Somogyi Néplap, 1971. október (27. évfolyam, 230-256. szám)
1971-10-23 / 249. szám
Gazdasági eEetiink időszerű kérdéséi (Folytatás az 1. oldalról) előírások, rendelkezések kijátszásával is találkozunk. Vannak, akik vétenek törvényeink ellen, bűnöket követnek el a gazdasági életben, azon kívül is. Gazdasági bűn- cselekmények elkövetésére az emberi gyarlóságon túl gyakran lehetőséget adnak rendelkezéseink hiányosságai, gazdasági szerveink, intézményeink munkájának gyengéi is. Következésképpen, e jelenségek ellen részben az emberek nevelésével, részben a tolvajt szülő alkalmak megszüntetésével kell harcolnunk. Akik bűnt követnek el, azoknak a törvény előtt kell felelniük tetteikért. A Legfőbb Ügyészség nemrégiben készített egy alapos felmérést, amely azt bizonyítja: a gazdaságirányítás reformja óta mind a társadalmi tulajdont károsító, mind a népgazdasági bűnügyek száma csökkent. A gazdasági bűnözés területén egyedül a devizagazdálkodás érdekeit veszélyeztető bűntettek szaporodtak. Ez a tényleges helyzet. Sokat hallunk és olvasunk az önzésről, kapzsiságról, a harácsolásról. Ügy tűnik, mintha ezek a káros jelenségek szaporodnának. Ez összefügg azzal, hogy egyesek igényei a növekvő lehetőségekhez mérten enyhén szólva túlzottak és gátlástalanul törnek azok kielégítésére. Erről pártunk X. kongresz- szusán is szó esett. A felvflá- gosító-nevelő munka minden eszközével, és természetesen törvényeink következetesebb érvényesítésével is harcolunk az össztársadalmi érdeket háttérbe helyező mindenfajta megnyilvánulással szemben. Azt azonban nem fogadhatjuk el, hogy a kapzsiság, harácsp- lás oka a gazdaságirányítás reformja. Az önállóságnak, a helyesebb anyagi ösztönzésnek, a jobb ellátásnak, a köz- gazdasági szemlélet meg javulásának semmi köze sincs az eléggé el nem ítélhető anyagi kisiklásokhoz. Ezek ellen ma a korábbinál is kíméletlenebb harcot, nyílt fellépést hirdetünk. Ez az oka armak is, hogy nagyobb nyilvánosságot adunk az ilyen ügyeknek, és törekszünk olyan közhangulat kialakítására, amely lehetetlenné teszi a visszaéléseket. Ezt követeli tőlünk a becsületesen gondolkodó és dolgozó többség, a közösségellenes magatartást elítélő közvélemény. E törekvésünk jó példái a telekspekuláció ellen hozott intézkedéseink. Előbb a progresszív adózás bevezetésével próbáltunk gátat vetni az indokolatlanul és rohamosan növekvő telekáraknak. Mikor láttuk, hogy ennek a rendelkezésnek az eredménye nem kielégítő, akkor a kormány olyan intézkedést hozott, amely már drákói szigorral gátat vet a spekulációknak és az árak letörését célozza. A mellékjövedelmek szerzését szabályozó rendelkezéseink lazák voltak. Erőfeszítés nélkül lehetett betölteni másod-, sőt harmadállásokat, s ily módon meg nem érdemelt bérhez jutni. A kormány közelmúltban hozott határozata rendet teremt, jelentősen megszigorítva az előírásokat. Tarthatatlanul sok a befejezetlen beruházás A kormány elnöke ezután részletesen elemezte gazdasági életünk néhány problémáját. Elsősorban a beruházási politika és gyakorlati kérdéseiről szólott — Legkényesebb problémánknak a beruházási szféra jelenségeit tekintem — mon- dotta. — A beruházásokra fordított összegek tavaly is, az idén is kétszer olyan gyorsan nőttek, mint a nemzeti jövedelem, pedig ötéves tervünk előírása szerint a nemzeti jövedelemmel azonos mértékben kell emelkednie a felhalmozásnak. Az ebből származó nehézségek a költségvetésben és a fizetési mérlegben csapódnak le. Elsősorban a beruházásoknál kell rendet teremteni, mert valamennyi negatív jelenség elsősorban abból származik, hogy az utolsó két évben a beruházásoknál jelentős elcsúszások következtek be. — A legutóbbi esztendőkben — mondotta — a kormány többször foglalkozott a beruházási tevékenységgel. Jelentős javulásról azonban még nem beszélhetünk, bár az év folyamán fokozódott a koncentráció, s ez nem kis eredmény. A statisztikai adatok szerint a múlt évhez képest több mint ötszázzal csökkent a megkezdett és több mint ezeregyszázzal nőtt az átadott létesítmények száma. Jelenleg mintegy 10 százalékkal kevesebb a folyamatban levő építkezés, de a költségvetési összegek 13 százalékkal magasabbak. Mindennek ellenére tarthatatlanul magas a befejezetlen beruházások állománya. Értékük egy egész év beruházási összegének mintegy 80 százaléka. Egyik legfontosabb feladatunk, hogy ez az arány az ötéves terv végrehajtása során évről évre javuljon, és 1975-re az elfogadható, 65—70 százalékos szintre csökkenjen. Ez elengedhetetlen feltétele annak, hogy gazdaságunk hatékonysága erőteljesen fokozódjék. A beruházási feszültség lényegében nem csökkent, és a népgazdaságban mutatkozó gondok jó része erre vezethető vissza. Problémát okoz a beruházási össztevékenység nagysága és növekedési üteme. Ennyit nem bír el az ország, nem futja a nemzeti jövedelemből, nem áll rendelkezésre kellő kapacitás. A beruházási nehézségek az építési anyagok és a kivitelezés árának emelkedésében, a kivitelezési ha- tá’-'dő elhúzódásában jelentkeznek. Gazdaságirányítási rendszerünkkel ellentétes helyzet alakúit ki: az építőipari vállalatok válogatnak a rendelések között, nem törekszenek az olcsóbb és jobb minőségű kivitelezésre, a vállalt határidők betartására. A beruházási feszültségek hozzájárulnak a munkaerőgondok kiéleződéséhez és az import gyors felfutása következtében a külkereskedelmi mérleg hiányának is okozói. A beruházási problémák egyik eredője, hogy nem egyértelmű a felelősség a beruházási döntésekért. Nincs megfelelően meghatározva a funkcionális és ágazati irányító szervek felelőssége és feladata. Ez párosul a népgazdasági tervezés hiányosságaival, amelyek a források és a fejlesztési célok összhangjának hiányában, valamint a fejlesztési költségek alátervezésében jutnak kifejezésre. Nem kielégítő az építő- és a szerelőkapacitás, és emellett szervezetlen a kivitelezői tevékenység. Találkozunk a népgazdaság erőforrásait meghaladó és gyakran különleges építési igények szorgalmazásával is. Nem megfelelő a beruházások előkészítése, a minisztériu nők és a vállalatok pedig helytelenül, nem képeznek beruházási tartalékot. Elharapódzott az a szemlélet, amely abban jut kifejezésre, hogy a minisztériumok, a tanácsok és a vállalatok a negyedik ötéves tervtörvényben jóváhagyott kereten felül mintegy 40 milliárdos beruházási többletigény kielégítését szorgalmazzák. Fock Jenő emlékeztetett arra a meglehetősen gyakori jelenségre, hogy műszakilag és pénzügyileg megalapozatlan beruházások kivitelezését kezdik meg azzal az alig titkolt szándékkal, hogy a költségvetés — kényszerűségből — az eredetileg tervezettnél úgyis nagyobb összeget ad majd a már elkezdett létesítmény befejezéséhez. Ilyenkor természetesen mindig azzal érvelnek, hogy a népgazdaság: érdek kívánja