Somogyi Néplap, 1972. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-19 / 15. szám

Üzemi pártbizottság alakult a Kaposvári Állami Gazdaságban A KAPOSVÁRI Állami Gazdaság pártszervezete teg­nap tartotta első pártértekez­letét. Ez a nap két szem­pontból is igen jelentős: egy­részt a pártértekezleten adott számot a csúcsvezetőség a múlt évben végzett munkáról, másrészt pedig tegnap alakí­tották meg az üzemi pártbi­zottságot Felelősségteljes, alkotó vita bontakozott ki a csúcsvezető­ség beszámolóját követően. A számvetés, melyet Kardos Já­nos, a pártszervezet csúcstit­kára tárt a pártértekezlet elé, körültekintő alapossággal, reá­lisan elemezte a végzett mun­kát, őszintén szólt a hibákról, a nagyüzem egészének gond­jairól. Érdemes megjegyezni, hogy az első pártértekezlet éppen akkor tanácskozott, amikor a gazdaság történeté­nek egyik legnehezebb, leg- gondierhesebb időszakát éli. És ha valaha szükség volt a párttagság összefogására, pél­damutatására, céltudatos és egységes cselekvésére, akkor ez most nélkülözhetetlen. A nagyüzem előreláthatóan jelentős veszteséggel zárja a ■múlt évet. Ám hozzá kell azt is tenni, hogy a kiesésnek csak részben oka a múlt év rend­kívül kedvezőtlen időjárása; a nehézségek gyökere messzebb­re nyúlik vissza. A pártérte­kezleten valósághűen — nem eltúlozva és nem lebecsülve —, részletesen vitatták meg a bajok okait, de a fő figyelmet a holnap feladataira koncent­rálták. Több felszólaló Is el­mondta és hangsúlyozta a vi­ta során, hogy a fejlődésért érzett egészséges türelmetlen­ség érthető, ám éppen a ki­alakult helyzet ismeretében az első lépésekre, a kellő alapok megteremtésére kell ügyelni. Nehéz ugyan a gazdaság helyzete — szólt erről Tarr Gyula, a Kaposvári Járási Pártbizottság titkára is —, de koránt sincs ok az elkesere­désre. Megvan az üzemben minden adottság, minden fel­tétel ahhoz, hogy fokozatosan, céltudatosan megbirkózzon a nehézségekkel, és szilárd ala­pokat teremtsen a további len­dületes fejlődéshez. Nemcsak a tények, az elemzések mu­tatják ezt, hanem a tegnapi pártértekezlet légköre is. Szin­te valamennyi felszólaló — és szép számmal mondták ej vé­leményüket —, tett valamilyen javaslatot a nagyüzem ered­ményesebb jövője érdekében. A TARTALMAS, felelősség- teljes tanácskozás után került sor az üzemi pártbizottság megalakítására. A gazdaság hét alapszervezetének hatvan­öt küldötte huszonöt tagú pártbizottságot választott. Az újonnan megválasztott párt- bizottság nyomban megtartot­ta első ülését, és megválasz­totta a héttagú végrehajtó bi­zottságot. A Kaposvári Állami Gazdaság pártbizottságának titkára Kardos János lett. Erenként 840 érát dolgozhatnak a nyugdíjasok Az új nyugdíjfolyósítási remiről Ez év január elsején ha­tályba lépett az öregségi és rokkantsági nyugdíjak új fo­lyósítási rendje. Ismeretes, hogy a múlt év végéig a nyugdijat évi 6000 forintos ke­retösszegig folyósíthatták kor­látozás nélkül. E rendelkezé­sek módosításával most na­gyobb a lehetőség a nyugdí­jasok foglalkoztatására, és ez­által enyhülhet a munkaerő­helyzetben mutatkozó feszült­ség is. Az új szabályozás fi­gyelemmel volt a szociális szempontokra is. 1972. január 1-től a munka- viszonyban álló (kisipari szö­vetkezeti tagként foglalkoz­tatott) öregségi és rokkantsá­gi nyugdíjasokat most nap­tári évenként 810 órát (4 hó­napot! dolgozhatnak nyugdí­juk folyósításának korlátozá­sa nélkül. Az év közben meg­állapított nvugdíjak esetében ez az éves keret természete­sen csökken. rnó'Tn°'dig annyi­szor 70 órává1, nhánv na^táT* k/nan a nyu'Hfi megállapítá­sáig élteit. A keretbe nem­csak azt az időt kell beszá­mítani, amelyre a nyugdíjas munkabért (munkadíjat) ka­pott, hanem a táppénzfolyósí­tás vagy terhességi-gyermek­ágyi segélyezés időtartamát is. A nyugdíjat csak