Somogyi Néplap, 1971. november (27. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-07 / 263. szám
Egy sereg alkotó már a Holnapra figyelt Művészet - a forradalomért A Nagy Októberi Szocáa- Bsía Forradalom győzelme tatán az első forradalmi népünnepélyek előkészítésével kapcsolatban az agitációs művészet új műfaja született meg: az ünnepi város- díszítés. Ebben — akárcsak a szobrod és az emlékművek megalkotásánál — a művészek minden rétege szerepet •vállait, kezdve a hagyományos festőktől egészen a •kommunista futuristákig«. , Moszkva, Pétervár és más •városok dekorációs raizain, a parmók vázlatain kiváló orosz művészek nevével találkozunk! Mindez beletartozott a lenini »monumeniális propaganda« keretébe, amelynek megvalósításán dolgoztak az alkotók, a nehéz életkörülmények között, sokszor még nyersanyaghiármyal is küszködve. Az orosz nyelv ugyanazt a kifejezési használja a szónoki emelvényre és a templomi szószékre. Ez joggal sugallja a megállapítást: a monumentális propaganda időszakának képzőművészei egyszerre voltak — s nemcsak filológiai értelemben — politikusok és prédikátorok: a forradalom prófétái, akik szorgalmasan és átszellemülíen dolgoztak a munkásosztály új hite ikonográfiájának kimunkálásán. A művészek nemcsak nyilvános tereket, de. vasúti kocsikat. hajókat, könyvkötése- ket, dísztárgyakat és plakátokat is készítettek, s . mozgó szobrokat, úgynevezett mobilékét. E művek sorában ott találjuk már a magyar közönség előtt is jól ismert Muhina és Sadr szobrait, S. V. Geraszi- mov munkáit s Konyenkov- nak a régi paraszti faszobrászat formavilágában fogant plasztikáit. Maiakovszkij.»-a forradalmi harc legnehezebb három évének színfoltok és jelszavak zengésével megírt jegvző- könwének« nevezte a nol- gárháború plakátjait. ' De töbé.. bak ezek, mint :krónikák: .; művészeti sí vitások. Majakovszkij életingerlő humora, Gyem szatírája, Moór drá- maisága. vasv a pétervári Lebecryev plakáttemak tömör és dinamikus előadásmódja, egvará.nt bizonvítia, hoev a művészek mennvire komolyan vették aktuális feladataikat. S nemcsak a közvetlen .alkotásban, hanem sokszor a kulturális élet szervezésében is. Ezeknek a munkáknak a megtekintése sok mindent jnegvi!é<*ít. Sok olvat. ami a különböző művészeti kiáltványokból, a vitázó irodalomból, majd — később — a fi béke fáklyája kultúrpolitikai jelenségekből oly kevéssé volt érthető: a különböző művészcsoportok egymással vívott részküzdelmeit egy hatalmas — az egész szocialista művészetért folytatott — általános harc keretein belük Kettős veit a feudalizmusból éppen csak kilábaló Oroszország igazi képzőművészeti hagyománya egyrészt a görög ortodox egyház bizánci eredetű ikonmű- vásaetében, másrészt pedig az orosz népi művészetben gyökeredzett A kezdeti polgárosodás orosz értelmisége a nyugat-európai polgári művészettel kacérkodott, onnét is a naturalista idillt ültette át legszívesebben orosz talajra. Mellettük azonban századunk elején egy ser- reg művész már — prófétai előrelátással — a Holnapra figyelt, s nem a hagyományok, hanem mindenek fölött az új korszak, az eljövendő lehetőségek érdekelték őket-A jövő művészedé a konstrukció elvén fog felépülni... valódi anyag lesz, valódi térben... megszületik a művészet, a tanultság és a technikai tudás szintézise* — írta egyik művészeti manifesztu- mában Tatlin, aki kontsrük- tőr, festő és grafikus volt egy személyben. Hogy mennyire előre látta a holnapot, annak talán legbeszédesebb bizonyítéka az, hogy az 1920-ban készült A 111. Intemacionálé emlékműve a tavalyi velencei képzőművészeti biennálén is (habár kicsinyített makett formájában) az érdeklődés előterébe került S egyúttal mintegy az egész világtárlat központi gondolatát fejezte ki. *De Tatlin a mechanikus, gépszerű konstrukciók szerkesztője, a felfüggesztett plasztikák, az úgynevezett mobilék feltalálója " csupán egy volt az avantgarde azon ; művészei közül, akik részt vettek a forradalomban. Li- szickij — ugyancsak konstruktőr, építész, festő, grafikus — 1919-ben csatlakozott a konstruktivistákhoz. Kettőjük mellett az ugyancsak g szigorú szerkezettervények szerint dolgozó Malevicset kell megemlítenünk, aki 1906- ban találta meg az orosz avantgande-da! a kapcsolatot Moszkváiban, és 1913-ban szuprematizmus néven indított művészeti mozgalmat Képe — Fekete négyzet fehér alapon — a korai absztrakció egyik leghíresebb műve lett. 1919-ben Kandinszkij- jal és Tatiinnal a Művészetek Nemzetközi Irodájának tagja, s ugyanakkor buna- csarszjcijjal, a kulturális népbiztossal előkészíti az új művészet első kongresszusát QiagaU, az orosz népi kép- képzeletvüágból táplálkozó nagy álmodó festő és költő ugyancsak részvevője volt a forradalomnak: Lunacsarszkij megbízásából 1917-bén a Vityebsák kerület képzőművészeti biztosa lett Az OrOSZ avantgarde részvétele a forradalomban a legutóbbi évekig csak kevésbé volt ismert, a lenini monumentális propaganda emlék- anyagát is csupán négy évvel ezelőtt állították ki ismét Ezzel a kiállítással nemcsak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója előtt tisztelegtek a művészettörténészek, hanem felhívták a figyelmet a szovjet képzőművészet saját, eredeti avantgarde hagyományaira is. Ez az avantgarde sok lényeges pontban különbözött — látszólagos formai azonosságok ellenére — a nyugati avantgarde alkotásaitok S a közhiedelemmé! ellentétben nem nyugati forrásokból táplálkozott, hanem éppen fordítva: a Nyugaton kiteljesedett művészeti forradalmak forrása volt. Bojár Iván Andre] Malishoz Legyen it ygy, tanító mesterem Legyen hát úgy, tanító mesterem* A kőből út, színméz a vadvirágból, szikrából láng, magból kenyér legyen, s tekintetünk egyre messzebbre szálljon! Miként ő tanította, úgy legyen: hajnalpírrá az éj, boldogsággá a munka« tetté az eszme, tűzzé az értelem — fújjon ezüstöt bár e kor hajunkra .„1 Miként Bjics hirdette, ügy legyen: a szív öröínme! teljes csordulásig, miként ő tanította, úgy legyen — ebből ne engedj, ezért küzdj szüntelen! Paj>p Árpád fordítása kaiénál Somostól Lajost Leninhez Kegyesebb ma már a kö, a szó is, amelyet néha a szívünkre dobnak., és ízesíiőbb már a só is, amié az asztalunkba hoznak. Kevesebb iáién az áltató is, amit haragunk italába lopnak s tán őszintébb már a szó is, amely miniket tart újra jobbnak. ... és mégis hányszor isiiénél még, mint a mérce, súly vagy emberérték hagy igazobbok legyenek a gondok, Lenin! Szavadba bújnak mind ragyogná, maguk kis vágyát eldadogni: tiszták, csak ösztönösek, s demagógok. KÖNYVSZEMLE DOSZTOJEVSZKIJ VILAQA Könyvtári mű. Hódolat és gyűlölet, szűnni nem akaró viták. S mindezek középpontjában az alkotó: Dosztojevszkij. Az Európa Könyvkiadó írók Világa sorozatának új kötete a már hagyományosnak tekinthető módon — bőséges életrajzi és bibliográfiai kiegészítéssel, valamint jól válogatott képanyaggal — arra vállalkozott, hogy ezt az ellentmondásos emberi és alkotói pályát bemutassa. Bakcsi György könyve A szerző időrendben követi nyomon Dosztojevszkij életének eseményeit, a mostoha gyermekkortól a szibériai száműzetésen, a Vremja folyóirat megalapításán át a Bűn és bűnhódésig, a Kara« mázov testvérekig, s az utolsó nyilvános szereplésig: a Puskinról mondott beszédig. Az író, aki szavai szerint »az embert lélek teljes mélységét« ábrázolja, Bakcsi művében nemcsak nagy tehetségű alkotóként, hanem tévedő, egyensúlyát nem lelő emberként is elénk rajzolódik, így teljesedik M alakja. És megtisztul művészete a ferdítésektől és belemagyarázá- sofctól, hogy a könyvet letéve olyannak lássuk, amilyennek néhány sorban Bakcsi György találóan leírta: »egy kegyetlen, átmeneti korban nem félt önmaga feltárásától, az útkereséstől, sőt a szégyentől sem. Tudott kérdezni, kiáltani, riasztani«. (m) Éu lísimpe alkotása. A közelmúltban hagyta el a nyomdát Dolmányos István kitűnő könyve: A Szovjetunió története. A félezer, oldalas kézikönyv — magyar szerző tollából — az első tudományos igényű, időálló összefoglaló. Dolmányos István a Nagy Októberi Szocialista' Forradalom 50. évfordulóján már meglepte a hazai olvasóközönséget egy újszerű forrás- kiadvánnyal, A nagy forradalom krónikájával. (Kossuth, 1967), amelyből megismerhettük a világtörténelem legnagyobb politikai—társadalmi forradalmának történetét a kortársak és a források vallomásai nyomán. S a források közt válogató szerző a félévszázados eseményeket kitűnő tudományos érzékkel emberközelbe hozta. Érthető, hogy ezekután- nagy érdeklődéssel vettük kézbe új könyvét a Szovjetunióról. Most is kiváló munkát tett le olvasóinak asztalára Dolmányos István. A szerző jó. arányérzékét dicséri, hogy a cárizmus bukásáig terjedő történelmi összefoglaló a könyvnek csak ötödrészét tölti be, a félévszázadot bemutató nagy történelmi átalakulás pedig négyszáz oldalt foglal el. Az orpsz történelemből elsősorban az került reflektorfénybe, amely jó irányba serkentette a forradalmi , mozgalmakat. Lenin és az orosz, munkásmozgalom kezdeti forradalmi harcai jórészt ismerősek voltak előttünk, de ezek most újszerű megközelítésben élményt nyújtanak. Tudományos elemzéssel elsősorban, a korabeli cselekedeteik révén — nem általánosítva és nem vetítve előre semmit — mutatja be Sztálin és Trockij tevékenységét is. A századforduló utáni forradalmi erjedésének, majd a polgári demokratikus forradalom eseményeinek bemutatásában, illetve a Nagy OkFélévszázad hőstörténete ■o Dolmányos István új könyve a Szovjetunióról tőberí Szocialista Forradalom győzelméig terjedő időszak három fejezetében sok új tényanyagot és megközelítést nyújt olvasóinak ez a könyv. A szocialista forradalom objektív és szubjektív okainak marxista elemzésénél és bemutatásánál mintaszerű módszert ad a korszakot oktató előadók számára is. A okok és okozatok összefüggéseinek marxista—leninista vizsgálata lehetővé teszi a szerzőnek az eddig kevésbé ismert vagy elhallgatott események bemutatását. A forradalmi néptömegek történ«- leinformáló szerepe mellett — arányos és eseményekben megfelelő — hangsúlyt kapnak a korszak bolsevik vezetői, politikusai. A S2K>vjetüiatalom megszilárdításáért folytatott harc című fejezetben azt a hatalmas erőfeszítést ábrázolja a szerző, amit a bolsevikok a külső és belső ellenséggel vívtak. Az agrárforradalom végrehajtása és a kultúrforradalom kezdeteinek ábrázolása a tényanyagot ismerőknek ás új adatokat nyújt Az itt ismertetett első szovjet alkotmány a világ- törtenelem legdemokratikusabb, a legszélesebb néptö- megékei érintő alkotmánya volt A polgárháború és a külföldi katonai beavatkozás időszakában című fejezet az antant diplomácia mesterkedéseit mutatja be a bolsevik kormány megdöntésére. Az amerikai nagykövet szellemes lenini megleckéztetése is — francia nyelvből — emlékezetes marad az olvasó előtt. Az ellenforradalmárok, az intervenciósok harcaiból győztesen kikerült szovjetrendszer ereje a dolgozó nép. tízmillióinak elszakíthatatlan kapcsolatában rejlett Ezt a kapcsolatot a honvédő háború nehéz évei is bizonyították, amikor a szovjet nép egyöntetűen fegyvert fogottá párt és az államvezetők íel- hívásáraA helyreállítás és a szocialista gazdaság alapjainak lerakása című fejezetekben a harmincas évek derekáig tár- gvalja a szerző a Szovjetunió történetét Lenin figyelme a sok nemzetiségű szovjet államban a nemzetiségekre is jelentős mértékben kiterjedt: különösen -türelmet1 és megértést követelt az áraíaí nagy és kis népeknek az állam keretén belül. (Érdekesek és jórészt újak adatai az automatizálás tervezetről, s a nemzeti kérdésről is.) A könyvben Dolmányos így jellemzi az államférfi Lenint a szovjet hatalom megteremtőjét: »Az Októberi Forradalom óta elteli közel hét esztendő alatt a szovjet élet alapvető, kérdéseinek megoldásában1 Leniné volt a vezető szerep. A lenini vezetési stílus titka az volt hogy sohasem saját személyi hatalmával törődött Politikai vezércsillaga a munkásosztály, a dolgozó nép hatalmának megteremtése volt Kérlelhetetlen, félelmetes és könyörtelen volt a nép javíthatatlan ellenségeivel szemben. Ilyen esetekben habozás nélkül írta alá a halálos ítéleteket a börtön- büntetéseket. De mind eközben rendkívül körültekintően és leik ismeretesen járt ét, « iéve! állt tőle a beteges gyanakvás szelleme. Mélységes emberszeretete volt az a tulajdonsága, mely annyi ellenség közepette egészséges egyensúlyban tartotta gondolkodásmódját«. A harmincas években a szocialista építés világra szóló sikereit s annak magyar viszhangját külön tárgyalja a szerző. E "’' rdekes a szovjet diplomácia története is. Dolmányos István helyes történészi érzékkel a lehetőségek kereted között csak <a fő irányokra exponál. Itt is — és ez előnyére vall — gondosan kiemeli a magyar—szovjet diplomáciai viszony alakulását A Nagy Honvédő Háborút tárgyaló fejezetben a katonai eseményeknek megfelelően mutatja be a harci cselekményeket s rövid áttekintést kapunk a Szovjetunió gazdasági-politikai megerősödéséről, a kommunisták szervező munkájáról. Itt, ebben a fejezetben azonban az egyes felszabadított országoknál hiányoznak a szovjet* konkrét adatai (például: hányán harcoltak, sebesültek meg és haltak hősi halált az európai népek felszabadításáért stb.). A szerzőt elismerés illeti, hogy a személyi kultusz időszakának tárgyalásakor jó történészi értekkel nem csúszott el a hibák felnagyításáig. A XX. kongreszus után kibontakozó szellemi és gazdasági pezsgés megteremtette azt a légkört, amelyet ma a kommunizmus építőinek hazájában lépten-nyomon érzékelhet a turista is. Az utolsó — A kommunista építés ViVvWTa ViivTá c,a i-ímii — fejezet a XXL és XXIV. kongresszus közötti éveket, azaz napjainkat fogja át A sok ismert tényanyag mellett itt is találunk új adatokat, statisztikai öeszehasonlíiásokat A könyvet utószóval zárja a szerző. »Könyvünk adataiból is bizonyítottnak tekintjük, hogy a Szovjetunió máris 'alkotó részese a század technikai és gazdasági megújító munkájának«. E megállapításokat az olvasó a könyv tanulmányozása után teljes mértékben igazolhatja. A marxista kritikai történetszemlélet, a tudományos, pártos hang, a források tisztelete és a tárgyilagosságra való törekvés ' szerencsésen ötvöződött a könyvben, s végig megtartja könnyed, pergő mondatait világos stílusát A nagy lélegzetű munka — 1971 tavaszával zárva — több mint félévszázadot fiag át kerek ötszáz oldalon. Végezetül a könyv olvasójának csupán néhány észrevétele maradhat Szerencsésnek tartottak volna a magyar nyelven, eddig megjelent a Szovjetunióval foglalkozó résztanulmányokat ismertetni, s egy kronológiai táblázat — de a tárgymutató is — előnyére válhat még egy ilyen jelentős sikerre számítható munkának is, Á könyvben két színes térkép és több mint két ívnyi reprodukció található. A képek szerencsésen segítik a szöveg megértését, s ez a jó szerkesztést dicséri. Dolmányos István könyve a Szovjetunió történetéről jelentős sikerre számíthat, és méltó reprezentánsa a politikai könyvna- poknak. An&zássy AüteS SOMOGYI MÉYLAP Vasárnap, 1071. november "L i
