Somogyi Néplap, 1972. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-25 / 20. szám

Környezetünk védelmében jtoqiM Trés Cocteau pro­cesszor már-már végedáthatat- Ham, úszó olajfoltokról hozott hírt Az óceánok élővilágából izéit évtized alatt négyszáz ál­latfaj pusztult ki. Kimerülő- besi van — vagy éppen kime­rült már — egy-egy helyen a vizek öntisztító képessége is. Televíziónk képernyőjén fejkendős nénike, premier plánban. — Itt élék — mond­ja ijedten pislogó szemmel — a folyó partján. Lassan erre­felé már a béka is kipusztul a fekete vízből. Aztán megint egy újsághír: higanyt gőzölgő halakat fog­tak a távold tengerek halászai; mérgezőkké válnak a vizek élőlényei. És délben, ha egy­szer-egyszer az újságárus ki­abálja: »Füstköd Budapesten, a Belváros fölött!« — fel is lélegzőnk talán. Hiszen ez még esemény, hír lelhetett belőle. Az idei járvány idején azon­ban már környezetünk termé­szetes velejárójaként fogadtuk a szipogó, a krákogó embert, áld az autóbuszon és a vona­tokon percek alatt közidnccsé változtatta egyéni fertezottsé- eét. S# jönnek, egyre osak Jön­nek a hírek: szennyeződik a levegő, a víz, a csend és a nyugalom. Nem egyszer észre­vétlen mérgeződák környeze­tünk. A tudósok és a politiku­sok is foglalkoznak az így fel­vetődő, újabbnál újabb kérdé sekkel. — Hazánk földrajzi helyze­te, viszonylag nagy népsűrűsé­ge, gyorsan fejlődő ipara és mezőgazdaságunk kemizálása e védelem szervezeti keretei­nek, távlati elgondolásainak gondos kimunkálását sürgetik — így összegezi véleményét az akadémikus. — Valamennyi állami szerv összehangolt munkájára van szükség, aktív természetvédelemre! — sür­geti a közélet embere. Ezt a védelmet csak köz­ponti, állami irányítással le­het megvalósítani. A gyalogo­sok nem tudnak, ha csak egyetlen szabad óra áll éppen rendelkezésükre, percek alatt kijutni a városok aszfalt- és betontengerébőil. A gyalogo­soknak parkokra és a városi zöldövezetekre, ligetekre, gyermekeik számára pedig a játszóterekre és a nap közben bármikor igénybe vehető sportpályákra ne.gyobb szük­ségük van tehát, mint a ker­tes házak csendes lakóinak Figyeljünk hát a gyalogosok szavára, emberi I igényeire l Észrevesszük, hogy a hét­köznapok hangzavarában is ugyanerről folyik a szó. A te levízióban gyilkost üldöz a gáncs nélküli lovag, s motor- kerékpáros rendőrök rohan­nak szirénázva. A gyermek pedig a másik szobában — vagy éppen ugyanannak a szobának sarkában — egy kis lámpa mellett — dörzsgumival a kezében készíti házi felada­tát matematikából. Sodró ár hullámaiként fenyegeti a zaj, miközben újra és újra neki­vág az embert próbáló műve­letnek. Kémények füstje száll a' régi lakótelep fölött, míg bent a szobában a nagymama járni tanítja a kisebbik fiút. Niko­tin keserű füstje, a lakásban, mosatlan gyümölcs az aszta­lon, szakember számára sem könnyen analizálható növóny- védőszer-oldat permetével Vacsorázni készül a család. A családfő részére a háziasszony odakészítette a kövidinkát. A literes üveg alatt, hogy az össze ne kenje a térítőt, új­ságpapír. És a képeslap első oldalán úttörőgyerekek hancú- roznak a Balaton partján. Cs. N. Főngronóiiius—pontiban A luüal termelőszövetke­zetet annak idején így »•ke­resztelték« el: Jóraménység. S ami igaz, igaz: az emberek eddig mást nemigen csinál­hattak, ' csak reménykedhet­tek. Hegyes-völgyes vidék ez erre. Nem könnyű az itt élők munkája. Még eke elé fogják & lovakat is, pedig ezt a földművelési módot más, szerencsésebb