Somogyi Néplap, 1971. december (27. évfolyam, 283-307. szám)

1971-12-12 / 292. szám

a világpolitikában Jitazsákok aladzsMahalcn Az Indiába látogató akár­mennyire is szűkében volt az Időnek, egy programszem- pontot nem mulaszthatott el: az agrai Tadzs Mahal meg­látogatását. A hét elején azon­ban juta-zsákokkal fedték el • márványt, s elrendelték a teljes elsötétítést. Az elővigyá­zatosság nem volt hiábavaló, a pakisztáni légierő addig há­rom támadást intézett Ágra el­len. India és Pakisztán háborúja második hetébe lépett, s ma már nagyjából hiteles képet tudunk adni a hadihelyzetről. Kelet-Pakisztánban az indiai csapatok igen gyorsan nyo­mulnak előre, szemmelláthafcó céljuk Daccának, a főváros­nak bevétele. A bengál lakos­ság mindenütt felszabadító­ként köszönti az indiaiakat, akik együtt működnek a Mukti Bahini-vel, a hatvanezerre be­csült gerillasereggel. Máris megkezdődött a menekültek visszaáramlása s a kedvező hangulatot tovább fokozta az indiai döntés, amellyel elismer­ték a független Bangla Desh kormányát. Nyugat-Pakisztán oldalán, főként északon Kashmir és Jammu térségében, az indiai csapatok kényszerültek bizo­nyos visszavonulásra. Ezért kísérte különleges fi­gyelem a világszervezet pró­bálkozásait De az ENSZ ez­úttal nem állt feladata ma­gaslatán. A Biztonsági Tanács­ban játszódott le az első for­duló, ahol már élesen kirajzo­lódhattak az ellentétek. Az amerikaiak »abszolút semle- iíességet« hirdettek, és a bé­kebíró tógáját öltötték fel, tűzszünetet követelve. Csak­hogy a »semlegességet« Pa­kisztán javára tanúsították, könnyedén eltekintettek ugyanis a válság okainak fel­tárásától, a tízmillió menekült ügyétől. A kínaiak viszont nyíltan Pakisztánt pártolják, és mégis elfogadhatónak talál­flZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA tietfö: Koszigin norvégiai meg­beszélései. Rendkívüli Állapot Dél- Koreában. Kedd: Tanácskozik a lengyel pártkongresszus; Leon y id Brezsnyev és Kádár János elvtárs felszólalása. A Biztonsági Tanács után az ENSZ közgyűlés tár­gyalja az indiai—pakisz­táni viszályt. Szerda: Losonczl Pál a Kongói . Népi Köztársaságba érke­zik. A NATO miniszteri taná­csának ülésszaka Brüsszel­ben. Csütörtök: Az; olasz elnökválasztás startja. Péntek: A közelkeleü vita az ENSZ közgyűlésében. Willi Stopii levele Schütz nyugat-berlini polgármes­terhez. Szombat: Súlyos harcok íavüa és Pakisztán között. Kambodzsában is fokozó­dik a küzdelem. Parafálták az NDK—NSZK, illetve NDK—Nyugat-Ber- lin közötti megállapodást. ták az amerikai tervet. így te­hát amerikai—kínai összjáték alakulhatott ki. A BT ülés eredménytelensé­ge után a közgyűlés elé vitték a viszályt, amely nyolcórás, non­stop vita után elfogadta a Washington és Peking által Is támogatott argentin javaslatot. Közben a Fehér Házat olyan heves bírálatok érték, hogy Washingtonban némileg visszakoztak. Már nem nevezik »agresszornak« Indiát. Peking annál hevesebb, jóllehet a pontos cselekvési szándékokat nem ismerjük. v s.- x. . Hadijelentések érkeznek úgyszintén a másik ázsiai frontról, az indokínai félszi­getről: elsősorban Kambod­zsából. A szabadságharcos erők a főváros, Phnom Penh előtt állnak — Lón Nol rezsim csa­patai, a saigoni erők behato­lása ellenére is, fejveszetten menekültek. A Niron-doktrina nehezen szuperál, s a válasz­tási év közeleg... Mozgalmas hete volt Euró­pának is. Varsóban, a lengyel oroblémák áttekintés* mellett — fontos külpolitikai jellegű nyilatkozatok is elhangzottak. A belga fővárosban, a kulisz- szák mögött, kiéleződött a vi­ta. Egyes NATO országok lé­nyegében helyeslik a megbe­szélések azonnali megkezdését, mások viszont fékezni igyekez­nek. Nyíltan nem vetik el az európai biztonságot, de új fel­tételeket próbálnak szabni, így előzetes eszmecsere folytatását a kölcsönös haderőcsökkentés­ről. Hogy mennyire nem egy­szerű még mindigaz előrelé­pés kontinensünkön, arra pél­da lehetett a parafálási her- ce-h'urca. A nyugat-berlini ve­zetés makacskodása miatt a héten napról-napra húzódott a már elkészített és aláírásra kész egyezmények lezárása, míg végül meg tudtak álla­podni a dátumban. S a heti körkép teljességé­hez még néhány jelentős cím­szó: Losonczi Pál Guineában és Kongóban, Fehér Lajos Tanzániában tárgyalt; Castro Peru és Ecuador érintésével tért haza Chiléből Kubába, sót Panamába is meghívták; Rómában szorgalmasan vok­soltak az elnökválasztók. Az ENSZ közgyűlésében pedig, ha az indiai szubkontinens vál­sága háttérbe is szorította, megkezdődött a közel-keleti vita. A másik krízis árnyéká­ban ugyan a vártnál kisebb visszhangot kapott, de a kö­zel-keleti helyzet változatlanul robbanásveszélyes. Réti Ervin farafáltál a két német állam és Nyugat-Berlin közti egyezményeket (Folytatás a 2. oldalon.) mében az NSZK és Nyugat­Berlin közötti tranzitforgalom­ban az NDK felségterületére belépő személyek a szükséges vízumot közvetlenül az NDK határainál kapják meg. Cso­portos utazásoknál az összes résztvevők részére elegendő egy engedély. A teherforgal­mat általában leplombált gép­kocsikkal bonyolítják le. A személyforgalomban az ellen­őrzés a személyazonosság megállapítására szorítkozik. Az egyezmény kimondja, hogy visszaélések gyanúja esetén az NDK hatóságainak joguk van szigorúbb ellenőrzésre is. Ha visszaélés történik, a tettesre pénzbüntetést róhatnak ki, de komolyabb esetben őrizetbe is vehetik. Az őrízetbevételről az NDK hatóságai a lehető legha­marabb tájékoztatják az NSZK hatóságait. Mindenfajta vitás kérdés rendezésére a két fél közös bi­zottságot alakít, amelynek ve­zetője a két közlekedésügyi miniszter egy-egy megbízottja. Ha a bizottság nem tud meg­egyezni, az ügyet a két kor­mány elé terjesztik. Úthasználati dij, útjavítási költségek és vízumkiadás fe­jében az NSZK kormánya évi 234.9 millió márka pausálé- összeget fizet a Német Demok­ratikus Köztársaságnak. A két fél 1975 első felében felülvizs­gálja a fizetendő pausálé nagyságát. Barzel Moszkvában Chilei rokonszenytünlelések Péntek este mintegy 25 000 fiatal vonult végig a chilei tőváros, Santiago utcáin a fasizmus és a reakció erői­nek szétverését követelve. A megmozdulás — írja a Reuter — az első volt abban a sor­ban, amelyet a baloldali, de­mokratikus erők szerveznek a jobboldali felforgató ele­mek közelmúltban lezajlott akcióival szemben. Allende elnök felszólítására december 16-án kerül sor a legnagyobb tüntetésre, amelyet a santia­gói stadionban nagygyűlés tetéz be. Mintegy háromszáz- ezer emberre számítanak ezen a megmozduláson. A Balaton déli oldalán, partközeiben, Harkányban, Aba- Ugeten, Orfűn, Baranya megye és az ország bármelyik területén lévő ingatlanok, üdülők, telkek eladását jelentse be irodánkban a nyilvántartott vevőink részére A VÁSÁROLT INGATLAN FORGALMI ÉRTEKÉNEK MEGALLAPITASAT, AZ ADÁS­VÉTELI SZERZŐDÉSKÖTÉST, A TELEKKÖNYVI ATlRAST IS ELVÉGEZZÜK ÜGYFELEINK ÍRÁSBELI MEGBÍZÁSA ALAPJAN. Üdülőtelek céljára alkalmas Ingatlanokat »áalinlniti Minőségi és egyéb 1» késes érék tg kősvottttlnk ELADÁSI SS VEDELI SZÁNDÉKÁT JELENTSE Btt» KNKOZ. PBCS, Tímár a. k 06141« Pakisztán: Egy tragédia gyökéréi (1114 A kasmírt Időzített bomba Reiner Barzel, a nyugatnémet ellenzéki kereszténydemokrata párt elnöke Moszkvába érkezett, hogy tájékozódó tárgyalá­sokat folytasson szovjet politikusokkal. Képünkön: A. Si- tyikov (balról a második) a szovjet parlamenti bizottság elnöke a Kremlben fogadja Barzelt (baloldalon). Nixon teljhatalmat kapott Az amerikai képviselőház pénteken óriási többséggel jóváhagyta azt a törvényter­vezetet, amely 1973. április 30-ig teljhatalmat biztosít Nixon elnöknek az árak és bérek feletti ellenőrzésre. A jelenlegi felhatalmazás Nixon GYAKORLATTAL Eb megfelelő KÉPESÍTÉSSEL rendelkező pénzügyi előadói azonnal felveszünk Kapóméról Építőipari Kisipari Tormelőszövetkemé KAPOSMÉRÖ (1144« elnök augusztus 15-én meg­hirdetett gazdasági program­jának folytatását teszi lehe­tővé. E program keretében került sor a 90 napos bér­es árbefagyasztásra is. Ugyancsak pénteken Nixon elnök aláírta azt a képviselő­ház által csütörtökön jóváha­gyott pénzügyi törvényt, amely a következő három év­re 15,8 .milliárd dollárral csökkenti a nagy ipari ma­gánvállalatok adóit. Az első vérözön Mielőtt még megtörtént volna a nagy szakítás, a Kongresszus és a Mohamedán Liga vezetői 1945-ben még egy utolsó kísérletet tettek az egységes állam megszervezé­sére: A két szervezet között elvi megállapodás jött létre, amely szerint egyenlőség! ala­pon — ideiglenes Nemzeti Kormányt alakítanak. A kor­mányban 40—40 százalékban részesedett volna a Kongresz- szus és a Liga, 20 százalék­ban pedig a többi politikai csoport képviselői. A mesterségesen szí­tott vallásközösségi gyűlöletre és a két nagy szervezet ko­rábbi elidegenedésére gon­dolva — ez a megállapodás igen jelentős volt. Mintha a nagy szakadás küszöbén fel­lobbant volna Gandhiban és Dzsinnahban a felelősségérzet. Ügy tűnt, van még lehetőség olyan indiai állam létrehozá­sára, amelyben (feltehetően föderatív vagy más alapon) biztosítják a hindu és moha­medán területek együttélését. Ezt az utolsó lehetőségiét is Londonban taposták el. A gyarmatügyi minisztérium ta­pasztalt intrikusai mindössze egy apró változtatást eszkö­zöltek a tervezeten, amelyet a két párt, a tábornokiból lett alkirály, Lord Wawell elé terjesztett. A megegyezésben szereplő Kongresszus-Liga paritást Londonban »hindu— mohamedán paritás« kifeje­zéssel helyettesítették. Ez szétlőtte az egész megegyezést. A Kongresszusban például számos mohamedán politikus is tevékenykedett. Ezek elől elzárták az új kormányba va­ló belépés lehetőségét — ha csak ott nem hagyják a Kongresszust és nem csatla­koznak a Ligához. Ilyen előzmények után szü­letett meg 1947. agusiztús 15-én a hajdani brit gyarmat terü­letén India és Pakisztán. A pakisztáni állam nyugati ré­sze Pandzsáb nyugati feléből, a hajdani Északnyugati Ha­tártartományból Szind tarto­mányból és Beludzsisztánból állott. Az ettől több mint két­ezer kilométernyire lévő rész magva a felosztott Bengál tar­tomány keleti fele, valamint Asszam tartomány egy kerü­lete volt. Az új pakisztáni ál­lam már a felosztás pillana­tában a földkerekség legna­gyobb mohamedán országa volt: 70 millió lakossal. A kettéosztás gyötrel­mes operációt jelentett, ame­lyet a városok és falvak ezrei­ben kellett végrehajtaná. A kettéosztás első eredménye ilymódon egy szinte mindent elárasztó vérfürdő volt, amelynek emléke mindmáig mérgezi India és Pakisztán vi­szonyát! A vérengzés a kettéosztott Pandzsáb területén robbant ki. A Pakisztánhoz csatolt részen mohamedán tömegek megro­hanták a sókh vallási közösség templomait, és a hívők százait pusztították eL A határ kele­ti részén, Indiai területen nem késett a bosszú. Naponta ször­nyű mészárlások követték egymást. Közben a menekül­tek áradata özönlött mindkét irányban. Tízmillió ember lép­te át a határokat, a halálos áldozatok száma pedig elérte az egymilliót 4 KAPOSVÁRI HÚSKOMBINÁT t DB D 450/M TÍPUSÉ nyerges termosz­gépkocsit ad el üzemképes Állapotban. ÉRDEKLŐDNI LEHET) Késmárki József osztályvezetőn«! (359757) A vallási ellentétek felszítá­sa, a reakciós fanatizmus táp­talajának megteremtése jnel- lett a felosztás két, mindmáig ható »politikai pokolgépet« helyezett el India és Pakisz­tán kapcsolatának egyébként is törékeny szerkezete alá.. Ezek közül,a legfontosabb­nak Kasmír bizonyult, amely az utóbbi negyedszázadban már kétszer vált Pakisztán— indiai háború okozójává és ma is a két hadsereg fegyveres szembenállásának színhelye! Kasmír négymillió lakosú tartomány volt, amely déli ré­szén Pakisztánnal, Keleten a Kínai Népköztársaság részét alkotó és ahhoz a későbbiek­ben csatlakozó Tiibettel, Észa­kon Sinkiang nevű tartomá­nyával volt határos. Emellett az északi határ egy szakaszán Kasmírt csak Afganisztán te­rületének egy 20—50 kilométer széles csíkja választotta el a SzovjetuniótóL Kasmír ilymódon ugyan­csak ideális stratégiai támasz­pontot jelentett, de ezen túl­menően volt még egy tulaj­donsága is, amely minden intrika és manőver számára is rendkívül alkalmassá tette. Nevezetesen az, hogy a lakos­ság háromnegyed része moha­medán volt, negyed része hin­du — az uralkodó pedig egy reakciós hindu maharadzsa. Október 24-én Pakisztán te­rületéről »törzsi hadsereg« nyomult be Kasmírba és gyor­san közeledett a főváros felé. Mountbatten, India főkor­mányzója úgy határozott, hogy hajlandó »megmenteni« Kas­mírt a pakisztáni inváziótól, ha előzőleg a maharadzsa hi­vatalosan bejelenti a tarto­mány csatlakozását Indiához. A rémült uralkodó nyomban aláírta a csatlakozást. (Hang­súlyozni kell, hogy ez a.csat­lakozás — függetlenül az an­gol szándékoktól — alkot­mányjogilag és , nemzetközi jogilag támadhatatlan, miután az 1947-es rendezés elvei alap­ján áll.) Az angolok célja azonban nem az volt, hogy Kasmírt a maharadzsa döntése alapján a maga egészében Indiának jut­tassák! Sokkal inkább azt tartották feladatuknak, hogy állandó tűzfészkeket hozzanak létre Pakisztán és India kö­zött. Így aztán Mountbatten elindította ugyan az indiai csapatokat a pakisztáni betö­rés visszaverésére — de az an­gol tisztek utasítást kaptak, hogy az előnyomulást egy meghatározott vohalon állít­sák meg. Ez a vonal később a Bizton­sági Tanács 1949-es határoza­ta alapján fegyverszüneti vo­nallá vált India és Pakisztán között. A fegyverszüneti vo­nal Indiának juttatta Kasimir terüleletének kétharmadát és a lakosságnak negyedét. Mind­máig ez a vonal alkotja ín- dia és Pakisztán tényleges fia- tárát ezen a területen. Létrejött tehát a két hatal­mas ország között a »nyuga­ti front«; az a terület, ahol minden általános politikai fe­szültség esetén nyomban fel­bukkan a fegyveres konfliktus) veszélye. (így történt ez 1965- ben, amikor pusztító háború robbant ki Iindia és Pakisz­tán között a kasmiri fronton. Emlékezetes, hogy ezt a há­borút csak a Szovjetunió po­litikai közvetítő tevékenysége nyomán tudta megszüntetni a taskenti konferencia.) Kasmír, ez a »beépített po­litikai pokolgép« a jelenjegi válságban is a konfliktus egyik góca — noha több mint kétezer kilométernyire van a tényleges válságközponttól, Kelet-Pakisztántól. Gömöli Endre (Következik: A két szárny) 1 SOMOGYI RtPLif BaomlMá MM

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents