Somogyi Néplap, 1971. november (27. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-18 / 272. szám
MAI KOMMENTÁRUNK Szíve világa a közéletiség A Munka Érdemrend, ezüst fokozatával tüntették ki Balassa Bélát, a Fouyodi Járási Pártbizottság első titkárát. (Újsághír.) Az éíső titkár irodájának ablaka a tóra nyílik. Idelát- ssanák a part mentén fölépült emeletes társasüdülők is, amelyek teljesen megváltoztatták Fonyód képét. — Amikor idekerültem —■ s ennek maholnap húsz éve —, egészen más arca volt Fonyódnak. Emeletes épület csak a régi rendőrség, a Rianás, a tanács volt. Azóta ez az üdülőhely fejlődik a leggyorsabban a járásban, lakossága ezerkétszázzal nőtt. — Megszerette ezt a tájat? — Sokszor mondom, hogy nem tudok elszakadni ettől a vidéktől. Balassa Béla régen »-biciklis katona« is volt: gyalog, motoron, biciklin, szekéren, mikor min lehetett, ment és terjesztette a párt politikáját Gyakran mondják neki, amerre jár: »Emlékszik, Balassa elvtárs?« s ilyenkor előjön a szó a kezdetről, a nehéz évekről. A tó másik végéről került ide. Édesapja mellett volt kovácssegéd Balatonszabadiban, onnan hívták be katonának, s a hadseregben vették fel a párttagok sorába 1950-ben. Ez nagy kitüntetésnek számított altkor. A leszerelés után került Fonyódra, a tanácsra. Kilenc évig dolgozott különböző beosztásokban a járási tanácson, s közben állandóan tanult, elvégezte a mezőgazdasági teeJmilcurnot,. aztán a felsőfokút, s ezenkívül különféle képesítéseket is megszerzett, amelyek a beosztásához szükségesek voltak. 1962 áprilisa óta pártmunkás. Először osztályvezető. később titkár lett, s a szakmai végzettsége mellé megszerezte a politikait is, kér évig tanult a pártfőiskolán. — Ügy tartom, hogy a politikai munkát meg kell szokni, ugyanis én sokáig tanácsi ember voltam. Nehezebb ez, de szebb! S nem lehet megtanulni, lehet akár két főiskolája is valakinek, ha nincs benne az életben, nincs tapasztalata. Mindig mondom munkatársaimnak, hogy mindent a politikus szemével nézzenek és lássanak, a politikának érzékeny hőmérőként kell működnie. Cselig a telefon. Egy panaszos ügyében tárgyal az első titkár. Szereti az emberek ügyeit elintézni, ha jogos, mert szerinte ez a legjobb propagandista. Amikor visszaül az asztalhoz, magával hozza a naptárát. Ahogy lapozza, piros kockák és téglalapok sorai ismétlődnek minden héten. Ezek jelzik, mennyi az elfoglaltsága egy-egy nap, a beleírt szó pedig azt, mikor van vb-ülés, pártnap, tanácskozás, mikor jön látogató. — Sajnos, éppen arra marad kevés időm, amit a legjobban szeretnék: minél többször eljutni a községekbe, az alapszervezetekhez. A helyszíni tapasztalatszerzést tartom a igazi információnak. Sokszor még a munkatársaim is meglepődnék, hogy ezt vagy azt vajon honnan tudom. S akkor csak annyit mondok, hogy kint voltam, beszélgettem az emberekkel. Különösen fontos ez a szoros kapcsolat, amióta kialakult a községi párbizottságok, csúcsvezetősé- gék, közös tanácsok és egyesült tsz-ek rendszere, s minden fontos politikai, gazdasági, községfejlesztési és egyéb kérdésben odalent döntenek. Sok mindenről beszélgettünk, s megjegyzéseiből, véleményéből, kitárulkozásából és a több mint egy évbzedes ismeretségünk alapján összegeztem maiamban a legjellemzőbb vonásait. Azt hiszem, hogy elsősorban a közéleti szenvedélye teszi hivatásos pártmunkássá. Sokan mondták akikkel beszéltem róla, hogy erénye a megfontoltság és a közvetlenség. Lobog benne az újítószellem, s nemcsak keresi, hanem terjeszti is az új módszereket Mindig gazdag tapasztalata, biztos elméleti felkészültsége, helyszíni beszélgetései és a járás csaknem két évtizedes történelmének pontos ismerete alapján mond véleményt. Nagyon fontosnak tartja, hogy közel kerüljön az emberekhez, a kommunistákhoz. S erre ösztönzi közvetlen munkatársait is. Tréfásan azt mondta, hogy a felesége csak nyolc óra után keresi, megszokta, hogy