Somogyi Néplap, 1971. december (27. évfolyam, 283-307. szám)

1971-12-10 / 291. szám

Ahol fehérben gyászolnak*. Az Ormánság »Áldott zóna! néztem váltig Ereszkedik a határig Tovább futna, de a Dráva Kanyarogva útját állja.« Í gy ír az Ormánságról Bárd Miklós 1898-ban, amikor egy csodálatos nyári délután a siklósi várból széttekintett. Mit is kell tudni röviden az Ormánságról? Baranya megye délnyugati sarkában fekszik a Dráva bal partján elterülő ligeterdőkkel és berkekkel tarkított rónaság. Északi széle a Villányi-hegj' déli lejtőjéig húzódik. Határai Gyöngyfa, Drávaszabölcs, Drá­vátok, Ipacsfa településeknél jelölhető meg. Látszólagos egy­öntetűsége ellenére is igen változatos vidék. Alig, hogy elhagyjuk az egyik falut, máris a másik falu tornya integet hí- vogatólag felénk. Az öreg fák­kal szegélyezett utakat járva önkéntelenül is az Ormánság messze földön híres betyárai, Séta Pista és Patkó jutnak az eszünkbe, akikről még ma is sok történet él az ormánsági nép ajkán, sőt a népköltészet is megörökítette emléküket. A magasabb ormokról szét­tekintve helyenként élővillan a Dráva keskeny ezüst szalag­ja. A látóhatárt északon a Mecsek és a Villányi-hegy délről a Papük, vagy népies nevén a »Fekete-högy« zárja le. Az Ormánság névének ere­dete vitatott. Révai, valamint Bodonyl szerint az Ormán­ság neve a török ormán, or­mán (erdő) szóból származik. Mások szerint, amit inkább elfogadhatónak lehet tekinte­ni, az alacsony fekvésű, vize­nyős területből földkúpok, or­mok, ormányok emelkedtek ki, és erről kapta a terület a nevét. A kiemelkedett or­mok tetejére épültek az or­mánsági települések, ahol az árvíz és a belvíz veszélyétől kevésbé kellett félnie a la­kosságnak. Az Ormánság néprajzi fo­galom is. Baksai így határoz­za meg az Ormánságot: a Siklóstól Szigetvárig húzódó Dráva menti síkság mintegy 40—45 falut foglal magába, ahol a nép fehérben jár, il­letve fehérben gyászol. Bodo- nyi Nándor így ír: »Az Or­mánságnak nincs természe­tes határa, addig terjed, amed­dig a bikla hossza ér.« (A bikla az ormánsági népvise­let jellegzetes darabja, fehér vászon felsőszoknya.) Az ormánsági táj kialakí­tásában közrejátszó földrajzi folyamatokat legjobban a har­madkortól lehet követni. (A harmadkortól napjainkig kb* 60 millió év telt el.) A harmadkori kéregmozgá­sok idején Magyarország fel­színi képe egészen átalakult. Ekkor kezdett felgyűrődni az Alpok, a Kárpátok és a Di- nári-hegység koszorúja. A Kárpát-medence belsejében az ún. Pannon-tengerT talál­juk, amely összeköttetésben állt a mai Földközi-tenger medencéjével. Az egyre job­ban emelkedő hegységkeret, valamint a belső területek fokozódó süllyedése oda veze­tett, hogy a Parfnon-tsnge. el­vesztette kapcsolatát a r öld- közi-tengerrel, és hosszú év­milliók során a beleömlő fo­lyók teljes egészében- féltöi- tötték. A visszamaradt pan­non üledékeken különféle mi­nőségű termőtalajok alakultak ki. Az Ormánság alacsony tengerszint feletti magassága területére a Dráva vize is gyakran termékeny 'szapoi teregetett szét. így alakult az Ormánság eléggé jó minősé­gű öntéstalaja. Az Ormánság területének 60—70 százalékát vahuia er­dő borította, az erdő nagyobb méretű kiirtása az állatte­nyésztésre Való áttérés idején indult meg: A török hódolt­ság idején is igen sok erdőt kiirtottak. M a az Ormánság terü­lete parkos-ligetes táj, helyenként egv-két magányos tölgyfa őrzi a haj­dani nagy kiterjedésű tölgy­erdők emlékét. A vidék kedvező földrajzi adottságai (legeltetés-e alkal­mas terület, halban bővelke­dő folyók) nagyon régen von­zották a letelepedni kívánó embereket. Már megtaláljuk a neolit (csiszolt kőkorszak) embereinek a nyomát. Csá- nyoszró község környékén a bronz- és a korai vaskor em­berének hagyatékára bukkan­tak. A rómaiak is jártak az Ormánság területén, ennek bizonyítékául szolgál a Sellye határából előkerült 209 db pénzérem. Ugyancsak a sellyei feltárt XI. sz.-beli temető ar­ról tanúskodik, hogy honfog­laló őseink is felkeresték az Ormánság területét. Baranyát Botond törzse szállta meg, az első települé­sek a mai napig is fennma­radtak. Nagy csapás érte az Or­mánsági területét a török félhold feltűnésével. Az eszé­ki átkelőhely elfoglalásával Baranya megye területe a török kezére került. 1532-ben első Szulejmán útja is az Ormánság területén vezetett át, sőt július 20-án Sei je (Sellye) várát is elfoglalták a törökök. A lakosság az ál­landó zaklatás elől a mocsa­ras lápok közé menekült, A török kiűzése után (1689) újból megindult a fejlődés. Az 1720-as népösszeírás sze­rint 297 jobbágy és 82 zsel­lér élt az Ormánság 42 köz­ségében. 1787-re ez a szám 13 ezerre ugrott. A további fej­lődés menetét az 1848-as szar badságharc, az 1918—21 kö­zötti szerb megszállás, vala­mint a második világháború megzavarta. Az Ormánság 1944 no­vember végén szabadult fel. Mint már említettem, az Ormánság néprajzi egység. Megvan a maga népviselete,’ művészete, ősi népszokása és nyelvjárása. Népviseletükben a fehér szín dominál, sajátos fehér szoknyában — ahogy itt nevezik, biklában — járnak a népviseletbe öltözött nők, ma már csak az idősebbek. Az asszonyok főkötőt viseltek, a lányok hajdonfővel jártak. A főkötőt a kontyon viselték. A menyecskék égőpiros sza­laggal ékesítették főkötőjüket. A nők lábbelije a csatos bocskor volt, ezt télen az ol­dalt vasalt, hegyes orrú csiz­ma váltotta fel. A férfiak népviselete jóval egyszerűbb. Nyáron széles fe­hér gatyát, szűkszárú inget és fekete posztómellényt viseltek, a gatya fölött pedig kötényt hordtak. Télen kis ködmönt, szűrt vagy vastag- posztókabá­tot öltöttek magukra. A szűrkabátct a sellyei és vajszlói szűrszabók készítették ás árusították. A népviselet alapja főleg a fejlett háziiparban gyökere­zett. A népviselettel sajnos ma már ritkán találkozunk, az ormánsági nép is a minden­kori divat szerint igyekszik öltözködni. A z ormánsági nép igen dalosajkú. A népkölté­szetnek értékes leletei­re bukkanhatunk, siratókölté­szet, betyár- és pásztorélet dalai mind-mind megtalálha­tók. Nagyon szereti az itt élő nép a formaságokat. A böl­csőtől a koporsóig igen sok népszokáson és babonás szer­tartáson megy keresztül az ember. Nyelvjárására jellemző az őzés. Az Ormánság ma az or­szág egyik néprajzi gyöngy­szeme, tárgyi és szellemi nép­rajza féltve őrzött drága kin­csünk. Reméljük, hogy a ké­sei utódok is ismerni fogják. Dr. Góbi János Tárgyalási napon, délelőtt / A bejáratnál megtor­panok egy pillanatra. Hol kezdjem? A földszint a járás­bíróságé, á folyosón örökösen jönnek-mennek, dohányoz­nak, ablakmélyedésekbe hú­zódva várakoznak. Mintha ki­lopakodna a tárgyalótermek­ből az alakuló perek hangula­ta: az ember nem tudja, mit várhat a következő pillanat­ban. Az emeleten a Megyei Bí­róság tárgyal. Jobbára felleb­bezések sorsáról döntenek. Már tudni, mit követett el a vádlott, az iratok azt is el­árulják, milyen büntetést ka­pott a járásbíróságtól. Más itt a hangulat, más az izgalom is. Az utolsó pillanatig vibrál a remény: talán nem kell le­ülni a büntetést, talán levesz­nek belőle valamit. Az elítélt itt tud igatón elkeseredni. Az első fokú tárgyalás után még nyugtathatta magát: majd a Megyei Bíróság'... Lássuk hál Az első tárgya­ló ajtaján cédula, a vádlott neve előtt »fk«, azaz fiatalko­rú. Az ügyész mellé ülök, elém csúsztatja a vádiratot. Tucatügy, munkahelyi lopás. A kislány faluról került a vá­rosba, albérletben lakik. Meg­tetszettek a szép holmik, a táskájába gyűrt néhány puló­vert, egyebeket. Az édesanya a sarokban sirdogál. Rajta a kabátja, várja, mikor mehet el. Szeméből kétségbeesés: »Nem erre neveltük, kérem, megkapott mindent, amire tel­lett.« Még nem érti, hogy más­ról van szó. Még mindig azt hiszi, hogy ő követett el hi­bát. A lány arcán dac feszül, foghegyről válaszolgat. Pedig nem így érez. A következő terem. Őszülő férfi a vádlottak padján, a tárgyaló tele az ismerőseivel. A bíró a szakértőt hallgatja. »A boncolás egyértelműen megállapította, hogy a halált a baleset során elszenvedett sérülések okozták.« A férfi jól tudja ezt, százszor hallotta már. De a szavak most is fájdalmasan zuhannak rá. Egy ember éle­te, egy özvegy, két árván ma­radt gyerek. Mondták, na­gyon megviselte a szerencsét­lenség, gyötri a lelkiismeret- furdajás. Szóltak is az érdeké­ben: ha nem okvetlenül fon­tos, ne írjak róla. Szeretné megtartani a munkahelye, se­gíteni, hogy újból ember le­gyen. De hát nem szabad el­hallgatni, az embereknek tudniuk kell a tragédiáról, a vádlottéról is. Hátha észre té­rít a szerencsétlenség egy ré­szeges sofőrt, egy vadmoto­rost, vagy egy könnyelműskö- dő biciklist. Nem igaz, hogy nem marad hatása egy ilyen esetnek. A folyosó végén éppen csak belesek az ajtó hasadékán, polgári pert jelez a kiírás Hárman ülnek a vádlottak padján, egyszerre akarnak be­szélni. Négyszáz forintért fo­lyik a csetepaté, fél év ótá ennyi pénz miatt nem hagy­nak nyugtot egymásnak. Ked­vem lenne odaszólni, üljenek be negyedórára a halálos bal­eset tárgyalására. Talgn el­szégyellnék magukat.' Talán vennék a kalapjukat. Egy gyermekelhelyezési per következik. A szülők törvé­nyesen elváltak, a csöppség az anyákéi maradt. Az apa fur­csa dolgokat hallott volt fele­ségéről. A bírósághoz fordult, vegyék el az asszonytól a kis­lányt. , / Lehetetlenül kínos helyzet, most hallgatják ki az asszony egyik szeretőjét. Az asszony bizonygatta, hogy a fiatalem­ber udvarol neki és elveszi. A fiatalember szemlesütve ké­széi : szájából könyörtelenül buknak ki a szavak. »Kétszer voltam nála, mind a kétszer a bőrgyógyászaton kötöttem ki. Eszem ágában sincs elvenni ezt a nőt,« Nem hallgatom to­vább, benyitok a bíró szobá­jába., A kislány, akinek a sor­sáról a szomszéd teremben döntenek, a fotel előtt térdel, és egy képes újságot lapozgat. Fölugrik, mutatja az újságot: »■Táncol a bohóc, a kezében egy karika van!« Megsimoga­tom a haját, aztán egy aktát veszek a kezembe. Elémáll, félrehajtja az iratokat. »Tu­dok ám rajzolni!« Kitépek egy lapot a noteszemből. Két perc múlva nyújtja a művet: kis­lány sétál az utcán. Anyával, apával Elég volt. Moziba kellene menni, de nagyan-nagyon vi­dám legyen az a film. Pintér Dezső Új termék a pácolt hal A Debreceni Konzervgyár új terméke a pácolt hal, melyből 200 mázsa készül az év hátralévő részében. A Szovjetunió­ból érkező halat a feldolgozás és konzerválás után a HAL­ÉRT értékesíti. A % „egy-ssobrok“ országában i. De ión partvidék csak Itt lé­tezik, s e turistaszegénység furcsa-szomorú állapot. Pedig a part szinte minden négy­zetméteren kiválóan alkalmas fürdésre, s a török strandok — ellentétben a szíriaiakkal és libanoniakkal — ott-tartózko- dásom több mint egy hete alatt szinte teljesen mozdulat­lanok, hullámmentesek voltak. A természeti szépségek sem tudták azonban figyelmünket elvonni arról, hogy itt minden a múltat idézi. Múltkeresésünket a legdé­libb ión város, Halikamasz- szosz, Hérodotosz szülővárosa megtekintésével kezdtük. Az egyiptomi fáraók leghíresebb zsoldosai kerültek ki e vidék­ről, Kariából. Az ország 'ha­talmas királyának, Mauzo- leomnak olyan összehasonlít­hatatlanul szép és nagy sír­emléket emeltetett az i. e. IV. században nővére és hitvese, Artemisz, melyet a világ hét csodája egyikének tartottak az ókorban/ A síremlék máig megőrizte a nagy és szeretett királynak, ha testét nem is, de nevét mindenesetre. A sötét középkor azonban keveset tö­rődött a remekművel, s kövei­ből építették a XV—XVI. szá­zadban a mai város (Bodrum) felett uralkodó Szent Péter várat és erődöt. Mintegy 100 km-re Hérodo­tosz szülővárosától találjuk — Athén után — a görög vi­lág 1. ^hatalmasabb városát, legjelentősebb szellemi és ke­reskedelmi központját, Milé- toszt, annyi nagy görög tu­dósnak szülővárosát. Maga a város egy hatalmas hegyek koszorúzta síkság déli részén emelkedő halom tetején épült. Ión lakói az 1. e. XI. század­ban vándoroltak ide, s 2—300 év alatt olyan civilizációt hoztak létre, amely Thalészt, a híres matematikust és filo­zófust, Anaximandroszt és Anaximenész filozófusokat, az első prózaírót, Kadmoszt és Hekataioszt, az első görög földrajztudóst és történészt adta az emberiségnek. A kö­zépkori barbárság, amit tu­dott, itt is elpusztított, talán így -akarta megbosszulni tu­dósainak, filozófusainak mate­rializmusát. Csak az i. u. II —III. században épült, 2500 nézőt befogadó színház ma­radt csaknem ép, de ez ön­magában is megér egy láto­gatást. A szomszédvár, Epheszosz, az Égei-tenger partján épült, egyike volt a leghatalmasabb ión városoknak. Lehetetlen leírni azokat a romjaiban is nagyszerű emlékeket, ame­lyeket itt találunk. A régi város- bejáratánál találjuk balra a gymna-ziont, mellette Néró stadionját, jobboldalt »Arkadianéát«, a márvánnyal kövezett és ószlopokkal öve­zett széles »Árkádiát«, azután a több mint 25 ezer nézőt befogadó nagy Artémisz szín­házat. A Márvány utca egyik oldalán emelkedik a romjai­ban is felejthetetlen Celszusz könyvtár és a hellenisztikus kori Agora. Hadrianusz csá­szár temploma, a Traianusz- kút és megannyi más látni­való hirdeti még a nagyszerű múltat. / A korokat idéző romok sora ezzel még nem ér véget Iónia földjén. Néhány perces autó­út, s kitárul előttünk Török­ország 3. legnagyobb városá­nak, a Szmimai-öböl partján: fekvő ősi városnak, Izmirnek} panorámája. A hatalmas öb-; löt öv alakban veszi körül* egy hegykoszorú, ahonnan t csodálatos kilátás nyílik. Aj városnézést az öbölre tekintő} Köztársaság téren kezdjük, | ahol — a várost, s ezzel* együtt egész Törökorstógotj felszabadító — Atatü-k im-j pozáns emlékműve emelkedik, j ahonnan csak egy Ugrás az| ősi Szmima _ központjában} emelkedő antik‘római Agóriá-f ig, ahol megcsodálhatjuk a ♦ pompás görög—római oszlopo-* kát — amelyek dacoltak arj egész várost csaknem teljes} egészében elpusztító 1922-es} nagy tűzvésszel, és a gyakorj földrengésekkel is — Poszei-} dón. Déméter és Artemisz is-1 tenek szobrait. Ha azt mond- j juk, Halikarnasszosz, Hérodo-| tosz, Milétosz pedig Thalész j városa, akkor Szmirnáról el-} mondhatjuk: ő a legnagyob-• bé. Azé, akiért 7 város ver-* sengett: »melyikük fia volna* Homérosz«. Az a férfiú, akiért j a világon a legtöbben verse-} nyeztek, az a férfiú, aki —| szovjet történészek szerint —! itt Szmimában (környékén) J élt, s Szmima a legvalószí­nűbb születési helye a homé­roszi époszoknak. Szmima — Homérosz városa. Növényvédelmi tájékoztató Amit a vegyszerekről tudni kell (II.) (FolytatjukJ Bétánál: 16 százalék feon- medifam (karbamát) ható­anyagtartalmú, emulzióképző gyomirtó permetszőszer. Fel­használható: nagyüzemekben cukorrépa gyomirtására, a cu­korrépa 2—6 leveles fejlettsé­gi állapotában az egynyári egy- és kétszikű gyomok irtá­sára, amikor a gyomnövé­nyeknek 2—4 levelük van. A gyomirtó szert 6—7 liter/ha mennyiségben, 160—180 liter vízben finom porlasztással ki­permetezve kell alkalmazni. Sorpermetezés esetén az oldat töménységének 2—3 százalék között kell lennie. A kezeiét 25 fok feletti hőmérsékleten nem történhet, a kezelt terü­leten 6—8 napig talaj- ét egyéb növényápolási munkát végezni nem szabad. A gyom­irtó szer nem tartós hatású, csak a kezelés időpontjában meglevő gyomokat pusztítja' ezért elsősorban a NaTA-j- Pyramin kombinációval kezelt területek felülkezelésére java­solható. Méregjelzése: gyenge méreg. Halakra veszélyes. Munkaegészségügyi várakozás’ idő 3 nap. Éleímezésegészség- ügyi várakozási idő har­minc nap. Munkaegészség- ügyi óvórendszabályok: egyén: védőfelszerelés előkészítőinek munkaruha, védőkalap, védő­kesztyű, sav elleni védőszem­üveg; felhasználóknak munka­ruha, védőkalap. Mancokar: mankoceb és di- nokap hatóanyag-keveréket tartalmazó, por alakú, gomba- ölő permetezőszer. Felhasznál­ható: almástermásűekben va- rasodás, lisztharmat és takács­atka ellen 10—12 naponként 3,3 vagy 6—7 naponként 0,2 százalékos oldatban; kajszi- és őszibarackosban' liszthar­mat, varasodás, gnomónia, le­véli odrosodás és • levéllyu- kasztó betegség, 'takácsatka ellen 0,3 százalékos tömény­ségben; uborka védelmére ’.isztharmat, peronosipóra, te­resedés, uborkavász, mézgás varasodás és takácsatkák el­len 0*25—0,3 százalékos kon­centrációban. Lúgos és olajos készítményekkel , nem kever­hető. Méreg jelzése: gyenge méreg. Élelmezésegészségügyi várakozási idő: 30 nap, ubor­kánál 21 nap. Munkaegészség­ügyi várakozási idő: 3 nap. Egészésgügyi és várakozási jvórenedszabályok: egyéni vé­dőfelszerelés: miuikaruha, vé­dőkalap; előkészítőknek kol­loidbetétes légzésvédő, por elleni védőszemüveg és védő­kesztyű. / a SOMOGYI NXFLA rétiek, un. «v .. \

Next

/
Thumbnails
Contents