Somogyi Néplap, 1971. október (27. évfolyam, 230-256. szám)

1971-10-26 / 251. szám

Győztek a vezető csapatok, mégis sok a meglepetés a megyei I. osztályban VI. BARÁTSÁG HÍDJA Visszatérés az emberhez A XI. bajnoki fordulóban a három vezető együttes, az M. Latinca, a Nagyatádi Kinizsi és a Tas zár idegen pályán sze­rezte meg a két bajnoki pon­tot, így az élen nem változott a sorrend. Ennek ellenére igen sok meglepetést hozott ez a forduló. Ennek számít a K Vasutas nagy győzelme So- mogytarnócán, továbbá, hogy a Karád Csurgón is nyerni tu­dott. Az eddig gyengélkedő Nagyatádi Somogyi lelépte a Balatonboglárt, így a közép­mezőny igen tömörült. Egyre inkább leszakad viszont a To- ponár és az Ordacsehi. Ez utóbbi csapat még nem nyert mérkőzést. M. Latinca—Lengyeltóti 4:2 (2:0) Lengyeltóti, 150 néző. Ve­zette: Zsalakó. 3:0 után lefékezett a lista­vezető, s erre majdnem ráfi­zetett. A hazaiak 3:2-re fel­jöttek, s ezt követően egy íz­ben a kapufa mentette meg a marcaliakat a góltól. Ennek el­lenére a jobb erőnléttel ren­delkező vendégcsapat biztosan j nyert. G.: Toldi, Farkas, Baj- j kai, Horváth, ill, Kardos, l’o- 1 zsonyi. Jók: Toldi, Albu, Hl. Smida, Hollós. Dr. Körmendy István Nagyatád—Fonyód 4:3 (1:1) Fonyód, 150 néző. ,Vezette: Tóth I. Nagy küzdelemben védelmi hibából szerezte meg a győ­zelmet a Nagyatádi Kinizsi. Mindkét oldalon a támadóso­rok jeleskedtek. G.: Deák (2), Bazsó, Gelencsér, ül. Csapó, Nagy, Bendekovics. Zákányi Kálmán K. Vasutas—Somogytarnóca 4:1 (1:1) Somogytarnóca, 100 néző. V.: Selmeczí. Bár a hazai csapat szerzett vezetést, a vendégek még az első félidőben egy U-es góllal •egyenlítettek. Szünet után he­lyenként egyoldalúvá vált a játék, a hazaiak szétesően, bi­zonytalan futballoztak. G.: Torzsok (3), Kétyi, ill. Hóhnar. Jók: Taüián, Berkes, Kétyi. A hazai csapatból senki nem ér­demel dicséretet. Novák József Gyengült a Táncsics, de... Szívósan védekezett az MTK, gyakori volt az Ilyen tBmeg­jelenet a vendegek kosara alatt. A csíkos mezes kék-fehé­rek így sem tudták megakadályozni a Táncsics biztos győ­zelmét. 1 Nemzetközi fotókiállítás az Ifjúsági Házban K. V. Lobogó—La bocs a 1:0 j (0:0) ! Kaposvár, 100 néző. Vezette: Bálint. Küzdelmes mérkőzés. Az el­ső félidőben egyenlő erők har­cát hozta a találkozó, Szünet után több helyzete volt a tex­tiles csapatnak, s csatárai egyet ki is tudtak használni. G.: Bóti. Jók: Kustos, Kiss, Hi­deg, ül- Luezek, Bakó, Takács. Szűcs Béla Karád—Csurgó 4:3 (3:1) Csurgó, 200 néző Vezette: Szöllőai. Végig jó iramú, változatos mérkőzés, amelyen a vendég­csapat nemcsak lelkesen, ha­nem helyenként jól is játszott. A karádi csatárok szinte , min­den gólszerzési álltaimat ki­használtak. G.: Pusztai (2), Békefíi (2), illetve Polgár, Kiss, Nagy. Jók: Keresztes, May, Kudomrák. ill, Kütsön. Nagy, Lieber. Halmai Emil , Marcali VM—Toponár 3:0 (2:0) Marcali, 300 néző Vezette: Pesti. A vártnál nehezebben győ­zött a Meteor, amelynek csa­tárai nagyon sok hibával ját­szattak. G.: Molnár, Kusz, Szántó. Jók: Vinkler, Rigó, Kusz. A topanári csapatban nem akadt kiemelkedő telje­sítmény. Kálmán Sándor Somogyi BSE—Balatonboglár S;2 (2:2) Nagyatád, 100 néző. Vezet: te: Bóna. Az erősen megfiatalított vendégcsapat ellen biztosan szerezte meg első hazai győ­zelmét a Somogyi BSE. G.: Bo­tos (2), Lieber (2), Nagy, 111. Pordán, Takács. Jók: Büki, Nagy, Ilics, ilL Takács. Varga Tibor Tászár—Ordacsehi 2:0 (1:0) Ordacsehi, 100 néző. Vezette: Kovács. G.: Budai, Bódi. A megyei labdarúgó-bajnokság állása: 1. M. Latinca SE 11 8 2 1 33:9 jf 2. Nagyatád 11 7 2 1 36:13 1« 3. Taszár 11 7 2 2 18:7 16 4. Marcali VM 11 7 1 3 20:10 15 5. Babócsa 11 5 2 4 26:17 12 6. B.-boglár 11 5 2 4 17:21 12 7. K. V. Lobogó Ú 4 3 4 15:12 11 8. S.-tarnóca 11 5 15 13:18 11 9. Lengyeltóti 11 4 3 4 10:16 n 10. K. Vasutas 11 335 25:18 9 11. Csurgó 11 3 3 5 17:21 9 12. Karád 11 4 16 16:21 9 Somogyi B. SE H 4 16 18:23 9 14. Fonyód 11 S 2 6 14:21 8 15. Toponár 11 2 3 7 15:25 6 16. Ordacsehi 11 ■ — 2 9 3:39 2 A Barátság Hídja ­ez ma már Európa-szerte elis­mert somogyi kezdeményezés — mindenekelőtt az összeha­sonlítás fóruma, de hiteles ér­tékmérő is fotóművészeti éle­tünkben. Nemcsak kapcsola­tainkat, általános emberi mon­danivalónk közösségét fejezi ki, hanem új jelenségelvre is fogékonnyá tesz, utat mutat, ösztönöz vagy éppen lelohaszt örök érvényűnek látszó, ha­mis törekvéseket. Az idén hat országból tizen­három klub fotóművészei ver­sengenek a Barátság Hídján a közönség megnyeréséért, látás- kultúrájának alakításáért. Ta­lán az eddigieknél is nagyobb eséllyel.,. Meggyőződésem szerint a 12 év alatt találkozhattunk ma­gasabb színvonalú, átütőbb erejű anyaggal is a Barátság Hídján, mint az idei. Mégis rokonszenves és ígéretes ez a tárlat, mert olyan »fölfede­zést« hordoz, amilyenre jó né­hány éve várttupk már. S ez a fölfedezés írem más, mint amit a címben próbáltam je­lezni: Vi£zatérés az ember­hez ... Miért fontos ez, és miért mérföldkő akkor is, ha nem egészen új dologról van szó, ha voltaképpen »csak« a visz- szatérés kapuját találtuk meg újra? Azért, mert az átmeneti évek múlandó divathóbortjai után ráleltünk újra a fotómű­vészet igazi témájára és ér­telmére: az emberre. Nem mondhatok mást, társadalmi elkötelezettség ez egyben. Megkísérlem bizonyítani ezt, nem nehéz. Sokszor végignéz­tem a képanyagot, s olyan ál­talánosan emberi fogalmak jutottak az eszembe, mint a küzdés, az egymásra találás, a derű, a nyugalom és így to­vább. Leegyszerűsítve címsza­vak ezek csupán, de a képek Láttán élettel telítődnek, ma­gukkal ragadnak. Az elsődijas kép Andrej Dobrovolszkij Az alma című alkotása. Vitát válthat ki ez a mű, de értékét alig­ha csökkentheti. Az alma szin­te mitikus környezetben, ket­tős ábrázolásban jelenik meg előttünk. A nő —• akit Évának is nevezhetnénk — óriásira torzított tenyerére s önmagán, önmagában hordozza az éle­tet. Nyújtja, szinte kínálja fe­lénk a háttérben szinte bor­zalmakat sejtető vihar és sö­tétség kontrasztjaként, s bár a miénk a választás joga, el keü fogadnunk, sőt, meg kell küzdenünk érte. Ezt mondja nékem ez a lenyűgöző, asszo­ciatív fotóalkotás, s hiszem, hogy őszinte, igaz tartalma el­jut nézőihez. Meghökkentő talán, mégis rímelni érzem e képre Peter Deisting Elszáradva című al­kotását, amely ha címében nem is, de látványával az újraéle­dés, a küzdés értelmének és eredményének szimbóluma — egy természeti képen ábrázol­va. S hogy küzdelem az élet? A kaposvári Juhos Nándor Atlasz című képe válaszol er­re átütő erővel, tisztán és egyszerűen. Az óriás csille csalt jelzésként villan elő a koromfekete háttérből, s a csillét toló férfi szétfeszített karja, verítékes izomrendsze­rének működése, ezek mesteri egységbe foglalása telíti fe­szültséggel a képet. A sport­fotók között hasonló tartalmú Dragisa Modrinjak műve, a Matoros, melyen a test irtó­zatos erőfeszítését a vicsorgó fogak teszik teljessé. Nemcsak a küzdelem gyötrelmét, ha­nem örömét és szenvedélyét is kifejezi ez a kép. Derűsebb hangvételű, de tartalmilag azonosítható Jerzy Baranoiosky Football című, érdekes megoldású képe. E té­makörben szívesen emlékszem Herbert Unfried Szükséglakás című alkotására is, amely ösz- szetettebb küzdelmet fejez ki, mély, emberi tartalommal és igazságkereséssel, de koránt­sem pes&zimisztikus kicsengés­sel. Az egymásra találás örök emberi mozzanataiból Stano- jevic Slavoljub Kontraszt cí­mű alkotása ragadott meg leginkább. A háttérben nincs szögesdrót és nincs magasba tartott kéz; »csak« egy ágyú óriás torka bámul a nézőre, s alatta — szinte jelzésként — két összebújt fiatal, akik önmagukban is az élet, a sze­relem, a jövő. Ízlésesen, fino­man fogalmazott tiltakozás ez a rémek ellen... Hasonló mondanivalót hor­doz Fink Felix nem éppen kiegyensúlyozott életről, de jö­vőbelátásról árulkodó Kettős arcképe; derűsebb hangvétel­lel Klaus Ender őszi szerelem- je és Miroslav. Nikoljacic In­tim pillanata. Az emiber es állat egymásra találását meg- kapóan fogalmazta meg Sió­ján Kerbler Barátok című mű­vében. A hangulat és derű több ké­pen is végigvonul. Nemcsak azokra gondolok, amelyek lát­tán mosolyogni kényszerül a néző, mint Peter Deisting »Ál­lati« mosoly című teveportré­ján vagy Günter Saffran Az egyetlenén, amelyről a kisfiú egyetlen fogát mutogatva oly nagy önbizalommal vicsorog bele a nagyvilágba. A portrék között (most is sok az örege­ket ábrázoló kép) még az egyedüllétet kifejező arcokon is ott bújkál a kedv, a biza­kodás. De említhetném Mied- ler Erich páncélsisakos, fehér kesztyűs katonakarmesterét, akinek energikus mozdulatától a nagydobot hallom, vagy Svődés című képét, amely azt sugallja nekem: megjött a gyerek, de nincs vége a fiatal­ságnak ... Megkapó, kedves, életből ellesett pillanatok ezek. A gazdag portrétermés sok gondolatot és érzést táplál Említésre méltó közülük Sió­ján Kerbler Apám című képe. A magára hagyatottság meg­tört vonásaiba rejtőző bizako­dás ragadott meg. Jan Zegals- ki Portréján viszont az arc betölti az egész képmezőt A keserű, legörbedt száj, az arc vonásai, a kompozíció, s a szemesé zott technika is elzárt­ságot fejez ki, magábaroska- dúst. Franz Payerl Virággal című képén az öregasszony úgy szorítja magához a virág­gal megrakott ócska konzerv­dobozt mint valaha a gyer­mekét, s szinte eszelősen ka­paszkodik belé: »Jaj,' el ne vegyétek...« Az öregkor szép jellemrajza Csonka Béla Az idő című képe; a környezet jó megválasztásával is újszerű portré Stojan Kerbler Paraszt- embere, és Juhos Nándor ket­tős arcképe, a Srácok. A küzdelem, a munka után pihenés várja az embert Er­ről beszél Nagy László Ciga­rettaszünet című, nyugalmat árasztó montázsa és dr. Torma Ákos meseszerű Csendje. A csendélet — ilyen gazdag CIGÁNYPRÍMÁS A vasárnapi kellemes őszi idő és a K. Táncsics első he­lyezése a kosárlabda NB II bajnokságban sok nézőt csalo­gatott ki a K. Dózsa sporttele­pére, ahol a Táncsics SE ko­sarasai az MTK együttesét fo­gadták. A vezetők is aggódva várták ezt a találkozót. Igaz ugyan, hogy az MTK ez idén jóval gyengébb, mint a koráb­bi években, de az , is igaz, hogy a listavezető Táncsics kosár­labdacsapatából e héten hat kitűnő játékos távozott el. Ezért volt némi szorongás a mérkőzés előtt a kaposvári ko­sarasok táborában. A találko­zó végére más lett a légkör. Igaz ugyan, hogy az átalakult együttes nem olyan ütőképes, mint a korábbi volt, de képes nagyobb feladatok- megoldá­sára is. Ezt bizonyította a mérkőzés, amely után a Tán­csicsnál bizakodással várják az őszi folytatást. K. Táncsics—MTK 85:64 (42:32) Táncsics: Rostás (4), Csapó (2) — Boda (2) — Bovano- vlcs, Kusz, Galváts (19). Cse­re: Vigh (9), Tóth (8), Cse­resznyés, Bada (4), Lezsák. Molnár (17). Gyors kaposvári vezetéssel indult a mérkőzés. Az 5. perc­ben már 12:4, a 16.-ban 36:21 volt Aztán az MTK percei következtek s a kék-fehérek szünetig 10 pontra megközelí­tették a kaposvári csapatot. Szünet után az első percek­ben az MTK-nalt ment job­ban, de az egyre növekvő előny után biztos győztesként vonult le a pályáról a lelkes kaposvári csapat. Fischer már három ponttal vezet Buenos Airesben vasárnap ját­szották le a Fischer—Petroszj an sakkvilágbajnok-jelöltl párqsmer­kőzés nyolcadik Játszmáját. Ez al­kalommal Petroszján vezette a vi­lágos bábukat. Az amerikai Fischer ellenállhatatlannak bizonyult, s a 41. lépésben a játszma feladására kényszerítette ellenfelét. Ezzel a találkozó állása: Fischer—Petrosz­ján 5,5 S3,5. Fischernek még egy pontot kell a hátralevő négy mérkőzésen sze­reznie ahhoz, hogy megmérkőz­hessen a világbajnoki címért. - A 8. játszmára ma este kerül sor. oV6 \ toló 13+1 találatos szelvé­X, 2, X,\ 1, 1. lj X, 1, x\ I. X+Z. 18+1 találatot 16 fogadó ezek nyereménye egyenként forint. A 13 találatos szel- 7115 forintot fizet. A I* ♦»“ s 266, a u-es 35, a 10-es 14 ;ot ér. 1 Igazi, jó operettet láthat a Csiky Gergely Színház közön­sége a Cigányprímás előadá­sán. Kálmán-operett, amely bejárta a világot, igaz, címét változtatta néha (Amerikában »Sári« áüt a színlapon), de a siker állandó kísérője volt. S elkísérte most, Kaposvárra is, a nagy zeneszerző szülőmegyé­jébe. S a titok, a sikerek titka végül is nem titok; csacska, szomorkás történet, amely né­hol szirupos is, de nem túlsá­gosan, hanem kellemesen in­kább, máshol nosztalgikus is, de nem túlságosan, ha­nem kellemes inkább. Ismét másutt nevetést fa­kaszt, melyet néha a bur- leszkszerűség avat kellemesen mulatta tóvá. Persze méltatlan áradozni egy jó operett prózai edényei­ről. Hogy mindez előnyére vált, elismerés érte Laczkó Mihály rendezőnek elsősorban. Szólni keü a siker legfőbb zá­logáról, a finom, diszkrét, csárdás-lüktetésű melódiák­ról, a könnyed keringőkxől (amelyet ötletszegény felüle­tességgel követett sajnos a koreográfia) a s'zínház zene­karának mindvégig hangula­tos interpretációjában (kissé »Jámpalázas« nyitány után) Somoss István karmester diri­gálásával. Figyelemre méltó hegedűszóló szállt a zenekari árokból, amely külön »szerep­lője« lett néha az előadásnak — illően a cigányprímáshoz. A Cigányprímás nagy sze­rep, álmodott szerep, méltó előadóra talált Csorba István színművészben. Játékát figyel­ve néha a »jó öreg Stradivá- rijára« emlékeztetett. Vissza­fojtottam tiszteletreméltó egy­szerűséggel, nem látványos, inkább őszinte szomorúsággal játszotta a vén cigányprímás hálás, de nem könnyű szere­pét. Külön erénye ennek az alakításnak, hogy a cigány- prímás jellemét elsősorban nem a könnyebb külsőségek, cigányos vonások, hanem a sa­játos tartás, a belső megfor­málás által adta vissza. A siker méltó részese a pri­madonna és bonvjván, hűre Gabriella és Oszvald Gyula, a híres, jellegzetes Kálmán- duettek nagyszerű tolmácsolói. A művésznő elsősorban éne­kével múlta felül valamennyi eddigi kaposvári alakítását, a vendégművész elegáns világ­fit varázsolt a cigányprímás fiából, kitűnő hanggal és kul­turált játékkal. Sajnos ez utóbbiak hiányoztak Takács Gyula Gastonjából — a szerep másik alakítója Varga Tibor —, partnere az izgalmas, fitos cigánylány, Sári. Nem vélet­len, hogy Amerikában címsze­replővé léptették elő. Réti Eri­ka temperamentumosán, igazi szubrettet perdített, affektált és pityergett a színpadra, szin­te tapsot aratva minden jele­nésével. A »Rácz bandából« a legbővebben aratta a tenyér- csattogást Csúcsú j figurája. Kiss Jenő alaposan kiszínezte, de nem játszotta túl szerepét, sőt nagyon is érlelt alakítás volt. Nemcsak ott kísérte elis­merő kacagás játékát, ahol a poének »ültek«, hanem moz­dulataiban, grimaszaiban is ügyes paródiát teremtett. A szerep másik alakítója Koltai Róbert. Sokat és szívesen tap­soltunk az epizódszereplőknek, Bohémia királyának — Kom­ló* István —, a fiúvadász Eti­kette márkinak — Kardos Gábor —, a szegletes' Kadó úr­nak — Papp István —, vala­mint az egykor oly varázslatos Colette-nek — Farkas Anny — és Radios Gyulának. A látványos díszletekért és találó jelmezekért Kaunitz Ervint és Fekete Máriát illeti elismerés. Tröszt Tibor tartalom mellett — alig hiány­zik a tárlatról, a táj valami­vel jobban. A mindössze ti­zenöt tájfotóból Csonka Béla Zselicségi képek II. című fo­tóját emelném ki. A mélyfe­kete vonulatú, szemcsézett technikával ábrázolt táj a két ember erőfeszítését húzza alá. Nagy László Somogyi földe­ken és Balosa Ferenc Nyuga­lom című, grafikai hatású ké­pén túl a többi kissé üres, szinte csak vonalaival hat, s így legfeljebb érdekes... A Somogyi Fóti- is Filmklub nemcsak a ren­dezéssel, hanem képeivel is jól vizsgázott ezen a nemzetközi szemlén. (Mint megírtuk, öt díjat és oklevelet nyert.) Kü­lönösen örömteli volt a fiatal fotográfusok előretörése. A sorrendben hatodik Ba­rátság Hídja — amelynek ez­úttal az Ifjúsági és Üttörőház adott méltó otthont — min­denképpen rászolgál a közön­ség figyelmére és megbecsü­lésére. Jávori Béla SOMOGYI NÉPLAP Ksrfri, IBM. október 26.

Next

/
Thumbnails
Contents