a hivatása lefoglalja a késő délutánjait és estéit is. Ö, aki a Együttműködésük a társadalom hasznára gyümölcsözik Időszerű témáról tárgyalt legutóbb ülésén a megyei tanács végrehajtó bizottsága: tanácsaink és a Magyar Honvédelmi Szövetség együttműködésének tapasztalatairól. A kormány 1967-ben hozott határozatával jelölte meg az. MHSZ fő feladatát: »A párt- és állami szervekkel, valamint a tömegszervezetekkel összhangban részvétel az állampolgárok, elsősorban az ifjúság hazafias, honvédelmi nevelésében, a hatáskörébe utalt klubok, szakosztályok működtetése, irányítása, valamint a lakosság polgári védelmi tájékoztató oktatása.« Ehhez csatlakozott a megyei tanács elnökének 1968-ban kiadott utasítása, amely -— egyetértésben az MHSZ vezetőségével — megszabta a tanácsok feladatait az együttműködés érdekében. Az eltelt három esztendő alatt gyümölcsözőnek, hasznosnak bizonyult ez az együttműködés. Tanácsaink közreműködésével, segítségével számtalan lövész-, tartalékos-, rádiós-, modellezőklub alakult, s az ezekben tevékenykedők szép eredményeket értele el. A községi, járási, városi tanácsok nemcsak erkölcsi, hanem jelentős anyagi segítséget is adtak, hogy az MHSZ megfelelő körülmények között,, a szükséges technikai eszközök birtokában végezhesse fontos, az ifjúságot formáló, nevelő munkáját. Fejlődött az iskolai honvédelmi oktatás, javult a szakkörök tevékenysége, az úttörőik, középiskolások és felnőttek versenyein tízezrek vettek részt. Mindezt lehetővé tette, hogy tanácsaink jó néhány községben annyit vállaltak magukra a honvédelmi, hazafias nevelés politikai és anyagi feltételeinek megteremtéséből, amennyire csak erejükből telt. Volt persze hiiba is. Több klubot föl kellett számolni, mert azokban semmiféle munka nem folyt, s jelenleg 144 községben nem működik MHSZ-szervezet. Időszerű volt tehát e témának napirendre tűzése — ezt hangoztatták a vitában résztvevők is —, elismerve a fejlődést, az eredményeket, egyúttal helyesen mutatva rá a hibákra, feladatokra. Tanácsaink összevonása, a járási tanácsok helyett járási hivatalok alakítása, s az új tanácstörvény megváltozott módon veti fel a feladatokat A lényeg azonban, bármilyen területi, szervezeti változás történt is, nem változott meg: ifjúságunk hazafias, honvédelmi nevelése nem csupán az iskolák, a KISZ, az MHSZ, a fegyveres testületek feladata, hanem össztársadalmi ügy! S ebből tanácsainknak éppen úgy részt kell vállalniuk, mint kellene nagyon sok vállalatnak, termelőszövetkezetnek, vagy intézménynek. Ügy kéül együttműködni az MHSZ-szel, segíteni felelősségteljes munkájában, hogy ahol erre mód van, megvalósíthassák a szövetség alapszer- vezeteifoen, klubjaiban, szakköreiben a korszerű nevelési elvekeit Ennek hasznát nem csupán az MHSZ, majd pedig a honvédség látja, hanem egész társadalmunk! Érthetően többen is szóltak az erkölcsi-politikai segítség nyújtása mellett az anyagiakról. Hiszen jogosan követelik a klubokban, szakkörökben működőktől, hogy ere lmenyesen dolgozzanak, hogy láthassák: az általuk adott pénz nem ment-e veszendőbe. De csak követelni nem elegendő! Ezért volt jó hallani a végrehajtó bizottság véleményét, hogy az anyagi lehetőségekhez mérten segítik a szövetség új bázisainak létrehozását, és támogatást adnak a technikai feltételek javításához is, A Kaposvári Városi Tanács elnöke például elmondta, hogy 1,4 millió forinttal segítik az I új lőtér megépítését, s a kivi- felezést is elvégzik. A megyei tanács vb a marcali, a nagyatádi és a siófoki MHSZ-bázis létesítéséhez összesen 1,8 millió forintot ad. A nagyatádi városi és a marcali nagyközségi tanács megértve a honvédelmi nevelés fontosságát, ugyancsak ad 1,1—1,1 millió forintot. Nem lehet hasonló megértést, támogatást tapaszalni Siófokon. Pedig itt, ahol ifjúságunkat nyaranta különböző nyugati eszmei hatások érik, igen nagy szüksége lenne a szövetségnek egy korszerű, a honvédelmi, hazafias nevelést eredményesen segítő székházra. A vb-Ülés nyomán talán tanácsaink és maguk az MHSZ alapszervezeteiben dolgozó vezetők is többet tesznek annak érdekében, hogy az együttműködés a jövőben olyan eredményes legyen, mint volt kezdetben! Szálát László tó partján él, mindössze kétszer strandolt a nyáron, _s egyszer jutott el Csisztafürdő- re. Talán ezért töltik szabadságukat minden nyáron együtt, s jó messzire Fonyódtól. Tavalyelőtt az NDK-bán, táyaly Dobogókőn, az idén pedig a Duna mellett, a Római-parton üdültek a fiukkal együtt, aki most harmadik gimnazista Amikor összeházasodtak, a felesége varrónő volt, ő pedig kovácssegéd. Méltán büszkék rá, hogy együtt fejlődtek, kölcsönösen ösztönözték egymást a tanulásra. A felesége a járási tanácson dolgozik — ő is párttag —, s most végzi a mérlegképes könyvelői tanfolyamot. Ha szabad az estéjük, nagyon szeretnek a mólón sétálni. Amikor megkérdeztem nem horgászik*e. mosolyogva tiltakozott, hogy ő ehhez túl nyugtalan természetű, más jelenti számára a kikapcsolódást. A hegyoldalban laknak, s ha ráér, inkább kertészkedik. Sokszor visszatért arra, hogyan lehet alkotni, kezdeményezni a hétköznapi munkában, ezért kérdeztem meg tőle, mi szerez örömet neki. Első helyen említette, hogy még soha nem vették föl annyi párttagot — s köztük sok a fiatal, a fizikai munkás —, mint az utóbbi két évben. Ez a jó politikai légkörnek, a pártszervezetek tervszerű munkájának köszönhető. — Munkám tartalmát az adja, hogyan fejlődik a járás a közös erőfeszítések eredményeként. Csak egy epizódot említek. Megnéztem Lengyeltótiban a nagyon szép sertéstelepet. Tanácsi vezető koromban ebbe a szövetkezetbe engem küldtek, hogy segítsek a megerősítésében. Akikkel akkor vitatkoztam, most is megállítanak, s gyakran fölelevenítjük az akkori helyzetet. Bizony öröm számomra, amikor azt mondhatom Kontód bácsinak, meg a többieknek: »Ugye, emberek, csak érdemes volt!« Lajos Géza Üvegszálüzem Sajószenfpéieren Az Üvegipari Művek sajószenipéteri üveggyára SS millió forint költ-éggcl új, finom üvegszilhúzó kísérleti üzemet létesített. A szovjet berendezések 10 mikron alatti szálak húzására alkalmasak. Környezetvédelem Riadót fújtak nyáron a Balatonon a tó vízminőségének őrei. Hatalmas olajfoltok ék- telenítették a strandokat, s az olaj a legveszedelmesebb ellensége a fürdőzésre alkalmas víznek. Amikor a helyszínre érkeztek a szakemberek, nagy meglepetéssel és értetlenkedő fejcsóválássál tapasztalták., hogy távolról sem az állandóan szidott motorcsónakok okozták az olajszennyeződést, s még csak nem is a parton tisztára mosott gépkocsik fáradt olaja került a vízbe. A víz felszínén úszkáló olaj ugyanis az emberi testről került oda, napolaj formájában.... Az ember tehát eljutott óda, hogy nemcsak közvetlen, mindennapi környezetét szennyezi, hanem tömeges megjelenésével ott is rombol, ahol pihennie, szórakoznia, felüdülnie kellene. A Balatont, ezt a nagyszerű tavat, mely az idén nyáron is szinte Európa — de legalábbis Közép-Európa — egyetlen igazi fürdési-üdülési központja volt. Ám nem feladatunk — a nincs is elég tényanyagunk ahhoz —, hogy riadót fújjunk. A Balaton vize mind a mai napig tisztának minősül. A jelenség azonban mindenképpen elgondolkoztató. Sőt, egynémely vízügyi szakember hajlamos meglehetősen komorra festeni a képet, amikor felsorolja, hogy hányféle veszély (szennyező forrás) fenekedik a Balaton víztisztaságára. Ki hinné például, hogy a tó környéki halgazdaságok, ha az őszi lehalászás után a Balatonba engedik az elhasznált vizet, ezzel súlyosan veszélyeztetik a tó tisztaságát, a halgazdaságok vizének igen magas nitrogénés foszfortartalma miatt. Ezeket a nem kívánatos elemeket ideig-óráig elnyelték — a nádasok. (Jobban mondva, felhasználták.) De ahogy egymás után épültek az üdülők, szállodák, magánvillák, kellett a hely a parton horgászstégnek, csónakkikötőnek, s a nádast irtani kezdték; s a halastavak bevezetett káros vize ezzel egyenes arányban indított támadást a ma még tiszta balatoni víz ellen. Pedig a képlet itt is viszonylag egyszerű, akár a napolaj-szennyeződésnél. A kozmetikai iparnak olyan alapanyagú napolajat, napfényvédő krémet kell gyártania, amely veszélytelen, itt pedig a halastavak vizét a termőföldekre is el lehetne vezetni, ahol kifejezetten megjavítaná a talaj minőségét. Egyszerűnek látszik. De — gyakran előforduló rossz szokás szerint — csak akikor ismerjük fel a helyes megoldást, ha már baj van. Pedig a környezeti ártalmuk tekintetében a nyugati országokban rengeteg és igen szemléletes példa áll előttünk, nem okulni belőle könnyelműségre vállárul. 'Mi tehát a Megoldás? A környezetvédelMet társadal- masítani kell, és nagyobb felelősséggel, hozzáértéssel, körültekintéssel kell hozzálátni. Két szerény példánk esetén is mennyi fölösleges későbbi korrekciótól szabadította volna meg az illetékeseket, ha gondosabban terveznek, illetve ha a mindennapos munkájukban figyelembe veszik a környezetvédelem igen fontos szempontját. Magyarán: nagyobb gondossággal megelőzhető a baj. Cs. T. Vadászok és trófeák Somogyi dicsőség NEM MINDEN AGANCS trófea. Van hullott agancs is, melyet a szarvasok »önként vetnek le«. Csak az az agancs számít trófeának, amelyik a vadász által elejtett szarvas koponyáján díszeleg. Ugyanakkor nemcsak agancs lehet trófea, hanem például vaddisznóagyar vagy medvebőr is. A legszebb »győzelmi jelvény« azonban mégis az agancs. Vagy ez csak a somogyi vadászok véleménye? Lehet, hiszen Somogy kimondottan »szarvasos« megye. Csoda-e, ha a vadászati világkiállításon sók babért arattak a somogyi agancsok? Két nagydíjas trófea került ki innen, melyek 249,37 és 246,13 pont- számmal a világranglista második és harmadik helyén állnak, ezenkívül 36 arany-, 33 ezüst- és 4 bronzérem, no meg a vele járó dicsőség. Pedig ott aztán szoros volt a mezőny! Tóth Ferenc, a Kaposvári Erdőrendezőség vadászati felügyelője tagja volt a nemzetköm zsűrinek, ö adta át a díjakat a somogyi vadászokod Ropolyban egy kis bensőséges ünnepség keretében. — Tizenhat aranyérmet osztottak ki. Hát a többi húsz? — Húsz aranyérmes agancs külföldi vendégvadászok zsákmánya. Az idén szeptemberben 50 bikát lőttek nálunk, ami 40 000 dollár devizát jelent, vagyis körülbelül 1,5 millió forintot, holott a tervekben csak 950 000 forint bevétel szerepelt. A vadászat régen az arisztokraták »hobby«-ja volt, ma — úgy tudtam — a gazdag külföldieké. A díjkiosztó ünnepségen mellém kerülő férfi azonban se nem arisztokrata, se nem gyáros. Bár, ha a jó szabású vadászöltönyét nézem: miért ne? Keze viszont elárulja; fizikai munkát végez: — Kovács vagyok Tátom- pusztán, az állami gazdaságnál — mondja, és ujjai meghatottam tapogatják az ezüstérmet. — Mióta sportvadász? — Tíz éve. Szenvedélyem az erdő. Minden szabad időmet ott töltöm. Míg a szenvedélyek általában megviselik az embert, fölborítják az egyensúlyt, ifj. Korb György szélcsípte arca csupa derű, melegbarna szeméből sugárzik a kiegyensúlyozottság Lehet, hogy az erdő teszi? A vadászfaázbam felhalmozott agancsok között a laikus szem alig lát különbséget, a büszke tulajdonosok azonban rögtön megismerik saját trófeájukat anélkül, hogy elolvasnák a rajtuk fityegő kis névtáblát. Kedvtelve hasonlít- gatják őket, én meg rögtönzött leckét kapok tróíeatanból. Megtudom, hány pontot ér az agancs súlya, hossza, vastagsága és ágainak száma szerint SOMOGYBÁN 39 vadásztársaság működik. Ha a negyvenedik is megalakul, jelentkezem vadászj előlinek. Csak lesz-e elég vadászterület? És képes leszek-e letenni a vadászvizsgát? Mert annak, ha valaki sportvadász akar lenni, feltételei vannak. Írott és íratlan törvények szabályozzák a vadászok útjait de ezek az utak nagyon szépek. E. Za SOMOGYI NÉPLAP 32.
