Somogyi Néplap, 1972. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-21 / 17. szám
jól halad a földtörvény végrehajtása Beszélgetés a MÉM földhasználati főosztályvezetőjével Ha nem is olyan súlyos konfliktusok eredője, mint hajdanában, azért a föld, a mezőgazdaságnak ez a — mint mondani szokás — legfőbb íermelőeszíköze, ma is fontos témájuk a legkülönfélébb intézkedéseknek, jogszabályoknak. így az utóbbi években kétségkívül a legnagyobb figyelem előzte meg, s kíséri azóta is az 1967. évi IV. számú törvényt, az 1968 januárjában életbe lépett földtörvényt. 1972-vel az ötödik esztendőt kezdtük meg a törvény életbe iépése óta, vajon miként érvényesül, egyáltalán: hol tartunk végrehajtásában? Szabó Lajoshoz, a Mezőgazdasági- és Élelmezésügyi Minisztérium földhasználati főosztályának vezetőjéhez fordultunk ezzel a kérdéssel. — Olyan folyamatról van szó, amelyre csak részben szabtak meg határidőt — mondja a főosztályvezető. — Ami például a kívülállók földjének megváltását illeti, 1969. január 1-től öt esztendő alatt kell a pénzt számukra kifizetni. Ami az összeget illeti: magánosoknak 80, az államnak 10 forint jár aranykoronánként. A termelőszövetkezetek mintegy 45 százaléka nem isérte még a használatukban levő állami földek megváltását, amire nincs is határidő. Nyilvánvalóan nem akarnak, vagy előre még nem tudnak költeni erre a célra. — Mennyiben érdeke a termelőszövetkezetnek, hogy megváltással tulajdonosává váljék a földnek? — Csakis ily módon rendelkezhet vele. A tulajdonosi jogosítvány kettős probléma. Korábban a kívülállók földkiadási követelése zavarólag hatott a termelőszövetkezet gazdálkodására, s az sem volt megnyugtató, hogy adandó alkalommal az állam ingyenesen vehette el a tsz-ek kezelésében levő állami földet, ha valamiért szüksége volt rá. A tsz tervszerű gazdálkodását tehát mások akarata befolyásolta. Előfordult, hogy elvették a szövetkezet minden legelőjét, az állattenyésztés alól kivonták a takarmánytermő területeket. A jövőben, pontosabban, ha már tulajdonossá vált a szövetkezet, hasonló alkalommal kártalanítást kap, melyet a megszűnt termelő kapacitás pótlására használ feL A földtörvény fontos fejezete a zártkertek rendezése. Mi a zártkert? Olyan terület amely a terep adottsága, elaprózottsága, változatos művelése alapján a földrendezések során ezen a néven, jogszabály szerint kijelöltetett. Akad e földek között olyan is, mely alkalmas lett volna üzemi gazdálkodásra, ám akkor, ha kiirtják rajta a szőlőt, a gyümölcsöst. Mindent összevetve, az országban 320 ezer hold zártkert van, ami ugyan nem sok, de kétezer községet érint. Átlagosan egy-egy tulajdonos birtokában 5—800 négyszögöl zártkert található. — A földrendezéskor kialakított zártkertók felülvizsgálatát 1972 végig kell végrehajtani. kivéve azt a hat megyét, ahol sok az ilyen földterület. Ezekben 1973 vége a határidő. Eddig a területnek hozzávetőleg valamivel több mint a felén fejeződött be a munka. Föld, földtulajdon — e fogalmak elvezetnek az öröklés témaköréhez is, így például megkérdem a főosztályvezetőt: ha kívülálló örökli a termelőszövetkezeti tag földtulajdonát, azt is megválthatja a tsz? — Nem mezőgazdasági foglalkozású örökös esetében az öröklési illeték megduplázódik, de a földet még így sem kapja meg. Tehát nemcsak, hogy megválthatja ® tsz, hanem ez az ésszerű. A nagyüzemi gazdálkodásban levő föld védelmét szolgálja az inAz idén befejeződi nagybernbSzások 1976 ban 2000 megawatt villa nv'senerglát kell szolgáltatni' a szász' 1 mbattai hőé» mek. A berr,'ázási »ram idei első sza' szában az egyik már működő gépsort cserélik ki nagyobb teljesítményűre. Az új egység óránként 159 tonna gőzt termel majd, 1 tézkedés. Az ország élelmiszercikkekkel való ellátása, a gépesítés, az anyagi eszközök, a termelés indokolja egyszersmind a szigort. — S ha tsz-tag az örökös? — Akkor az illető megkapja a földjáradékot. — Korábban sok vitáról hallottam: a tsz nem akarta kifizetni ezt az összeget... —^'Tudomásom szerint kevés az a szövetkezet, ahol nem fizetnek földjáradékot. Egyébként a járadék összegéről a közgyűlés dönt, s öt-tíz kiló búza aranykoronánként ez az összeg. Legföljebb 25 holdig lehet figyelembe venni, 25 hold a megváltási ár Legfelső határa is. Riportutak alkalmával sokfelé jártam az utóbbi hónapokban, ahol azt tapasztaltam: idősebb szakszövetkezeti tagok szívesen szabadulnának földjüktől, szőlőjüktől. Csakhogy ez a kisüzemi művelésű szőlő nem kell a szövetkezetnek, sőt nem kell senkinek. Mi az úija-módja napjainkban a földfelajánlásnak? Aranykoronánként 30 forintot kap az illető, ha a szövetkezet átveszi. De való igaz, ezekkel a viszonvlag kis területekkel csak gondja van a szövetkezetnek, már pedig a felajánlás feltétele, hogy az átvétel megtörténjék. Mindenesetre elgondolkoztató e körforgás abban az értelemben is, hogy amíg a tulajdonosnak haszna van belőle, addig minden rendjén való, mihelyt nincs, vállalja más? Ha a gyerekek — miként ezt tapasztaljuk — messzire, a városba távoztak, úgy az állam vegye magára a föld megművelésének gondját? Mindenesetre, ha áHaml tulajdonba veszik a földet, akkor a tanácsnak kell gondoskodnia róla. De ha a tanács nem talál bérlőt rá, úgy parlagon marad. — Miként Ítélhető meg: jól halad a törvény végreI hajtása? — Igen. Az igazgatási appa- I rátus az állampolgárok segítségével a tervezettnek megfe lelő ütemben dolgozik. A zártkertrendezési határozatok ellen például csak minimális a fellebezések száméi. K. N. Tizenkilenc évesen — Hogyan lett kőműves? — Amikor elvégeztem az általános iskolát, középiskolába szerettem volna menni. A jelentkezéssel egy időben azonban állítólag a szívemnek volt valami baja. Amire ■kivizsgálták — és kiderült, hogy egészséges vagyok —, lejárt a jelentkezési határidő. Szakmunkásképzőbe mentem. — Miért éppen ezt a szakmát választotta? — Édesapám is az építőiparban dolgozik, talán azért. Persze, amióta Varga Zoltán, a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozója így választott — azó*a sok minden történt Többek között amit nagyon szerényen meg- . visszajönni hogy — s ez ritkaság — as építőipar kiváló dolgozója lett, tizenkilenc évesen. A kitüntetést Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszter adta át neki a KISZ VIII. kongresszusán, ahol Varga Zoltán küldött volt Az építőipart többnyire szidják. Nem is ok nélkül. »-Csúszik-« a határidő, hibákkal adják át az épü'eteket. Mi a véleménye erről az építőnek? A kritika gyakran jogos. De azok, akik bírálnak, néha nem tudják, milyen körülmények között dolgozunk. A legnagyobb hiba a szervez' ti enség. Egyszerre sok helyen d.Időzünk, késik az anyag, sürget a határidő, és persze nem is lelkiismeretes mindenki. Véleményem szerint az lenne jó, ha már korszerű technikával dolgoznánk, mert amíg ilyen »kisipari« módszerrel építünk, lényeges változás nem lesz. Varga Zoltán az idén érettségizik. Utána szeretne műszaki főiskolára menni, nappali tagozatra. És ha végez, jegyzett: kitűnő eredménnyel elvégezte a szakmunkásképző iskolát, megszerette és megtanulta a szakmát. Annyira. vá’lalathoz. Ahogy az építésvezető mondta, számítanak is rá. Ahogy eddig. S. M. Gyermekcipőben a nagyközségek Barcs, Csurgó, Fonyód, Marcali, Nagybajom és Tab eddig is nagy községnek számított, másfél, két évvel ezelőtt azonban hivatalosan nagyközséggé nyilvánították őket. Mi a különbség egy nagy község és a nagyközség között? Az eltérés egyelőre főként közigazgatási téren jelentkezik. A tanácstörvény életbe lépésével minden tanács önállósága fokozódott, a nagyközségeké különösen. Szervezeti felépítésük is tagoltabb, a városi tanácsokéhoz hasonló szerkezetű. Rangot jelent a nagyközség cím, meg azt a törekvést: megközelíteni a városi színvonalat. »Megközelíteni a városi színvonalat« — varázslatos jelszó. ígéretet hordoz, az igények növelésének lehetőségét. Hiszen ki látott már olyan várost, ahol nincs mindenütt betonjárda, vízvezeték és szennyvízhálózat? Éppen ezért »nagyközségi tanácsaink a fő figyelmet a közművesítésre fordítják, ami leköti csaknem minden anyagi eszközüket« — olvashatjuk a nagyközségi tanácsok munkáját elemző jelentésben, melyet a megyei végrehajtó bizottság elé terjesztettek. Ugyanitt szerepel az is, hogy például Marcaliban egyes tanácsüléseken harminc interpelláció is elhangzott. Hogy a korábbi években miért nem, és miért éppen most állták elő a tanácstagok ennyi kéréssel? A jelentés szerint azért, mert »egyes tanácstagok a tanácsülés előtt végigjárják a választókerületüket.« Igen, ezért is. A tanácstagok érzik a nagyközségi címmel járó nagyobb felelősséget. Az interpellációk számának növekedése azonban az igények növekedését is tükrözi. — Talán egy kicsit türelmetlenek voltunk — vallotta meg az egyik tanácselnöik. Miben nyilvánult meg a türelmetlenség? »A nagyközségek a középtávú terven kívül tudományosan kidolgozott, hosszútávú fejlesztési tervvel nem rendelkeznek. Ez az egyik oka annak, hogy a létesítmények megvalósítása nem mindig a helyes sorredben történik« — állapítja meg a jelenté». Pedig hányszor kárhoztattuk már az olyan elhamarkodott intézkedéseket, amelyek a távlati fejlesztési tervek figyelmen kívül hagyásával építettek iskolát, oda, ahova nem kellett volna, és nem építették oda, ahol szükség lett volna rá. Persze el kell ismernünk — azt a jelentésben is olvashattuk —, hogy a nagyközségi tanácsok nem rendelkeznek olyan szakemberekkel, akik elkészíthetnék a hosszútávú terveket Ilyen feladatok régebben a járási tanácsokra hárultak. Most az is kiderült, azok a nagyközségek vannak előnyösebb helyzetben, ahol — mint például Marcaliban — ott a járási hivatal is. Igaz, a járási tanácsokról általában a nagyközségi tanácsokhoz kerültek át a dolgozók, és ez sokat segített a kezdésnél, mégis. A haiáro- zati javaslatok között kettő ugyanazt a kérést tartalmazza: a járási hivatalok és megyei tanács segítse fokozottan a nagyközségi tanácsok végrehajtó bizottságait és szakigazgatási szerveit a feladatok végrehajtásában. A segítségre természetesen számíthatnak, hiszen a jelentés azzal a megállapítással zárul: »Még nem alakult iki a nagyközségeik differenciált irányításának célravezető módszere, ezt változatlanul kutatni, keresni kell.