Somogyi Néplap, 1971. november (27. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-13 / 268. szám
Cigarettaszünet magy László (Kaposvár) felvétele. A Barátság' hídja nemzetközi fotókiállítás anyagából. * Angol hétköznapok ahogyan Marx látta Mindig izgalmas egy nagy történelmi egyéniség nézőpontján át szemlélni a valóságot; különösen izgalmas, ha ez az egyéniség maga Marx. Mert bár sokan látták ugyanazt, a dolgok sorát csak ő volt képes meglátni. Ezt tgazolja az a válogatás is, amely egy hasonló német kiadvány alapján készült, s amelyet a Kossuth Könyvkiadó jelentetett meg. Marx 1849-ben telepedett —«.Londonban, s haláláig Angliában élt Ám az ország nemcsak lakóhelye, de munkásságának is témája volt Miközben nagy műveit írta, előadásokat tartott a londoni munkásegyletben, rendszeresen jelentetett meg cikkeket ’ a lapokban — idézték mondatait az alsóházban, támadták és üdvözölték nézeteit a lapok, az egyesületek, a közéleti személyiségek —; odafigyelt a hétköznapok apróbb, de jellemző eseményeire is. Akár egy frissen felbukkant politikus portréját rajzolta, akár a felső tízezer legújabb botrányát tűzte tollhegyre vagy egy munkástüntetés szétverését örökítette meg, mindenben a lényegest, az általánosíthatót kutatta. Azt, az egyediben tipikus. A több mint . harminc rövid írás — illetve hosz- szabb münjcákból kivett szemelvény — így körképpé tágul, mondhatjuk úgy is: a viktoriánus Anglia képévé. A jegyzetekkel, mutatóval, életrajzi adatokkal és forrás fölsorolással kiegészített kötetet Elizabeth Shaw szokatlan, de megkapó hangulatú illusztrációi díszítik. Szkmay Endre: ŐSZ Amióta nem iárom az erdőt, nyomomba szegődtek az avarszagú éve&z sárgarigók arany pitiéivel simogatnak az emlékzizzenésék. Amióta kerülöm a vizet, lépteim pora zúgó örvényt ver föl; ezüst pikkelyü sikló emlékek villanok fel gyermekéveimből. Erdő lettem; tükörarcú víz, szabad ég és ölelő árok; zsibbadó szívem omló partjait mossak a csöndet ringató hullámok. E gész épei TisfaMott a Csigáin. Reggel amikor az ébresztőóra hangja szétfröcskölt a szobában, szédelgő fejjel ébredtem. Édi már a kávét veszi le a re- zsóról. Az a zöldre fakult fürdőköpeny van rajta, amit annyira utálok: slampossá teszi. Mindig Ditke ébred leghamarabb. Édi körül szökdécsel piros lábbal, mint egy kis veréb, és közben azt mondogatja: »Tri, tri.. .« Aztán Édi: »Fel méltóztattál ébredni végre?« Felméltóztattam. Szívom a fogamat, éles fájás hasít agykoponyámba. Látom: odakint szemerkél az eső. Megyünk az utcán, fogjuk a gyerek kezét: »Apu! Ki ez? Bácsi?« Édi nem néz rám, ott a morcos vonás az orra mellett. »Apu! Mi az?« A hideg esőcseppek a pofámba csapódnak. »Apu! Mi ez? Bolt? Bolt?« Hónom alá szorítom a táskáimat. Tudom a tartalmát: Thomas Mann Királyi fensége, két vastag karéj kenyér zsírral bőven megkenve, közöttük fűízű paprika. Néha apróra vágott szalonna is. (Ilyenkor a zsír elmarad.) »Apuka! Mi ez? Busz?« Futtában megcsókolom őket Édi még struccol: »Utálatos voltál!« Felugrok az utolsó lépcsőre, és átpréselem magam a csapódó ajtók között. Eldobom a cigarettát bedugom a kartotékomat a nyíláson, megrántom a kiálló kart Klang! Kihúzom a lapot, a pillantásom végigsik- lik rajta: a lap igazolja, hogy Omniczki László segédmunkás 6 óra 55 perckor átlépte a fatelep kapuját. Az öreg portás pápaszemén át gyanakvó cerberusként méreget a kalitkájából. Hátrapillantva látom, hogy előcsoszog és fölveszi az eldobott csikket. Fő a precízség. Akkurátus apó! Házmagasságú farakásokat kerülgetek, s időnként véletlenül belelépek egy-egy pocsolyába. A többiek már ott toporognak a melegedő slőtt. Fejüket, válluk közé húzzák, a kezek könyökig a zsebben. Ez a legrot- hadtabb idő: csak esik vigasztalanul órák hosszat. Az ég bánatos vénasszonyarc. A Zászlós úr nyomja a sódert. Teljesen fölöslegesen erőlködik, tudjuk mi lesz alvége: »A Pintér-brigád ragadjon kapicskát, és essen neki annak a pár vagon rönknek!« Labogós Feró még megereszt egy sablonmorgást, aztán megyünk a kapicskáért. »Omni elvtárs! Elfelejtett pálinkás jó reggel köszönni.« Zászlós úr így akarja tudtomra adni, hogy máskor előbb keljek fel. Teszek rád, Zászlós sporttárs. Látom, csóválod a fejed. (Tavaly Labogós Feri nevezte el Zászlós úrnak, mert május elsején ő vitte a legnagyobb zászlót.) Megyünk a snáglvák között. Pintér Papa álljt int »Na, egy bagó még belefér a munkaidőbe.« A farakások mellett földbe szúrt karón ott áll a tábla: TILOS A DOHÁNYZÁSI Szívjuk a bagót glt zűrt rAdofcfla eeájelsapkáját a tiltó táblára, így neon Iáiszik a felirat. »Mi van, fiú ?« — kérdezi Pintér. — »Az este nem jutott dinnyeföld?« Megpróbálom vigyorra húzni a számat. »Én inkább azt hiszem, ho-hogy vetőmagja nem volt« — La- bogja Feró. Zirzurr röhög, s reng a hordónyi hasa: »Csak ki ne ess a szádon!«-non BeszédíoszUnyc*: kft* denék a cigarettafüsttől sűrű levegőveL »Három csapata van Magyarországnak: az FTC, a Ferencváros, meg a Fradi!« Frank a nagy gatter- tól mindig bedobja ezt. öntudatom utolsó maradéka tiltakozik a szakállas vicc ellen. »Az idén a Dózsától mór nem lehet elvenni a bajnokságot« — prófétái Pintér jövendőLeskó László: Egyszer az ilyen napoknak köszönheted Böhöm nagy nyitott vagon, rajta rönkök. Zirzurr körbejárja, mintha nem akarna hinni a szemének. Labogós Feró pedig turhát köp a vagon oldalára. »Velünk mindig kibabrálnak« — hadarja. Pintér papa szétnéz két erős deszka után. »Jó kis lejtő lesz ez« — mondja elégedetten. Zirzurr már fenn áll a rönkökön, onnan néz lefelé. Szereti a munka könnyebb végét megfogni. ’ Zuhanva csattanik a vagon felénk levő oldala. Pintér odatámasztja a »lejtőt«. Labogós Feró felóvakodik Zirzurr mellé a vagonba. »Manmajd cserélünk« — hebegi elvörösödve. »Jól van, fiú, majd szólok, ne félj.« Fent könnyebb a munka, itt alul, ha a lejtőn gurul lefelé a rönk, nehezebb tartani. »Najézusmáriamarx- engelsz« — mondja Péter tata, és beleköp a markába. Mindig ezt mondja, és pont helyett mindig beleköp a markába A kapicska hegyes vége tompán reccsenő hanggal megkapaszkodik a rönkben. A rönk durva, faragatlan, s dübörögve, mindent elsöpörve akar nekliramodni a lejtőnek. Nem szeretem az ilyen pofátlan rönköket A szelíd fenyőfarőnkőüc a kedvenceim: magukat megadó lányokként engedelmeskednek a beléjük kapaszkodó vasnak. »Mág- lyázzunk is mindjárt?« — kérdezem Pintér pápót. »Nem ártana« — vigyorog fentről Zirzurr. Pintér pápl spórolja a szót: »Francot!« Az eső paskolja a hátamat, testem belső üregei dobként felerősítik a kis koppanásokat. A kezem majd odafagy a kapicska nyeléhez. Most már kezdem megszokni a rönközést. Amikor először csináltam, este félálomban nehéz rönkök gurultak felém nagy robajjal, és én nem tudtam moccanni előlük. Negyedórás cigarettaszünet a melegedőben, összetolt asztalok, telefaragva női testrészekkel. Hosszú padok. A falon nyári keltezésű légypiszok. Ez a reegeli kezdés a legrosszabb. Még tagjaimban érzem a tegnapi fáradságot, s az első cigarettaszünetet félig-meddig öntudatlanul töltöm álomköd az agyamondó. Pillanatokra kihagyok. »Amikor elmentem hozzájuk — meséli Zirzurr —, láttam, hogy a gyerek csak pislog rám, alig lát a gurgula-szemeivel. Mondom az anyjának: Miért nem viszed orvoshoz? Aszondja: az apja a kórházban van, de, úgysem él meg. Majd azután a gyerek kapja meg az apja szemüvegét.