Somogyi Néplap, 1972. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-23 / 19. szám

Mire szabad a szombat? (3.) Az ember metamorfózisa Látogatóban egy fiatal festőnél Lóránt János műtermében A lüktető-feszülő sima vonalak mögött ott a küzdelem LQkurgosz »a minden emberek közt legnőiesebb« azért tarthat igényt az utókor csodálatára — jegyzi meg Plutarkhosz —, mert szabad időt ígért a köztársaság pol­gárainak, amennyiben elta­nácsolta őket minden mester­ség gyakorlásától. Szocialista államunk sza­bad időt adott, ám minden­féle önfejlesztő »mesterség« művelését tanácsolja a pihe­nés napjaira is. Sajátos termelést — munka nélkül. Milyen szabad idő az, amely »termelést« feltéte­lez? E látszatéi! entmondásra hadd feleljek Hermann Ist­ván szavaival: »A termékeny idő egészen különleges sajá­tossága az, hogy produkció munka nélkül, az ember bő­vített önreprodukciója, anél­kül, hogy azt terhesnek erez­né hogy ebben a legcseké­lyebb korlátozó vagy szűkítő mozzanatot érezné egyénisége számára; ellenkezőleg, ez az a pont, ahol egyéniségének kiteljesedése egyúttal a pro- dució társadalmi kiteljesí­tésének feltétele is«. A szabad időt élvező ember tehát éppen azzal szabadul fel bensőleg, hogy szabad idejét elkötelezi önmaga egyéniségének fejlesztésére. Vagyis termékennyé teszi. Nem elégíti ki a tétlen pihe­nés, hanem »a szabad idő egy részét is alkotásra hasz­nálja fel, s nemcsak tárgya­kat alkot, hanem a tárgyal­kotással — és amellett — önmagát is alkotja. Ilyen értelemben az ember önma­gát alkotó lény«. Nos, milyen szerep jut a művelődésnek, az ember me­tamorfózisának, önfejlesztő átváltozásának? Kulcsszerep. Amennyiben nem csupán a művészet mú­JANNISZ KOFINISZ: saséival, a tudományokkal, a szakismeretekkel való ismer­kedésre serkent, hanem a legkülönbözőbb hobbyk, szakköri tevékenységek jó patronusa is. Gondol a műve­lődési intézményen kívüli kedvtelésekkel; tartalmat lop például egy kirándulásba az­zal, hogy a táj természeti és történeti érdekességeire fel­hívja a figyelmet. A szociológusok figyelmez­tettek arra, hogy eélt tévesz­tünk, ha a szabad szombato­kon rendezvényekre erősza­koljuk a közönséget. Hiszen a tapasztalat éppen a művelő­dési intézmények elnéptele­nedését jelzi. A szabad napaie nyáron inkább a természetbe za­rándokolnak az emberek, ki­rándulnak vagy kertészked­nek. Mások az otthon felgyü­lemlett munkát végzik el. Egyes szociológusok így fo­galmaztak: a szabad szombat nem szabad a művelődésre! Legalábbis arra a művelő­désre, amit mi hagvománvos népművelés alatt értünk. Ta­lán a természet nyújtotta fel­üdülést lehetne összekapcsol­ni valamely nemes szórakozás vagy ismeretszerzés örömé­vel. ígéretes próbálkozás, hogy nyaralóhelyeken egy- egy esti koncertet, műsoros estet rendeznek a szabadban. Tehát a »művelődési házat» viszik ki az emberekhez, és nem fordítva. A hétvége időmérlegét vizsgálva a következő sor­rend alakult ki az időtöltés tartalmában: első a tévé, második a rádió (vagy a csa­lád), harmadik az újságolva­sás, aztán pihenés, háztartás, kertészkedés, könyvolvasás. Egy későbbi vizsgálat azt je­lezte, hogy a tévé és a rádió tartja elsőségét, de a kirán­dulás előbbre lépett. Tehát növekszik az igény a szabad levegő iránt. Hazai és nemzetközi ta­pasztalat a tévé »zsarnoksá­ga«. Ám mihelyt a tévé mű­sora az ember szórakozását, egyben személyisége gazda­godását szolgálja, a zsarnok­ból egyszerre felszabadító lesz. Az emberi képesség fel­szabadítója, az emlberi világ­nézet, morál, ízlés formálója. Az a népművelő cselekszik okosan, aki a helyi szokások­ra helyi hagyományokra fi­gyel, s a maga tevékenységét ezekkel összehangolja. A nép­művelési konferencia szintén hangsúlyozta a helyi sajátos­ságok fontosságát, mondván: ez a népművelés lelke. A jó népművelő jó gazda módjá­ra tartozik művelni a kertjét: ismeri »talaját«, tudja milyen táperők serkentik több ter­mésre; tudja milyen mag­vetés ígér termést. Persze, nem pusztán alkalmazkodnia kell a helyi kulturális igé­nyekhez, sokkal inkább a valóságos viszonyok átformá­lása a feladat. Az embert felnevelri a jövő nagyobb, több tudást kérő tennivalóihoz — ez tehát a feladat. Az egyének fejlődési lehetősége, illetve fejleszté­se éppen az össztársadalmi előrelátás egyik alapvető mozzanata. S nem elég az igény kielé­gítése, legalább épp ilyen lé­nyeges — ha nem előbbreva- ló! — az igény felkeltése a művelődésre. A szabad idő eltöltésére tehát nevelni kell az embereket, termékeny idő­vé tétele nem önmagától kö­vetkezik be. Kérdezzük ismételten: mire szabad a szabad szombat? Semmi esetre sem pénzke­resésre, sokkal inkább a ma­gunk személyiségének »kere­sésérer». Az önmagunkra-ta- lálásra. Képességeink fejlesz­tésére, alkotó kedvünk ki­bontakoztatására, a magunk testi és szellemi gyarapodá­sára. Ha a szabad időt eladjuk pénzszerzés ürügyén, lénye­gében önmagunkat lopjuk meg. Mert míg pénztárcánk hízik, szegényebbek leszünk emberi tartalmainkban. Balogh Ödön A föld gyomrába felhoz­nak vékony, színes kristály- rétegekből képződött kőzetet. Az ember, ha kezébe vesz egy ilyen kőzetet, tenyerén a sokmillió éves föld fényes, hideg kristályokra tisztult múltját látja. Ez a gondolatsor ötlött fel bennem Lóránt János műter­Halőr. mében. Sima, egy lendületből hasadt, zárt formái, kék, zöld, szürke tónusai mögött — belülről fénylenek, mint a jég — feszülnek az erők, in­dulatok és vágyak. Festményeinek katalógusát lapozva árulkodnak már a cí­mek is. Bazaltok, Nádas, A Körös, Tavaszi áradás, Csend, Halőr ... Mesélnek a folyó­parton órák hosszan üldögélő kisfiúról, aki a víz felületén tükröző-változó felhők, fák ámyékfoltjalt rakosgatta kép­zeletben, amíg egyszer csak a víz illata, a szél hangjai, egy horgászó férfi magánya vonallá-színné vált ecsetjén. Első nagy élménye a ter­mészet. A szülőfalun keresz­tülfolyó Körös, a nyári nap­tól száraz, fehéren izzó szi­kes alöldi talaj, később a drámáival, kínjaival, fájdal­mával megjelenő ember. Lóránt János Békésszent- andráson született 1938-ban. Gimnáziumi tanulmányai után a Szegedi Pedagógiai Főiskolára jelentkezett rajz­földrajz szakra. Még főisko­lás volt, amikor néhány fest­ménnyel részt vett egy sze­gedi képzőművészeti tárla­ton. A főiskola elvégzése után Kaposvárra került tanárnak, első önálló kiállítása is ott volt, 1962-ben. Rippl-Rónai-díjat kapott Kaposváron töltött éveiről így vall: — Hat évig tanítottam Ka­posváron. Hármat teljes óra­számban, három évet féltaná­ri beosztásban... Nagyon so­kat tanultam a gyerekektől, főleg bátorságot. Ami lénye­gest a gyerek észrevesz a vi­lágból, azt óriási nagynak látja, óriásivá növeli. Ezt sze­retném én is elérni képeim­ben. Ami kis dolgot észre­vesz az ember, azt olyan nagyra tudja növelni, hogy mások is észrevegyék, felfi­gyeljenek rá... 1966 óta él Salgótarjánban, akkor kapta a Munka-Művé­szet nagydíját, 1968-ban pe­dig a Derkovits-ösztöndíjat. E három év alatt alkalma volt a nyugodt kísérletezés­re, technikai felkészülésre. A mesterségbeli tudást nagyon fontosnak tartja. A Budapesti Stúdió kiállí­tásán 1969-ben I. díjat nyert. 1970-ben pedig a Derkovits»- teremben megrendezett tár­latával bemutatkozott a Tv Galériájában is. 1971-ben SZOT-díjaí kapott. Akik alakuló, fejlődő pá­lyáját figyelik, egyenleten emelkedést, formáinak egy­szerűsödését látják. Zárkó­zott ember, de műveiben * lüktető-feszülő sima vonalait mögött ott a küzdelem Az Alföld színei, formál, az alföldi emberek emléke keveredik új élményeivel, a Salgótarjánt ölelő sűrű sötét erdők és hegyek látványá­val, a hatalmas építkezések­kel. Tarján még nem emlék. Még hozzá kell szokni. A mű­vész sajátos szűrőberendezé­se még a gyermekkort, majd a Somogybán töltött hat esz­tendőt rostálja. Megkérdeztem, legjobban hova szeretne eljutni életé­ben. — Mongóliába — válaszol­ta. — Fennsíkok, csak a lé­nyeget ismerő, kemény em­berek közé. A síkban keresni harmó­niát, mélységben rejlő erők­kel ismerkedni — egysíkú vá­szonra felrakva, a világ bo­nyolult összességét láttatni — csak kemény emberek fe­szült erejével lehet. Mint ahová vágyik, s amilyen ő maga. L. J. # ♦ # fgy hát a vágyam — vágy marad csapán, mígnem elindulok az úttalan úton? S emlék epeszt el egy forrás után, erdőid sűrűjében bölcsőm: Parnasszusom? SZIRMAY ENDRE: SZOMJÚSÁG A víz, amit egykor innom adtál, arcod rezgő emlékét szétgyűrűzte, felszürcsöltelek, hogy szomjamat oltsam, itt vagy bennem, véremmel összeszűrve. E gészen hétéves koráig c^y vén, festetten házban lakott, azon a ritkán használt úton, mely a Trumion- hegyről visz lefelé. Apja nem sokat törődött vele, anyja pe­dig régen meghalt. Az apa azzal töltötte idejét, hogy a vallásról gondolkodott és be­szélt. Ez annyira elfoglalta, hogy szinte észre sem vette a kicsiny gyermeket, aki félig elfeledve — halott anyja ro­konainak jóvoltából — hol itt, hol ott élt. Aztán egyszer egy idegen érkezett Winesburgba, s meg­látta a' gyermekben azt, amit az apa nem vett észre. Ma­gas, vörös hajú fiatalember volt, és csaknem mindig ré­szeg. Néha kiült az apával, Tom Harddal az új Willard- ház elé egy székre. Miközben Tom beszélt, és istenről fe­csegett, az idegen mosolyogva kacsintott a körülállókra. Összebar átkozott Tómmal, és sok időt töltöttek együtt. Az idegen egy gazdag cle­velandi kereskedő fia volt, és eltökélt szándékkal érke­zett Winesburgba. Le akart szokni az italról, s azt remél­te, hogy városi kompániájá­ból kiszakadva, a vidéki kör­nyezetben jobb esélyekkel küzdhet az életét fenyegető szomjúság ellen. Winesburgi tartózkodása. azonban nem járt sikerrel. Az egyhangúan múló órák unal­ma csak még több ivásra ösztönözte. Valamit ellenben mégis sikerült elérnie. Gaz­dag jelentésű nevet ajándé­kozott Tom Hard kislányá­nak. Valamelyik este az idegen — éppen egy hosszabb tivor­nya után — végigdülöngélt & város főutcáján. Tom Hard kint ült egy széken az új Willard-ház előtt, s a térdén lovagoltatta kislányát, aki ak­kor ötödik évében járt Az ifjú George Willard ott ült mellettük a deszkajárdán. Az idegen lezökkent közéjük egy székbe. Remegett, s ami­kor bezélni próbált, remegett a hangja is. Késő este volt már, sötét­be borult a város, meg a vasútvonal is, mely a szálló előtti kis emelkedő lábánál kanyargóit. Valahol a távol­ban, nyugat felől hosszút sí­polt egy személyvonat moz­donya. Egy kutya, mely eddig a kocsiúton haladt, most fel­állt, és ugatni kezdett Az idegen fecsegett, s köz­ben prófétai jóslatot mon­dott az agnosztikus apa kar­jába csimpaszkodó gyermek­ről. — Én azért jöttem ide, mert abba akartam hagyni az ivást — mondta, s köny- nyék csorogtak végig az ar­cán. Nem iséaett Tóm Kardi­ra, hanem előrehajolva a sö­tétségbe bámult mint aki ví­ziót lát — Vidékre menekül­tem, hogy meggyógyuljak, de kijelentem. De eljutottam oda, ahol, tudom, már so­sem valósulhat meg a remé­nyem — jelentette ki reked­Sherwood Anderson: TANDY nem gyógyultam meg. Ennek oka van. M egfordult a székén, z a gyermekre nézett, aki az apja térdén felegyenesedett ülté­ben, és viszonozta a pillantást Az idegen meg­érintette Tom Hard karját — Én nemcsak az italnak vagyok ám rabja! — mond­ta. — Valami másnak is. Szerelmes vagyok, de még nem találtam meg, akit sze­ressek. Ez nagyon súlyos baj, de ha ön elég bölcs, akkor megérti, mire gondolok. El­kerülhetetlenné teszi a pusz­tulásomat ... Nagyon keve­sen értik meg ezt... Elhallgatott, s úgy látszott, teljesen letaglózta a szomorú­ság. A személyvonat mozdo­nyának újabb füttye azonban felélesztette. — Én nem vesztettem dl a reményé. Saat üsyae&éiyesen ten. Keményen a gyermekre nézett, s ettől fogva ahhoz beszélt, az apával nem is tö­rődött többet. — Valahol jön egy nő — mondta, s most éle­sen és komolyan csengett a hangja. — De én elkerültem őt, tudod... Nem az én időmben jött Lehet, hogy ép­pen te vagy az. Ilyen az én sorsom. Lehet hogy egyszer éppen mellette állok, egy ilyen estén, mint a mai, tönk­retettem magam az itallal, s 6 még csak gyermek. Az idegennek hevesen meg- vonaglott a válla, s amikor cigarettát akart sodorni ma­gának, a papír kihullt reme­gő ujjai közüL Méregbe gu­rult és dühösen folytatta. — Az emberek azt képze­lik, hogy nőnek lenni köny- nyű, mert csak hagynia kell, hogy szeressék. De én tudom, hogy mm így ya® — jelen­tette ki. — Talán minden férfi közül egyedül én értem! Pillantása ismét a sötétbe borult utcára tévedt. — Én ismerem azt a nőt, pedig még sosem találkoztam vele — mondta halkan. — Is­merem küzdelmeit és veresé­geit Éppen vereségei miatt oly kedves ő nekem. Veresé­geiből új női tulajdonság szü­letett. Ennek én nevet is ad­tam. Ügy hívom: Tandy. Még akkor találtam ki ezt a nevet amikor igazi álmaim voltak, s nem lett még gonosz a tes­tem. Azt a tulajdonságot je­lenti, mely erőt ad ahhoz, hogy szeressék az embert Ezt a férfiaknak a nőktől kel­lene kapniuk, de nem kapják meg. Az idegen felállt, s odament Tom Hardhoz. Annyira im­bolygóit előre-hátra, hogy at­tól lehetett tartani, elesik, ehelyett azonban térdre hullt a járdán, s italtól zsibbadt ajkához emelte a kislány ke­zét és rajongó mozdulattal megcsókolta. — Légy Tandy, — kicsi­nyem — mondta könyörgő hangon. — Merj erős és bá­tor lenni! Mert ez az igazi út... Ne riadj vissza semmi­től !... Légy bátor, s ne ri­adj vissza attól, ha szeretnek! Légy több, mint a nők vagy a férfiak... Légy Tandy! Aztán felállt s tántorogva elindult * főutcán. Néhány nap múlva vonatra szállt, s hazatért Clevelandba. Azon a nyári estén, a szálló előtti beszélgetés után, Tom Hard, az egyik rokon házához vitte a kislányt, ahová meg­hívták éjszakára. Miközben a sötétben a fák alatt lépkedett, feledve az idegen zavaros be­szédét, ismét kétkedő néze­tein tűnődött, melyekkel a reményt akarta lerombolni az emberek lelkében. evén szólította aztán a lányát, mire az el­sírta magát. — Nem akarom, hogy így szólítsanak — jelentette ki a kislány. — Azt akarom, hogy Tandy le­gyen a nevem. Tandy Hard. — A kislány oly keservesen sírt, hogy Tom Hard megha­tódott, s vigasztalni próbálta. Megállt egy fa alatt, s kar­jába véve a gyermeket, simo­gatni kezdte. — Legyél jó kislány! — mondta erélyes hangon, de a gyermek csak nem nyugodott meg. Gyermekes szertelenség­gel adta át magát bánatának, s hangja megtörte az utca es­ti csöndjét — Tandy akarok lenni Tandy akarok lenni. Tandy Hard akarok lenni! — kiál­totta sírva, és fejét rázta, mintha gyermeki ereje kevés lenne az idegen szavai által felidézett látomást elviselni. yerd&etta: Vajda. Büki«* 80M0ST!NtFLAF 'SsBássssSo a99$, SssBäfe SS,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents