Somogyi Néplap, 1971. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-30 / 282. szám

Korszerű forgalmi csomópont épül Budapesten a Déli pályaudvarnál Feidhagyóan az alkoholról Jó ütemben halad a Déli pályaudvar építkezése a Vérmezőnél Megkezdték az uj csarnok épületének alapozását, amely három és félszer nagyobb lesz az eredetinél. Teljesen elké­szült a mintegy 100 négyzetméteres fogadócsarnok szerkezete is, ahová mozgólépcsőn érkeznek majd az utasok a földalatti vasút végállomásától. Képünkön: A földalatti vasút mozgólép­csőjének fogadócsarnoka, , Hely a mezőnyben M anapság sűrűn hivatko­zunk a nemzetközi ösz- szehasonlítás fényei­re, s azt a törekvést, amely — ha olykor pontatlanul is — fejlődésünket, teljesítmé­nyeinket a nemzetközi egybe­vetés mércéjével próbálja mi­nősíteni, üdvözölni kell. Nem könnyű feladat azon­ban az országok fejlettségi színvonalának megbízható, tárgyilagos összehasonlítása. A műszer, amely ezekhez a vizsgálatokhoz rendelkezésre áll — a nemzetközi statiszti­kai adatsorok —, olykor pon­tatlanul tükrözik a valóságot, hiszen országonként és or­szágcsoportonként eltérőek a statisztikai fogalmak, illetve azok alkalmazási módozatai. Mégis, bármily bonyolult a nemzetközi mezőny valósághű feltérképezése, nem tekinthe­tünk el tőle, mert a napi fel­adatok meghatározásához csakúgy, mint a távlati ter­vek kidolgozásához feltétlenül szükségünk van e térkép irányjelzéseire. Egy-egy ország gazdasági fejlettségét egész sor tényező­ből vezetik le a szakértők Ilyen mérce például a terme­lés, a termelékenység, a fo­gyasztás, sőt, néhány alapvető termék — például műanyag, papír stb. — egy főre jutó felhasználási szintje. E sok­rétű, szövevényes összehason­lítási mutatódzsungel többé- kevésbé megbízhatóan kife­jezhető egyetlen adattal is, amely sűrítve tükrözi a rész­leteket: ez pedig az egy főre jutó nemzeti jövedelem. Kü­lönböző vizsgálódások egybe­hangzóan arra az eredményre jutottak, hogy — az 1970. évi adatok szerint — az egy főre jutó nemzeti jövedelem ha­zánkban hozzávetőleg 800 dol­lár. Ha már most ezt a tényt a nemzetközi mezőny adatso­rába illesztjük, kitűnik: Ma­gyarország gazdasági színvo­nala — világméretekben ösz- szehasonlítva — •közepesnek ítélhető. Ez — ismét csak igazodási körvonalakat rajzolva — azt jelenti, hogy a világ lakossá­gának mintegy a negyede- ötöde él a nálunk gazdasági­lag fejlettebb és háromnegye- de-négyötöde a fejletlenebb színvonalú országokban. Más oldalról megközelítve: a gaz­dasági fejlettségben előttünk járó országok egy főre jutó nemzeti jövedelme két-három- szorosa a miénknek, míg a vi- lá r országainak többségében a mi színvonalunknak a felét, negyedét ha eléri az egy főre jutó nemzeti jövedelem mu­tatója. Érdemes e számokhoz hoz­zákapcsolni azokat a megfi­gyeléseket is, amelyek a már elért szint előzményeit — a növeltedéi dinamikáját — ér­zékeltetik. Erről szólva ter­mészetesen nélkülözhetetlen hosszabb távon is a múltba- pillantás, hiszen a fejlődési adatsorok csak úgy érzékelhe­tőek. A két háború között A növekedés évenkénti üteme mintegy 1,5 százalék volt; az­óta ennek az ütemnek hozzá­vetőleg a három-négyszeresét érjük el. Ha az utóbbi két év­tizedet vizsgáljuk; a nemzeti jövedelem évenkénti emelke­dése 5,6 százalék volt. (Azonos időre számítva Ausztria meg­felelő arányszáma ennél ala­csonyabb: 5,3 százalék.) A fejlődés középmezőnyé­ben elfoglalt hely körvonala­zódik az ipar nemzetközi ösz- szehasonlító adataiból is. A Központi Statisztikai Hivatal egyik ilyen összehasonlító elemzése 35 ország adatsorait tekintette át, s kitűnt, hogy hazánk az egy főre jutó ipari termelés szempontjából is kö­zépen helyezkedik el. (Ez a mutató&zám nálunk hozzáve­tőleg azonos a finn és az olasz adattal, s ha figyelembe vesz- szük a háború utáni startvo­nalat, ez önmagában is jelzi erőfeszítéseink eredményeit, az iparfejlesztés sikereit.) A z ipar színvonaláról szólva ismét utalnunk kell a növekedés dina­mikájára, tehát a fejlődési grafikonvonalak egybeveté­sére. Nos, iparunk 1950 es 1967 között évenkénti átlag­ban mintegy 10 százalékkal növelte termelését, s ha ehhez hozzátesszük, hogy a gazdasá­gilag fejlett országok azonos időszakra számított ipari nö­vekedése évi 5 százalék körül volt, fejlődésünk gyorsasága nem érdemel rossz osztályza­tot. A nemzetközi összehasonlí­tás adatsoraiból — az alapve­tően jó irányú tendenciákon túl — természetesen azok a feladatok is kiolvashatóak, amelyekre a következő évek­ben erőfeszítéseinket össz­pontosítjuk. Ebből a szem­pontból elsősorban arra a kö­vetelményrendszerre kell utalnunk, amely mostanában egész gazdálkodásunk közép­pontjába kerül: a jobb beru­házáspolitikára. A nemzetközi adatok arra mutatnak, hogy magas nálunk az egységnyi nemzeti jövedelemre jutó felhalmozás, beruházás. Ez még akkor is figyelmet érde­mel, ha hozzátesszük, hogy — hosszú távú nemzetközi meg­figyelések szerint — magas eszközigényesség jellemzi ál­talában az iparfejlődést meg­alapozó országokat. Tanulsá­gos és feladatainkra figyel­meztet a termelékenység ha­tárainkon túli szintjének vizs­gálata is. Egy nemzetközi elemzés, amely Európa 24 or­szágát hasonlította össze, azt bizonyította: a termelékeny­ség növekedési ütemét tekint­ve Magyarország mindössze a 14. helyet foglalta el (miköz­ben a termelés emelkedési di­namikájában az előkelőbb 9. helyre került). A nemzetközi összehason­lításnak ez a vázlatos rajza csupán érzékelteti, mennyire nélkülözhetetlen eszköze előrehaladásunknak a világméretű versenymezőny folyamatos áttekintése, érté­kelése. Természetesen az is, hogy a mezőny összegező ada­tai sok részlet tényből kere­kednek teljessé, ezeket pedig a vállalatoknál, a gazdálkodás hétköznapjaiban »írják«. T. A. I negyedik már a gyalázaté... Egy görög bölcs, amikor megkérdezték, mi a vélemé­nye az italról, a borról és más alkoholról, így válaszolt: Az első pohár az egészségé, a második pohár a jókedvé, a harmadik pohár a bánaté, a negyedik pohár pedig már a gyalázaté. Ma is találó ez a megálla­pítás. Azért is bocsátottam előre: nem kívánok statiszti­kai adatokat ismertetni, hogy mennyivel emelkedik évent: országosan (és megyénkben) az alkoholfogyasztás, s ebből mennyi erkölcsi és anyagi kár származik. Különben is megteszi ezt nap mint nap valamelyik új­ság. Elrettentő adatokat kö­zölnek a több milliárdos ká­rokról, az ittas állapotban el­követett bűncselekményekről, a tönkrement családi életek­ről, az italozó szülők miatt utcára került gyermekekről. Egyszóval arról: milyen kárt okoz az alkohol, amelynek fo­gyasztásában világviszonylat­ban a nyolcadik — vagy talán már hetedik — helyre »küz­döttük« fel magunkat. Ezek a statisztikák furcsa hatást váltana* ki belőlem. El­sősorban, mert hiányozna.^ azo* az adatok, hogy a tár­sadalmilag károsan növekvő alkoholfogyasztás hogyan nö­veli, egyúttal sok vendéglátó­ipari dolgozó jövedelmét. A családoktól, gyerekektől elivott pénz hogyan változik át villá­ra, kocsira. Szinte naponta olvasni: lép­jenek fel szigorúan az ittas embereket kiszolgáló vendég­látóipari alkalmazottakká, szemben, szélesítsék az alko­holelvonó hálózatot stb. Nem­rég arról értesültem, hogy más megyék példáján fölbuzdul- va nálunk is megrendezik az alkoholellenes hónapot. S eb­ben jelentős szerepet vállalt magára a vendéglátó vállalat is. Nem vagyok örök kétkedő, de ennek a hónapnak sikeré­re, eredményére nagyon kí­váncsi vagyok. Sajnos, nagyon keveset hal­lani, olvasni arról, hogy is lesz valaki alkoholista. Ho­gyan válik az ital rendszeres élvezőjévé, rabjává már egé­szen fiatalon az az ember, akinek családi környezetében nincs alkoholista, sőt a szülők is tiltják a szeszfogyasztást. ! ÍCALGÓCZI ERZSÉBET Í \25. 1 Kint van az utcán. Most ha- jzamenjen vagy bizonyságot I szerezzen, hogy igaz-e a plety- J ka ? .., Nehéz eldönteni. De ez la bizonytalanság is kibírhatat- |lan. Hát kivel él ő együtt? Ki [a gyerekei apja? Milyen em- [ber ez?... S szégyenkezve, [közönyt erőltetve, mint akinek •véletlenül arra van dolga, a •bölcsőde felé indul. Erre van • a tej bolt is, hozhatott volna [magával egy tejeskannát. A [bölcsőde előtt egészen lelas­sítja lépteit, s úgy néz a házra, •hogy a fejét mereven előre [ fordítja. Kinyílik a bölcsőde ajtaja, s [Géza jelenik meg a küszöbön. Meglátja a feleségét Meg- : torpan. Hosszú ideig néznek egy- [ másra mozdulatlanul. Aztán Anna szemét elfutják •a könnyek. Eltorzul az arca, [megfordul, és menekülésszerú- en rohan hazafelé. Csonka vezetőségi ülés. Csegei nem is szorgalmazta, hogy mindenki itt legyen. Így rajta kívül csak Géza, Zsup­pán, Selyem Zsiga, Sáray úr, a főkönyvelő és egyetlen öreg : parasztember van jelen. Egy kislány vezeti a jegyzőköny­vet Zsuppán indulatos, megvető arccal, Géza teljes apátiában ül a helyén. Látszik, hogy nem itt járnak a gondolatai, csak néha-néha tud annyira erőt venni magán, hogy figyeljen. — ... Pártunk mélységesen elítéli az anarchiát, a demok­ratizmus minden megsértését — folytatja Csegei. — Ez, amit Zsuppán csinált kimeríti az önbíráskodás fogalmát Ezért javaslom a vezetőségnek, hogy Zsuppánt az elnökhelyettesi posztról váltsa le! Csend. — Tessék, szóljanak hozzá — bíztatja őket Csegei. Az idősebb paraszt szólal meg: — Az öregek munkáját meg kell becsülni. Nem azért mon­dom ezt, mert én is öreg va­gyok. Ti is azok lesztek. Ha va­laki megsért egy idős embert, olyasmivel vádol... én meg­értem Zsuppánt, hogy oda­ütött. Az én legénykoromban, ha valaki szidta az anyámat, bicskát húztam. — Mint magánember, min­denki megteheti, hogy odaüt — oktatja ki Csegei. — Legfel­jebb & rendőrség elviszi garáz­Vajon a fiatalok egymás közti »vetélkedése«, helye; eb ben vagánykodása, a minden­áron való kitűnni akarás vagy talán a szórakozóhelyek dol­gozóinak elnézése — kiszolgál­ják a 18 éven aluliakat —, esetleg más körülmények ját­szanak közre, hogy egé'.zei fiatal fiúk és lányok a tiltoti italozásban lelik örömüket. Esetleg a nyári szünidő, amikor heteket töltenek fel­ügyelet nélkül otthon vagy a Balaton mentén, és a számo- latlanul adott zsebpénz, ami­ből futja a szórakozásra, s az alkoholra is? S talán éppen ezért vetődik fel a kérdés: va­jon iskoláinkban megmagya­rázzuk-e nekik eléggé, milyen veszély fenyegeti azt az em­bert, aki fiatalon rendszeres élvezője lesz az alkoholnak? Nem aszkétizmusról beszé­lek. hiszen abban senki nem találhat kivetnivalót, ha alkal­makként — születésnapra, névnapra, esetleg más családi eseményre vagy ünnepekre — a család asztalára kerül egy üveg bor vagy sör, s abból a gyerek (ha már elérte a meg­felelő életkort!) kap egy po­hárkával. Azt kellene a fiata­lokkal már az iskolában meg­értetni — s ebben a szülők nagyon sokat segíthetnének —, hogy tudjanak megálljt pa­rancsolni önmaguknak. Hogy ne másoknak kelljen a poha­rat kivenni kezükből, hanem saját maguk legyenek arra képesek: ne vegyék kézbe. Sajnos, nagyon sok példát lehetne sorolni, hogy a fiata­lok a felnőttektől éppen az ellenkezőjét tapasztalják, s az­tán ők is azt kísérlik meg utá­nozni. Ott voltam, amikor a me- gyeszerte ismert brigádvezető gyermekének névadó ünnepsé­gét tartották. Tömény Italok, többféle bor, s a néhány is­kolás, aki az újszülöttet vers­sel, énekkel köszöntötte, ha­marosan azt tapasztalhatta, hogy a kedves esemény szinte kocsmai dáridóvá változott. Badacsonyban népes tanuló- csoport falatozott a hajóállo­más közelében. Az őket kísérő pedagógusok és szülők közt körbejárt a csatosüveg, benne a jó badacsonyi bor — az üve­get többször is megtöltötték —, s amikor hajóra szálltak, az egyik fiatal tanárnő bizony nem mutatott épületes lát­ványt növendékei számára. Ballagáskor az egyik éjsza­ka »versenyfutókkal« találkoz­tam Kaposvár legnagyobb parkjában. A közeli vendéglő­daságért. De mint funkcioná­rius nem teheti meg. Ez a kü­lönbség, öregapám. Csorvás, a főkönyvelő szó­lal meg: — Mindenki tudja Zsuppán- ról, hogy nem tud uralkodni az indulatain. — Zsuppán el­képedve bámul rá, talán még beszélni sem beszélt Csorvás- sal soha. — Miféle vezető em­ber az ilyen? Nem akarom az összes esetet felsorolni, de legutóbb például azzal fenye­getett meg egy újságírót, hogy összetöri a pofáját. ... Véletle­nül még itt voltam az irodán, minden szót hallottam. Csegei diadalmasan néz a jegyzőkönyvvezető kislányra: — Jegyzi? Géza felfigyel. Magán érzi Zsuppán követelőző tekintetét: — Nem kellett volna... — kezdi, de nem bírja folytatni. — Mit nem kellett volna? — kiáltja Zsuppán számonkérően. — Megpofozni Selyem Zsigát vagy visszavenni. Minek vet­ted vissza? — Ez nem tartozik a tárgy­hoz! — kopog Csegei. . Zsuppán megvetően néz vé­gig rajtuk: — Lenne csak keserű a ha­talom, majd nem gyilkolnátok érte egymást! — Nem a hatalomért — vé­dekezik Géza. — Nincs nekem abból semmi hasznom ... — Nincs?... — kérdezi Zsuppán. — Csak az a haszon, amit tárgyakban fel lehet mu­tatni? Csak a ház, az autó, a perzsaszőnyeg? Hát a vezetés? Hogy tíz év alatt átalakítottál egy falut? Hogy a semmiből bői jöttek ki, s cipőjüket le­húzva döntötték el — a fiata­lok s köztük egy tanár —, hogy menyikük a .gyorsabb. A győztes, aki elsőnek ért célba, elsőnek ihatott a magukkal vitt konyakból. Említhetném M. J. példáját is, aki fogadásból 17 féldeci hubertust ivott meg, vagy H I. esetét, aki a családi otthon­ban rendszeresen itta szülei engedélyével a veszélyes noha- bort. Aztán, amikor fejszével támadt a tanácsházára, zárt intézetbe került, mert tetteiért már nem tudott felelősséget válla’*',. Azokat a fiatalokat is em­líthetném, akik az egyik ka­posvári presszóban üdítő italt rendeltek, majd a magukkal vitt tölmény italból iszogattak: végül a hangoskodásukra fi­gyeltek fel, látva, hogy néhá- nyan már igencsak »furcsa szemmel« nézik a világot. S lehetne folytatni azokkal az általános iskolásokkal, akik a nyáron Fonyódligeten a gyer­meküdülő közelében levő cuk­rászdában néhány üveg bort vettek, majd a Balaton-parton elfogyasztották, aztán pedig kótyagosan megjegyzéseket tettek a sétáló felnőttekre. Fontolóra kellene venni : nem elég a vendéglátóipari dolgozóknak fokozott felelős- ségrevonása, amíg fizetésük nagyobbik részét az elért for­galom (s ebben tetemes része van az alkoholfogyasztásnak!) után kapják. Jobban megkö­vetelhetnék a szabályok be­tartását is, ha változtatnának bérezésükön: magasabb fize­tést kapnának, s a jutalék is naevobb lenne az ételek, az üdítő italok után. Alkoholellenes hónap lesz. Szeretném azt remélni, hogy ezt az alkoholellenes hétköz­napok is követik. S nemcsak az Alkoholizmus Elleni Társa­dalmi Bizottság, a vendéglátó vállalat s néhány társadalmi szervezet vállalna feladatot, hanem az iskolák, a szülők, mindazok, akik látják, tapasz­talják az alkoholig vasztás egvre növekvő méreteinek ve. szélvét. Hiszen egész társadalmunk­nak érdeke, hogy ezen változ­tassunk, hogy a fiatalok, a holnao felnőttéi megértsék, magúkévá tegyék az említett görög bölcs tanítását: tudja­nak ma«uknak megálljt na­rancsotok hogy a »negyedik­re« már ne kerüljön sor. Szalai László teremtettél valamit? Hát a sza­badság? Hogy mindig azt te­szed, amihez kedved van? — Azt teszed, amit kell — védekezik Géza. — És most vissza kellett Venned ? — Én el sem akartam kül­deni. Zsuppán megvetően: — Mert semmivel sem vagy különb, mint ők. Csegei körülnéz: — Szavazzunk! Géza és az öreg paraszt ki­vételével megszavazzák Zsup­pán leváltását. Zsuppán feláll, hogy elhagy­ja az irodát — Leváltottatok, rendben van. De csalódtok, ha azt hi­szitek, hogy visszamegyek a vagongyárba. Nem megyek vissza. Engem itt mindenki is­mer, az én szavamnak itt ak­kor is hitele van, ha nem va­gyok vezető. Én itt maradok. Ügy vigyázzatok, hogy rajta tartom a szemem mindenen! » * * Csegei az autójával kiviszi Selyem Zsigát a szőlődombra, ahol ma reggel kezdték a szü­retet. Zsiga a borkombinát előtt a diófa árnyékába ülteti Csegeit, ő eltűnik, s nemsoká­ra pókhálós palackkal, poha­rakkal tér vissza. — Aranydíjas — mondja büszkén, s tölt a poharakba. Csegei a napfény felé emeli az italt. Jókedvű, elégedett (Folytatjuk,.) Q SOMOOfI KSriiAP Kedd, Wti.

Next

/
Thumbnails
Contents