Somogyi Néplap, 1971. november (27. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-06 / 262. szám
Fogalmak — fókuszban Hatékonyság, vagy pontosakban.. A beruházások egy évvel való megrövidítése — ma a százmillió forint feletti nagyberuházások átlagos kivitelezési ideje 5—7 év — esztendőnként 18-20 milliárd forinttal növelné a nemzeti terméket, a. korábbi hozam és a más célra felszabaduló ráfordítások révén. A dilemma — leegyszerűsítve — tehát a következő: kevesebb beruházást rövidebb, vagy többet hosszabb idő alatt ? Nyilván, az elsőt helyesli az olvasó is, csakhogy... mi maradjon ed, kerüljön hátrább? Minden iparterület a maga fejlesztését nemcsak fontosnak tartja, hanem indokolni is tudja. (Ezért is nőtt 1969 januárja és 1971 januárja között a kivitelezés alatt álló építési beruházások mennyisége 26 százalékkal.) Könnyű szívvel teheti, mert a beruházások alacsony hatékonysága ma még az építőknél nem, a beruházóknál pedig álig mérhető. A vesztes, sajnos, a népgazdaság. Azaz, a hatékonyság nem vizsgálható csak vállalati, csak népgazdasági körben. A kettő kölcsönhatásának föl- méíróse elengedhetetlen. Miért szükségszerű ? Sokféle elemzés eredményeként a Gazdaságkutató Intézet a következő főbb megálla- pításoikra jutott: 1960 és 1970 között a népgazdasági hatékonyság javult; szembetűnő a mezőgazdaság hatékonyságának javulása; bár az iparés az építőipar hatékonysága is emelkedett, a ráfordítások alapján elvárható mértéktől elmaradt; nincs tisztán hatékony és nem hatékony tevékenység, hanem mind vállalati, mind iparági, értelemben a kettő elegyedése szabja meg a hatékonyság színvonalát. Miért hivatkozunk az intézet megállapításaira? Egyrészt azért, hogy rámutathassunk: nem létezik eszményi hatékonysá" sehol, még a leggyilkosabfo konkurrenciaharcot folytató ka. pitalista vállalatok, iparterü letek esetében sem, másrészt hogy föltehessük az eddigiekből következő kérdést, miért szükségszerű a hatékonyság növelése? Miért fontos, miér! emlegetjük annyit; divatba jött vagy valóban a fejlődés törvényszerű útja, módja? A kérdésre így felelhetünk: az életszínvonal tartósan csakis akkor emelkedhet, ha a gazdasági hatékonyság javul. A mennyiségi fejlődés tartalékai ugyanis kimerültek. A nemzetközi gazdasági kapcsolatokban előtérbe kerül a minőség és a műszaki szint, ugyanakkor változik a belső fogyasztási szerkezet is, és az ugrásszerűen megnőtt követelményeknek a termelőerők ha • gyománvos bővítésével nem lehet megfejteni. A párt X. kongresszusának határozata a több- között ezért mondja ki • »Nagy gondot kell fordítani az ipar szerkezetének további javítására, a gvártmányössze- tétel korszerűsítésére, a gazdasági hatékonyság növelésére.« Ám nemcsak az iparnak vannak meg a maga feladatai a kérdésben. A negyedik ötéves tervről szóló törvény — hazai tervezés történetében első ízben! — a fő helyre a hatékonyság növelését állította, a fő irányt határozva meg vele. Több utón E fő irányban több úton járva kell haladni. A nemzeti jövedelem növekedése 85-90 százalékban a termelékenység emelkedéséből származzék; a magas termelékenységű ágazatok az átlagosnál gyorsabban bővítsék termelésüket; az iparnak a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulása — a termelés 32—34 százalékos mennyiségű növekedésénél gyorsabban — 40-42 százalékkal emelkedjék; a mezőgazdaságban a termelés növekedését teljes egészében a termelékenység javulása fedezze. Miként lehet e konkrét feladatok végrehajtásának összegeződéseként a hatékonyság egészén javítani? Ismét több utat járva. A termelés élőmunka- és eszközigényességének csökkentésével, illetve ezek növekedése esetén arányos többleteredményekkel. A fejlesztés irányának helye? megválasztásával. Az alacsony hatékonyságú tevékenységek fölszámolásával, illetve — ha érdemes — alapvető korszerűsítésével. Az árrendszer ösztönző hatásának érvényesítésével. Itt érdemes megállni. Az áraknak ugyanis megkülönböztetett szerepük van az iparterületek és ágazatok fejlődésében, s ezzel a népgazdasági hatékonyság alakulásában. (Az életszínvonalpolitika az árak stabilitását követelné meg, a termelési politika viszont a rendszeres árváltozásokat. E kettő egyeztetése hozhat csak megoldást, bizonyítva, itt sincs élesen elválasztható határ jó és rossz között.) Ezért —szakszerűen szólva — a hatékony- sági különbségeket és a piaci viszonyokat helyesen tükröző árrendszerre van szükség. Ennek kialakításá azonban nem egy-két év teendője.. Ismét példa után nyúlva: az állam által folyósított fogyasztói árVálasz tíz kérdésre HOGYAN? MIKENT? Többnyire így kezdődnek azok a kérdések, amelyeket a KISZ központi bizottsága kongresz- szusi levelében a fiatalokhoz intézett. A kérdések a munkára, a tanulásra, az ifjúság kapcsolataira, társadalomban elfoglalt helyére vonatkoznak. Magukban foglalják azokat a megoldatlan vagy részben megoldott feladatokat, amelyek a fiatalokat izgatják, amelyek megoldásán maguk is gondolkodtak. A levelet minden alapszervezet megkapta. Taggyűléseken, nyári táborokban kisebb-nagyobb csoportokban vitatkoztak az ifjúsági szövetség eddigi tevékenységéről és arról, hogyan tovább? A somogyi fiatalok válaszait a ICISZ-bizottságok összegyűjtötték, értékelték. Az egyik legnagyobb vitát kiváltó kérdés: Hogyan járulhat hozzá szövetségünk a fiatalok munkára neveléséhez, a fizikai munka nagyobb megbecsüléséhez, a pályaválasztás javításához, a pályakezdők zavartalanabb beilleszkedéséhez? A diákok kifogásolják, hogy az iskolai gyakorlati foglalkozások nem mindig érik el céljukat. Gyakran csak söpörgetés és olyan munka jut nekik, mely által nem nagyon tudják megismerni vagy megszeretni azt, amit csinálniuk kellene. Pedig, ahogy maguk is elmondták, a fizikai munkát az iskolában kell megismertetni és megszerettetni. Sokan jelentkeznek nyaranta építőtáborba. Sokan és szívesen dolgoznak a mezőgazdaságban vagy az építkezéseken. De az építőtáborok szervezésében, formájában tovább kellene lépni. Jó terme például minél több nemzetközi tábort szervezni a Balaton mellett. A pályaválasztás megköny- nyítésére szervezzenek minél több üzemlátogatást az üzemek, gvárak. A termelőszövetkezetek vezetői gyakrabban látogassanák el az iskolákba. Az üzemi KISZ-szervezetek is törődjenek többet az általános iskolát végzett fiatalokkal — javasolják. A kérdésekre adott válaszokból kiderül, hogy az ifjúság részt kér a IV. ötéves terv feladatainak teljesítéséből Ahogy az eddigi gyakorlat is igazolta, szívesen dolgoznak városuk szépítésén — mint a nagyatádiak —, üzemük, munkahelyük fejlesztésén, tehát olyan munkán, ahol az eredményt saját maguk is- lemérhetik. Nagyon érdekes és használható javaslat született a kollégiumi helyek növelésére. Lényege: az üzemek, gyárak más munkahelyek »váltsanak meg« egy-két helyet az épülő tetólégiumakban dolgozóik gyereked számára, így minden évben lenne bizonyos »keret«, amellyel rendelkezhetnének. A KISZ felelősségét hangsúlyozza az a javaslat is, mely arra hívja fel az üzemi alapszervezeteket, hogy törődjenek többet a szakmunkástanulókkal. Szüntessék meg azt az űrt, mely az iskola és az üzem között van. Sok jó válasz, okos kezdeményezés érkezett arra a kérdésre, hogyan láthatná el a KISZ minél jobban a fiatalok érdekvédelmét, hogyan segítheti a szórakozási, művelődési, sportolási igényék kielégítését? Több klub és szórakozási lehetőség kellene — mondják a fiatalok. Ugyanakkor szóvá teszik azt is, hogy a meglévő művelődési házak egy része kong az ürességtől. Javasolják, hogy programjuk összeállításában a fiatalokat is vonják be. A KISZ-ESEK örömmel nyugtázták, hogy az MSZMP ifjúságpolitikai határozata, az ifjúsági törvény elfogadása óta nőtt a társadalom érdeklődése a fiatalok iráni Többen kerültek be vezető testületekbe, jobban hallathatják hangjukat Élnek is ezzel a lehetőséggel. Bizonyítja az a felelősségérzet, amellyel részt vettek ebben az országos vitában. A kérdéseket tartalmazó levelet a KISZ VUL kongraszszusa előtt adta ki a központi bizottsága. A kérdések minden KISZ-taghoz eljutottak. A válaszokat, javaslatokat eljuttatják a kongresszusnak. Így — ha közvetve is — minden KISZ-tag ott lesz véleményével a kongresszusi teremben. S. M. kiegészítések ősszege 1971-ben 18 milliárd forint — 1968: 13 milliárd —, ami az életszínvonal-politika érdekében tudatosan vállalt áldozat. Ám a támogatások következtében növekszik a kereslet ott is. ahol a kielégítés feltételei nincsenek meg, feszültségek teremtődnek, lanyhulnak a vállalati erőfeszítések stb. Azaz: csak időlegesen odázható el a hatékonyság érvényesítése, s a jelen meg a jövő hatékonyság^ mércéjét összekapcsolva végül is dönteni kelL (Pl. olyan kérdésekben, mint a hústermelés, az exprot áruösszetétele stb.) II legnagyobb kalap Mivel nagyon bonyolult sokszoros összefüggésekkel terhes kérdésről van szó, nyilvánvaló: akár vállalati, akár népgazdasági értelemben, a hatékonyságot növelni egyszerű intézkedésekkel lehetetlen (Hiába a termelékenység emelkedése ha a lekötött eszközök költségnövekedése fölemészti az előbbi által hozott hasznot, ahogy az eszközök kihasználása is csak akkor hatékony, ha többletét nem semlegesíti a bérköltség emelkedése.) A hatékonyság tehát — mint ezt tréfásan mondják — olyan nagy kalap, amelybe minden belekerül. A termelés szerke zetének változása, a termelékenység színvonala, a fajlagos anyagráfordítások mennyisége, az álló- és forgóeszköz-állomány kihasználtsága, a külkereskedelmi tevékenység gazdaságossága, a fejlesztési eszközök fölhasználásának módji hogy csak a legkézenfekvőbbeket soroljuk. Mert ezek mellett olyan — látszatra közvetett — tényezők is nagy hatással vannak a hatékonyságra, mint a szakképzés, a nemzetközi munkamegosztásban való részvétel, a tudományos- technikai forradalom legújabb eredményeinek fölhasznalása stb. Ha ennyire bonyolult, ha ilyen sokrétű teendő, megbirkózhatunk-e vele. Ezt elodáz- hatatlanul meg kell tennünk' Mert mindenfajta szükségletünket csakis e »nagy kalapból« elégíthetjük ki; amilyer a gazdasági hatékonyság foka, olyan lehet a lakosság életszínvonala M. O. MAI KOMMENTÁRUNK napja hiányzókkal Kisközségből érkezett a panaszos levél. írója tolihoz nem szokott kézzel rótta nehézkes betűit a kockás irkalapra. Arról írt, hogy falujában öregeket vendégelt meg a tsz. A vezetőség meghívta idős tagjait közös ebédre, csendes beszélgetésre. Még műsorral is kedveskedett a munkában megfáradt paraszt- embereknek. A közösség szerető gondoskodást kifejező ünnepségre azonban csak a tsz jog szerinti tagjai kaptak meghívást. Akik hajdan földtulajdonnal rendelkeztek, vagy később, a megalakulás után léptek be a közösbe — ahogy a levél írója fogalmazta: »írták alá a tsz-t.« Azok a néhány ak azonban nem szerepeltek a meghívottak listáján, akik ugyan nem voltak tagjai a gazdaságnak, de családtagokként rendszeresen részt vettek a közös munkában. Talán még jobban elvégezték a rájuk kiosztott kapálniva- lót, mint a tsz teljes jogú tagjai. Megértem az idős parasztnéni keserű kifakadását. Igaz, jog szerint semmiféle sérelem nem történt. De jól tudjuk, hogy egy kis falu öregei közösséget alkotnak, hiszen lényegében azonos munkát végeztek valameny- nyien, aktív részeseiként az indulás emlékezetesen nehéz időszakának. Kár kirekeszte- ni őket e csekélyke örömből, ami nekik idős napjaikra oly sokat jelenthet: megbecsülést, tiszteletet, a vezetők és a fiatalabbak elismerését, és egy ünnepi ebédet, délutánt, ami egészen az övék. Hogy a számlákon nem lehet figyelembe venni őket? Nem hiszem, hogy ez az érv — anélkül, hogy a legcsekélyebb szabálytalanságra céloznék — megállná a helyét. P. L. Kitüntetések, jutalmazások a városi KlSZ-bizottsá^on jelvényt, tizennyolcán dicsérő oklevelet kaptak. Kitüntették a kiváló úttörő- és ifjúvezetőket is. A városi KISZ-titkár elismeréssel szólt azoknak a fiataloknak a munkájáról, akik eddig a KISZ városi bizottságának tagjai voltak, és most már megválnak az ifjúsági szövetségtől. Dicsérő oklevéllel és könyvvel jutalmazták őket. Kibővített ülést tartott tegnap a KISZ városi bizottsága. Megemlékeztek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 54. évfordulójáról, majd Galamb László, a KISZ városi bizottságának titkára kitüntetéseket és jutalmakat adott át a jól dolgozó aktivistáknak. KISZ Érdemérmet kapott Horváth József, a Mezőgazdasági Technikum pártösszekötő tanára, négyen aranykoszorús KISZEmber a gép mellett Új alumíniumszulfát-üzem A Monosmagyaróvári Tím- földgyátban a közelmúltban új alumíniumszulfát-gyártó üzemrész kezdte meg a termelést A timföldgyártásnak ez az értékes terméke a papír- és textilipar nélkülözhetetlen segédanyaga. A magyar ipar eddig az alumíniumszul- fátlból behozatalra szorult, a korszerű, automatikus üzem beállításával évi 30 000 vagont gyártanak ebből az alumíni- umvegyülétből, és a hazai szükségleteken kívül exportra is szállítanak. Képünkön: A reaktorteremben kénsavval elegyítik a timföldet, és az itt lejátszódó reakció után alakul ki az alumíniumszulfát. Kék és fehér színű gép. Az elején bombához hasonló fémrészek. — Ez az adapter — mosolyog a laikuson Bódis József, a kéthelyi Aranykalász kombájnom. — Kukoricát törünk vele. Ott áll a gép mellett. A közeiéiben szerelőláda, ezernyi apró csavarral, alkatrésszel. Lila pulóverjének nyaika kitü- remkedik kék munkásxuhája felett. Bamásfekeie haját svájcisapka szorítja le. — Szerelő vagyok. De nyaranta meg ősszel, ahogy a munka dandárjának ideje megjön, kombájnra ülök. Így van ez már három év óta. Fiatalember, harmincegy éves. Kéthelyen született, ott lakik ma is. De valami változás mégis történt nemrégiben. Feleségével, kislányával új háziba költözött. — Saján erőnkből építettük. A feleségem is a termelőszövetkezetben dolgozik. Alkalmazott, s a melléküzemben foglalkoztatj áfc. A szövetkezet vezetői azt mondták Bódis Józsefről, hogy egyike a legszorgalmasabbaknak. Élvezi a vezetőség bizalmát. Érzi-e ezt ő is? — Ha bármelyikükkel találkozom, a kölcsönös udvariassági formulákon túl érdeklődnek irántam. Kikérik véleményemet. De a többieket is ugyanúgy meghallgatják, segítenek a bajokon. Néhány évvel ezelőtt még nem volt tagja a tsz-nek, csak alkalmazottként dolgozott. — Beléptem. Megerősödött megszilárdult a vezetés, a munkafegyelem. Biztos a kereset. Háztáji földet is nagyobbat kapok. Szocialista brigádban dolgozik, tíz emberből álló közösségiben. ■— Mit is jelent ez? Az embernek nehéz megfogalmazni. Nemcsak azt, hogy a műhely környékét rendbe hoztuk. Nem is csak azt, hogy a sürgős munkákban mindig számíthaít ránk a szövetkezet vezetősége, tagsága. Többet jelent az. Ha szavakban kimondanám, talán már nem is lenne ugyan az, mint amit érzek... A szövetkezet gyakran vásárol gépeket. A szerelőnek ezeket mind meg kell ismernie. — Mi tulajdonképpen egy olyan szakma tudói vagyunk, mely minden évben újat hoz. Így aztán nekünk is új ismereteket kell szereznünk szint« nap mint nap. A szerelő csaM így boldogul. Szabad idejében — míg a házravalót összegyűjtötték — gyakran járt az erdőre. Nem a természetben gyönyörködött. Fát vágott, ezt a munkát jól fizették. Azt kívánom neki, hogy most már kirándulóként, természetbarátként is jusson el a környék szép vidékeire, minél gyakrabban. L. L, B SOMOGYI NÉPLAP Szombat» 1971, november 6.
