Somogyi Néplap, 1971. december (27. évfolyam, 283-307. szám)

1971-12-14 / 293. szám

NÉGYSZEMKÖZT A TÉNYEKKEL Aggasztó számok Kaposvár zöldségellátásáról E LAP HASÁBJAIN nem most jelennek meg először olyan jellegű sorok, amelyek arra figyelmeztetnek, hogy korántsincs minden rendjén Kaposvár zöldségellátásá^al. Az igaz, hogy nem a decem­beri »-holtszezonban«, hanem azokban a hónapokba^ szokott ez főként előtérbe kerülni, amikor a kertészetekben disz­lett a zöldség — már ahol volt kertészet —, a város la­kói pedig nap mint nap ta­lálkoztál! a »sajnos nincs«- ekfcel. A városi tanács végrehajtó bizottsága elé most december­ben került ismét a zöldség­probléma — és nem véletlen, hogy így van. Hozzá kell ten­ni nyomban, hogy ez a testü­let nem először mérlegeli a helyzetet, nem először keresi azt a módszert, amelynek se­gítségével végre változtatni lehetne a jelenlegi állapoto­kon. Nem a hanyagság, vagy a nemtörődömség az oka, hogy voltaképpen semmilyen lénye­ges fejlődésről, változásról nem adhatunk számot. A kaposvári gond nem egye­dülálló része egy országos problémának, s tulajdonkép­pen következménye is. Hadd idézzünk például a Magyar Mezőgazdaság 45. számából, amelyben a zöldségellátási nehézségekről szóló cikkben többek között ilyeneket ol­vashatunk: »...egyre több fó­rum különböző szinten és sokoldalú megvilágításban az eddiginél eredményesebb in­tézkedéseket sürget a zöld­ségtermelés és forgalmazás megjavítása érdekében gyors, szakszerű cselekvésre van szülcség a termelőt és a vásárlót egyaránt érintő témá­ban.« Igen, a zöldség-téma messze túlnő Kaposvár gondján, és elöljáróban mindenképpen meg kell állapítani, hogy a helyi erőfeszítések csak úgy lehetnek eredményesek, ha szervesen kapcsolódnak olyan intézkedésekhez, melyek az általános nehézségeket hiva­tottak megszüntetni. És hogy éppen most, decemberben szó­lunk ismét erről, a lakosság legszélesebb rétegét érintő té­máról, annak is megvan a magyarázata: ebben az idő­szakban alakulnak ki mező- gazdasági üzemeinkben a jövő évi termelést megalapozó ter­vek, és többek között most kell dönteni afelől is, hogy hogyan és mennyi zöldséget állítanak elő nagyüzemeink. SOK FÜGG EZEKTŐL A TERVEKTŐL, és mezőgazda- sági üzemeink nagy felelőssé­ge, hogy a nehézség megoldá­sa érdekében mit és mennyit vállalnak magukra. Igen, »makukra vállalásról« beszél­tünk, mert az elemzések, a felmérések bebizonyították, hogy az alapvető hiba a ter­melés oldalán jelentkezik. Vi­szont a közgazdasági számí­tások azt is tanúsítják, hogy a jelenlegi körülmények kö­zött, a termelőgazdaságok bár­melyik értékesítési csatornát is választják, a legkedvezőbb félvásárlási árakkal sem tud­ják biztosítani a zöldségfélék többségénél az előállítás ön­költségét. S vajon ilyen kö­rülmények között szabad-e számonkémi,, szabad-e egy üzemtől kívánni azt, hogy nö­velje, vagy legalábbis szinten tartsa kertészetét?! No, de ne vágjunk a dol­gok elébe, nézzük, hogy konkrétan Kaposvár esetében hogyan jelentkeznek a bajok? Az összes zöldségfelhozatal 1964 és 1970 között húsz va­gonnal csökkent, ugyanakkor ezt a lényegesen kevesebb mennyiségű árut kétmillió fo­rinttal többért értékesítették! Másszóval: egy kiló vegyes zöldségféle átlagára 5,47 fo- forintról 6,98 forintra nőtt. ami 27 százalékos fogyasztói áremelkedésnek felel meg. A piac zsugorodása, a csökkenő árumennyiség mögött ott a tény: 1967-ben a kaposvári já­rásban még negyvenegy tsz, az utóbbi években már csak harminc, de ezen belül való­jában tekintélyesebb zöldség­termeléssel mindössze tizen­három gazdaság foglalkozik. Szinte alig van olyan üzem, amelyik évről évre fokozato­san ne »faragna le« kertésze­te területéből. Hogy ez a ha­nyatlás