Somogyi Néplap, 1972. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-26 / 21. szám
Hz idén befejeződő nagyberuházások Miskolc közelében, Bács község határában épül a Borsodi Sörgyár. Üzembehelyezése után az ország északkeleti felének sörellátása ugrásszerűen fog javulni. Szennyvíztisztító mű épült Barcson Ä bevált gyakorlat folytatása (Tudósítónktól.) Alig van súlyosabb gondja a megyének, mint a szennyvizek összegyűjtése, elvezetése, és megfelelő hatásfokú tisztítása. A csatornák és a nagy teljesítményű derítőrendszerek építése egyre költségesebb, ugyanakkor a vízminőség-védelmi szabályokat tovább szigorították, s az előírásnak meg nem felelő vagy derítetlen vizek miatt százezrekre rúgó bírságot rónak ki a hatóságok. Ezért is nagy öröm, ha egy- egy település csatornázásáról adhatunk hírt. Két évvel ezelőtt a 6-os főközlekedési út községi szakasza és a vasútállomásig vezető út átépítésével egyidejűleg kezdtek hozzá Barcson a zárt szennyvízvezetékek fektetéséhez. 1970 júniusában a geodéták szintező lécei tűntek fel a Rinya patak bal partján, az állomás környékén; a szennyvíztisztító telep helyét tűzték ki. S tizennyolc hónap múltán már az üzempróbákat végzik a telepen. A nagyközség tanácsának költségvetési üzeme példátlan gyorsasággal készítette el a kétmillió-négyszázezer forintba kerülő művet. A rendkívül rövid idő alatt megvalósított tisztító alapos előkészítés eredménye. A barcsi tanács még 1968-ban készíttette el a beruházási programot; a tervezők akkor a hagyományos — az úgynevezett csepegtetőtestes — rendszert javasolták. Ez — akkori árban — 13 millióba került volna, s erre nem volt pénzük. Több próbálkozás után — a megyei tanács segítségével — az Országos Vízügyi Hivatal egyik szakemberének, Bállá Istvánnak az újítását (az oxidációs árokrendszer terveit) átengedte a barcsiak részére. Az újítás lényege az, hogy egyszerű építési és üzemeltetési technológia mellett is kitűnő tisztítási hatásfok érhető el. Ugyanakkor a hagyományos művek költségének csak körülbelül egyötödébe kerül. Az új derítő az üzempróbák befejeztével napi 1200 köbméter víz tisztítására képes. Sajnos, a korlátozott víztermelés miatt ezt nem tudják kihasználni; egyelőre a »meózáshoz-« szükséges tiszta vízzel való feltöltés is gondot okoz. A községben az idén gyorsítják a csatornázás ütemét is, a közelmúltban alakult társulat további 13 milliós programot tűzött ki. A költségekhez a tanács 6 és fél, a vízügyi szervek 4 millió forint támogatást ajánlottak fel. A barcsival már hétre szaporodott a megye szennyvíz- tisztító telepeinek a száma. A tapsonyi szövetkezetét a járási pártbizottságon példaként emlegették. Tartalmas a szervezeti élet, jól érvényesül a párt irányító és ellenőrző szerepe — ilyen véleményeket jegyeztem föl magamnak. Most a tapasztalatokat ösz- szegezik, a feladatok végrehajtásának módját formálják. A három alapszervezetnél is, a csúcsvezetőségnél is megtartották már a kommunisták év végi számvetését. Az első, ami mindenképpen figyelemre méltó: nem jelentett újat a tapsonyi termelőszövetkezet pártszervezetének életében az év végi beszámoló taggyűlések rendszere. A kérdésre hogy hogyan ítélik meg ezt a módszert, Csizmadia Tibor, a pártszervezet csúcstitkára így összegezte a szövetkezet kommunistáinak véleményét: — Nálunk ez lassan tízéves gyakorlat már. 1963 óta min den év végén rendszeresen értékeltük a munkát, s a tapasz tálatok alapján meghatároztuk feladatainkat. így a szervezeti szabályzat módosítása, az éves beszámolók rendszere voltaképpen újdonságot nálunk nem jelentett. Folytatjuk csak a bevált gyakorlatot. — Milyen módszerekkel dolgoznak? A mindennapok során mivel szolgáltattak alapot az elismerésre az itteni kommunisták? — Röviden nehéz erre felelni, hiszen a céltudatos, tervszerű munkának, amit alapkövetelményként állítottunk magunk elé, igen sok összetevője van. Mégis mindenképpen említésre méltónak tartom, hogy nálunk valamennyi első számú gazdasági vezető párttag. Ha elhatározunk valamit vagy egy hiba kijavításával és megszüntetésével bízzuk meg vezető társunkat, akkor ő a feladat elvégzését nemcsak gazdasági munkának, hanem pártmegbízatásnak is tekinti. A kollektív vezetésre, a személyes felelősségre, a pártélet normáinak messzemenő betartására vigyázunk. No, és természetesen arra, hogy elhatározásaink végrehajtását következetesen ellenőrizzük. — A gazdaságszervező és ellenőrző tevékenységen kívül egy jól működő, aktív pártszervezet igen sokat tehet a szövetkezet közösségének tudatformálásáért. _ Utaltam már arra, hogy a gazdasági munka és a pártmunka igen szorosan összetartozik. Mi, jómagam is, az alapszervezeti és a csúcsvezetőség többi tagja is nagyon fontosnak tartjuk a rendszeres beszélgetést az emberek kisebb csoportjaival. Régi tapasztalat az, a saját gyakorlatomból is sok példát említhetnék erre, hogy bátran és őszintén nyilatkoznak az emberek, s gátlások nélkül elmondják véleményüket, ha kevesebben, •»maguk közt» vannak. Ezeken, legtöbbször a munkahelyeken kialakuló csoportos beszélgetéseken éppen az őszinteség miatt egyszerűbben és köny- nyebben is meg lehet vitatni az esetleges téves nézeteket. Ha a szervezeti életet egy házhoz hasonlítanám, akkor ezeket az állandó, folyamatos beszélgetéseket, a ház alapjának tekinteném. Emellett természetesen nagy gondot fordítunk és igen népes részvétellel folytatjuk a szervezett politikai oktatást is. — Az év végi beszámoló taggyűléseken hogyan értékelték ezt, és általában az egész múlt évi munkát a szövetkezet kommunistái? — Igen alapos és közös munkával készültek ezek a beszámolók. Mivel egész évben igyekszünk következetesen, felelősséggel dolgozni, egy kicsit gondot is okozott, hogy mi kerüljön a beszámolóba. Tulajdonképpen négy fő gondolatot elemeztünk: a pártvezetőség testületi munkáját, gazdaság- politikai tevékenységét, a tömegszervezeti, valamint a művelődéspolitikai és ideológiai munkát. A tapsonyi alapszervezetnél a beszámolóban is, a vitában is főként a szövetkezettel összefüggő gazdasági kérdések kerültek szóba. A másik két alapszervezetünk, a szenyéri és a nagyszakácsi, nemcsak szövetkezeti, hanem egyben községi alapszervezet is, ezért ott már nemcsak a gazdálkodással összefüggő témákkal, hanem az áruellátással, a kulturális élettel is többet foglalkoztak kommunistáink. Nem egy párttagunk értékelte a tanácsi összevonás után kialakult helyzetet, és elismeréssel szóltak arról is, hogy nem okozott ez községükben semmilyen hátrányt. Most a tapasztalatokat ösz- szegezik, a pártszervezet további feladatait határozzák meg. A kialakult munkastílus, módszer jó. Nem véletlen, hogy így foglaltak állást a tapsonyi szövetkezet kommunistái: ezen az úton kell tovább haladni. V. M. Műanyag — minden mennyiségben Kedvezett a szerencse a nagyberényi Űj barázda Termelőszövetkezetnek. Jelentős megrendelés érkezett nemrég a Kozmetikai és Háztartási Vegyipari Vállalattól, s új gépek beállításával gyártják most a Mos—6-hoz a műanyag flakonokat. — Hetente körülbelül 100— 150 ezer műanyag flakont készítenek az asszonyok — mondta Paska Ferenc tsz-el- nök. — Az alapanyagot Tisza- szederkényből kapjuk. Új terméküket, a bordázott műanyagpadlót is gyártják nemsokára. Különösen az Ikarus gyár mutat ez iránt nagy érdeklődést, és remélhető, hogy az új buszok nemsokára ilyen műanyagpadlókkal fölszerelve kezdik meg útjukat. A kis üzem munkáslétszáma mintegy hatvan fő. Három műszakban dolgoznak, s átlag ezer-ezerháromszáz forintot keresnek a lányok, asszonyok. Ezzel a kis műanyaggyártó üzemmel lényegében az elvándorlást sikerült megakadályozni, s ugyanakkor a gyü- U-. gondját is d ■ a munka úgy kí\ >■ -;z űz:met leáll ilj...; egy .i.tre, s olyankor mindenki a termés betakarításánál dolgozik. * .«MMMMMMHMM Készül a flakm m AJ Miért? E zt az egyszerű kérdést gyakran teszem föl e mer»*’ rendibe szedett hasábokon, amelyek — most már megválthatom — kényszerű kelletlen tűnik csak a kusza gondolatot. Nem játszom velük, komolyan foglalkoztatnak: a miértek, így hát nem hallgathatok róluk. A mi életünk sikereiről és fonákjairól mindannyiunkhoz szólnak a kérdések; önmagámnak teszem föl őket és Önöknek is, akik — engedjék meg, hogy így mondjam — társszerzői e rovatnak, Táplálói és bírálói, egyetértőd, elismerő!, vitatói, s — így vagy úgy — mindenképpen részesei. Bennem valamiféle szerény tenniakarás makacskodik és a jobbítás szándéka, valahányszor közös dolgainkról válthatunk szót. És az is, hogy megismerjük egymás gondolatait. Én kérdezek, és Önök válaszolnak. Nem hiszik, hogy így van? Gyakran elhangzik a miért, s én távolról figyelem, hogy ki mit válaszol. Szóban, írásban és gondolatban. Nekem is, de leginkább önmaguknak. És most egyszerre csak megfordult velem a világ. Képzeljék el, hogy késő este gyanútlanul megyek haza a szerkesztőségből, s valaki megállít egy fénylő kirakat előtt. Rám néz, egy kicsit biztatóan, egy kicsit kétkedve, és azt kérdezi: Miért? S ha eddig elvártam, hogy válaszoljanak kérdéseimre, én se tehetek mást. Nem ott és nem akkor, a kirakat előtt Hosszúra nyúlt volna az este. Inkább e hasábokon, ahol rendre találkozunk és kicserélhetjük gondolatainkat. De hiszen már válaszoltam is! Azt kérdezték, hogy miért írom ezt a szerdai jegyzetsorozatot, mi a szándékom vele? Látom-e értelmét, és mérem-e a hatást? Honnét merítem a témát, és nem fogyok-e ki belőle? Találkozom-e gyakran véleményalkotókkal, és nem mondták-e még, hogy időnként »túlságosan merész« vagyok? Ha csak a kirakat előtt kérdezték volna, levélben válaszolnék. De gyanítom, másokat is érdekeL Hát legyen. Leleplezem magam. Tulajdonképpen azzal kell kezdenem, hogy ez áz én nem én vagyok, azaz nem csak én vagyok. A nevem a sorok síatt — meg kell bocsátaniuk — enyhe megtévesztés. Mert valójában — önmagam elhatározásából — billentyű vagyok csupán egy óriás orgonán, amely húszegynéhány éve nagyon szép harmóniákat zeng. Néha azonban hamis akkordok is fel hangzanak. Csak azért vagyok, hogy elmondjam én is: gyökerében igaz muzsika az, amit közvetítünk. Meggyőződéssel, tiszta szándékkal. B első és féltett dolgainkról van szó. A szerkesztőség, higgyék el, olyan, mint egy nagy kaptár; mintha apró, szorgos méhek hordanák az Önök örömét, bánatát, odaadását és kételyét, véleményét és nézetét, szenvedélyét és háborgását, derűjét és életérzését. Sok tapasztalat halmozódik itt, s nem könnyű az eligazodás. A lépet mégis pörgetni kell, ha megtelik a kaptár. így közvetítünk mi mindannyian: föntről le és lentről föl, néha botladozva — emberek vagyunk —, de tettre, cselekvésre, tárgyi és szellemi épülésre ösztönözni akaróan. Észrevehették, komoly témákról folytatunk eszmecserét. Politikáról, gazdaságról, társadalomról, módszerekről és jelenségekről, érdekviszonyokról, előrevivő kezdeményezésről és hátraihúzó kölöncökről. Egy kicsit az egyének oldaláról közelítve, mert belőlük formálódik a közösség. És azért is, mert sok jó van bennük, amit szaporítani, terjeszteni szeretnénk, és sok rossz, amitől szabadulnunk kelL Elárulok még egy >*titkot« Önöknek. Évekkel ezelőtt sorozatot akartam írni azzal a címmel, hogy Álmodozzunk együtt. Arra gondoltam, hogy az olvasókkal közösen össze- gyűjifhetnénk a lapban rengeteg olyan jó ötletet, ami pénz nélkül is, csupán összefogással és önkéntes munkával megvalósítva gazdagíthatja életünket. Nem mondtam le róla, de azt hiszem, várhatunk még. Mert együtt járni a földön nehezebb, mint álmodozni. S mi a nagy mű megalkotásának nehezét vállaltuk. Ezért kell nap mint nap megvívni önmagunk csatáját az épülésért; a gerincért a kétarcúság ellen, a megértésért az értetlenség ellen, a tisztességért a hará- csolás ellen, az odaadásért a tunyaság ellen, a bizalomért a bizalmatlanság ellen, a lelkesedésért a szenvtelen ség ellen, a meggyőződésért a kétkedés ellen, az egységért a széthúzás ellen, a tüzért és szenvedélyért, amely nélkül aligha van alkotás... Mondjam-e még, hogy miért? S hogy mi a szándék e sorozattal? Hiszek abban, hogy a polémia képes rendezni kúsza dolgokat, és hatni is, ha valaki befogadásra kész. Társaságban csak akkor tudok beszélgetni, ha engem is érdeklő dolgokról van szó. S Önök i^yen gondolatokkal árasztják el a szerkesztőséget. Nem jegyzem a levelek és telefonok számát nem vezetek naplóit személyes találkozásainkról. De a téma nem az utcán hever, ahogy a mi *berkeinket« gúnyolni szokás: a téma Önökben van, s a gyárkapun belül, a munkások és parasztok hétköznapjaiban, a vezetés nehézségeiben, az orvosokés pedagógusok, mérnökök és közgazdászok fejében és cselekvésében, életük örömeiben és visszásságaiban. Kifogyhat-e a téma? Nem, nem fogyhat ki. Nem szeretném megszakítani a kapcsolatot Önökkel. Tudom, hogy még sok mindenben nem értünk egyet. Hiszen ezért beszélgetünk. De vitáink mögött csak a közös ügy jobbítása, önmagunk felkészítése és formálása lehet a cél. A hatáselemzés nehéz dolog Sejtem, lehetnek olyanok is közöttünk, akik kajánul dörzsölik a tenyerüket, ha egy- egy kényesnek vélt jelenségről esik szó. ök tarthatják csak, hogy időnként »túlságosan merész« a mondanivaló. De higy- gyék el, nincs kényesebb dolog közéletünkben, minitha »kényét dolognak« minősítünk bármit is, ami helytelen, visz- szás, és közös erővel kell feloldanunk. Az őszinteségről, a nyíltságról nem a nagyvilágba zeng az orgona, hanem szilárd elhatározással e szerint mozog minden billentyűje... N os, hát ezt akartam elmondani válaszként a miértre. És annyit még, hogy voltaképpen nem jelenik meg e sorozatban semmi új, nem találok ki meghökkentő dolgokat. Nincs szó olyasmiről, amiről nem tudnak vagy nem beszélnek az emberek egymás között. Legfeljebb szerény eszközökkel összegezni próbálom — és kimondani —■ azrt, ami napjaink valósága, ami akkor is van, ha nem beszélünk róla. Mert ezekről jobb beszélni, hogy közösen fél tudjunk lépni ellenük. Jó tudni, hogy cseng majd a telefon, és jön a levél, és vitatkoznak az emberek, és megállítanak az titoán az ismeretlen Hrrerősök ».ttő* írjon VyVrz'i-bb... És hiszem hogy ettől a MnimtóL éttől az együtt mun- íálkodasioi is kevesebb ieaz a miért. Jávori Béla t «•«<>«¥« stirtAr
