Somogyi Néplap, 1971. december (27. évfolyam, 283-307. szám)
1971-12-05 / 287. szám
AZ MSZMP IONOST HIOTII ■ I Z O TT S A O A M A K LAPJA XXVII. évfolyam, 287. szám. Vasárnap, 1971. december 5. Mi van a puttonyban? Ki ne emlékezne gyerekkora izgalmas, titokzatos várakozására, a télapó várására. S azokra a megírt levelekre, amelyben a kért ajándék listája szerepelt? Meséskönyvek színes lapjaira, a sötét éjben lépdelő ajándékozóra? Azt hiszem, felejthetetlen élmény. Mintha a meséskönyv lapjairól lépett volna le az a télapó, amellyel sötétedéskor találkozhatunk a csemegeüzlet előtt. Kíváncsi,, izgatott, félszeg gyermekcsoport várakozik — szülői kísérettel — arra, hogy a fehér szakállú, titokzatos ajándékozó kilépjen az utcára. Erről az élményről egyetlen gyerek sem szeretne lemaradni, így a várakozók kőre egyre nagyobb lesz. És a járókelők nem bosszankodnak, hogy az úttestre kell lemenniük a hangulatos forgalmi akadály miatt — Jó kislány voltál? — Én kisfiú vagyok, de jő voltam — hallottam a reszkető, bátortalan kis hangot — Akkor kapsz tőlem egy szaloncukrot A kis kéz kinyúl a cukorért, „Több segítséget a szocialista brigádoknak!“ de még jó néhány kéz és hang bizonygatja jóságát, hogy a cukorkából neki is jusson. Tv-jegyset Szabad, mint a madár Az irodalom klasszikusai és a szerzöiparosok sora egyaránt feldolgozták az ember kitörési kísérleteit környezetéből, elsősorban a családi megkötöttség szorításából. A téma mindig izgalmas, hiszen végső soron a társadalom és az egyén viszonyára keres választ, a tehetség kibontakoztatásának lehetőségeit és gátjait kutatja. Az önmagában jogos, érdeklődést keltő, tragikumot és komikumot egyaránt hordozó témához azonban megfelelő alapkonfliktus szükséges. Olyan, ami elhihetővé és komollyá teszi az izgalmas kérdést, és a ráadott választ. Tom Stoppard péntek esti tv-játéka azonban olyan főhősön keresztül közelíti meg e kitörés ábrázolását, aki szánalmas, már-már patologikus magatartásként érétkelhető naivitása folytán nem alkalmas e, feladatra. Így a realitásokba való visszahullásait nem tudjuk sem tragikusan, serit nevetséges erőlködésként felfogni. A rendezés tulajdonképpen túlbeszélteti a főhőst, és ez az egész játékot vontatottá teszi. A magát feltalálónak képzelő angol polgár ugyanis mindjárt a darab elején néhány szóval találóan jellemzi önmagát; kár volt a további, azonos formájú, újat már nem nyújtó bizonyítás. A szereplők közül Major Tamás láthatóan jól érezte magát a különleges feladatot ugyan nem jelentő szerepében, bár inkább megszokott eszközeit használta. Tolnai Klán egyszerű eszközökkel ábrázolta a nyárspolgári családban kiszolgáltatott, de sorsába beletörődő hitvest. A lányuk szerepét alakító Almást Éva is jól megtalálta a sikerültén megrajzolt figura lényegét. P. L. ünnepek e!5tt A pult másik oldala Az ajtó gyakran nyűik. A babák, mackók, hintalovak, játékok, no meg a könyvek világára sokan kíváncsiak a karácsony előtti napokban. Csurgón jártam a játék- és a könyvszaküzüetben. Húsz vevő válogatott a boltban. Közülük hat a könyvekkel, a többiek — többségükben gyerekek — játékország kincseivel ismerkedtek. Régebben külön üzletben volt a kettő, most egy helyiségben vannak, de elkülönítve. Kedves epizódnak voltam tanúja a játékországban. Idősebb nénike jött be, s így szólt az eladóihoz: — Tudja, kedvesem, az unokámnak ... Peti Erzsébet, az üzlet vezetője szedte a babákat, a sokféle játékot. Megszámláltam azokat a játékokat, amelyeket nagy türelemmel mutatott a néninek. Egy, kettő, nyolc, tíz, tizenhét. Közben nás vevőkkel is foglalkozott. akik kiválasztották, fizették, s vitték a játékokat. — Valami mást szeretnék. Mutasson még, kedvesem! Számoltam tovább: huszonegy, huszonnyolc, harmincféle játék. — Nem, ez sem. Az eladó mosolygott, érdeklődött a családról, a kertről, a gyümölcsösről, A nénike végül a harminchetedik darabnál megállt. — Ne mutasson többet kedvesem. Most nem akarok venni. Csak tájékozódtam... Majd holnap hozom a pénzt, és akkor elviszem ezt, ni. — És a harminchetedik darabra, mutatott. A kereskedő az ajtóig kísérte, kedvesen elköszönt tőle, aztán megjegyezte: — Biztos, hogy holnap eljön a játékért. Az ajándékozás ünnepe előtt állunk. Az üzletek zsúfoltak, és sok ember ideges. És én arra gondoltam: a vevőknek *s észre kellene venniük: a pultnak kés cidal* van... Még az óvoda »legrosszabb« gyereke is ártatlan, könnyes szemmel »bánja meg bűneit-. — Tudsz-e énekelni valamit? — szól a megrakott puttonyé télapó egy másik gyerekhez. — Én isz kapok attól eukjot? Hull... a pelyhesz... fehér... hó... — énekel. Pirulva, szaggatottan, de csillogó szemmel. • Gyerekek jönnek-mennek. Feltűnnek új meg új arcok.de a kíváncsiság a csillogó gyermekszemekben mindig ugyanolyan marad. F. B. (Tudósítónktól.) Amit címként idéztem, Cseri Ferenc, a balatomboglá- ri ÁFÉSZ igazgatóságának elnöke mondotta a szövetkezeti szocialistabrigád - vezetők és tagok tanácskozásán, amelyen részt vett Goál Tamás, a KPVDSZ megyei bizottságának munkatársa is. December 3-án ugyanis 13 szocialista címért versenyző brigád mintegy 70 tagja találkozott Bala- tonbogláiron. A beszámolóban értékelték a brigádmozgalom helyzetét. Az idei verseny szervezésekor újabb közösségek csatlakoztak a régiekhez, konkrét felajánlásokat tettek a termelés növelésére, a kereskedelmi, vendéglátó {teletek munkájának javítására. ígérték, hogy az átlagnál magasabb színvonalon végzik majd a politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális munkát. A brigádok eddig is sokat tettek a termelékenység növeléséért, a költségcsökkentésért. A többi között például 40 ezer forint értékű társadalmi mu kát is végeztek. Sokszor s gítették bajba jutott társ nak. A szövetkezet elnöke ; dig megígérte, hogy a jö\ ben az igazgatóság és a szak- szervezeti bizottság fokozott figyelemmel kíséri a brigádok munkáját, több segítséget ad gondjaik, problémáik megoldd, sához. Ahol a brigádok jól dolgoznak, ott a jutalom, az elismerés sem marad eL A mércét viszont magasabbra állítják. Legyenek a brigádok, a vezetők és a tagok mindenben példamutatóak; a kollektívák nevelődjenek igazi , közösségekké, tagjai mutassanak példát a többi dolgozónak. A beszámoló után a brigádtagok hozzászólásaikban elmondták véleményüket a mozgalom múltjáról, jövőjéről, s arról, hogy mit várnak a szövetkezettől, a szakszervezeti bizottságtól. A tanácskozás Jusits Győző brigádtagot megyei küldöttnek választotta meg. Egy közösség lelkiismerete Semmi pénzért nem akarták megválni a gyerekektől. Szűkösen éltek, de a csemetékre mindig futotta. A férfi — Gyuri »mostohája-“ — két óve dolgozik a Somogy megyei Víz- és Csatornamű Vállalatinál. Tisztességes, jóakaratai emberek közé került, akik nem fintorogtak, amikor kiderült, hogy újdonsült munkatársuk nem ismeri a betűket. Ceruzát adtak a kezébe, és megtanították leírni * nevét Pa trónusai, a Május 1. szocialista brigád tagjai, látták, hogy becsülettel helyt akar állni, nem mulaszt Igazolatlanul. A férfi nem hallgatta el családja gondjait sem. Hőnek a gyerekek, Gyuri februárban emúlt "tízéves, a kisebbnek ts iskolapadban a helye — de hát igen messze az iskola, télen lehetetlen megbirkózni a hóval Pedig jó esze van Gyurinak — szereti, mint a sajátját —, kiskorában Feltárják a pincelabirintust A szőlőkultúra elterjedésével magyarázható Eger sok-sok pincéje. A járatok gyakran egymásba kapcsolódtak, a török idők alatt pedig hadászati céllal épült alagutak csatlakoztak hozzájuk. Ámde veszedelmet jelent a városra a pincék ismeretlen sokasága. A városi tanács építési osztálya ezért nagy vállalkozásba fogott: a Budapesti Műszaki Egyetem ásvány- és földtani tanszékét megbízta az üregek felmérésével és a térképek elkészítésével Eddig 80 kilométernyi járat felmérésével végeztek. Képünkön: Egymásba nyíló ninceágak az Almagyar utca alatt. radvány&J (Előtérbe*! egy elfaJasás mais csak a motorok érdekelték. A brigád meghallgatta az apa bánatát, aztán fölkereste, a megyei tanács művelődésügyi osztályát Nem kellett sok idő a kivizsgálásához: a két gyereknek nevelőotthonban a helye. Nagyszakácsiba vitték őket Az édesanya gyakori vendég a brigádnál. Megköszönni megy. a ruhát, az élelmet, a segítséget És mindjárt kér is valamit: hívják fel a nevelőotthont, s kérdezzék meg, hogy viselik magukat a gyerekek. Nincs azokkal semmi baj. Az otthon igazgatója levelében Gyurit nagyon dicséri, írja: mandulaműtéte volt a fiúnak, s most nagyon igyekszik, hogy utolérje a többieket A két gyerek megszerette új környezetét, de már készülnek haza, a karácsonyi szünetre. Nem múlik el ugyan látogatási nap, hogy valamelyik szülő ne látogatna Nagyszakácsiba —, mégis, otthon lesz valóban jó a vakáció. A közelmúltban Gyuri apja — hadd mondjam így: nem az igazi, hanem a vér szerinti — a bíróságon járt, és követelte, hogy vegyék ki a fiút a nevelőotthonból és adják vissza neki. (Furcsa módon eddig egyáltalán nem érdekelte a gyerek sorsa.) Megkezdődött a küzdelem. A tárgyaláson a »mostoha- apát-“ a szocialista brigád két tagja képviselte, s nem hallgatták el, hogy jó helye van Gyurinak. Tudják, mert jártak kint nála. A vér szerint! apa keresetét elutasította a bíróság, teljes hát a győzelem. A pert az emberség, egy kis közösség igaz lelkiismerete nyerte meg. (Pintér) És végül: József Attila Szeretem a lemezeket, s a lemezek nálam a szép borítónál kezdődnek. Népszerű énekesnőnk harmadik nagylemeze került piacra a napokban. Az előadott dalok ismét kiemelkednek a forgalomban lévő más dalok közül, s a bo-‘ rító is ízléses. Valami azonban bosszant. Ezt olvasom ezen a borítón: »írták: Bródy János, Illés Lajos, Szörényi Levente, Szörényi Szabolcs és József Attila ...« Hol marad a »kötelező« szerénység? Vagy a »merénylet« csak Szykszmian Wan- dáé, a iasakterv készítőjéé lenne? Nem tudni. Mindenesetre jó lett volna, ha József Attila hevét nem a sor végére hagyták volna. Így — azt hiszem — nemcsak az én örömömbe csöppent üröm, de más lemezvásárlókéba is, akik szeretik a veraakes ssl SL L. Panasz Egy párizsi divatszalon pénztárosnője szomorúan panaszkodik főnökének: — Monsiuer, kezdet: rájönni, hogy öregszem, már nem vagyok szép ... — Miből gondolja? — A férfiak újabban megszámolják: a visszajáró pénzt! ' Énekesnők egymásközt Két operaénekesnő beszélget: — Drágám, bebiztosítottam a hangomat százmillió lírára... — És mit csináltál ezzé! a tömérdek pénzzel? Skót vicc A síkót így szól haldokló feleségéhez: — Egyetlenem, megyék a gyógyszertárba. Ha úgy érzed, hogy közeleg a vég, ne felejtsd eloltani a lámpát... Relativitás — Pincér, mondja, ez egy teljes adag? — Uram, kibővítettük a vendéglőt, és ezért az adagok ebben a nagy teremben sokkal kisebbnek látszanak. Minden rendben — Halló! Elmeosztály ? Nem szökött meg önöktől egy beteg? — Nem, minden rendben van. Miért kérdi? — Valami bolond ma megszöktette a feleségemet Igaza lehet Egy rendőr dülöngélő részeget állít' meg az utcán és megkérdezi: — Hová megy? — Haza. Tudja, szilveszteri mulatságról jövök. — Ne mondja. Hiszen már november van! — Tudom, tudom. Azért sietek. A feleségem már bizonyára aggódik. Féltő gondosság Kovácsék felszállnak a gyorsvonatra: Kovács a nehéz bőröndöt éppen a felesége feje fölötti pod- gy ász tartóban helyezi eL — Félek — mondja a felesége feje fölötti pogy- a fejemre esik! — Van benne talán valami törékeny? Közelebbi — Tudna valami! közelebbit mondani arról a férfiról, aki tegnap a parkban megtámadta? — Dőlt belőle az alkohol-. — Valami közelebbit nem tud mondani? — Szilvórium voltl Somogyi Néplap RTS7MP finmn«v ropgyel B!7ot4c^f»5ní»fr fonja* F6s7erk«*s7tß 2 JÁVORI BCLA Szerkesztőség: Kaposvár« Lafcinca Sándor u. 2. TelefosaS 11-510. 11-511, 11-513. Kiadja a Somogy megye! Lapkiadó Vállalat. Kaposvár., Latinca S.. a. 3. Telefon: 11-516. Felelős kiadó: Dómján Sándor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk visnza. Terjeszti: a Magyar Posta. ESő^ fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítöknéL Előfizetési di.i egy hónapra 2© Ffe. fades ? 25 ví61. Készült a Somogy megyei Nyomda- ipán vállalat kaposvári üzemébes Kaposvár. Latinca 6. cl fc, S-eielós veze-co; M&utner Jccssf
