Somogyi Néplap, 1972. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-25 / 20. szám
Egyszerűek és tiszták szíveink ,Nem a személyem, a fiatalságom ellen..." hogy fölemelik a kezüket* Jetszett, Tudtam, hogy fiatal, mégis váratlan volt a gyerekesen lágy, hamvas arc. Kék vászon munkaruháját inkább iskolaköpenynek vélné az ember. Nehéz elképzelni, hogy ez a tizenötnek látszó kislány már megünnepelte a huszadik születésnapját, és harminc nő dolgozik a keze alatt Berzen- cén, a ruhaüzemben. — Teljesen megértettem, azt a két hozzászólót a jelölőgyűlésen. Nem a személyem, hanem a fiatalságom ellen volt kifogásuk, de végül ők is rám szavaztak. — Tudta mi a dolga egy tanácstagnak? Szégyenlősen mosolyog, s vállat von: — Régebben volt ©gy tanácstagunk, akire emlékeztem, Horváth Magdolna. mert gyakran eljött a szüléimhez megkérdezni, nincs-e valami gondjuk-bajuk. De akkor még nem figyeltem oda eléggé, az ilyesmik nem nagyon érdekeltek. — És most? — Most én járom végig a körzetemet Itt, a tanácsnál megkaptuk az ötéves fejlesztési terv anyagát, meg az új rendeleteket, azokat ismertetem az emberekkel. És én is megkérdezem, mi a problémájuk. Amikor beszél, kiderül, hogy nem is olyan nagyon kislány, mint amilyennek látszik. Erről tanúskodik az is, ahogy az életét elrendezte. Komolyan, körültekintően alapoz. Csurgón érettségizett s úgy tervezte, továbbtanul a kanizsai Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumban, de nem vették föl. így került haza, a csurgói Napsugár Ipari Szövetkezet berzencei üzem. gy- ségébe 1970 decemberében, és egy év múlva már szalagvezető lett. Közben beiratkozott a ruhapiari technikumba, különbözeti vizsgával rögtön másodikba vették föl. — És a felsőfokú mezőgazdasági technikum? — Megszerettem ezt a munkát, inkább itt maradok. A vb-titkár irodájában üldögélünk, miután Magdi megkapta az írást, ami tanúsítja, hogy Horváth Magdolna újsütetű telektulajdonos. Mit jelent az, ha egy húszéves lány telket vásárol? Könnyű kitalálni: férjhezmenésen töri a fejét. Amikor nekiszeg azem a kérdést, rejtélyesen mosolyog. Annyit azért elárul, hogy van valahol egy fiú, aki most határőr és egy év múlva leszerel. Magdi két műszakban dolgozik és hetente háromszor jár Csurgóra a technikumba. Most vizsgára készül, hat tárgyból kell beszámolnia félévkor. Ráadásul nemcaak a tanácsnak, hanem a végrehajtó bizottságnak is tagja, Kocsis Marikával együtt. Marikát nehezen találjuk meg. Nem csoda, Marika mindenütt ott van. Amikor elsorolja a múlt heti »műsort«, csak ámulok, hogy tudja végigcsinálni mindezt ez a vékony, apró termetö lány. — Hétfőn irodalmi színpad, meg kóruspróba, készülünk a járási versenyre. Kedden délután a végrehajtó bizottsági ülés estig elhúzódott. Szerdán KISZ-vezetőségi ülés. Csütörtökön megint kóruspróba, pénteken irodalmi színpad és politikai oktatás. KISZ-titkár vagyak a községben — teszi hozzá magyarázatul. — És a szombat este? — kíváncsiskodom, remélve, hogy akkor talán magánéletet él ez a lány. — Szombat délután a ruha- üzemben kis puffokat csináltunk az óvodásoknak, mert a gyerekek szeretnek a földre ülni játék közben. Egyszer Sopronban egy bölcsődében láttam ilyeneket, s gondoltam, mi is megcsinálhatnánk. Radnóti elvtárs, a szövetkezet elnöke adott hozzá anyagot, én meg beszerveztem a KlSZ-ese- ket társadalmi munkába. így két legyet ütöttünk egy csapásra: megmozdultak a KISZ-esek, és puffra ülhetnek a gyerekek... — A tanácstagság milyen munkát jelent? — Múltkor például végigjártam a kerületemet, hogy mindenki takarítsa el a háza előtti útszakaszt, ne csak a járdát, hanem az úttestet is. Időnként pedig jönnek hozzám, hogy tegyek igazságot, meg hogy állítsam ki a »passzust« egy újszülött kismalacról vagy borjúról. — Ez hozzátartozik a tanácstagi munkához? — A tanácsnál azt mondják, nem, mindenki menjen be. De a tanács elég messzire van, s én inkább hoztam nyomtatványokat, és kitöltőm. Nem nagy munka, s ennyit igazán megtehet az ember. Nem? Magdi is bólogat, hogy igen, ő is így csinálja. — Mielőtt megválasztották, mit tudott a tanácstagi munkáról? — Egyszer az óvodából meghívtak valakit tanácsülésre, és a vezető óvónő engem küldött. Tetszett, hogy felemelik a kezüket a tanácstagok. és sajnáltam, hogy én mint meghívott vendég nem szavazhatok. Meghálált bizalom Egyik észak-somogyi termelőszövetkezetben, a brigádve- zetők szokásos délutáni munkamegbeszélésén ismerős arcot láttam. A fiatalember valahogyan »(kilógott a sorból«: négy másik társa idősebb parasztember, ő meg innen a harmincon. Ismerős is volt. Régebben lovakat hajtott, akkor találkoztam vele először; aztán egy későbbi beszélgetés meg úgy zajlott le, hogy a traktorral éppen beállt a műhelybe, a szántásból jött be a műszakiakhoz a gépét rendbe hozni. Elmesélte, hogy időközben munkavédelmi tanfolya mot végzett, megkapta a nővén yvód ős-kiképzést, és persze megvan a papírja a trak torvezetéshez. Szóval, most a munkameg beszélésen ő is ott ült a brigádvezetői irodában, együtt a »brigadérosokkal«. Mert most már ő is az, és a növénytermesztésben dolgozik mintegy nyolcvan tagból álló brigádjával. Méghozzá nagyon jól. Amint erről később a szövetkezet elnöke tájékoztatott: éppen a fiatal barátunk vezetése alatt álló egység a legjobb brigád. Hogy ez miben nyilvánu' meg? Mindig lehet rájuk számítani, a kis közösség minden egyes tagja ad a szavára; olykor pedig, ha a másik brigádok előtt végeznek egy-egy munkával, segítenék amazoknak is. Hasznát veszik a fiatal brigádvezető- nek azért is, mert az elvégzett egy-két tanfolyam révén azó 3 Madatokat is képes megoldani, amire a többiek képtelenek. Különösein a vegyszeres növényvédelmi munkáiknál jön most jól az a »papír«, hiszen a nélkül — a rendeleték érteimében — nem állhatna oda a vegyszerezéshez... Ha arra gondolok, hogy most azokkal az emberekkel vilit egy karéjban, akiknek a vezetése alatt nem is olyan régen dolgozott — és akiiekéi bizony néha parázs vitája is volt ilyen-olyan munkák elszámolása miatt —, nos, érdekes belső átalakulás mehetett végbe ebben a fiatalemberben. Megváltoztak a problémád, megnőtt a felelősség De megszokta, hozzáigazodott ehhez a máshoz, ehhez a többhöz. És a mostani beszélgetésben már azt magyarázza, hogy miért jó, ha a szövetkezet ezt vagy azt a növényt a tavalyinál nagyobb területen termeszti, a fegyelem javításához meg ilyen és ilyen módszerek kellenének. Hogy új hangot vitt a brigádvezetői megbeszélések megszokott stílusába? Tudta ő ezt, és vállalta is az esetleges, rá nézve kellemetlen következményeket : a rendreutasítást a mellőzést, a lerntest. Nem ez történt. A húsz-harminc évvel idősebbek befogadták. Talár, azért, mert mértéktartó volt a lángolásban? A petróleum - lámpa lángja is csak addig világít szépen, amíg mértékig csavarják föl, azon túl már szétpattan a ci Linder... És az kinek jó? Egyre tötob közős gazdaságban kerülnek fiatalok a középszintű vezetésbe, s így a brigádvezetők között ié gya- najgzük a számuk. S anü'kof ez így van — mert így van, számos helyen tapasztalható —, az is bebizonyosodik, hogy a magukkal hozott lendület, tenniakarás sokat javíthat a gazdaság egészének a helyzetén. Folyamatról van szó, amolyan stafétabot-átvételről őrségváltásról legtöbb termelőszövetkezetünk jócskán túllépte tizedik születésnap ját, s csak a tisztelet, a jogos megbecsülés hangján szólha tunk azokról az idős parasztemberekről, akik akkor az alakuláskor egy-egy brigád élére álltak, és kitaposták az utat az utánuk jövők előtt Nehéz dolguk volt. De azoké sem könnyű, akik ma töltik be a brigádveaető tisztét. Ezt kiváltképp azok tanúsíthatják, akik akkor is ezt a munkát végezték, és most is ez a dolguk; akkor az úttörés nehézségeivel kellett nap mint nap megbirkózni, ma pedig — sok helyütt — a taglétszám erős megfogyatkozása, illetőleg az elöregedés okoz gondot a különféle munkákra való mozgósításkor. Mindenesetre az idősebbektől támogatásra, segítségre számítanak a fiatalok, azok akik — a tapasztalatok szerint — nem is maradnak adósak a hálával. Ennek a legegyszerűbb módja az, hogy jól dolgoznák a brigádjukkal új, felelősségben megnőtt munkaterületükön az egész közösség javára. Ha ezt adják cserébe a segítségért és a bi zalomért, méltó követői lehetnek elődeiknek, a ma má nyugdíjas »brigadénosok ■'aka fo Hát most Marika is fölemelheti a kezét. — Értik is, hogy mire szavaznak? — Ha nem értjük, megkérdezzük, és elmagyarázzák — szól közbe Magdi. Marika pedig azt mondja: — Tanácsülésen meg vb- ülés-en is olyan dolgokat tárgyalunk többnyire, hogy hova kell járda, híd és társadalmi munka. Ezt mi is látjuk, tudjuk ... — Említette az előbb, hogy egyesek magához j innék igazságért. Miben kellett ítélkeznie? Marika nevet, s nyakából hátradobja hosszú, barna haját: — Két-három család van, akik nem férnek össze. Vádaskodtak például, hogy az egyik kapával árkot csinált, és a másik kertjére terelte a vizet. Elmentem, megnéztem, ds nem láttam én ott egyetlen kapavágást sem. Viszont úgy lejt a föld, hogy az uteá'ól mind arra folyik az esővíz.-— Sikerült kibékíteni őket? — Azt hiszem, igen. Elképzelem ezt a matárcsontú kislányt, ahogy nagy darab férfiak között áll, s osztogatja az igazságot, és elhiszem, hogy adnak a véleményére. Vonásai is, hang a is határozottabb, keményebb, mint Magdié, bár csak két év a korkülönbsAg köztük. Esteledik. Az óvónő — KISZ-titkár — ta-ácstag ■— vb-tag indul, mert megint próba lesz. A versus irodalmi összeállítás címe: »Egyszerűek és tiszták szíveink.« Rezes Zsuzsa MAI KOMMENTÁRUNK Szakfilmek és továbbképzés Még néhány nap, s a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztériumban ismét megrendezik a szakfilmek szemléjét. Az idén 48 filmet vetítenek, közülük most csak a legkiemelkedőbbeket, a legfontosabbakat említem: öt film foglalkozik a hústermelés, hat-hat az élelmiszer- ipar és a gépesítés, négy pedig a műszaki fejlesztés időszerű kérdéseivel. Tehát ismét igen jelentős mennyiségű, korszerű, friss ismeret- anyag áll rendelkezésére mezőgazdasági üzemeinknek. Az oktatás, a továbbképzés eszközeit tehát •— melyek nem is kevés anyagi befektetést igényeltek — biztosították. De vajon elérik-e céljukat, betöltik-e rendeltetésüket ezek a filmek? A 48 új film szemléjéről értesülve próbáltam összegezni magamban: hány helyen találkoztam a megyében olyan gyakorlattal, hogy a téli szakmai továbbképzésen hasznosítják — vagy jól hasznosítják — ezeket az oktató filmeket. A válasz roppant lehangoló: nemigen élnek az üzemek a szakfilm adta kitűnő lehetőséggel, arról nem is beszélve, hogy a szervezett téli oktatás is olyan ritka, mint a fehér holló. Egyik országos lapunkban találkoztam azzal a megállapítással, hogy «-a filmek forgalmazása döcög, nem jutnak el oda. ahol pedig nagy szükség volna arra, hogy a film eszközei is segítsék a mérnökök, a technikusok, a szakmunkások ismereteinek bővítését, a továbbképzést.