természetföld­rajzi viszonyok között gazdái- kodó szövetkezeték tagjai ta- t Ián már el is feledték. A gép f is nehezen mászik fölfelé az 1 emelkedőn. j Szarka József főagronőmus ‘ tehát gondban van. S ez nem : is valami átmeneti állapot ná- : la. Nem, itt ritka az olyan j nap, ami ne hozna gondot, j — Ezer hold szántónk van. : Nyolcszáz ebből dimbes-dom- J bős. A lejtők? A legtöbb eléri j a húsz százalékos meredeksé- ; get. Gumis kerekű traktorok- j kai egyszerűen képtelenség • dolgozni. Lánckerekesünk vi- ! szont csak egy van. De a két : év alatt, amióta itt vagyok, : már az ötödik ember ül rajta, < mert hosszabb időre nem vál­lalják vele a munkát a trak­torosaink. Ügy érzem, a gé­pek konstruktőrei mintha ki­hagyták volna a számításból az ilyen területeket. Igaz, jó lenne nekünk a D—4—KB-s gép is, de ez meg dríga. Az évi amortizációnk négyszáz- ezer forint. Nem futja drága génekre. Tavaly előtt 186 000 forint veszteséggel zárt a Jóremény­ség. Múlt évi munkájuk befe­jezése után megkönnyebbül­ten sóhajtottak: veszteség nincs. Hogy többlet lesz-e, azt maid alaposabb számítások m”tetják ki a zárszámadás előtt. A béralap 1969-ben 1700 000 forint volt, 1971-ben 1 062 000 forint. Pedig a tagság létszá­ma nemigen változott azóta. Kevesebből fizethetnek tehát. Kevesebbet viszont nem ad­hatnak, hiszen így is a mini­mumot fizetik. — Mi tartja mégis a tea- ben az embereket? — Én is sokat gondolkod­tam már ezen. Hiszen a köz­ségünkből alig négyan-öten járnak él Tabra dolgozni. A középnemzedéknek szinte minden tagja itthon van, ná­lunk munkálkodik. Nagy a háztáji, azt hiszem ez az egyik itthon tartó erő. A ta­karmányt is biztosítani tud­ják. A közösben ugyanis ré­szes művelés van, a takar- mánvfajtákat illetően. Mit mondjak? Az átlag életkor a 48—50 év között van. s ezzel bármelyik tsz elégedett lehet­ne. — Lát-e kiutat? — Két éve vagyok Itt, tehát végeredményben új ember vagyok & gazdaságiban. Amit találtam, s amit az új veze­tőség talált: állattenyésztés célját szolgáló épület egy épült a megalakulás óta. Itt van a környék egyetlen pozi­tív szarvasmarha-állománya. Az értékesítési tervünket vi­szont teljesítettük sertésből is, hízómarhából is. Szerettünk volna a nőknek téli foglalko­zást biztosítani, de épület hiá­nyában ez, sajnos, nem való­KÜRTl ANDRÁS Láfogafő a Kopasz• hegyen 18. A telektulajdonos körömsza- kadtáig tiltakozott a terv el­len, Hetenyei azonban csak fölényesen legyintett, és Ki­adta a parancsait. Azonfelül le akarta bontani a sufnit is. (Micsoda nyomorúságos lát­vány, mit gondolnak majd a külföldi tudósítók, meg világ­szerte a tv-nezőtc, ha bele­kerül valamelyik kamera látó­szögébe?) És mit keresnek odaát azok a kecskék?! Még ide lopódzkódnak, és beleme- kegnek a mikrofonba! Be ve­lük özvegy Paukné egyszoba- konyhás házikójába! (Hogy mit csinál a szerencsétlen öregasszony abban a két pa­rányi helyiségben hét virgonc kecskével, akiknek összesen tizennégy szarvuk, huszon­nyolc patájuk van, és meg­szokták a szabad futkározást, ugrándozást? Lán-fári, az az & gondjaj Itt egy nafiysza­sítható meg. A vidék legsze­gényebb mezőgazdasági üze­me vagyunk, s ezzel számol­nunk kell. Szakemberünk egy van: én. Kellene még egy. De ez lakáskérdés is. Pillanatnyi­lag én is egy ideiglenes helyi­ségben lakom, s hetente járok haza Kapolyra. Ma a gépeket sem Ilyen kis gazdaságokhoz tervezik, s ezt meg is tudom érteni. Ha megvesszük is. mondiuk a kazalozót, mi tör­ténik? Egy hétig, ha használ­hattuk, aztán nem tudunk több munkát biztosítani a gin­nek. Vagy itt van a csávázó, ezzel is ugyanez a helyzet. A kis gazdaságoknak bealko­nyult. A melléküzemhez pénz és épület kellene. Korszerű műhelyre is szükségünk van Erek sincsenek. Mi a kiút? ÍT®v véf-“m: az egv^üizs más t0V»o+£<ckKv> torTnpl,2sz^r€^/?­zot.+el. ho<*v az n5°k meg az ottaniak vállal­nák-e. S addig? Szarka József nem adja fel a harcot. És a lul- laiak is újra nekilátnak ta­vasszal a munkának: verej­tékkel öntözik a meddő »he­gyeket«. L. L. bású rendezvényről van szó, amelyneK magos színvonalú, zavartalan lebonyolításáért Hetenyei József az egyszemé­lyi feielős! A telektulajdonos végső két- ségbeesöséoen felhívta az idő­közben beszerelt különtelefo- non Tusnádi Lajos államtit­kárt, aki rövid úton tiszta helyzetet teremtett. Odakéret­te Hetenyeit, és tudtára adta, hogy tartsa magát mindenben Kopra utasításaihoz. Ezek után a vérig sértett rendezvényfelelős állandóan főnöknek titulálta a fiatalem­bert, s percenként megkérdez­te tőle, hogy Pepsi-Colát vagy Coca-Colát kapjanak-e a meghívottak? S mekkorák le­gyenek a poharák? Foglaljon állást, milyen szendvicseket szolgáljanak fel nekik stb. Kopra ezt a szekatúrát már könnyen elviselte, a fő dolog, hogy megmentette a bozóto­sát, a sufniját és nem hara­gította magára a szomszéd- asszonyt. Most is szótlanul felállt, összeszedte a lexikonokat, be­cipelte őket a szerszárhkam- rába. Aztán hozzálátott, hogy megborotválkozzék, rendbe te­gye magát. Elvégre ilyen ro- binzonos külsővel mégsem tol- mácskodhat... * * • Aligha volt még sajtótájé­koztató Magyarországon, amelyre ennyien gyűltek vol­na össze, ekkora apparátussal vonultak volna fel a tömeg­kommunikációs intézményeik, s ennvire felfokozott i reálom­mal várták volna a fejlemé­nyeket a jelenlevőik. ▲ bozótos percek alatt a Akkor még vidáma Kis kertes ház, nagy elő­szobával, vi­lágos ablakok­kal. A konyhá­ban vidáman pattogó tűz kellemes mele­get árasztott. Ott beszélget­tünk Rituper Józsefnéval, a gyékényes! Március 15. Termelőszö­vetkezet dol­gozójával. — A megala­kulás napjá­ról — ez 1959. március 15-én volt — nevez­tük el a terme- 1 őszövetikeze- tet — mondot­ta. Szaporán be­széd, s térül- fordul, egy-két holmit a he­lyére rak, mert mint mondja: egy kicsit rendetlesn a kony­ha. — Hajnalban kelek, a bor- júnevelőfoen dolgozom, s reg­gel nyolc-kilenc óra körül szoktam hazaérni. Ilyenkor az­tán a takarítás és az ebédfő­zés foglalja le minden idő­met Délután újból az álla­toknál kell lennem. Van úgy. hogy este nyolc óráig is. Attól függ, mennyi munka adódik a kis jószágoknál. Amikor meg­alakult a termelőszövetkezet, akkor még a növénytermesz­tésben dolgoztam. A mezőn, az erdőn, az állatoknál. Akkor még vidámak voltunk, hiszen olyan jó társaság verődött ösz- sze. Most pedig? Szinte min­den másképp van. Bizalmat­lanok egymással az emberek, a közösség egy kicsit széthul­lott Ha lehet, mindjárt észre­veszik egymás hibáit, gyen­géit Sok minden megválto­zott a kezdeti időkhöz képest. Pedig akkor még tizenhét fo­rint volt csak egy munkaegy­ség, és a munka is több volt. Most meg minden vacak fil­lérért pörösködnek egymással munkám eredményét: hogyan fejlődnek, gyarapodnak az ál­latok. Más ez, mint a növény- termesztés. Ott ha az ember végzett az egyik táblán, s el­vetette a magot, nem biztos, hogy a kalászosokat ő aratta le. Itt egy területhez van köt­ve, biztos a fizetés, és az sem mindegy, hogy ha tudja az ember: a mai nap hol fog dol­gozni. A havi átlag tavaly kö­rülbelül kétezer-ötszáz forint körül alakult. Sajnos, egy-két növény rosszul fizetett, így a húsz százalékot nem kapjuk meg. A termelőszövetkezetben végzett munka csak kis része volt annak, amit eddig tett. Ügy érezte eleinte, hogy bíz­nak benne az emberek, s nem is csalódott. Ez határozta meg életének, munkájának további célját, értelmét. Egy kis piros dobozt rak elém; felnyitja, s a hronzszínű éremre mutat: — A Munka Érdemrend bronz fokozatát kaptam meg 1967 áprilisában. A járásban mindössze ketten részesültünk ebben a kitüntetésben, s vele együtt az örömben. Abban az időben jópár megbízatásom volt: tagja voltam a községi és a megyei nőtanácsnak, majd a tsz vezetőségének is. Sok is volt egy kicsit, mindezt a napi mnka mellett kellett el­végezni. Van egy olyan rossz szokás a mi falunkban, hogy akit egyszer megbíznak vala­mivel, arra ráhagynak min­dent az emberek: csináljon, amit akar. Így nem csoda, hogy most nem vállaltam el a nőbizottság elnöki tisztségét. Legyen más a vezetője, s a munka révén legalább jobban bekapcsolódik a mozgalomba. M.ég így is a területi nőszövet­ség küldötte vagyok. Lesz majd mit elmondanom a kül- dörttértekerieten. Itt van pél­dául a tsz-tagok és az alkal­mazottak kapcsolata. Míg ná­lunk egy tsz-tag havonta csak nyolcvan százalék bért kap, az alkalmazott megkapja a százszázalékos fizetést. Ilyen­kor pedig, amikor a tsz nem tudja kifizetni a húsz százalé­kot, a termelőszövetkezet tag­jait éri károsodás. Élmény akad bőven, a tag­gyűlésektől kezdve a rendez­vényekig. Amint mondja egy- egy összejövetel szervezése okozza számára a legtöbb gon­dot: úgy kell egyenként ös­szeszedni az embereket. Külö­nösen a férfiakat. Öfc nem tö­rődnek semmivel, mindent az asszonyokra hagynak. Igaz, ők jobban kiállnak az igazukért, s minden tanácskozáson ők azok, akik bátran mernek bí­rálni. — összetart a falu. Különö­sen a mi utcánk. Akik itt Iák­nak, általában egy munkate­rületen dolgoznak. Reggelen­ként együtt megyünk a mun­kába, majd a közös rendezvé­nyekre. Ez a közösség már szóbeszéd tárgya a faluban: védünk példázódnak minde­nütt. S ez igen jó érzés. Azt hiszem, Ilyennek kellene len­nie mindenütt az egész falu közösségiének. Gyertyás László az emberek. 1965 óta dolgozik a borjú­nevelőben. Tejporos készítmé­nyekkel szoptatják a borjakat. — Szerintem ez az egyik legszebb munka. Látom a földbe taposódott. Lökdösődés, tuie-neucs. Csoda, hogy fel nem döntöttek az űrhajót. Ráadásul úgy látszott, hogy minujart az erején kuuarcoa fullad az egész. Talon meg­rémítette a zajos rónám a Mars-lakót, talán valóban nem érezte magát egészen jól, mart a sápadtan hebegő Kopra út­ján azt közölte a részvevők­kel, hogy nem jön elő a gömb­ből. Viszont hajlandó vála­szolni a kérdéseikre, már amikre módjában áll. A tv operatőrei és a filme­sek levették a szemüket a ké­szülék kukucskálójáról, s meg­szűnt a fényképezőgépek cset- tintése is. A nem várt for­dulatra kínos csend támadt. Georg Hort úr kért szót, a Grafics tudósítója, a Magyar- országon akkreditált külföldi újságírók korelnöke. Választé­kos modorú, kitűnő tollú, ta­pasztalt és tekintélyes publi­cista volt. Egy kissé idegenes hanglejtéssel, de egészen jól beszélt magyarul. Nem a gömbhöz, nem Koprához, ha­nem a Tájékoztatási Hivatal helyettes vezetőjéhez. — Semmi okom sincs rá — jelentette ki megfontoltan —, hogy kételkedjem az önök jó­hiszeműségében. Mindazonál­tal nehéz szituációba kerül­tünk mindnyájan. Délelőtt már alaposan tanulmányoz­tuk a lapok rendkívüli kiadá­sait, továbbítottuk az első szenzációs értesüléseket saját újságainknak, és hírügynöksé­geinknek. És biztosra vettük, hogy ezen a mostani találko­zón, ha többről nem is. arról személyese» meggyőződhet­Munkavédelem a tanács-vb napirendjén (Tudósítónktól.) Nemrég tartotta idei első ülését a Nagybaj omi Nagyköz­ségi Közös Tanács Végrehajtó Bizottsága. Ezen az egyik elő­erjesztés a költségvetési üzem 'és az intézmények munkavé- , delmi helyzetével foglalkozott. • A napirend megtárgyalása j során kitűnt, hogy a minde­nütt nagyon fontos munkavé- : delemmel nem mindig tőröd­ének eléggé az intézmények ve- : zetői. Előfordul, hogy anyagi : okokra hivatkozva lényeges ; előírásokat nem tartanak be, védőfelszereléseket tünk, hogy nem vezettük fél-] re olvasóinkat. | — És most látunk itt egy} nem túlságosan nagy férn-j gömböt — folytatta, amely-« nek az előállítása aligha je-| lent megoldhatatlan feladatott a mára^Látenk itt1"továbbá ^gy J nem vásáro,.nak me§ vaSy ,a ifjú kollégát. Szerinte ebben:™ar megIevot nem hasznal­eó "fokosa11 tartózkodik11 aSi A vb ezért b^rozat­go lakosa tartozkoöLK akivel t ban {rta elő hogv a jövőben o valami gondolatátvitel! me- érenként „gyszer az jrdekelt chamzmus révén kapcsolatban:szervek vezetőinek értekezle­áll. Kérdéseinkre majd az ól i tét kell tartani, ahol értékelik szájából kapjuk meg az űr-« munkavéde’lmi feladatok utas válaszát. Remelem ne™| végrehajtását. Az előírt véd5_ értenek vasóink félre, de mi itt ol- százmilliós táborát [felszereléseket be kell szerez­.................. . »’ni, és biztosítani kell haszná­kepviseljúk. Ilyen szempont- j iatukat. Ahol a jövőben bal­ból lényegtelen, hogy én mit» gg^ fordtd eiő) ott a vétkes hiszek, mit nem, a tényékről • V€zejg sem jutalomban, sém van szó. Mindössze egy el-j pedig erkölcsi elismerésben mosodó éiszakai felvétel ml}nem részesülhet. A vb kieme’ rendelkezésünkre arról a{kedően jónak értékelte ans”’ lényről, aki a magyar laook t bajomi Lenin Tsz-ben fok’ híradása szerint a vi1 ágűrből S munkavédelmet, s ezért a sz ' érkezett. Ennél sokkal jobb}vetkezetet elismerésben is ré­fotokat láttunk már például aj reoülő csészén!lakról, a köz-! ismertem n°mlétező ufókról. 3 szesitette. Foglalkozott a vb ezen az ülésen az MSZMP X. kong­— Emellett szíveskedjenek | resszusa, valamint a megyei tekintetbe venni — fűzte még; pártértekezlet határozatainak hozzá —, hogy itt, a leszállás}a végrehajtásával is. Előzőleg helyszínén semmiféle külsői már intézkedési tervet készí- jelét nem tapasztaljuk annak, f tett erre a végrehajtó bizott- hogy fékező rakéták működ-* ság. E szerint különös' gondot tek volna: nincs felperzselve : kell fordítani a tanácsi appa- a fű, nincsenek égési nyomok« rátus szakmai és politikai ok- stb. Ilyen körülmények kö-1 tatására, az elkészített okta- zött talán célszerűbb lenne ajtási tervek teljesítésére. Szük- sajtótájékoztató elhalasztása} sfg van a bürokrácia mérsék- egy későbbi időpontra, ami-»lésére, a tanácshoz forduló kor meggyőzőbb és hitelesebb J ügyfelek igényeinek kielégíté- élmények alapján számo'hat- 2 s®re, illetőleg a szükséges^ üt­nénk be olvasóinknak a Iá- s baigazítás megadására, és a tottákról és hallottakról. (Folytatjuk^ határozat végrehajtásáról a vb-t időközönként tájékoztatni kelL SOMOGYI RlPbAP

Next

/
Thumbnails
Contents