a keret el­éréséig szabad korlátozás nél­kül folyósítani. Arra a hó­napra a nyugdíj már nem jár, amelyikben a foglalkoztatás a keretidőt túllépte, sőt azután a naptári év minden olvan hónapjában szünetel a folyó sí tás, amelyben a nyugdíjast — bármilyen rövid időre is — foglalkoztatják. A ' munkaerő-gazdálkodási gondok igényelték. hogy egyes munkakörökben a 840 óra helyett évi 1260 órás (6 hónapos) foglalkozta­tási keretet engedélyezzenek. Néhány ilven munkakör: alsó és kögdufokú oktatási intéz­ményekben a pedagógus, óvó­nő; az egészségügyi, oktatási, egyéb művelődési és kulturá­lis szolgáltató, gyermek- és. szociális intézményekben a munkás- és kisegítő állo­mánycsoportba tartozó (pl. szak-, betanított és segédmun­kások, hivatalsegéd, portás, dajka (stb.). A folyamatosam üzemelő egészségügyi és szo­ciális Intézményekben az ápolók, csecsemő- és gyermek­gondozónők, vagy a népgazda­ság minden területén a fűtő; az idényszerűen működő üdü­lőkben a gondnok, fizikai munkás stb. Az egészségügyi, gyermek- és szociális intézmények taka­rítói és fűtői munkaköreiben meglevő munkaerőhiány in­dokolta, hogy az itt dolgozó nyugdíjasok korlátozás nélkü1 megkapják nyugdíjukat. Szociális okokra való tekin­tettel korlátozás nélkül sza­bad foglalkoztatni a teljesen vak nyugdíjasokat, és a 709 forintnál kevesebb nyugdíjjá1 ren delkezőket. A nem munkaviszony, ha­nem esvéb jogviszony (pl. megbízás keretében) foglal­koztatott nyugdíjasok az ed­digi évi 6000 forint helyett évi 9000 forintot kereshetnek nyugdíiuk korlátozása nélkül. A folyósítási szabályok mó­dosítása rém vonatkozik a mezőgazdasági torme1Ä"'Tövet- kez°ti járadékosokra, ök to­vábbra is évi 3120 forint ke- rosetig íiöveds>1»mis) kanhat- íák íáradékukat korlátozás "ükül. A nyugdíjasok, illetve mun­káltatók bejelentési és nyil­vántartási kötelezettségét szin­tén módosították. Űj rovato­zás, nyugdíjas nyilvántartó-lap vezetését írták elő. A nyugdí­jasoknak, munkáltatóknak a jövőben értesítést kell külde­niük a folyósító szervnek az engedélyezett keret túllépése­kor. S. Gy. 10 C fok alatt Apró gőzpar/iacsok, kemény északi szél. Ez a poligonüzem Kaposvá­ron. A készülő betonelemek között tíz perc után befagy a tinta a golyós tollba. — Ha ez így megy még há­rom napig, kapitulálunk. Lilára fázott arcú ember, Bodó József mondja ezt. És mosolyog hozzá. Vastag kesz­tyű van a kezén. Fut tovább. A Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat kaposvári poligonüzemében éjjel-nap­pal folyik a termelés. Har­minc lakásra való elem van készen, gondosan sorbarakva, s naponta négy-négy és fél lakásra valót szednek le a formákról. Az üzemben műszakonként tizennégyen dolgoznak. Vala­mennyien a szabadban. A nyersanyagot előmelegítik, mert a beton csak így köt. A munkahelyeket nem lehet me­legíteni. Leállni sem: Kapos­vár lakásairól van szó. Az építőipar csak megfeszített munkával képes megcsinálni mindazt, amit vállalt. — A munkabeosztásunk: ti­zenkét óra szolgálat, huszon­négy szabad. Puf ajkás ember, Fazekas János, csupasz kézzel szereli össze a betonelemek vasvázát. — Csíp már a vas. Az ember keze majdnem hozzáragad. — Hol lehet itt melegedni? — Melegedni? Ott bent... De teljesítménybérben nem sokat melegszik az ember. Napi tizenegy órát kint kell lenni. Eddig sem volt az baj ... most gondoltam már rá, meg kellene beszélni, hogy nyolc óra is elég lesz ebben a hidegben. A vállalatnál minden ember dolgozik: a munkák olyanok, hogy a téli hideg nem akadá­lyozza, csak nehezíti. Kiürül­tek, a raktárak: kiadták a pu­fajkúkat, a meleg bakancso­kat — Fagyszabadság? — kér­dem Major József termelési osztályvezetőtől. — Nincs senki fagyszabad­ságon. Legföljebb csak akkor kell majd kiadni, ha hófúvá­sok lesznek. Ügy számoltuk, hogy az emberek hetven szá­zaléka