Somogyi Néplap, 1971. december (27. évfolyam, 283-307. szám)
1971-12-02 / 284. szám
ff Mi akarsz te lenni itt?“ A z első felszólaló kemény hangon kezdte. Mindenkit bírált. Nehezen lehetett ugyan kihámozni szavaiból, hogy egy-egy elmarasztaló észrevételt pontosan kinek is címez, az meg különösen nem derült ki tetszetős kritikájából, hogy ő maga és közvetlen környezete mit tett az általa bírált helyzet javítása érdekében. Azt azonban mindenesetre sikerült elérnie, hogy csaknem megtapsolt vádbeszéde alaphangot adjon az utána következő felszólalásokhoz. Egymás után álltak fel tehát a tanácskozás részvevői és mondták el véleményüket, amelynek lényege: így nem lehet dolgozni, az új szervezeti keretek nem alkalmasak arra, hogy a megnövekedett feladatokat megvalósítsák. Es amikor már jó néhány an kifejtették álláspontjukat az elsőhöz hasonló hangnemben, az egyik szólásra jelentkező — a részvevőknek nem kis megdöbbenésére — más, az eddigiektől eltérő véleményt fogalmazott meg. Kifejtette, hogy az új szervezeti forma — a kezdeti nehézségek ellenére — egyre jobban szolgál!?, a terület sokoldalú fejlesztését, és bizonyításul példákat sorolt szakterületéről. Pozitív példákat. Aztán felhívta a figyelmet a jelenlevők felelősségére. Közben néhány szóval arra is emlékeztette munkatársait, hogy a megnövekedett feladatok ellátásához müven — egyenként aprónak látszó összességükben mégis jelentősen jobb — feltételeket teremtett meg a hivatal. Kic«e«élté’' a bútorzatot. korszen'siWtik a fűtési rendszert, javult a gépkocsi-ellátottság és nem utolsósorban emelkedett a fizetés is. Felszólalásának nem volt osztatlan sikere. Ellenkezőleg. A gyűlés után egyik barátja tréfásan megkérdezte tőle: Mondd csak, mi akarsz te lenni itt? — Más neki panaszolta el, hogy ő az általa említett átlagnál kevesebb fizetésemelést kapott. A többiek — legalább is füle hallatára — nem szóltak semmit. A fenti példa nem egyedüli jelzés arra, hogy egyre több helyen mennyire népszerűtlen dolog ma pozitív észrevételt tenni. Inkább a minél keményebb kritikai hangvétel a sikk. És ennek tulajdonképpen örülnünk kellene, hiszen általában éppen e magatartásért emelünk szót még napjainkban is. Azt szeretnénk, ha minden fórumon mély felelősségérzettől áthatva mondaná el ki-ki a véleményét, elmarasztaló megjegyzéseit is, tekintet nélkül arra, hogy kit érint a kritika. Nos. akkor mi a baj? Hiszen a bíráló hangvétel kedvező légkör jelzése. És ez ivaz is. Csakhogy valami sántít ebben a mind általánosabbá váló kiitizálási divatban. Először is az, hogy túltengnek benne a hmálvo’. megfoghatatlan célzások. Már «odsmr: mindig másutt, »körön kívül« keres’k a hibák okait. És leginkább az: mmrt néznek ferde szemmel, sanda gyanúval arra a munkatér'-—’ kollégái, aki észreveszi a nehézségek, a kétségkívül meglevő, de gyakorta felnagyított egyoldalúan .«remiéit eond.n1- mellett a feilődés innre't; sőt nem átall ezért p"”-r.gy e1 ismerő szót is eitmi azokról, M akik ebben a legtöbbet vállalták. Miért kell szégyenkeznie és a stréberság vádjától félnie annak a felszólalónak, aki nemcsak a negatív jelenségeket veszi észre, hanem — »kilógva a sorból« — a siker jeleire, az erőfeszítés eredményeire is rámutat, sőt a hibák okait önmagában és környezetében, s nem csupán a vezetőkben, a felsőbb szervekben keresi? ondhatná valaki, hogy az eredményekről nem kell szólni, azok természetesek, fordítsuk teljes energiánkat az akadályok elhárítására, a hibák megszüntetésére. Azzal, hogy sikerainken lelkandazünk, nem jutunk előbbre. Sőt, elterelődik figyelmünk a nehézségeinkről, ami ped'g a magnyugvás veszélyé' rejti magában, s fékezi a fej- ’ődért. Ez a n^zet és gyakorlat valóban káros lenne. Távol áll tőlem meggyökereztetésének még a szándéka is. Igenis, a tá'-sadalom és annak minden területe. folyamat? csak akkor emelkedik mind magasabb s^nt«?, ha el1'>at- mondásait minél előbb felismerjük, és ennek birtokában megoldásukat elősegítjük. Ennek a kötelességnek teljesítése viszont soha nem teremthet olyan légkört, ame’ybsn e~ak a negatív vélemények kapnak helyet, olyan szemléletet, hoev csupán a — nem egyszer cinikusan ismételgetett, egymást túllicitáló — kritikai ‘sm-evételek virulh-’+nsk. Fz a gyakorlat egyoldalúsághoz vénső rnron ta^a-d^shoz, ernd- ménycink lebecsüléséhor’. **' ■ 1őki~'ességünk torzulásához vezet. Paál LászH Honismereti szakkörök télen TÖBB SZEMPONTBÓL is előbbre vagyunk, mint tíz évvel ezelőtt, a honismereti mozgalom indulásakor. A foglalkozások egyes formái már kialakultak, igaz ugyan, hegyvidékenként — és személyi adottságoktól függően — más és más keretek között. Szép eredményeket érnek el ott, ahol a honismereti munkát összekapcsolják a helytörténeti ismeretszerzéssel, a muzeális és történeti értékű tárgyak felderítésével, megmentésével. így különösen a fiatalabb korosztály kap az iskolában — s az iskolán kívül még több — kitűnő ismeretanyagot. A szakkörök igénylik a segítséget, a szakmai irányításit. Hiszen a honismereti munkát — és különösen az aprómunkát — nemcsak babérok, hanem szúrós tövisek is kísérik. Számos munkaterülete van a honismereti szakkörnek. A terepen is működhetnek a szakköri tagok tavasztól őszig, szinte megszakítás nélkül. (Mélyszántások után régi településmaradványokat, temetőket figyelhetnek meg edénydarabok, csontok, egyéb leletek alapján. Régi építkezések alapjait követhetik nyomon.) Téli időben csak ritkán lehet ismeretszerző kirándulást szervezni, felderítő útra indulni. Mit tegyenek ilyenkor? Kövessék például a somogy- sámsoniak példáját. Ök ilyenkor télen »alapoznak«. Felderítik, hogy a községi könyvtárban milyen — az elvégzendő feladatokkal kapcsolatos — könyvek állnak rendelkezésükre. (Ehhez természetesen jól megalapozott és kidolgozott szakköri munkaterv szükséges.) A somogysámsoniak az alapozás során megismerkedtek az edénykészítéssel, a népi bútorokkal, az öltözködés és á kocsi történetével. Művészettörténeti alapismereteket is kapnak. így a szakköri tagok a későbbi hónapok során felkészültebben dolgozhatnak, ér értik is, hogy mit, s miért csinálnak. A gyakorlati munkában a szakköri tagok segítőtársai lehetnek még a múzeumnak is (a felderítéstől a megmentésig, de még a megőrzésig is). Mert a* is izgalmas feladat, ha felderítik a napjainkban igen káros és az ingóműemlékekre katasztrofális hatású zugkereskedelmet, amely napjainkban mindenféle törvényt kijátssz- va, nemzeti kincseinket teszi néha kótyavetyére. Milyen gyakorlati munkát végezzenek a szakkörök télen? Ilyenkor gyűjtsenek a régi megyére, városokra, a Balatonra és környékére, a régi falusi életre vonatkozó képeslapokat, leporellókat! Régi holmik között olyan ritka példányokra is bukkanhatnak, amelyeknek nemcsak muzeális, hanem sokszor még annál is íelbecsülhetetlenebb az értékük. Az archív jellegű képek felderítése és megszerzése is hasznos. A siófoki és a barcsi járásban a múzeumigazgatóság ilyen jellegű fotók összegyűjtésére már több ízben eredményes pályázatot is hirdetett. Télidőben célszerű a szakkörnek fényképes—(szöveges történelmi tablóanyagot készíteni. Ilyenkor a szakköri tagok összedolgozhatnak a fotókör tagjaival. Az általuk készített tablós kiállítás ügyesen kiegészítheti az Iskolai tananyagot. A tabló kifüggesztése és raktározása is könnyű. (Ha megsérül, nem a tárgyat érte károsodás.) Az sem utolsó szempont, hogy az ilyen kiál- lításkászítés szerény anyag- és költségigényű. Számos tennivaló akadhat ilyenkor a szellemi néprajz, a folklór emlékeinek gyűjtésében. Ez a munka — azon kívül, hogy nem követel újabb raktárt — sok érdekes, helyi vonatkozású adatot hoz felszínre. Természetesen ezt a gyűjtést sem lehet ötletszerűen elkezdeni és végezni, ehhez Is »alapozásra« van szükség. A marcali általános iskola honismereti szakkörének tanulói télidőben régi, felszabadulás előtti újságokat gyűjtenek, s ezt a tananyag kiegészítésére használják. A marcali Lady János Gimnázium diákjai az összegyűjtött anyagokból mozgalmas audiovizuális történelemórákat tartanak. A szakkör a szellemi néprajz összegyűjtött anyagának felhasználásával ki is léphet szűkebb működési területéről: a lejegyzett irodalmi anyagot bemutathatja színpadszerűen is, föleleveníthet és megjeleníthet régi szokásokat, játékokat stb. S hogy az ilyen jellegű bemutatóknak milyen erkölcsi és példaadó ereje van, arra legyen elég a marcali, a tapso- nyi, a nemesdédi és a somogy- sámsoni szakkörök 1970-es bemutatkozására hivatkozni. Ha a szakkör jó alapozó munkát végzett, ha a szakköri tagok az előkészítés folyamán megfelelő alapismereteket szereztek, ha ügyesen szervezték a szakköri munkavégzést, akkor lesz igazi társadalmi hatása. Az új formákkal új érdeklődőket is nyerhetnek. Egy- egy jól sikerült — helyi forrásból gyűjtött — bemutató után számos adatközlő jelentkezik önként. SOMOGYBÁN termékeny talaja van a honismereti mozgalomnak. Jelenleg a marcali járás, Csurgó és Csurgó környéke jár élen a munkálkodásban. Dr. Draveczky Balázs Az andocsi postán Sűrűn nyílik az ajtó, egymás után érkeznek az ügyfelek. S nyomban feltűnik az a szívélyes, csaknem baráti kapcsolat, ami a hivatal dolgozói és a levelet, pénzt feladó vagy várakozó emberek között tapasztalható. — Erzsiké, otthon felejtettem a szemüvegemet, ne.n címezné meg helyettem ezt a levelet? — Ne haragudjon, járatlan vagyok a pénzesutalvány kiállításában, legyen szíves elvégezni helyettem! A válasz ilyenkor Erzsiké — Takács Józsefné hivatalvezető — részéről mindenkor így hangzik: — Boldogan segítek, csak tessék szólni! S a már említett szívélyes kapcsolatot nemcsak ez jelzi. A hivatalvezető asztalán a vázákban rengeteg virág; rózsa, szegfű, ciklámen illatozik. — A névnapomra kaptam. Nem is tudom elsorolni valamennyi kedves ismerősömet, aki virággal köszöntött Erzsébetkor. Tizennégy esztendővel ezelőtt került Takács József An. docsra postai hivatalvezetőnek, Felesége akkor még néhány hónapig a tahi postán dolgozott, majd hamarosan ő is odakerült. Aztán, amikor férjét 1968-ban más beosztásba helyezték, Takácsné lett a hivatalvezető. Nemcsak e nagyon fontos munkáért felelős, hanem a hírlapterjesztéséit is. Szavaiból kitűnik, hogyan változtak, fejlődtek gondolkodásban az andocsiak, hogygn lettek mind többen rendszeres újságolvasókká. — Amikor férjemmel elkezdtük itt munkánkat, alig harminc családnak járt csak a párt központi lapja, illetve a Somogyi Néplap. Ma 734 különböző napi. és hetilapot járatnak a község lakói; nyolcvanan Népszabadságot, kétszázharmincnyolcan pe- rendszeres olvasó van — s dig a Somogyi Néplapot. Persze abban, hogy ennyi hogy számuk egyre emelkedik —, igen nagy érdeme van a Takács házaspárnak, meg a posta többi dolgozójának. Esténként és vasárnaponként gyakran járják a községet, beszélgetnek a különböző foglalkozású emberekkel az újságolvasásról, arról: milyen fontos mindenkinek, hogy megfelelően tájékozott legyen Sokat jelent az is, hogy a7 újság időben eljusson az előfizetőkhöz, különben nem ragaszkodnak egyik vagy másik laphoz. S hogy e téren nincs hiba, arról Egervári Ferenc nyugdíjas pedagógus szavai győzték meg: — Kezdettől fogva előfizetője vagyok a Somogyi Néplapnak. Még nem fordult elő, hogy az újságot ne kaptam volna meg Időben. Szeretem a lapot, elégedett vagyok vele, de azért egy kicsit nagyobb terjedelemben foglalkozhatna az országos jelentőségű sport- eseményekkel ... A posta valamennyi dolgozója lelkiismereti kérdésnek Takács Józsefné elosztja a kézbesítőknek a napilapokat. tekinti a pontosságot. Pál Fp- renc, Tolnai Lászlóné, Gulyás Istvánná, Viza Jánosné kézbesítők munkáját a hivatalvezető és az olvasók is csak ai csérnl tudják. A napokban Pál Ferenc külterületi kézbesítő — Nagy- Toldi, illetve Németsűrű-pusz ta a területe — megbetegedett. Pintér Ferenc felvevő-távbe- szélókezelő vállalta, hogy hivatali munkája után elvégzi helyette a kézbesítést, sőt vasárnap is egész nap járta a nehéz újságcsomagokkal a pusztákat, hogy az előfizetők ne maradjanak lap nélkül. A lapterjesztésben jó segítőtársaik is vannak. Tapaszti Ernő tanácselnök, Heider Júlia tanácsi dolgozó, Kvaiser Béláné pedagógus nagyon sokat fáradoznak az új előfizetők és olvasók megnyeréséért. Az andocsi a kisebb ooslahivatalok közé tartozik. A dolgozók kis létszáma miatt nincs mód szocialista brigád alakítására, a munka mégis ilyen szellemben folyik. Tapasztalható az a lelkiismeretesség, felelősségérzet, aminek hasznát elsősorban a község lakói élvezik. Ezt a munkát jutalmazták 1967-ben, amikor a hivatal elnyerte a kiváló címet, s egyúttal kiválójelvénnyel tüntették ki — megérdemelten — Takács Józsefnét, Pintér Ferencet és Pál Ferencet. Szalai László Megkezdődtek az úttörők szaktárgyi versenyei Az orosz nyelvi szóbeli versenyt külön kategóriában a 7. és 8. osztályosoknak (normál heti háromórás), valamint orosztagozatos (heti 5 órás) osztályba járóknak rendezik. Az országos versenyre külön kategóriában nevezhetnek be azok a 7. és 8. osztályosok, akik legalább két évet töltöttek a Szovjetunióban. Matematikából külön kategóriában a hetedikesek és nyolcadikosok; kémiából, fizikából, történelemből, természetismeretből (élővilág), földrajzból csak 8. osztályosok, magyar nyelv- és irodalomból külön kategóriában a hetedikesek és nyolcadikosok indulhatnak. A képzőművészeti és iparművészeti versenyen szintén külön kategóriában vehetnek részt az 5—6, és a 7—8 osztályosok. Az idén is meghirdették az úttörők országos szaktárgyi versenyét, amely csapaton belüli, városi, illetve járási (Budapesten kerületi), továbbá megyei, (illetve budapesti) és országos fordulókból áll. A csapaton belüli versenyeket 19*1. december 1. és 1972. január 31. között, a járási, városi, kerületi döntőket 1972. február végéig, a megyei, a budapesti döntőket 1972. március 1. és 31. között, az országos döntőket pedig 1972. júniusában bonyolítják le. A szaktárgyi versenyeken a kiírásnak megfelelő osztályba járó valamennyi általános iskolai tanuló részt vehet, (a bukottak kivételével). Indul hatnak nem úttörők és a gyengébb tanulmányi eredményű gyerekek is. A nagy versengés Sokat utazgattam mostanában, bejártam az országot keresztül-kasul. Magam akartam meggyőződni annak az immár közhely számba menő megállapításnak az igazságáról, amely szerint napjainkban egyre inkább eltűnőben van a különbség a város és a falu között. Nos, mit is tapasztaltam7 Kezdjük a ruházkodással! Állítom, hogy a városi fiatalság semmiben sem marad el a falusi fiatalok modern öltözködésétől. A fiúk trapéz- nadrágja nemcsak a vidéki városokban, de már Budapesten is legalább olyan elterjedt, mint a falun és tanyákon. összecsukható ernyőt sem láttam kevesebbet a vá- rosi miv.t r r»arasztlányoknál. Az egyrészes és kétrészes női fürdőruhák aránya a fővárosban is körülbelül úgy oszlik meg, mint a vidéki strandokon. Lehet, hogy maxiszoknyában még van valamelyes lemaradás a városi nők terhére, de ez nem olyan nagymérvű, hogy téves következtetéseket vonhassunk le belőle. Háztartási gépekből — mindenekelőtt frizsiderből, villanybojlerból és mosógépből — sokkal több talál gazdára a falvakban, mint a városokban, De ez természetes is, hiszen faluhelyen nincs müjéggyártás, nincsenek gőzfürdők, és a Patyolat sem segíti úgy a háziasszonyokat. A porszívó nagyobb kelendőségét is csak az indokolja, hogy a falu porosabb. Mindez tehát csak látszat adat, ami önmagában még nem jelenti a falu kulturális igényének térhódítását a várossal szemben. A több tv-készülék, modern bútor és személykocsi jelentené azt, ezen vásárlásában viszont a városi lakosság semmivel sem marad el a falu népe mögött. A feketekávé fogyasztásának mértékét illetően kifejezetten várospárti vagyok. A legutóbbi időben már Budapesten is annyira nőtt a kávéfogyasztás, hogy a falusi presszók legfeljebb csak az egyenlő aránnyal, de semmi esetre sem fölényükkel dicsekedhetnek. A fiatalság tánckultúréja terén is bátran húzhatjuk az egyenlőségjelet. Igaz, hogy a parasztifjúság valamivel hamarabb fordított hátat az everybody-nak és tért át országszerte szinte egyik napról a másikra a shake-re. Aki azonban figyelemmel kíséri n városi zenés szórakozóhelyek és házibulik »táncrendjét«, az nem táplálhat kételyt afelől, hogy itt is csa,o ntú.ó előnyről van szó a falusiak részéről. ., A gyógyszerfogyasztás arányára vonatkozóan nincsenek pontos adataim. A városi élet általában maga után vonja a nagyobb mérvű orvossáj'o- gyasztást, de ezt a látszólagos többletet némiképp ellensúlyozza a falusi lakosság előretörése az altatók szedésében. A mezőgazdaság réve- sítésével ma már több idő jut alvásra, e^ért a hajnali felkelésre beidegződött paYnt!~t*n4rt ’Trif **>1, T) '■»*'» m s-r^j-ével szoktatja ho-ri magit a kora órák zavarta'an átalvásához. Mindent e<vtbevctv'” ha a naay versengésben viHaaat- miV~o még mutatkozik is némi fölény n *rJn j^vá-a. megvan ré a br'™t a város e1**'1'-utóbb behozza u lemaradást. Heves Ferenc SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1971. december 2.