nem jelentkezett ed­dig még súlyosabb ellátás’’ gondokban, az főként annak köszönhető, ho“v ez idő al^tt bizonyos mértékig nőtt a fe­dett tér (fóliával takart terü­let növényházi ,alapterülete stb.); tehát az intenzív kerté- tészkedés irányába -valami fej­lődés történt. Ám ez összessé­gében mégis messze elmarad a kívánalmak mögött. MÉG TÖBB MUTATÖT is sorolhatnánk, melyek beszé­desen jellemzik a kaposvár' gondokat. Részletezhetnénk hogy mennyivel kedvezőtle­nebbek az árak Kaoosváron a zöldségfélék többségénél mint az országos átlag, s kü­lön téma lenne például, hogy miért drágább átlagosan az északnyugati városrészen levő kispiac, mint a vásárcsarnok. Annyi bizonyos meglehető­sen sokrétű, összetett a város zöldségellátásának gondja, s igencsak jogos itt is az az or­szágos igény: »... gyors és szakszerű cselekvésre van szükség.« Vörös Márta (Folytatjuk) Filmesek a laktanyában A "máskor csak érces férfi­hangoktól hangos presszó a hét végén új arcát mutatta. A katonaruhák közt jól muta­tott a sok-sok fehér blúz, fe­kete szoknya. S a hangulat? Az úton elhaladó járókelők a tanúk, hogy a »Surranó« ze­nekar tagjai nemcsak a fegy­vereket kezelik hibátlanul. A táncoló, szórakozó fiata­lokat csak egy szempár figyeli szigorú tekintettel, Farkas Jó­zsef őrnagyé, ö és a két se­gítőtársa, Soós László és Stolcz József őrmesterek a fegyelem és a rend őrei. — Ez a szombati klubest a kongresszusi hét záró akkord­ja. A felkészülés, a kommunis­ta vasárnapok és a jól vég­zett munka után amolyan ju­talomféle a laktanyában leg­jobban dolgozó KISZ-tagok részéré. Közben a dobogón egymást váltják a szereplők. Zene, sza­valat, polbeat, paródia teszi színesebbé, még hangulato­sabbá az összejövetelt. A mű­sor még olyan embereket is tapsra késztetett, mint Borso­di Ervin rendezőt és 12 tagú stábját. — Jő a hangulat, s ez nekünk, a MAFILM Katonai Filmstúdió embereinek ked­vez. — A rossz nyelvék szerint azért jöttek le, hogy amikor legjobb a hangulat, akkor sza­kítsák félbe a »Csend! Felvé­tel indíts!« varázsige jegyé­ben. ' — Nem egészen így van, de nekünk ez a munkánk. Már húsz éve forgatjuk a »Kvar­tett« című filmünket, s igyek szünk maximálisát nyújtani. — Húsz éve? Tágra nyűt szemem rövid magyarázatra 'készteti Borso­di Ervint. — A Csordás fivéreket fii mezzük, akiket születésük óta nyomon követünk. Különösen a hadseregben töltött két év izgat. Milyen nyomot hagy az emberben ez a közösség, mi­lyen a néphadsereg egyéniség­formáló ereje. Ilyen és ehhez hasonló pszichológiai kérdé­sekre próbálunk választ ke­resni. Két év múlva már a közönségnek is szeretnénk be­mutatni filmünket. S hogy a rossz nyelveknek is igazuk legyen, már ugrik is fel mellőlem. — Fiúk felkészülni! Csa pó-óó?! Gyurka kész vagy? S a mulatozó fiatalok vi­dám társasága a »csend« fel kiáltást meg sem várva elhall­gat. A három Csordás fivér — a negyedik Békéscsabán tar­tózkodik — a filmsztárok szó morú sorsát emlegetve, esi nos táncosaikat leültetve, igyekszik a kamera elé. Kaposi Vendelnével, az Egészségügyi Szakiskola igaz­gatónőjével mi erre a pilla­natra vártunk, mert a zene­kart többszöri próbálkozás után sem sikerült tú!kiabál­nunk. — Lassan . három éve tart kapcsolatunk a laktanyával. Politikai oktatás és szórako­zás terén egyaránt sok segít­séget kapunk. A jövő év el­képzelései még csak most kör­vonalazódnak, de így is sokat ígérőek. — És a lányok? — ők is örömmel jönnek. A mi lányaink messziről jöt­tek, társaságra vágynak. Az ország legkülönbözőbb helyi­ségeiből bevonult fiúk szintén hasonló cipőben járnak. Hogy mennyire tartósak ezek a ba­rátságok? A tavalyi évfolyam­ból négy lány épp ilyen ren­dezvényen ismerkedett meg az »igazival«. Azóta mind