akkor is dolgozni tud. Ez jó a vállalatnak is, a mun­kásoknak is. A vállalatnak mert szorosak a határidők, az embereknek pedig azért, mert kereshetnek. Egy segédmun­kásnak — ha fagyszabadságon van — négyforintos órabért tudunk fizetni. Szakmunkás­nak pedig hat forintot. Nem sok. A pol igon üzem ben kérdem: — Nem érződik a hideg a fizetésen? — Valamivel kevesebb a tel­jesítmény, de hozzájön az idénypótlék. A 2800—3000 fo­rint megvan. — Mit kapnak a munkások ilyenkor? — Teát. — Mennyit? — Fél litert naponta. — Elég. — Citromos teából?... Elég. Moloveczky István, a poli- gonüzem technikusa: — Hä az üzem rendkívül fontos a vállalat számára. Itt készültek a 330 lakásos sávház elemei. Február végén itt kezdjük meg az újabb 180 la­kásos ház gyártását. Az évi 450—500 lakáshoz elegendő poligont csak úgy lehet meg­csinálni, ha mindenki megte­szi a magáét. A vállalat érzi ezt, s — mondhatom — min­dent megad, ami kell a mun­kához. A lakatosüzem most éppen olyan »házikókat* ké­szített, amelyek alatt akkor is dolgozhatnak majd az embe­rek, ha a szél hordja a havat. Kint az üzemben éppen a kemény északi szél miatt leg alább két-három fokkal hide­gebb van, mint a városban Ebben a csontfagyasztó szél ben nehéz a munka, s még­sem hallottam egyetlen pa­naszos szót sem. A munka éppen úgy megy, mint decemberben, csak nehe­zebb körülmények között. ...Ahogyan minijük A hőskor tele volt derűs epizódokkal. Némelyiken per­sze elszomorodott az ember, de utólag mégis könnyű beszélni róla. Elmondok hát egyet a sok közül. A falu vezetője ünnepi külsőt öltött, odaállt a leterített, virággal díszített asztal mögé, és jelentőségteljesen körül­nézett a tömegen. Aztán elkezdte ünnepi beszédét. Lassan, tagoltan olvasott, meggyőződés nélkül — idegen szöveget. Ügy hívták a papirost akkoriban, hogy sillabusz. Vázlat,, vezérfonal volt ez az ünnepi alkalomra, dehogyis szánták ünnepi beszédnek a szerzők. De így kényelmesebb volt És az előadó egyszer csak döbbenten kapta föl a fejét. Hall­gatósága ugyanis harsány nevetésben tört ki. Azt olvasta — és nem is fogta föl a jelentését —, hogy »-ide helyi példákat tessék behelyettesíteni«. S amikor nagy nehe­zen elcsitultak az emberek, sértődötten tette hozzá: »Jól »3« na! Ez zárójelben volt...« A történet manapság aligha ismétlődik meg. De egy­hangú és unalmas, szenvtelen és érzelem nélküli előadá­sokat, beszédeket napjainkban is gyakran hallhat az em­ber. Ezért foglalkoztat az -amit és ahogyan« gondolatköre. Volt idő, jól emlékszünk rá, amikor igen sok baj volt azzal, amit mondtunk. Politikára, módszerekre gondolok, frázisok tömkelegére — őszinte, igaz szó helyett. És ki-ki tegye szivére a kezét, talán egy kicsit azért is fogadtuk el, azért is »fejlesztettük* tovább az áligazságokat, mert- ha­tott ránk az, ahogyan mondták. Hittünk sok olyan dolog­ban is, amiben nagyon keserves volt hinni... Óriási változás tanúi vagyunk azóta! A ma igazsága kétségbevonhatatlan. Amit mondunk, az úgy van, igaz. Aho­gyan politizálunk, ahogy feltárjuk az átmeneti bajokat, ahogy összefogni igyekszünk, s valamennyit kijavítani mielőbb; ahogy egyre több fórumot teremtünk a közös gon­dolkodásra és eszmecserére a jobb és közösségibb cselek­vés előkészítése céljából — az elveink szerint való. Elis­meréssel fogadják az emberek. Nincs ma már baj azzal amit mondunk. Azzal van baj, ahogyan mondjuk... Nem kételkedem sohasem az unalmasan felolvasó elő­adók meggyőződésében, az idegen — néha talán először látott — szövegek mondanivalójának igazságában. De miért nem akarják jobban elhitetni velem, hogy azok a gondo­latok az övék is, a gyötrődés tőlük sem idegen, a megfon­toltság ugyanúgy jellemző rájuk, mint a megírt előadásra, s a lelkesedés ugyanúgy buzog bennük is, mint mondani­valójukban? Miért nem tudnak hozzátenni valami egyénit önmagukból: szenvedélyt, hitet, apró és jellemző epizódokat saját tapasztalataikból, érdeklődést keltő példákat, ízesítő fűszereket, egyéni előadásmódot. Miért nem adják hozzá előadásukhoz önmagukat? Azt hiszem azért, mert görcs van bennük. Túlzott biz­tonságra törekvés. De hogy lehet görcs, ha a kiváltó okot már régen megszüntettük? Ügy mondják ezt, hogy túlzot­tan és értelmetlenül nagy az önkontroll, amit voltaképpen, senki sem vár el tőlük. Túlzott a tévedéstől való félelem, indokolatlan a görcsös ragaszkodás ötször megrágott szö­vegek szavaihoz. Mit vált ki egy ilyen szenvtelen előadás az emberekből? Azt, hogy kevésbé higgyék, alig fogadják be az igazat, érdektelenné és kívülállóvá váljanak. Kon­taktust teremteni papírba bújva — igen nehéz... V an egy nagyszerű élményem. Kancsal tekintetekre számítva sem tud olyan »önkontroll« kialakulni ben­nem, hogy ne hivatkozzam rá. El kell mondanom, mert talán a legszebben bizonyíthatja mondanivalómat, s mert nemcsak saját élményemről van szó. Ezreknek és tíz­ezreknek, millióknak is emlékezetes volt, tudom. Mindvégig ott Ölhettem a X. kongresszuson. Önök is ugyanúgy tudtak mindenről, mint én, hallhatták a kommu­nisták legfelsőbb fórumának tanácskozását, terveit, határo­zatait. Magunkba szívtunk mindent, a látványt, a légkört és mondanivalót, a módszert és őszinteséget, cselekvésünk alapjait. A legnagyobb élmény mégis az volt számomra, ahogyan Kádár János zárszavában előadta, amit mondani akart. Ugye, emlékeznek rá? Egyszerű volt és töprengő, gondokkal küszködő, mint amilyen a dolgozószobájában le­het. Derűs és vidám, ha éppen a fonákjáról, a humoros oldaláról akart megközelíteni valamit, és megrázó erejű, ha felháborító visszásságokról szólt. Szenvedélyes, közvet­len és erő® akaratú hanghordozásában is. Amit mondott, azok valóságunkból táplálkozó igazságok voltak, ahogyan mondta, attól szánté emelkedni kellett a széken, hogy »gye­rünk már, csináljuk jobban«. És ezt kaptuk tőle a kommu­nista újságíró-aktíván is. A legkeményebb kritikát is úgy mondta el, hogy nem vitatkozni, csak lelkesedni lehetett érte. Különös személyi adottság, varázs ez. De nem akarona eltúlozni sem. Azt hiszem, egyetlen magyarázata van: soha, semmilyen körülmények között sem akar másnak mutat­kozni, mint amilyen. Közvetlenül és egyszerűen beszél, vas­logikával, és talán nem is a tömeghez, hanem hozzám, hoz­zád és őhozzá. Ezt érzem mindig, s ebből a tudatosan vál­lalt »személyi varázsból« kellene valahogy többet közéle­tünkbe plántálni. Egyszerűbben szólva: emberközelséget! Nemcsak intézkedéseinkben, munkánkban, hétköznapi gyöt­rődésünkben az íróasztal vagy a munkapad mögött, hanem, akkor is, amikor szót váltunk az emberekkel. Olyankor is, ha történelmi eseményekre, évfordulókra emlékezünk, akkor is, ha a jelen gondjait vitatjuk, akkor is, ha egy-egy közös­ség munkájának értékeléséhez akarunk indítást adni. Mert higgyék el, hálásak az emberek érte, fogékonyabbak mon­danivalónk iránt. H éha keresetlenebbé (de nem megfontolatlanul), köz­vetlenebbül (de nem leereszkedő stílusban), ha lehet, derűsebben (de nem mindenáron viccelődve), tiszta tekintettel szembenézve velük (és korántsem lekezelve), ön­magunk élményeivel, személyes véleményünkkel is előho­zakodva néha, s így meggyőzőbb erővel kellene közelítenünk egymáshoz akkor is, amikor előadást vagy beszédet tartunk. Nem véletlenül választhatta meg a sorrendet Kölcsey ismert költeményében úgy, hogy -Hass, alkoss, gyarapíts...« S mi jobban akarunk hatni, mint eddig. Több hitet és meg­győződést önteni az emberekbe, hogy eszmében, műveltség­ben, gazdaságban is gyorsabban gyarapodjék a társadalom. Jávori Bél» SOMOGYI RtPLAP ml

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents