Somogyi Néplap, 1971. december (27. évfolyam, 283-307. szám)

1971-12-10 / 291. szám

árcédulák, árkiegészítések AMIT „HTOKBAN“ AD AZ ALLAM MAI KOMMENTÁRUNK Ha van segítség ölti árainkról szólva 8 szabadjon mindenek­előtt egy személyes emlékkel, pontosabban egy kérdés felidézésével kezdeni, amely Párizsban hangzott el néhány hónapja. Gazdasági küldöttségünk kapta ezt a kér­dést a tanácskozó asztal túl­oldaláról: mondanánk meg — hangzott az érdeklődés —, mi az. oka, hogy nálunk ennyire mérsékelten emelkednek az árak, általában: hogyan sike­rül elkerülnünk, kivédenünk az inflációt? Lám — sóhajtjuk most vá­laszként —, ennyire viszony­lagos minden ezen a világon, ennyire nézőpont kérdése, hogy soknak, vagy mérsékelt­nek ítéljük-e honi árcéduláink felfelé kerekedő adatait. v A »sok« vagy »kevés« di­lemmáját természetesen sem rábeszéléssel,. sem többségi szavazattal nem lehet eldön­teni, márcsak azért sem; mert üz ár a közgazdaság legbo­nyolultabb, az egész gazdálko­dás .minden részletét legsürí- tettebben kifejező kategóriája. Térjünk vissza a bevezetőben idézett kérdéshez: hogyan csináljuk, milyen Módszerek­kel, érjük el a fogyasztói ár­rendszer viszonylagos állandó­ságát, az árak változásának tervszerű, előirányzott szabá­lyozását? Ehhez azonban, ha röviden is, szólnunk kell arról, ami azt a bizonyos francia kérdést ihlette; a tőkésvilágon végig­zúduló inflációról. Nos, nem mi, hanem az iparilag fejlett tőkésországokat tömörítő szer­vezet, az OECD — Organiza­tion for Economic Cooperati­on and Development — ada­tai állítják, hogy a szervezet tagországaiban (és ide sorol­ható valamennyi fejlett kapi­talista ország), az áremelke­dés összevont átlaga 1968-ban 3,7 százalék, 1969-ben 4,7 szá­zalék és tavaly 5,25 százalék cikkben említett tanácselnök példája egyedi, s nem általá­nos, sőt talán nagyon ritkán előforduló eset Nem hiszem, hogy egy részletes vizsgálat után kétséges lenne, melyik típusú vezetőből lehet többet találni. Valószínűnek tartom, hogy a községi vezetők ■—sze­rintem nemcsak a tanácsi, ha­nem a párt- és gazdasági ve­zetők is — nagyon jól isme­rik a tanácsokról szóló 1971. évi I. tv-t, és annak végre­hajtási utasításait E jogszabá­lyok ismerete és alkalmazása munkánk legfontosabb ré­szét, pontosan a Cilikben is említett feladatok végrehajtá­sát jelenti. Egy községi veze­tőnek a falu szellemi életével, az iskola belső gondjaival, a község közművelődési sajátos­ságaival ugyanúgy tisztában kell lennie, ahogy az épülő autóbuszváró, a törpevízmű- építés, a fürdőépítés gondjait is ismernie kell. Vajon ho­gyan tudja az a tanács ellát­ni a jogszabályban is előírt és a lakosság által elvárt felada­tokat, ha azok helyzetét nern ismeri, vagy ismeri ugyan, de nem tud azokkal kapcsolat­ban nyilatkozni, nem tud ezekről a kérdésekről tájékoz­tatást adni? Véleményem szerint egy községi vezetőnek — akár ta­nácselnök vagy vb-titkár le­gyén az — sokoldalúnak kell lennie, akinek vezetői mun­kája csak akkor eredményes, ha tájékozottsága sokrétű, megalapozott, s az állandóan naprakész. A' gyavorlatbar nem lehet rangsort felállítars gazdasági, szellemi, művelődé­si feladatok között, hisz ezek a feladatok egyértelműen ke­volt. íme néhány ország ár­emelkedési mutatója: Francia- országban 1968-ban 4,5, a kö­vetkező évben 6, tavaly 5,2 százalékkal emelkedtek a fogyasztói árak; ugyanez a. hároméves számsor Angliá­ban: 4,7, majd 5,4 és 6,4 szá­zalék; Svédországban: 1,9, a következő évben 2,7, és 1970- ben 7,1 százalék, s így folytat­hatnánk a hasonló adatok fel­sorolását szinte valamennyi kapitalista országból. Országunkban, — amely ki­terjedt külkereskedelmi kap­csolatban áll a tőkésvilággal, —i természetesen határozott pénzügyi intézkedésekre van, szükség ahhoz, hogy az inflá­ció hozzánk is átgyűrűző ha­tásait megelőzzük, kivédjük. Ami most már a »hogyan csináljuk« kérdést