Somogyi Néplap, 1971. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-25 / 278. szám

Reklám — a saját munkájuk Regentés. Akkumulátorokat újít fel a mernyei Űj Barázda Termelő- szövetkezet melléküzeme, ötödik éve végzik már mun­kájukat ügyfeleik megelége­désére. Hogy nem üres dicsé­ret ez, bizonyítja: még Buda­pestről ia kapnak megrendelé­seket Eperi József üzemvezetőtől tudjuk, hogy hat és fél millió forint értékű munkát végez évente a* akkumulátorfelújí­tóban tizenhárom dolgozó. Az alkatrészellátás néha akado­zik; hatszázezer lemezt igé­nyeltek, de csak négyszázez­ret tud szállítani a szolnoki Vasipari Vállalat. A munka azonban nem állhat meg. Na­ponta tucatnyi felújított te­lepre kerül rá a címke: »Akkuüzem, Meraye». Munkakörülményeik h vál­toztak az eltelt öt év alatt: ú) szerelőműhely, mosdó, öltöző épült. Reklámra nincs szükségük. Reklám — a saját munkájuk. Fedelet kap a telep. Feltöltés. A szentgáloskéri egyesült tsz-ben A hagyományok szerint, modern telepen amely egyértelműen arra ösz­tönzi a gondozókat: valóban minél jobb, minél kiválóbb I — a »zent- ti hagyomá- í n — efitve- ♦ | PÓKHÁLÓ Előreláthatólag a tavaszra elkészül az egyesült szentgá­loskéri IX. Pártkongresszus Tsz-ben a korszerű, négyszáz férőhelyes tehenészeti telep. . Nemcsak a beruházás, az épít- i kezés jelent nagy feladatot a szövetkezetnek, hanem az is, I , hogy idejében és gondosan IGALGOCZI ERZSE felkészüljenek a modem telep benépesítésére. A szövetkezetben alapvető feladatnak tekintik ezt, és egyéni módszerrel — gá’oskéri jól bevált nyoknak megfelelően — egye- . _ , dl elbírálás alapján válogatták ;»<• a törzsállományba az »üsző­alapanyagot«. Természetesen az egyedi elbírálásnál messze­menően figyelembe vették a törzskönyvi bejegyzéseket is. A saját módszer alapelve tulajdonképpen nem más. mint az, hogy ne csak nagy termelő képességű', hanem ed­zett, ellenálló is legyen az állomány. Ezért a továbbié nyésztésre szánt üszűborjakat félesztendős koruktól kezdve szabad tartásosan, legelőn ne Vélik, de úgy, hogy külön biz­tosítanak részükre kiegészítő takarmányt, ásványi sókat, vi­taminokat is. Ez a régi, bevált módszer most ismét jól vizsgázott a nagyüzemben, hiszen nem­csak az eredményességet, ha­nem az ágazat gazdaságossá­gát Is kedvezően befolyásolja. Érdemes megemlíteni, a siker­ben része van annak is, hogy a szövetkezetben olyan premi­zálási formát dolgoztak ki, tenyészanyag kerüljön majd a rövidesen elkészülő korszerű telepre. Munkahelyi légkör, munkahelyi felelősség BET — Itt nem lesz leltárt Zsuppán hátulról lefogja. —■ Ne őrülj meg, te... — s lenyomja Gézét egy székbe. Az ellenőrökhöz fordul. —­Tessék elvtársak. — Ezek a leltárkönyvek? — és Müller Zsuppánhoz fordul. — Zsuppán elvtárs, lesz szí­ves eligazítani az embereimet — s az ellenőrök és Zsuppán kimennek az irodából. Csor- vás sürgősen iszkol utánuk. Ketten maradnak. Sáray gyorsan berámol a fiókjába, magára teríti az esőköpenyét, s indul. Géza fölfigyel. — Hová megy? — Előkészítem a szüretet — mondja Sáray higgadtan. — Így beszéltük meg. — Vár egy kicsit, s majdnem gyengéden mondja: — Gyere te is, Géza! Nem olyan rossz hely az a pince. — Megy a rosaeb! — mond­ja Géza sötéten. Félmodem tehénistálló. A jászlakhoz kötözve két sorban áll a száz tehén. Pillanatok alatt meg lehetne őket szá­molni. De a két ellenőrnek nem sürgős — Gézának úgy Hiába fizetünk, ha nem bízunk... A munkás, akit az igazga­tó hivatott, egy kissé félszegen lépett ‘'be a párnázott ajtón. Köszönt, megállt az íróasztal előtt, és várt. — Foglaljon helyet, Szalai elvtárs! — mondta az Igaz­gató a fotelre mutatva, és ma­ja la a kis asztalhoz telepe­dett. — Azért hivattam, mert szeretném, ha maga venné ét azt az új francia marógépet, amit néhány nappal ezelőtt kaptunk. Speciális gép, nagyon drága, és tudja, nem szívesen b'znánk akárkire, Arra gon­doltunk: maga ért is hozzá meg vigyázni Is tudna rá. A Szalai elvtársnak szólított munkás egy kissé elvörösödött a váratlan elismeréstől, aztán csendesein esaik ennyit mon­dott: Hét, ha bíznak bennem, igazgató elvtárs ... Véletlenül szem és fültanú- Ja voltam a beszélgetésnek. Megtudtam, hogy két éve minden értékes, új gépre ki­választják a legalkalmasabb munkást, és az igazgató vagy a főmérnök személyesen bízza meg a gép kezelésével, gondo­zásával. Az eredmény: azóta az új gépeken nem volt ha­nyagságból eredő géptörés, sőt: a gépek olyan ápoltak, mintha most kerülték volna ki a gyárból. Nemrég olvastam egy tanul­mányt. Nyugatnémet üzemi pszichológusok készítették. \rról szólt, hogy a frankfurti üzemekben hosszú évek vizs­gálatai során bebizonyoso­dott: az igazolatlan hiányzók és a néhánynapos betegek 90 százaléka azok közül kerül k! akiknek semmilyen fele'ős, beosztásuk vagy fontos fel­adatuk nine* a gyárban. Akik. tudják, hogy fontos, felelős­ségteljes munkát végeznek és távoliét esetén nehezen pótol­hatók, azok csak nagyon rit­kán hiányoznak; ha betegek, akkor sem mennek szívesen betegállományba, Inkább dol­goznak, lábon hordják ki a ki­sebb betegséget, mert érzik a felelősséget. Ezeket a tapasz­talatokat felhasználva az üze­mi igazgatóságok arra törek­szenek, hogy minél több mun­kást győzzenek meg tevékeny­ségének, beosztásának fontos­ságáról. N yilvánvaló, hogy a ka­pitalista társadalom­ban e lélektani »fogá­sok* tőkés érdekeket szolgál­nak. De ezek nálunk is szocialista közösségben «— egyéni és társadalmi szem­pontból egyaránt hasznosak, értékesek lehetnek, Nagyon fontos az anyagt ösztönzés. Mindenkit érdekel a pénz, a fizetés, a prémium. Viszont hiába fizetünk meg valakit, ha nem bízunk ben­ne, ha úgy érzi, hogy a mun­kája nem -fontos. Aki tudja, hogy nem számítanak képes- jégére, tehetségére, Őszinte odaadására, nem értékelik te­vékenységét, az előbb-utóbb kedvetlenné, közömbössé vá­lik, és hanyag munkát végez. Pártunk az utóbbi évtized­ben megteremtette, kialakí­totta a bizalom légkörét. Az emberek azonban — az álta­lános bizalom légkörén belül — szívesen veszik azt Is, ha a munkahelyükön, az üzemben, termelőszövetkezetekben, a hivatalokban és egyéb intéz­ményekben is bíznak bennük. Ha nem csak politikailag te­kintik Őket megbízhatóaknak, hanem bíznak bennük úgy Is mint emberben, munkatárs­ban. 1 A bizalom nemcsak a fe­lelősséget növeli, nem­csak munkakedvet ad az embereknek, hanem erőt is. Gagarin, a világ első űrhajósa mondta egyszer a bátorságát csodáló újságíróknak: soha­sem lettem volna képes arra, amit megtettem, ha nem érez­tem volna, hogy bíznak ben­nem azok, akik e rendkívüli feladat végrehajtására kivá­lasztottak, Sz. P. Alkoholellenes hónapot szerveznek tűnik — sőt! Név szerint ke­resnek minden tehenet, s még az adatait Is ellenőrzik. Az istálló egyik végéből átsétál­nak a másik végébe, ha ott a keresett tehén. Pellek Gyuri — az elmaradhatatlan mici­sapkájában — mérgesen (rá- nyítgatja őket. Még a vasvil­lát sem volt érkezése letenni a kezéből. Vagy nem is akar­ta? Ügy érzi magát, mintha rajta keresnének egy elve­szett tehenet. A két ellenőrtől távol Gyuri odasúgja Gézának: — Nem lesz baj abból a törött lábú tehenéből? — Ugyan — mondja Géza. — Az állatorvos hozzájárult. — Akkor mi ez? — kérdezi Gyuri. Az egyik ellenőr int Gyu­rinak: — Legyein szíves! Gyuri nem mozdul. Dühös és ellenséges. Géza mellett várja meg, míg az ellenőrök odaérnek. Géza tehetetlen dühvei kér­dezi: — A halakat nem számol­ják, meg? Mert halastavunk is van. Magtár. Óriási cementpadló« épület, az egyik felében Öm­Howzú — mondhatnánk: kí­nos —, szünet után ismét ta­nácskozott s Somogy megyei Alkoholizmus Elleni Társadal­mi Bizottság. Az elhangzottak derűlátásra bíztatnak: az ül», az eddigieknél, komolyabb munka első állomása volt. A kórház alkoholelvonó szakrendeléséről tartott beszá­molót dr. Qöntir Ferencné. Az első háromnegyed évben 107 beteget kezeltek, hetvenegyen önként jelentkeztek, harminc­hat embert pedig a hatóságok utasítottak kényszerei vonóra. Az »önkéntesek* közül nyol­con, a kényszerke »eltek közül heten nem először vettek részt a kúrán. Ne hallgassuk el az ambulánskezeléseket sem: há­romnegyed év alatt 535 ré«»e- geskedőt szállítottak az osz­tályra (202-vel kevesaijDit, mint a múlt év azonos Idő­szakában). örvendetes csőkké, nésről lenne szó? Sajnos, nem ez az igazság. A Kőbányai Gyógyszerárugyár az év kö­zepén több (hónapig nem tu­dott Apombrphint szállítani. lesztve a búza, nem is lehet látni, hogy meny­nyi. Férfiak merik zsá­kokba a búzát s a tele zsá­kokat a mázsára hordják, A mázsa mellett két másik el­lenőr, Egykedvűen mérlegel­nek, s jegyik az eredményt. A férfiak a hodály másik olda­lára hordják a lemért zsáko­kat, * ott újra kiöntik a be­ton padlóra. A búzahalom olyan óriási! Szinte reménytelen, hogy ez­zel valaha is végezzenek. Géza nézi egy ideig az ajtó­ból, aztán belép. — Jóska — mondja egy kö­zépkorú embernek —, ha mér úgyis fölmeritek, hagyjátok bent a zsákokban. Ne öntsé­tek ki! — Mi is mondtuk már reg­gel — mondja dühösen az ember —, de nincs elég zsá­kunk. — Majd szólok a raktárban, hogy küldjenek. — Az bajos lesz — mondja az egyik ellenőr —, ott is leltároznak. Gézát elönti az Indulat — Igen? Akkor merjék fel maguk 1 — Az emberekre ki­ált — Hagyjátok abba! Men­jetek ki krumplit szedni! — Az emberek tétován áll­dogálnak. — Nekünk azt parancsolták — kezdi az egyik. s ez idő alatt csak a kénysiwr- elvonósokat láthatták el az el­vonókúrához nélkülözhetetlen gyógyszerrel. Dr. Dicső István főügyész­ségi ügyész a fiatalkorúak ita­lozásénak vizsgálatánál két yen hatással van a fiatalok met Az egyik: az arkohoi mi- szempontra hívta föl a figyel- szerveaetének, személyiségé­nek. erkölcsi felfogásának fej­lődésére. A másik: az alkohol utáni vágy és az italos állapot közvetlenül hogyan motiválja cselekedeteiket. Az alkohol akaratffi/engülést, befolyásol­hatóságot idéz elő. Az italo­zással a helyzet a dohányzás­hoz hasonló. Eleinte a fiatal pusztán utánozni akarja a felnőttet vagy vagánykodik, később pedig megkedveli eze­ket 3 r—veszélyes »él­vezeti cikkeket*, Dr. Dicső István szerint az italboltvezetők és a Vendég­látóipar! alkalrra'óitak isme­rik a szeszes ital felszolgálá­sáról szóló rendeleteket. Mind­ezek ellenére állandóak a visz­— Itt én parancsolok! — kiáltja Géza. — Amíg én va­gyok az elnök, addig éri pa­rancsolok! Az emberek leteszik a lapá­tokat, zsákokat, s egyenként kiballagnak az ajtón. Utolsó­nak Géza indul, A* egyik ellenőr közönyö­sen utánaszól: — Majd veszünk fel segéd­munkásokat. — A téesz pénzén — teszi hozzá a másik. Zsuppánt a Szerelőműhely­ben, találja. Félrevonja, — Nem megmondtam? — kérdezi. Zsuppán is alig bír a mér­gével. — Szét kellene verni a po­fáját, aki ezt kitalálta. — És ez hetekig fog tarta­ni — mondja Géza fáradtan. — Ml lesz ennek a vége? Az emberek már piost is úgy néznek rém, mintha leprát le­hetne kapni tőlem. — Ezt nem lehet hagyni! — kiabál Zsuppán. — El kell menni a pártközpontba, a Mi­nisztertanácshoz, a Legfelsőbb Bíróságra.,. — Eredj! — mondja Géza csüggedten. Tehetetlenül hallgatnak. Géza hangosan gondolko­dik: (Folytatjuk} szaélisek. A szabálysértőit többnyire azzal védekeznek: nem tudták, hogy vendégük még fiatalkorú. Mások azt bi­zonygatják, hogy a vendégen nem látózott meg az ital (jól­lehet a »jóembert« az asztal alól szedték föl). A megyei párt-vb 1971. au­gusztus 25-én megtárgyalta a jogpolitikai elvek érvényesülé­sének, valamint az erőszakos és garázda cselekményeket el­követők ellen folytatott küz­delemnek a tapasztalatait A megyei párt-vb megállapította: a büntettek elkövetésében nagy szerepet játszik az alko­hol, a garázdaságot elköve­tők nyolcvan százaléka a vizs­gált időszakban Mas volt. A cselekmények zöme vendég­látóipari létesítmények terüle­tén, vagy azokon kívül, de közvetlenül az ottani szórako­zással kapcsolatban történik. A párt-vb állásfoglalása sze­rint a megelőzés érdekében a Népi Ellenőrzési Bizottságnak gyakran kell ellenőriznie a vendéglátóipart létesítménye­ket. A megyei tanács kereske­delmi osztályának felül kell vizsgálnia az üzemekben, hi­vatalokban, sportpályákon — Vagy közelükben — működő büfékben indokolt-e szeszes italt árusítani. Csak két tennivalót emelünk ki, a párt-vb gokkal részlete­sebben foglalkozott a mind­nyájunkat érintő gonddal. Dr. Pálffy György, a megyei kőrháí ideg- és elmeosztályá- nak főorvosa, az 1072-es ten­nivalók közül egyet hangsú­lyozott: végre elkészül a kijó­zanító szoba, és segítségével az eddiginél nagyobb ered­ményekért vehetik fel a küz­delmet. A hozzászólások során Honfi Istvánná, a Vöröskereszt me­gyei titkára, rendkívül érde­kes tervet ismertetett. A sza- boics-szatmáriak példájára 1972 októberében Somogybán is szerveznek alkoholellenes hónapot. (Az eseménVdúsnak ígérkező hónapot előkészítő bizottság munkáiéból lapunk is részt vállalt. Olvasóink ta­pasztalatait, ötleteit készség­gel továbbítjuk a társadalmi bizottsághoz.) Az Alkoholizmus Elleni Tár­sadalmi Bizottság ülésén meg­kaptuk az egyik legérdekel- tebbtől, a Somogy megyei Vendéglátó Vállalattól az in­tézkedési tervet, amelyben a vállalat rögzítette: miképp kí­ván föllépni az alkoho1 izmus ellen. Nines okunk kételkedni a jó szándékban, s jóleső ér­zéssel fogadtuk a tartalmas Intézkedési terv lapjait. Majd meglátjuk... Pintér Dezaé SOMOGYI NÉPLAP Cefltfrtfk. UU /

Next

/
Thumbnails
Contents