a né­gyen férjhez mentek. Hogy ezen a hangulatos es­tén hányán találtak rá az »igazira« azt nem sikerült ki­deríteni, de az biztos, hogy minden jelenlévő Jól érezte magát. Győri András Az asszonyok brigádja Megilleti őket ez a jelző: a kilenc tagból mindössze kettő a férfi, de közülük is az egyik beteg, a másik pe­dig továbképzésen van. Mun­kahelyük a Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vál­lalat 3. számú gyáregysége. E rövid bevezető nagyjából elég ahhoz, hogy megjelölje azt a helyszínt és kollektívát, mely ezelőtt fél éve kapcso­lódott be a szocialista bri­gádmozgalomba, s felvette a Ho SÍ Minh nevet — Tudja, beteg a férjem, így aztán én vettem át egy rövid időre az ő szerepét — kezdte a be*élgeté$f a mű- s zerészm űhelyben Wiandt Henrikné. — Én ügyelek fel a többire — már amilyen nagy felügyeletre itt szükség van. mivel mindenki rendesen el­végzi a munkát. Hiszen á jó hírnevünkről van szó. — Tulajdonképpen nem akartunk mi külön brigádot. Ebben az épületben dolgozik, közvetlenül mellettünk a négyszeres szocialista címmel büszkélkedhető Petőfi brigád. Oda akartunk csatlakozni, de aztán megnőtt a létszáma, így külön alakítottunk egy brigá­dot. / Apró szerkezetek sokasága, kilométerórák, porlasztóbe­rendezések, különféle autó és más mezőgazdasági műszerek szétszedett darabjai költői összevisszaságban, de mégis valamilyen rendszer szerint hevernek az asztalon. Mert ha valami keil, azért rögtön megtalálják. Finom női kéz, pontos, lelki- ismeretes munka kell a mű­szerek javításá hoz, s ebben az asszonyok igencsak jeles­kednek. Ami­kor megkér­deztem tőlük, hogy milyen közös rendez­vényeket szer­veztek megala­kulásuk óta, mindannyian egyszerre a ki­rándulásokról, az igali, a sop-t róni, egri és miskolci láto­gatásokról be­széltek. Egy ilyen kirándu­lás valóban kö­zelebb hozza az embereket egymáshoz, s utána a mun­kahelyén is, mint egy kis család végzik napi munká­jukat. — Persze a műhely környékét is mi tettük rendbe — mutat ki az ablakon Kovács Péterné. — Virágokkal ültettük be Szekeres Mihályne, egész területet. Csodálatos látvány ez tavasszal vagy nyáron. Ilyenkor sajnos egy kicsit kopár, de az ágyások azért most is rendben vannak. A brigád teljesítménye mindig túl volt a száz száza­lékon. Ezzel a verseny egyik feladatát már teljesítették ifc. lehetőségekről, gondoltam, megpróbálom. Így aztán itt maradtam. Most az otthoni munkát második műszakként az | végzem. A fizetés is jó, az át­Kovács Péterné és Vatl Lászlóné. Összefogás az alapja a községek fejlődésének Hozzászólás az Iskola és a törpe vízmű című cikkhez A cikk első olvasása után ■— talán a szakmai, vagy ágazati elfogultság ösztönzött rá — vitázni lett volna kedvem a szerzővel. Ügy éreztem, hogy a gazdasági feladatokat szim­bolizáló vízműépítést nem ér­tékeli olyan súllyal, amilyent az a község vezetőinek jelent, lebecsüli a rengeteg vele járó szervezési, adminisztrációs és anyagi gondot Aztán eszembe jutott az egyik kaposmenti falu, Attala tanácselnöke: Tóth János, aki — különböző helyeken telje­sítve közszolgálatot — már a harmadik törpevízmű szerve­zését irányította rendkívüli buzgalommal. Ugyanakkor minden kulturális szemlén találkoztunk, ahol szavalókat kísért, vagy a rádiófelvételre beutazó menyecskék között láttam. Nem tudom azt sem elhallgatni, hogy a község rendszeresen a »Tegyünk töb­bet Somogyértt« kategória­győztese, orvosi rendelő és szolgálati lakás, művelődési ház, járdák, sök-sok*virág jel­képezik azt az összefogást, ami egy település előrelépésé­nek alapja! Ezek után lecsillapodott vi­tázókedvem és egyetértésre jutottam a cikkíróval és dr. Ulrich Károly hozzászólásá­val is. Ügy vélem, a községi veze­tőknek elsőrangú szervezők­nek — egyszerre Kossuth La­josoknak és Széchenyi Istvá­noknak is — kell lenniük. Egyetlen szervnek, a tanács­nak állnak csak olyan felté­telek rendelkezésére, mint több szakvezető, irodák, tech­nikai eszközök. Ezeket kihasz nálva, a legfontosabb telepü­lésfejlesztési feladatok telje­sítésére összefoghatja a tö­megszervezeteket, s minde­nekelőtt választóit, a falu népét, a körorvost, a vasutast, a tanítót, az agronómust, a lelkészt és a tsz-tagot. A mozgósító erő — és a nyomában megvalósuló össze­fogás — olyan tulajdonság, amely nélkül nincs közműve­lődés és nincs közművesítés sem. Lehetne folytatni a gon­dolatmenetet, ehelyett hadd próbáljunk a cikkben említett féloldalas tanácsi vezető védelmére kelni. Mi a vízellátás sűrűjében dolgozók talán jobban megértjük azt a községi tanácselnököt, akinek nagy-nagy gondja, a vízmű »összehozása«, minden mást háttérbe szorított. Talán ezért tért vissza minduntalan eh­hez a témához és a gazdálko­dási nehézségekhez... Hozzászólásomat egy javas­lattal zárnám: az utóbbi he­tekben örvendetes pezsgés ta­pasztalható a tanácsi alkalma­zottak között. A legutóbbi — országosan is kedvezően foga­dott — tanácsi vetélkedő azt bizonyította, hogy megyénk szép számmal rendelkezik sokoldalúan képzett tanácsi vezetővel. Szólaljanak meg te­hát minél többen, mondják el a fentiekről és a tanácsi mun­ka egyéb gondjairól tapaszta­lataikat a lap hasábjain. A köz hasznára... Novak Ferenc, a megyei tanács főelőadói’ Pedig alaposan meg kell dol­gozniuk ezért, mivel az új normák nagy követelménye­ket támasztanak a brigáddal szemben. * — Róla írjon inkább — mutattak az asszonyok egyik társukra, Szekeres Mihályné- ra. — Szaktekintély a munká­jában. A porlasztók felújítását végzi. Ezt a munkát csak lá­gyítón keresztül lehet megcsi­nálni, két ezred milliméteres pontosságot igények — Hat éve csinálom, így nem csoda, hogy jól megy — feleli szerényen. — Gondosan kell nekiállni, és akkor ■ az ember jó munkát tud végez­ni. Azelőtt nem dolgoztam, s amikor a faluból több asz- szony kezdett idejárni s be­széltek a munkáról, a kereseti lag 1700 forint körül mozog. Van, aki a férjével együtt egyenesen a termelőszövetke­zetből jött ide a műhelybe. — A férjemnek könnyebb volt beilleszkednie ebbe a közösségbe, mivel ő nem volt tsz-tag — mondta Vati Lász­lóné. — A városiba járt be dolgozni. Ezelőtt három éve mind a ketten itt kerestünk munkát. Ide valósiak vagyunk, nem kell a férjemnek állan­dóan utaznia, meg nekem is jó itt Van olyan család, amely­nek majd minden tagja itt dolgozik. Iparilag elhagyatott ez a környék, ezért az üzem igen nagy vonzerőt jelent — Ezt a bemérőpadot a fér­jem és annak munkatársa, Takács Tihamér készítette —■ újságolta Wiandt Henrikné, s az ajtó mellett lévő, műsze- tekkel teleépített munkapadra mutatott. — Valamennyi mű­szertípus kipróbálására, és be­mérésére alkalmas. Ez a mun­kánkat igen megkönnyíti. Emellett még a kilométerórák mágnesezését is el tudjuk vé­gezni rajta. Újításukat a vál­lalat vezetősége megfelelően honorálta is. A brigád jó kollektívája igen lelkiismeretes munkát végzett eddig, s remélhető, hogy az értékeléskor meg­kapják a szocialista brigád cí­met. A Petőfi brigáddal közö­sen nemcsak baráti találkozó­kon, hanem politikai rendez­vényeken is részt vesznek — mint azt Kocza Lajos, a Pe­tőfi szocialista brigád vezető­je elmondta. — A legközelebbi baráti összejövetel akkor lesz — mondta a brigádvezető vidá­man —, amikor a Ho Si Minh brigád elnyeri a szocialista brigád címet. Akkor aztán fe­hér asztal mellett ünnepelünk. Gyertyás László ir-j • -<-V i SOMOGYI NÉPLAP- KaSd. 1071 a member 14-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents