Somogyi Néplap, 1971. december (27. évfolyam, 283-307. szám)

1971-12-14 / 293. szám

BZjjedies látogatása elán fia érkezik hazánkba a jugoszláv kormányfő (Folytatás az 1. oldalról.) Szimbolikus jelentősége van annak, hogy Dzsemal Bije- dics, aki mindössze négy és fél hónapja, pontosan július 30-a' óta áll a jugoszláv kor­mány élén, e tisztségében első külföldi útján Magyarországra látogat. E tényben is kifeje­zésre jut az, amit a miniszter- elnök nyilatkozatában is hang­súlyozott, hogy Jugoszlávia és Magyarország kapcsolatai a barátság és jószomszédság széliemében sokoldalúan fej­lődnek. , • A most kezdődő magyar— Jugoszláv kormányfői tárgya­lásokon feltehetően első helyen szereplő kétoldalú kapcsolatok vonatkozásában megállapít­ható, hogy a két ország áru­csere-forgalma dinamikusan fejlődik. A szakemberek külö­nösen örvendetesnek tartják, hogy gazdasági kapcsolatunk­ban jelentős részt tesz ki a az termelési együttműködés ipari kooperáció és a termelés specializálása. Ilyen kooperá­cióban épült ki Magyarorszá­gon a korszerű mosógépgyár­tás, Jugoszláviában pedig a nálunk jól bevált Diesel-moz­donyok gyártása. Dfesemal Bijedies életrajza 1917-ben született Mosztór- ban. Itt végezte el a gimná­ziumot is. Aráikor a belgrádi jogtudományi egyetem hallga­tója volt, csatlakozott a hala­dó főiskolai mozgalomhoz. A háború előtt a Jugoszláv Kommunista Ifjúsági Szövet­Meghalt Ivan Basev Az élmúlt éjszaka, a he­gyekben történt baleset követ­keztében meghalt Iván Basev, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja, a Bolgár Népköztársaság kül­ügyminiszteré, nemzetgyűlési képviselő — jelentette be hét­főn délután adását megszakít­va a szófiai rádió. Ivan Basev temetésének megszervezésért bizottság alakult, amelynek vezetője Zsivko Zsivkov, a BKP Politikai Bizottságának tagja, miniszterelnök-helyet­tes. A tragikusan elhunyt kül­ügyminisztert keddien helyi idő szerint déli tizenkét óra­kor temetik, előtte pedig a Bolgár Néphadsereg Központi Tiszti Házában ravatalozzák fel. Ivan Basev (19tS—1B71) ség hercegovinál körzeti bi­zottságának titkára volt. Több­ször letartóztatták és elitélték. A népi felszabadító háborúban több pártfunkciót töltött be. A felszabadulás után is ma­gas beosztásokban dolgozott a kommunista párt apparátusé­iban. A Jugoszláv Kommunis­ták Szövetségének VII. kong­resszusán a központi bizottság tagjává választották. Később a köztársasági képviselőház al- elnökévé, majd elnökévé. Ez utóbbi tisztségében kapott megbízást kormányalakításra 1971 júliusában, s azóta elnö­ke az új jugoszláv szövetségi kormánynak. Az »1941-es em­lékérem«, a »Köztársasági aranykoszorús érdemrend« és több más kitüntetés tulajdono­sa. Lemondott a HKSZ elnöke és titkára Vasárnap Zágrábban össze­ült a Horvát Kommunisták Szövetségének Központi Bi­zottsága, hogy megtárgyalja azokat a feladatokat, amelyek a JKSZ elnöksége december első két napján megtartott el­nökségi ülésének határozatai­ból következnek. A központi bizottság ülésén dr. Szavka Dabcsevics-Kucsar, a HKSZ elnöke és Pero Pír- ker, a HKSZ KB titkára le­mondott a Horvát Kommunis­ták Szövetségében viselt min­den tisztségéről, ami egyide­jűleg a Jugoszláv Kommu­nisták Szövetségében betöltött funkcióik megszűnését is je­lenti. A HKSZ KB ülésén ezután is­mertették Mika Tripalónak, a JKSZ elnöksége és végrehajtó iroda tagjának Joszip Broz Titóhoz intézett levelét, amely­ben bejelenti, hogy lemond a JKSZ-ben viselt minden tiszt­ségéről és az államelnökségi tagság funkciójáról is. A Horvát Kommunisták Szövetsége Központi Bizottsá­ga tegnap Zágrábban folytatta tanácskozásait. A jugoszláv fegyveres erők főparancsnokának döntése ér­telmében felfüggesztették tisztségéből Jankó Bobetkót, a jugoszláv néphadsereg vezér­őrnagyát. Tartózkodtak a kereszténydemokraták Olasz elnökválasztás Akik t közelmúltban a képer­nyő előtt ülve A Hét cimü va­sárnapi műsort nézték, még élén­ken emlékezhetnek a szocialista országok külügyminisztereinek varsái tanácskozásáréi hazafelé utazó, s Budapesten fél napig időző Ivan Basev, bolgár kül­ügyminiszter alakjára. A kül­ügyminiszter jeUegzetes képvise­lője volt a szocialista külpoliti­kának : mindvégig következetesen küzdött a népek közötti barátság és a béke eszméjéért, az enyhü­lésért, a az európai biztonságért. Erről tárgyalt az ősszel Schuman francia külügyminiszterrel la és ugyancsak erről beszélt, Igen de-- találóan Itt, Budapesten alig két hete. Ivan Basev már korán elköte­lezte magát a kommunista moz­galom mellett. A bolgár politi­kus — végzettségét tekintve jo­gász — 1*16-ban született, s már tizennyolc éves korában tagja volt az Ifjúmunkásszövetségnek, és a Bolgár Országos Egyetemi Diákszövetségnek. Fiatalon mun­katársa lesz az Akadémikus cí­mű lapnak is. Ezzel egyiddben részt vesz Illegális propaganda anyagok nyomdai előállításában. Bebörtönzlk és koncentrációs tá­borba küldik. A felszabadulás után azonnal bekapcsolódik a mozgalomba: a Népi Ifjúság cí­mű lap lőszerkesztő helyettese, majd főszerkesztője lesz. 1946-tól tagja a kommunista pártnak. 1952—54-lg a Népi Ifjúsági Dimit­rov! Szövetség központi bizott­ságának titkára, 1956—82-lg mű­velődésügyi mlnlszterhelyette^ 1962-től a külügyminisztérium ve­zetője, és a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja. Tragikus halála nagy veszte­ség a bolgár nép, a szocialista országok és a békeszerető embe- ilség számára. Eredménytelenül végződött a 7. szavazás is az olasz elnök- választáson. Az újdonság mindössze az volt, hegy teg­nap délelőtt a legnagyobb olasz párt, a keresztényde­mokraták képviselői és sze­nátorai a pártvezetőség uta­sításéra tartózkodtak a sza­vazástól, így ezúttal elmaradt a vetélkedés a két legerősebb jelölt Fanfani, volt miniszter- elnök, és de Martino szocialis­tapárti mtaiszterelnök-hely«t-: tes között. De Martino 408 szavazatot kapott tegnap délelőtt és 505 lenne szükséges a többséghez. A szociáldemokrata Saragat, a most lelépő elnök 51, a li­berálispárti Malagodi pedig 50 szavazatot kapott. Négy­százé u&zonnégy képviselő tar­tózkodott a szavazástól, üres cédulát dobott be 51. ÜZENET BRÜSSZELBŐL P énteken a kora délutá­ni órákban ért véget Brüsszelben az atlanti blokk szokásos évvégi minisz­teri értekezlete. Ugyancsak ekkor, a késő délutáni órák­ban jelentették be, hogy elhá­rultak az utóbbi napokban felbukkant akadályok a két német állam tárgyalásain. Az időzítésnek mindig igen nagy, szerepe volt a diplomá­ciában. Fel lehet tételezni, hogy ha ezek a sokat emlege­tett és meglehetősen váratla­nul, .szinte »megrendelésre« érkezett akadályok nem let­tek volna, akkor Nyugat-Ber- lm és az NSZK közötti tran­zitforgalomra, valamint a nyugat-berlini lakosok NDK- ban teendő látogatásaira vo­natkozó egyezményeket már az atlanti blokk érkezlete előtt parafától lehetett volna. Ebben az esetben persze az Egyesült Államoknak és leg­közelebbi szövetségeseinek ke­ményebb küzdelmet kell vív- niok, s a megegyezésre hajla­mosabb NATO-tagállamok minisztereivel. Rogersnek, az amerikai de­legáció vezetőjének így sem volt könnyű dolga. Számos NATO-tagállam, élén a fran­ciákkal, belgákkal, dánokkal! erőteljesen követelte, hogy ad­janak konstruktív választ a Varsói Szerződé« országainak legutóbbi javaslataira. Ennek a nyomásnak volt köszönhető, bogy a 35 pontból álló záró­közlemény most először vesz hivatalosan tudomást a finn kormány javaslatáról. Eszerint a Helsinkiben akkreditált nagyköveteknek kell megindí- taniok a sokoldalú konzultá­ciót az értekezlet többoldalú előkészítéséről. A z időzítés ügyében a két német állam tárgyalá­sain felbukkant ideig­lenes nehézségeket az ameri­kai delegáció jól ki tudta használni. Elfogadtatta szövet­ségeseivel azt a korábbi fogal­mazást, hogy a sokoldalú elő­készítés megkezdése a Nyugat- Berlinről szóló tárgyalások »sikeres befejezésétől« függ. A tagállamok külügyminiszte­rei ezt is különféleképpen ér­telmezik. A franciák és lé- hény más NATO-tagállam számára a »sikeres befejezést« a két német állam között pén­teken parafáit egyezmények közeli aláírása jelenti. Az amerikaiak — és nyomukban az angolok, s az NSZK — azt is meg altarják várni, míg ezt követően a négy -nagyhatalom is aláírja és ezzel életbelépteti e megegyezéseket. A halogatásnak számos oka van. A legfontosabb valószínű leg az 1972. novemberi elnök- választás. Ha az értekezletre még ez előtt sor kerülne, * Nixon kormány aligha enged­hetné meg magának a túlzot­tan kemény és merev maga­tartást Washington számára az tehát a taktikailag legkel­lemesebb megoldás, ha még az elnökválasztás előtt beje­lentenék a konferencia tényét, de arra csak 1973-ban kerülne sor. így Nixon novemberben zavartalanul sütkérezhetne az európai enyhülés melegítő su­garainál és megőrizne tényle­ges cselekvési szabadságát a biztonsági értekezleten. Az amerikai halogatás okai­nak egy másik csoportja is kapcsolatban van az USA belpolitikai problémáival. Az amerikai törvényhozásban igen jelentős erők követelik a Nyugat-Európáhan állomá­sozó amerikai csapatok lét­számának csökkentését Ebben a vonatkozásban is jó szolgálatot tettek tehát Ro- gersnek a német horizonton felvonultatott mesterséges fel­legek. A NATO tanácskozás ugyanis leszögezte, hogy a nyugat-európai országoknak az eddiginél több terhet kell vállalniok Amerika »katonai jelenlétének« finaszírozására. B rüsszelben azt mutatja a mérleg, hogy a jelenle­gi, enyhült európai helyzetben is csak lassan — és csakis külső nyomásra — vonul vissza merev pozíciói­ból az amerikai diplomácia. De ahhoz, hogy az első félénk érintés után tartós formát ad­junk a kontinens biztonságá­nak — még hossaaí tárgyali- sokra és kemény politikai harcra, lesz szükség, A Montért torio palotában, ahol az etóökválasztó szava­zásokat tartják, továbbra is folynak a színfalak mögötti alkudozások egy olyan komp­romisszum érdekében, amely lehetővé tenné, hogy valame­lyik jelölt megszerezze e szük­séges többséget. A keresztény- demokraták raját állításuk szerint e titkos tárgyalások sikerének előmozdítása vé­gett szólították fel képviselői­det a tartózkodásra. Az elnök adott tűzparancsot Védés dráma színhelye volt egy nicaraquai repülő­gép. A gépet három fegyveres kerítette hatalmába, miután az vasárnap Nicaragua fő­városának repülőteréről fel­szállt, hogy 54 személlyel fe­délzetén Miamiba repüljön. A fegyveresek a pilótát fel­szólították, hogy változtassa meg az irányt és repüljön Kuba felé. Lövöldözés tört ki és a tűzharcban megsérült a nicaraquai földművelés- ügyi miniszternek a repülő­gépén tartózkodó fia >is. Közben a pilóta engedélyt kért a san jose-i repülőtér parancsnokától, hogy üzem­anyag felvétel miatt leszáll­hasson. Á gép le is szállt, de földet érése után állig fel­fegyverzett rendőrök vették körül. A repülőtérre érkezett Fiqueres costa-ricai elnök is, aki maga bocsátkozott alkuba a géprablókkal. Sértetlen el­vonulást ígért nekik, ha haj­landók szabadonbocsátani az utasokat és a gép személyze­tét. A fegyveresek erre haj­landók is voltak, csupán azt kötötték ki, hogy túszként a személyzet három tagja a re­pülőgépen maradjon. Az alku félbeszakadt és az elnök pa­rancsot adott a támadásra. A rendőrök kézigránátokat ha- jigáXtak a gépre és sorozato­kat adták le rá. A gép fel­gyulladt és a kétségbeesett utasok a személyzet tagjaival együtt az ablakokon ugráltak ki. A harcban az egyik me­rénylő meghalt, a másik ket­tőt sikerült ártalmatlanná tenni Az utasok közül töb­ben megsebesültek. Pakisztán: Egy tragédia gyökerei f* A két szárny A másik »politikai pokol­gép« szerkezete még sokkal rafináltabbnak bizonyult. A Kasmír birtokáért vívott harc fizikailag megfogható jelenség volt, amely az évtizedek során látváriyo6 összecsapásokhoz vezetett. A második, már rej­tett akna: Kelet-Pakisztán. Ez sokáig a felszín alatt rejtő­zött. Pedig a jelenlegi válság gyökerei itt is a kettéosztás talajából táplálkoztak. Amikor India felosz­tása során az angolok létre­hozták Kelet-Pakisztánt, ket­tévágták India Bengál nevű tartományát. A kettéosztást úgy hajtották végre, hogy a legfontosabb nyersanyagot, a jutát termelő területeket a kelet-pakisztáni oldalon — a feldolgozó ioart pedig a határ indiai felén hagyták. Ennek kettős következménye volt. Az egyik az, hogy megbénították Kelet-Pakisztán fejlődését és gazdaságilag alárendelt hely­zetbe hozták Nyugat-Pakisz- tánnal szemben. A második, — a jelenlegi események meg­értése szempontjából is fon­tos — következmény pedig az, hogy a kelet-pakisztáni bur­zsoázia gazdaságilag érdekelt lett egy Indiával való ésszerű együttműködésben. Hiszen ez tette volna számára lehetővé a jutotermő területek és az indiai oldalon lévő feldolgozó üzemek hatásos kihasználását. Bengál' kettévágásának mód­szerével az angolok így kiélez­ték az ellentéteket az egysé­ges pakisztáni állam felett uralkodó nyugat-pakisztáni burzsoázia — és a keleti or­szágrész nemzeti tőkései kö­zött. Ezek az ellentétek az évti­zedek során egyre mélyeb­bekké váltak. Két okból is. Az első ok az volt, hogy óriási különbségek választották el egymástól a két országrészt. Egy francia újságíró szavai szerint »Kelet-Pakisztónból Nyugat-Pakisztánba utazni olyan, mintha valaki Dániából Afrikába menne, A nyugati, szárnyon homok, szárazság, öntö főcsatornák, kapcsolatok a Közép-Kelettel, és vad gyű­lölet India ellen, Kasmír miatt. A kelet! részen pedig víz és iszap, minden kapcso­lat Délkelet-Ázsia felé mutat, Kasmír kétezer kilométerre van és a bengáliak fő törekvé­se a kiegyezés Indiával«. A különbségeket még áthidalha- tatlanabbá tette, hogy az or­szág nyugati részén az urdu, Keleten a bengáli nyelv az uralkodó. Természetes ellenté­tek éleződésének másik oka a távolság. Pakisztán keleti és nyugati része között a tenge­ri út hat napig tart,' hiszen meg kell kerülni Indiát. Em­lítésre méltó vasúti teherfor­galom sohasem bontakozott ki, puvel a szerelvényeknek in­diai területen kellett volna Ratifikáciis okmányok i a Bandesrat elült A nyugatnémet kormány tegnap délelőtt a Bundesrat. (Szövetségi Tanács) elé ter­jesztette a moszkvai és a var­sói szerződés ratifikálásáról szóló törvényt. Az alkotmány értelmében a nyugatnémet felsőház hat hétig foglalkoz­hat a törvényjavaslattal, mi­előtt az átkerülne a Bundes­tag (Szövetségi Gyűlés) elé. A parlament elé terjesztett ratifikációs okmányok között van a moszkvai és a varsói szerződés német, orosz, illet­ve lengyel nyelvű hivatalos szövege, az NSZK jegyzékvál­tása a három nyugati nagyha­talommal a szerződések tár­gyában, eredeti nyelven, to­vábbá a moszkvai szerződés­hez függesztve az a nyugatné­met kormány nyilatkozat, amely szerint a Szovjetunió­val kötött szerződés nem áll ellentétben a kormánynak a német egységre való törekvé­sével. megtenniük kétezer kilomé­tert. Negyed évszázadig az ország két részét csak »légi­híd« kötötte össze. A légihíd 'költségeit a pakisztáni állam szubvencionálta, s így egy re­pülőjegy csak 50 dollárba ke­rült. De ez az 50 dollár egyen­lő volt az egy főre eső kelet- pakisztáni évi átlagjövedelem­mel! (Nyugat-Pakisztánban az egy főre eső évi átlag 60 dol­lár.) Ilymódon az immár több mint 100 millió lakosságú or­szágban évenként mindkét irányban összesen mintegy százezer ember vette igénybe a légiforgalmat. Ezek is a do­log jellegénél fogva katonák, üzletemberek, magasrangú köztisztviselők voltak. A »lé­gihíd« tehát mit sem változ­tatott azon, hogy az ország két fele egymástól teljesen el­szigetelten élt. Az elszigeteltség azonban nem gátolta a nyugat-pakisz­táni kézben lévő kormányt ab­ban, hogy ki ne zsákmányolja a keleti tartományt! A jutát Kelet-Pakisztánból szállítot­ták külföldre és ez adta az összes pakisztáni exportjöve­delem több mint félét. Az ex­portért kapott pénz kétharmad részét azonban a nyugati or­szágrész szívta el. Ilyen körülmények között Kelet-Pakisztán népe kezdet­től fogva egy távoli idegen ha­talom érthetetlen nyelven be­szélő képviselőinek tekintette a központi kormány embereit. A tartományban már 1949 tá­ján kialakult égy függetlensé­get, vagy legalább is autonó­miát követelő mozgalom. Ez a Mohamedán Liga 1940-es la- horei határozatára hivatko­zott. (Ebben még »két Pa- kisztán«-ról, tehát a hajdani Brit-India területén lévő mo­hamedán többségi tartomá­nyok .területén létesítendő két független államról volt szó.) A két országrész kö­zötti ellentétek az évtizedek során sokszor vezettek nyűt válsághoz. így például a köz­ponti kormány már 1950-ben két esztendeig tartó katonai közigazgatást volt kénytelen bevezetni a keleti tartomány­ban. Az 1958-tól az 1969-es »nagy robbansáig« tartó pa­kisztáni katonai diktatúra idő­szakában az ellentéteket csak elfojtották — de nem szüntet­ték meg. A pakisztáni állam két szárnya, közötti pusztító konfliktus tehát nem az égből hullott. A robbanás inkább a »föld alól« érkezett. Egyike volt ez is azoknak az »elte­metett aknáknak«, amelyek­nek az indiai birodalomtól búcsúzó angol politika helye­zett el India és Pakisztán kö­zött. Göinöri Endre (Vége) RÖVIDEN Leonyld Brezsnyevnek, az SZKP főtitkárának vezetésé­vel, vasárnap visszaérkezett Moszkvába az a szovjet párt­küldöttség, amely Varsóban részt vett a LEMP VI. kong­resszusán. Gromiko szovjet külügymi­niszter tegnap hivatalában fo­gadta Rainer Barzelt, az el­lenzéki CDU nyugatnémet párt Moszkvában tartózkodó elnö­két. Panmindzsonban vasárnap véget ért a koreai katonai fegyverszüneti bizottság 325. ülése. Az ülésen felszólalt Han Jen Ok vezérőrnagy, a KNDK küldöttségének vezető­je és erélyesen tiltakozott a Dél-Koreában felszított hábo­rús hangulat miatt. Willy Brandt nyugatnémet kancellár — miután Oslóban átvette a Nobel-békedíjat, majd rövid látogatást tett Stockholmban — vasárnap ha­zaérkezett Bonnba. Golds Melr Izraeli minisz­terelnök vasárnap késő este. amerikai látogatását befejezve útrakelt Tel Avivba. 12 SOMOGYI ITtPLAP Kedd. 1971, éeeemlm? ML.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents