Somogyi Néplap, 1971. december (27. évfolyam, 283-307. szám)
1971-12-01 / 283. szám
Kaposvár felszabadulásának évfordulójára készülve üzemcsarnokot avattak a villamossági gyárkao Szerszámgép- és liftvezérioket, kis teljesítményű transzformátorokat gyárt az az üzemcsarnok, amelyet tegnap délután avattak a VBKM Kaposvári Villamossági gyárában. A 35 millió forintos új beruházás révén a negyedik ötéves terv végére már nem kevesebb, mint 300 millió forint értékű vezérlőberendezést és transzformátort készítenek itt A korszerűen felszerelt, te- tővilágítású, több mint hatezer négyzetméter alapterületű csarnokban megtartott avatóünnepségen részt vett Szigeti István, a megyei pártbizottság titkára, Somogyi József, a Kaposvári Városi Pártbizottság első titkára. Sugár Imre, a megyei tanács elnökhelyettese, Rostás Károly, Kaposvár tanácselnöke és Pusztai Ferenc, az SZMT titkára is. Az öt évvel ezelőtt alakult gyár új csarnoka — mondta avatóbeszédében Jancsich Imre, a VBKM vezérigazgatója —• újszerű módon valósult meg: a beruházást a Somogy megyei Tanács iparfejlesztési alapjából támogatta, és segítette a VILLÉRT is. A beruházás mindhárom részvevője így érvényre tudta juttatni érdekeit. S az elkészült új csarnok közös érdeket is szolgál. Előrelépést jelent a város további iparosításában, lehetőséget ad a VBKM-nek, hogy bővítse termelését, és jobban szolgálja a kereskedelem érdekeit A Kaposvári Villamossági Gyár a VBKM ötéves tervének részeként elkészítette középtávú fejlesztési tervét. Ennek első lépcsőiéként megvalósult ez a beruházás. A tervidőszak végére a kaposvári gyár termelési értéke éléri majd a 600 millió forintot, elsősorban azoknak a termékeknek a gyártását fejlesztik, amelyekből az eddiginél is nagyobb rendelések várhatók. Egyre inkább előtérbe kerül a transzformátorok és az irányítástechnikai berendezések gyártása. Ezt a csarnokot ennek a programnak a megvalósítása érdekében építették. Elkészülte után lehetővé vált, hogy a — szétszórtan elhelyezkedő — transzformátorokat gyártó részlegeket egy helyre vonják össze. A vezérigazgató ünnepi beszédében hangsúlyozta: — A Kaposvári Villamossági Gyár megépítése lehetőséget adott arra, hogy Somogybán erőteljesebben fejlődjön a villamosipar. Ez a gyár a VBKM részére is biztosította a termelési érték növekedését. A Kaposvári Villamossági Gyár a jövő követelményeinek is megfelel — hangsúlyozta a vezérigazgató. — Műszaki fejlesztése a technológia fejlesztésével a következő években nagyot léphet előre. Erre szükség van, hiszen az igények fokozódnak, s egyre nagyobbak a követelmények.’ — Figyelmeztetett arra, hogy' a gyár belső tartalékainak feltárásával, a szervezettség állandó növelésével korszerűsíteni kell a gyártási eljárásokat is és fejleszteni a munkahelyeket. Jancsich Imre vezérigazgató avató beszéde után Somogyi József, a Kaposvári Városi Pártbizottság első titkára emlékezett meg Kanosvár felszabadulásának közelgő 27. évfordulójáról. — A párt- és állami vezetés következetes munkája a dolgozók támogatása nyomán — különösen a harmadik ötéves terv eredményes végrehajtásaként — Kaposvár az iparilag közepesen fejlett városok közé került. Ma már ipara évi 3 és fél milliárd forint értéket termel. A fejlődés a VBKM Kaposvári Villamos- sági Gyárán is lemérhető: építését 1964-ben kezdtük el, és 1969 augusztusában avattuk a több mint 150 millió forintos beruházást, Khposvár egyik ipari büszkeségét. Akkor már megszületett a megállapodás a gyár további bővítésére. S most elkészült az újabb üzemcsarnok, amely újabb munkalehetőséget ad városunk lakosságának. De nemcsak munkalehetőségről beszélünk az avatóünnepségen, hanem azt is el kell mondani, hogy jó példát szolgáltatott ez a beruházás arra, hogyan kell kialakítani a korszerű, a szociális követelményeknek is megfelelő munkahelyeket. Meggyőződésem, hogv ez az inari +°~m°lésre is kedvező hatással lesz. Az iinnS*>S3T végén Sze- recz László gyárigazgató az Amtkezés során végzett munkáinkért jutalmat adott át a gyár több dolgozójának. Iskola és tö pe vízműi A FALU SZELLEMI élete iránt érdeklődöm a helyi vezetőktől, és félmondatnyi semmilyen válasz után részletes tájékoztatást kapok — az épülő buszváróteremről. Az iskola belső gondjairól szeretném hallani a tanácselnök véleményét, helyette a törpevízmű szervezésének kétségkívül súlyos nehézségeit ismerteti. A község közművelődésének sajátosságairól, lehetőségeiről kívánok szót váltani, s néhány perc múlva a forgalmas fürdő fejlesztéséhez hiányzó millióknál tartunk. És folytathatnám a példákat, amelyek azt bizonyítják, hogy a községi vezetők egy részének szemléletében és gyakorlatában ugyancsak alárendelt szerepet játszik a szellemi élet formálásának, a művelődésben feloldódó, a kultúra által is összetartott közösség kialakításának igénye. Amikor azonban ezt szóvá teszem, koránt sem a gazdálkodás fontosságát, a tárgyi feltételek biztosításának elsődlegességét vonom kétségbe. Természetes, hogy egy községben mindenekelőtt a lakosság anyagi életkörülményeit kell minél kedvezőbbre alakítani, azaz jó ivóvizet biztosítani, járdát építeni, munkaalkalmat teremteni. Azt is elismerem, hogy mindezek megtervezése, a szükséges anyagi erők megszervezése, az okos, célszerű gazdálkodás, a község tervszerű fejlesztése sok töprengést, vitát, kilincselést vagyis rengeteg időt és energiát igényel. Abban sem kételkedem, hogy a lakosság elsősorban azon méri le választott vezetői munkájának eredményét, mennyit épített, hogyan, s milyen ütemben fejlődött irányításának időszakáU j üzemház, új feladatok Szép új épület emelkedik Marcaliban a Kossuth Lajos úti ipartelepen: az Építőipari Ktsz üzemháza. Csaknem ötmilliós költséggel épült, majdnem kétholdnyi területen. Az idén költöztek be a szövetkezet tagjai. Örömmel foglalták el új tulajdonukat, s nagy, világos üzemcsarnokokban dolgoznak most az emberek. A szövetkezet vezetői arra is törekedtek, hogy új gépeket szereltessenek az új csarnokokba, s ezzel gyorsítsák a munkát, korszerűsítsék a termelést. Csaknem félmilliót költöttek génekre: csúcsesztergák. darabológének, légkompresszorok, vas- és faipari marógépek könnyítik a munkát. — Még nem elég, ennél sokkal több kell — mond+a Isztl Ferenc, a szövetkezet főkönyvelője, akivel a ktsz munkájáról. s a tennivalókról beg7ói«<vH-íiT»1< — TYi a ob nézv■c yótoyvof cvn+c»"*í p-'nitóV/ wioll.Qrfóf • foMri szintes i"V4-sr.kat akarunk £oí_ teni, tatarozni, javítani. Ehhez új és újabb gépekre van szükségünk. Kértem, beszéljen a szövetkezet munkájáról, arról, hogy milyen eredményeket értek el, s milyen gondjaik vannak, hogyan tervezik a jövőt. — Száznegyven ember dolgozik a szövetkezetben. Építőiparosok. víz- és villanyszerelők, bádogosok, lakatosok, asztalosok végzik nyolc szakmában a munkát. Termelésünk meghaladja a tizenötmillió forintot. A lakossági szolgáltatások értéke félmillió. Negyvenkét családi házat építettünk az idén. Külön építőipari brigádok végezték a nagyobb értékű átalakítási, korszerűsítési munkát. Autóka. rosszéria részlegünk elsősorban a lakoság szolgálatában áll. A lakatosrészleg vasportálokat készít; ezeket egy budapesti építőipari vállalatnak és a TÜZÉP-nek adjuk él. Dolgozunk a lakosságnak is: kerítéseket vaskapukat, fémszerkezeteket csinálunk. Megállapodtak a Vörös Csillag Traktorgyárral, ahol január 1-től DT 300-as típusú traktorok alkatrészeit gyártják. (KGST-kooperációban készül.) Marcaliban hárommillió forint értékű alkatrészt vállaltak. Ha beválik ez a termék, mint a főkönyvelő mondta: több évre megalapozzák a tizenöt lakatos szakember munkáját, s fokozhatják a termelést, még tíz embert foglalkoztathatnak. A faipari részleg pedig együttműködik a Lakberendező Szövetkezettel. és bútoralkatrészeket készít Hogyan látják a jövőt? — Meg kell fogni a munka boldogabbik végét — mondta Isztl Ferenc. — Fokozni kell a lakáskarbantartást, jobbár ki kell használni az üzemcsarnokok kapacitását, növelni a készárutermeiést, több szolgálta+ást végezni a lakosságnak. Több íH lakást, társas há-raf keTl építeni, nagvobb +eV,+ ^bba a rmmV-'b'1. amalv “tór-o iöszí, várossá fejleszt’ Marcalit Ss E. ban a község. Ismerem és elis merem a gondokat. Mégsem hiszem, hogy túlzó követelmény lenne a teljesebb, egységesebb szemlélet és gyakorlat községi vezetőink munkájában. Az aránytalan tájékozottság, a féloldalas irányítás előbb- utóbb zsákutcához, vezetői válsághoz vezet SENKI SEM KÍVÁNJA — félreértés ne essék —, hogy a szakirányítást végző szerveik helyett lássanak el felügyeleti feladatokat a községi vezetők. Mondjuk, végezzenek tantárgyi órabírálatokat vagy szabják meg, mivel készüljenek művészeti vetélkedőre a fiatalok (Néhány éve e szélsőséges jelenségekre is akadt példa.) Er re nincs szükség, és az ilyen fajta irányítás csak zavarná az oktató—nevelő munkát, a köz- művelődési tevékenységet Arra azonban mind az ezzel foglalkozó pedagógusok, mind a mozgalom irányítód, részvevői joggal tartanak igényt, hogy kellő figyelemmel kísérjék munkájúkat, ismerjék eredményeiket — amelyekre például a járásnál, a megyénél már felfigyeltek, de a helyi vezetők jóformán semmit sem tudnak róluk — és a vezetés tekintélyével, lehetőségeivel támogassák helyes törekvéseiket. S kapjanak megalapozott bíráló szót is, ha erre szükség van. EGY KÖZSÉG élete sajátosan egységes. Egyes területei, folyamatai nem választhatók el egymástól; elemei, jelenségei egymást kiegészítik, erősítik. így a gazdasági fejlődés — hosszabb távon — elképzelhetetlen szellemi frissülés nélkül. És megfordítva is igaz; a kulturális haladás üteme — ha nem is azonnal és pontosan mérhetően, hanem áttételesen, nagyobb időtartamban érvényesülve, — nem marad hatástalan a falunak tárgyi formában jelentkező fejlesztésére. Ezt kell szem előtt tartania minden községi vezetőnek, és ha időnként természetszerűen előtérbe is kerülnek az energia nagy részét lekötő gazdasági feladatok, ezek nem alakíthatnak ki féloldalas vezetői gyakorlatot. F. L. Ostrom T öbb mint egy évtized óta — és nagy odaadássá! — küzdünk országszerte a formális- módszerek és megoldások ellen. Az »évtized« azt is kifejezi, hogy nem a legeredményesebben. De hát nem ez az egyetlen hosszú távú feladat előttünk. Mégis nehéz fékezni indulataimat Látszólag ugyanis célravezető dolgokat művelünk egy módszerrel a legkülönbözőbb szinten. Igaz, mindannyian tudjuk, hogy legföljebb fél sikerre vezethet, de azért megadóan és következetesen csináljuk tovább. A jelentésekről beszélek. A jelentéskészítés módszeréről. S mert nem szeretném, hogy bárki is félreértsen, két dolgot kell tisztóznunk, mindjárt az elején. Az egyik az, hogy nem becsülöm le, ellenkezőleg: valamennyien nagyra értékeljük a jelentést, mint a tájékoztatás és tájékozódás fontos eszközét; a felmérés és értékelés nélkülözhetetlen alapanyagát, amely nélkül megalapozott döntés szinte lehetetlen. A másik, hogy a módszer nem somogyi specialitás. Országos szokássá nőtt, elterjedt, »bevált-«; gyanítom tehát, hogy bevehetetlen vár ostromára készülök. Mégis hiszem, hogy »lövedékeink« előbb-utóbb rést ütnek a falon. Igyekszem elkerülni a találgatást, és azt is, hogy bárki szjemélyes sértésnek vegye amit elmondok. Épp ezért engedtessék meg, hogy ideiglenesen kinevezzem magam egy mamutvállalat igazgatójának, tehát saját magamat állítsam pellengérre. Azaz a rám erői tetett módszert, s azt, hogy kényszeredett helyzetemben >*•feltaláltam« az önvédelem leghatásosabb fegyverét Jelentést kértek tőlem. Vállalatom hároméves tevékenységéről. A termelésről, a káderhelyzetről, az anyagellátásról, a szocialista kérdésekről, mindenről. Felsőbb szervünk értékeli a munkánkat, és megszabja a további feladatokat Felelősségem teljes tudatában munkához látok. Mindenekelőtt beszerzek egy patikamérleget néhány súllyal, és a tárgyalóasztal közepére teszem. Azután hívom legközvetlenebb munkatársaimat, a párttitkárt, a szakszervezeti titkárt, a főmérnököt, a főkönyvelőt és még jó néhány embert. Vitatkozunk, értékeljük saját dolgainkat. A »mutatók« a fejünkben vannak, embereinket jól ismerjük, náluk jobban csak nehézségeinket. De ezeket is számba vesszük. Meggyőződésünk, hogy a vállalat olyan hetvenszázalékos hatásfokkal, tehát nem is dolgozik nagyon rosszul. A munkafegyelem — hát igen, azt is ismerjük. Anyagellátás? Az nem rajtunk múlik. Szóval megtárgyalunk mindent. Ekkor még reálisan. Azután elővesszük a papírokat. A részkérdések fölkerülnek a patikamérlegre. S mert amúgy is tél van, megkezdjük a ködösítést. Nem gúnyolódom, ne higgyék. De ha már nekünk kell értékelni saját dolgainkat, csak nem leszünk ellenségei önmagunknak? Az ömsanyargatás a fakírok dolga. Ebből a jelentésből tud meg mindent a felsőbb szerv testületé. Vigyáznunk kell tehát az arányokra. M indenekelőtt kimérem az önkritikát. Hogy lássák, azért mi nem vagyunk elfogultak a vállalat dolgaival szemben. No, persze nem túlozzuk el, végtére is nem vállalhat az ember mindent saját magára. Még valami olyan következtetést vonnának le belőle, hogy nem állunk hivatásunk magaslatán. Pedig dehogynem. Csak észre kell venni. Itt van mindjárt a termelékenység. Tudom, lehetne jobb is. De ha azt írom, hogy tíz százalékkal nőtt, az elismerésre méltó. És nem lehet megtudni belőle, hogy mennyi volt azelőtt. Vagy ha megállapítjuk, hogy mennyivel emelkedett a munkások bére a három év alatt, azért csak lelkesedni lehet. De megtudni belőle, hogy mennyivel emelkedhetett volna, azt nem. A többi részkérdésről nem is beszélek. A formula kialakult, s a patikamérleg jó szolgálatot tesz. Tulajdonképpen — higgyék el — nem arról van szó, hogy alapjaiban meghamisítom a valóságot. Csak úgy adagolok, úgy állítom egymás mellé a tényeket, hogy azok a tájékoztatáson kívül önvédelmünket is szolgálják. De ezzel még mindig nincs minden rendben. Meg kell szabni a feladatokat is, amiket majd elfogad a testület. Ide soroljuk mindazt, amit már eddig is el kellett volna végezni. A többi már csak fogalmazás dolga, elvégzik a munkatársaim. Én meg kiegyensúlyozott hangulatban várom a napirend tárgyalását. De azért még egyszer megdöbbenek előtte. Vezetőszervünktől ugyanis váratlanul beállít egy munkatárs. Elmondja, hogy őt bízták meg az ellenőrzéssel. Ellenjelentést kell készíteni. Kissé meghökkenek. de az ijedtség nem tart sokáig. Ugyanis tőlem kér tanácsot, hogy mit írjon az ellenjelentésbe. Igazán nem tagadhatom meg a segítséget... A tárgyaláson reálisnak és átfogónak ítélik értékelésünket A testület tagjainak többsége ugyanis — helyzeténél fogva — csak a mi jelentésünkből szerezhetett információt. Egy kicsit jobban kell dolgoznunk, mint eddig — ez a következtetés, de alapjában véve jól megálltuk a helyünket ... A történetnek vége, tehát ezennel lemondok vállalat- vezetői tisztemről. Vállalom a kritikát: igen, leegyszerűsítve, általámositva és eltúlozva festettem le a jelentéskészítés módszerét. Túlozva, hogy plasztikusabb legyen, felnagyítva, hogy senki se ismerhessen magára belőle, mert az amúgy sem szokás nálunk. Mondanivalóm azonban mélységesen komoly. Meg kellene kísérelni, hogy lépésről lépésre változtassunk ezen a módszeren. Nem arra gondolok, hogy a napirendhez, az értékeléshez nincs szükség a vállalat, gyár, intézmény tájékoztató jelentésére. Anélkül egy lépést sem tehetnénk. De meg kell találni az ellenőrzés egy hatásosabb módszerét. Jobban elterjeszthetnénk a külső szervek, más, hasonló tevékenységű vállalatok vizsgálatának gyakorlatát, amely tapasztalatcsere is egyben. Társadalmi embereket vonhatnánk be gyakrabban, hiszen a cél az volna, hogy a több szem többet lát elve alapján reálisabban értékelhessünk és szabjunk meg elérhető célokat. Ha nincs sokoldalú tájékoztatás, ha nincs több variáció és javaslat egy-egy döntés előtt, akkor nehezebb dönteni. S csak nagyobb hibaszázalékkal lehet. A z öntudat egy magasabb fokán persze elképzelhető, hogy a diák maga állapítja meg osztályzatát, a minisztérium maga értékeli saját rendeletének végrehajtását, a vállalatvezető maga állapíthatja meg, hogy J- kalmas-e a vezetésre, hogy a gyár jól sáfárkodik-e a közös javakkal. De azt hiszem, még nem tartunk ott. Ezért kell megostromolni ezt az elavult, és nem egészen célravezető módszert... Jávori Béla SOMOGYI NÉPLAP Saeeric,, SSTTL (SesasHb«*' 1. 3
