Somogyi Néplap, 1971. október (27. évfolyam, 230-256. szám)
1971-10-27 / 252. szám
Propagandisták aktívaülése A somogyi propagandisták legjobbjai vettek részt tegnap délelőtt a megyei pártbizottság nagytermében rendezett aktívaülésen. Szép hagyománya van a megyében az évenként egyszeri találkozónak és jutalmazásnak. Az elnökségben helyet foglalt dr. Móna Gyula, az MSZMP KB agitációs és propagandaosztályának vezetőhelyettese, Bíró Gyula, a megyei párt-vb tagja, a megyei pártbizottság titkára, Pusztai Ferenc, az SZMT titkára, Weisz Gyula, a megyei KISZ-bizottság titkára és Mákos Gyula, a megyei pártbizottság propaganda- és művelődési osztályának munkatársa. Bíró Gyula nyitotta meg az ülést. Hangsúlyozta, hogy a részvevők összetétele is kifejezi: a tömegszervezetekben folyó tömegpropaganda szerves része a pártoktatásnak. — Amikor a megyei pártbizottság a közgondolkodás helyzetét tárgyalta, kiemelte, milyen fontos szerepet tölt be a pártoktatás a szocialista köz- gondolkodás térhódításában, a kispolgári nézetek, magatartás kiszorításában. Sokat várunk ettől az oktatási évtől, hiszen a tanfolyamok most jobban figyelembe veszik a hallgatók érdeklődési körét. Az oktatást, a beszélgetést vezető propagandistának kulcsszerepe van a hallgatók nézetein''1' formálásában, éppen ezért ta-tot- tuk fontosnak e tanácskozás összehívását. Ezután dr. Móna Gyula tartott előadást a propagandisták helyéről, szerepéről a tömegpropagandában. Elsősorban arra hívta fel a jelenlévők figyelmét, amit munkájukban hasznosíthatnak. Abból indult ki, hogyha propagandának sikerült a X. pártkongresszus egész szellemét s az adott területeken az időszerű tenniva lókat megismertetni. Ezzé: azonban nem fejeződött be a kongresszus propagandája most az a feladat áll előttünk hogy azokkal is megismertessük, akik a brigádokban, a termelésben dolgoznak. A kong resszuson és utána is egy sor olyan kérdés került az emberek érdeklődésének középpontjába, amelyekkel rendszeresen foglalkozni kell. ezért fontos a kongresszusi állásfoglalások és határozatok további magyarázása. Ezután azt elemezte, milyen szellemben foglalkozzanak a propagandisták az ideológia ér a gazdaság kapcsolatának, a párt vezető szerepének és a kultúrpolitikának a magyarázásával. Kiemelte többek között, hegy .a propagandistának leiadata az emberek gondolkodásának a befolyásolása. S mivel egyre több az információ, neki kell eligazítania az embereket, meghatároznia az irányt mutató tendenciákat, 'ízzel függ össze, amit később ’ejtett ki: jó a propagandisták tájékoztatása a világ, az ország, a megye helyzetéről, azonban rossz a konkrét üzemi kérdésekről, pedig mindennap kérdeznek tőlük a dolgozók, ők pedig általában nem tudnak válaszolni. Nagyon fontos, hogy a gazdasági vezetők a jövőben minden tájékoztatást adjanak meg a propagandistáknak. Az előadásból még egyet emelünk ki, amit dr. Móna Gyula a propagandisták hivatásáról mondott. Ne vállaljon ilyen munkát az, aki nincs meggyőződve róla. hogy az emberek nevelhetők, formálhatók. Ne vállalja az sem, aki nincs meggyőződve róla, hogy a propagandista személyes tevékenysége fontos a nevelési átalakítási folyamat-! ban. E munka nemcsak áldó-! zatvállalást jelent, hanem nagy felelősséget is. Ez az ünnepség azt a tiszteletet fejezi ki, amit a párt a propagandisták iránt érez. Az ünnepség végén Bíró Gyula, a megyei pártbizottság titkára emlékplakettot, aján dékot adott át azoknak a párt szakszervezeti és KlSZ-propa- gandistáknak, akik több éve élen járnak a propagandamunkában. Tabi változások , Egészségház, szálloda- és étteremgond Proksa Jenő üzemvezető-helyettes munka közben az ABC-áruházban. Mindezek alapján eredményesnek ítélhetjük az első lépéseket. Azon a Tabon, ahol a múltban (s a felszabadulás után is még jó ideig) igen kevés munkás volt. Számuk ma — a bejárókkal együtt — eléri a kétezret. A negyedik ötéves terv végére pedig 3500—4000 ember talál munkát a nagyközségben. A fejlődés, az előrelépés elkerülhetetlen velejárói a szaporodó újabb gondok. Elsősorban természetesen a lakáskérdés \ foglalkoztatja a nagyközség vezetőit. A negyedik ötéves tervben lakásra — állami lakásokra — 18,6 millió forintot költenek. A másik ilyen nagy probléma a már régen korszerűtlenné vált egészségház helyezete. Itt telente vagy járvány idején csak megfázni lehet, s újabb bajt szerezni, mert a betegek gyakran kénytelenek az utcán, a hidegben várakozni. A növekvő munkáslétszám — s maga a fejlődő nagyközség is — sürgetően követeli egy olyan korszerű egészségház felépítését, ahol a betegek kulturált körülmények között várakozhatnak, s maguk az orvosok is megfelelő körülmények között végezhetik gyógyító munkájukat. Ennek jelenleg a legelemibb feltételei sincsenek meg. A tízmunkahelyes új egészségház alapjai már készen állnak — hiszen hosszú évekkel ezelőtt megkísérelték, hogy a járás lakóinak összefogásával felépítsék ezt a fontos intézményt —, de csak most, a negyedik ötéves tervben, előreláthatólag 1973-ban készül el Szintén fontos, hogy az iparosodó Tabnak legyen megfelelő étterme, amely biztosítja a közétkeztetést, mert ez iránt egyre nagyobb az igény. Szállodára is szükség volna, mert ez ugyancsak hiányzik a több mint 4200 lakosú nagyközségből. A jelenlegi Csalogány kisvendéglő — ha nehezen is —. átmenetileg biztosítja a köz- étkeztetést, az éjszakai szállást keresők azonban még fi' zetővendég-szolgálatot sem találnak. Igaz, hogy ennek megszervezése csak ideiglenesen oldaná meg ezt a gondot, mert a balatoni szezon idején még a környéken is nehéz szállást találni. A megoldás: egy modem, a jelenleginél jó- val nagyobb étterem, s mellette egy — legalább néhány szobás — szálloda. Ennek megvalósítását a tabi ÁFÉSZ-tó: várják a község vezetői, s ezzel kapcsolatban már több párt- és tanácsi határozat is született. Beszélgettem Egyed Lászlóval, az ÁFÉSZ elnökével. — Ismerjük ezt a gondot, régen nyomja a vállunkat (a szövetkezeti küldöttgyűlés is hozott rá határozatot), de sajnos, Tabon kívül jónéhány község jkereskedelmi és vendéglátóhálózatának fejlesztése vár még ránk. A MÉSZÖV kölcsönös támogatási alapjából 4,2 millió forintot kaptunk erre a célra, ez azonban kevés. Az újonnan kiépült lakónegyedek ellátása, elsősorban Tab keleti részén, azt sürgeti, hogy a korszerűtlen kis üzletek helyén modernebbeket létesítse- sünk. Ha sikerül elegendő pénzt szereznünk, a szálló és étterem felépítéséhez — a tanács kötelezhetné hozzájárulásra a közétkeztetést igénybe vevő vállalatokat! —, akkor a jelenlegi Csalogány éttermet élelmiszerüzletnek alakítjuk át. Ennyit mondott az elnök, s ez nem valami biztató. A szálló és étterem megvalósítását már hosszú évek óta kérik, sürgetik a nagyközség — korábban a község és a járás — vezetői is. Előrelépés azonban nincs. Érdemes lenne megszívlelni azt a javaslatot, amelyet dr. Szabó Károly tanácselnök és Kraveczki János, a pártbizottság titkára mondott: — Építsék föl két ütemben! Először az éttermet, hogy köz- étkeztetési gondjaink megszűnjenek, s később, amikor már lesz elegendő anyagi fedezete a szövetkezeinek, akkor a szállodát. Nem lennénk hűek a tényékhez, ha elhallgatnánk: az ÁFÉSZ kezelésében levő tabi üzlethálózat képes az igények kielégítésére. A Napsugár és az Otthon lakberendezési áruház olyan választékot kínál, ami a legkényesebb igényeket is kielégíti. Igaz, a járási székhely megszűntével a kiskereskedelmi forgalomban visszaesés volt tapasztalható s azt is tudomásul kell venni, hogy közel van Siófok (a környék legnagyobb választó kú áruházával), s Tabon meg a szomszédos falvakban lakók közül is sok embernek van gépkocsija. A visszaesést azonban megfelelő, a vásárlót megnyerő üzletpolitikával ellensúlyozni lehetne. A szövetkezet ABC áruházának választéka város, színvonalú, s ezt a növekvő forgalom is bizonyítja. Nyitáskor — 1965-ben — alig több mint félmilliós forgalmat értek el havonta, most pedig 1,2. millió forint az ABC havi bevétele. Különösen jónak mondható hentesáruból az ellátás, és ez a Kaposvári Húskombinátot is dicséri, amely hetenként háromszor szállít töltelékárut. A tejtermékekről ugyanez nem mondható el, mert a tejipar a korábbi háromszori szállítást heti egyre csökkentette, pedig Siófok — onnan kapják a tejterméket — igen közel van. S a tabi kenyérgyár is szállíthatna kenyeret és péksüteményt naponta többször is, nem csupán egy alkalommal! A személyzet létszáma ebben a nagy áruházban viszont alig emelkedett, és szombaton meg ünnep előtt igen hosszú ideig kell sorba állniuk a vásárlóknak. Nincs egyetlen kereskedelmi tanulójuk sem — veszélyben az utánpótlás! — é hiányoznak a legelemibb kisgépek is. Havonta például ötven mázsa hentesáru fogy el. s az eladók kénytelenek kézzel szeletelni a rengeteg sza lámit, gépsonkát és más fel vágottat. Szalai László (Folytatjuk.) * Pardon... T isztességtelen. Ezt a szót ízlelgetem mostanában, | nem valami ráérős egykedvűséggel, nem éppen unalomból. Inkább türelmetlenül és méltatlankodva. Talán azért, mert elég gyakran hallom, talán azért, mert gyö- kértelenül mintha újra kezdene -besurranni a szóhasználatunkba. De, ha csak az volna a tisztem, hogy szóelemzés ürügyén ízlelgessem a tisztességtelen fogalmát, talán derűsebben ülnék az írógép előtt. Akkor ilyeneket gyűjtenék csokorba, hogy nem becsületes, a tisztesség követelményeinek eleget nem tevő, jogtalan, szabálytalan, erkölcsileg kifogásolható. Vagyis egy olyan fogalomról van szó, amelyet nem szeretünk, elítélünk, s a mi társadalmi körülményeink között mindenképpen vadhajtásnak bélyegezünk. Ha jól meggondolom, nem is rossz kiindulás ez: nem a fogalmat, de a tisztességtelen szóval illetett föl-fölbukkanó gyakorlatot igenis elítéljük. Tudom, ez kevés. A magam számára is megnyugtatóbb azt mondani: NEM TÖRJÜK! Érdekviszonyokról van szó. Helyesebben a rosszul értelmezett érdekviszonyokról. Az egyénnel kapcsolatban — úgy általában — gyakran szóvá tesszük, hogy a munka nélkül szerzett tisztességtelen jövedelem, narácsolás, önzés nem a mi sajátunk, elítéli a társadalom. Az egyéni érdek közösségi fölé helyezésének legdurvább példái ezek, amelyeket nehéz fülón csípni, mert korrupció, összefonódás, viszontérdek fűződhet hozzá. Nehezen is jutunk előre — ezt azt hiszem, bevallhatjuk. Néha államilag, hivatalosan is biztosítjuk a nyerészkedés lehetőségét, tehát ezen kell mindenekelőtt változtatni. Egy közösségi társadalomban különösen felháborító a tisztesség ti.. n nyvrészK-eues, bár azt hiszem: a jó érzésű emberek másutt is elítélik. De mi van akkor, ha nem az egyéni, hanem a nagyobb, az úgynevezett csoportérdeket helyezik egyesek az össztársadalmi érdek fölé, s a törekvésük éppen a tisztességtelen haszonszerzésben nyilvánul meg. Fékezem magam, de annyit megjegyezhetek, hogy ilyenkor úgy istenigazából ökölbe szorul a kéz... Fénzek, forintok, milliók. Remélem, feltételezik, hogy nem «■hasból-, nem az üres moralizálás szándékával beszélek. Olvastam egy ügyészi jelentést. És hallottam egy felszólalást is a megyei pártbizottság ülésén, ahol szóba került ez a törekvés, s néhány meghökkentő, kirívó példája. Nézzük csak. Vannak vállalatok (néha termelőszövetkezetek is), amelyek nyereségüket tisztességtelen úton, más közösségek, vállalatok rovására növelik. Az ellenőrző szervek hamis számlázások sorozatával találkozik a múlt évben, különösen az építőipari vállalatoknál. Mi a lényegük ezeknek a számláknak? Az, hogy el nem végzett munkát, be nem épített anyagot akartak megfizettetni a megrendelővel, máskor az árakat emelték önkényesen, mert úgymond: ki lát bele a mi dolgunkba, úgyis csak a végösszeget nézik. Nem fillérekről és nem száz forintokról van szó! A Beruházási Vállalat ellenőrei 1970-ben 14 millió, a Beruházási Bank 12 millió 336 ezer, a Mezőgazdasági Beruházási Vállalat csaknem egymillió forintos túlszámlázást állapított meg. A Gazdasági Döntőbizottság ugyancsak több milliós túlszámlázásra derített fényt Volt olyan -tisztes vállalatunk, amely földmunka címén 113 753 forintot számlázott (ilyen aprólékosan, hogy észre ne vegyék a turpisságot!), csak az volt a -baj“, hogy kiderült: egyáltalán nem végzett földmunkát az adott területen. Nem tudom, hogy a fentiekről kell-e ítéletet mondanom, hiszen az olvasót — meggyőződésem — legalább úgy felháborítja ez a tény, mint engem. Magamban persze nem tudom eloszlatni a gyanút: ezek az adatok a föltárt túlszámlázást tükrözik csak. Mennyi lehet még, amiről nem tudunk, amit nem vettek észre... P róbálnék okokat keresni, de egy objektív tény jut az eszembe. Az ugyanis, hogy javarészt az építőipari vállalatoknál fordult elő ilyesmi, ez nem véletlen. Helyzetüket, lehetőségeiket, felszereltségüket s a velük szemben egyre növekvő követelményeket jól ismerjük. Bármilyen szokatlan kimondani, az az érzésem, hogy kiszolgáltatottak vagyunk. Már-már kezet kell csókolnunk, ha valamit vállalnak, s még inkább, ha el is végzik azt. (Nem vonulok vissza, ha azt is elmondom, hogy a jó munkát, a becsületes törekvést mindig értékeli és elismeri a társadalom, sőt a nehézségeket is mérlegeli.) Ezt az objektív, szorult helyzetet azonban nem törvényszerű tisztességtelen haszonszerzésre kihasználni. Nem tudok másra gondolni, mint arra, hogy a túlszámlázok erkölcsileg kificamodott érzékű emberek. Súlyos szavak ezek, de még mindig kevesek ahhoz, hogy méltóképpen elítéljük cselekedeteiket. Miért? Mert a tisztességtelen vállalati haszonszerzés jelenlegi körülményeink között csak erkölcsileg ítélhető el. Erről beszéli a megyei főügyész is, amikor azt mondta: az ilyenfajta nyereségszerzésre irányuló törekvésnek semmilyen anyagi következménye nincs. A hamisan számlázó vállalatot nem éri hátrány. Ha a megrendelő rájön a hamis számlázásra, akkor kérheti a számla módosítását. Ilyenkor a jogtalanul és becstelenül túlszámlázó vállalat — a főügyész szavaival élve — legföljebb annyit mond, hogy pardon ... S ha nem fedezik föl a szabálytalanságot? Akkor a túlszámlázó jól jár... De jól jár-e valóban? Erkölcsileg semmiképp, s voltaképpen anyagilag is alig, ha egyáltalán érti társadalmunkban az érdekviszonyok összefüggését, ha látja, hogy a nagy közösség, az ország érdekével szembehelyezkedni legfeljebb időlegesen lehet... Beszélhetnék most a tisztességről általában, becsületről és erkölcsről, jellemről és feddhetetlen magatartásról, a tisztesség követelményeinek megfelelő, szabályszerű eljárásról, mely a mi társadalmunkban alapvető morális követelmény. De tartok tőle: semmi újat nem mondok ezzel. Azok az emberek, akik a vállalat nevében, a dolgozók látszólagos érdekét képviselve képesek saját egyéni amoralitásukat ka- maztoztatni túlszámlázással vagy más módszerrel, azok aligha hallgatnak az erkölcsi -prédikációra“. Van még egy lehetőség s ezt eddig kihasználalanul hagytuk. Elképzelhető az is, hogy valakit és valakiket felelősségre vonunk majd a tisztességtelen haszonszerzés miatt. Meggyőződésem ugyanis, hogy az ilyen kifacsart felfogás elleni harcnak csak az egyik eszköze a meggyőzés. (Megvallom, számomra is ez a rokonszenvesebb.) De ha nem érünk célt, fegyelmi felelősségre vonást, pénzbírságot is lehet alkalmazni. S ha most valaki felháborodva kifogásolná, hogy egyáltalán szóvá merészeltük tenni e társadalmunktól teljesen idegen felfogást és gyakorlatot, nem tudom mit szólna, ha csak ennyit mondanék: Pardon... ______ Jávor! Béla BOMOGTI W®FLAP Burda, 1971. október 27. 3