« Ez az általános megállapítás — úgy vélem — Somogyra is igaz. Az okokat nagyon hosszasan lehetne boncolgatni, és meggyőződésem, hogy nagyon sok kérdés megválaszolatlanul maradna. Mert nagyon nehéz megmagyarázni azt, hogy a segítségre szoruló miért nem fogadja el a segítő kezet Különböző formában és fórumokon sok szó esett mér arról, mennyire nélkülözhetetlen és fontos, hogy a téli hónapokban a mezőgazdaságban dolgozók — vezetők és beosztottak egyaránt — felújítsák ismereteiket. A szakkönyvek és szakfolyóiratok tanulmányozása mellett több figyelmet kellene fordítani arra a lehetőségre is, amelyet a szakfilm jelent. Ezen a mostani filmszemlén ott lesznek az érdekelt megyei szervek, társadalmi intézmények képviselői, a szakoktatás illetékesei. Ott lesznek elsősorban azért, hogy végignézve a bemutatót, segítsék a filmek széles körű elterjesztését. Negyvennyolc film indúl el rövidesen útjára. Jó volna, ha az eddiginél jobban szolgálnák azt a célt, aminek érdekében gyártották őket. Nem a filmen múlik ez, hanem az embereken. Elfogadják-e a segítő kezet vagy sem? Megrekedtek valahol, vagy fel ismerik a továbbképzés szükségszerűségét. Bízunk abban, hogy az utóbbi válik fokozatosan valósággá. r. M. Céltársulás — — Manapság nem sókra mennénk azokkal a módszerekkel, amelyeket már megszoktunk — mondta Bruckner István, a Barcsi Épülettatarozó Ktsz elnöke. — Gépek kellenek ide. Komoly, nagy teljesítményű, termelékeny gépek, amelyek meggyorsítják a munkát, és meghonosítják a szakmában az építőipari szerelést. Amikor először felvetődött nálunk a gépesítés gondolata, két dolog is megfontolásra kellett, hogy késztessen bennünket. Egyrészt túl kicsi a szövetkezetünk, s anyagi lehetőségei ugyancsak végesek ahhoz, hogy nagyobb gépesítésbe kezdjünk. Arról nem is beszélve, hogy óhatatlanul szükségünk van nemegy olyan darura, földmunkagépre, amelyet aztán egész évben nem is tudunk kihasználni. Autódaru nélkül például alig lehet hozzáfogni a gyors hffejezés reményében egy több szintes épülethez, de az év folyamán hónapokon át akár állhat is a daru, mert olyan munkát csinálunk, amihez nincs rá szükségünk. Ördögi kör volt ez... így aztán négy szövetkezet — amelyek többé-kevésbé hasonló cipőben jártak — tavaly céltársulást alakított, hogy négyen együtt esélyeiket növelve pályázzanak fejlesztési hozzájárulásra. A pályázat sikerrel járt, és a négy szövetkezet — a barcsi épülettatarozó, a csurgói Napsugár, a nagyatádi Komfort és a cso- konyavisontai építőipari — mintegy 20 millió forintot fordíthat gépesítésre, és a központi, nagyatádi telep kiépítésére. Az összeg az ÉVM- től, a megyei tanácstól, az OKISZ-tól származik, egy része pedig bankhitelből. A hiteleket március 1-ig kell rendezni, és ugyancsak akkorra kell lebonyolítani a géprende- léseket is. — Nyolctagú intézőbizottság alakult — mondja az elnök. — Ez a bizottság fog dönteni- hogy a nagyatádi telepről, ahol a gépek zömét elhelyezzük, melyik szövetkezet milyen gépet — és mennyi idő re — kaphat használatra. Igén fontos, hogy pontosan ütemezzük a munkát, s erre ösztönöz az új helyzet is. Képzeljék el a következőt: kérünk egy földmunkagépet, és a bizottság beütemezi, hogy — mond juk — májustól júniusig na használhatjuk, mert utána Csurgóra kerül a gép. Ha nen, tudjuk június végéig befejezni a munkát, vagyis nem szervezzük meg pontosan és megfelelően, akkor júniusban ott állunk a vállalt munkánkkal félig készen. A gépek tehát nemcsak műszaki oldalról javítják a termelékenységet, hanem rákényszerítik a társulás tagjait a szervezettebb, pontos munkára is. — 1975-ig — a pályázati feltételek alapján — a négr szövetkezetnek el kell érnie az 1970-es szinthez képest a 45 millió forintos többlettermelést Azt hiszem, ezek alapján nem elképzelhetetlen. Cs. T. Uj gépszínt építettek tinfegy y azt tei.^ii. hogy n 1 L vi Vi''/.** ttja. "t ftr «■».» »inp í*y nyáron gabonát és kukoricát, télen pedig a gépeket tudja felnne tár ©Ük 5 rcT'főteg épületet, s lOMOGXI WfP&AP tlaäis WüX, íüö. I