illeti, a fo­gyasztói árak pénzügyi szabá­lyozásának központi forrása az állami költségvetés, és két alapvető módja: az úgyneve­zett forgalmiadó, illetve a fo­gyasztói árkiegészítés. Az előbbiek közgazdasági okok­ból drágítanak bizonyos ter­mékeket —főleg olyan esetek­ben, amikor a kereslet mesz- sze meghaladja a kínálatot —, az utóbbiak pedig ártámoga­tással dotációban részesítenek különböző fogyasztási cikke­ket. E pénzügyi módszerekről szólva mindenekelőtt azt kell hangsúlyozni, hogy az összevont mérlegben a bolti árak támogatása mesz- sze több, mint a forgalmi­adókból befolyó összeg. A tá­mogatási rendszer megítélésé­hez figyelembe kell venni, hogy a fogyasztási cikkeknek csak központilag meghatáro­zott része tartozik az úgy­nevezet szabad árformába, ahol tehát az árak emelhetők. A megoszlás — 1970. évi ada­tok szerint — így fest: a fo­gyasztási termékek 16,6 szá­zaléka rögzített, 34,4 százaléka rültek a jogszabályba. Szerin­tünk egy jó vezetőnek azon­kívül, hogy a különböző in­formációs jelentésekből ismeri egy-egy terület problémáit, azt is, kell tudnia,, hogy hol mi­lyen feladat megoldása sür­gős, hol van nehézség, hova kell a1 tervezettnél nagyobb segítséget adni. Jól kell is­mernie a művelődési intézmé­nyeket. Tudnia kell, hogyan áll a kulturális terv teljesíté­se, hogyan működnek a szak­körök, hol van nehézség a ve­zetéssel, irányítással. Ismernie kell mind az óvodák, mind az általános iskola személyi prob­lémáit, ennek szakos ellátott­ságát stb. Ehhez persze egy­részt jó kapcsolatot kell ki­alakítania az intézmények ve­zetőivel, másrészt részt kell vennie az iskolai értekezlete­ken, egyedi gondjaik megoldá­sában segítenie kell. Hasonló figyelemmel kell kísérni a közművelődés minden mozza­natát. A konkrét szervezési se­gítség iránti igény e téren a legnagyobb, éppen e munka sajátossága miatt. ^HOGYAN TUDNÁNK segí­teni egy probléma megoldásá­ban, ha nem ismernénk annak lényegét, ha nem kísérnénk szinte naprakészen figyelem­mel az éves közművelődési tervek teljesítését? Azt hi­szem a válasz egyértelműen az lehetne ez esetben, hogy se­hogy. Ügy gondolom, hogy megyénkben e fogyatékossá­gok nefn általánosak és csak egyedi esetnek nevezhető a cikkben említett eset, a »íélol falas vezetői gyakorlat«. Dr. Ulrich Károly vb-titkár, Nagybajom maximált, 25,4 százaléka ható­ságilag korlátozott és 23,6 izá- zaléka szabad árformába tar­tozik. Nézzük most már közelebb­ről az imént említett fogyasz­tói árkiegészítéseket, tehát a központi költségvetésből fi­nanszírozott támogatásokat. E támogatások rendkívül jelen­tős tétele a tőkésinfláció át- gyűrűzésének megakadályozá­sa, de emellett egész sor más okból is szükség van a fo­gyasztási pikkek dotációjára. Ilyen ok elsősorban az, hogy a fogyasztói árakat á vállalati törekvések, üzleti célú ármoz­gások közepette is a tervben körvonalazott keretek között tarthassuk; olymódon, hogy egy-egy termékcsoport drágu­lását más termékek árstabili­tása vagy olcsóbbodása ellen­súlyozza, akár a közpénzek terhére is. Ami most már a tényeket il • leti, a fogyasztói típusú költ­ségvetési támogatások össze­ge 1968-ban 1'3,5 milliárd fo­rint volt. Az alapvető közfo­gyasztási cikkek jelentős része központi ártámogatással keriil forgalomba — a tej például 65 százalékos, a sertéshús 44 szá­zalékos támogatást kap —r de érdemes a fogyasztói ártámo­gatás kérdéscsoportját egy, a folyamatot érzékelhető példá­val szemléltetni. Tavaly je­lentősen emelkedett a kávé világpiaci ára, ám hogy en­Bevallom, nem tudom, miért hívják a Lábodi Állami Gazdaságot még mindig lábo- dinak, amikor a központja — és ennek immár vadonatúj épülete — Nagyatádon talál­ható, s megyénknek ez a leg­fiatalabb városa gyakorlatilag benne van a gazdaság terüle­tében. A gazdaságnak nem kell szégyenkeznie a főbb ága­zatok eredményei miatt. íme: a búza 21,5 mázsát adott 4100 hold átlagában, a kukorica pedig májusi morzsolíban szá­molva 22,4 mázsás átlaggal fi­zetett a 2900 holdon az idén. Ebben az eredményben a ho­zam adatainál is többet mond, hogy azt milyen nagy terüle­ten érték el; hogyan szervez­ték meg ezeknek a növények­nek a termesztését, betakarí­tását. A »hogyan«-ra PankäßZ Ferenc igazgatótól kértünk vá­laszt. — Az aszály ellenére jő eredményeket értünk el ebben az esztendőben — mondta. — Évek óta javítjuk földjeink termőképességét, mert nálunk sok a homokos, vizenyős te­rület. Korábban búzából pél­dául alig tudtuk túllépni a kétezer holdas vetésterületei, az átlagunk 9—10 mázsa volt A kukorica sem adott 8—12 mázsánál többet. Továbbmen­ni pedig csak úgy lehetett, ha nem sajnáljuk a talajtól, amit kíván. Most visszaíizető- dik a befektetés. Jól tudjuk azonban, hogy a javakat nem csak megtermel­ni, hanem betakarítani is kell, méghozzá a lehető legkeve­sebb veszteséggel. Ahhoz, hogy az imént említett jókora területről mielőbb lekerüljön például a kukorica, a körülte­kintő szervezésen túl számot­tevő erőt kellett latbavetniük. Mivel megyénkben meglehető­sen sok mezőgazdasági nagy­üzemben talált kint töretlen kukoricát az idei első hó, ér­demes megtudni, hogyan vé­gezhetett ezzel a tennivalóval még november első felében a Lábodi Állami Gazdaság? — Gazdaságunkban egysze­nek hatása! síé érződjenek az eszpresszókban, először a kávé importadóját törölték el, majd dotációt kaptak a kávé­kereskedelmi vállalatok és mindez együtt 520 millió fo­rint költségvetési többlet- kiadással járt. Fontos külön szólnunk a szolgáltatások áráról. A ha­zai árrendszer szerkezetében ezek az árak rendkívül ala­csony értékekkel szerepelnek. (Említsünk meg ismét egy nemzetközi példát: az NSZK - bam 1950 és 1960 között 23 szá­zalékkal nőtt a létfenntartási költségindex, de ezen belül a szolgáltatási árszínvonal 39 százalékkal emelkedett.) Jól­lehet, nincs mód a bonyolult szolgáltatási terület támogatá­sának elhatárolt összegezésé­re, sokat mond az az adatsor is, hogy a munkások, alkalma­zottak országos fogyasztói árindexében — az előző évet száznak tekintve —, a szolgál­tatások 1966-ban 101,3 és 1970- ben csupán 101,7 százalékkal szerepeltek. A növekedés te­hát mérsékelt, amit elsősor­ban a közös pénztárból ki­áramló támogatásokkal sike­rült elérni. A támogatási rendszert sok szempontból vitat­ják, és — a népgazda­sági hatékonyság növelése ér­dekében — nem kevés pont­ján korrekcióra is szorul. Mégis fontos, hogy érzékel­jük: az átírt árcédulák mö­gött legtöbbször olyan erőfe­szítések húzódnak, amelyek eredményeként az ármozgás tervszerű keretek i között tart­ható. a talaj- és éghajlati viszo­nyoknak megfelelően válasz­tottuk ki a növényeket, ame­lyekkel foglalkozunk — tájé­koztatott az igazgató. — ,így megtalálható nálunk a búza, a kukorica, a borsó, a repce, a burgonya, a pillagós takar­mány. Az utóbbi meszezéssel javított talajon termesztjük. A szántóterületnek mintegy nyolcvan százalékán kombáj­nokkal végezzük a betakarí­tást. A gabonafélék és a kuko­rica termesztését teljesen gé­pesítettük, ugyanerre a bur­gonyánál jövőre keriil sor. A kukorica idei termése már biz­tos helyen van, jó minőségben tároljuk. Szeptember 20-án kezdtük a betakarítását és no­vember 10-én végeztünk vele Kilenc adapterrel fölszerelt kombájn dolgozott, s az ál£a­• Amikor a nőpolitikái hatá­rozatok megjelentek — és azt követően is —, nemegyszer lehetett hallani ilyen véle­ményt: a legtöbb és a legne­hezebb munkát a falu adja majd, mert itt csontosodott meg leginkább az évszázados szemlélet; nőnek nem való a közéleti munka, a nő végez­ze a rá váró mezőgazdasági és ház körüli feladatokat —a többi a férfiak dolga. Nem alaptalan a vélemény, ténye­ken, szokásokon, gyakorlaton nyugszik. Jól emlékszem, nincs egy éve annak, mikor egy kis csoport asszony el­mesélte nekem »bizalmasan*>, hogy mennyi zaklatáson men­tek keresztül, mennyire »szá­jára vette őket a falu« csak azért, mert szábni-vamú ta­nulni a téli hónapokban he­tenként kétszer összejártak. Lehet, hogy szélsőséges példa, de való igaz és úgy vélem, kiválóan érzékelteti azt, hogy rendkívül nehéz rést ütni a maradi szemlélet betonná merevedett falán. Hacsak.... Igen, hacsak nincs segítség, nincs támogatás, nincs egyet­értő közös elhatározás. Mert ha van, akkor mindjárt nem olyan merev az a fal — vagy talán egészen el is tűnik. Se­gítséggel, mely elsősorban nem »kintről« jön, hanem ott a helyszínen »belülről« fakad, szinte hihetetlenül hamar le­• hét formálni az újat, a jót, helyessé alakítani a helyte­len szemléletet. Ez jutott eszembe, erre gon­doltam, amikor a napokban az egyesült kapospulai tsz-től kaptam egy levelet, és a szö­kik betakarított napi 25 vagon nyers szemes kukoricát azon­nal a szárítóba küldtük. így aztán a betakarítással egy időben minid a 640 vagon szá­rított szemes kukorica megfe­lelő helyre került Ugyanak­kor az összes őszi vetéssel ok­tóber 25-re végeztünk. A ku­korica betakarításával kapcso­latban még érdemes megje­gyezni, hogy már az elején tö­rekedtünk a fajták és a vetési idő jó megválasztására, aztán a betakarításnál premizáltuk a kombájnotokat: egy-egv ember napi keresete olykor a 300 forintot tó elérte. Vasár­nap tó dolgoztak. A szárító éj- iel-nappal üzemelt, csak tíz naponként álltunk le vele eg- napra, a karbantartás elvégző séna veikezet elnöke arról az ün­nepi tanácskozásról számolt be néhány sorban, amelyen értékelték a szövetkezetük­ben folyó nőmozgalmi mun­kát. Nemcsak a helyi párt-, gazdasági vezetés, a nőbi­zottság tette mérlegre az áp­rilisi intézkedési ■ terv végre­hajtását, hanem odahívták a . munka, a feladat közkatonáit is. Hogy legyen módjuk az összegező értékelésnél is el­mondani véleményüket, hogy ne nélkülük, hanem velük •együtt alakulhasson kis az állásfoglalás: egy szakasz le­zárása után mit. kell tenni a következő szakaszban. És a szövetkezet két egysé­géből, Kapospuláról és Alsó- hetényről több mint kilenc­ven asszony gyűlt össze, ön­magáért beszél ez a szám, mint ahogy nem kíván ma­gyarázatot az sem, hogy eb­ben a közösségben nincs olyan dolgozó nő, aki ne tel­jesítenie volna a kötelező munkanapokat. Hogy figye­lem, megbecsülés, elismerés veszi őket körül — az talán egy kicsit természetes is. De vajon lenne-e ilyen lég­kör, tanakodnának-e ilyen alkotó szenvedéllyel arról, hogyan lehetne a falusi asz- szonyok helyzetét tovább ja­vítani, ha a szövetkezet párt- és gazdaságvezetése nem tel­jes szívvel, nem megfontolt céltudatossággal támogatná ügyüket? Bizonyára nem! Az elmarasztalható, maradi szemlélet falát csak így, ilyen módszerrel lehet átütni. Ha van segítség, ha van egyetértő közös elhatározás. V. M. Az őszi mélyszántásból 700 hold volt hátra, amikor le­esett az első hó. Ez az idő még módot ad a munkák folytatá­sára, annál is inkább, mert gépek dolgában nem állnak rosszul. Gépi beruházásaiknál főként Nagyatád ipari fejlődé­sét vették számításba, azt a tényt, hogy az állami gazda­sági dolgozók száma évenként több mint százzal csökken (an­nak ellenére, hogy fizetésük egyre nő, az idén például az átlag megközelíti a havi két­ezer forintot). Ellensúlyozásul idejében gondoskodnak kor­szerű gépekről, ezek komplett soráról, hogy a munkák mene­tében ne legyen fennakadás. Amint azt a kukorica beta­karításának, az ősziek elveté­sének példája bizonyítja, szá­mításuk mártó bevált, p p A községi vezetőknek sokoldalúnak kell lennie Hozzászólás az Iskola és törpe vízmű című cikkhez ÜGY GONDOLOM, hogy a A búza, a kukorica — és a gép így dolgozik Nagyatád legnagyobb gazdasága... A gazdaság új központja» rűsítettük a vetésszerkezetet, SOMOGYI SÍPtáP ?|gS WSL éa&asbsi 1®

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents