Somogyi Néplap, 1971. november (27. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-07 / 263. szám
dán, későn kel- IV tara. A Péter-Pál ■ ■ erőd felől éppen a déli ágyúszó OwflntiBrjott, amikor a Nyevszkijen végigmentem. Hideg, barátságtalan idő volt. Az Állami Bank lezárt kapui előtt szuronya* * katonák óJLl— A kormány emberei vagytok? — kérdeztem tőlük. — A kormánynak már befellegzett! Szlava bogu! (Hála Istennek!) — Ennél többet nem tudtam meg tőlük... A villamosokról fürtökben lógtak az utasok — férfiak, nők, gyermekeik. Az üzletek nyitva voltak, és mintha az utca is nyugod- tabb lett volna, mint az előző napon. Éjszaka a házak falait új, felkeLésellenes plakátokkal ragasztották tele: a parasztokhoz, a katonákhoz, a petrográdi munkásokhoz Intézett felhívásokkal A Morszkaja sarkán beleütköztem Gomberg kapitányba, egy mensevik -honvédőbe«, a párt katonai osztályának titkárába. Arra a kérdésemre, hogy. a felkelés valóban megtörtént-e már, fáradtan, vállvonogatással válaszolta: — Csórt znájet! (Az ördög tudja!) Meglehet, hogy a bolsevikek a kezükbe Kaparintják a hatalmat, de három napnál tovább nem tarthatják meg. Nincsenek kormányzásra alkalmas embereik. Talán jó is, ha engedjük, hogy megkíséreljék legalább belebukn ak... A Szt. Izsák tér sarkán levő katonai szálloda előtt fegyveres matrózok álltak. A szálloda halijában sok fel-le sétálgató vagy suttogó hangon beszélgető fiatal tisztet láttam; a matrózok nem engedték ki őket a kapun ... A palota nyugati sarka előtt nagy páncélautó állt. Rajt vörös zászló, újonnan ráfestett vörös betűk: SZRSZD. (Szovjet Rabocsih { Szol- datszkih Gyeputátov.) A Szt Izsák téren ágyúkat állítottak fel. A Nova ja ' ulica torkolatában barikádot emel- . tek: ládák, hordók, egy régi ágybetét, egy vagon. A Moj- ka rakpart végét farakással torlaszolták el. A ház előtt végig szintén mellvéddé magasodó farönkök... — Gondoljátok, hogy itt harcra kerül sor? — kérdeztem. — Bizony, még pedig hamarosan — felelte egy katona idegesen. — Jó lesz elvtárs, ha elmegy, mert köny- nyen baja eshet. Abból az irányból fognak jönni — mutatott a tengerészeti hivatal felé. — Kik fognak jönni? — Azt nem tudnám megmondani, testvér — mondotta, és köpött egyet. A palota bejárata előtt katonák és matrózok csoportosultak. Egy matróz beszámolt a köztársasági tanács végóráiról. — Szépen besétáltunk, és minden ajtóhoz katonát állítottunk. Odamentem az ellen- forradalmár komyilovistához, aki elnökölt: — Nincs többé tanács, menjetek haza! Nem messze tőlem — egy csomó katonától körülvéve — tábornoki egyenruhában egy szürke bajuszos, alacsony termetű ember állott Az arca pipacsvörös volt — Aleíkszejev tábornok vagyok — ordította. — Mint felettese és a köztársasági tanács tagja követelem, hogy engedjen be! Az órt álló katona a fejét vakarta, nem tudta, mitévő legyen. Aztán megszólított egy tisztet aki nagyon izgatott lett, amikor meglátta, hogy ki áll előtte, és zavarában katonásan tisztelgett — Exceüenciád — dadogta, a régi rendszerben szokásos megszólítást használva —, a palotába nem szabad senkit sem beengedni. „ nincs Jogom.. Kgy mtA featodt el mellettünk. Góc ült benne, hangosan nevetve. Utána egy másik autó. Az első ülésen fegyveres katonák. Bent a kocsiban az ideiglenes kormány néhány letartóztatott tagja ült Peters, a Forradalmi Katonai Tanács lett nemzetiségű tagja sietve jött át a téren. — Azt hittem, hogy ezeket az urakat már tegnap este elfogták — mondtam az autóra mutatva. — Ö, — felelte, egy felsült kisfiú fintorával —, azok a marhák megint futni hagyták a legtöbbjét mielőtt közbeléphettünk volna. John Reed: A felkelés (Részlet) A Voszkreszemszkii prosz- pekten matrózok vonultak, v mögöttük, -amíg a szem ellátott'katonák meneteltek. • • • Amikor kiértünk a Morsz- kajára, már egészen sötét volt, csak a Nyevszkij sarkán égett egy lámpa. Alatta egy nagy páncélautó állt; a motorja zakatolt, és dőlt belőle a füst. Egy kisfiú felmászott az autóra, és az egyik géppuska csövét vizsgálgatta. Mindenfelé katonák és matrózok álldogáltak, mintha várnának valamire. Visszamentünk a Vörös Kapuhoz. Ott néhány katona állt, nézték a Téli Palota kivilágított ablakait, és hangosan beszélgettek. — Nem, bajtársak —* mondta az egyik —, nem lőhetünk rájuk. A női zászlóalj is bent van, s még azt mondanák, hogy orosz nőkre lőttünk. A Nyevszkij sarkán szintén egy páncélautó fordult be. A töronyhyíláson egy férfi kidugta a fejét: — Rajta! Vágjunk át és támadjunk! A másik autó vezetője igyekezett túlharsogni a motorberregést: — A bizottság art mondia, hogy várjunk. Ezeknek a farakások mögött ágyúik is vannak .. E rrefelé nem jártak a villamosok. A gyéren világítóit, utcán kevés ember mutatkozott, de néhány háztömbbel arrébb csilingeltek a villamosok, embertömeg hullámzott az utcán, a kirakatok ki voltak világítva, s a mozik előtt fényreklámok villogtak — az élet a szokásos mederben folyt Volt jegyünk a Ma- rinszkij Színházba — minden színház játszott —, de ezúttal az utca érdekesebb volt a balettnél... A sötétben farakáson botorkáltunk át, a Rendőrségi- híd bejáratát torlaszolták el vele. A Sztroganov-palota előtt néhány katona épp egy tábori ágyút állított fel. Különböző egyenruhájú katonák töttek-rrv»n+ok. látszólag minden cél nélkül, és sokat beszéltek... Mintha az egész város a Nyevszkijen sétált volna. Minden utcasarkon óriási tömeg, s mindenütt heves vita. Az utcakereszteződésekriél egy-egy tucat katona állt őrt. Drága prémekbe öltözött öregemberek az öklüket rázták felélük, jól öltözött nők szitkokat szórtak rájuk. A katonák nem igen vitatkoztak velük, zavartan vigyorogtak. Az ágyúdörgés megszűnt, és minél jobban közeledtünk a Téli Palotához, annál csendesebbek és rfhagyottabbak voltaic az utcák. A városi duma épülete ki volt világítva. Valamivel távolabb esmbértömeg sötétlett. Néhány matróz dühös kiáltással megállított bennünket A koos!, megállt » aí M•záOtunk. Meglepő Jelenet játszódott ie előttünk. * A Jekatyerina-csatorna sarkán egy ívlámja alatt fegyveres tengerészek kordonja húzódott a Nyevszkijen keresztül, elzárva az utat egy négyes sorokban vonuló nagyobb csoport előtt. Vagy három-négyszázán lehettek: frakkos férfiak, jólöltözött nők, tisztek, minden rendű és rangú emberek. Felismertünk köztük számos kongresszusi küldöttet mensevik és eszer vezetőket, Avkszentyevet a parasztszovjetek sovány, vö- íös szakállas elnökét és Szo- rokint, Kerenszkij szócsövét meg Hincsukot, Abramovi- csot; és elől a fehér szakállas öreg Schreidert Petrográd polgármesterét és Prokopovi- csot, az ideiglenes kormány közélelmezési miniszterét, akit aznap reggel letartóztattak, .majd szabadon bocsátották — Követeljük, hogy engedjenek át bennünket! — kiabálták. — Látja, ezek az elvtársak a szovjetkongreszusról jönnek?!. Nézze meg a belépőjegyüket! A Téli Palotába megyünk! A matróz nem tudta, mitévő legyen. Óriási kezével megvakarta a fejét, majd mogorván válaszolt: — Parancsot kaptam a Tanácstól, hogy senkit se engedjek a Téli Palotához. De elküldök egy bajtársat, hogy hívja fel telefonon a Szmol- nijt... v —t Ragaszkodunk ahhoz, -hogy átengedjenek! Nincs nálunk fegyver! Mi menni fogunk, akár engedi, akár nem! — kiáltotta az öreg Schreider. nagyon izgatottan. — Parancsot kaptam... — ismételte a tengerész kedvetlenül. — Hát lőjenek ránk, ha akarnak! Mi menni fogunk. Előre! — kiáltották mindenfelől. — Készek vagyunk a halálra, ha van szivük lőni oroszokra és! elvtársakra! Itt vagyunk, lőjenek! — Nem — mondta a tengerész konokul —, nem engedhetem át magukat. — És mit tesz, ha megyünk? Lőni fog? — Nem, nem fogok lőni fegyvertelen emberekre. Nem lövünk fegyvertelen oroszokra ... O z urak dühösen 'szitkozódtak. Pro- kopovics felállt valami ládára, és esernyőjével hadonászva szónokolt: — Elvtársak és proletárok! Erőszakot alkalmaznak ellenünk! Nem engedhetjük meg, hogy e tudatlan emberek kiontsák ártatlan vérünket! Méltóságunkon alulinak tartom, hogy itt az utcán holmi váltóőrök (sohasem sikerült megtudnom, mit értett váltóőrön) lepuffantsanak minket. Menjünk vissza a dumába és ott vitassuk meg, mi a leghelyesebb út a haza és a forradalom megmentésére! Ezután a menet méltóságteljes csendben visszafordult, és elvonult a Nyevszkijen, még mindig négyes sorokban. £ MEGYÉNK NÉPKÖLTÉS! REMEKEIBŐL Somogyi népbaII. Balladáink 4—500 éves eredetre tekintenek vissza, s mind a két hete közöltek, mind a most olvashatók a klasszikus csoporthoz tartoznak. Bizonyáré voltak ezeknek a költeményeknek a mainál archaikusabb változatai — főleg szövegüket tekintve — feltételezhetően dallamban is. Nemcsak azzal lehet ezt bizonyítani, hogy számtalan balladának megvan a valós történeti magva (mint pl. a Fehér László címűnek, amely az 1570-es években valóban megtörtént Észak-Olaszországban, de a költemények igen sok motívuma még ennél a korszaknál is messzebbre mutat, idézve a középkor társadalmi szokásait, erkölcsi felfogását, kegyetlenségét Említhetnénk persze még a székely népballadák csodálatos világából a befalazott nő tragédiáját elmondó Kőmíves Kelemenné balladáját (és ennek román, bolgár, szláv változatait) is, amely az ősi emberáldozat szokásait őrizte meg az utókornak. Ugyancsak értékes -leletet« a somogyi — törökkoppányi — a Rákóci kisúrfi, amely a törökkor emlékeinél régebbi elemeket is tartalmaz, pl. a középkori kegyetlenségek legszömyűbb változatát, a ló farkához kötést és hurcolást stb. Ezekben a versekben első elolvasásra talán nem szem- betűnőek a jellegzetes vonások, viszont annál inkább megragadja az olvasót az a hangvétel és történeti vonás, amely szerint hajlamosak lennénk ezeket á költeményeket a -betyárba!ládák« — esetleg az újkeletű balladák — csoportjába sorolni. Valóban: népünk kedvelt történeteit és személyeit szívesen helyezi a betyárság korába, és kedvenc személyeinek tulajdonítja a történetet (Fehér Lászlót lovat lopó betyárnak fogja fel néhány; még a Bartók gyűjtötte változat (1918) is -kutya betyárról« beszél). Igen* lényeges azonban ezzel a népi látással kapcsolatban, hogy bármelyik korba is helyezi egy alkotás a történetet, bármely társadalmi relációban is játszódik az esemény, az egyéni konfliktusok és tragédiák mindig tükrözik az adott kor társadalmi morálját, s az egyéni sorsok tragikuma a kor hely- zétéből magyarázható... Azzal a már említett jelenséggel is találkozott — és találkozni fog — a népköltészetet szerető ember, hogy több ugyanazon motívumot talál más és más költeményeknél, pl. a fecskével küldött levél a kedveshez megtalálható szinte minden népköltészeti alkotásban. *-Az aradi kislány ...