is­kolák nevelőit és diákjainak képviselőit A vendéglátó, a Balatomboglári Mezőgazdasá­gi Szakközép- és Szakmunkás- képző Iskola úgy szervezte a találkozót hogy az egynapos tanácskozás délelőttjén a diá­kok is, és a nevelőik is, »ma­guk között-» lagyenek. Vagyis diák a diákkal, tanár a tanár­ral beszélhesse meg, hogy állnak x-kollégiumügyben«, délután pedig összevethessék a tapasztalatokat azt, hogy hol, hogyan készítik fel a gye­rekeket munkájukra, s a kol­légiumok valóban otthonok-e? A legszembetűnőbb talán az volt, hogy a jutalmazás és büntetés legfőbb eszköze a ki­menő, illetve annak elvonása. Ha valaki rosszul felel vagy vét a házirend ellen, nem mehet ki a városba (vagy fa­luba). S ez így van a legtöbb helyen. Sőt, néhol az a be­vett szokás, hogy aki egyesre felel, addig nem utazhat ha­za, amíg ki nem javítja. S a baj ott kezdődik, ha a gyerek a »bezúgás-» után mondjuk két hónapig nem felel... A részvevők többsége egyet­értett azzal, hogy ez nem he­lyes módszer. Ne a büntetés miatt töltsenek minél több időt a kollégium falai között, inkább a programot alakítsák úgy, hogy a gyerekek ne kí­vánkozzanak ki onnét min dénáron, és minél hosszabb időre! A büntetésnek pedig nagyon sok módja van, a ki­menőelvonáson kívül. Például az, amit az egyik nevelőta­nár elmondott. Azt a gyere­ket, aki csúnyán beszélt, ká­romkodott, arra kötelezték, hogy a szép magyar beszédről tartson előadást társainak... A kollégiumi diáktanácsok- nak nagyobb önállóságot kel­lene adni — ez volt a gyere­kek véleménye. Sok dologban ők is tudnának dönteni, in­tézkedni, s nem kellene min­dig mindennel a tanárokhoz futni. A csurgói kollégisták már ennek az önállóságnak az eredményeiről is beszámol­hattak. Sok javaslat, ötlet hangzott el a találkozón. Egy részét ki­ki megvalósíthatja a saját kollégiumában. A másik ré­szét központilag kell megol­dani, és jó, hogy Bogláron fel­hívták rá a figyelmet Csak néhány a javaslatok közül: a kollégiumokat valóban otthon­ná kell tenni! A szakmai gya­korlat alatt több ösztöndíjat kapjanak a diákok. A taná­roknak és diákoknak legyen közös fórumuk, ahol megbe­szélhetik a vitáís ügyeket. A mezőgazdasági szakkö­zépiskolai és szakmunkásta­nulók több mint hatvan szá­zaléka lakik diákotthonban. Jó volna, ha a többi iskola is követné a bogiári példát, és lehetőséget adna a kollégiu­mok lakóinak, hogy találkoz­zanak egymással, átadhassák tapasztalataikat. Az egymás­tól kapott ötletekkel is hozzá­járulhatnak, hogy a diákott­hon valóban a diákok ottho­na legyen. Sins»©» Mária és ne sújtsák a szövetkezeti vendéglátást az idegenforga­lomban való részvételért. Az ABC-áruházak viszont gazda­ságosak, s most újabbakat építenek, egyet éppen a szóban forgó ellátatlan fonyódldgeti részen. Ketten is foglalkoztak azzal, milyen belső tartalékok áll­nak rendelkezésre. Ruda Gyu­la, a lengyeltóti vízgazdálko­dási társulat elnöke szerint sokat beszélnek az üzemi de­mokráciáról, a fő tüzet azon­ban mindig csak a felszínre irányítják. A nagy rohanás miatt elfeledkeznek az embe­rekről, pedig sokszor azon áll vagy bukik a termelés, milyen a munka és a dolgozó viszo­nya, a dolgozó családi körül­ményei, egészsége stb. Nem jó az, ha csak milliókban gon­dolkodnak, s közben nem lát­ják meg az apró problémákat — minden vezető ebben a szellemben nevelje a termelés közepén és lent álló parancs­nokait. Völgyesi János, az Öreglaki Állami Gazdaság igazgatója önkritikusan azt mondta, ott követték el a hi­bát, hogy egy kicsit kifelé for­dultak az üzemből. Sokat utaztak, jobbára mutatós dol­gokkal rukkoltak elő, s köz­ben elhanyagolták a belső fel­adatokat. Példáikat hozott fel arra, milyen sok problémát megoldhatnak, ha újra alkal­mazzák azokat a módszereket, amelyek korábban beváltak és most is jók. Felszólalt a járási párt­bizottság ülésén Németh Fe­renc, a megyed pártbizottság első titkára is. Megállapította, hogy a pártbizottság tagjai okosan, hozzáértő módon, fe­lelősségteljesen szóltak hozzá e nagy jelentőségű témához. A Központi Bizottság decem­ber 1-i, a megyei pártbizott­ság december 22-i ülése után somogyi gazdasági vezetők, kommunisták mindenütt nagy felelősséggel tanácskoztak a feladatokról. E testület ülésén is az vezette a részvevőket, hogy a jobbat, a célravezetőb­bet keressék; ezért mondták el, mi az, amin javítani le­het. A párt azért hozott hatá­rozatot az üzem- és munka­szervezés javítására, mert ha­talmas erő rejlik benne. Ha korszerűbb, színvonalasabb a vezetés, nagyban növelhetjük a nemzeti jövedelmet. A nép­gazdaság helyzetének elemzé­se után a párt és a kormány meghatározta a fő célt. Most az a fontos, hogy minden pártszervezet erejét lakba vet­ve küzdjön a határozatok vég­rehajtásáért. A járási pártbi­zottság ügyeljen rá, hogy ne általánosságban tárgyaljanak a múlt év gazdálkodásáról egyetlen üzemben, tsz-ben, gazdaságban sem, hanem a saját helyzetüket elemezzék, és felelősségüket se hárítsák át másra — közgazdasági szabályozók stb. —, mert az semmit sem old meg. A megye gazdasági és párt- vezetőinék többsége sokat dolgozik, gondolkodik, akar, egy részük azonban nem ura a helyzetnek. A pártszerveze­teknek sokkal jobban kell tá­mogatniuk munkájukban az arra érdemes gazdasági veze­tőket, növelni biztonságér­zetüket. A gazdasági vezetők pedig a politikai munka ki­bontakozásában segítsenek a pártszervezeteknek. Nagyon fontos, hogy javuljon a saját beruházások színvonala, kü­lönben sok lehetőséget, ked­vezményt nem tudunk kiak­názná. Minden üzem, tsz, gaz­daság, tanács gondolkozzon azon, hogyan tervezzen. Saj­nos, még olyan is előfordul, hogy nem tudnak elfogadha­tóan elkészíteni egy verseny- pályázatot, ugyanakkor a ve­zetők folyton panaszkodtak, hogy se pénzük, se eszközük nincs a továbbfejlődéshez. A Balaton-part fejlesztésére — remélhetőleg — több pénz jut a jövőben. A partmenti községek tanácsai, pártszerve­zetei sem mondhatnak le azonban a magyar tenger fej­lesztéséről. Az ő feladatuk, hogy megtárgyalják: mennyi­vel tehetnének többet a kom­munális, szociális, kulturális és egészségügyi helyzet javí­tásáért Van még számtalan kiaknázatlan lehetőség is, pél­dául nagyobb mértékben hoz­zájárulhatnának az üdülőhe­lyek fejlesztéséhez a nem helybeli lakosok, akik itt épí­tettek hétvégi házat, üdülőt és villát A megyei pártbizottság első titkára kifejezte azt a meg­győződését, hogy a járás kom­munistái mindent megtesznek a kongresszus, a Központi Bi­zottság határozatainak meg­valósításáért A vitában elhangzót-» takat Balassa Béla, a járási pártbizottság első titkára fog­lalta össze. A pártbizottság úgy határozott, hogy a vitá­ban elhangzottak figyelembe­vételével készítik el a végle­ges határozatot az idei gazda­sági feladataikra. Sok taggyűlésen részt vet­tem december eleje óta, s jó érzéssel tapasztaltam, meny­nyire megbecsülik azokat a kommunistákat, akik az átla­gosnál többet tettek az alap­szervezet munkájának föllen­dítéséért, a kongresszusi ha­tározatok megvalósításáért. A legtöbb vezetőség felelősen számot adott arról — s a hoz­zászólók is elemezték —, ho­gyan végezték el az alapszer- vezet tagjai a rájuk rótt párt­munkát. S nemcsak a kedve­ző tapasztalatokat mondták el. Az egyik taggyűlésen ma­gam Is meglepődtem, milyen kemény bíráló szavakat mondtak egy fegyelmezetlen párttagról. Máshol azt tették szóvá, hogy némelyik tag nem szívesen vállal megbízatást, s igyekszik valamilyen ürügy­gyei kibújni a pártmunka alól. A bírálat mellett azonban nem fukarkodtak az elisme­réssel sem. A beszámolóban név szerint felsorolták a leg­tevékenyebbeket, sőt a tag­gyűlésen adták át nekik a jutalmat is. A ruhagyár kul­túrtermében az első perctől ott sorakoztak egy fal mellé tolt asztalon az ajándéknak szánt könyvek, vázák, kész­letek. Mindegyiken cédula, a jövendő tulajdonos nevével. S ahogy érkeztek a vendégek és a pártszervezetek küldöt­tei, sorban odamentek az asztalhoz, böngészték a cédu­lákat, és egyetértsen bólogat­tak, mintha azt jeleznék ez­zel: 6 valóban megérdemli. Aztán a beszámoló taggyűlés végén a szervező titkár egy­más után szólította a meg- jutalmazottakat, gratulált ben az MTI munkatársának. A tanácsi igazgatás szerkeze tének korszerűsítése — a já­rási hivatalok létrehozása után — a községgel mint igazgatási alapegységgel foly­tatódik. A feladat jelentősé­gére utal, hogy az ország né­pességének 56 százaléka köz­ségekben él, s hazánk terüle­tének csaknem 90 zsázaléka nekik, és átnyújtotta az aján­dékot. Volt, aki a pártépítés­ben, a propagandamunkában, a könyvterjesztésben, s volt, aki a KISZ- vagy a bizalmi munkában elért eredményéért kapott könyvet vagy vázát A legtöbb férfi és nő igen megilletődötten vette át a ju­talmat, s fogadta társai gra­tulációját. Szívből jövően hangzott, amikor azt mond­ták a szervező titkárnak, s a mellettük ülő kollégáknak is, hogy még jobb munkával igyekeznek meghálálni az elő­legezett bizalmat, hiszen olyan kevés idő telt még el a vezetőségválasztás óta, és még annyi feladatot szeretné­nek sikerrel megoldani párt- szervezetükben. S ugyanilyen jő érzéssel vette át a jutalmat a fonónő a textilművekben, a mérnök a tervezőirodában, a pedagó­gus a csokonyavisontai párt- szervezetben, és még sorol­hatnám a többit is. Mert for­mában, módszerben volt el­térés a taggyűléseken, a tar­talomban azonban nem. A pártvezetőségek e számadó taggyűlést tartották a legal­kalmasabb fórumnak, az egy­éves pártmunka elismerésé­re. S azonkívül, hogy jutal­maztak, szerették volna a többi párttagot is buzdítani a munkában való egyenlő részvételre. Azokat a nagy feladatokat ugyanis, amelye­ket a határozatok tartalmaz­nak, csak úny oldhatják meg, ha olyan lelkesen, ügybuzga­lommal. színvonalasan tevé­kenykedik mindenki, mint azok, akik most jutalmat kap­tak. szerűbben tudják ellátni fel­adataikat A községek ilyen szempontból nagyon eltérő képet mutatnak. Időszerűvé vált tehát a községek mai igazgatási szervezetének és vezetésének tüzetes megvizs­gálása, a szervezetre háruló feladatok összehasonlítása az igazgatási munkát végzők létszámával, képzettségével, szakmai összetételével és más tényezőkkel. Ennek elősegí­tésére kidolgozzák a községi tanács igazgatási szervezeté­nek modelljét. A szakszerve­zet és a tanácsakadémia ta­nácsigazgatási—szervezési in­tézetének közös kezdeménye­zésében — négy munkabizott­ságban — kiváló elméleti és gyakorlati szakemberek vesz­nek részt. A program szerint 61 községre kiterjedő adatfel­vételt végeznek, s feldolgoz­zák az országosan nyilvántar­tott, illetve beszerezhető ada­tokat Az egyik bizottság kidol­gozza majd a községi telepü­lések típusait figyelembe vé­ve a lakosság számát, a mű­ködési terület nagyságát a község ipari, mezőgazdasági, üdülőhelyi jellegét és egyéb adottságait A másik munka- csoport a községi tanácsra és szerveire háruló feladatokat elemzi. Továbbá összegyűjti ás feldolgozza a munkaterhe­lés legfontosabb mutatóit A harmadik bizottság a község­típusok szerint jelentkező igazgatási feladatokat ellátó szervezetet annak szakmai összetételét, létszám- és mun­kabér-viszonyait vizsgálja. Végül külön csoport elemzi a tanácsi dolgozók társadalmi helyzetét (lakásviszonyait családtagjaik elhelyezkedési lehetőségeit, gyermekeik isko­láztatási feltételeit stb.). i L G. Tűzbiztos iratszekrények A nagyatádi Komfort szövetkezetben házilag készített él^ajtttó géppel formál «ák a vasle­mezeket a tűzbiztos iratszekrényekhez. Az új eljír's-l jobb és szebb t-.diak vé­gezni. Az első negyedévben a MÜÁBT részére 250 darab iratszekrényt gyártanak. I* G. Folytatódik a tanácsok igazgatási szervezetének korszerűsítése Adatfelvétel 61 községben Az államélet, a szocialista demokrácia továbbfejleszté­sére hozott magas szintű poli­tikai és jogi döntések végre­hajtásában fontos részfeladat a községi tanácsok igazgatási szervezetének ésszerű kialakí­tása — mondották a Közal­kalmazottak Szakszervezeté­községi igazgatás alá tarto­zik. A szakszervezet vezetőinek véleménye szerint a tanács- törvény hatályba lépésével biztosítani kell, hogy az igaz­gatási tevékenységet ellátó ta­nácsi szervezetek az eddiginél magasabb színvonalon, szak­BOMOGYII«PLAP ss&atote, mm. gcaaasjg U, .3

Next

/
Thumbnails
Contents