Somogyi Néplap, 1971. december (27. évfolyam, 283-307. szám)
1971-12-08 / 289. szám
Nem állt meg a fejlődés Nagyatádon A kórház a negyedik szintig kész — Jövőre átadják a művelődési házat és a postát A várossá szervezés óta is gyors ütemben fejlődik megyénk harmadik városa, Nagyatád. A város vezetői folytatják a település tervszerű és céltudatos fejlesztését, amelyet a 60-as éveli elején, a járási pártbizottság és tanács — a megyei vezetők messzemenő támogatását élvezve -»- elkezdett. Mostanában elhangzanak azonban olyan vélemények is különböző fórumokon, találkozókon, mintha lassabban alakulna a városkép. Hamvas Jánostól, a városi tanács elnökétől kértünk tájékoztatást Nagyatád fejlesztéséről. — A város fejlesztése egyáltalán nem lassul, sőt azt mondhatnám, hogy akkorát lép előre Nagyatád a negyedik ötéves terv során, mint eddig még soha. Lehet, hogy a szemlélődő, kívülálló úgy látja, mintha a várossá avatás óta nem lenne fejlődés. Az az igazság, hogy a beruházások nagyobbik része nem máról holnapra készül el, hanem esetleg két-három év alatt — Néhány példát is szeretnénk hallani. — Elsősorban a legjelentősebb tanácsi beruházásokat amhtenem. A kórház építése megfelelő ütemben halad, már a negyedik szintnél tartanak az építők. Jövőre teljes magasságban elkészülnek a betonszerkezetek és vele párhualapozáshoz. Mint új lakásépítési formát, feltétlenül meg kell említeni a lakásépítő szövetkezetét. A közelmúltban kettő alakult a városban. A lakásépítési programmal párhuzamosan gázfűtésre állnak át az üzemek, intézmények és lakótömbök. A konzervgyár és a cémagyár már ezzel az energiával üzemel, és több lakóépületben szintén gázzal fűtőnek. A jövőben valamennyi emeletes ház gázfűtéses lesz. Tanulmányt készítettünk az egész település gázzal való ellátására is. — Nemcsak a tanács kezdett beruházásokba, hanem a vállalatok is. Mennyiben járulnak hozzá ezek Nagyatád fejlődéséhez? — A városkép kialakulásának szempontjából nagy jelentőségű a 68-as főközlekedési út, amely részben a régi, részben pedig új útvonalon halad keresztül a városon. A rekonstrukció mór megkezdődött, és ha az időjárás engedi, folytatódik is. Az építkezés költségeit a KPM fedezi. Igaz, hogy egy kicsit késve, de a jövő év elején átadják a korszerű, emeletes postát a város központjában. Mellette az állami gazdaság új irodaháza hívja fel magára a járókelők figyelmét. Mintegy 68 millió forintot költenek a Danuvia 4. számú gyárának fejlesztésére. Űj létesítménnyel bővül a konzervgyár. Csatornát építenek a főutcán. A Kiszely utcai új lakótelep. — Mi hátráltatja a gyorsabb ütemű fejlődést? — Sajnos, mind ez ideig nem sikerült megnyugtató összhangot teremteni az illetékesekkel a szolgáltatás fejlesztésében. Éppen ezért nem tudtuk kialakítani a szolgáltatás fejlesztési programját. Másik égető gondunk a gáz bevezetése körüli huzavona, határidőcsúszás. Sajnos, a gázvezeték nem készül olyan ütemben, mint azt a korábbi megállapodásainkban rögzítettük. A lakosság — s ez örvendetes, a fejlődés velejárója — igényli a közműves vízellátást. Nem sikerült azonban megfelelő mennyiségű vizet nyernünk a kutakból, pedig ebben az évben hármat is fúrattunk. Az úiabb fúrásokat kutatófúrásoknak kell megelőzniük. Több pénzre lenne szükségünk a város zöldterületének, parkjainak fejlesztésére is. Jelenleg majdnem 200 ezer négyzetméternyi parkunk van, ennek karbantartása bizony sokba kerül Újabb óvodai, iskolai helyeket kellene rövid időn belül biztosítanunk. Most keressük a megoldást. Jelenleg a város nagy része megbolygatott hangyabolyhoz hasonlít. Az út, csatorna, gázvezeték építése az utak, járdák feltárásával jár együtt. Mindez sok megértést, türelmet kíván a város lakóitól. Ezek átmeneti kellemetlenségek, de a fejlődés feltétlen velejárói. Meglevő pénzünkkel a jövőben még takarékosabban, meggondoltabban kívánunk bánni, igazán jó gazda módjára sáfárkodni. Növelni kívánjuk a különféle testületek, közösségek szerepét, hogy megfelelő sorrendben valósítsuk meg a legfontosabb létesítményeket Mégpedig úgy, hogy megteremtsük az igények és a lehetőségek összhangját Dorcsi Sándor Általános talajvédelem a Zselicségben Az évi több mint százmillió forintos kár helyett«. zamosan épülnek a kiszolgáló helyiségek is. Minden feltétele megvan, hogy a kórházat a tervidőszak végére átadják. A mentőállomás korszerű épülete a jövő év első felében elkészül. A művelődési központ építése tulajdonképpen be is fejeződött, a belső szakmunkák egy része van még hátra. A kivitelező szerint 1972 nyarán birtokba veheti a lakosság ezt az impozáns és hozzáteszem, régóta várt művelődési házat A szennyvízprogram megvalósítása sem egyéves feladat. Azon fáradozunk, hogy meglevő pénzünket kiegészítsük vállalati hozzájárulásokkal és OTP-hitellel, hogy a tervezett szennyvíztisztító mű első lépcsője elkészülhessen, és a már megépített több mint hét kilométer hosszú csatornát üzembe tudjuk helyezni Ha erre sor kerül, akkor e programnak mintegy fele megvalósul. — Sokan várnak lakásra a városban. Mennyi lakóház épül a közeljövőben? — Várhatóan az új év első napjaiban, heteiben költözhetnek be a lakók az elkészült 76 OTP-, állami, vállalati, illetve tanácsi lakásba. Eddig még egyetlen tervidőszak alatt sem épült annyi lakás Nagyatádon, mint amennyi a negyedik ötéves tervben fog. Jó ütemben halad a 300 állami és körülbelül ugyanennyi OTP-lakás előkészítése. Egy résziénél már hozzáláttak az SOMOGY megye zselicségi területén a talajvédelmi és talajjavítási munkák a vis- nyei tsz, a vízrendezés pedig a hedrehelyi és a visnyei tsz kivételével zömmel a Kapós- völgyi Vízgazdálkodási és Talajvédelmi Társulatra várnak a következő időszakban: a negyedik ötéves terv végére a zselici vízfolyások még szükséges felújításának — ez mintegy 48 kilométert tesz Jci — a teljes befejezését tervezik. Zseliciég — ez a szemre nagyon szép terület sok gondot okoz a mezőgazdaságban! A megyében itt a legnagyobb a talajpusztulás, itt okozza a legszámottevőbb kárt az erózió a kedvezőtlen lejtési viszonyok miatt. (Például az 5,1—12 százalékos lejtő a terület 23,4 százalékát teszi ki.) Így a mérsékelten erodált föld a Zselicségnek 38,2,* a közepesen erodált 10,3, az erősen erodált pedig 4,6 százaléka, s az évenkénti termőtalaj-veszteség helyenként száz tonna felett van egy-egy holdon! Ebből adódik, hogy a termőterület itt mindössze 37,7 százalék. Hogy ez több lehessen, és megfelelően javuljanak a terméseredmények — kellő talajvédő gazdálkodásra van szükség. Ezt nemcsak vállalni kell, hanem gyakorlati kivitelezésre van szükség. A talajvédelmi munkák ösz- szes költsége az itt érintett hét termelőszövetkezetre vonatkozóan 72,3 millió forint, ebből megvalósult "Ifi millió forint értékű munka. Ami hátravan, ott a költségek túlnyomó részét az állami támogatás, a kisebb hányadot a saját erő fedezi, s minderre — a tervek szerint — a következő négy évben kell sort keríteni a tsz-ek, a társulat és a Talajjavító Vállalat közreműködésével. Mint azt a társulat egy, a Zselicség komplex meliorációjáról szóló elemzésből megtudtuk, e feladat megoldása előtt nincs különösebb akadály. Mindez megvalósítható, hiszen egy-egy tsz-re mintegy 4,7 millió forintnak az arányos része esik évente, amit saját erőből kell e célra fordítania. Azon töprengeni, hogy ez a befektetés kifizetődő-e, kevésbé hasznos, mint az erre a munkára áldozott pénz. Amíg ugyanis a gazdaságok fontolgatnak, az erózió milliós károkat okoz a határban. SZÓLTUNK róla, hogy a károkban jelentős mértékben »-tettes-« a víz, mely a már említett magas lejtési százalékok miatt igen sok termőtalajt hord le a földekről. Víz tehát van a megyének ezen a tájegységén. a helyes hasznosítását illetően azonban még sok a tennivaló. Csupán egyetlen tsz-nek van mintegy 70 hold öntözésre alkalmas berendezése, s a Zselic patakból öntözve ez is a berendezésnek körülbelül a 70 százalékát használja kJ. A lehetőség jóval több, mint amennvivel az itt levő gazdaságok élnék: vízfolyások és tározók adnának módot az öntözésre például Bárdudvarnokon, Kaposszer- dahelyen. A több célú víztározók egyéb feladat mellett erre is jók, s ilyen létesítmények építésével továbbra i$ számol a kaposvölgyi társulat. Miután elkészült a töröcskei, máris folyik a tervezése a so- mogyszentimrei és az ördögberki tározónak. Ezek azért is gazdaságosak, mert közcélú vízfolyásokon levő árvízi tározókként valósulnak meg, s így a tsz-eket nem terheli külön költség. TALAJJAVÍTAS, talajvédelem, vízrendezés — mindez a komplex meliorációs munkák elvégzését igényli. Ennek megvalósításával elkerülhető a Zselicséget sújtó, évenként több mint százmillió forintos kár, amely eddig a talaj le- sodródásából, a vízmosta árkokból, a rétek elmocsaraso- dásából, 'az utak romlásából származott. Négy év alatt megoldhatók ezek a feladatok, különösen akkor, ha a termelőszövetkezetek megértéséhez, meglevő saját pénzéhez esetleg fokozottabb anyagi támogatás társulna — az eddig élvezett állami segítségen felül. Ezt egyébként éppen az a tény indokolja, hogy ezek a gazdaságok főként az őket eddig ért eróziós kártételektől sújtva nehezen bírják el a nagyobb anyagi megterhelést. Területük javítására viszont annál inkább rászorulnak. el r. Tekintély M itől lesz valakinek tekintélye embertársai előtti £i kinek van tekintélye egyáltalán? Hadd mondjak el egy kedves epizódot. A fiatal tanárnő mindössze két éve élt Magyarországon. Még morzsolta a mássalhangzókat, de már érthetően. és szépen beszélt. Csak kiejtésén érződött, hogy más országból való. Nagy izgalommal vállalt nyelvtanári munkát a középiskolában. Az első óráktól jobban félt, mint a diákok. Akkor találkoztam vele, amikor már túl volt a tűzkeresztségen. Boldogan mesélte, hogy minden jól sikerült, a gyerekek szeretik, egyre jobban érzi magát közöttük. Megkérdeztem tőle: — Tekintély van? Értetlenül nézett rám, aznrtán bájos naivitással megkérdezte: — Tekintély? Az mi?... ö csak a szó jelentését nem tudta akkoriban, pedig már volt tekintélye. Becsülték a gyerekek természetes egyszerűségéért, közvetlénségéért; becsülték erőfeszítéseit, szorgalmas munkáját. Tekintélye volt És nem azért, mért 6 volt a tánár. Egyéniségéért, és azért, omit és ahogyan cselekedett az iskolában. A tekintélyről nemmindig beszélnek nálunk az emberek. Pedig nem veszhetett ki ez a fogalom szóhasználatunkból, ellenkezőleg. Tekintélyes emberek sora tevékenykedik a közéletben, hétköznapjainkban, akik cselekedeteikben tiszteletet parancsolnak, akiket követni kell, akikre föl kell nézni. Mégis úgy érzem: néha kifacsarjuk a tekintély fogalmának lényegét. Mondhatnám úgy is: nem mindig azt övezzük nagy-nagy tisztelettel, aki emberségével, példaadó cselekedeteivel tűnik ki előttünk. 1 Kezdhetném azzal mondandóm bizonyítását, hogy nálunk még gyáron belül sem nagyon ismerik az emberek o jól dolgozó munkást, de ismerik a jól keresőt Gyakran nem arról az orvosról beszélnek, aki szerényen, csendiben, de áldozatos életével és munkájával is bizonyítja elhivatottságát, hanem arról, aki sokai keres. Nem mindig az a tekintélyes színész, aki tehetségtől fűtött alázattal jeleníti meg a hétköznap emberét, hanem aki a világfi álarcában tetszeleg, s lehetőleg sok botránya van. És nem mindig annak a vezetőnek van tekintélye, aki szerény, megértő, határozott és tehetséges, aki közel áll a vezetettek- hez s velük együtt akarja megoldani feladatait, hanem néha annak, aki beosztására hivatkozva megköveteli azt De lehet-e a tekintélyt követelni? Lehet, kétségtelen. Mégis az a meggyőződésem, hogy nem szakadék, hanem igen nagy különbség van a tisztelet és a tekintély között. Tisztelettel tartozom mindenkinek, aki körülöttem él. Tisztelnem kell a munkást, a parasztot, az orvost, a színészt, a vezetőt, tisztelem az embert általában. De hogy tekintélye lesz-e előttem (és mindenki előtt), azt cselekedeteivel érheti el. Előfordulhat, hogy a követelésre kiér ál tetett, a felszínnek szóló tekintély csak látszat marad... Miért nem beszélünk többet a munkájával tekintélyt érdemlő emberről? Miért ringatjuk hamis illúziókban magunkat? Miért a villa-, az autótulajdonos, miért a — néha tisztességtelenül — sokat kereső és dőzsölő ember a példakép, akit követni akarunk. Miért a jól fésültek, a dörgölődzők és talpnyaiók, miért a “-szerencsés fickóknak« nevezett ügyeskedők ingerelnek követésre minket? J ártam egyszer Kdlinyinban, s a módszer megragadott. A nagyüzem falán — egy óriási tablóra ragasztva — gyerekképeket láttam. Azoknak a munkásoknak a gyerekeiét, akik jól tanultak az iskolában, kitűnő eredményt értek el. És az iskola falán munkásportrék sorozatát láttam. Azoknak a gyerekeknek az édesapjáét, akik a legjobb munkások voltak a gyárban. Tekintélyük volt ezeknek az édesapáknak, beszéltek róluk az iskolában is. És a gyárban azokról a munkásokról, akik jól tanuló gyerekeket neveltek... Sok, nagyon sok csendes, kitűnően dolgozó munkás van nálunk. Nem portréikat hiányolom az iskola faláról. De miért nem tudunk többet róluk? Miért nem lehet nagyobb tekintélyük? Miért természetes az, hogy selejtmentes munkadarabok kerülnek ki a kezükből? S miért nézünk föl néha azokra, akik lusták, akik lógnak, akik kényszernek tartják a munkát Követni őket könnyebb volna, de nem az az egyenes út... Gyakran elhangzik az a követelmény, hogy erősíteni kell a munka, a munkás, a tisztességes életmód, a társadalmi elkötelezettség becsületét a közgondolkodásban. Hogy nem a — ki tudja, milyen úton — jól kereső, hanem a jól dolgozó ember a példakép. Mégis nehezen jutunk előbbre, pedig ez utóbbiak vannak többen, példatárunk tőlük gazdagabb... Szó és tett egysége a tekintély alapja, azt hiszem. Nem a fellengős hangú «-prédikátorok«, az üres szócséplésre hajlamosak, a követelményt állítók, de annak ellenkezőjét cselekvők a jő értelemben vett tekintély jogos birtokosai. Hány és hány példát sorolhatnék fel arra, hogy kiknek van és lehet igazi tekintélyük az emberek előtt? Ismerek egy pedagógust, aki személyes élményekké! fűszerezve, néha kissé meghatódva, de meggyőződéssel (és szenvedéllyel beszélt a munkásosztály harcairól. Maga is részese volt. A gyerekek itták a szavát, mert nem lehetett kételkedni mondanivalójának igazságában. Láttam gyárigazgatót, akihez nem kellet egy héttel élőbb bejelentkeznie a munkásnak, ha vezetőjével akart szót váltani. Is- ■ merek nagyon sok tsz-elnököt, aki megválasztása után is «Jóska fiam* maradt az öreg parasztembernek. Maradhatott, mert maga is megfogta a szerszám nyelét a réten, ha közelgett a vihar. Beszélhetnék intézmények felelős vezetőiről, akiknek szigorát, következetességét sohasem kifogásolják beosztottai, akkor sem, ha kellemetlen számukra ez a szigor. Mert ném az előzményekről megfeledkező, hanem a felelősséggel és sokat, eredményesen dolgozó embert láthatják benne. A ttól sohasem lesz tekintélye a munkásnak, hogy munkás, a tanítónak, hogy pedagógus, az orvosnak, hogy orvos, s a vezetőnek, hogy vezető. Nem kell világraszóló tetteket végrehajtania senkinek sem ahhoz, hogy megbecsült, tekintélyes tagja legyen a társadalomnak. De az feltétlenül kevés, ha a társadalmi életben elfoglalt — legalacsonyabb vagy legmagasabb — helyétől várja a tekintélyt, azt, hogy elismeréssel vegyék körül embertársai. Tisztelnünk kell egymást, és becsülnünk a dolgozó embert. S ez nem szólam. Ez a követelmény abból fakad, hogy a tekintély mögött mindenhol és mindenkor cselekvések sorozata, emberség és becsület húzódik meg. Jávori Béla SOMOGYI NÉPLAP HnvSl. 190. j«Mt£tar & 3