« kezdetű régi balladánkat Igáiban Máté néni igen szép, enyhe diftongusai teszik még élvezetesebbé. Ez az ún. -megátkozott leány vagy menyasz- szony« típusú balladák közé tartozik. A másik ballada a magyar népköltészet egyik legszebb példánya, Törökkop- pányból került elő ebben a íormábán, és az ún. -kényszerházasság« tragikumára épül. Olyan motívumokat találunk benne, mint a középkor említett, kegyetlen szokassa, és a -napkeletről jönnek, napnyugotra mennek«, valamint a -fekete sereg« szimbólumai, amelyek részben m török korra utalnak, részben jelentik a nászmenet vizioná- lis depresszióját, az üfinepi nászmenetnek a leány számára való gyászos voltát, az idegenhez való kényszerítés félelmetes érzését Az aradi kislány Az aradi kislány férhöz akar menni, De jaz édesannya nem akarja jengedni. De hajol szavára, férhöz atta magát, De az édesannya nagyon megátkoszta: Vacsorája jelőtt a hideg rázza ki, Vacsorája jután a lelke szájjon ki, Először fokijait a kizsebbig vőfély: Édes anyámasszony, bágyatt a menyasszony, Nem bágyadt, nem bágyatt, csak azért bánkódii. Messziről jött ide, azér szomorkodik. Másoccor főkijált a nagyobbig vőfény: Édes anyámasszony, beteg a menyasszony) Nem beteg, nem beteg, csak azér bánkódik, Messziről jött ide, azér szomorkodik. Harmaccor főkijált maga ja vőlegény: Édes anyámasszony, meghalt a menyasszony Akkor a vőlegény kést fog a kezébe, Kezéből mellére, melléről a szívébe. Testöm a testöddel nyugodjék egy sírba’, Leiköm a leiköddel egy urat imággyon, De ja jó édesanyád istent soha ne lássont Ver gye mög az isten ojan édösanyát, Aki szívből átkozza egyetlen egy lejányát! Vergye mög az isten ojan édösanyát. Ki szívből átkozta egyetlen egy lejányát) Rakód kocsmába Rákóci kocsmába’ Két krajcár a bor; Arra mén, arra mén Szegény özvegy asszony Gyere be, gyere be, Szegény özvegyasszony. Igyál egy icce bort, Vagy ha kettő is köll! Sem magad pénzére, Sem a fiadéra, Hanem a lányodét Bodor Katalinér. Lányom, édös lányom Bodor Katálina, Eladtalak tégöd Rákóci kocsmába Rákóci kocsmába’ Rákóci kisúrhak, Anyám, édösahyám, Kedves szülő dajkám. Mér adtál gyilkosnak, Rákóci kisúmak, Ki nappal aluszik, Éjjel gyilkolódik? Anyám, édösanyám, Kedves szülő dajkám, Micsoda sereg az A fekete sereg? Napkeletről jönnek, Napnyugatnak mennek Lányom, édös lányom. Bodor Katalina, Az teérted jön az A fekete sereg ... Jó napot, jó napot, Kedves napamasszonys Fogadja el isten ,Kedves lányom urát! Hol vagyon, hol vagyon Én jögybéli mátkám? Az első szobában Ékesíti magát. Jő napot, jó napot, GaOo Sámuel (USA) Véntuz-rellef (1971). (A budapesti őszi tárlatróU Én jögybéli mátkám1 Fogadja el isten Rákóci kisúrfit! Akkor ott fölkapja Lófarkához köti. Tüskékről tüskékre, Bokrokra hurcolja, Lassún járj, lassún járj, Rákóci kisúrfi. Már piros cipellőm Sarkig vérben úszik. Akkor ott fölkapja. Kengyelt megszorítja Tüskékről tüskékre. Bokrokra hurcolja. Lassún járj, lassún járj, Én jögybéli mátkám. Már arany koszorúm Félig vérben úszik! Akkor ott -fölkapja,. Keblére szorítja: Mit önnél, mit innál, Én jögybéli mátkám? Sem innám, sem önném, Csak ágyban fekhetném, Sem innám, sem önném, Csak ágyban fekhetném. Mit ennél, mit innál, Én jögybéli mátkám? Anyám asztalától Csecse madár szárnyát Anyám ablakárul Jó fehér bort innám... Nyisd ki, anyám, nyisd kt Zöldellő kapudat, Hadd vigyék be rajta A te hű lányodat! Nyisd ki, anyám, nyisd ki Zöldellő kapudat, Vesd meg, anyám, vesd meg Víg-halott ágyamat, Vesd meg, anyám, vesd meg Víg-halott ágyamat! Más tájon Szép Orzsé- bet; Horvát Szép Ilona stb néven ismert ez a ballada .. Figyelemre méltó a már említett jellegzetességeken kívül az olyan régi kifejezések használata, mint a -víg halott«, ami nem a vidám, víg jelzővel azonos, hanem a régi í-ző nyelvjárásból maradt s vég = utolsó jelző fogalmával egyenértékű. Ez a példa sem a somogyi, sem más táj népköltészetében nem egyedülálló, mert pL a Vikár gyűjtötte egyik Fehér László» típusban a -Víg-Egör« kifejezés a végvári értelemben használta tik. Ezeknek a balladáknak némelyike persze az Alföld 1-ző vidékéről is kerülhetett a mi tájunkra annak Idején, • a ml népünk (a somogyi) őrizte meg Bokáig ebben a szép formában és egészen ritka, sajátos dallammal. egy«« Árpáé SOMOGYIItPLAP
