Somogyi Néplap, 1971. október (27. évfolyam, 230-256. szám)

1971-10-24 / 250. szám

Napjaink falusi témáiból Megszerzik-e a szükséges munkanapokat Módot ad-e tagjainak a termelőszövetkezet arra, hogy a nyugdíjév, a fizetett sza­badság, a maximális háztáji terület megszerzéséhez elegen­dő munkanapokat éven • át teljesítsék? Egyrészt a nyug­díjtörvény, másrészt pedig az alapszabály előírásai azok, amelyek a közös munkában való rendszeres részvételre ösztönöznek, azon túl, hogy a megélhetés és az anyagi jólét biztosítása önmagában is erre serkent. A foglalkoztatás mér­téke eltérő a megye különböző részein, a munkalehetőségek is mások északon és megint mások délen: mindenképpen érdemes azonban ez a téma arra, hogy a közös gazdaságok vezetői rajta tartsák szemüket különösen most, az év végé­hez közeledve. Jakab István istvándi tsz- elnök: — Nálunk a férfiak munkanap-előírása egy évre 250, a nőké 150, napi tíz mun­kaórával számolva. A foglal­koztatásról gondoskodtunk, melléküzemágunk is működik ezenkívül többen dolgozhat­nak a csemetekertben. Láda­üzemünk termelési értéke több millió forint, egész éven át üzemel. Összesen mintegy harminc-harmincöt embernek adhatunk így munkát a .ha­gyományos mezőgazdasági foglalkoztatás mellett. Mun­kalehetőség tehát van, nem fordulhat elő, hogy valaki azért nem teljesítheti az előírt munkanapokat, mert erre a szövetkezet vezetői nem ad­nak módot Keserű József darányi tsz- elnök: — Munkalehetőséget mindig biztosítunk, és január­tól decemberig figyelemmel kísérjük, ki hogyan tesz ele­get vállalásának és kötelezett­ségének. Harmadik éve al­kalmazzuk a módszert hogy figyelmeztetjük azt a tagot, aki igazolatlanul távol maradt a közös munkából. Emlékez­tetjük, milyen következmé­nyekkel jár az ilyesmi. Min­denki tisztán áll előttünk a pontos és gondos kimutatások révén: feljegyeztük minden tagnál a tervezett — vállalt — munkanapokat, ehhez viszo­nyítjuk a tényleges teljesítést. Az asszonyoknak például 175 tízórás munkanap kell ahhoz, hogy megszerezzék a jogosult­ságot a nyolcnapi fizetett sza­badságra. A háztáji terület nagysága — a nyugdíj-sokat kivéve — az évi kereset, függ­vénye, s a »nyereségrészese­dés« is a végzett munkától függ. Ha valaki nem teljesíti az előírt munkanapokat, a le­maradással arányosan csökken a jövedelemkiegészítés. Tavaly például az a nő — a nyugdí­jasokat és a csőikként munka­képességűeket kivéve —, aki nem teljesítette a 140 munka­napot, nem kapott jövedelem- kiegészítést ... » Hegedűs Lajos szabás! fez­einek: — A mi szövetkeze­tünkben tavaly ketten nem teljesítették a kötelező mun­kanapokat. Ennek ká-át a háztáji csökkenésében láthat­ták. Az idén eddig nincs ilyen problémánk. Igvekszünk min­dig munkát adni, mert ha nem ezt tennénk, akikor a ta­gok joggal kérhetnék munka­lehetősé" híján is a munka- nan jóváírását. A gépesítés révén egvre kevesebb kézi °rő kell. Itt van a kukorica ■Betakarításában mind-ssze hárman vesznek részt a kom­bájnoson kívül, pedig nem ke­vesebbről, mint százhatvan holdról van szó. Keresünk nekik munkát. Árokrendezés­re, utak karbantartására 50 000 forintot fizettünk ki a tag­jainknak akkor, amikor »holt idő« volt. Egyéb híján ezt a hasznos tennivalót végezték él, közben szaporították ledolgo­zott munkanapjaik számát. Dr. Knoll László balaton széntgyörgyi tsz-elnök: — Ná­lunk egyre kevesebb a kézi erő. éppen ezért arra törek­szünk, hogy olyan termelési feladatokat tűzzünk magunk elé, amelyekkel ilyen körül­mények között is megbirkóz­hatunk. Itt tehát nem az a gondja a termelőszövetkezet vezetőségének, hogy milyen foglalkoztatási lehetőséget biz­tosítson a tagságnak az elő­írt munkanap-mennyiség tel­jesítése végett. • * • A foglalkoztatáp problémája eltérő a megye különböző részein, ezt tanú­sítja a szövetkezeti vezetők tájékoztatója Tény, hogy egy­re kevesebb az idő az év vé­géig a hiányzó munkanapok ledolgozására. Kár lenne, ha a szövetkezeti gazdák közül némelyek a januári elszámo­láskor ébrednének tudatára idei mulasztásuknak. Ha vala­ki keresi a munkát — az iménti példák is bizonyítják —, a legtöbb termelőszövetke­zetben meg is találja. S nem szabad elfelejteni, hogy a kedvezmények is a végzett munka mérlegén méretnek... Hermái Ferenc fKuldottértelezfet a marcali járásin Nagyobb figyelmet a mezőgazlaságban dolgozó fiatalokra MAI KOMMENTÁRUNK Jól érte sülten AZ IPAR FEJLŐDÉSE mel­lett a marcali járás továbbra is mezőgazdasági jellegű — ol­vashattuk a járási KISZ-bi- zottság írásos beszámolójában, melyet a küldöttértekezletre készített. A mezőgazdasági jelleg az ifjúság helyét, mun­kalehetőségeit is meghatároz­za. Az egyik legjelentősebb if­júsági réteget a falun élők al­kotják. Egyre többen mennek vissza dolgozni a termelőszö­vetkezetekbe. Ez is hozzájá­rul ahhoz, hogy a tsz-ek »fia­talodnak« — ahogy ezt Király Ferenc, a járási pártbizottság első titkára mondta. A küldöttértekezlet sokat foglalkozott munkakörülmé­nyeikkel, szórakozási lehetősé­geikkel. Kétségtelen, hogy ma még hátrányos helyzetben van­nak azokkal szemben, akik az iparban dolgoznak. Nyáron gyakran nem nyolc, hanem tíz- tizenkét órát kell dolgozni, szabad szombat sincs. Pedig a körülmények egyre jobbak lesznek. Ahogy Balázs Béla vései küldött mondta, manap­ság a mezőgazdaság is szak­ma. Tsz-ükben, ahol ' néhány évvel ezelőtt csak néhány fia­tal vállalt munkát, most 115 KISZ-korú dolgozik. És hogy még többen válasszák hivatá­suknak a mezőgazdaságot, eb­ben nemcsak a munkahelynek, a munkakörülményeknek van szerepük. A fiatalok maguk is sokat tehetnek azért, hogy! megszűnjön, az a téves felfo­gás, mely szerint akkor men- ( nek a mezőgazdaságba, ha más munkahelyet nem talál­nak maguknak. A vései ki­tapasztalnak, ők is ott vannak, ahol dolgozni kell. Akár a tsz- ben, akás máshol. Épülő mű­velődési otthonukon eddig 350 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek. A fiatalok hozzászólásukban nagyon nyíltan és őszintén be­széltek azokról a hibákról, amelyeket meg kell szüntetni. Szó esett a KISZ lakásépítési akciójáról, amely nem járt si­kerrel. Bírálták a fiatal peda­gógusok egy részét, akik távol tartják magukat az ifjúsági szövetségtől. Ugyanakkor sok hasznos javaslatuk is volt. Például többet kell törődnie a KISZ-nek a fiatalasszonyok­kal, ugyanis kisgyermekük születése után három évig ott­hon maradnak, s szinte telje­sen elszakadnak a KISZ-től. Ezen változtatni kell — mond­ta Kovács Ilona, Varga And­rás kéthelyi agrármérnök ja­vasolta, hogy a fiatal agrár- szakembereket speciális fel­adatokkal bízzák meg, így több segítséget tudnak adni a fia­taloknak, mintha KISZ-titkári funkciót kapnának. Részt vett a küldöttértekez­leten Bíró Gyula, a megyei pártbizottság titkára és Stier Sándor, a KISZ megyei bizott­ságának első titkára, akit me­gyei küldöttnek választottak, és javasolták a KISZ megyei és a KISZ központi bizottsá­gába. MEGVÁLASZTOTTAK a 35 tagú járási bizottságot. Titkára Csordás Ferenc lett S. M. A közelmúltban egy ta­nácskozáson hallottam: el­lenőrzésünk során amerre jártunk, mindenütt mindent a legnagyobb rendben talál­tunk. A kezdeti gyanú, hogy jó előre értesültek a »várat­lan« ellenőrzésről, később be­igazolódott. Az egyik helyen ugyanis elszólták magukat, mondván, már nem tudták elképzelni, miért késünk. Volt idő tehát az előkészületek­re ...« Mármint arra, hogy eltün­tessenek mindent, ami kifo­gás alá eshet, és megkülön­böztetetten ügyeljenek arra, hogy az ellenőrzés alatt ne­hogy valami hiba előfordul­jon. Bevallom akkor és azóta is szüntelenül motoszkál a fe­jemben ez a tény, és ilyesmi­ket mormolok magamban: ez sehogy sincs így jól! Mert, hogy a hír szárnyakon jár, az régi dolog, és mióta feltalál­ják a telefont, azóta különö­sen könnyű dolga van a hír­nek, Könnyen jár szárnya­kon. Vannak esetek, amikor ez nem is olyan rossz, de ez ügyben semmiképpen sem el­fogadható. A hamis kép ki­alakításának, az önáltatás- nak soha nem volt értelme. Ez az élet minden területén előbb-utóbb csúnyán meg­bosszulja magát. Az ellenőrzés — legyen az bármilyen — mindig azt a célt szolgálja, hogy idejében, amíg nem késő, vegyük ész­re a hibát, derítsünk fényt az esetleges fogyatékosságok­ra. Iránytű az ellenőrzés, megmutatja, hogyan és mit kell tennünk, hogy dolgaink jobban menjenek. Éppen ezért mi értelme van annak, hogy olyan állapotokat, kö­rülményeket teremtünk kizá­rólag az ellenőrzés kedvéért, ami más, mint a gyakorlat?! Nehogy azt higgyék az elő­készületeket végzők, s az el­lenőrök távozása után meg­könnyebbülten sóhajtozók, hogy azokat csapták be, akik ezt a fontos feladatot felelős­séggel próbálták elvégezni. Nem! Tulajdonképpen saját maguk ellen vétették, még­hozzá nem is kicsit. Az ügyeskedéssel eltakargatott hiba attól még hiba rrs.rad, ha az adott pillanatban ép­pen nem látszik is. És kinek jó ez?! Mondom, a tanácskozás óta ez a jelenség motoszkál a fejemben. És bár elítélendő az, aki a szándékos félreve­zetés céljából »alaposan elő- kcszül« a »váratlan« ellen­őrzésre, még inkább hibát kö­ve tel a »váratlan« ellenőrzés hírét szárnyra bocsátó em­ber. Az úgynevezett jól érte­sült, akit aztán utólag meg­találni soha nem lehet. Ép­pen ezért lehetetlen ől tet­ten érni, felelősségre vonni. S ha már nem ébrednek hibájuk tudatára ezek a jól értesültek, akkor legalább minél sűrűbben bocsátanak szárnyra a »vigyázzatok, vá­ratlan ellenőrzés« hírét Ak­kor is, mikor valójában arra nem kerül sor! így talán használnának valamit. Mert egyébként mindany- nyiunkra nézve károsak! V. M. dött a KISZ felelősségét hang­súlyozta, amikor erről be­szélt. A falusi fiatalok nemcsak a mezőgazdaságban