Somogyi Néplap, 1971. október (27. évfolyam, 230-256. szám)

1971-10-24 / 250. szám

A távlati tervezés kidolgozásához egységes szemléletet és cselekvést II gazdasági aktívaértekezlet vitája a Parlamentben „Nincs szükség gyökeres változásokra gazdaságpolitikánkban* A kormány által összehívott pénteki gazdasági aktíva- értekezleten Fock Jenőnek, a kormány elnökének beszámo­lóját vita követte. Valamennyi felszólaló he­lyeselte az aktívaértekezlet összehívását, üdvözölte a be­számoló őszinte hangját, az eredmények és a problémák reális értékelését Gazdaságosság, fokozott felelősség A felszólalók többsége a be­ruházások területén tapasztal­ható feszültségekkel foglalko­zott. A TVK (a Vegyiműveket Tervező Vállalat), az ózdi ko­hászati üzemek és több más vállalat igazgatója arról szólt, hogy a beruházási kapacitá­sokhoz viszonyított túlzott ke­reslet miatt drágulnak az épít­kezések, szétaprózódnak az erők, évekig elhúzódnak a be­ruházások. Több hozzászóló a kormánytól is hatékony intéz­kedéseket kért az erőinkhez mérten túlzott »beruházási ét­vágyk megfékezéséhez. Mint mondották: jobb szervezéssel szinte mindenütt meggyorsít­hatják a folyamatban levő be­ruházásokat. Az ózdi kohá­szati üzemek ismert nagy épít­kezésén mintegy két évvel csökkentették az előkészületi időt. Ez azonban csupán a teendő egyik fele. Ugyanefmek a vállalatnak a vezérigazgató­ja szerint a beruházások haté­konysága és gazdaságossága erőteljesen növelhető, ha kor­látozzák a tervezők »fantá­ziáját«, ha az új létesítmé­nyeknél a gazdaságosságot he­lyezik előtérbe. — Közhely, hogy a holnap gazdaságát a mai beruházások határozzák meg — mondotta Somló György, — Alapvető követelmény viszont, hogy a beruházásokat hatékonyan és gyorsan végezzük. E témához Huszár Andor hozzáfűzte, hogy lényegesen javítani lehet a beruházási helyzeten, ha a beruházások­kal kapcsolatos döntéseikért az üzemek vezetői fokozott felelősséget vállalnak. A munkafegyelem, a tervezés és a szabályozók Gál László és több más fel­szólaló rámutatott, hogy a be­ruházási feszültségekből ve­zethető le a népgazdaság jó néhány egyéb problémája, köztük a külkereskedelmi mérleg és a költségvetés hiá­nya. E jelenség veszélyeztet­heti a mai kedvező fogyasztási színvonalat, életszínvonal-po­litikánk megvalósítását is. Többen javasolták, hogy nél­külözhető beruházásokat ne kezdjenek el 1972-ben, inkább használják ki jobban a már meglevő kapacitásokat. A gé­pek egy része ugyanis — köz­tük a közelmúltban nyugat­ról importált legmodernebb berendezések is — kihaszná­latlan. A SZOT titkára meg­jegyezte: megfelelő bérpoliti­kával is ösztönözni kell arra, hogy valamennyi gép kezelé­séhez, valamennyi építkezés­hez legyen elegendő munka­erő. A felszólalók többsége a ter­melés gazdaságosságának kér­déseivel is folgalkozott. Az Országos Gumiipari Vállalat vezérigazgatójának véleménye szerint a hatékonyság növelé­sének legcélravezetőbb módja a gyártmánystruktúra megvál- toztatása­A Ngykőrösi Konzervgyár igazgatója a termelés verti­kumának kialakításában, vagyis az egymáshoz kapcso­lódó üzemek szerves együtt­működésében látja a haté­konyság növelésének egyik fontos eszközét. Az értekezlet egyik központi témája volt a munkaerőhely­zet elemzése, ezen belül an­nak a kérdésnek a vitája, hogy milyen módon lehetne csökkenteni az Indokolatlan munkaerőmozgást. Héhány felszólaló adminisztratív in­tézkedéseket tartana szüksé­gesnek. A felszólalók többsé­gének — mint például Érdi Tamásnak — az volt a véle­ménye, hogy a dolgozók na­gyobb megbecsülésével lehet megszilárdítani a törzsgárdát. Véleménye szerint valameny- nyi vállalatnak össze kell fog­nia ahhoz, hogy a munkahe­lyét könnyelműen otthagyó dolgozó másutt se kapjon na­gyobb bért, nagyobb megbe­csülést. E kérdéssel kapcsolat­ban dr. Somló György a mun­kafegyelem és az anyagi ér­dekeltség kölcsönhatását ele­mezte. Dobos György, Szenes End­re és egész sor más gazda­sági vezető elemezte külke­reskedelmi mérlegünk hely­zetét, leemelve az export fo­kozásának jelentőségét. Lig- nimpex különösen a szocia­lista országok gazdasági integ­rációjában lát újabb nagy le­hetőséget külkereskedelmi for­galmának további fellendülé­séhez, gazdaságosságának fo­kozásához. Több más vállalat vezetője arról szólt, hogy a nyugati piacokon tapasztalha­tó gazdasági lanyhulás ellenére — főleg a nemzetközi koope­ráció kiépítésével — tovább akarják szilárdítani pozíciói­kat. A vállalatok többsége azonban mindenekelőtt a szo­cialista piac bővülésével szá­mol külkereskedelmi terveinek kidolgozásakor. Többen szóvá tették a túl­zott importot Egységes vélemény alakult ki az értekezleten annak meg­ítélésében, hogy a gazdasági mechanizmus jelentős ered­ményeket hozott, s a hibákat a reform keretei között, is­mert gazdaságpolitikai cél­jainknak megfelelően kell mi­nél előbb kijavítani. Pulai Miklós a szabályozók következetesebb érvényesíté­sére hívta fel a flsv"lmet. — Ez az elv — mint mon­dotta — pénzintézményeink­re is vonatkozik. A Magyar Nemzeti Bankban is előfor­dult, hogy túlzott engedékeny­séggel a szabályozókat néha a vállalati igényekhez igazítot­ták, és nem a vállalat vette , tudomásul, hogy a hitelpoliti­kai intézkedések rá is vo­natkoznak. Mint mondotta: a jogszabályokat mindenkire ha­tározottan és megalkuvás nél­kül kell alkalmazni. Sokan -sü-vr, ék a munka jobb összehangolását a válla­ló,! kul/.u as a vállalatokon belüli kooperáció megszilárdí­tását. Hangsúlyozták, hogy va­lamennyi színien felelőssé kell tenni a vezetőket a hoz­zájuk tartozó terület munká­jáért. Érdi Tamás szóvá tet­te, hogy ha valamely vállalat­nál egy vezető különösebb fegyelmezetlenséget nem követ el. »csupán1“ gyengén dolgo­zik, akár nyugdíjazásáig is vezető pozícióban maradhat. Hangsúlyozta, hogy a vezetők­től nemcsak a gyenge, hanem a közepesen jó munka is ke­vés, ha a vállalat érdeke fo­kozott erőfeszítéseket, jelentő­sebb kezdeményezéseket kö­vetel. Többen arra hívták fel a tárcák vezetőinek figyelmét, hogy ők is határozottabban éljenek felügyeleti jogaikkal. Ha ezt elmuiasztjá-í, a Vd.iaj.a- tok — sőt a népgazdaság — életében is komoly zavarok támadhatnak. Több felszólaló hangsúlyoz­ta, hogy nehézségeink elhárí­tásához, a szilárd fegyelem megteremtéséhez elengedhe­tetlen a kollektívákban rejlő segítőkészség felhasználása, a munkahelyi demokratizmus kibontakoztatása. A vitában mint elengedhe­tetlen követelményt hangsú­lyozták a felszólalók azt is, hogy a gazdasági vezetők min­den poszton egységesen érté­keljék a gazdasági életben meglevő hibák okait, és még inkább egységesek legyenek ezeknek az okoknak a felszá­molásában. A felszólalók vé­leménye szerint a mostani ak­tívaértekezlet is közelebb vitte a vezetőket ennek a szemlé­letnek a kialakításához. Az aktíva tanulságait Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke foglalté össze. Fock Jenő összefoglalója A Minisztertanács elnöke az egész napos vita tanulságait összefoglalva, megállapította, hogy a tanácskozás hangja őszinte, a véleménycsere nyílt volt; jó szellemű hozzászólá­sok hangzottak el, s ezen a té­nyen nem változtat, hogy egyik-másik kérdésben nem teljesen ért egyet a felszóla­lókkal. — A tanácskozás megrende­zésének egyik célja az volt — hangsúlyozta —, hogy elősegít­se az egységes szemlélet kiala­kítását mindazoknak a kérdé­seknek « megítélésében, ame­lyek a pártot, a kormányt, a gazdasági szakembereket, s általában az állampolgárokat naponta foglalkoztatják. — Természetesen ilyen egy­séges szemlélet kialakítása egyetlen nap alatt aligha le­hetséges — mondotta —, de elmondhatjuk: a tanácskozá­son közelítettünk e felé. így van ez még akkor is, ha az eszmecsere során félreérté­sek is előfordultak, s nehá- nyan bátortalanul szóltak a tényleges problémák megoldá­sáról. — Jövő évi tennivalóink ki­alakításához, tervezett kor­mányzati intézkedéseinkhez vártunk és kértünk támogatást az aktívaüléstől — folytatta ezután Fock Jenő —, mégpe­dig akkor, amikor jövő évi ter­vünk és költségvetésünk tu­lajdonképpen még nem ké­szült el, tehát Idejekorán. Ügy vélem: joggal remélhetjük, hogy a következő hónapokban a konkrét tennivalók kimun­kálásánál, az intézkedések meghozatalánál hasznos támo­gatást kapunk majd a gazda­sági élet különböző szintjein dolgozóktól. Ehhez ad bizta­tást az aktívaülés is, amelynek részvevői maguk is tudják, hogy milyen fontos tenniva­lóink vannak, hogy elhatározó lépések előtt állunk. — Mindez nem jelenti azt — hangoztatta —, hogy bármi­féle gyökeres fordulatot ter­veznénk, akár gazdaságpoliti­kánkban, akár gazdaságirányí­tási rendszerünkben. De kö­vetkezetesebbek akarunk len­ni, mint eddig voltunk, ugyan­azon célok elérése érdekében, amelyeket már korábban is magunk elé tűztünk. Ennek érdekében azt várjuk: értse­nek egyet a határozottabb kormányzati magatartással, az állami fegyelem megszilárdí­tásával, még ékkor is, ha az nem kellemes, de a kormány megítélése szerint mindenkép­pen szükséges és hasznos. Amennyire megállapítható, ez az egyetértés megvan. Fock Jenő felhívta a figyelmet a fokozott takarékosságra a be­ruházásoknál, a készletezésnél, az importnál és hangsúlyozta az export növelésének szük­ségességét Gazdaságpolitikánk egészében helyes, jól szolgálja céljainkat A miniszterelnök bírálta azokat a nézeteket, amelyek szerint a gazdasági magatartá­sunk — a beruházások csök­kentése, a tőkés import mér­séklése stb. — restrikciós (visszafogó) jellegű. — Helytelen az ilyen le­egyszerűsítés — mondotta —, hiszen van ötéves tervünk, amelyet valószínűleg túltelje­sítünk majd, s itt semmiféle restrikcióról szó sincs. Gazda­ságpolitikánkat, amelyet a kongresszus is megerősített, ma is jónak tartjuk, a szerint dolgozunk s ez szabja meg gazdasági tevékenységünket minden tekintetben. Gazda­ságirányítási rendszerünkről sokszor elmondtuk már ugyan, hogy nem örökérvényű, hogy állandóan tovább kell fejlesz­teni, s lehetnek egyes pontjai, melyek módosításra szorulnak, egészében azonban helyesen, jól szolgálja céljainkat Fel­merülő hibáit természetesen, észre kell vennünk, s ha vala­ki ilyet szóvá tesz, semmikép­pen sem szabad úgy tekinteni rá, mint aki gazdaságirányítá­si rendszerünket akarja tá­madni. — ötéves tervünk teljesíté­sével kapcsolatban egyébként inkább arról van szó — foly­tatta —, hogy az idén a várt­nál dinamikusabban fejlődött népgazdaságunk. Néhány te­rületen talán túlságosan is; ilyen terület a beruházás és a készletnövekedés, valamint az import, ezen belül és elsősor­ban a tőkés import Ezzel kapcsolatban a minisz­terelnök felsorolta a tervezett fontosabb intézkedéseket. — Az importot a jövő évben mérsékelni kívánjuk — mon­dotta —, különösen tőkés vi­szonylatban. A készleteket is csökkenteni akarjuk. A beruházásokról szólva a miniszterelnök elmondotta, hogy az idén a tervezett 83 milliárddal szemben 100 mil- liárdot ruházunk be, ami in­dokolatlanul nagy növekedés. Fock Jenő ezután a veszte­séges, illetve nyereséges vál­lalatok vagy gyártmányok, más fogalmazásban a jól és rosszul dolgozó vállalatok problémakörével — mint a vi­tában többször érintett témá­val — foglalkozott. Egyetér­tett azzal, hogy nem mindig igaz ez az elv: a veszteséges vállalat rossz, a nyereséges pedig jó vállalat. Ugyanez el­mondható egy-egy gyártmány esetében is. Itt tiszta helyze­tet kell teremteni, alaposan meg kell vizsgálni: egy vesz­teséges vállalat tényleg any- nyira veszteséges-e, hogy re­konstrukcióval, néhány évi jó munkával sem lehet nyeresé­gessé tenni, s egy gazdaság­talan gyártmány tényleg any- nyira ráfizetéses-e, hogy vég­képp neim érdemes foglalkoz­ni vele. önállóság és melléküzemági tevékenység Foglalkozott a miniszterel­nök az összevont nagyvállala­tok kérdéseivel is. — Most is az a véleményem — mondotta —, hogy e lépés nélkül nem sikerült volna a gazdasági reformot olyan gyorsan bevezetni, mint ahogy megtettük. De emellett igaz az is, hogy az összevont nagy- vállalat (az esetek túlnyomó részében budapesti központú vállalat) olykor annyi önálló­ságot sem hagy a hozzá került másik vállalatnak, amennyivel az a régi tervutasításos rend­szerben rendelkezett. Az ilyen gyakorlat ellentétes a kor­mányzat szándékával, a tár­sadéi''”’ érdekével. —■ Minden összevont nagy- vállaíimul oiztosítani kell a beolvadt vállalatok szabad vé­leménynyilvánítását — hang- súyozta a miniszterelnök. — Ha egy vállalat bebizonyítja, hogy önállóan (tehát nem egy összevont vállalat részeként) jobban, eredményesebben tud dolgozni, lehetőség van rá, hogy megkaphassa az önálló vállalat jogállását. Azokkal az észrevételekkel kaocsolatban, amelyek szerint a kis üzemekben, a szövetke­zeti melléküzemágakban a dolgozók többet keresnek, mint a nagy ipari vállalatok­nál, noha az utóbbiakban na­gyobb nemzeti jövedelmet ter­melnek, a miniszterelnök úgy vélekedett: ez nem minden esetben fenntartás nélkül el­fogadható igazság arra, hogy a munkásokat hol célszerűbb foglalkoztatni. A m'ni.srterel- nök két konkrét példát em­lített: az öntödét és a nyom­dát. Mert nyilvánvaló, há pél­dául egy nagy állami nyom­dában a gépeket nem használ­ják ki három műszakban, az sokkal több kárt okoz a nép­gazdaságnak, mintha a házi nyomdát akár 200 tsz-nél azonnal becsukják. Említést tett a kormány elnöke olyan várható rendszabályról is, amely megszabja: milyen ese­tekben és mennyivel fizethet­nek többet a szakmunkások­nak a tsz melléküzemágakban, mint az állami vállalatnál. Az építőiparról szólva kifo­gásolta, hogy esetenként ösz- szehasonlítanak össze nem hasonlítható dolgokat, mint például az állami építőipar és a házilagos építkezés egy fő­re jutó termelési értékét. Nem lehet egybevetni a gépesített ipari, házgyári építkezéseket a hagyományos építéssel, a mal­terozással, a téglarakással, a javítómunkával. Az utóbbi te­vékenységre továbbra is szük­ség van. Példák egész sora igazolja, hogy szükség van a szövetke­zeti, a tanácsi iparban, tsz- melléküzemágakban azokra a kisüzemekre is, amelyek — méretüknél fogva — mozgé­konyabban működhetnek. Az árak kérdését érintve Fock Jenő kijelentette: — Mind a termelői, mind a fogyasztói árak tekintetében továbbra is fenntartjuk a kö­tött, a maximált és a szabad árak kategóriáját. Természete­sen előfordulhat például a világpiaci árak változása kö­vetkeztében, hogy az árak korrekciójára van szükség, ez azonban nem azt jelenti, hogy az említett három árformán kell változtatnunk. , A munkaerőkérdésről, a népgazdasági és a vállalati érdek összhangjáról A munkaerőkérdésre áttér­ve Fock Jenő bírálta azokat az álláspontokat, amelyek sze­rint nem lehet fegyelmet tar­tani, nem lehet elbocsátani a lógósokat és nem lehet igaz­ságosan bérezni, mert akkor a dolgozók egy része otthagyja a vállalatot. Ha megvan az” egyetértés és egységesen cse­lekedve a hanyagokat, a lógó- sókat, a fegyelmezetlenkedő- ket felelősségre vonják, elbo­csátják, akkor végül is rendre lehet őket tanítani, mert ne-r lesz munkahely, amely befo­gadja őket Kitért a miniszterelnök ar­ra — » vitában ja elhangzott — óhajra: gondoskodni kell arról, hogy a népgazdasági és a vállalati érdek ' mindenkor összhangban legyen. Megje­gyezte azonban: — Nem tu­dunk kialakítani olyan rend­szert, egyébként ez sehol a vi­lágon még nem sikerült, hogy a vállalati és a népgazdasági érdek mindig pontosan egy­beessék Hosszabb távon ez megvalósítható, de a kétféle érdek mindenkori állandó "--•’hangját nem lehet bizto­sítani. — Ugyanakkor elvárjuk — folytatta —, hogv ahol a nép- gazdasági és a vállalati érdek közötti ellentmondás nagyon is kiélezett, bátran és ketUS időben hívják fel erre a fel­sőbb párt- és kormányzati szervek figyelmét. Az irányító szervek pedig intézkedjenek. Ebben a témakörben foglal­kozott a miniszterelnök azzal az észrevétellel is, miszerint — legalább is rövid távon — rár fizet az a vállalat, szövetke­zet, amely következetesen ér­vényesíti a társadalmi érdeket. Példaként emlékeztetett rá: két évvel ezelőtt a képviselők parlamenti felszólalásokban bírálták, hogy eltűnnek a bol­tokból az olcsóbb, divatos cik­kek. A ruházati ipar és a bel­kereskedelem igyekezett ezt a hiányt pótolni. Elismerésre méltó eredményeket értek el, de az is tény, hogy amelyik vállalat nem vette figyelembe a parlamenti vitát, a kor­mányzat intézkedését, az eb­ben a két évben jobban Járt, mert drágább anyagokat dol­gozott fel, s nagyobb nyeresé­get ért el, mint az, amelyik a közérdeket tartotta szem előtt — Ebből azonban nem sza­bad olyan következtetésekre jutni — hangoztatta —, mi­szerint nem kell törődni a tár­sadalmi érdekkel. A párt és a kormány vezetőinek gondos­kodniuk kell arról, hogy azok játjanak jobban, akik az egész közösség érdekében cseleksze­nek. — Ez nemcsak vállalati szinten igaz, hanem a vállala­ton belül, az egyes emberekre nézve is. Ezzel kapcsolatban tett említést a miniszterelnök a tv egyik riportműsoraról. Az abban szereplő munkás joggal sérelmezte, hogy azért rakos­gatják egyik munkahelyről a másikra, mert kiváló munká­val mindenütt magas teljesít­ményt ér el. — Ilyennek — mondotta — nem szabad meg­történnie, és ez az, ami nem kormányzati intézkedést köve­tel, hanem üzemi, párt-, szak- szervezeti, művezetői magatar­tást, közbelépést. Közös erővel, eggyüttesen Befejezésül a közgazdasági propaganda és tájékoztatás kérdéséről szólt a miniszterel­nök. Kifejezte meggyőződését, hogy a gazdasági életről nyúj­tott tájékoztatás nyílt, őszinte és megfelelő. A közgazdasági propaganda azonban nem ki­elégítő, nem eléggé hatékony. — A Parlamentben a kor­mány expozéjában is felszólí­tottuk a közgazdászokat arra, hogy most elsősorban az üze­men belüli szervezettség kér­déseivel foglalkozzanak — mondotta. Ami a tájékoztatásnak a tö­megek körében elért hatását illeti, a miniszterelnök annak a véleményének adott hangot, hogy a gazdasági helyzet meg­ítélésében mind a lakosság, mind az üzemek és intézmé­nyek körében sok a szélsősé­ges vélemény. — Intézményeink, vállala­taink helyzetünket a valósá­gosnál jobban ítélve a költ­ségvetést feneketlen zsáknak tekintik, amiből tetszésük sze­rint markolhatnak. Sok válla­lat, és sok állampolgár viszont a saját helyzetét másokéhoz hasonlítva rosszabbnak látja. Én viszont — mondotta Fock Jenő — helyzetünket úgy íté­lem meg, hogy semmi okunk sincs az idegességre, nincs szükség gyökeres változtatá­sokra a gazdaságpolitikában. A hiányosságokat azonban mi­nél gyorsabban fel kell szá­molni, s ehhez határozott kor­mányzati Intézkedések is kel­lenek. A problémákat közös erővel, együttesen kell meg­oldani. összhangban kell dol­gozni, mert enélkül a legjobb kormányzati intézkedés sem hozhat eredményt. — Meggyőződésem, hogy a párt és a kormány politikájá­nak megvalósításához meg­kapja a szükséges támogatást — fejezte be Összefoglalóját Fock Jenő. (MTI) SOMOGYI RfiPUP ítn. afcMtar«.

Next

/
Thumbnails
Contents