Somogyi Néplap, 1971. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-12 / 267. szám

Xeílemes kirándulóhelyeket Kaposvár környékére ,«Optimizmus nélkül kár elkezdeni“ Az emberkéz gyalulta partoldal, a ridegen meredező zsilipek inkább egy nagysza­bású ipari építkezés kezdetét juttatták eszembe, mint kirán­dulóhelyet. Lelkes természet- járók azonban. próbálták ró­zsaszínűre festeni a szemüve­gemet, hogy az ő jövőbe né­ző szemükkel lássam a toröcs- kei tavat. Ott, ahol autónk életveszé­lyes farolasokkal bekorcsolyá- zott a sáron, utat építenek majd. Amoda, 'a kiszögellő ritkás erdőbe sétányokat. És turistaház is lesz. Meg tá­borhely. Meg csonakhaz. Ügy látszik, a zöldterületi intéző bizottság alakuló ülé­sének részvevői ugyancsak természetrajongók, mert pon­tosan. így képzelik. Kockáztas­sak meg egy kétkedő mosolyt? Nem. Egyszer ugyanis meg­kockáztattam, amikor ott áll­tam az orfűi tó «bölcsőjénél«. Semmivel sem különbözött akkoriban a töröcskei tó je­lenlegi kepetói. Hihetetlennek látszott az, ami tíz évvel ké­sőbb saját szememmel láttám. Paradicsomot varázsoltak oda. Gondozott parkokat, sétányo­kat, vállalati üdülőket és hét­végi házikókat. Baranyában már a negyedik ilyen kis »pa­radicsom« készül. Miért ne tudná — legalább részben — Somogy is megtenni, azt, amit a baranyaiak? Kaposvár és környéke gaz­dag erdőfoltokban. Gyertyá­nos-völgy, Balla-kűt, cseri és zaramyi erdő, töröcskei tő. Ezeknek az elvadultságát kel­lene megszelídíteni. Persze csak annyira és úgy, hogy a természet azért természet ma­radjon, csak kelemesebb, hoz­záférhetőbb. —- Nem lesz sok? — aggodalmaskodott az egyik hozzászóló. ■— Annyit tervez­zünk, amennyit képesek le­szünk megvalósítani. — »Többet tervezz, mint ameny- nyihez erőd van, mert akkor többet teszel, mint amennyi­hez kedved van« — idézte a bölcs népi mondást Hampó Ferenc, a megyei KlSZ-bizott- ság honvédelmi és sportfelelő­se. Joggal tehette. A KISZ- eeek és a természetbarát szö­vetség tagjai máris bizonyí­tották: nemcsak légvárakat építenek, hanem menedékhá­zat is a Gyertyános-völgyben. Csakhogy a Gyertyános­völgy nincsen gumiból. Ha el­készül a menedékház, ha meg­építik a bekötő utat meg a parkolóteret a turisták ké­nyelmesebb fajtája, az autó­val érkezők sízámára, kevés lesz a hely. Hozzá kell kap­csolni a Balla-kutat is, mely­nek környéke kempingezésre alkalmas léhet, ha rendezik. És milyen izgalmas lenne egy szauna... ! Az országban csak kettő van eddig. De híd is kell a patak fölé. Meg csó­nakázótó a. pihenőház mellé. Hát télen? Hogyan válhatna télre is vonzóváá Gyertyános­völgy? Természetesen ródli- és sípályával. Aztán: mivel a roma-hegyi kilátó kiöregedett, le kell bontani, helyette ide kellene építeni egy kis tor­nyot, amely egyben a melege­dő szerepét is betölthetne ha­vazás idején. Csak úgy röpködtek a ja­vaslatok. Sőt mi több, néhány tennivaló végrehajtására már felelős vállalkozó is akadt. Ügy látszik, hogy ez az inté­ző bizottság valóban intéz is valamit ebben a fontos ügy­ben? Mert hogy ez az ügy fontos, az vitathatatlan. Vasárnapon­ként tömegesen sétálnak ki az emberek az északnyugati vá­Tanáeskozássorozat kezdődik a helyiiparí üzemekben A jövő év tavaszán össze­hívják a szocialista brigádve­zetők országos tanácskozását. Ezt megelőzik az ágazatai ta­nácskozások, amelyekre a szakmai szakszervezetek már megkezdték a felkészülést A HVDSZ 1972 első negyedében tartja meg a helyiipari válla­latok szocialista brigádvezetői­nek a fórumát A szakszervezet megyei bi­zottsága porttos tervet dolgo­zott ki a felkészülésre, tanács­kozott a szakszervezeti bizott­ságok titkáraival, hogy ~ minél tartalmasabbak legyenek a vállalatok tanácskozásai. Az elsőt Tábon, a Campingcikk Vállalatnál hívják össze ked­den, a tizenkettediket pedig Siófokon, a költségvetési üzem­ben december 3-án. A tervek szerint mindenhol a gazdasá­gi vezetők számolnak be a szo­cialista brigádmozgalom he­lyi tapasztalatairól, helyzeté­ről és távlatairól. Ezt meg­könnyíti, hogy a tanácskozás előtt a társadalmi szervek be­vonásával felmérik és elem­zik a helyzetet. Helyes elv, hogy minden formaságot kerülve — első­sorban a vélemények kicseré­lésére összpontosítva a figyel­met — rendezik meg e mun­kaértekezleteket A szocialista brigádvezetőkön kívül meghív­ják azőkat a gazdasági és tár­sadalmi vezetőket is, akik közvetve vagy közvetlenül részt vesznek a mozgalom irányítá­sában, szervezésében. A ké­szülődés tapasztalatai szerint mind a tizeinkét vállalatnál, üzemnél várható, hogy mér­legre teszik a mozgalom ered­ményeit ugyanakkor nem hallgatják el azokat , a ténye­zőket sem, amelyek gátolják a szocialista brigádok jó szán­dékú törekvéseit Szó lesz pél­dául arról, hogy olykor kri­tikátlanul adományozzák a szocialista címet formális vál­lalások, nem kiemelkedő ered­mények után is. Ahol például a gazdasági vezetők lebecsülik a brigádmozgalmat ott nem teremtik meg a vállalások tel­jesítésének föltételeit nem építenek a brigádok kezdemé­nyező szellemére és lendületé­re sem. A HVDSZ megyei bizottsága összegezi a bírálatokat a ten­nivalókról, a mozgalom fej­lesztéséről elhangzó vélemé­nyeket s hasznosítja a mun­kában. A vállalati tanácskozá­son választják meg a ki­lenc küldöttet aki Somogyot képviseli az országos ágazati tanácskozáson. Elutazásuk előtt a szakszervezet összehív­ja és felkészíti őket a fontos fórumra. Tanácskozás művelődésügyi feladatainkról rosrész kőrengetegéből. És 'mi­ért ne lehetne Somogy egyik idegenforgalmi nevezetessége Szarkavár? A közelében lévő Tokajon meg ott csillognak a tavak, csak hasznosítani kelle­ne őket. Remek hely hétvégi házak számára. A terület meg­tisztítását máris vállalta az erdőgazdaság. Szóval az az igazság, hogy föl kell tenni azt a bizonyos rózsaszín szem­üveget: — Optimizmus nélkül kár elkezdeni — mondta Rumsza- uer János erdőmémök, aki az erdőrendezőséget képviselte. -T- Nem azért ültünk össze, hogy hagyjuk magunkat elbá­tortalanítani az utunkba kerü­lő akadályoktól, hanem, hogy megtaláljuk a megoldás mód­ját. Az általános helyeslő íejfoó- logatás az optimistákat iga­zolta. Ugyanakkor nem feled­keztek meg a mostanában gyakran sulykolt kérdésről sem: milyen anyagi forrás­ból? Végső soron ez a megva­lósulás alapja. No meg a tár­sadalmi irainlp. Ha elgondolom micso­da társadami erők kerültek felszínre a »Takarót Vietnam­nak« akció idején, hiszem, ugyanazok az erők megmoz­dulnak Somogyért is, Kapos­várért. — »Kaposvár nemcsak a vi­rágok városa, a szóvirágoké is« — idézte egy száz év előtti újságíró szavait az ülés rész­vevőinek egyike. Csak úgy vé­letlenül jutott eszébe ez a so­kat sejtető szójáték? Szó sincs róla. Szomorú tapasztalatok mondattá vele, hiszen a vá­ros zöldövezetének kiépítésé­ről már eddig is sok szó esett. Az intéző bizottság tervei fan­táziadúsak, de minden elkép­zelést a kivitelezés lehetősé­nek tisztázásával, reális fel­adatok kiosztásával támasz­tottak alá. Ez az ülés abban különbözött a szokványos ala­kuló ülésektől, hogy nem vala­mi általános irányt mutatott, hanem belevágott a tenniva­lók sűrűjébe. És hogy a »kezdő sebesség« ne esőken jen, az a megmozdu­lások erejétől függ. Attól, hogy ami pénz nélkül, csupán dolgos kézzel elvégezhető, az alapok, az erdőtisztítás, a sé­tányok építése, az legyen meg minél előbb, mert máris ké­ső. Rezes Zsuzsa Valóra vált Üj klub készült a régi tanműhelyből. A frissen festett épület előtt még ott láthatók az építkezés nyomai,' a festékesvödrök, tör­melékek. Mégis feltűnően ki­emelkedik élénk színével a ko­mor műhelyek közül. Régi tan­műhelyt alakított át a válla­lat, a munkálatok a napok­ban fejeződtek be, s a múlt hét szombatján már birtokba is vették a helyiséget a Mező- gazdasági Gépgyártó és Szol­gáltató' Vállalat kaposvári gyáregységének fiataljai — Nagyon kellett ez a klubhelyiség — kezdte a be­szélgetést Benkócs István, a vállalat KISZ csúcstitkára, akivel a szerszámműhelyben találkoztam. — Kétszáznegy­Benkócs István. ven olyan fiatal dolgozik’ a vállalatnál, aki még KISZ-kor- osztálybeü. Felmerült olyan igény, hogy szeretnének közös kubdélu tánokat, baráti össze­jöveteleket rendezni, de mivel helyiség nem volt, így ezek mindig elmaradtak. Most az­tán teljesült mindaz, amit sze­rettünk volna. A kaposvári gyárhoz hat üzemegység tartozik, így az összlétszám több mint ezer- hétszáz fő. A munkásgárda fe­le fiatal Csak a központi te­lepen van négy alapszervezet, százhuszonöt KISZ-taggal. Köztük egy ipari tanulókból álló alapszervezet is. A válla­lat kinn, az északnyugati ipar­telepen épült, a többi nagyobb üzemmel, melyek szintén nagy létszámú fiatal gárdával dol­goznak. Eleve szükségszerűvé vált az, hogy ezek a fiatalok kapcsolatot keressenek egy­mással, közös rendezvényeket szervezzenek, megismerkedje­nek egymás életével, munká­jával így érthető, hogy elen­gedhetetlen. feltétele e rendez­vények lebonyolításának egy klub. Száznyolcvan négyzet- méter alapterületű a helyiség, fehér függönyökkel, új búto­rokkal Délben ebédlőitek használják, utána minden sza­bad idejüket itt tölthetik a fia­talok. S hogy ez valóra vált, nagyban köszönhetik a válla­lat gazdasági és társadalmi vezetőinek. — A régi ebédlőt most rak­tárnak használják — mondta Halmos Károly szervező tit­kár. — Hogy a- továbbiakban mi lesz a sorsa, azt még nem Tegnap véget ért a tanácsok művelődésügyi osztályvezetői­nek háromnapos értekezlete, amelynek munk4iában részt vettek a népművelési, továb­bá a személyzeti és gazdasági csoportvezetők, a pedagógusok szakszervezetének megyei tit­kárai, valamint bér- és el­látási felelősei is. Az időszerű művészetpoliti­kai, közművelődés- és közok­tatáspolitikai kérdésekről az illetékes miniszterhelyettesek adtak tájékoztatást. Dr. Simó Jenő elemezte, hol tartunk a párthatározatok végrehajtásában a művészeti élet területén. Hangsúlyozta: alapvető feladat, hogy tartal­mi kérdésekben erőteljesebben támogassuk a kulturális élet szocialista törekvéseit, növel­jük a kultúra demokratizmu­sát és tömegkapcsolatait. Ga- ramvölgyi József a közműve­lődés helyzetével, fejlesztési terveivel foglalkozott Dr. Gosztonyi János a közoktatás területén a minisztériumok előtt álló legfontosabb felada­tokról szólt“ n Szocialista44 összeköttetés V áltig töprengtem rajta, mit is csináljak, míg végül csak idézőjelbe tettem a címben a szocialista szót Mivel az összeköttetések, amelyekről a továbbiak során szólni kívánunk, mindennek minősíthetők, csak éppen szo­cialistáknak nem. Bár az elnevezés tőlünk ered. Mi, hazai dolgozók, ta­láltuk ki. Némi köz- és ön­gúnnyal »szocialista összeköt­tetésnek« nevezzük a protek­ciót. S azért így, mert új tár­sadalmunk körülményei között is íöllelhetők maradványai. Elmúlták már azok az idők, amikor jelenségeket kézlegyin­téssel lehetett elintézni, sem­misnek tekinteni vagy meg­bélyegezni. Ma a realitások korát éljük. Megállapíthatjuk: hallatlanul nagy eredménye­ket értünk él a protekció elle­ni küzdelemben. E közösségel­lenes kapcsolatok valaha az egész társadalom testét behá­lózták. Kezdve a legfontosabb szerveken, a közhivatalokon. A protekcionizmust, mint egy­séges rendszert megsemmisí­tettük. Ami még megmaradt — és olykor újra is termelő­dik — belőle, az elveink, tár­sadalmi gyakorlatunk ellenére egzisztál. Eredményeink keltette örö­münket azonban gyakran ke­serítik meg azok a jelenségek, amelyek a »szocialista össze­kötetések« meglétére, sőt egyes területeken való erőteljes I funkcionálására utalnak. Fáj­dalmas, olykor a dolgozók igazságérzetét mélyen sértő tények is tapasztalhatók. Sok­szor a szemünk láttára jutnak emberek jogtalan ügyeskedé­sekkel meg népi érdemelt elő­nyökhöz, S érelmünk jogos. Am ez­zel nincs elintézve, le­zárva az ügy. Módunk­ban áll ugyanis szót emelni a legkülönbözőbb fórumokon az igazságosságot sértő személyi összefonódások ellen. De sok­szor inkább hallgatunk. Ma­gunkban, szőkébb körben mér­gelődünk tovább. A protekto- rok és pártfogoltjaik eközben pedig zavartalanul űzhetik Kisded játékaikat. A dolgozó azt mondja er­re: a protekció lovagjai nem csak az ügyeskedésben lelemé­nyesek, hanem a megtorlásban is. Hogy számtalan példa mu­tatja: nagyot tudnak ütni, és szoktak is, éppen gátlástalan­ságukból merítve a bátorsá­got. De egy egész kollektívát nem lehet agyonütni. Érvé­nyesülhet tehát az igazság, ha együttesen., közös erővel lé­pünk fel a tapasztal negatív jelenségekkel szemben. Igen ám —• kénytelen itt közbeszólni az újságíró —, csakhogy az élet többnyire nem fekete-fehérben produ­kálja a tényeket, jelenségeket. Könnyen megeshet, hogy egyik nap vádlók vagyunk protekcio­nizmusügyben, másnap _ h ogy finoman fejezzük ki ma­gunkat — érintettek. Hétfőn kemény szavakkal illetjük X-et, mert mindig kiügyeske- di magának, hogy — például — közpénzen külföldre utaz­zon.' Kedden viszont esetleg m: kérünk »szívességet« egy ben­nünket érintő ügyben Y-tól. Ami azt is jelzi: a társada­lom is ludas némiképp a »szo­cialista összeköttetések« je­lenségeinek tovább éltetésé­ben. Részint úgy, hogy tagjai nem harcolnak kellő eréllyel. bátorsággal, következetesség­gel a napfényre bukkanó pro­tekcionizmus ellen. Részint úgy, hogy olykor maguk is beleesnek a jogtalan előnyszer­zés kisebb-nagyobb bűnébe. Ilyenkor egy kicsit úgy fest a dolog: a protekció, ha mások csinálják, elítélendő, megbé- lyegzendő. Ha nek« ->k van rá szükségünk, már-már bocsá­natos bűn, sőt olykor kifeje­zetten »baráti szívesség«. M agszüntetni, a társadal­mi cselekvés porondjá­ról kitiltani ezért nem egyszerű — ezt tapasztalhat­juk nap nap után. Az ellene vívott harcban hói ütnünk kell, hol pedig kritikusan kell szemlélnünk saját magunkat S ha őszintén magunkba te­kintünk, talán nem is tudjuk olyan hamar és egyértelműen eldönteni, melyik a könnyebb, melyik a nehezebb. P. Z. Halmos Károly. tudjuk. Itt az új helyiségben hetenként egy alkalommal — kedden — tartunk összejöve­telt, ez zenés klubdélután- szerű lesz. Van egy beatzene­karunk. A magnót és a le­mezjátszót is használhatják a fiatalok, ízlésük, kedvük sze­rint. Persze, a klubdélutánok csak kis részét teszik ki a prog­ramnak. Hisz a különféle ren­dezvényeket, családi és baráti összejöveteleket is itt tartjuk meg. Hosszú lenne felsorolni, hogy mi mindent terveztünk. Hogy mit sikerül majd meg­valósítani, az a jövőtől, a mun­kánktól függ. A kezdeti lépések sok tenni akarásról számolnak be. Az új fotókörnek, mely nemrég alakult, már harmincöt lelkes fotós fiatalja van. Nemsoká­ra megrendezik az első házi fotópályázatukat is. Igen ké­szülnek, mert egyben ez lesz az első közös rendezvényük a textilművek fotókörével. Itt tartják az SZMT letéti könyv­tárat is, és itt rendezik a szo­cialista brigádok klubdélután­jait. Már kapcsolatot terem­tettek az MHSZ-szel, s közö­sen egy lövészklub beindítását tervezik. Ugyancsak a tervük­ben szerepel egy irodalmi szín­pad létrehozása. Jelentkező mindegyikre bőven van. A fiatalokat igen érdeklik a természettudományok. Mivel korábban nem volt megfelelő helyiség, így nemigen tudtak TIT-előadásokat rendezni az üzemben, ezért az irodalmi szabadegyetemre tizenkét fia­tal számára biztosítottak je­gyet. Az új klubhelyiség most megoldotta ezt a problémát is. A klub felszereléséhez emel­lett tizenkétezer forintot ad az üzemi szakszervezeti bizottság. Ebből a fiatalok televíziót, rá­diót, két könyvespolcot — az SZMT letéti könyvtára száma, ra — filmfelvevőgépet — a fotókörnek — vásárolnak majd. Az első lépések sikerrel jár­tak, amit a múlt. héten meg­tartott klubavató ünnepség is bizonyított. Lényegében most már csak az utolsó simítások vannak vissza, hogy még ott­honosabbá, még barátságosab­bá tegyék a helyiséget, amely állandó jelleggel ad otthont valamennviükrvk — idősek­nek. fiataloknak, a KISZ-es és a KISZ-en kívüli ifjúságnak egyaránt. Gyertyás László SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1971. november 12.

Next

/
Thumbnails
Contents