dolgoznak. Sokan járnak be a járási szék­hely üzemeibe, iskoláiba. Sza­bad idejüket azonban otthon töltik. Sokan tagjai a községi KISZ-szervezetnek. Szórakoz­ni, művelődni ott szeretnének. Ezért, ahogy a hozzászólások­ból kiderült, legtöbbször nem munkahelyük, hanem lakóhe­lyük gazdasági vezetőinek se­gítségét kérik, amikor klubot vagy más szórakozási lehető­séget szeretnének. A marcali járásban nagyon sok KISZ-szervezet kap segít­séget a tsz-től. Említhetném a mesztegnyői, a kéthelyi, a sá­voly: példát. Ékes bizonyítéka a somogyszentpáli is. Beke István tsz-elnök elmondta, hogy milyen jó náluk a ter­melőszövetkezet és a fiatalok kapcsolata Egyedül ők építet­ték faházat a fonyódligeti tá­borban, amikor a KISZ járási bizottsága ezzel a kéréssel for­dult a tsz-ekhez. Természetes, ha a fiatalok ilyen segítséget Fiatalok a szakmában 200 ezer forint értékű zöldség 15 háztáji gazdaságból Tovább szervezik a háztáji zöldségtermelést A barcsi fogyasztási szövet-j kezet legutóbbi igazgatósági ] ülésén tárgyalta a háztáji I gazdaságok fejlesztésének eredményeit, gondjait. Külö­nös hangsúlyt kapott ezen az ülésen a zöldségtermelés, amelyben a szövetkezet — a nemrég elfogadott 5 éves ház­táji fejlesztési program előírá­sai alapján — nagy lépéssel kíván előbbre menni. / Szerencsére Barcson már van mire alapozni. Ezelőtt há­rom évvel a fóliás kertészke­dés elterjedésének kezdetén ,több háztáji kertész, szövetke­zeti szakember ismerkedett tapasztalatcseréken -— például Mohácson — a primőr zöld­ségáruk termelésével. — Szükség volt a saját árualap megteremtésére — mondotta Füzesi István, a szö­vetkezet felvásárlási osztály- vezetője, akivel erről beszél­gettem —, mert eddig gyak­ran kellett primőr zöldségfé­lékért Pécsre utazni. Az első lépéseket anyagilag is segítette a barcsi ÁFÉSZ Termeltetési alapjából 15 000 forintot fordított fóliák be­szerzésére, a 4—5 háztáji ker­tész anyagi támogatására. A kezdők követőkre találtak. Ma már 15 háztáji gazdaság­ban gömbölyűdnek a fóliasát­rak. A kertészekkel a szövet­kezet szerződéseket kötött. To­vábbra is támogatják őket fó­liák. műtrágyák, magok és egyéb kertészeti eszközök be­szerzésében. Az eredmény 1971-ben mintegy 200 000 fo­rint értékű saláta, retek, pap­rika, paradicsom és más zöld­ségáru. A fóliás zöldségterme­lés területe 1800 négyzetmé­terre emelkedett körzetükben, Barcson. Csokonyavisontán, Rinyaújiakon. A barcsiak gyakran láthat­ták Asztalos Gyula háztáji kertészt, amikor már hajnal­ban vitte a friss zöldárut a szövetkezet zöldségszaküzleté- nek, az ABC-áruháznak és az élelmiszerboltoknak. Sokat termelt és szállított a többi háztáji zöldségtermelő is. A jó módszerek elterjedtek. Ré­sze van ebben Csenki Lajos­nak, a Vörös Csillag Terme­lőszövetkezet kertészének, aki soha nem sajnálta a felvilá­gosító szót a hozzá fordulók­tól. A háztáji kertészeteknek pedig nagy részük van abban, hogy az ÁFÉSZ gépkocsijá­nak kevesebbszer kellett Pécs­ről hoznia a primőr és más zöldárut Az ellátás javult a járási székhelyen. A barcsi fogyasztási szövet­kezet most tovább szeretne lépni. A barcsi AGROKER mintaiboltból segítik az öntö­zés gépesítését, a növényvédő szerek, további fóliák és a műtrágya beszerzését. A ter­melés szempontjából örvende­tes, hogy a »fóliások« már ültetik a salátát. A szövet­kezet illetékes dolgozói az ősz és a tél folyamán újabb por­tákra kopogtatnak azért, hogy szélesítsék a háztáji zöldség­termelők táborát. A barcsi gyakorlat azt mutatja, hogy érdemes, mert eonHocan mű­velt 200—300 négyszögöl éven­te meghozza a 10—20 ezer fo­rint bevételt Sk 25., Amikor a fénykép készült, kora ősz volt. A nyári nagy forgalom a Balaton-parton még alig észrevehetően csen­desedett, és a balatonszárszói Véndiófa diófái alatt napbar­nított emberek ültek a terített asztalok mellett. A szomszédos asztalnál egy társaság arról érdeklődött, melyik étel hogyan is készül Szegedi Zsuzsa felszolgáló készséggel, mosolyogva vála- szolgatott a kérdésekre. Tűre lemmel, nyugodtan. Aztán si­etve iramodott a konyha felé. Csak ő tudta, hogy aznap már hány kilométer volt a »lábá­ban«. — Három tanulónk — Sze­gedi Zsuzsa felszolgáló, Gei­ger Balázs és Jäger József szakács — most nyáron vég­zett. Mindhárman kiváló ered­ménnyel szerezték meg a szakmát, és úgy határoztak, továbbra is itt maradnak. Nemrég egy riportot hallot­tam. A beszélgetés során azt kutatták, vajon miért van az, hogy a fiatalok többsége a ta­nulóévek után vándorolni kezd. Ahogy megvan a képe­sítés, nyomban otthagyják az »anyaüzemefc«, és mennek, nemegyszer egyik helyről a másikra. Ki a nagyobb pénzre, ki személyes ellentétekre, ki új ismeretek megszerzésére hivatkozik. Ez a három fiatal úgy dön­tött, marad. Pedig kaptak ajánlatokat is. A jó szakem­ber, a tehetséges kezdő, min­dig és minden szakmában ke­resett — Már annak is nagyon örültem, hogy ide kerülhettem tanulónak — mondja Szegedi Zsuzsa. — Mert itt nemcsak a szakmát tanulhatta az ember, hanem a szakma szeretetét is! Ha azt mondom, nagyon jó a kollektíva, akkor az talán sab­lonosán hangzik. De valóban így van! Egy pillanatig sem volt kétséges, hogy maradok Sőt én csak örülhetek, hogy így van. — Az ember az eltelt három év alatt hihetetlenül sokat ka pott itt a munkatársaitól — így vélekedett a két fiatal sza­kács. — Ezt meg kell köszön­ni valahogy. Maradunk. Idézet a riportból: »Nem érzi, hogy tartózík valamivel az »anyaüzemnek« azért, mert itt szerezte a szak­mát?« »Nem! Nekem az volt a dol­gom, hogy tanuljak. Nékik pe­dig az, hogy ebben segítse­nek.« »De szükség lenne most itt is magukra...« »Nekem meg arra van szük­ségem, hogy másutt próbálják szerencsét.« Ök tizenhét—tizennyolc éve­sek. Egy kicsit fáradtak. Ne­héz volt a szezon. Megesett, hogy a szabadnapon is bejöt­tek dolgozni. Mert úgy látták, az üzlet érdeke ezt kívánja. Nem kérésre tették. Önszán­tukból. — Tapasztalatokat, ismere­teket szerezni úgy is lehet, ha az ember nem vándorol. Van­nak különböző versenyek, be­mutatók, ahol találkozhatunk szakmabei iekkeL Megvan a mód arra, hogy a saját üzlet­ből »kitekintsen« az ember. — És van lehetőség a to­vábbtanulásra is. Erről már beszélgettünk. Mikor a fénykép készült, kora ősz volt. Azóta sűrűn hullanak a diófa levelet Mi­kor a riportot hallgattam, aka* ratlanul is eszembe jutottak ők hárman. Vörös Márt» SOMOGY! NÉPLAP mt «IttöW 84, 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents