Somogyi Néplap, 1971. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-18 / 272. szám

4UTŐM0DELLEZŐK „Hazai“ pálya Budaörsön Jó tett helyébe jót várj Horváth Ferenc, Bogdán Endre, Egedi László és Vörös Zoltán autómodellezők. Fiatalok, felnőttek áll­dogálnak az asztalok előtt, hosszan gyönyörködnek a te­remben látható modellekben; elsősorban az autómodelleket nézik. — Nézd csak...! Ez a Vik­tória, erről már annyit hallot­tam, hogy országos és nem­zetközi versenyeken is milyen sikerrel szerepelt a gazdája... Szinte nem is akarom hinni, hogy ezekkel a kicsiny gépek­kel kétszáz kilométernél is nagyobb sebességet lehet elér­ni. De jó lenne őket itthon is látni, ha ren­deznének Ka­posváron egy országos, vagy egy nemzetközi autómodellező­versenyt,..! A Magyar Honvédelmi Szövetség ka­posvári székhá­zéban rendezett kiállításon hal­lottam ezt a be­szélgetést, s ek­kor határoztam el: fölkeresem az autómodel­lezőket, bemu­tatom őket ol­vasóinknak. Bogdán Erid­re, Vörös Zol­tán, Egedi László, Horváth Ferenc orszá- klubvezető, gos és nemzet- bajójával, közi versenye­ken elért sikereiről több­ször hírt adtunk lapunk­ban. Ismert nevű hazai és kül­földi versenyzőket utasítottak maguk mögé több alkalommal, megdöntve évek óta fennálló sebességi csúcsokat. Az autómodellezők a Latin- ca Művelődési Központ MHSZ- klubjában tevékenykednek. Amikor 1959-ben dr. Zakariás Gyula — szenvedélyes hajó­modellező — megalakította a klubot, még csak tízen voltak, s valamennyien hajómodellek építésével foglalkoztak. Később jöttek az autámodellezők. A legnagyobb eredményeket ők érték el kicsiny versenygépko­csijaikkal. Hazánkban sem régi ez a modellezés — az el­ső klubok 1958-ban alakultak —, annál örvendetesebb, hogy a kaposvári fiatalok nevét már országosan, sőt nemzetközi vi­szonylatban is jegyzik. A sort Bogdán Endrével kell kezdeni. Első osztályú ver­senyző, tagja az országos vá­logatottnak. Gépe — neve Viktória — 10 köbcentiméte­res, négy országos bajnoksá­got nyert. Lengyelországban nemzetközi versenyeken két alkalommal végzett az élen, s a minden évben megrendezett nemzetközi MOM Kupa baj­nokságon is kétszer győzött. Hatszoros dunántúli bajnok, három országos és nemzetközi csúcsot állított fel, Somogybán az év sportolója cím odaítélé­sénél egyszer harmadik, egy­szer negyedik lett. Vörös Zoltán is első osztá­lyú sportoló, országos váloga­tott, ő a 2,5 köbcentiméteres kategóriának ismert verseny­zője. A dunántúli bajnokságon öt alkalommal lett első, a len­gyelországi nemzetközi küz­delmekben pedig egyszer vég­zett az élen. Gépe, a Kék Ma­dár szintén jól ismert, hiszen az országos bajnokság küzdel­meiben második helyen vég­— A művelődési központ és az MHSZ megyei vezetősége minden segítséget megad szá­munkra, kocsit biztosítanak, hogy az országos vagy a nem­zetközi versenyekre elutazhas­sunk. Az autómodellezőknek azonban nagyon kellene egy versenypálya — talán, ha 100 000 forintba kerülne! —, mert jelenleg edzési lehetőség a budaörsi pályán van csak számukra. Ígéretet kaptunk, hogy valahol a város határá­ban kijelölnek egy helyet, ez azonban nagyon távol van, s nem nagyon megfelelő — mondja. Nem nagyon dicsekedhe­tünk plyan sportolókkal, akik országos vagy nemzetközi si­kereket aratnak. Az autómo­dellezők már bebizonyították, hogy megérdemlik a támoga­tást. Jövőre szeretnének egy nemzetközi bajnokságot ren­dezni Kaposváron Latinca Ku­pa néven. Vajon sikerül-e céljukat megvalósítani? Sz. L. Egv autós eseménydús kilométerei Szováti Ferenc és B. Attila gádirati pontok sokaságával mérhető barátsága évekkel ez­előtt kezdődött. Annak rend­je és módja szerint mindket­tőjüket utolérte a törvény szi­gora, így meglehetősen hosz- szú ideig azonos helyre, de egymástól több cellányi távol­ságra kényszerültek. B. Attila miután kiszaba­dult — megelőzve a hatóság «•kellemetlenkedését« — mun­kát vállalt. Még meg se mele­gedett a helyén, amikor talál­kozott Szovátival. Látta, cim­borája nem töri össze magát a munkáért, így hát ő is föl­mondott. Egy darabig tébláboltak a nagyvilágiban, aztán augusz­tusban döntöttek: ez így nem mehet tovább, valamivel agyon kell ütni az időt Nem a munkaközivetítők címének megszerzésén fáradoztak, sok­kal inkább az foglalkoztatta őket, hol lelhetnének őrizetle­nül hagyott kempingsátrakra. Első próbálkozásukat siker ko. ronázta, látogatásukat két de­geszre tömött hátizsák bánta. A tizennyolc éves Szováti úgy vélte, egyedül is képes helytállni. Egy szeptemberi éjszakán bemászott a buda­pesti II. kerületi szociális ott­honba, és alaposan föl pakolt: orkándzsekit, kabátokat vitt magával. A «-kaland« után B. Attilá­val a Margitszigetein találko­zott, ott éjszakáztak. B. Atti­lát hasfájása összehozta a ti­zenhat éves, szántén “csövező« Z. Zoltánnal, aki pálinkát kí­nált a fájdalmak enyhítésére. Jó tett helyébe jót várj — Z. Zoltánt fölvették a bandába. A következő éjjel már hár­masban készülődtek a szo­ciális otthon kifosztására, eb­ből nem sok lett, Szováti mindössze három kiflit tudott zsebrevágni a kónyhában. B. Attilát feltehetően erősen lehangolta a kudarc, mert há­rom napra eltűnt. Szováti ez­alatt Z. Zoltánnal betört a Kék Golyó étterembe, miután az ócskapiacon megvette a vésőt és a fogót. Cipőt, női táskát, pokrócot, csokoládét “vágtak meg«. A holmi egy részét elrejtették /az utca vé­gén egy bokorban. Mikorra visszatértek a rejtekhelyre, nagy bánatukra valaki ellop­ta a »cuccot«. Ráuntak szülővárosukra, és a Balatonra utaztak. Látoga­tásuknak megint csak a kem­pinglakók látták kárát, egy sátor bérlői könnyebbek let­tek háromezer forinttal, há­romszázötven márkával, négy­száznegyvenéit cseh koronával és tíz dinárral. A nagy fogás utón Bada­csonyban IBUSZ-lakást bé­reltek, és élték világukat. Ba­dacsonyból Keszthelyre utaz­tak, de nem elégedtek meg a szép város látványával, »em­lékül« magukkal vittek pár tucat árucikket az ABC-áru- házbóL Szovátinak hiányzott a ke­belbéli B. Attila, és Pestre ment érte. A fiút nemigen kel­lett noszogatni, másnap haj­nalban. már közösen loptak egy Polski Fiatot, ám n^rn jutottak messzire. Egy rendőr­járőr gyanút fogott, és a fiúk jobbnak látták kereket olda­ni. Nem adták föl a reményt, a Várból elkötöttek egy Zsi­gulit és visszatértek a Bala­tonhoz. Útjukat feltört üzletek jelezték. Jártak Tabon, Gö­döllőn, Aszódon, Nyíregyhá­zán, Debrecenben. Aztán is­mét a Balaton-partot »boldo­gították«. Z. Zoltán és B. Atti­la fölszedtek egy stoppos lányt, és illedelmesen úticél­jához szállították. Útközben elhatározták, búcsút monda­nak Szovátinak és vissza­utaznak Pestre. Szováti vállat vont és kiadta a részüket. A két fiú magával vitte a Zsigulit, de csak Székesfehér­várig jutottak. Ott visszaved- lettek gyalogjáróvá. Míg aludtak, egy Danes gúnynevű fickó »megléptette« az egyik lopott magnetofont és Z. Zol­tán személyi igazolványát »Bánatukban« ismét kocsit szereztek, ezúttal egy fehér 850-es Fiatot. Szováti nem lepődött meg; amikor két cim­borája beállított. Elhatároz­ták, Szekszárdira autóznak. Ott először egy bordó 850-est, majd egy Ford Taunust vettek kezelésbe. Szováti megérezte, szorul körülöttük a hurok, ezért az Alföldre vette az irányt. Kecskeméten elérkezettnek látta az időt, hogy Z. Zoltán­tól megszabaduljon. Otthagy-' ta egy vendéglőben. Ketten maradtak B. Attilá­val. Egy rendőrségi URH-s kocsi a nyomukba eredt, de egy forgalmi dugó Szovátiék- nak kedvezett, otthagyták a Tatmust — B. Attila a szemé­lyi igazolványát is. Pesten a Vidám Parkban B. Attila lebukott, Szováti pedig ámokfutó módjára menekült. Űjfent szert tett egy Fiatra, először Győr felé hajtott, de szerencsétlenségére eltévedt, össze-vissza száguldozott, vé­gül Komáromnál ráhajtott a határt képező hídra. Már várták. A három büntetett előéletű fiatal ügyében a Somogy me­gyei Rendőr-főkapitányság folytatja a nyomozást. Pintér Dezső Ifjúsági sajtónap Kaposváron Megyei ifjúsági sajtómap lesz ma Kaposváron. Ebből az al­kalomból több szerkesztőség képviselője találkozik az olva­sókkal. A Magyar Ifjúság, az Ifjúsági Magazin munkatársa délután három órakor válaszod az érdeklődők kérdéseire az elektroncsőgyárban, Sietve a Munkácsy Gimnáziumban. A Pajtás szerkesztőségének kép­viselője ugyanekkor ifjú olva­sóival találkozik a Kilián György Ifjúsági és Úttörő Házban, a Képes Sport mun­katársa pedig este hat órakor. fGALCÓCZI ERZSÉBET PO LO 115. dr. Zakariás Gyula kedvenc j zett az idén. Szerkesztett egy rádióirányítású ZSUK gépko­csit, amellyel szintén jelentős nemzetközi sikert aratott. Egedi 'László, noha még az ifjúsági kategóriában indul gépével az Orion 8-cal, öt év alatt már bebizonyította ké­pességeit. Ötödik éve nyeri a dunántúli bajnokságot, 1969— 1970-ben egy országos második és harmadik hely, az idén Lengyelországban első és har­madik lett gépével. Horváth Ferenc a legfiata­labb autómodellező, 1969 óta foglalkozik ezzel a sportággal az 1,5 köbcentiméteres kategó- riában. Tavaly a dunántúli : bajnokságon első, az országo- : son negyedik volt. Az idén a ; hasonló küzdelmek során má­sodik, illetve harmadik lett, Lengyelországban pedig első a kategóriájában. Gépének még nem adott nevet. Bogdán Endre és Vörös Zol­tán teljesítményét emeli még, hogy eredményükkel elősegí­tették : a magyar csapat az idei Európa-bajnokságon az első helyen végzett. Az MHSZ Latinca Modelle­ző Klubjában jelenleg 29 fiatal tevékenykedik. Dr. Zakariás Gyula éppen olyan szeretettel beszél az autőmodellezőkről, mint a szívéhez legjobban kö­zelálló hajóépítőkről Géza komor arccal iszik, s nézi az alkonyodó tájat. Egye­dül van a gondolataival. Késő este a-, motorral óvato­san leereszkedik a horhoson. A motor reflektora egy cso­mó szembejövő férfit vág ki a sötétből. Megismeri Selyem Zsigát és Pigniczkit. Nem hallani, csak látni, hogy vi­dáman, nagy hanggal tárgyal­jnak valamit. Egy pillanatra "mintha Csorvás, a főkönyvelő arca is fölvillanna, de ebben nem biztos. A gyerekei már alszanak. A felesége a másik szobában gubbaszt a televízió előtt. A «televízió megy, de a hangot I elfelejtette bekapcsolni. Sze- *me duzzadt a sírástól. Géza {köszönésére odafordítja fejét, | de nem felel. Gézának ebben Jaz állapotban jólesik ez a j meggyötört arc. — Olvastad? — Igen. Körülbelül tízen jöttek ide megmutatni az új­ságot. — És mit mondtak? — kér­dezi Géza mohón. — Hogy szemenszedett ha­zugság. — Jól van. Az asszony visszautasítóan gubbaszt. Géza megfogja az állát, s gyengéd erőszakkal maga felé fordítja. Figyelme­sen nézi. — Mi az, te elhiszed? — Ezt nem! — Ezt nem. Hát mit? Az asszony nem felel. — Jaj, Annuska, ne gyötörj már te is! Nincs nekem elég bajom? Leglalább itthon le­gyen nyugalmam! — Fontos is neked az ott­honod ! Géza nézi, és megért min­dent. Fáradt, félig-meddig be van csípve, nincs ereje sem­mihez. Leroskad egy fotelba. — Egy-két barátnődnek ki kellene vágni a nyelvét! — Ez nem pletyka — mond. ja az asszony. — Láttak vele! Valami tanárnő! — De unom már, istenem! — sóhajtja Géza. Elhitted a könyvtárosnőt is, a patikus­lányt is, a siófoki kalandot is. Ha mindez igaz volt, miért vagyok még mindig itt? Anna elbizonytalanodik. — Amíg olyan paraszt vol­tam, mint a többi, a kutya se törődött velem! Most már minden lépésemet számon tartják. Ha bemegyek a Kék Dunába meginni egy üveg sört, és véletlenül összefutok egy ismerős nővel, már így adják tovább: a Kék Duná­ban udvarolt az X. elvtárs fe­leségének. Miért hagyod tele­beszélni a fejedet? — Ez nem pletyka... — kezdi az asszony, de már hisz Gézának. Alig várta, hogy hi­hessen neki. Fürgén feláll, a szeme még könnyes, de már megkönnyebbült. — Megmelegítem a vacso­rát. Másnap reggel NIklai irodá­jában a szokásos »papírmun­ka« folyik, az aláírások elvég­zése. Ezt szakította meg Mül­ler. egy ötven körüli, szem­üveges, bajuszos úriember, ré­gi pénzügyi róka. Ismerik, de láthatólag nem kedvelik egy­mást Gézával. Csorvás, a fő­könyvelő riadtan és mohón figyel. — Általános pénzügyi el­lenőrzésre kaptam utasítást. — Most? — csodálkozik Gé­za. — Év közben? Müller megvonja a vállát. — Valami bejelentés alap­ján? — puhatolózik Géza. — Nem tudom, kérem — mondja Müller visszautasí­tóan. — Parancsoljon — mondja sértetten Géza, s a főkönyve­lőhöz fordul. — Tibiké, mutass meg az elvtársnak mindent, amire szüksége van. Azok ketten átmennek a fő­könyvelő irodájába. Gá-a áll­va marad, s elgondolkodva néz utánuk. Csorvás szabaddá teszi az egyik íróasztalt, s az iratszek­rényből vastag pénzügyi köny­veket hord oda. M"'l!er leli. Körülményesen megtörli szem­üvegét, jegyzetfüzetet tesz ma­ga elé, s belemélyed az egyik főkönyvbe. Csorvás szolgálat- készen ácsorog egy ideig, az­tán leül a saját Íróasztalá­hoz. amelyen ott halmozódik a napi posta. De al g tud velük foglalkozni, ideges. Géza benéz az ajtón. Csor­vás szolgálatkészen felugrik: — Tessék, Gáza. Géza megrázza a fejét. — Szükség van rám? — kérdezi. Müller odaveti: — Egyelőre csak az iratokra van szükségünk. Géza dühösen berántja az ajtót. Csorvás visszaül, s óvato­san megszólal: — Olvasta az újságot? MüUer csodálkozva felpil­lant: — Micsodát? Ja, a dkk! Ühüm. — Nincs valami... össze­függés a cikk és az ellenőrzés között? — kérdezi Csorvás. Müller fontoskodik. — Én nem mondhatok sem­mit. Csorvás igazolva látja gya­núját, hogy Niklai valami miatt »pettyes« lett. Bizonyta­lanul puhatolózik: — Én mindenről tudtam, amiről az újság beszél, de ígv együtt valahogy ... Hiába, aki benne van az eseményekben, korántsem tudja úgy megítél­ni, »Üzemi vakságnak« hívja a pszichológia ezt a jelensé­get, ezért szükséges agy Ide­gen, friss szem. — Ilyen »friss szem« az el­lenőrzés is — veti oda Müller. — Nem is gondoltam volna erről a Galambosról! Müller végre figyelmesen ránéz. — Bes»Ht vele? Ettől Csorvás hirtelen óva­tos lesz. — Hogvne legelőször hoz­zám jött. Aztán, persze, má­sokból js beszélt. Alkony odik. Az autóbusz meg-11 a kocsma előtt, akta­táskás munkások és elegáns, fiatal ti-ők s~áU«ak 1? róla. A nők különböző iránvba indul­nak. a férfiak pedig egy em­berként megcélozzák a kocsma ajtaíát. Az eeyik bevárja két barátját, s iron’kus mosollyal dünnvögj az eltorzított kará­csonyi éneket: »Jászolra, já­szolra. ő lnszen néktek üdvö­zítőtök valóban.« Elnyeli őket a kocsma aj- taia. Most csaooltak, a pult előtt nagy a tolongás. — Két korsót, Gyuri! — Ide is kettőt! — Hat pohár! (Folytatjuk.) Q SOMOGYI NtPLár CMitatö*. SATU.

Next

/
Thumbnails
Contents