Somogyi Néplap, 1971. december (27. évfolyam, 283-307. szám)
1971-12-03 / 285. szám
MAI KOMMENTÁRUNK Ünnepi megemlékezés a varas! tanácsén Kitüntették a legjobb társadalmi munkásokat — Átadták a művészeti díjakat Kaposvár felszabadulásának 27. évfordulója alkalmából ünnepi megemlékezést tartott tegnap délelőtt a városi tanács végrehajtó bizottsága. Az ünnepségen megjelent Szigeti István, a megyei párt- bizottság titkára, országgyűlési képviselő, Somogyi József, a városi pártbizottság első titkára, dr. Kassai János, a megyei tanács vb-titkára, Kosz- tolánczi Jánosné országgyűlési képviselő, dr. Kanyar József, a Hazafias Népfront városi bizottságának elnöke, Galamb László, a városi KISZ- bizottság titkára. Részt vett az ünnepi megemlékezésen az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet csapatok képviselője is. Embersics Imre tanácselnökhelyettes köszöntötte a vendégeket, majd Rostás Károly, a városi tanács elnöke beszélt a történelmi múlt kiemelkedő eseményéről, a fejlődésről, és a felszabadulás óta eltelt huszonhét év eredményeiről. Azoknak, akik társadalmi munkák szervezésével és teljesítésével kimagasló tevékenységet folytattak a város fejlesztése érdekében, ezután Rostás Károly tanácselnök átnyújtotta a tanács végrehajtó bizottsága által odaítélt Társadalmi Munkáért kitüntető emlékplakettet Ezzel tüntették ki a KISZ kaposvári városi bizottságát sportpályák építéséért, parkosításért, munkaversenyek, kommunista vasárnapok és a KlSZ-lakásépi- tő akciók szervezéséért. A Kaposvári Húskombinát Tóth Lajos, Május 1. és Petőfi Sándor Szocialista Brigádjának dolgozói a Szocialista brigádok az óvodáért akció keretében háromnapi munkabérüket ajánlották fel, s ezenkívül állami gondozott gyermekeket patronálnak. A Kaposvári Villamossági Gyár Angela Da- visról elnevezett brigádja és a Láng-brigád óvodák és bölcsődék számára végez nagyon jelentékeny karbantartó munkákat» és sokat segít a berendezések korszerűsítésiben is. Az 503. számú Szakmunkás- képző Intézet nevelőtestülete az intézet tanulóival a parkosítást és a különböző földmunkák végzését szervezte meg példamutatóan. A ME ZÖBER-kirendeltség fiatal tervezőinek közössége a Vörös Hadsereg úti óvoda bővítésének kiviteli tervét készítette el társadalmi munkában (munkájuk értéke 130 ezer forint). A Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár Kaposvári Gyárának Ady Endre Szocialista Brigádja az elmúlt két évben 400 óra társadalmi munkával, berendezések és Elkészült az első Peremkeriileti ellátóközpont Kaposváron Kaposvár első peremfcertL leti ellátóközpontját tegnap délután a Ságvári úti lakótelepen avatták feL A mutatós épületet — amelyben ABC- áruház, presszó, posta és zöldségbolt kapott helyet — négy vállalat építette fel a városi tanács segítségével. A Kaposvári Költségvetési Üzem dicséretre méltó munkát végzett. A város felszabadulásának 27. évfordulóján avatott ellátóközponthoz hasonlóak építésére a városi pártértekezlet hozott határozatot. Az avatóünnepségen részt vett Somogyi József, a városi pártbizottság első titikára és Róna Imre, a megyei pártvégrehajtóbizottság tagja, a Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárának igazgatója. Rostás Károly Kaposvár tanácselnöke avatóbeszédében e lakótelep fejlődését méltatta. Az egykori Rokkanttelep helyén ma mutatós családi házakban háromezer ember él. A korábbi években elkészült orvosi rendelő és klubkönyvtár mellé most ellátóközpontot is építettek. — A lakótelep — ahol főként a város első szocialista nagyüzemének, a Pamutfonóipari Vállalat Kaposvári Gyárának dolgozói laknak — öregjei még emlékeznek arra — mondta a városi tanács elnöke —, hogy egykor Kaposvár legszegényebb területe volt. Ma dinamikusan fejlődő városrész, kertes családi házakkal, gondozott közterület- teL A negyedik ötéves terv végére a város valamennyi peremterületén megépülnek a kis ABC-k, s a vendéglátó vállalat az italboltok egy részét bisztróvá alakítja át. Mindez minőségi változást jelent a város ellátásában. Rostás Károly avatóbeszédében külön is köszönetét mondott a Pécsi Postaigazgatóságnak, a Somogy megyei Élelmiszer-Háztartási és Vegyi- áru-kiskereskedelmi Vállalatnak, a Vendéglátó Vállalatnak és a MÉK-nek, hogy közös összefogással — a városi tanács anyagi segítségével létrehozta Kaposvár első peremkerületi ellátóközpontját. 33 millió forint értékű munka a nagyatádi TÖVÁL-nál A nagyatádi és a csurgói TÖVÁL az idén január 1-én egyesült, azóta látja el megnövekedett feladatát ebben a fölépítésben a tsz-közi építőipari vállalkozás. 33 millió forint értékű munkát terveztek erre az évre, s ebből most mintegy 25 milliónál tartanak. Mint megtudtuk, elmondták az éves terv megvalósításának nincs akadálya, ugyanis ebben az időben kaptak meg nagyon fontos építőanyagokat, s így meggyorsulhat tevékenységük üteme: az épületeket lefedhetik, téliesíthetik, tehát zavartalanul végezhetik a munkájukat. Legnagyobb értékű vállalásuk a háromfai sertéskombinát és a csurgói sertéstelep felépítése. A kombinátnál tízmillió forint értékű munkát végeztek az idén tizenegy hónap alatt, s még ebben a hónapban további négymilliót szeretnének teljesíteni. A csurgói Zrínyi Tsz sertéstelepén a műszaki készültség tizenegy milliónál tart, ebből az idén eddig hatmilliót számláztak a vállalkozásnak. Több mint tíz kislakást is épített a TÖVÁL a járásban. A gazdasági épületek közül a segesdi 108 férőhelyes tehénistálló — amely része, befejező épülete a szövetkezet tehenészeti telepének — kétmilliós költségével a legjelentősebb a már említett nagy beruházások után. Bolháson 80 férőhelyes növendékmanha-istállót építettek 1,4 millióért November végén volt a műszaki átadgsa a kétmillióért épített zákányi óvodának. Iharosberényben egészségügyi komplexumot épít a nagyatádi TÖVÁL 1,6 millióért Ebből az idén 700 000 forint értékű munkát végeztek el, s a befejezést jövőre tervezik. Ezekhez a munkákhoz már számottevő gépi segítséget is igénybe vehetet a vállalkozás; kereken egymillió forintot fordítottak szállító, földmunkát végző és betont előállító gépek vásárlására. Így többek közt három teherautóval, egy árokásó géppel (ez rakodásra és földgyalulásra is alkalmas eszközökkel van ellátva) gyarapították munkaeszköz-állományukat s műhelyberendezésekkel is gazdagodtak. Mindez már az idei munkákban a hasznukra vált. játékok készítésével segítette a Damjanich utcai óvodát. A városi tanács fúvószenekara közreműködött minden jelentősebb állami és társadalmi ünnepségen, s emelte az ünnepség színvonalát Ezenkívül személy szerint tizennégyen részesültek »Társadalmi munkáért« kitüntetésben: Ostoros István, a Kaposvári Húskombinát igazgatója, Simon Kálmán, az elektroncsőgyár esztergályos szakmunkása, Nagy Imre, a Kaposvári Tejipari Vállalat főművezetője, dr. Sziklay Iván, a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola adjunktusa, Geges Jgzsef, a kaposvári cukorgyár üzemtechnikusa, Takács Imre, a Kaposvári Lakberendező Ktsz asztalos szakmunkása, Horváth Katalin, a Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárának fonónője, Horváth Tivadar főmérnök Sziklai József né nyugdíjas, a városi Vöröske- -eszt-szervezet vezetőségi tagja, Hargittai Teréz, a Gárdonyi Géza Általános Iskola úttörőcsapatának vezetője, Herbert Jenő, a Kaposvári Dózsa Sportegyesület edzője és Vogel Lajos, a költségvetési üzem brigádvezetője. Az ünnepi ülésen átadták a a városi tanács művészeti díjait is. (Összeállításunkat a művészeti díjasokról lapunk 5. oldalán közöljük.) ű A párt Közpor. d Bizottságának üléséről kiadott közlemény reális áttekintést ad hazánk álláspont jár él a leglényegesebb nemzetközi kérdésekben, s összegezte a X. kongresszus határozatainak végrehajtásával kapcsolatban a népgazdaság 1971. évi fejlődését. Mind a nemzetközi kérdések, mind hazai gazdasági feladataink áttekintése elősegíti, hogy világosabban lássuk helyzetünket, valamint teendőinket. A gazdasági fejlődés egészéről a Központi Bizottság az elért eredmények alapján joggal állapíthatta meg, hogy fokozatosan valóra válnak a X. kongresszus határozatában foglaltak, s megvalósulnak az éves népgazdasági tervben meghatározott feladatok is. Ugyanakkor rámutatott, hogy a nemzeti jövedelem dinamikus növekedése ellenére a népgazdaság különböző területein már korábban is meglevő feszültségek csak lassan oldódnak fel. Gondjaink és teendőink között kétségtelenül a legfontosabb helyet a gazdasági munka hatékonyságának növelése, azaz a népgazdaság egyensúlyának megszilárdítása foglalja el. A Központi Bizottság éppen ezért szükségesnek tartja, hogy 1972-ben a beruházások összértéke ne haladja meg az 1971. évit, s ugyanakkor minden lehetséges módon meg kell gyorsítani a folyamatban levő beruházások befejezését és üzembehelyezését. Az egyensúly megszilárdításának ..Jjt U'JütŰS ül fontos teendője as i ; folytatódjék a népl ; szerkezetének javí'.sa, r.öozksdjék a termeié- kzr.-jz.'g, s minél több gazdaságosan előállított, korszerű termék kerüljön forgalomba. Amikor a párt Központi Bizottsága nagyon alaposan és minden lényeges teendőt elemezve áttekintette gazdasági helyzelürilcet, egyben világos útmutatást is adott arra, hol kell keresni a feszültségek forrásait, s azok fokozatosan mi módon számolhatók fel. Éppen ezért nagy hiba lenne a Központi Bizottság állásfoglalását leszűkíteni csupán gazdasági, műszaki, technikai teendőkre. A párt vezető testületé rendkívül nagy fontosságot tulajdonít a termelő közösségek erejének, a szocialista munkaversenynek, a párt- szervezetek, a kommunisták példamutatásának, kezdeményezéseinek. Ott cselekednek tehát helyesen, ahol a Központi Bizottság üléséről kiadott közlemény alapján nemcsak gazdasági helyzetüket tekintik át, hanem számot vetnek azzal is, hogy milyen tartalékok rejlenek a dolgozók kezdeményező készségében, áldozatvállalásában. Ma is szükség van erre, mert csakis a gazdasági, műszaki intézkedések, valamint a politikai munka egysége teremthet szilárd alapokat ahhoz, hogy a meglévő feszültségek fokozatosan enyhüljenek, s hogy az 1971-ben elért eredmények szilárd alapot alkossanak a jövő évi terv kezdetéhez. Az anyag is pénzbe kerül A z csak természetes — vágja rá az olvasó, hi- ' szén semmit nem adnak ingyen. Fizet a vásárló az üzletben, fizet a gyár az alapanyagért, s a félkésztermékért. Az anyag emberi munkát sűrít magába; minél több munkát, annál értékesebb. Elemi igazságok ezek. Mégis, amikor az egyik gyárban — jó ötlet! — műhelyenként kiállítást rendeztek, s ott bemutatták, hogy a földolgozott anyagok, alkatrészek kilója, darabja mit kóstál, mindenki meghökkent: Ez az apró kis semmi négyszáz forint? Az a másik százhetven? No csak, hiszen ami időnként kiborul a műhelypadlóra, annak kilója ötvenhat forint! Az anyag is pénzbe kerül. Tudjuk. Csak éppen ritkán gondolunk rá, s ritkán számolunk vele. Az úgynevezett összes termelési költséget hétféle tényező alkotja: az anyag-, a bérköltség, a társadalombiztosítási járulék, az illetményadó, az eszközlekötési járulék, az értékcsökkenési leírás és az egyéb költség. E hét tényező közül a legjelentősebb összeg az, amiért az anyagot adják- veszik. Csupán érzékeltetésül: a népgazdaságban 1930-ban 1,5 millió tonna cementet használtak fel, 1970-ben már 3,7 millió tonnát. Horganyzott acéllemezből 13 ezer, illetve 27 ezer tonnát, polietilénből 836 tonnát 1960-ban, de már 24,1 ezer tonnát 1970-ben. S hogy a szakmánknál maradjunk: újságnyomásra alkalmas papírból 24,3 ezer tonnát tíz esztendeje, s tavaly már 40,4 ezer tonnát. Az anyagfelhasználás évről- évre bővül, mindenből több kell. Gyakran azonban a több anyag nem jelentéktelen része pocsékolódik el, elszóródik, kidobják, selejtté válik.' Pedig pénzbe kerül. Sok pénzbe. Egy év alatt a textiliparban 22,3 milliárd forintra rúgnak a termelési költségek. Ebből csak az anyagár 15,1 milliárd A közlekedési eszközök gyártásában a 23,9 milliárd forint termelési költségből 15,9 milliárd, a fémtömegcikk-iparban 1U milliárdból 7,3 milliárd forint az anyagért kifizetett összeg. Nagy summa! A szo- ciaista ipar egészében az ösz- szes költségek 66,1 százalékát teszi ki az anyag értéke. A vegyiparban száz forint termelési költségből 69 jut az anyagra, az élelmiszeriparban 79,8 forint, de még olyan élőmunkaigényes iparterületen is, mint a műszeripar, 51,9 forint. Azaz: mindenütt a költségeknek legalább a fele, de inkább a kétharmada, háromnegyede. Ha valahol, itt érdemes a forintot megfogni! V olt idő, amikor a leegyszerűsített anyagtakarékosság inkább ellenszenvet, mintsem egyetértést keltett. A jó helyébe silány «.ciuit, a tiuouzguK úgy vélték az anyaghányad mérséklését, hogy egész egyszerűen kispórolták az értékesebbet a ter- mékbőL Aki így cselekszik, nemcsak mások, de a maga érdeke ellen is vét Ám az észszerű anyagiakarekosscig, a rendszeres költségelemzés, az anyagigény pontos körülhatárolása az anyagnormák betar- tásásval a szigorú bizonylati rendszer — a kivételezés és elszámoltatás lazaságainak megszüntetése — elengedhetetlen feltétele annak, hogy az anyagnak, a félkész terméknek, az alkatrésznek becsülete, a szó szoros értelmében értéke legyen. Ami ma a legtöbb helyen nincs meg Nincs, mert drága színesfémes: tonnái ke- rumek fölösen hullaiéiba. Acélöntvények ezer tonnáit forgácsolják le, csupán azért, mert hiányzik a keiló méret- választék. Építőanyagok hevernek szanaszét, alia-részeket dobálnak selejtbe, a tárolás, a szállítás tovább növeli a veszteségeket A legóvatosabb becslések szerint is évente milliárdok mennek veszendőbe. Két részre bontható a veszteség Az egyik: a gazdaság egészét átfogó an., ag-.lJúá. akadozása, a belőle kö . etkező kényszerű anyaghc-ly.-t. il .és. a máretszabatosság el ngsdére a szállítási egyeneti?' v; az árrendszer ellentmondásossága stb. A másik: a gyárakban, vállalatoknál tapasztalható, olykor meghökkentő lazaságok. Termékek ezrei kerülnek úgy gyártásra, hogy nem dolgoztak ki anyagnormát, a műhely, az üzem szánté tetszés szerint vételez a raktárból mindent, amit csak gondol, s a gyártás befejezésekor sem kéri számon senki, hogy mire ment el. A gazdaságirányításunk jelenlegi rendszere által támasztotta nagyobb követelmények mindenütt érezhetők, de érdekes módon e nagyon fontos kérdésnek, az anyagköltségnek jut a legkisebb figyelem. Mintha a nagy anyaghányad, a magas költség valami átok lenne, amit viselni, szenvedni kell. S közben lehetőségek sokasága marad kihasználatlanul Az ötvözött alumínium gyakran célszerűbb, mint a színes fém, a műanyag cső fölöslegessé tenné a savaktól mart vezetékek rendszeres cseréjét, s a korrózióvédelemre költött százezrek milliókat kamatoznának, és az áttekinthető bizonylati rendszer, az anyagnyilvántartás gépesítése elejét venné a pocsékolásnak meg a fölös készlethalmozásnak Csak éppen törődni kellene mindezzel, figyelni kellene rákapni a lehetőségek után. S ok a panasz a termelő üzemekben: emelkednek a költségek, szigorúbb az adózási rendszer, nehezebb a nyereségterv teljesítése. Igaz. Ám e panaszok enyhítését gyakran ott keresik, ahol legkisebb a haszon: az adóterhek könnyítésében — főként a helyben, a tanácsoknak fizetett adó esetében —-, az eszközlekötési járulék fizetése alóli mentesítésben... A legfőbb tétel, az anyagköltség meg marad. Arra még papír, ceruza is ritkán jut, nemhogy alapos elemzés, piaci helyzet- megítélés, összetétel változásra serkentő javaslat; a szó szoros 'rt elmében vett anyaggazdálkodás. Az anyag is pénzbe kerüL Mindannyiunk pénzébe. m. a SOMOGYI NÉPLAP Péntek- 19TL december 3. 3