Somogyi Néplap, 1972. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-27 / 22. szám
Virágok Ä Mpffig anfaralt rtdeg csillogással veri vissza u öveghái hatalmas felülete. Kint csípős hideg van, benn 14—18 Celsius fokot mutat a hőmérő higanyszála. Az oldalfalakon kint csillogó jégru- dak lógnak, bizonyítékul a benn dolgozó embereknek, hogy csalt az üvegházban van tavasa. Gondokkal küszködik a So- Shogy megyei Kertészeti és Parképítő Vállalat kaposvári kertészete. Nincs elegendő szakmunkásuk; nem kielégítő a meglévő üvegházak mérete, berendezése és fűtése sem. Nem véletlenül van 14—18 fok között a hőmérséklet. Hivatalosan tizenyolc fok a szabályos, de ezt csak az üvegház két végében tudják biztosítani, ahol a fűtőberendezések vannak. Középütt már négy fiókkal kisebb. — 2500 négyzetméter az üvegházak alapterülete, s ezt a nagy területet fűteni igen nehéz — kezdte a beszélgetést Dobori Jenő telepvezető. — Olajjal és szénnel fűtünk, holott itt van a kert végében a gázelosztó állomás, és korszerűbb technológiával könnyebben lehetne megszüntetni ezt a gondot. Aztán a másik; eddig a Malomárokból nyertük a vizet, de azt most betemetik, így kénytelenek vagyunk a város vizét használni. Sok a panasz amiatt Is, hogy miért nem termelünk több szegfűt. Hát ennek is többféle oka van, köztük a legégetőbb az üvegház problémája. Úgy volt, hogy kapunk megfelelő virág- házat, körülbelül tízmillió forintért, ■ aztán nem lett belőle semmi. Hogy miért nem, azt nem tudom. így kénytelenek vagyunk a meglevő rossz házakban nevelni a szegfűt. A kertészet látja el Kaposvárt virággal Az éves terv mintegy kétmillió-ötszázezer forint A szegfű kivételével nincs is hiány, másból elegendő mennyiséget tudnak termelni. Nagy gond viszont, hogy a fiatalok nemigen jelentkeznek kertésznek. A létszám Mv«a iá. ■ abból is Agyag Anna. mindössze ötnek van meg a szakvizsgája, a többi segédmunkás. Hirdette ugyan a vállalat, hogy tanulókat vesz fel, de senki sem jelentkezett. A volt tanulók közül is néhá- nyan már a szabadulásuk után elmentek a kertészetből más vagy azonos munkakörbe. A hatalmas üvegfelület alatt szebbnél szebb színekben pompáznak a cserepes virágok. Két szinten minden talpalatnyi helyet elfoglalnak. — Most folyik a hortenziák hajtatása — mondta Tarr István kertész szakmunkás, aki immár hét éve dolgozik a kertészetben. Az állandó szakmunkáshiányról, a dolgozók vándorlásáról U sokat tud mesélni ■— Talán egyik oka ennek az, hogy nehéz a munka. A földhordásról nem is beszélve. \ kereseti lehetőség azonban jó, főleg ha figyelembe vesz- szük azt, hogy órabérben dolgoznak az emberek. A fiatalokat, úgy látszik, mégsem vonzza a kertészkedés. Az a két kislány is, aki nemrég szabadult, itthagyott bennünket — Persze nemcsak azt kell elmondani, ami rossz, hanem beszélni kell a jóról is — mondja, s a szegíűházban dolgozó fiatal lányra iputat. — Agyag Annának hívják, s egyik legjobb, legszorgalmasabb dolgozónk. Szakmunkás munkakört tölt b«; holott nincs képzettsége. — Tulajdonképpen a szaporítóházban dolgozom — válaszolja a kérdésemre. — Csak itt is kell a segítség. Az ottani munka felelősségteljes, ügyelni kell arra is, nehogy megfázzanak a növények, vagy nehogy túl öntözzék őket Ezenkívül még ezernyi olyan dolog érheti őket, amire az ember nem is gondolhat ezért állandó készenlétben kell lenni, s figyelni kell egyenként valamennyit Ügyesen hajladozik a szegfűk között A kaccsazást végzi. Egy hónapja már, hogy megkezdték a szegfű szedését, és folyamatosan szállítják az elárusítóhelyekre. Közben készülnek a nagyobb feladatra, a több munkára, amikor nemcsak az üvegházakban lesz majd tavasz, hanem a szabadban is. Tarr István a virágzó ciklámenek között. Gyertyás László KÜATI ANDRÁS Látogató a Kopaszhogyan i _______________ 2 0. Nincs az a rendező, aki ha- asosabb »belépőt« fundálha- cott volna ki. Amikor a közönség fészkelődik, egyesek már- onár szedelőzködnek, mert azt hiszik, hogy elmarad a híres' külföldi tenorista vendégsze- eplése, a várva várt művész a színre lép, s üdvözli a nagyérdeműt. A meglepetés felkiáltásai, taps, ováció. Dolgozni kezdenek az operatőrök, csattognak a zárak a fényképezőgépeken, és sebesen előkerülnek a már zsebredugott jegyzetfüzetek, riportermagnók. És fél szemmel mindenki Koprára is néz, az ő száját is lesi, hogy el ne szalasszon egy szótagocskát sem abból, amit ez a nem földi lény üzen. Hol van már a korábbi gyanakvás, tamáskodás, hitetlenség? És újabb fordulat! Kopra arcáról gyorsan lehervad az öröm, ami Hax megjelenésekor ragyogott fel. — Azt mondja — kezdi halkan —, illetve azt gondolja, hogy nagyon rövidre kell fognia ezt az első íátogatást. Nem adhat információkat, hogyan élnek ők a negyediken, a Marson. Nincs rá idő és lehetőség. Szomorú. Valami műszere elromlott, nem értem pontosan. Vissza kell térnie. Holnap indul. Amikor a Nap a fejünk fölött lesz. Tehát délben. És ez a mostani az utolsó alkalom arra is, hogy kijöhet az űrhajóból, de most sikerültnek mondható az útja, és boldog, hogy magas értelmi színvonalú, barátságos és jó szándékú lényeket talált a harmadikon. Mármint nálunk, a Földön. A lényeg az, hogy sikeresen megtörtént a kapcsolat felvétele. Azt mondja, remélhetőleg nem lesz akadálya a közeljövőben sem a rendszeres érintkezésnek, hogy minél jobban megismerjék egymást a két bolygó lakói. — Kérdezze meg — szól a kormánybiztos —, nem lehet- nénk-e segítségére, hogy megjavítsa azt a műszert? Kopra feszülten figyelt, aztán megrázta a fejét. — Nem tudja, hogy segíthetünk-e neki vagy sem. Csak vázlatos képe van az itteni tudomány és technika helyzetéről. Ugyanis... hm ... én közöltem vele ma egyet és mást a lexikonokból, lehet, nem a leglényegesebb dolgokat. Szóval nem kockáztat. Viszont volna egy ajánlata: bár az sem tartózkodhat sokáig ide- egyik fajta energiával spórolnia kint, sőt még azzal az ener- kell, egy másik fajtából fölös- giával Is lehetőleg takarékos- lege van. Valami vetítést sze- kodnia kell, amit a gondolat- retne... Igen, igen. Módjában átvitel mechanizmusa emészt áll, hogy sugározzon pár per- ld Úgy véli azonban, így is ces műsort innen, a harmadikB IOMOGYI néplap OsAtőrtffc. irat. Hőmmé* «, Á sütödéktől a fejlett iparégig INNEN INDULTUNK Somogynak a felszabadulás előtt nem volt számottevő ipara. A félfeudális nagybirtokrendszer árnyékában még a kevés, viszonylag elmaradott üzem is sorvadozott. Csak a kézműiparban, a hagyományos ipari és szolgáltató területen mutatkozott lassú fejlődés. Az 1940. évi népszámlálás adatai szerint a megye 349 948 lakosából az Ipari Keresők száma 15 860 volt (4,5 százalék). A gyáripar nagyfokú elmaradottságát bizonyítja, hogy 1940-ben a megye száz ipartelepén mindössze 2490 munkás dolgozott. A jelentősebb gyárak, üzemek is elsősorban a mezőgazdasági nyersanyag- bázisra alapozták termelésüket. Elsőnek az élelmiszeripar alakult ki és fejlődött vi- sznylag gyors ütemben. A felszabadulás előtt a megye ipari keresőinek csaknem 90 százaléka a kisipari szektorban dolgozott. Termelésük főleg a szolgáltatásra korlátozódott (malmok, sütödék, húsfeldolgozók, faipar, személyi szolgáltatás), s rendkívül alacsony technikai színvonalon működtek. A „szemtanuk” emlékezése A megye gyár- és kisiparában dolgozók helyzete kilátástalan volt. Dr. Nádújfalusi József »Somogy megye szociális és gazdasági helyzete« című — 1939-ben megjelent — monográfiájában a következőképp vall erről: »A nyolcórai munkaidő, amely kivételes esetben tíz órára is emelhető, a legderekasabb segítség a munkásoknak ... előnyeitől gyakran elesnek azok, akik a falvakban dolgoznak, ahol a munkavállalók tudomást sem vesznek ezekről a rendelkezésekről. A munkások viszont — miután nincs válogatási lehetőség a munkáiban — inkább lemondanak jogaik érvényesítéséről. A kisipari vállalkozás lehetőségei napról napra csökkennek a lakosság mérsékelt vásárlóereje miatt.« A megye ipari munkásainak átlagkeresete is mélyen alatta maradt az országos átlagnak. 1935-ben a gyáriparban dolgozó 1958 munkás évi átlagbére 645 pengő (az országos átlag 1029 pengő) volt. A munkások reálbére még 1938-ban is 9 százalékkal volt alacsonyabb, mint 1929-ben. Az üzemek többségében az alapvető szociális, munkavédelmi és egészségügyi berendezések, fölszerelések is hiányoztak. A második világháború pusztításainak következtében csaknem teljesen megbénult az ipari termelés. A megye iparának teljesítő képessége is csaknem a felére csökkent, s az anyagi kár meghaladta ről a negyedikre. Nem, nem csak a negyedikre. Az ő egyik holdjuk mesterséges égitest, hatalmas reléállomás, a világűr még távolabbi csillagai felé is továbbíthatnák az adást. Valami ilyesmire gondol... Aha, ez a műsoridőre vonatkozik! Három perc. És ... és... A tolmács most zavarba jön. Körülnéz. Josuah Gasson akad meg a szeme. Hirtelen ötlettel odalép hozzá, leveszi homlokáról a tapadókorongot és ráteszi az AFD tudósítójának a homlokára, s int, hogy közölje ő az egybegyűltekkel az űrvendég következő kívánságát. Mert édes a bosszú! Gass, aki a labda megjelenése óta igencsak kényelmetlenül érezte magát, igyekezett hátrább húzódni, felszívódni a tömegben. Most piros lett, mint a pipacs, és akkorát nyelt, mint egy óriáskígyó. — Miszter Hax — szólalt meg végül —, miszter Hax azt szeretné, ha az az ember, akivel szerencséje volt elsőként találkozni, aki megteremtette a kapcsolatát a többi emberrel, aki nagy tudós és feltétles a 30 millió forintot. Jónéhány ipartelep teljesen megsemmisült a harci cselekmények következtében. Hiányoztak az ipari épületek, az energiaellátás sem volt kielégítő, és a megye nem rendelkezett az ipar irányításához szükséges szakemberekkel. A megye 188 ipartelepe közül 48 szüneteltette működését. A kapacitás lehetővé tette volna 6274 munkás foglalkoztatását, de csak 2403 embert dolgoztattak. Nagy volt a munkanélküliség, s az infláció is sújtotta a munkásokat, hiszen a bér még a legszükségesebb cikkek beszerzésére sem volt elég. A megyében 1948 márciusában megkezdődött a tőkés magántulajdon kisajátítása, s folytatódott 1949-ben a tíznél több munkással dolgozó üzemek szocializálásával. Az államosított üzemekben lassan megszilárdult a munkásvezetés, fokozatosan növekedett a termelés, a munkások és a vezetők összefogása sok jó kezdeményezést indított el A megye szocialista iparában 1950 közepén a foglalkoztatott dolgozók száma meghaladta a korábbi tőkés-gyáriparban dolgozók számát. 1948 márciusától állandóan bővült a megye iparának szocialista szektora, és 1950-ben már vezető szerepei töltött be. A fordulat után Az 1948. év végén feljegyzett népszámlálási adatok szerint a megye iparában foglalkoztatottak száma — amely 9308 fő — csaknem megegyezett az 1930. évivel. Tehát a fasizmus és a háború, valamint a tőkésgazdálkodás bűnös mulasztásainak következtében húsz év alatt ezen a területen voltaképpen semmi sem változott. A tőkéstulajdon államosítása megteremtette megyénkben is a szocialista iparosítás alapját. Az I. ötéves tervben új ipari üzemek létesültek, a régiekben pedig jelentős rekonstrukciókat hajtottak végre. Szép számban nevelődtek az új műszakiak, emelkedett a szakmai színvonal, és kialakult a stabil vállalati irányító szervezet, a műszaki és adminisztratív gárda. A tervszerű ipari irányítás alapelveit megvalósítva közvetlen minisztériumi irányítás alá kerültek az országos árualapra termelő vállalatok; a lakossági szolgáltatást ellátókat pedig a tanácsok hatáskörébe helyezték. A kettő együtt alkotta 1950-ben a szocialista állami ipart. Ezt szervesen kiegészítette a szocialista szövetkezeti ipar. Az ipartelepek száma 1953-ban ösz- szesen 343 volt. Az I. ötéves terv időszakában épült fel — viszonylag rövid idő alatt — 130 millió bizalmat érdemlő lény, az rendelkezzék teljhatalommal a kozmikus műsor összeállításában. Az adásra holnap ilyenkor kerül sor, közvetlenül mielőtt ő elrepül. Nem maradhat tovább a szabadban, veszélyes a helyzete. Mindenkit üdvözöl, a közeli viszontlátásig ... Alig fejezte be a tolmácsolást, a labda sebesen leszállt a gömb tetejéről, gyorsan felgurult a csúzdán. A csúzda egy pillanat alatt behúzódott az űrhajó belsejébe, s bezárult a nyílás is a gömb alján. A következő másodpercben a jelenlevők mind Kopra Tiborra néztek, őt vették célba a kamerák, a fényképezőgépek. Ettől a kockás ingű, farmer- nadrágos fiatalembertől függ, hogy holnap kik léphetnek fel a háromperces műsorban, amikor is a Föld először üzen a csillagoknak. (Folytatjuk^ forint ráfordítással a kapó»* vári tex'tilművek. Űjabb géljeik beállításával, a kapacitás még jcbb kihasználásával évről évre növekedett a termelés, és 1955-ben már 40 százalékkal haladta meg az 1953. évit. A gyár 1581 dolgozó alkalmazásával megváltoztatta az iparban foglalkoztatott munkások — főleg a nőik — arányát. Ugyancsak 1950-ben alakult meg — 40 kisebb üzlet államosításával — az eleinte csak 20 emberrel dolgozó Kaposvári Ruhaüzem. Munkásainak száma 1955-ben mér 352-re emelkedett. A Kaposvári Hűtőipari Vállalat üzeme 27,6 millió forint beruházási költséggel 1955- ben kezdett működni, 9923 négyzetméter hűtőtér-kapacitással. Az üzemelés első évében 54 ember dolgozott itt. Nagy fejlődésen ment át a Kaposvári Baromfifeldolgozó Vállalat is, 1953—55-dg 120-ról 186-ra nőtt dolgozóinak a száma. S a termelése háromszorosára emelkedett ebben az időszakban. A minisztériumi iparba sorolt többi vállalat is sokat fejlődött az I. ötéves tervben. Ennek következtében tizenegy minisztériumi vállalat 4900 embert foglalkoztatott már 1955-ben. Az államosított kisüzemek telephelyeinek és termelőeszközeinek összevonásával megteremtődött a tanácsok irányításával működő helyi ipar. Termelési volumene a kezdeti nehézségek leküzdése után gyorsabban fejlődött, mint a minisztériumi iparé. Ebben a szektorban 1953—1955 között 60 százalékos termelésnövekedés mutatkozott, a minisztériumi ipar 8,8 százalékos fejlődésével szemben. A tanácsi ipar szervezetébe 1955-ben 15 vállalat tartozott, 2500 fővel. A szövetkezeti ipar a tőkés- üzemek államosítása után gyors fejlődésnek indult: 1951-ben 14 ktsz, 1952-ben már 44 szövetkezeit működött a megyében, és 1955-ben már 176 telephelyen termelt a szövetkezeti ipar. A szövetkezetek nagy része a korábbi kisiparosok korszerűtlen helyiségeiben működött. A megye első emeletes üzemháza 1954- ben készült el Tabon. Az elsS nagyüzem Az 1950-es évek köziepén a megye ipari keresőinek nagyobb hányada már állami vállalatoknál dolgozott. A régi, szervezett munkások száma viszonylag kevés volt, sokan jöttek a mezőgazdaságból, a kisiparból, és ez határozta meg gondolkodásmódjukat is. A szociális és a kulturális juttatások óriási változást jelentettek számukra. Élvezhették a népjóléti intézmények előnyeit, megszűnt a létbizonytalanság, kedvezőre I fordultak élet- és munkakörülményeik. A textilművek dolgozóinak leányotthont, ebédlőt, bölcsődét, sporttelepet, könyvtárat és strandot, a cukorgyárnál 300 személyes munkásszállást, 200 személyes étkezdét, a Malomipari Vállalatnál fürdőt, mosdót stb. építettek. Az ellenforradalom okozta nehézségeket a megye ipara gyorsan leküzdötte. A termelés 1957 végére elérte — sőt néhol túl is szárnyalta — az ellenforradalom előtti szintet. A következő években az ipari termelés és foglalkoztatott munkások száma tovább növekedett. A termelés 1960-ban — 1957-hez viszonyítva — a minisztériumi iparban 34 százalékkal nőtt; az alkalmazásban állók száma az 1949 éyi 9308-ról 1960-ra 17 640-re emelkedett. Elsősorban a betanított és segédmunkások száma növekedett nagyobb mértékben. Ebben az időszakban a könnyűipar és az élelmiszeripar volt a két vezető ágazat Somogy iparában. Kovács Béla, « megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályának vezetője (Folytatjuk4
