Somogyi Néplap, 1971. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-30 / 282. szám

Sértő általánosítások Derűs környezet — eredményesebb munka FALUN, VÁROSON egyaránt I kon népi hímzésű térítők tapasztalható napjainkban a Akárhányszor megyek oda: ki lakáskultúra növekedése. Az egyensúlyozott embereket talá zmber kényelmét szolgáló bú- lok- A hangulatra, ha osztá­Mindig hadakoztam az olyan nézet ellen, amely szerint a társadalmunkban itt-ott található negatív je­lenségeket azért nem célsze­rű nyilvánosan szóvá tenni, mert az egyetlen »dobra vert eset-“ árt az egész foglalkozási ág, vagy társadalmi réteg tekintélyének. Nehezen vágy egyáltalán nem tudtam meg­győzni környezetemet arról hogy az egyébként megalapo­zott bírálat — hangozzék el bármilyen fórumon vagy a sajtóban a nagy nyilvánosság előtt — nem gyengíti, ellen­kezőleg: erősíti a tisztességes törekvéseket, fokozza a tiszta eszközökkel munkálkodók el ismerését. Semmi nem indo­kolja tehát a mundér becsü­letének védelmében fogant, túlérzékenységtől is táplált »kiállásokat«, tiltakozásokat Most azonban olyan jelen­ségről kívánok írni — ponto­sabban: ellene szót emelni —, ami nem belső sértettségből jut el az indokolatlan általá­nosításig (egyetlen eset kap­csán érintve érzi magát vala­mennyi hasonló funkcióban lévő, illetve társadalmi ran­gú, beosztású, vagy ahhoz a réteghez tartozó ember), ha­nem kívülről általánosít egy — vagy néhányszemélyes, esetleg közvetett tapasztalat alapján. És ez a veszélyesebb, mert egy hivatás indokolatlan lebecsülését hordozza magá­ban, és ez olyanokat is sért, akik ellenkező, azaz pozitív magatartásukért inkább elis­merésre érdemesek. — Hagyjuk a pedagóguso­kat! — hallottam nemrég egy szűkebb tanácskozáson a le­gyintéssel kísért, sommás el­marasztalást. A diplomás, fe­lelős beosztásban lévő nyilat­kozó a lekicsinylő véleményé­vel minden nevelőt — óvónőt, általános és középiskolai, sőt talán egyetemi tanárt is — egyetlen kézmozdulattal uta­sított valahova, a társadalom­nak olyan perifériájára, ahol aztán már szóra sem érdeme­st thetők. Nem tudom, milyen egyéni sérelmek, esetleg a környezete révén szerzett ta­pasztalatok alakították ki benne e megkövesült, ahogy hallottam, nem először meg­fogalmazott általánosítást. Talán gyermekével kapcso­latban keletkezett szülő—ne­velő közti feszültség? Amely egy — nevelői pályára való­ban alkalmatlan — tanító melléfogásából származott? Netán egy iszákos pedagógus ismerőse, aki botrányos ma­gánéletével árnyat vetett tár­saira is? A lehetőségek sok­félék lehetnek. Senki nem tagadja, hogy vannak ilyen nevelők is. Aki­ket tulajdonképpen kollégáik szégyellnek a legjobban. Minthogy akadnak nem egé­szen rendes emberek a mér­nökök, a gépkocsivezetők, az orvosok, a művezetők, a tsz- elnökök, a mezőgazdászok, a kereskedők vagy éppen az új­ságírók között is, és sorolhat­(Tudósítónktól.) Tavasszal valamennyi ÁFÉSZ-nél és négy takarék- szövetkezetben megalakultak a nőbizottságok, s ezekbe össze­sen 334 tisztségviselőt válasz­tottak. Nemrég tanácskozott a MÉSZÖV küldöttgyűlése mel­lett működő nőbizottság, s meghívták ide az ÁFÉSZ nő­bizottságok titkárait, aktivis­táit is. A tanácskozás jelentő­ségét fokozta, hogy' az országos nőkonferencia uán került rá sor, fel tudták tehát hasz­nálni az ott hozott határoza­tokat, taoasztalatokat is. A MÉSZÖV nőbizottságának titkára terjesztette elő a bi­zottság beszámolóját. Gyors Lajos né részletes tájékoztatást adott a somogyi szövetkeze­tekben dolgozó nők politikai és gazdasági életében betöltött szerepéről, szociális helyzeté­ről. Elmondotta azt is, hogy bár a legtöbb szöve*kezetn*1 intézk"',Asek szv.'ettek a nő- dolrtoz^k s tagok helyzetének javítására — ebben jelentős nám tovább a foglalkozás; ágakat vagy beosztásokat. Ezeknek az embereknek a társadalomellenes, káros, er­kölcstelen magatartását a leg­határozottabban el kell ítéln. bármilyen rangot viselnek is. Ettől sem munkájuk jellege, sem az esetleges párttagság nem mentesítheti őket. De joggal követelheti meg min­den társadalmi réteg, hogy az elmarasztalás konkrét legyen, mentes a sértő általánosítás­nak még a gyanújától is. A fenti példa nem lenne szóra érdemes, ha csak egyet­len esetet jelezne. Hányszor hallunk felháborodott vagy gúnyos hangú megjegyzést az egész tanácsi apparátusról, ha valamit lassan, sok huza­vonával végzett el — egyetlen ügyintéző. Panaszt az orvosok munkájáról, ha valahol mu­lasztást vagy művi hibát vél­nek fölfedezni a betegek vagy hozzátartozóik. Megsemmisí­tő ítéletet a kereskedőkről, ha egy boltvezetőt súlyos leltár­hiány miatt bíróság elé állíta­nak. A passzivitás bélyegét rásütni a mezőgazdászokra, ha valahol nem fogadja el egy agrármérnök a mozgalmi funkciót. Kárörvendő rrjeg- jegyzést a sajtó munkájáról, ha egyetlen lap egyetlen mun­katársa felületes tájékozódás alapján írja meg a cikket. A megalapozatlan általánosítás mindig súlyos veszélyeket rejt magában. Még akkor is, ha pozitív je­lenségek kapcsán történik — indokolatlanul —, mert a va­lóságot az sem tükrözi helye­sen, és így a további megis­merés óhatatlanul ferde vá­gányra kanyarodik. De még veszélyesebb az egyes nega­tív esetek, magatartásformák általánosítása. Mert ez — azonkívül, hogy nem igaz — joggal sérti az érintett réteg Elgondolkodtató adat: ma egymillió emberrel keveseb­ben dolgoznak a mezőgazda­ságban, mint húsz esztendővel ezelőtt, de ötven százalékkal nagyobb termelési értéket produkálnak. Határkőnél vagyunk tehát. Az adat sok dolgot elmond nekünk. Főként annak a jel­zője, hogy milyen óriásit fej­lődött mezőgazdaságunk az el­múlt két évtizedben. Utal arra hogy az emberi munkaerőt nemcsak helyettesíti, de telje­sítményében többszörösen ;s felülmúlja a gép. A legtöbb növény termesztésének min­den mozzanatát gépsorok tag­jai végzik. Az ember szerepe egyre inkább az irányítás lesz, még a gyengébb gazdaságok­ban is. Új szakmák születtek érdemük van a nőbizottságok­nak — mégis több szövetke­zetben a nők még nem része­sülnek a férfiakkal egyenlő elbírálásban. A beszámoló ezt kőnkre', adatokkal támasztotta alá. Gyorsné részletesen elemezte a szolgáltatások alakulását, és értékes javaslatokat terjesztett a tanácskozás elé. Néhány ezek közül. Felül kell vizs­gálni a kölcsönzési készletek összetételét, s ki kell egészí­teni azokat, az igényeknek megfelelően. (Körei 200 üzlet­ben folyik kölcsönzés.) Támo­gassák a szövetkezetek — anyagilag is — a gyermek- intézmények, óvodai férőhe­lyek fejlesztését. Lehetőleg mosottan, előrecsomagoltan árusítsanak az élelmiszerbol­tok zöldséget, gyümölcsöt. Bő­vítsék az édestnari tészták vá­lasztékát. Szervezzék meg a ‘alusi, iskolai tejellátást. A vitában 11 -en kértek szót. Balogh Józsefné a háztáji torok már nem a dísz szerepét töltik be, A falak simaságát képek teszik vonzóvá, s nem ritka a faliszőnyeg sem. A munkahelyi környezet azonban nem egyszer ingersze- gényebb. Vagy ha reakciót vált is ki, az a lehangolódás. Pedig egyes helyeken ügyfelek fordulnak meg, tárgyalásokat folytatnak, döntéseket hoz­nak. Nem akarom fetisizálni a környezet szerepét, mégis meg­kockáztatom: az ilyen irodák­ban talán kevesebb a merész terv, az optimista döntés. Termelőszövetkezeti . iroda Hatalmas teremben néhány asztal s egy szekrény. A be­rendezés tárgyai a barna ár­nyalataival festettek. Szinte el vesznek a nagy alapterületű he­lyiségben. A falakon mindösz- sze egy — légypöttyökkel teli — reprodukció. Szék csak az asztalok mögött. A következte­tés? Ebből adódik: itt nem szíves vendég az ügyfél vagy a termelőszövetkezeti tag. S ha utána gondolok: ebben a szobában eddig csak panaszo­kat hallottam a gazdaság ve­zetőitől. Pedig nem a gyenge termelőszövetkezeteket sza­porítja ez a mezőgazdasági üzem, tudom ezt az illetékes tsz-szövetségre befutott jelen­tésekből s a bizonyító erejű számokból. Egy másik iroda. Világos színű bűtorok, olajkályhák melege. A falon bekeretezett az egyes ágazatokon belül. Növényvédő szakmunkások, állattenyésztő, villanyszere­lők hallatnak egyre többet magukról. Állattenyésztő villanyszere­lők? Bármily furcsának hang­zik, van ilyen szakma is. Me­gyénkben is létezik olyan me­zőgazdasági üzem, ahol a ser­téstenyésztés nélkülözhetetlen embere a villanyszerélő. ö irányítja az automatákét, és lelkiismeretességétől nagyon sok függ. Mit bizonyít még a fenti adat? A gépek »-bevetésének« szükségszerűségét is. A gépek segítségével ötven százalékkal nagyobb értékű munkát pro­dukálnák, mint a kapás-ka- i szás kor mezőgazdasági dol­gozói. Talán két újabb évii- | zöldségtermelésről is beszélt, amelyért a falusi asszonyok ’.okát tehetnek. Kossovits Gyuláné, az MSZMP megyei nőfelelőse arra hívta fel a fi­gyelmet, hogy az egy területen levő nőbizottságok fogjanak össze. Részt vett és felszólalt a ta­nácskozáson dr. Kiss József, a MÉSZÖV elnöke is, aki a töb­bi között rámutatott: fontos, hogy a szolgáltatás társadalmi üggyé váljon. Fejleszteni keli a háztáji gazdaságokat, segí­teni őket a szaporítóanyagok és kisgépek beszerzésében, az anyagi lehetőségek szem előtt tartásával A vita után Kossovits Gyu­láné tartott élménybeszámolót az országos nőkonferencíáról, maid Szabó Istvánná nagvatá- di nőbizottsági titkár és Bra- becz Gyuláné csurgói nőbizott- sásfi ein ék beszámolt a konfe rencia szekcióüléseinek mun­lyozni kellene, azt írnám: je les. Nem rossz gazdaság ez sem. Azok közé tartozik, ame­lyeknek soha sem volt gond­juk az év végén. Az ügyfél itt nemcsak panassszal gonddal érkező -ellenfél«, de szívesen látott vendég is. Türelmetler szó csak a legritkábban kop- pan. S ha rossz és jó példát tud tunk felsorakoztatni a terme­lőszövetkezeti irodákra, még inkább tudunk egyéb munka­helyekre. A hidegebb szerelő- műhelyekben álmosabb a munkatempó, ingerlékenyeb­bek még egymáshoz is a dol­gozók. A nagy, világos abla- kú szerelőcsarnokban mintha az emberek is derűsebbek len­nének. S ugyan ez a helyzet a melléküzemeknél is. MASOK A LEHETŐSÉGEK a természetben munkát vég zőknél. A traktorosokat, nö­vénytermesztőket értem ez alatt. Munkájukat, hozzáállá­sukat, ezernyi ötlettel lehet eredményesebbé tenni. A gon­doskodás apró jelei is segítő­társak lehetnek ebben; fagyo­sabb őszi napokon a meleg tea, nyáron a szíkvíz, a hűsi könnyítheti munkájukat Nem egy tsz-ben már gyakorlattá váltak ezek az apró figyelmes­ségek. S ahogy ezekben a me­zőgazdasági üzemekben mond­ják: a csekély befektetés még minden esetben bőven kama­tozott zed sem kell ahhoz, hogy a termelőszövetkezetekben, gaz­daságokban csak szakmunká­sok dolgozzanak. Most még néhány termelő­szövetkezetre csak rosszízű felhanggal mondjuk azt: -me­zőgazdasági üzem«. De évek kérdése csak, hogy mindenhol üzemszerű legyen a munka menete, végzése. Személyi, anyagi, gépi feltételeknek kell érniük addig, hogy a -gyü­mölcs« egészséges legyen. És semmiképpen sem sza­bad megfeledkeznünk egy alapvető emberi tulajdonság­ról : a versenyhajlandóságunk nagy. Erőnket összemérni — szellemiekben, munkavégzés­ben — egyaránt kedvünkre van. Minden termelőszövetke­zetben, állami gazdaságban ki kell használniuk ezt a veze­tőknek. Hiszen, ha a verseny­zésre hajlamunk van, leg­alább olyan hajlamosak va­gyunk a feledésre is. A ver­seny -beindítása« és az -ered­ményhirdetés« ugyanis nem elégséges- A két időpont közti időben van igazán szükség a vezetőre e téren is. Ösztönzés, segítségadás, napirenden tar­tás — ez a feladata. Hiszen hatalmas energia feszül egy- egy közösségben. De nem mindegy: milyen formában, milyen partok között talál ez utat magának. S a brigádmoz­galom is kelesztője lehet újabb változásoknak a terme­lőszövetkezetekben, sőt falvak viszonylatában is. Ki nem aknázott lehetősé­gek vannak még sok helyen. Nem egy kedvezőtlen adottsá­gú gazdaságban is. Állatte­nyésztésben, melléküzemek szervezésében egyaránt. Ezek­nek fejlesztésével ők sem ma­radnak majd el az országos átlag mögött, s gazdaságon­ként is érvényes lesz a cikk elején idézett országos vi­szonylaté adat. S talán cgy-másfé! évtized múlva már a termelési érték megkétszereződéséről is be­szélhetünk. L. L. I kájáról. A dolsfozö nők érdekében Tovább kell bővíteni a szolgáltatások körét minden tágját. Paá! László I oklevelek, képek. Az asztalo­L L. E^eneivonalú fejlődés a mezőgazdaságban Készülnek az elakadásjelzők Az Óbudai Gépipari Szövetke zet marcali telepén az idén 150 'zer darab elakadásjelzőt gyár­tanak az AUTÖKER részére. Az új jelzők a genfi szabvány -.rerint készülnek, fényvissza­verő festékkel és prizmákkal, Import anyagból. Jövőre 20® ozer jelzőre van szerződésük. Április 1-ig ugyanis minden gépkocsit el kell látni elaka­dásjelzővel Sajtológépekkel készítik a lábazatit és a keretet Szalagszerű szerelés az aljazaton. Összeszerelik, s csomagolják a jelzőket a szállítás előtt Korrektebb A jelentések szerint idén, az ősz végén és a tél elején min­den eddiginél korrektebb a mezőgazdasági termelők, a fel­vásárlók és a feldolgozók kap­csolata. November végére egész sor élelmiszeriparágban véget ért a felvásárlási szezon, a gépek mindenhol folyamato­san dolgozzák fel a beérkezett árut A konzervipari vállalatok trösztje az aszályos nyár el­lenére paradicsomból 66 ezer, zöldpaprikából ezer, fűszer- paprikából 4 ezer, vöröshagy­mából 650, sárgarépából 5 ezer tonnával többet vásárol fel, mint az elmúlt évben. A tavalyinál nagyobb mennyisé get dolgoznak föl zellerből, kapcsolatok céklából, körtéből és vörös­hagymából is. A dohányipari vállalatok trösztjének üzemel elégedettek a felvásárolt száraz dohány minőségével. A termelőknek mázsánként átlagosan 400 forint minőségi felárat fizet­nek. Kevesebb az átvételi vi­ta a dohányfelvásárlás és a cukorgyártás terén is. Utóbbi­nál a terméseredmény ugyan alatta marad az elmúlt évi­nek, a cukorfok azonban e tavalyinál — 14,5-nél — kedve­zőbb, eléri a 15.7-et Megkezdődtek a jövő évi ■zerződéskötések is a cukor­répa, zöldség és borszőlő ter­melőkkel. SOMOGYI NÉPLAP Kaid, WTL wtmembes: Sft, 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents