Somogyi Néplap, 1971. december (27. évfolyam, 283-307. szám)

1971-12-12 / 292. szám

Az útkeresés befejeződött

Az észak-somogyi tszszövetség munkájáról

Egy szakasz lezárása, a végzett tevékenység értékelése mindig izgalmas feladat. De sokkal inkább az, ha egy induló, egészen új szervezet fennállásának legelső szakaszát teszik mérlegre. A jövő év tavaszán összeül a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának II. kongresszusa, s az előkészületek során a legfontosabb a tsz-szövetségek négyéves munkájának őszinte, kritikus értékelése, elemzése. A fiatal, de céljában, hivatásában rendkívül jelentős szervezet munkájának elbírálása nemcsak azért döntő, hogy mindenki előtt világossá váljék, mit és miért tett a szövetség, hanem azért is, hogy az útkeresés első szakasza után még jobban, hibátlanabbal megfeleljen rendeltetéséinek.

Nem véletlenül kívánkoztak ki a krónikásból ezek a gondolatok, amikor részt vett' az észak-somogyi tsz-szövetség négyéves munkáját értékelő küldöttközgyűlésen. A beszámolót, a tanácskozás egészét áthatotta az a felelősség: állásfoglalásunk ne csak a múltat bírálja, hanem utat mutasson a jövőbe.

Néhány idézet a tanácskozás vitájából:

Szabó Lajos, Teleki: »Szövetkezetünk és a magam nevében mondom, hogy a szövetség első hosszabb szakaszának munkájával elégedettek vagyunk. Vitathatatlan és elismerésre méltó érdeme van ennék a szervezetnek például abban, hogy a rossz adottságú tsz-ek — mint a mienk is — árkiegészítést kapnak. De még többet várunk a szövetségtől! Kérjük, képviselje még következetesebben, még bátrabban parasztságunk érdekeit«

Kellet László, Balatonletle: »Tisztelettel és köszönettel lehet adózni a szövetség apparátusának odaadó munkájáért. Am engedjenek meg egy jelzést: nagy szükségük van a szövetkezeteknek, hogy az ellenőrzésben még határozottabb segítséget kapjanak.«

Országit Zoltán, megyei pártbizottság: -Az útkeresés

időszaka lezárult; a szövetségek döntően segítették a szövetkezeteket abban, hogy gyorsan és zökkenők nélkül eligazodhassanak a gazdaság- irányítás új körülményei között. Ugyanakkor a kétségtelen érdemek mellett szólni kell arról is, hogy van mit javítani a szövetség munkájának szinte valamennyi területén.«

Más és más témában, de ilyen gondolati, tartalmi lényeggel szólt a marcali Las- kai János, a balatonszabadi Valter Imre, a kőröshegyi Bó- dök Lajos — és lehetne sorolni tovább. Tény, hogy az észak-somogyi termelőszövetkezetek szövetsége megalakulása óta, az eltelt négy év során igen sokirányú, és sokrétű, és egyre eredményesebb, aktívabb munkát végzett a szövetkezetek érdekében. Lehetetlen, s ezúttal nem is célunk felsorolni részletesen azt a sokoldalú tevékenységet, melyet az alapító szövetkezetek gazdálkodásának fejlesztéséért, az ott élő emberek életkörülményeinek javításáért tettek. Milliókat mentettek meg a szövetkezeteknek, és forintokkal ki nem fejezhető társadalmi, politikai segítséget adtak nekik.

összességében úgy mondható, hogy a szövetség kiállta a

gyakorlati élet próbáját Am éppen az első sikerek, a munka lendületében tapasztalható hibák köteleznek: lehet és kell még jobban képviselni a szövetkezetek, a tagok és a népgazdaság érdekeit Ahogy ezen az értékelésen, is elhangzott: egyre nagyobb szükség

van arra, hogy a szövetség munkatársai az eddiginél többet és többször keressék meg a szövetkezeteket Esetenként igen hathatós segítséget tudnának nyújtani egy-egy üzem gazdálkodásának, egész tevékenységének komplex elemzésével. S nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy elsődlegesen és joggal azt várják az alapító tsz-ek a szövetségtől, hogy érdekükben — legyen ez gazdasági vagy társadalmi — az eddigieknél még aktívabban, még bátrabban, harcosabban járjon eL

Az észak-somogyi szövetség a tapasztalatok alapján tudja, felelősséggel érzi, milyen nagy feladatok várnak rá a jövőben. Többek között ilyen elgondolásokat olvashatunk a beszámolóban: »...a tsz-ek igényeinek megfelelően szövetségünk fordítson az eddiginél nagyobb figyelmet a tsz-ek együttműködésére, összefogására; a termelés és a tagsági jövedelem kiegyensúlyozott fejlesztésére; tegyen a szövetség többet a demokrácia szélesítéséért, a falusi lakosság éleit- és munkakörülményeinek javításáért...«

Ismertek tehát a további tennivalók, összefogásra, alkotó akaratra van szükség, hogy az útkeresés évei után még hívebben szolgálhassa a szövetség azt a óéit, amelynek érdekében életre hívták.

Vörös Márta

Ä „Kanász**, a „Szőrszálhasogató** meg az üzemi vakság

Megyei mnakavédelmi vetélkedő

Hogy Galgóczi Attila miért a »Szőrszálhasogató« jeligét választotta a Kefe- és Műanyagipari Vállalatról írt dolgozatához az érthető. De miért választotta a »Kanász« fedőnevet Csima Ferenc, a megyei munkavédelmi verseny abszolút győztese?

— Mert »kanász« vagyok. A Kaposvári Állami Gazdaság sántosi sertéstelepét vezetem.

Hát ez a beosztás ugyan eléggé messze esik a kanász foglalkozás hagyományos tartalmától, de nem is ez a lényeg, hanem a dolgosat, melyet a jelige Jakar. A megyei munkavédelmi verseny első feladataként ugyanis a döntőbe kerülő tíz versenyző a legtöbb nőt foglalkoztató vállalatoknál vizsgálta a nők és a fiatalok munkakörülményeit.

— Tudtak-* gyakorta«

szempontból is hasznosítható észrevételeket tenni ezekben a dolgozatokban?

— De mennyire! Bennünket gátol az »üzemi vakság«. Az ember a megszokottat, a mindennapit nem veszi észre. Friss szem kell hozzá — mondta a húskombinát főmérnöke.

Szóval Így kezdődött

A színpad egy televízióstúdióra emlékeztetett. Még a segédkező lányok is ugyanolyan válogatott szépek voltak, mint ahogy az a televízióban szokás. Csakhogy ott a játékvezető nem szólhat a közönséghez, míg itt, egy-egy forduló közben a több száz főnyi nézősereget is megbolygatták valamilyen

delem ügyében. Mert mi is a munkavédelem ?

— A dolgozó testi épségének és egészségének megóvása a munka során keletkező ártalmakkal szemben. *Ez egyike azoknak a meghatározásoknak, melyeket a versenyzőknek szó szerint kellett tudniuk.

Suhajda János, az SZMT munkavédelmi bizottságának vezetője mint »főrendező« elégedetten állapította meg a vetélkedő végén:

— Eddig jórészt az idősebb generáció jelentkezett, és a rutinjára támaszkodott. Most viszont a fiatal nemzedék, az utánpótlás lépett íöL

A játék első fordulójának végén ajándékokkal enyhítetT

évedni emberi dolog —■ az emberiség történetéi akár tévedések történetének is föl lehet fogni. Bízom^ hosszú, tévedésekkel tarkított utat’tett meg az emberiség napjainkig, s ma is képtelen tévedés nélkül élni. Arra viszont képes, hogy olyan gépet hozzon létre és működtessen, amely kizárja a tévedést. Lám, az emberi agy nagysága és kicsinysége: tudunk már gépet csinálni, amelyik nem téved, s helyettesíti az agyat, de nincs és valószínűleg soha nem lesz agyunk, amelyik helyettesíti a gépet

Nem lesz? Ne is legyen. Mert nagy dolog a komputer, a gondolkozó gép. Olyan nagy, hogy mi legtöbben, akik még a régi iskolában nevelkedtünk, s az egyszeregytől maximum az integrálig jutottunk el, föl sem tudjuk fogfei. Így aztán napjaink sajtója — ó, pardon: tömegkommunikáció, mert a sajtónak is bealkonyult a maga egyszerű, régi módján — naponta újabb és újabb, magunkfajta nem komputer- gondolkozású emberek számára kézzelfogható példákkal szolgál. Elmagyarázza: a Volánnál sok százan készítették eddig a számlákat, most viszont egyetlen okos gondolkozó gép néhány kisegítő személlyel elvégzi ezt a munkát S míg. a régi típusú számlázók elég sűrűn tévedték, a gép nem téved. Aztán azt is láthatjuk, hogy az Agrártudományi Egyetemen a hallgatók komputerrel állítják össze a tenyészállatok étrendjét Bizony,, nemcsak az idő múlt már d, ami- kar a falusi gazda a maga őszKomputer

'tönös módján azt viliázott az

állatok elé, amit viliázott Annak is vége van már, hogy az agronómus, illetőleg főállattenyésztő egyetemi tanulmányai alapján maga döntse el, mit egyen a jószág. Most a gép dönt Beletáplálják a biológiát, a gazdaságosságot a raktárkészletet, a szükségletet az anatómiát az állat- egészségügyet és még mit tudom én micsodát s aztán kiadja az eredményt A jószágnak azt kell ennie, amit a gép mond

És így tovább, és így tovább ... A komputer alkalmazása végtelen. Fantasztikus regények már azt taglalják, hogy a jövő évezredben — ami, ha jól meggondoljuk, nincs is olyan messze, hiszen aki most kap szövetkezeti lakást még mindig fizetni fogja az OTP- hitelt — már az egész világ sorsát komputerek irányítják majd Igaz, hogy ezek a regények nem túlságosan vidám képet festenek az emberiség jövőjéről. Ezekben a regényekben ugyan az embereknek mindenük megvan, aminek meg kell lennie, de mégis örömtelenül élnek. Sokáig töprengtem rajta, hogy miért

S aztán, azt hiszem, rájöttem a dolog nyitjára. Az élet ugyanis nem /ez igazi, ha elveszik az embérektől a tévedés jogát és lehetőségét Embernek lenni annyit jelent mint harcolni, küzdeni, győzni. Éppen a mi nemzedékünk élete a legjobb

példa rá, hogy mennyi men- { védésért munkáért, nehézségért kárpótolja az embert az eredmény. Az, amit saját maga ért el, saját barátaival, elvtársaival, kortársaival együtt. S ami feledteti a bukásokat, kudarcokat De hát ha a gép gondolkozik és dönt helyettünk, akkor nemcsak kudarcok és nehézségek nincsenek, hanem győzelmek sem.

Hány ember őrül ma például Magyarországon annak, hogy annak idején aláírta a tsz-be a belépési nyilatkozatot! S hányán vannak közöttük, akik efölött érzett büszkeségüket még azzal is tetézik, hogy ezt az elsők között tették. Vajon, ha komputer végezte volna el helyettük a döntést, ma hogyan éreznének? És egyáltalán: az

emberiség legfontosabb kérdéseiben. dönthet-« a gép, vagy ezek a döntések továbbra is az emberek számára vannak fenntartva? Teljesen világos, hogy a gondolkozó gépek egyáltalán rtetrik szükségtelenné az emberi elmét Sőt! Azt igénylik, hogy az emberek az eddiginél többet és okosabban gondolkozzanak. S nemcsak egyszerűen technikai okokból. Közhely, hogy a gépek akkor döntenék, ha az emberek megfelelő adatokkal látják el őket. A gép elméjének kiinduló pontja, ife- letője tehát az «emberi elme. De «wnéi sokkal fontosabb, hogy bármilyen lényeges azoknak a kérdéseknek a köre, amelyekbe» a laeesgyuteeetósea

fordulhatunk kérdésekké!, illetőleg válaszért, az emberiség és az ember legfontosabb kérdéseire továbbra ás az embereknek ^kell válaszolniuk.

A

z alapkérdés: hogyan

érjük majd eL, hogy minden ember boldogan és békén élhessen a földön. Ezt hiába kérdezzük a géptől. Viszont az emberiség százmilliói már jó ideje tudják a választ, a ahhoz mérten élnek és dolgoznak. Számukra a komputer segédeszköz céljaik eléréséhez. Mások viszont hiába fordulnak a komputerekhez, nem tudják mag a leg- fontasabibakat. Hogy mást se mondjak: a számítástechnikában az Egyesüli Államok veset E tekintetben mi még a kezdet kezdetén tartunk. Mégis előbbre gondodkoasak; saint ott, «hol több a goedol- kozógép. Mert nemcsak és aasas elsősorban a termelést akarjuk megszervezni Hanem az emberi életet, ennék szolgálatába állítva a termelést Szocializmust csak emberek has- hatnak létre, gépek Jó est az agyunkba vésni Mert igaz ugyan, hogy a gép sok tekintetbe» éEtfietesebb, mint az emberi agy, de nem helyettesíti a gondolatat Ezért van, hogy a gépek sok mindenről dönthetnek ugyan, de nekünk kell döntenünk abban, hogy «ruhen..

Határ

derűs fieJadatfcat Biaony jól jött egy kis oldódás, a íel- ielcsattanó nevetés, mert a versenyzőket ugyancsak próbára tették a kérdések. Előfordult, bogy a játékvezető érdeklődésére: nem ad pontot a zsűri? — a zsűri lágyszívű elnöke így felélt: De igen, nulla pontot adunk.

Igaz, a nulla pontra a legritkábban került aor, mert a versenyzők alaposan felkészültek. Az utolsó fordulóban kát játéka* maradt a »ringta*«. A közönség, egyrészt ■«leérteiméi, Másrészt étáik érdeklődését hiaonyftocta, «sóikor egy ízben szeanbeszáSlt a zsűri ítéletével. És talán ez a legnagyobb érdeme ennek a vetélkedőnek. Sok embert

ték a kieső versenyzők bánatál

■— Ezt a legjobb nős. versenyzőknek küldi a Volán IS. sz. Vállalat igazgatója — közölte a játékvezető, miközben átnyújtott egy mok.kás- készLetet

A vetélkedő érdeme, hogy a munkavédelem mellett két fontos- társadalompolitikai kérdésre, a nők és az ifjúság munkakörülményeinek javítására is felhívta a részvevők figyelmét

A Lstinca Művelődési Központ folyosóján mnkavédel- mi kiállítás várta a játék szünetében kitódulé közönségeit. A zsűri és a részvevők egy hangú lag megállapították: az eddigiek közül ez volt a legszínvonalasabb ver* sengés.

K. Za.

•0X007! MÉPIA! SWEL áaosssieer

Kelé;