ezt így. — Ez — mondotta — történjék akármilyen szinten is, enyhén szólva tisztességtelen spekuláció. — A vállalatok sok esetben — folytatta a Minisztertanács elnöke — a megengedettnél nagyobb arányban fordítják pénzösszegeiket beruházásokra, s nem tesznek eleget forgóalap feltöltési kötelezettségeiknek. A kialakult kedvezőtlen tendenciák növelik az árfeszültségeket, és egyre nehezebb helyzetbe hozzák a költségvetést. Ezeket a tendenciákat mielőbb meg kell változtatnunk. Korántsem könnyű, gazdasági munkánkban alapvető jelentőségű feladatról van szó. Elsősorban a szemléleten kell változtatnunk. Ez legalább olyan fontos, mint az adminisztratív intézkedések és a szabályozók megváltoztatásának egész sorozata. Állami, gazdasági szerveinknél, a társadalmi szerveknél érvényesülnie kell annak a központi gondolatnak, hogy a helyi érdekeknek megfelelő beruházásokat rendeljék alá az össznépgazdasági érdekeket kifejező beruházási tevékenységnek. Az állami költségvetést a népgazdasági terveknek megfelelően — A kormány ennek megfelelően úgy határozott — mondotta Fock Jenő —, hogy az Országos Tervhivatal teljes felelősséggel gondoskodjék a beruházási egyensúly megtervezéséről, a felhalmozási források mértékének és fő arányainak kialakításáról, valamint a központi fejlesztési célok ütemezéséről. Minden eszközzel biztosítanunk kell, hogy az állami költségvetés eszközeit a nép gazdasági tér veknek megfelelően használják fel. Ezt a Pénzügyminisztériumnak, és a bankszervezetnek a döntéselőkészítő pénzügyi eszközökkel biztosítaniuk kell. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumnak összhangot kell teremtenie a tervben előirányzott építési igények és az építőipari vállalatok kapacitásfejlesztési tervei között. Az ágazati minisztériumok és a tanácsok felelősek azért, hogy a fejlesztési koncepciók biztosítsák a hatékonyság növelését, a fejlesztések tervszerű, gazdaságos megvalósítását. A vállalatok és a szövetkezetek vezetőinek minden erőt összpontosítaniuk kell a saiát és a rendelkezésükre bocsátott eszközök hatékony, gyorsan megtérülő, intenzív fejlesztésére — hangsúlyozta a miniszterelnök. — Tovább kel' javítani az állami egyedi, nagy és a fejlesztési kölcsönből megvalósuló beruházások döntési rendszerét. A különböző szintű vezetők a beruházások elhatározásánál kötelesek figyelembe venni, hogy mennyi pénz áll rendelkezésükre. A továbbiakban a kor mány sokkal szigorúbban bírálja el a terven felüli pótigényeket. A tanácsi vezető szervek csakis az adott terület anyagi lehetőségeinek megfelelő fejlesztéseket tervezhetnek A vállalati fejlesztési alap a népgazdasági tervben előirányzott összeg. A vállalatok kötelesek jól sáfárkodni vele. A túllépés felelőtlenség, amely most már nem maradhat következmények nélkül. A jövő évi beruházási tervek — a a tapasztalható túlzásokkal és sürgetésekkel szemben — csak erőforrásainkkal összhangban álló, reális ütemet irányozhatnak elő. A beruházások tervszerű végrehajtása érdekében minden szinten kötelező a tartalékok képzése. Szigorúbban kell ellenőrizni a műszaki előírások betartását és meg kell akadályozni a fényűző, pazarló beruházásokat. A jóváhagyott beruházó-1 sok devizaköltségei nem léphetők túl. Különösen indokolt esetben a felügyeleti szervek engedélyét kell kérni. Korszerűsíteni kell a beruházások szervezését. Ennek érdekében nagyobb összhangot kell teremteni a beruházók, a tervezők és a kivitelezők tevékenységében és ösztönzésében. Az építési idő rövidítése érdekében meg kell gyorsítani a könnyűszerkezetes építési mód bevezetését. Az eddig elmondottakból is kitűnik, hogy beruházási gondjaink megszüntetéséhez a határozott intézkedések egész sora és természetesen ezeknek következetes végrehajtása szükséges. A várható intézkedésekkel kapcsolatban a kormány elnöke rámutatott, hogy nem kívánják a beruházásokat befagyasztani, sőt, a folyamatban levőket meg akarják gyorsítani, hogy azokat mielőbb a termelés szolgálatába állíthassák. De az új beruházások elhatározásnál következetesebben és keményebben beavatkozik a kormány. Hangsúlyozottan kérte valamennyi illetékes vezetőt, hogy a várható intézkedések mintegy megelőzéseként, ne isvekezzenek új beruházásokat kezdeni. Kérem — mondotta — a párt, a szakszervezet, a KISZ üzemi és minisztériumi szerveit, hogy vigyázzanak erre, s a kormány nevébei) kérem, sőt megkövetelem az állami szervek vezetőitől, az üzemek igazgatóitól, a szövetkezetek vezetőitől, , hogy óvakodjanak az említett törekvésektől, mert ezzel nehéz helyzetbe hozhatják népgazdaságunkat. Mindenki reálisan mérje fel helyzetünket, ennek megfelelően cselekedjék, hogy mielőbb túl jussunk nehézségeinken! A gazdaságosság érdekében Fock Jenő ezután arról szólt, hogy a felhalmozási folyamatban jelentős szerepe van a készletek alakulásának. Az elmúlt években összességében javult a helyzet. A készletnövekedés 1970-ben kisebb hányadott kötött le a nemzeti jövedelemből, mint korábban. Az eltelt három évben a készletek — jelentős abszolút növekedésük ellenére — kisebb ütemben rnőttek, mint az értékesítés. Mindezek ellenére a vállalatok jelentős vészénél még mindig tapasztalató indokolatlan készlet- gyűjtés. A kormány elnöke ezután a termelés gazdaságosságával foglalkozott. A népgazdaság fejlődésének alapvető követelménye — mondotta —, hogy állandóan javuljon a termelés gazdaságossága. Ezzel általában mindenki egyetért. A gyakorlatban azonban már számos vitatott kérdés merül fel. Egy- egy ágazat egészének a gazdaságosság szempontjából való áff<"Viütése és a teendők megfogalmazása központi feladat. Felmértük, milyen intézkedések szükségesek ágazatonként a jelenlegi helyzet javításához, nemcsak a közeljövőben, hanem a negyedik ötéves terv egész időszakában. A helyzet megváltoztatását elsősorban műszaki fejlesztéssel, a technikai, technológiai színvonal emelésével, a termékösszetétel javításával kell elérni. Fock Jenő hangsúlyozta, hogy a gazdaságos termelési struktúra javítása érdekében következetesebben kell alkalmazni mind a közvetett, mind a közvetlen irányítás eszközeit. Következetesebbé tesszük támogatási rendszerünket a tekintetben — mondotta — hogy egyes vállalatokat ne részesítsünk előnyben csak azért, hogy elkerüljék vagy elodázzák a termelés struktúrájának átalakítását, illetve az üzem esetleges megszüntetését. Gazdaságpolitikai céljaink megvalósításáért vállalnunk kell és meg kell birkóznunk az esetleges helyi politikai zökkenőkkel. A minisztériumokban sokkal határozottabban kell hozzáfogniuk a gazdaságtalan termelést folytató vállalatok ügyének rendezéséhez. Néhány vállalatnál máris elkezdték, vagy el is készítették az ötéves szanálási programokat. Ezek természetesen kemény, de elkerülhetetlen intézkedések. Vannak, akik attól félnek, hogy a szanálás nyomán politikai problémák keletkeznek, mindenekelőtt a munkaerő-foglalkoztatottság oldaláról. Hasonló aggodalommal találkoztunk a gazdaság- irányítás reformjának bevezetésekor is. Az aggodalom akkor sem volt indokolt, ma sem kell munkanélküliségtől félni, hiszen egész népgazdaságunkra rendkívül nagy terheket ró éppen a munkaerőhiány. Nem szabad Ilyen mondvacsinált nem valós indokkal késleltetni a most már halaszthatatlan intézkedések végrehajtását. Hasonlóképpen nem kell félni ellátási zavaroktól sem, mert képesek vagyunk a szükségletek kielégítéséről megfelelőképpen gondoskodni. A gazdaságtalan termelés visszaszorítása, megszüntetése — folytatta — minden vállalatnál nemcsak gazdasági, hanem alapvetően politikai feladat is. Ezárt szükséges, hogy ezzel a kérdéssel népgazdaságunk érdekeinek megfelelően a párt- és társadalmi szervek folyamatosan és minden szinten határozottan foglalkozzanak. A kormány elnöke részletesen elemezte a munkaerőhelyzetet és bírálta azokat a túlzó nézeteket, amelyek képviselői általános munkaerőhiányt emlegetve — és rá se hederítve a helyi megoldási lehetőségekre — arról panaszkodnak, hogy a termelőszövetkezetek melléküzemági vállalkozásai is az ipari szövetkezetek tömegével elszívják a munkaerőt. Népgazdaságunk fejlesztése jelenleg és a következő években elsősorban intenzív úton történik. Emellett természetesen egyes ágazatokban és az ország egyes körzeteiben munkahelybővítő, extenzív gazdaságfejlesztő módszereket is alkalmazunk. Az intenzív fejlesztés a munkaerőgazdálkodásban alapvetően a már foglalkoztatott létszám munkaerejének ésszerűbb hasznosítását igényli. A foglalkoztatottságban a reform eddigi időszakában — részben tudatos intézkedéseink nyomán — átrendeződési folyamat indult meg. Ez még inkább így lesz a negyedik ötéves terv hátralevő részében. 1973-tól kezdődően a munkaképes korú népesség száma lényegében nem növeks-ök. A z ifjúsági munkaerőforrás erőteljesen csökken, a mezőgazdaságból va’ó T’-'nnkaerőáram- lác mérsékeltebb ütemű lr A női munkaerőtartalékok munkába állítása mind nehezebb, s költségesebb. Ezek a tendenciák hosszabb időre érvényesek. Ésszerűbben gazdálkodjunk a munkaerővel A munkaerő nagyarányú spontán mozgása sok gondot okoz a vállalatoknak — mondotta Fock Jenő. — A káros munkaerőmozgás rontja a munkafegyelmet, ugyanakkor a fellazult munkamorál tovább növeli a fluktuációt. A vállalatok sok esetben nagy létszámhiányt mutatnak ki, és további csökkenésétől félve, elnézőek a fegyelmezet- lenkedőkkel szemben. A munkafegyelem lazasága jelentős részben a munka szervezettségének alacsony szintjével indokolható. Ugyanakkor a laza munkafegyelem gátolja leginkább a korszerű termelésszervezési elvek gyakorlati érvényesítését Ezért nagyon következetes intézkedésekkel kell gátat vetni a munkafegyelem további lazulásának. Az adminisztratív intézkedéseken túl számítunk a szocialista brigádok, a törzsgárda és minden öntudatos dolgozó példamutató helytállására. Továbbra sem kielégítő a munkaerőtartalékok feltárására és hasznosítására irányuló szervező munka. A vállalati szervezés jelenlegi helyzetét gyors ütemben kell javítani. A termelési eszközök jelentős fejlődését nem követte a munkaszervezés fejlődése. A vállalati szervezőtevékenységben főleg a termelés- szervezés gyors ütemű fejlesztését, a modern munkaszervezési módszerek széles körű elterjesztését kell szorgalmazni — mondotta. — A vállalati igazgatási, irányítási és ügyviteli munkaterületeken is széles körben alkalmazni kell a korszerű módszereket, az irodatechnikai és adatfeldolgozó eszközöket. Az iparban kedvezően alakult a munka termelékenysége. Folytatódik az 1970-ben elkezdődött tendencia. A termelés emelkedése az iparban teljes egészében, az építőiparban pedig kétharmad részben a munka termelékenységének növekedéséből származik, s ez lényegében megfelel a tervelőirányzatnak. Bár a lehetőségek még nincsenek kihasználva és az általában pozitív fejlődés az egyes vállalatok esetében nagy eltéréseket takar. Figyelemre méltó, hogy helyreállt a termelékenység és a bérszínvonal emelkedése közötti összhang. A termelékenység növekedése az iparban kisebb, az építőiparban jelentősebb mértékben meghaladja a bérszínvonal emelkedését. A felhasznált bérek tömege mind a tervezetthez, mind a termeléshez viszonyítva arányában megfelelő. örvendetes, hogy milyen erőteljesen bontakozik ki a vidéki ipartelepítés és fejlesztés. Ennek ütemére jellemző, hogy ma már a korábban elmaradott területeken is jelentkezik a munkaerőhiány, sőt egyes üzemek kapacitását bár szükséges volna, létszámhiányra hivatkozva, nem használják ki. Nyilvánvaló, hogy itt is az intenzív fejlesztés koncepciójának kell előtérbe kerülnie. A kormány elnöke ezután a munkaerőgondok megoldását célzó kormányintézkedésekről beszélt. A munkaerőgondok enyhítése érdekében nyugdíjrendszerünket úgy kívánjuk továbbfejleszteni, hogy a nyugdíjjogosultságot szerzett dolgozókat — elsősorban a fizikai munkásokat — a további munkában maradásra ösztönözze. Ezekért az évekért a nyugdíj összege természetesen nagyobb százalékban növekszik, majd, mint az azt megelőző évekért. Terveink szerint a nyugdíjasok — nyugdíjuk és keresetük korlátozása nélkül — évenként négy hónapig, illetve a népgazdasági- lag különösen fontos területeken annál tovább is dolgozhatnak majd. — Való igaz, — folytatta Fock elvtárs —, hogy az utóbbi években a szélesebb profilú gazdálkodás megteremtése nyomán munkaerővándorlás indult meg az állami iparból a termelőszövetkezetek felé. Ennek hasznos oldala, hogy kialakult az élelmiszerpiari vertikum, ami a korábbinál gazdaságosabb és korszerűbb termelést tett lehetővé. Ez helyes, ezt továbbra is fejleszteni akarjuk. Azt azonban nem tűrjük, hogy az iparból a termelőszövetkezetekbe átkerült dolgozók olyan tevékenységet folytassanak, ami semmilyen kapcsolatban sem áll a mező- gazdasággal, például tsz- nyomdában és öntödében. Rendet kell teremteni a melléküzemági tevékenységben Azért, hogy egyes termelő- szövetkezetekben ilyen ipari üzemeket létesítettek, az ágazatot irányító vezetők is felelősek, hasonlóképpen, mint a helyi vezetők. Egyebek között a termelőeszközök átengedésével a pillanatnyi problémák megoldását keresték, ám ez a megoldás ellenük fordult és ma már nehézségeket okoz. Itt az ideje, hogy ésszerű rendet teremtsünk ezen a téren is. Meg kell akadályozni, hogy a termelőszövetkezetek a helybeli munkaerőtartalékok jobb kihasználása helyett továbbra is az állami szektorból vonjanak el munkaerőt. A szövetkezetek és a nagyipari vállalatok közötti indokolatlan jövedelem-aránytalanságokat ii meg kell szüntetni. Intézkedünk a termelőszövetkezetek nem mezőgazdaság (Folytatás a S. oldalcmj) 2 SOMOGYI NÉPLAP
