Somogyi Néplap, 1971. november (27. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-25 / 278. szám
I Fiatalok közössége SOK FIATAL dolgozik a göltet Béke Tsz gépműhelyében. Alig egykét idősebb szakmunkás van csak köztük, a többi mind harminc éven aluli. Ezek a fiatalok azzal hívták fel magukra a figyelmet, hogy a KISZ VIII. kongresszusa tiszteletére jelentős felajánlásokat tettek, — A járási KlSZ-bizott- ságtál kaptuk meg a felhívást, és mi is csatlakoztunk hozzá — kezdte a beszélgeMándlí Peren®, ilyenkor be kell mennie a városba, s ezt a tsz vezetői nem jó szemmel nézik. A KISZ- alapszervezet egyébként hatvankét fős, huszonkettőn a tsz-bem dolgoznak, tizenheten ipari tanulók, tizenkét ten középiskolába járnak, a többiek egyéb munkakörben dolgoznak. — Soha nem volt vitánk a társadalmi munkák miatt, holott ezeket mindig vasárnap végeztük — mondja Mándli Ferenc. — Fásítottunk, parkosítottunk. Azon munkálkodunk, hogy szép, gondozott legyen ez a kis falu. Hiszen itt élünk, s tőlünk is függ, hogy milyen környezetben. Tulajdonképpen már negyedik éve, hogy itt dolgozom. Addig Kaposváron a Tanácsi Építőipari Vállalatnál voltam, de az állandó vidékrejárás igen nehéz volt, s inkább visszatértem. A baráti közösség, a közös szórakozási tehetőség megvan az alapszervezetnél. Naponta eljárhatnak szórakozni a klubba, vagy ha kedvük szottyan, bemehetnek a városba busz- szal. Az utóbbi időben hét tést Durczi István, az alapszervezet KISZ-titkára. — A műhely valamennyi fiatalja KISZ-tag, s va- m ennyi KISZ-es részese a termelőszövetkezetben folyó szocialista brigádmozgalom- nak. A felajánlás kapcsán ugyanakkor arra is törekedtünk, hogy termelőszövetkezetünket is segítsük. Többek között vállalták, hogy éjjeli műszakban is elvégzik a gépek javítását, és személyenként tizenöt óra társadalmi munkát is felajánlottak. (Ezt már túl is teljesítették tizenhét árával.) Segítettek a községi vízmű építésénél, a csővezeték árkainak kiásásában, majd betemetésében. Említésre méltó az is, ahogy a faluban működő hat úttörőcsapatot patronálják. — Több jól sikerült kirándulást is szerveztünk — mondja a titkár. Ifjúsági klubunkkal az egyszer már megszerzett kiváló címet szeretnénk újra elnyerni. Ebben a klubban bonyolítjuk te egyébként a politikai és kulturális programokat is. — A fiatalok összetartása nem a legkönnyebb, és sokszor nem is a leghálásabb feladat. — Egy pillanatra elgondolkodik Durczi István, majd így folytatja: — Az ember néha összetűzésbe kerül a vezetőséggel, mivei munkaidőben is kell intézni a fiatalok és az alapszervezet ügyeit. S Kovács Adorján. Novemberben —a jövőről Lassan elfogy minden munka a határban. Egyre rövideb- bek lesznek az olyan mondatok, amelyek a még visszalevő tennivalókról szólnak. És hosszabbak azok a gondolatok, amelyek újra és újra mérlegelik a jövőbe mutató tanulságokat. A traktoros .úgy számol: na, még jó két hét, aztán »elfogy« a mélyszántás; a raktáros az utolsó kukorica szállítmányokat »vételezi be«; a főagronómus pedig... Nos, igen, a főagronómus fejében ilyenkor már csaknem teljes egészében ott a kép: milyen is lesz jövőre a határ. ű ászéi gettünk. És érthető, hogy Béke fi Lajos, az egyesült komiósdi szövetkezet fő- agronómusa mindenekelőtt a kukoricabetakarítást hozta szóba. — Még két nap, és végzünk az egésszel. Hafcszáznyolcvan hold termését kellett betakarítani. Csináltuk ezt mi mindenhogyan, kézzel, géppel, csakhogy mielőbb biztonságba kerüljön. Bs az aggodalom nem is volt alaptalan. Márciusban adtuk be a géphítéligényünket, és csak a közelmúltban kaptuk meg a két ZMÁJ csőtörőt. Persze, féltünk, hogy baj lesz. Ezért is vettük igénybe egy darabig a szomszédos csoko- nyavisontai tsz segítségét, ók adtak bérbe egy időre egy csőtörőt. Aztán megjöttek végre a mieink is. Most már csak a BRAUD adapter hiányzik, de ezek szerint az már az idén nem takarít be nálunk kukoricát. A beszélgetés fonala egy kis időre elkanyarodik. Merthogy kikívánkozik az emberből a gondolat: milyen kár, hogy bizonyos gépek, munkaeszközök, csak akkor állnak csak rendelkezésre, amikor üggyel-bajjal és nem kis erőfeszítéssel sikerült már valahogy elvégezni a féladatot. Jóllehet, amikor igényelték, számítottak arra, hogy megjön, ahogy mondani szokták: »terveztek rá«. Aztán mégis más történt. Nem is annyira a méltatlankodás hangján, hanem inkább mint sajnálatos tény került ez szóba. Hiszen nem egyedül ez a szövetkezet járt úgy, hogy a betakarító gép a betakarítás után állt csak rendelkezésükre. Az újabb kérdés kapcsán — (hogyan fizetett a kukorica?) — aztán újra visszakanyarodik a beszélgetés a mostani napok valóságához. — Most már bizonyossággal merem mondani, meglesz a huszonkét mázsa májusi mor- zsoltban. — Az idei időjárás után ezt az eredményt büszkén lehet mondani. — Persze, nem kis szóródás van az üzemen beiül. A tizenháromtól a harmincöt mázsáig mindenféle átlaggal lehetett találkozni. Az a tapasztalat, hogy a száraz időjárás azokat a kukoricáikat nem viselte meg, amelyek mélyszántott, jó szerkezetű talajba kerültek. A homokosabb, gyengébb talajokban csak sínylődött az idén ez a növény. — Szóba hozta a mélyszántást. — December első napjaira elkészül az is. Az idén nyáron már csináltunk egyszer mind a három ide tartozó faluban »tiszta munkát«, nemcsak a közösből, a házaktól, hanem az udvarokról is mind ki- hordtuk a trágyát, most a tél előtt megismételjük ezt Az igaz, hogy néhány nappal kitolódik így a mélyszántás befejezése, de száznegyvenszázötven holdra ismét 'szervestrágya kerül, és december elejére rend lesz a határban. Ezek a munkák már mind a jövő évet, a jövő évi jobb termést szolgálják. Éppúgy, mint a szépen zöldellő őszi gabonák. — Jövőre tovább egyszerűsítjük a vetésszerkezetünket Hiába, éveknek kell éltein) tapasztalatokat kell szerezni, míg kialakul az üzem végleges termelési struktúrája. Az idén 110 volt, jövőre már százhatvan hold lesz a cuko-- répa. Benne vagyunk mi is, a cukorgyári Urébetin-társu- lásban, és az idén már megkaptuk a betakarító NDK- gépsort is. Százötvenről háromszáz holdra emeljük a konzervborsó-termelésünket, és ötven hold uborkánk lesz, szintén konzervgyári feldolgozásra. A gabonán, és a kukoricán kívül mindössze any- nyi burgonyát termelünk, ami magunknak kell. És ezzel tulajdonképpen vége is a növények sorának. A munkaerő számbavétele, gazdaságossági számítások és hosszú évek tapasztalatainak elemzése együttesen alakította ki: ebben a nagyüzemben ez a termelési szerkezet a leg- céilravezetőbh. Ma még a kiiencszázhefcven- egyes év utolsó munkáit végzik a határban. Minden nappal fogynak a visszalevő tennivalók. A szakvezető, a íő- agronómus fejében pedig már csaknem teljes egészében ott a kép: milyen is lesz jövőre a határ. Vörös Márta MA! KOMMENTÁRUNK Szövetkezeti kommunisták számvetése Durczi István. szakmunkás fiatal jött vissza a termelőszövetkezetbe. Berta Lajos műhelyvezető elmondta, hogy még többen is szeretnének visszatérni, s itt, a gépműhelyben elhelyezkedni. A műhely fiataljainak több mint a fele érettségizett, valamennyien- szakmunkások. Tavaly végezte el Tabon a mezőgazdasági gépszerelő-iskolát Kovács Adorján, s utána mindjárt visszajött dolgozni a tsz-be. Tagja tett a szocialista brigádnak, s már meg is szerezte a szakma ifjú mestere címet. Ezt a versenyt tavaly rendezték meg Kaposváron, s ő ott a harmadik helyezett lett. — Az a verseny igen jól sikerült — meséli. — Nemcsak nekem, hanem a brigád- társaimnak is. Műhelybeli tett a második és a negyedik helyezett is. Itt, a műhelyben a fiatalok közül már kilenc a szakma ifjú mestere. A TETTEK önmagukért beszélnek. Nem az volt a célúk ezeknek a fiataloknat, hogy eget rengető feladatokat oldjanak meg, hanem hogy mindennapi életüket szebbé, színesebbé és mozgalmasabbá tegyék. Ezzel is bebizonyítva, hogy a falun élő fiatalok megtalálhatják számításaikat, szórakozási lehetőségeiket, s e- mellett — kis közösségbe ko- váesolódva — jelentős segítséget is tudnak nyújtani mezőgazdaságunknak a nagy feladatok mielőbbi elvégzésében. Gy. L A termelőszövetkezetek szerte az országban — így Somogybán is — a közelgő leltározással a zárszámadás küszöbére érnek. Ez az az időszak, amikor a közös gazdaságok pártalapszervezeiei- ben is megbeszélik a gazdálkodás idei tapasztalatait: a taggyűléseken beszámol a tsz elnöke, a főagronómus vagy a főkönyvelő arról, hogy miként valósították meg a terveket, mi az eredmény, s miben nem érték el a kitűzött célokat. A termelőszövetkezeti kommunisták egész éven át ott dolgoznak a gazdálkodás különböző egységeiben: a növénytermesztésben, az állat- tenyésztésben, a gépműhelyben, a vezetésben. Ott, ahol az eredmények születnek, és ott is, ahol a mulasztások előfordulnak. Tapasztalataikat, észrevételeiket év közben is megbeszélték, így ösz- szegezték a részeredményeket és keresték módját a hibák kijavításának. Mindezt pedig tették abban a tudatban, hogy ők maguk egyedül képtelenek sikerre vinni a szövetkezet gazdálkodását, viszont az eredmény érdekében nagyon sokat tehetnek. A személyes példamutatás a szorgalmas és jő minőségű munkában; a hibát elkövetők, a közösségi tudatot semmibe vevők figyelmeztetésére jó módszer erre. Olyan gazdasági év után ülnek össze a szövetkezeti kommunisták a gazdasági vezetők beszámolójának meghallgatására és megvitatására, amikor igen nagy szükség van a higgadt mérlegelésre, az eredményeket befolyásoló tényezők valóságos értékelésére. Való igaz, hogy az egyes tényezők agyon- hangsúlyozása már ok a gyanúra, de a mértéktartó és tárgyilagos okmagyarázat megállja a helyét, igazát senki sem vitatja. A kommunisták és a pártorikivüliek ugyanis egyaránt látták, tapasztalták például az idei időjárás kihatását a termés- eredményekre, nemcsak a közösben, hanem, a háztájiban is. Olyan megoldásokat kerestek, még év közben —• sok helyütt éppen a párt- alapszervezet javaslatára —a szövetkezet vezetői, amelyeknek segítségével megpróbálták pótolni a kiesést. Az a tény, hogy az áthidaló , megoldáson nem egy vagy két ember, hanem a szövetkezet vezetősége és a párttagság egységesen munkálkodott, és testületek törték a fejüket a nagy közösség, az egész szövetkezet érdekében, a legtöbb helyen sikerrel járt. Az is igaz azonban, hogy egy-egy gazdaságban a legnagyobb igyekezet mellett sem tudták az emberek jóvátenni azt, amit az időjárás elrontott. Hogy az ember mit vétett, a megfontolt mérlegelés erre is megadja a választ. Felelősségteljes tanácskozások folynak tehát ezekben a téli napokban a közös gazdaságok pártalapszervezetei■■ ben. Jóllehet a véleges zár- számadási adatok csak jó egy hónap múlva »állnak össze«, sok mindent azonban már most is tudni lehet, s következtetések vonhatók le a tapasztalatokból. Különösen vonatkozik ez a legutóbbi mezőgazdasági tennivalókra: az őszi betakarításra, a vetésre, és a mélyszántásra. Leesett a hó. Vajon tető alá került-e idejében mindaz, aminek ott a helye? S ha nem, mi annak az oka? Mit és miképpen lehet még megmenteni, hogy minél kevesebb legyen a kár? A zárszámadás közelsége arra figyelmeztet, és ezért is jó, hogy ez a téma terítékre kerül a párttaggyűlésen: az iménti kérdőjelekre adott válaszok még belekerülnek az év végi mérleg serpenyőibe. H. F. A másfél éves vállalat vállalkozása A vizsgamunka jől sikerült. A másfél évvel ezelőtt alakult Dél-dunántúli Vízügyi és Közműépítő Vállalat a göllei törpe vízmüvet határidőre, reklamáció nélkül adta át. — Nemcsak azért, mert első munka — mondta róla Holl Lajos igazgató. — Szeretnénk mindig közmegelégedésre dolgozni. \z aszfalt alatt A Dél-dunántúli Vízügyi és Közműépítő Vállalat szinte hónapról hónapra nagyobb feladatra vállalkozik. Az év első felében 14 millió forint értékű munkát végeztek. Októberben — egy hónap alatt — ugyanennyit. — Az éves tervünk 95 millió forint. Ennek körülbelül 70 százalékát Somogybán végzik el; a munkák 30 százaléka Pécsnek és Zala megyének jut A vállalatok a vízért hozták létre A központban erről esik a legtöbb szó. A torpe- vízmű-program x most kezdődött. Ezt a számokban így tehet kifejezni: a vízellátással kapcsolatos munkák teszik ki a 33—40 százalékát a vállalat tevékenységének. A csatornázás: 50—60 százalék, s öt-tíz százalék a mélyépítési munka. Gyakran csak a feltúrt utcákat tehet látni, az elvégzett munkát nem. Aztán helyreállítják az aszfaltot. — A mi munkánkat addig veszik csak észre az emberek, amíg dolgozunk. Utána csak akkor, ha hibát követünk el. Az természetes nekik, hogy a szennyvíz valahová elfolyik, á az is, hogy a csapban min dig van víz. És ez így jó. Itt a műanyagcső — Mit tart az igazgató legszebb munkának? Fényképek. A Mecsek oldalában csupa- beton épület. A vízért Csatornák az utcán. Egy-egy fedőelemük húsz tonna. Gépek emelik be. Ez is vízépítési munka. Meg az is, amit Kaposváron az utcán lát az ember. Piros-fehér forgalomterelő korlátok, és árok. Az árokban emberek dolgoznak. A Petőfi téren, a Budai Nagy Antal utcában, a Vörösmarty utcában fektettek az idén csatornát. Dolgoznak a Vörös Hadsereg útján is; Marcaliban és Balatonföldváron is dolgoztak. — A legérdekesebb — hallom az igazgatótól — a nagybajomi munka. Törpe vízmű készül ott Műanyagcsövekből építettük ki, az országban először, a 18 kilométer hosszú vezetéket a hagyományos azbeszt-cement cső helyett Nem olcsóbb ez sem, csak éppen gyorsabb vele a munka. Pontosan háromszor olyan gyors, mint a hagyományos csövét S ha ezt veszem, akkor mégis csak olcsóbb. — Mi okozza a legtöbb gondot az igazgatónak? A kérdés furcsa. Másfél éve., vállalatnál azonban érdemei feltenni. — A műszaki apparátus biztosítása — feleli Holl Lajos. — Kaposváron tizenkét mérnökünk van, s legalább öt-hattal több kellene. A vízépítő mérnökök viszont nem állnak sorban az ajtó előtt Pedig ígérünk fizetést is, és ha kell, még lakást is. A vállalatnak kilenc lakásra van pénze. Ötöt megkaptunk eddig, négyet be. Űzettünk újra. — Es a legnagyobb örömöt? — Az, hogy reggelente, ha jövök be, már látom a Tóth Lajos utcában az irodaház alapozását Irodáink ugyanis szanaszét vannak u városban, és ez nehezíti az ügyintézést 1973-ban, ha elkészül, köny- nyebb lesz a dolgunk. i Képzett munkások — A vállalat 1974-re szeretné elérni a háromszázmillió forintos kapacitást. Azt kérdi, tehet ezt? A fejlesztésünk egyszerre extenzív és intenzív jellegű. A jövő évi tervben az ideinél húsz százalékkal nagyobb termelékenységgel számolunk. Természetesen ehhez gépek kellenek. Pénz van rá: az induláskor 75 millió forintot kaptunk erre. Ahogy fejlődik a vállalat úgy vesszük meg a legmodernebbeket. És azt sem szabad elfeledni, hogy a műszakiak és a munkások egyaránt kezdenek összeszokni. Értik, mit akar tenni a vállalat, s ebben segítik Is. És természetesen mi is a munkásokat Most vettunk hírom autóbuszt a szállításra. Megoldottuk minden munkahelyen a nar>j egyszeri meleg étel adását. Öltözőt, fürdőt építettünk. És nagyon sok gondot fordítunk a munkások képzésére. Nekünk soec’ális 'smeretekkel rend?!kéz" szakmunkások kellenek. És sok géphez értő ember. Tavaly Debrecenbe küldtük tanulni a nehézgépkezelőket. Házon belül csőszerelői, könnyűgépke- zelői és betonozó tanfolyamot indítottunk. Akik elvégezték, betanított munkásként dolgoznak. Nem megy ez másként, csak így. S csak igy lehet jól csinálni. Kercza Imre 3 SOMOGYI NÉPLAP Ubtfk, trn. Mwnber 25.