« Vagyis a nagyközségek gyermekcipőben járnak, ami nem csoda, hiszen »csecsemőkornak«, alig másfél-két évesek. Van idejük tehát a fejlődésre, arra, hogy »megközelítsék a városi színvonalat«. Szépen, tervszerűen, türelmeltenség és kapkodás nélkül, úgy, hogy »ne szorítson a cipő«. Rezes Zsuzsa Eredmények, számok nélkül Piros kötésű, aranyfeliratos naplók. Tele újságkivágásokkal, levelekkel, fényképekkel. A kézzel írt sorok — mondhatom — mindenről tudósí- tanak. — Mit jelent itt ez a szó: brigád? — Százalékokban nem mindig kifejezhető többletet. Magunknak is, a vállalatnak is Papírral takart íróasztalok filmplakátok és rengeteg mész A parketton is, az asztalokon is. A Somogy megyei Beruházási Vállalatnál nyolcvan- ketten dolgoznak. Két évvel ezelőtt hatvanan mondták: próbáljuk meg a szocialista brigádot. Megpróbálták. Stadler József főmérnök szobájában a négy brigád naplóját lapozzuk. — Ha most, két ér után nem látnák értelmét a munkatársaink — mondja a főmérnök —, nem lennének ilyenek a naplók. Ezeknek a funkciójuk van. A brigádokban mérnökök, technikusok dolgoznak. Elfoglalt emberek. Értelmetlen dolgokra nincs idejük, de aminek értelmét látják, arra a szabad idejüket is feláldozzák. Egy másik vélemény: — Annak a munkának, me lyet itt végeznék, anyagilag mérhető értéke van. Amióta megalakultak a brigádok, egyre nő egy másik értékmérő súlya: az erkölcsi felelősségé. Ha valahol szorít a munka nem kell kétszer mondani senkinek, hgoy segítsen. Mészáros Sándor párttitkár: — Azt hiszem, megtanultunk örülni a köszönetnek. Az anyagi ellenszolgáltatás nélkül végzett társadalmi munkáért kapott köszönőlevelek mind ott sorakoznak a naplóban. Egy ilyen levél sokká! jobban esik, mint két-három- száz forint. Részlet egy feljegyzésből: »A feszített ütemű tervezési tartásának as volt az előfeltétele, hogy a megbízó — a SOMBEK —, valamint az altervezők a szerződésben vállalt kötelezettségeken túlmenően is készséggel tettek eleget a kérésnek.« Az eredmény: a múlt év március 18-án — határidőre — elkészült a balatonszárszói komplex közművelődési terv. — E feljegyzés előzménye — mondta Körpöly Gábor szakszervezeti titkár — az a szocialista szerződés, melyet a Vízügyi Tervező Vállalat egyik brigádja kötött a mi egyik brigádunkkal. S e feljegyzésből még ide kívánkozik egy mondat, amelyet ugyancsak a szocialista brigád eredményének lehe* elkönyvelni: »az e térségben (a Balaton déli partjáról van szó) végzendő közműtervezésekhez a tervezési kapacitás* a jövőben is biztosítjuk.« — Én ® •* or láttam meg. hogy m»'»- mindent .ud csinálni ©»• szocialista brigád amikor ». ^yzést meg előző együ désd szerző dés elkészült mondja a főmérnök. — A Vízügyi Tervező Vállalat a mi 82 emberi foglalkoztató vállalatunkhoz képest nagy cég, s azok a munkák, amelyeket nekünk végeznek, számukra közel sem olyan fontosak, nagy jelentőségűek. Az adott szó azonban kötelez. €> —- Sokszor elhangzott már, hogy a brigádok közös szórakozása, kirándulása közös ivászatot is jelent. A mi brigádjaink vállalásai között is szerepeinek közös rendezvények, s ha utána leülnek egy üveg sörre? Tapasztalatból tudom: az első öt perc után arról folyik — nem egyszer hévvel — a vita, hogyan lehetne a mostaninál jobban, eredményesebben végezni a munkát. Ezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy a jobbat keresés eddig nem volt meg. de a szenvedély ennek érdekében fokozódott. Hogy is szokták mondani? Szívügye lett *ntedenkinelk, s ez jó. K. i. latoi ak iw« *—* - •» 4 3
