Somogyi Néplap, 1972. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-27 / 22. szám
Hitelpolitikai irányelvek 1972-re Megfontoltabb hitelezési gyakorlat A hitel olyan pénz, ami nincs. »Van hitele...« — szoktuk mondani az olyan emberre, aki megbízható, tehát alkalmas arra, hogy kölcsönözzünk neki. Hitelezhetünk a barátnak, ismerősnek, munkatársnak, olyanoknak, akiket ismerünk. Az OTP-hitel természetesen más. — Mit jelent a hitel a pénzügyi szakemberek nyelvén? A lakossági hitel tulajdonképpen egy meglevő pénzösz- szeget egészít ki, valamilyen cél elérése érdekében — fogalmazza meg Bencze József, az OTP Somogy megyei Igazgatóságának vezetője. — Mivel a hitelpolitika szerves része a gazdaságpolitikának, természetes, hogy a jelenlegi változások ebben is némi változást hoznak. — Miben áll ez a változás? — Legfőbb törekvésünk, hogy a hitelt olyanok kapják, akiknél a kitűzött cél alapvetően indokolt, például fiatal házasok lakáshoz segítése. Ahhoz, hogy a pénzt valóban a rászorulók kapják, megkülönböztetett hitelezési gyakorlat szükséges. Az idén szociális körülmények figyelembevételével igyekszünk úgy intézni, hogy minél több embernek és inkább kisebb összeget adjunk. Eddig a havi jövedelemtől függetlenül állapítottuk meg a visszafizetendő részletek összegét; az idén viszont a kereseti igazolások alapján a magasabb jövedelemmel rendelkezők számára rövidebb visszafizetési határidőt állapítunk meg. — Lesz-e változás az áru- vásárlási hitelezésben? — Változni fog a hitelezési lista április elsején, egyes cikkekre ugyanis megszűnik a kedvezményes áruhitel. Az általános részletakció természetesen nem változik; sőt, növeljük a boltokban kiállítható hitellevelek számát, hogy egyszerűsítsük az ügyvitelt. — Sok embert érint a személyi kölcsön. Mi a helyzet ezzel kapcsolatban? — Tavaly tizenegyezren 42 millió forint értékű személyi kölcsönt vettek fel. Ezt a szintet az idén sem lépjük túl, viszont az az intézkedés, hogy a magasabb jövedelműek számára rövidebb visszafizetési határidőt szabunk, lehetővé teszi, hogy többen részesüljenek belőle, és csak nagyon indokolt esetben, a szociális körülmények figyelembevételével adjuk az igénylőnek a maximumot, a 6—10 000 forintot. Az odaítélésnél előnyben részesülnek az ifjúsági, valamint a sima betétkönyvvel rendelkezők. — Az építési kölcsönök odaítélési szempontjai is megváltoztak? — Előnyben részesülnek a telepszerű — társasházépítők és lakásvásárlók. Ezenkívül elsősorban a tanácsok által fejlesztésre kijelölt székhelyközségeket támogatjuk. Indokolt esetben természetesen eltérünk ezektől a szempontokAjtó, ablak 32 millióért A barcsi Épülettatarozó Ktsz az idén 32 millió forint értékben ajtókat és ablakokat készít a Somogy megyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat részére. Csiszológéppel simítják az abl akkereteket. tói, de csak csökkentett összeget kaphat az illető. Lakásépítő szövetkezeteknél viszont figyelembe vesszük a személyes munkavállalást. Amennyit saját erejükből hozzáadnak, annyit levonunk, s annyival olcsóbban kaphatják a lakást. — A központi hitelpolitikai irányelvek tehát összetettebb munkát igényelnek a pénzügyi szakemberektől. — Igen. Nemcsak azt nézzük, van-e fedezet a visszafizetésre. Megfontoltabb, körültekintőbb hitelezési gyakorlat szükséges, szoros kapcsolatban a kereskedelemmel és a tanácsokkal. Szemmel tartjuk a lakossági szükségleteket, valamint a fogyasztás és termelés arányát. Tavaly 2500 esetben összesen 24 millió forintot vettek igénybe mezőgazdasági célokra, a háztáji program keretében. A pénz felhasználását természetesen ellenőrizzük, és azért itt is előnyben vannak azok, akik árueladási szerződést mutatnak fel. Kisipari és kiskereskedelmi kölcsönt nyolcvanötén kaptak, 1 400 000 forint értékben. Ez kevés, mert Somogybán szolgáltatások szempontjából sok az ellátatlan terület. Itt a tanácsok és a KIOSZ sokat segíthetnek. Ez a fajta hitel korlátlan, bár természetesen csak a tanácsok által igazolt ellátatlan helyekre vehető igénybe. — Kaphatnak-e hitelt a tanácsok? — Lakásépítéssel összefüggő közművesítésre igen, másra azonban nem. — Autóvásárlás részletre lehetséges? — Használt kocsit állami vállalatoktól, a Merkur közvetítésével lehet vásárolni úgy, hogy az ár 50 százalékát részletekben fizeti a vevő. Üjat azonban csak azok kaphatnak részletre, akik eddig is, akiknek a munkájuk elvégzéséhez szükséges a jármű. R. Zs. Előkeriíl-e ismét a „naiv kalap? 16 A kérdés ilyen megfogalmazásban inkább csak a szakembereket érdekli, akik — talán hivatalból is optimistán — reménykednek: a nyereségrészesedés közelgő felosztását nem az egyenlősdi, hanem a kinek-kinek a végzett munkája szerinti differenciálás jellemzi majd. Mondom, a szakemberek reménykednek, akiket pedig ez a kérdés közvetlenül is érint, azok — megkockáztatnám — a legjobb esetben is közömbösek. A nyereségrészesedés gyakorlati felosztását végző vezetőik már régen meggyőződtek arról, hogy mindenféle anyagi juttatás szétosztásában a »mindenkinek egy keveset-» elv érvényesítése okozza számukra a legkevesebb fejtörést, a Legkisebb kényelmetlenséget és gondot. Akik pedig kapják ezeket a juttatásokat — a munkások és alkalmazottak — szintén belenyugodtak már: nincsen jobb és még jobb, rosszabb és még rosszabb munkás vagy alkalmazott; én is kapok, te is kapsz, nincs harag, nincs ok elégedetlenkedésre, nincs miért gondolkodni azon, hogy én vajon miért kaptam kevesebbet, mint a másik. Nem túlzás, ha azt írom: az egyenlősdi, a »nagy kalap* szemlélet nálunk már-már vívmánynak látszik. Senkit nem lehet — és úgyszólván nem szabad — megsérteni azzal, hogy mínusz ötszáz, ezer vagy még több forinttal is kifejezik szakmai kvalitásait, munkája minőségét. Itt van egy közeli példa: a pedagógusok tavalyi bérrendezése. Ennek során szintén meghirdették a differenciálást, ami csak azért nem bukott meg, mert a differenciált béremelésre jóval kisebb ösz- szeget fordítottak, mint az egyenlősdi alapján történő szétosztásra. A pedagógusok vitáiban is elhangzott a tetszetős érv: hogyan, milyen alapon lehet elbírálni egy olyan sajátságos szellemi tevékenység minőségét, hatékonyságát, mint a pedagógus munkája? Minden más munkánál, foglalkozásnál pedig megtalálható az a szubjektív meggyőződés, amely szerint »én is dolgozom annyit, mint a másik, én sem végzek kevesebbet, vagy rosszabb munkát, mint a mellettem levő*. A főnök, a munkahelyi vezető dolga lenne felülbírálni ezt a szubjektivizmust. Ámde a vezetők nagy része így gondolkodik: »miért éppen én döntsék, miért éppen én minősítsek, s miért az én döntéseim szüljenek rossz hangulatot, torzsalkodást? Miért én vállaljam a rossz hangulatért a felelősséget, és annak ódiumát is, hogy a jutalmazásnál, a nyereség szétoszátsánál az esetleg mellőzöttek veszik a munkakönyvüket, és elmennek egy másik gyárba?« Azaz: jobb a nyugalom, jobb a csend, a békesség, adunk mindenkinek. Illetve csak annyira differenciálunk, amennyire azt a kollektív szerződés vagy a törzsgárda- szabályzat mechanikus szabályai előírják. S hogy ennek a vezetői gondolkodásnak — és gyakorlatnak — milyen hatása van a közvéleményre, arra jellemző példát találtam nemrégiben az egyik gyárban. M JOXJSOkklf, művezetőkkel beszélgettünk, éppen a differenciálás elvéről és gyakorlatáról. A munkások hadakoztak az egyenlősdi ellen, művezetőik az imént idézett érveket hangoztatták. S amikor a munkásoknak tettem fel a kérdést, hogy ők vajon vállalnák-e a beosztottak munkájának, munkahelyi magatartásának személy szerinti értékelését és ennek az értékelésnek anyagi következményekben történő érvényesítését, kivétel nélkül azt válaszolták, hogy nem vállalnák! S előjöttek ismét a jól ismert érvek: miért legyek én a rossz ember, miért rajtam csattanjon az ostor stb.... Az egyenlősdi közhangulat. Bonyolult társadalom-szociológiai feladat lenne annak kiderítése, hogy miként, milyen hatások és összetevők esedh ményeképpen alakult ki. Az igazság az, hogy tulajdonképpen senki nem akarja, nem kívánja, nem érvényesíti a »kinek-kinek mnkája szerint« elvet. Arra már volt példa, hogy súlyos fegyelmi vétség vagy bizonyos munkajogi rendelkezések látványos megszegése miatt kizártak valakit a nyereségrészesedésből. Arra viszont egyetlen példa sincs, hogy valakit nyilvánvalóin hanyag, megbízhatatlan munkája miatt zártak volna ki a részesedésből. A »nagy kalap«, amelyből mindenki egyformán — vagy majdnem egy. formán — részesül, ma is létezik. A »nagy kalap* kényelmes, biztonságos, kockázat- mentes, és ugyanakkor ■— veszélyes. Veszélyes! Éppen a kockázatmentessége miatt. Veszélyes, mert a nyereségrészesedésnek és mindenfajta anyagi juttatásnak éppen az ösztönző hatását torpedózza meg, és ily módon a jól dolgozókat, a kiváló és lelkiismeretes munkásokat egy szinten, azonos módon minősítik a hanyagokkal, a lelkiismeretlenekkel. És mi sem természetesebb, mint hogy egy ilyen »ösztönzési« gyakorlat láttán a kiemelkedő' teljesítményt nyújtók előbb-utóbb rádöbbennek, hogy lehet lazítani, nem érdemes »hajtani«. Hiszen a boríték vastagságából ítélve ugyanazok s ugyanolyanok vagyunk, mint a gyenge vagy mint a látszatteljesítimánye- ket produkálók. Ennek a veszélynek az el- háritását nem lehet törvények, rendeletek segítségével megoldani. S ilyen értelemben a differenciálás végső soron lelkiismereti ügy. BsszSltem vezetőkkel, akik azt valiják, hogy öt rossz munkás még mindig jobb, mint egy hiányzó munkás. Ám nem tudok róla, hogy valahol, valaki is próbálta volna: tényleg jobb-e? V. Cs. A kormányhatározat ismeretében Zöldségtermesztés, felvásárlás és feldolgozás Készítik az új ajtók vasalását Kormányrendelet jelent meg nemrég egyes munkaigényes növények — köztük a zöldségféleségek — felvásárlási áráról. Vajon ennek ismeretében hogyan alakul a továbbiakban a növények felvásárlása, különösen a konzervzöldségek tekintetében? Mindenki előtt ismeretes a tavalyi kedvezőtlen időjárás miatti zöldséghiány, amikor mind minőségben, mind 'mennyiségben gyenge volt az ellátás. A zöldségtermesztésről és felvásárlásról beszélgettem nemrég a nagyatádi konzervgyár igazgatójával, Jéger Ferenccel. — Hogyan sikerült a tavalyi év, s 1972-ben milyen eszközökkel igyekszik elősegíteni a termelési kedv fellendítését a konzervgyár? — Tavaly mintegy négy százalékkal termelt többet a konzervgyár, mint az 1970-es évben. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem voltak gondok. A paprikánál például a tervezett mennyiség egyharmadát sikerült csak felvásárolni és feldolgozni. Ugyanez történt a zöldbabnál is. Rontotta a helyzetet, hogy a felvásárolt termékek minősége sem volt a legmegfelelőbb. És nemcsak a zöldségfélékből volt kevés, hanem gyümölcsből is: barackból és almából is igen gyenge volt a tavalyi termés. A megjelent kormányrendelet három módszert határoz meg a zöldségtermelés fejlesz tése érdekében. Az első az hogy a legfejlettebb technológiával nagyüzemi módon termeljünk zöldséget, s ez bizony kevés helyen található a megyében. Kivétel persze van: elsősorban a Balatonújhelyi Állami Gazdaság, ahol már teljesen gépesítették a paradicsom termesztését és betakarítását, s emellett bevezették a termés konténeres szállítását is. Tavaly mintegy 70 holdon termeltek paradicsomot, s a területet az idén tovább növelik. A konténeres szállítás jól bevált. Ezt például Csurgón is szeretnénk bevezetni, s azokon a területeken is, ahol még mindig a hagyományos módon termesztenek paradicsomot. Reméljük, a próbaszállítás eredményes lesz. A másik járható út a nagyüzemekben folytatott hagyományos zöldségtermesztés, felhasználva a legkorszerűbb szedő és szállító eszközöket. Itt elsősorban a fűthető fólia alatti palántanevelést kell előnyben részesíteni, mivel csak így lehet — mennyiség és minőség tekintetében egyaránt — jó termést elérni. A harmadik lehetőség pedig a háztáji gazdaságokban termelt zöldségfélék felvásárlása és feldolgozása. — Az ésszerűség, a gazdaságosság megköveteli a nagyüzemi zöldségtermesztést, a szakosodást. A konzervgyár körzetében levő üzemekben tapasztalható-e ilyen törekvés? — A megyében több termelőszövetkezet is foglalkozik — noha többnyire kisüzemi módszerrel — nagy területen zöldségtermesztéssel. Ezek a szövetkezetek egyre inkább felismerik azt, hogy csak specializálódva, nagyüzemi módszerekkel tudnak eredményesen gazdálkodni. így aztán több lesz az olyan gazdaság, amely megtermeli a konzervgyár évi alapanyag-szükségletének mintegy hetven-nyolcvan százalékát. Ezeket a bázisüzemeket a konzervgyár igyekszik támogatni: szakembereink révén szakmai tanácsokkal segítjük a gazdálkodásukat, s közreműködünk a növénvvédő szerek és gépek beszerzésében is. Néhány termelőszövetkezet szinte nélkülözhetetlen pa-tne- rünk. A háromfai tsz például 300 holdon termel zöldbabot fez mintegy 30—35 vagon termés), 100 holdon paprikát, 40 holdon pedig paradicsomot. E: utóbbiból mintegy 80 vagon- nyi mennyiségre kötöttek szerződést. A mi segítségünkkel három fóliasátrat is sikerült beszereznie a tsz-nek. Említést érdemel még az is, hogy a sző vetkezet szántóterületének mintegy öt százalékán terme’ zöldséget, s bruttó bevételének körülbelül 20 százalékát zöldségből szeretné előteremteni Ilyen partnerünk még a csurgói Zrínyi Tsz is, ahol 350 hol dón termesztenek zöldborsót ás 120 holdon paradicsomot. A megyében ilyen és ezekhez hasonló nagyüzemi zöldségtermelő szövetkezet mintegy tíztizenegy található. — A háztájiban termelt zöldség enyhlti-e a konzervgyár alapanyaghiányát, s ha igen akkor milyen mértékben? — Valóban, igen jelentő, mennyiséget vásárolunk a háztájiban termelt zöldségfélékből is. Elsősorban az uborkát. Erre az évre már körülbelül 70 vagon uborkára kötöttünk szerződést az áfész-ek segítségével. Különösen kiemelkedő a kutasi áfész munkája, mivel tavaly 20, az idén pedig 30 vagon uborkára szerződött. S mindezt a háztájiból szerzi be. — A kormányhatározat Ismeretében hogyan alakult a zöldség felvásárlási ára, és milyen segítségre számíthatnak a zöldségtermelők? — Az idén már fix árral kötöttük meg a szerződéseket. Például az első osztályú paradicsom kilónkénti ára 1,30, a saláta paradicsomé pedig 1.80 Az első osztályú paprika kilójáért 3,50-et, az apró csemege uborka kilójáért 7,50-et fiz? tünk. Ennek ismeretében r konzervgyár évi felvásárló terve 70—75 millió forint k" zött van. — Ugyanakkor a zöldségte mesztésben használt gépek (beleértve a háztájiban hasz nált kigépeket is) negyvene míg a fűthető fóliasátrak harminc százalékos állami té mogatást adnak — mondok- végül Jéger Ferenc. — Min ezek ismeretében elmon'’’ tom: a konzervgyár a tavai nál várhatóan 15—20 százaié kai több zöldséget tud felv sárolni és feldolgozni. S enne érdekében mintegy 70 mez' gazdasági nagyüzemmel ■« negkötöttük már a szerződés Gy. L. »OKOGS! MÍPLAP chumo. ara ímh**l 3