« F ogást keres kezem a nyélen. Emelés, célzás, ütés. A kapicska hegyes .vége beleszalad a fába. Feszítés. (Lassan ereszd, vigyázz te botkezű!) Fogáskeresés, emelés, feszítés. (Na, most fogd vissza! Ne félj, nem szakadsz meg!) Fogás, emelés, feszítés. (Kapaszkodj, Malvin, jön a kanyar!) Labogós Feró és Zirzurr begurulnak, és gyorsított felvételben görgetik a vagon szélére a rönköket. Elállt az eső, harapós kedvű szél szárítja ránk az Izzadságot. (Most nyomd meg, most hagyja magát!) Egybemosódnak a mozdulatok. Zirzurr vastag karizma, Feró bakancsa, amint láhával segíti a rönköket Pintér papa foghíjas vl- gyora — ezek rögződnek bennem, amikor egy-egy mozdulat köbén felpillantok. S Pintér papa vigyora. (Minek örül így?) Minden pillanatban várom, hogy ledobjon magáról mindent, és vad táncba kezdjen, de tovább rángatja a rönköket. Kicen- tizett, villámgyors mozdulatokkal. Légszomjam van. Zirzurr énekel: »Én a téglagyárban lakom, téglaporos a kalapom.« Vele ordítom. Köny- nyedén szökdelő rönkök rúgják meg a földet. Koller Baba kusza vonású, debilitásrói árulkodó arca. Nagy, barna zománcú kannáját leteszi. Forró teát vedelünk. Koller Baba hálásan mosolyog pelyhedző bajusz- kája alatt »Hát ezt meg miért hoztad? — kérdezte Pintér tgta egyik cigaretta-szünetben, mikor táskámból kiesett a Mann-kötet »Klozetpapír- nak?« »Hm. Thomas Mann?« — kérdezte Báró, a kultúros, és gyanakodva nézett rám- — »Ez az író, barátocskám az európai intellektus legjelesebb képviselője. Unalmas ez magának, nem gondolta?« Vá lógató ff lidércnyomásaim Eletrc-halálra keres valaki * szerkesztőségbitn. Akkora, mint egy medve. Megtalál, » rám ordít; — Hogy jön ahhoz, hogy pont az én nevemet szerepeltesse a humoreszkjében? Más nevet nem talált?! Pont az én becsületes nevemet kellett meghurcolnia?! Rajtam röhög az egész végszerelde! — Elnézést kérek, előfordulhatott, hogy véletlenül.., — Semmi véletlen! Nemesük a családi név símmel, az még hagyján. De a keresztnév is! Itt tudatos személyeskedésről van szó! Elégtételt követelek! — Bocsásson meg, mi as ön kecses neve? — Kovács István nagyok • • • MÁV-kórház. A vizsgálatok befejezése «ián az orvos megnyugtatja a beteget: — Semmi az egész. Egy kis nyomtáv fekély. — Csupa lyuk ez a szőnyeg — mondja a t>et>ó a zsibvásáron. — Na és? — von vállat az eladó. — Miért csodálkozik? Ez nem torontáli Ez ementáli... • • • Ismét látogató a szerkesztőségben. — Helyreigazítást kérek! A tudomány nevében. Már többször olvastam az önök lapjában, hogy »a kör bezárult«. Könyörgöm, hogyan zárulhat be a körT Hisz a kör egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy ez már megtörtént vele, attól kör.., Tessék másként fogalmazni! — Rendben van — bólintok —, javaslatát megvitatásra javasolom kollégáimnak Szabad a nevét? Elipsxis Béla nagyok ■ • • filmrendező ismerősömmel találkozom a körúton. Lábó* hóna alatt térképek, az egyik kezében iránytű, a másikban tájoló. — Mi járatban? — érdeklődöm. — Lótok-futok, keresek, kutatok, fürkészek... A legutóbbi filmemet levágta a kritika, de az egyik müítész megírta, hogy azért »valahol« igazam van. Hát most azt keresem. • • • Benyitok az üzletbe, » három eladó rohan felém. Meleg mosollyal üdvözölnek; az egyik feketével kínál, a másik az egészségem felől faggat, a harmadik reméli, hogy a családom is jól van. Szíven üt a figyelmességük, könnyek gyűlnek a szemembe, összeszorul a torkom, $ alig tudom kinyögni, hogy egy pár cipót szeretnék. — Eladás az esők a Zimankó utcában van — tájékoztat sértődötten a főnök. — Mi üt rank, ndvoriaskodunk... Urta Andris • kAtAm ±A*i-..Jil. 0 IOMOCITI RCriAV REGGEL BKKNATB ATJBJEL teítmény*. (A művész kaposvári gyűjteményes UdUtiásának anyagából.) ^ogáa. o&zM, ütés. fines» be jut egy régi emlék: as apám csak lesett, amibe* megmondtam neki, hogy fütyülök az egyetemre. Aztán azon a mézédes hangon, amin a gyogyósokhoz szokás beszélni, megmagyarázta: milyen szerencsém van, hogy neki annyi kedves ismerőse van a magyar—francia szakon. Mintha különböző nyelveken fűzgéltük volna egymást. Nehezen értette meg, hogy köpök az ilyen felvételre! Amikor közöltem vele, hogy megnősülök, nékem akart esni. Aztán mégsem tette, pedig a sámlit Is behoztam neki. Sajnáltam szegényt. Felkapaszkodott az uborkafára öregapám már- tírságán. Az öreget — bányász volt valahol Borsodban — egy csendőrtizedes belelökte az aknába. Apró szilánkokra törött a koponyája. »Vörös Omnidki««nak hívták a többiek. Szerettem volna ismerni, kemény gyerek lehetett. Ditka két éve született. Kilenc hónapra, hogy összeházasodtunk. Gyerekek voltunk akkor. Lendítés, feszítés. A harmadik vagon. Kettő délelőtt egy ebéd után. Báró. a kul- túros közeleg. Nem jön, közeleg. Az a fajta fickó, aki ha néhány percre kimegy a szobából, nem azt mondja, hogy »visszajövök«, hanem: »visszatérek«. Közli, hogy potom 10 kilóért Krakkóban lehet szilveszterezni. Nála ke!) jelentkezni. Furcsán magas, pátoszteli hangja megborsóz- tatja a hátaimat. Utánamor- gom: »Hemyótündér«. Látom, mint pirul a nyaka ráikszí- nűvé. Zirzurr félhangosan megtoldja: »Fenékkoptató.« (Minden irodistára ezt a jelzőt használja.) Tompa fájdalom az ujjaimban. Tompa fájdalom a karjaimban. Tompa fájás a derekamban, a lábaimban. Fájok. Huszonegy éves keresem magam. Nem láttatok? Tudom, mi a relativitás Tudom, hogy a rókát télen vadásszák, mert akkor a legértékesebb a bundája. Tudom hogy a szívemben kis és nagy vérkör lüktet. Tudom, hogy íonesco abszurd darabokat tr. Mondjátok, ml jöhet még! Reggel óta többször felbukik bennem ez a sor, mint keserű gombóc gyomorból a szájba: »Lehettem volna oktató«. Lendítés, ütés, feszítés. Püff neked, európai Intellektus! Püff néked, relativitás! Püff néked, OmniCTÍki László! Ecce homo! Fájok. Végre á tus alatt. A portánál blokkoláskor Intek Akkurátus apónak. A sarkon Édi vár. Már Ditka is vele van, úgy látszik, beugrott érte a bölcsődébe. »No mi volt?« Édi nagyon szerencsétlen arcot vág: letolták, mert nem kettes sortávolsággal gépelt valami »országos« jelentőségű dolgot a tanácsi dolgozók balesetelhárítási oktatásának jegyzőkönyvébe. Megsajnálom. »Gyere, kisöreg, jól bedurrantunk a kályhába, belevetjük magunkat az öblös karosszékekbe, és fütyülünk a csontfagyasztó szélre!« Az otthon. Szokvány albér- i let: egy szoba több funkcióval (konyha, fürdőszoba, könyvtár, kamra, hálóterem). Ha becsukom a szemem, csak színfoltok vannak előttem: barna, számyaszegett kabát a fogason, az ablak sötét táblája, a könyvszekrény tarka kötésű könyvei. Amikor lefekszem, még átfut agyamon a, gondolat: Krakkóban szilveszterezünk Valami furcsa gyerekes vágy fog el Krakkó után. Azt mondják, »vörös Omnicki«" nagyapa Lengyelországból jött a borsodi bányába. Már hiszem, hogy éppen Krakkóból, Kíváncsi leszek, milyen arcot vág holnap Labogós Feró, Zirzurr meg Pintér papi, ha azt mondom nekik: »Fiúk. gyerünk Krakkóba!-« Elnyúitózva fekszem, mái csak félig ébren. Még átvillan bennem t gondolat: »Ismét vége egy narmak.« Félálomben látom, ahogy gyorsított felvételben gördítjük a rönköket. Érzem a tompa fájást tagjaimban. Tudom, hogy egyszer majd ezeknek a napoknak köszönhetem. Mit la? Müt Ib..J
