Somogyi Néplap, 1972. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-23 / 19. szám

FARKAS ES BÁRÁNY Az antifasiszta Irodalom jeles magyar novellái BMrani még nem ét­űozaL A farkas és s bárány egy úbbemlítés« viszont min­denképpen fenevad és ál dó­sat viszonyát Jelenti, Aesopus éta, aki ezt a viszonyt halha­tatlan mese remeké ben örök­érvényűvé tette a természet után az Ír61 ábrázolás szint­ién is. Mióta világ a vflág, mindig támadtak koncért gyilkolni kész farkasok, és akadtak bá­rányok is. Az irodalom leg­nemesebb feladatai közé tar­tozik, hogy a veszélyre figyel­meztessen. Az erőszak termé­szetének leleplezésében a magyar Irodalomnak is vám­nak hagyományai. A XX. »zázad egyik legje­lentősebb magyar Írója. Nagy Lajos, vállalja a párhuza­mot az aesopusi művel. 1922- ben Irta egyik emlékezetes, ma is érvényes mondám ivaló- Jú novelláját, a Farkas és bá­rányt. A hatalomvágynak, a kisszerfiségnek és s ssadiz- musnak mutatott banne tük­röt. Az őszirózsás forradalom utáni véres megtorlás Ihlet­te az allegorikus — de na­gyon is egyértelmű — nsmete- mű megírására. Az aesopum mese csak pél­dázat értékű. Nagy balos no­vellája maga s nyers való­ság: itt vér folyik. Itt csont törik, itt üreg óból kifolyik s szem. Darutollas farkasok és az áldozattá tett bárány nem kétséges kimenetelű viadala ez. Ha ugyan viadalnak la­tiét egyáltalán nevezni « mé­szárlást. Sarkadl Imre novellája. A szatir halála 1948-ra datáló­dik. Az embertnilliókat le­gyilkoló, s szenvedést es éhe­zést hozó világégés után Irta. A farkasok újra bárányokat téptek szét. Determinálhatnánk s két novellát megírásuk, körülmé­nyeit vagy a két történelmi katasztrófa utáni helyzet kü­lönbségét szem előtt tartva, ügyedül a megírás miértjé­ben nem határolhatjuk el s két írót. s ügy vélem: ejt a leglényegesebb szempont. Sar' űGi muolónai témá­jú novellája az akkor még közeli valóság borzaiamaira rímel. Marsziiásznak nem a vétkéért kell klnhalált szen­vednie, hanem azért, mert szatir. Az indok: a közvéle­mény úgy tartja számon, hogy a szatírok szeretik in­tim helyzetben megfigyelni az élőlényeket. Marszüász te­hát nem cselekedeteiben, de fajában találtatott -bűnös­nek-. A Vagányok című Sarkadl­novella 1956-ban íródott. Ar­ra figyelmeztet, hogy egy merőben más társadalmat építő közegben is megtalál­hatók még csírái a fasizmus­nak. A kialakulóban levő speciális helyzetre akarta * reflektort irányítani az író? Nem tudni. Ahogy a bárányt a farkasok, ahogy Marsz.ü­áxzt Apollo, ügy csalják tőr­be Szabó Istvánt a vagányok. Csak egy ugrás Ssukaditól Sánta Ferenc. Hús-vér alakok a Nácik cí­mű novella szereplői is. A színhely: talán Spanyolor­szág a polgárháború után, da lehet a világ bármelyik Dóm­ja. ahol a fenevad kerekedik felül. Egy kisfiút é* egy öreg­embert emberi mivoltukban aláznak meg a fieketeegyenru- hások. Rokon művek. Est már aa eddig leírtak is világossá te­szik. Olyan tartalmi és mon­danivalóbeli egyezésekről van szó, amelyek csak épig ónok­nál vagy nagyon jelentős, gondolkodásban. világlátás­ban rokon Íróknál szokott előfordulni. Bizonygatni azCDcségtetei», bogy itt az utóbbi esetről bő­széi hetünk. Mi veszi a mondanivaló mellett rokonná ezekek a mű­veket, amelyeket keletkezé­sűk kronológiai sorrendjében vizsgálva egymásból szüle­tőknek, antifasaszá* irodal­munk novella-alte regóinak nevezhetünk? (Ez utóbbi ki­tétel ivem jelenti azt. hogy a Nagy La.ios-1 mű nélkül nem született volna meg Sarkadl vagy Santa novellája Azt aem, hogy nem olyannak Író­dott volna, anogy ma olvas­hatjuk. Még» — hadd koc­káztassam meg — hagyo­mányról van szó. ■ abbé» törvény rejlikj I bízonyitttoft sorában len tős helye van az egyez® stílusjegyeknek. A gyilkoláa mozzanatainak részletes le­írásában ex Nagy Lajosnál és Sarkáéinál jó megfigyel­hető. Résziét a Farkas es bá­rányból: »...az egyik farka* Iszonyú csapással sújtott az arcába. A birka bal szem« rögtön kifordult. A farkas fel üvöltött a gyönyörtől.- Ha­sonlót érezhet a szatlrt nyú­zó Apollo is, Sarkadi novel­lájában: »A bőr szétvált, mint a sátorlap a kés nyo­mán. a ver lefelé csörgött, a a mindenről gondoskodó is­ten elégedettem látta. hogy milyen bölcs volt lábbal fel­felé kötni a szatirt- Szabó Istvánról, a Vágányok áldo­zatáról »nem lehetett ponto­san tudni, hogy sírt, vagy csak folvt valami a szemé­ből ... állítólag maga a szé­ni» volt...« Mintha a Farkasok éa bá­rányok folytatódna. A Náciknak viszont — Sán­ta Írásában — elég csak a hatalom jelképét az áldozat koponyájára helyezni. A fizi­kai megfélemlítésnél nagyobb a lelkL A fasizmus módsze­rei változnak, »finomodnak«, lényegük azonban nem — ezt sugallja az író. A megtöretésnek rítusa van. Ez újabb egyezése a négy novellának. Fokozato­kon át jut el a »bárány« én­jének feladásáig, s a szemé­lyiség hasonlóképpen torzul a •farkasok« által mind a négy írásban követelt törtgerincű- •égíg. Bizonyításként vegyük a tortúra kezdetének és végé­nek kérdéseit éa feleleteit. Ezek segítségével szerkezeti egyezésre is fény derül. Jelöl­jük betűkkel a kezdő kérdést és a választ meg az »ered­ményt« ti. FARKAS ES BARANT A. »Miért zavarja ön a vl- •et, amikor mi iszunk?« B. »En zavartam a vizet? Nem is zavarhattam, hi­szen önök álltak felül, én pedig alul.« C. Elterelő fcereszflkérdé- •ek özöne, a megfélemlítés fokozatai. A. »No, agyé, hogy zavar­tad a vizet amikor ittunk?« D. »Zavartam.« Hogyan szerkeszt Sánta? NÁCIK. A. »Ez, ami itt fekszik a lábad előtt: ez micsoda?« B. »— Kutya — mondta a gyermek.« C. A megfélemlítés foko­zatai. »Ez. ami itt fekszik a lábad előtt, kecske... A fegyveres a gumibotot rá­tette a fiú fedetlen kopo­nyájára ...» A. »... Ml az M a lábad alőtt?« D. »A gyerek nézte a ku­tyáját. — Kecske... mondta.« Azonos képletet kaptunk: A, B. C, A, D. Sarkadi Vagámyakjában csak a tettek adják ezt a képletet, vagy Inkább lefelé hajló görbét. Egyedül Marszüász vitázik az utolsó pillanatig a másik Sar­kadi-novellában. A végső eredmény azonban ott is ha­sonló. Azt hiszem, gyakran kellene olvasnunk ezeket az Írásokat. Figyelmeztetés van bennük. Leskó László MÁTYÁS FERENCI C S I LLAGJÖ S tgy csősz áll kunyhója szájában, csillagot, csillagra számlálva. ttesszl mind. de fényük Ideér, S itt cincog az egy csősz tenyerén > Forgatja fejében s messzit. — t lassan a csillagig növekszik. H ót perced, akár nincs, most szépen vissza­ragadsz erre az ülő­kére, éa végi gf öleled, amit még feltálalok. Egy korsót? Jó, kaphatsz még egy utolsóval? De most aztán csi­ba, és semmi tátogásl Szóval ott kezdem, hogy a nyáron befizettem egy jugó útra. Tudod, hogy nem sze­retem az ilyen közös csám- borgasokat, ahol mindennap ki centizik a reggeli szalámit, meg ahol szájat kell tátani minden toronyra, de hát kü­lönben annyi semmire sem jó lötyögőssel jár egy ilyen tengeri túra, hogy rászántam magam: bandában utazom, majd eltelik az a tíz nap. Különben is a víz a fontos! Meg Dubrovnik, azokkal a tanyórszinű kőházai val... Rosszabbat vártam, de vé­gül is egészen jó társulat jött össze. Volt ugyan egy-két mozdonyfárasztó házaspár, aki lecsúzdázta a maga fél­kiló húsos szalonnáját min­den kosztolás után, de hát tu­lajdonképpen jót tettek az örökös bicskaemélgetéssel: legalább tudott min szórakoz­ni az értelmesebbje. Éppen az egyik ilyen puf­fancs anyus hozott össze Icu- val, akiről mesélni akarok. Ez már odalent Dubrovnik- ban történt. Kint laktunk Ré­pádon — ez a kavicsos strand körül épült új negyed —, és ahol etettek bennünket, a fa­házas kemping ebédlőjében, a későn jövők repetát Is kap­tak. Hát ez a mázsás Maris­ka úgy fél három körül min­dig odaküldte a pulthoz azt a másfélmázsás urát, hogy cvej perszón; aztán meg 6 állt oda a tálaló szakács elé, hogy ejn porció és repeta la bite. Mindjárt első nap így csi­nálták. és mindjárt a máso­dik nap egyszerre vettük ész­re. abogv az asztal alatt szét- kapargatják a kosztot. Én nem tudom m’ért. de ahogy a madonna a terítő a'á nyúlt, összenéztűrk Icuval, és ami­kor délután fürdés közben odakiáltottam neki. hogy re- npta bite, szép csöndem le­fordult a gumimatracról, úgy nevetett. Attól kezdve egvfitt Jár­tunk Nem duruzsoltam neki, hogv ftv meg óév. és még a sőrszámlát Is kölön-kniön fi­zettük de hát ő Is csak min­den délelőtt kifeküdt arra a lapos kőre. és amikor én ér­tem hamarabb oda. tudtam, hiába várom. M ondjam, hogy Jó ér­zés volt tudni: meny­nyire fix ez a talál­kozás? Mondjam, hogy milyen rossz volt kivárni, amíg a barát­női feltupírozták, majd fris­sen vasalt ruhába bújt va­csora után? És mekkorákat búcsúzkodtunk, amikor a tá­bor színpadán az utolsó nó­tát is elpöngette a zenekar! Úristen, mekkorákat! Néha már tiszta világos volt, ami­kor leparklrozott a pokróca aíá. És közben az a sok zümm-züimm líra, hogy mi most egymást, meg majd ez­tán Így, meg majd eztán úgy... Nem is tudom, hogy a fómadámok közül volt-e KERÉK IMRE: Rózsák a vaskerítésen Ahogy a fémkék lándzsasoron átz.úditla elektromos viharát eleven zöldjét égő vörösét i horgas gyökereibe beleién a szirmokig villámló vad gyönyör öntudatlan mélyrétegeiből miféle ösztön hajtóereje röpíti a parancsot fölfele könyörtelenül feszíteni szét a kert vasketrecbe zárt négyszögét véges határait a végtelen felé kitolva végre az legyen ami akart teljesebb önmaga mennyi beléfojtott indulat* robban ki most hogy töviseivel a makacs ellenállást»«* felel mennyi dühödt nekirugaszkodás amíg föladja réseit a ráca a kigyújtva tüzét s beton felett a bokor levelenként megraaneg ■ a világnyi huzatba» föl-le-föt korlátja» FOLYTONOS MOZQAS hess isi Így aztán gondolhatod, hogy milyen izés volt látni, ahogy avval a dagi bőrönd­jével kislattyog a Keletiből, meg hallani, ahogy visszadu­ruzsolja: most már nix repe­ta, és nix perszón ... Hát persze, hogy megírtam neki: azért eszünk mi még krumplit egymás tányérjából! És amikor végre Pestre küld­tek, azonnal megcaruzáztam, hogy a jövő pénteken dél­után ötkor az Erzsébet sö­rözőben. Akácz László: SZEGÉNY ICA Tudod, hogy az ötvenhat­ban megpatuüit keresztapá­mon ki val nemigen szokjam mástól levelet kapni, így az­tán gondolhatod, hogy mek­korát neztam, ambtor ezt a telebélyegzett izét a postás Feri indulása előtt a kezem­be nyomta. Itt a cetli, amit tisztelt cí­memre irányítottak! Nam tudod elolvasni? Ne­kem is vagy két estémbe telt, amíg kibarkóbáztam az egészet... F ülelj csak ide! — Tisz­telt Uram! — Ez ad­dig totál jó, mert a pincér Pali bácsin kí­vül még senki nem mondta nekem, hogy uram. És ami ezután jön, az se ku­tya! — Nagyon kérem Önt — mármint tisztelt uraságo- mat —, hogy levelem marad­jon titokban. Egy agódó anya vagyok — egy gével —, aki szeretnék őszinte felvilágosí­tást kapni gyermekeim oda- lenti viselkedéséről. Kisleá­nyom mesélte, hogy akkor este ön egy külföldi férfi karjaiba kényszerítete őt — Kényszerítettem? Mondtam neki, hogy ha már annyira pislog rá az a svéd, hát egy fordulóra elmehet vele —, majd pedig mértéktelenül ita- loztatta, — Mértéktelenül? Akkor már, sajnos, csak nya­logattuk a pivókát, úgy ősz-, szement a bukszánk. Meg hogy én, meg hogy ő, meg hogy ez, meg hogy az... Persze, hogy azt gondol­tam, amit te most: hogy vicc az egész! Hogy Icu valame­lyik barátnőjével gépelte te­le ezt a papírt És most, légy szíves, leg­alább bokáig ledöbbenni, mint ahogy én is ledöbben­tem akkor. Az anyuka leve­lét tényleg az anyuka írta! Ülök az Erzsébetben, sze- retgetem az ügyeletes korsót, amikor egy félórás késéssel beállít a kontyos. Kontyos? Mintha éppen akkor húzták volna ki a tus alól, olyan gyalult a haja, és a szemén is látszik, hogy legalább reg­gel óta zsebkendőzi. — Na, mi a baj, kisma- donna? — kérdezem. — Ta­lán nagyon sokára jött meg a te legkedvesebb Fődezsőd? Ám de semmi nyakba-ró- zsám, hogy így meg úgy annyi idő után. Aztán meg mondom, hogy jaj de jó kis vadmalac leve­let írtál. Hát erre kezdett el bőgni, és erre mondta, hogy azt az izét nem ő, hanem a jómamája... Mert neki föl­ollózzák minden levelét, és amit ő küld, azt is muszáj mindig megmutatni. És ami­kor a postás a bőrszatyrából kivette az envémet. hát azon­nal ment a házi magnó, hogy ki küldte, ‘honnan küldte, és mi ez a levelezés egyáltalán... Aztán meg gyorsan a borí­tékba. amit itt szorongatok... Beletörcséreztem két kor­sócskával szegény kis gya­lultfejűbe, és amikor má» látszott rajta, ő is úgy érzi nem a festett fapadon nvo morgunk hanem arról a la pos szikláról lógatjuk a Iá búnkat, mondtam, hogy mii zsíkáljon már vajamét m fa­míliájáról. Hát öcs!, ha én azt most mind elrntkrofonce-nám, amit akkor hallottam,! Ha éa azt A-Trvífr fykkttxr mondott! Éz a levélollózás még safe zérus. De az, hogy Hz/ssaki- lenc éves létére még a ran­devújára is elkísérgeti a ma­mája, az már egy téboly. N® huhogj, öcsikém! Tényleg van úgy, hogy csak szülői fel­ügyelettel fiúkázhat a Kis- mariska. Ilyenkor együtt in­dulnak el hazulról, s az úton vagy tízszer körbejár a te­kercs, hogy ezt meg azt meg úgy, meg így; és ha az ür- gevics nem tetszik a túlsó ol­dalon sétáló mamának, ak­kor egy sasszé, két sasszép majd a szöveg, hogy gyere, indulunk haza, Icukám. És hetenként ki kell szellőztet­nie a selyemszalaggal össze­kötött stafírungját. És hiába, hogy még senki nem mor- zsászta le az abroszát, min­den hónaiban ki kell mosnia őket, nehogy msgsárgulja- nak... Szóval ahogy él, xs egy téboly. Mikor mindezt elsorolta, éa már a negyedik korsót csó­kolgattam, és néki Is csöpög­ni kezdett a második zseb­kendője. Rendelteim neki egy kávét, persze úgy, hogy megöntöz­tük a koffeinjét egy fél rum­mal. Aztán megkérdeztem tő­le: hoev az az út, hát arra, ho'ur jöhetett el. Már a pohártöltögető ma­ma is javában állítgatta a fü­lét, amikor aztán hüpp-hüop, hogy neki évről évre semmi más, csak egy-egv ilyen uta­zás az élete. Rakja a pénzt, túlórázik, csakhogy összesza- porodjon az az egy hétre, vaey tíz napra való. Hónap­ról hónapra csak art a pár napot vária; art tervezgeti, s azon izgul, hogy akad-e majd egy olyan barátnője, akivel esetleg a szokásosnál is na­gyobb bömbölések után elen­gedik. Eddig néev országban Járt A hogv elszövegelte, mindjárt először, azon a krakkói úton rálött: milyen jó dolog is amúgy együtt vonatozni a maga fajtáival. Hogy azok s dumák meg az a sok-sok esz­telenkedés! És hogy hazaért, »rt i* meg kellett értenie, hogy as az iksz nap, tényleg csak iksz napig tart, mert amikor az egyik csoporttársa valami fénykép miatt elment hozzá­juk, a mamája azzal fogad­ta: a mi családunkhoz csak vasárnap délelőtt szokott jönni bejelentetlen látogató- Szóval érted! n zt viszont — hiába da­gadt meg tőle a fülem vagy huszonötször — én nem értem, hogy ez a szitu tényleg annyira sakk-matt. Hogy tényleg csak évente egyszer kuncoghat a maga módján ez a kis szerencsétlen? Jó, hogy mondtam ezt ne­ki, jó, hogy rábukizott: így. pontosan így van. S jó, ho"v most te is azt kérdezed: éppen az én első osztályú főszemélyemnek kellett belebotlania ebbe s gvön gyom gyöngyvirágba ? Érvjen az én tányéromból hiánvzott ez a kis zsemle gombóc? Ügy látszik, éppen nekem írta elő a névlista? S ha már előírta, hát miért pat- tocnÄk el előle? Miért ne próbálnám m°g itthon is leg­alább eCTy szűk hónapra ki­húzni azt az aranyos kis kuc- moc nevetést? Hozy ez a pukkadt táska itt, a foeas alatt? í«v van öcrii’-ém: tudatom veled tisz­telettel. hogy felköltöztem a Fismai-l«va mellé. M~rt igaz. ho"v az én nevem után gyor­sén odamondták hogv Jézus- mária. de az ’s igaz. hogv fonn-pide-m alatt én ennvi esetlenséggel még nem találkoztam. És hát az is igaz, hogv a pszichémet nem t”oír0rta fel még így senki! Tudod, ahogv lefordult a matracról, amikor azt mondtam neki. hogy repeta bite, meg amilyen gyalult volt a hala, ahogy az Erzsé­betbe belépett... És hát ez az egész! Ue» áts zik, nekem most jött ki ’arancsba, hogy necsak azt nondla egy szoknyásnak: 'űmm-zümm, kismadár. Kacsingatsz, ml? No 1ó. hát ikkor még egy ampullával! De gyorsan, mert a végén még a kalauz lesz a pénztá- rososa.««, OMOOYI ItCPlAf

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents