Somogyi Néplap, 1971. október (27. évfolyam, 230-256. szám)
1971-10-23 / 249. szám
(Folytatás a 2. oldalról) Jellegű tevékenységének továbbá szabályozásáról. Továbbra sem korlátozzuk a lakosság részére végzett szőr vetkezeti szolgáltatásokat, a helyi építőanyagok termelését és az olyan kisipari jellegű termelést, amely a helyi igények jobb kielégítését szolgálja. Termelőszövetkezetek ipari bedolgozást csak akkor végezhetnek, amikor a nagyipari kapacitások termelése nem elegendő a szükségletek kielégítéséhez. Ezenkívül olyan területeken is, ahol ezzel a kihasználatlan helyi kapacitásokat hasznosítani lehet. Jogszabályokban határozzuk meg a szövetkezeték számára tiltott tevékenységeket Pontosabban körülhatároljuk a vegyes profilú szövetkezetek jellegét, és — Az eltelt néhány év alatt, és ez egybeesik a gazdaságirányítási reform éveivel, nagyot fejlődött a mezőgazdaság, megszilárdult a szocialista nagyüzemi gazdálkodás — mondatta ezután. — Parasztságunk szereti a szövetkezetei, ragaszkodik hozzá, megszokta körülményeit, elsajátította a nagyüzemi gazdálkodás módszereit. A legutóbbi esztendők változásai minőségi jellegűek. Bizonyítják: nem feleslegesen áldoztunk a mezőgazdaságra. Az ez évi termelést reálisan értékeljük. Kenyérgabonából jók az eredmények, de kukoricából, takarmányból nem kedvező a termés. Így a szerencsésen megnőtt állatállománynak a következő mező- gazdasági évben történő ellátásához előreláthatólag jövőre is — úgy, ahogy idén is — importra lesz szükségünk. A Minisztertanács elnöke utalt arra, hogy a mezőgazda- sági termelés különös gondosságot és körültekintést kíván. Hangsúlyozta: Az elmúlt három-négy évben igen sokat tett a kormány a mezőgazda- sági termelés biztonságának fokozására. Megtöbbszöröztük a növényvédő szerekkel és műtrágyával való ellátást, az állatállomány növelése érdeazokra differenciált termelési adókat alkalmazunk. Azokat a termelőszövetkezeteket, amelyek összes termelési értékéből az élelmiszer- ipar és fagazdaság tevékenységéhez egyáltalán nem kapcsolódó gépipari, vegyipari és könnyűipari bedolgozás árbevétele 30—50 százalék között van, mezőgazdasági-ipari szövetkezetekké alakítjuk át. Azokat pedig, ahol ez az arány 50 százalék fölé kerül, ipari— mezőgazdasági szövetkezetekké. A bérezési feszültségek, jövedelemaránytalanságok megelőzésére, illetve megszüntetésére is intézkedünk. A mező- gazdasági termelőszövetkezetek ipari részlegeinek szervezését az illetékes ágazati tárcák koordinálják és ellenőrzik. kében különböző kedvezményeket adtunk, beruházást biztosítottunk, takarmányt importáltunk. Most már jogos az az igény, hogy ezek az előzetes befektetések minél gyorsabban hozzák meg az eredményeket. A mezőgazdasági termelés területén is jelentősen fokoznunk kell a hatékonyságot. Közismertek, s tegyük hozzá: nyomasztóak még mindig egyes mezőgazdasági termékek hozamproblémái. Nagyobb ütemben kell növelnünk a zöldség- és gyümölcstermesztést, hazai termelésből kell kielégíteni a cukorszükségletünket, mielőbb meg kell oldanunk a szarvasmarha-tenyésztés, a takarmánytermelés és a legelőgazdálkodás problémáit. Nagy erőfeszítéseket teszünk, hogy megszüntessük a sertésciklust. Ebben ez ideig egyetértés volt, most, hogy az eddig elért sikerek mellett némi helyi gondok is jelentkeznek, máris vannak, akik bizonytalankodnak, ingadoznak azok közül, akik megfelelőnek tartották az intézkedéseket. De ezért természetesen nem állhatunk meg, a jó elgondolásainkat végig kell vinnünk. jelenlegi gyorsulása azonban nem csupán öröm, mivel nem enyhíti, hanem bizonyos mértékben fokozza nehézségeinket. Egészségtelenül felgyorsult a felhalmozási folyamat. A költségvetési kiadások túlzottan növekedtek részben a fokozott felhalmozás, részben a kialakult termelési és fogyasztási támogatások miatt és amiatt is, hogy az importált áruk árának emelkedését nem hárítottuk át a belföldi fogyasztókra. A kormány elnöke kifejtette, hogy helyes lépésnek bizonyult a közgazdasági feltételek megszigorítása, amely 1971. január 1-től lépett életbe. A kialakult körülményeknek megfelelő határozott gazdasági intézkedéseket terveznek a jövő évre ,is mindenütt, ahol csak szükséges. Határozottan le kell szögezni — mondotta —, hogy ki miért felelős. A funkcionális irányító szervekre hárul mindenekelőtt a tervek és előrejelzések realitásának megállapítása népgazdasági vonatkozásban, valamint a mérlegek egyensúlyának biztosítása. Már a tervezés időszakában fel kell tárniuk a jelentkező ellentmondásokat. A kormány meghallgatja az. érdekelt tárcák, társadalmi szervek, testületek javaslatait, azokat velük meg' vitatja és további döntéseiben figyelembe veszi. Jól kialakult ez az együttműködés például a kormány és a Szakszervezetek Országos Tanácsa között. Az ágazati irányító szervek fő felelőssége a konkrét fejlesztések meghatározásában áll. A fejlesztési problémák összes kapcsolódó szükségleteit, mint például az importot, a járulékos beruházásokat stb. ki kell dolgozniuk. Továbbá azt is, hogyan lehet a fejlesztéseket gazdaságosabban megvalósítani. A vállalatok felelősségének egy része abban áll, hogy biztosítsák a termelés maximális •gazdaságosságát. Ennek megfelelő terveket és fejlesztési elképzeléseket dolgoznák ki. Gondoskodniuk kell a pénzügyi fegyelem betartásáról, a pazarló és gondatlan gazdálkodás megakadályozásáról, a korszerű és gazdaságos szervezeti formák alkalmazásáról. Azzal számolunk, hogy nőnek majd a bérpreferenciák iránti és az egyéb támogatási igények. Ezeknek általában nem szabad engednünk, mert — amellett, hogy veszélyeztetnénk a vásárlóerő—árualap egyensúlyát — mentesítenénk a vállalatokat attól a követ- telménytől, hogy belső tartalékaikat mozgósítsák. A termelékenység és a bérszínvonal emelkedése, valamint a termelés és a bérvolumen alakulása egyensúlyban van. A kormány elnöke röviden ismertette azokat a feladatokat. amelyeket az év hátralevő részében kíván megoldani a kormány. Röv'desm napirendre kerül az 1972-es népgazdasági terv és költségvetés. A Minisztertanács elé kerülnek azok a témák is. amelyek a kormányprogramból ered'en sürgetik az áttekintését annak meddig jutottunk, mi’-ént haladunk a földgázprogram "s a petrolkémiai központi fejlesztési program végrehaitásában Elemzésre kerül még a vállalati szervezési tevékenység fejlesztése, rendezne a kisiparral kapcsolatos problémákat. Ez utóbbi főleg a szolgáltatások javítását célozz. Megvizsgálják a mezőgazdaság szocialista fejlesztésével kapcsolatos feladatokat is. Fontosak a vízgazdálkodás távlat’ feilesz+ási koncenció’á-ól és a vízgazdálkodási társulások fejlesztéséről a kormány elé kerülő anyagok. Dolgoznak a tervszerű devizagazdálkodással kapcsolatos szabálvok módosításán, és megvitatnak számos jelentést a lakosság helvzetét közvetlenül érintő kérdésekről. Ilyen például a Munka Törvény- könyve végrehajtásának tapasztalatairól valamint a lakásépítés fejlesztéséről, a lakáselosztástól és a lakbérek új rendszeréről hozott határozatok végrehajtásáról szóló je lentés. Fokozni kell a termelés hatékonyságát Külgazdasági kapcsolataink Fock Jenő azután rátért külgazdasági kapcsolataink helyzetének ismertetésére. Gazdasági életünk — mondotta — ezernyi szállal kapcsolódik más országokéhoz, elsősorban a baráti szocialista államokéhoz. Pártunk és kormányunk gazdaságpolitikai koncepciójának megfelelően külgazdasági kapcsolatainkat mindenekelőtt a szocialista országok közösségéhez tartozó államokkal fejlesztjük, és ezeknek az országoknak részesedése sok év óta általában teljes forgalmunk mintegy 70 százaléka. Különösen fontos az, hogy legnagyobb kereskedelmi és gazdasági partnerünk a Szovjetunió, melynek részesedése teljes külkereskedelmünkben mintegy 36 százalékos. A békés egymás mellett élés elvére épülő külpolitikánknak megfelelően természetesen gazdasági megfontolásokból is arra törekszünk, hogy az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök alapján eredményes együttműködést építsünk ki a fejlődő országokkal és a fejlett tőkés országokkal is. A világkereskedelemben az elmúlt években kialakult és számunkra kedvező tendenciák eredményeként, hosszabb idő után először sikerült a tőkés országokkal kereskedelmi mérlegünkben aktívumot elérni. Ez azonban nem bizonyult tartósnak, s most ismét komoly figyelmet kell fordítanunk a külkereskedelmi mérleg alakulására. összefügg ez azzal is, hogy az egyre növekvő — s tegyük hozzá, nem is mindig feltétlenül indokolt — importigények nagy hányada csak tőkés relációból elégíthető ki. Ugyanakkor a termelés túlnyomó része nem olyan minőségű és gazdaságosságú, hogy ugyanoda exportáljuk. A tőkés piac dekonjunktúrája és a tavalyi év rossz mező- gazdasági termése következményeképpen visszaesett a tőkés exportunk, míg az import változatlanul magas maradt. Nem vagyunk megelégedve az export növekedési ütemével. Az export növelését nem általában, hanem a jövedelmező termékekből kell biztosítani. A szocialista országok felé vállalt kiviteli kötelezettségeinket feltétlenül teljesíteni kell. Külkereskedelmi forgalmunkban külön nehézséget jelent, hogy az importárak számunkra kedvezőtlenül változnak. A jövőben is a szocialista országok közösségével és mindenekelőtt a Szovjetunióval kívánjuk külgazdasági kapcsolatainkat még erőteljesebben fejleszteni; erre a kibontakozó szocialista integráció egyre kedvezőbb lehetőségeket kínál. A nem szocialista államokkal folytatott gazdasági együttműködés fejlesztéséhez objektíve kedvezőbb lehetőségeket nyújtanak a tőkés országok részéről megtett kereskedelempolitikai lépések, amelyek célja a gazdasági kapcsolatok kibontakozását korábban gátló akadályok elhárítása. A kölcsönös előnyök mellett és szerény lehetőségeinkhez képest bővítjük a fejlődő országokhoz fűződő kapcsolatokat, és segítjük gazdasági önállóságuk megszilárdítását. Gazdasági fejlődésünk üteme a tervezettnél gyorsabb Fock Jenő ezután gazdasági helyzetünk főbb jellemzőit, tendenciáit elemezte. A gazdasági fejlődés üteme — mondotta — 1971-ben várhatóan meghaladja a tervezettet, tehát gyorsul az előző két évhez képest. A nemzeti jövedelem várhatóan meghaladja a tervezettet. A növekedési ütem Szolid, fegyelmezett gazdálkodást! Az 1972-es esztendő nagy jelentőségű, a negyedik ötéves terv végrehajtásában nagyon sok függ attól, hogyan szervezzük meg a jövő évi munkát. Az a véleményünk, hogy alapvető célkitűzéseinket fenntartva, szigorúan kordában kell tartanunk mindazokat í kívánságokat és követeleséket melyeknek teljesítése messze túlnőne lehetőségeinken, s de- zorganizálná a tervek teljesítését. Nem lehet bocsánatos bűn: pénz nélkül, szükségtelenül dinamikusan fejleszteni, készlétek felduzzasztását eredményező módon vásárolni. még inkább importálni. Nyilvánvaló, hogy 1972-ben és a további években minden szinten szolid, fegyelmezett gazdálkodást kell folytatni, megkövetelni. A nemzeti jövedelem növekedésének meg kell haladnia a belföldi fel- használást. A belföldi piacon törekedni kell némi túlkínálatra. Csak ebben az esetben várható, hogy a mechanizmus szándékainak megfelelően működjék, a hatékonyság növelésére ösztönözzön és a műszaki, gazdasági fejlődés meggyorsítását segítse elő. Továbbra is fontos feladatunk, hogy fenntartsuk a termelés kialakult, viszonylag gyors növekedési ütemét. A termelést viszont csak ott és azokból a termékekből szabad növelni, ahol azokra igény jelentkezik, vagyis amelyek tényleges szükségleteket elégítenek ki. Az ipari termelés menyiségi növelésének ma szigorúbbak a feltételei, mint korábban voltak. Tudomásul kell venni, hogy sem 1972-ben, sem a későbbi években nem állnak rendelkezésünkre az eddigi mértékben a termelés növelésének extenzív eszközei. A termelés növelését azért viszonylag kevesebb beruházással és munkaerő-felhasználással kell elérnünk. Gazdálkodásunk mai fokán ennek megvannak a lehetőségei. Még igen nagyok az üzemekben a tartalékok. Különösen fontos hogy jobban ellenőrzésünk alá vonjuk és megfékezzük a felhalmozás igen gyors növekedését. Az a célunk, hogy a beruházási vásárlóerő 1972-ben lehetőleg ne legyen nagyobb az ideinél. Már 1972-ben és a közvetkező években is nagyfokú takarékosságot kívánunk érvényre juttatni. A költségvetési gazdálkodásban mérsékeljük a termelési és egyéb támogatások növekedését. Az alapvető fontosságú szí"--'"’eteket kielégítjük, de elhalasztjuk nem feltétlenül szükséges igények kielégítését, és határozottan visszautasítjuk a pazarló, a luxus, a lehetőségeinket meghaladó kívánságokat. A hitelforgalomban szigorúbb gyakorlatot kell folytatnunk. Megakadályozzuk,. hogy a vállalatok — különösen rossz gazdálkodás esetén — növekvő mértékben vegyék igénybe a központi, a költségvetési vagy hitelforrásokat. A készletgazdálkodásban különösen következetesen kell alkalmazni az önfinanszírozás elvét. Továbbra is gazdaságpolitikánk egyik legfontosabb céljának tekintjük a lakosság életkörülményeinek javítását, jövedelmének növekedését, életszínvonalának folyamatos emelését. Az életszínvonal, a fogyasztás emelkedésének tartós fedezete azonban a jövőben is csak a nemzeti jövedelem növekedése lehet. A fogyasztás növekedési üteme tehát huzamosan nem haladhatja meg a nemzeti jövedelem növekedési ütemét. Ennek érdekében a személyi jövedelmeket szorosabban kapcsoljuk az elért teljesítményekhez. Fenntartjuk az árus’’-íá" jelenlegi színvonalát, de törekednünk kell arra, hogy a kereskedelem ne kössön le indokolatlanul eszközöket, és a külföldi beszerzési lehetőségeket gazdaságosabban és csal. a fontosabb igények kér’' ' ;ére, az áruválaszték tényleges bővítésére hasznaiba íe.. A termelés és felhasználás egyensúlyának általános javítására irányuló intézkedések mellett egyik legfontosabb feladatunk külkereskedelmi forgalmunk bővítése az egyensúlyi követelményeknek megfelelően. A szakmai munka A miniszterelnök ezután a vállalatok ötéves terveit értékelte. Elmondta, hogy azokban sok jó gondolat mellett néhány jellegzetes hiba is előfordul. A vállalatok egy része a lehetőségeket jóval meghaladó hitel- és költségvetési igényeket támaszt és nem veszi eléggé figyelembe -7 érv'tési kapa ' tások korlátozottságát. A személyi juvCujmiek növelését a vállalatok átlagosan a népgazdasági terv szintjén tervezik. Általános jelenség, hogy a termelési és a nyereségvolumenek kialakításában a személyi jövedelem biztosítása volt a meghatározó. A minisztériumok és a vállalatok, az üzemek gazdasági, szakmai munkájának számottevő része politikai hatást is kiváltó tevékenység, a termelés szervezése és irányítása általában politikai munka is, de még nem mindig politikusán végzett munka. A minisztériumokban, a vállalatoknál, az üzemekben az üzemrészekben és az egyes brigádokban a valóságos helyzetet és a feladatokat őszintén ismertetve jó politikai légkört és hangulatot kell kiala ki tani. Sokszor bebizonyoso Gazdaságpolitika! céljaink eléréséhez a továbbiakban is a reform eszközeit alkalmazzuk. A tervezett és a jelenleg kidolgozás alatt levő intézkedéseink alapvetően közgazda- sági jellegűek, a rendszernek, a körülményeknek megfelelő alkalmazását jelentik. Az intézkedések végrehajtásában nagyfokú határozottságot igénylünk, és azt a gazdaság- irányítás minden szintjén megköveteljük. palitikai munka is dott már, hogy az emberek közötti kölcsönös bizalom, a nyugodt légkör és közhangulat. a fe>V'-- -s a szorgalom valójában anyagi értékek forr^ou. Amikor a kormány és a Szakszervezetek Országos Tanácsa elemezte a kollektív szerződések előkészítésének és megkötésének a tanulságait, kiderült, hogy az idén lejárt szerződések végrehajtásáról szóló beszámolók néhány helyen formálisak voltak. Vállalatvezetőink nagy többsége ma már kiváló szakemberként tud érvelni és vitázni különböző tudományos konferenciákon, szakmai fórumokon — érvelnek, vitáznak nem egyszer a főhatóságok!’ de még nem tud minden vezető gazdaságpolitikai céljainkról és terveinkről közérthetően, az üzemekben dolgozó munkások nagy tömegét mozgósító erővel és érvekkel agitálni. Mindez arra figyelmeztet bennünket, hogy pártszervezeteinkben, a szakszervezeti és az egyéb üzemi fórumokon vezetőinknek és társadalmi aktivistáinknak egyaránt jól kell orientálniuk a közvéleményt, a közfelfogást. A tömegtájékoztatás feladata Túl kell jutni azon, hogy egyesek szépen szólnak vagv írnak a szocialista erkölcsről, ítéletet mondanak a kispolgári nézetekről és magatartásról, felvázolják népgazdasági és össztársadalmi céljainkat — általában. De ha adott helyen, egy-egy vállalat élén vagy üzemben, a brigádban, vagy pedig a barátok körében nap mint nap megsértik a népgazdaság érdekeit, ha nyerészkednek, harácsolnak, akkti ezt úgy minősítik: igaz, hogy általában ez elítélendő, nem szép, de itt és most meg kell érteni. Ha a tömegpolitikai munka — bármely szinten is — enged a népgazdaság fejlesztésével ellentétesen ható »-külön« érdekeknek, vagy pedig a gazdasági alapismeretek hiányából is táplálkozó hangulat nyomásának, akkor szembekerül a gazdasági ésszerűség követelményeivel. Jelen helyzetünkben arra van szükség, hogy politikai munkával és a tömegpolitikai munka eszközeivel is tudatosítsuk a gazdasági élet követelményeit. Beszéljünk elért eredményeinkről és nagyszerű céljainkról. Segítsük elő a viszonyoknak megfelelő szó cialista munkaverseny meg újulását és kibontakozását. A céljainkat látó és megérté munkásember öntudatánál tisztességénél és szorgalmánál fogva kész lesz minden ere jével hozzájárulni hazánk, s önmaga gyarapodásához. A sajtinak, a rádiónak és a televíziónak hatékonyan és felelősségteljesen, a népgazdaság elsődleges érdekeit szem előtt tartva kell tájékoztatni a közvéleményt egy-egy intézkedés céljáról, várható gazdasági hatásáról. Általában ez megfelelően történik. Több jó riport, írás és műsor a televízióban, a rádióban és a sajtóban nemcsak a hiányosságokat hangoztatja, hanem a megoldás ésszerű módszereire is rámutat. Sajnos, még sok olyan anyaggal találkozunk, mely a jó szándék mellett vagy annak ellenére nem segít. Jobban be kell tartani a demokratizmus követelményeit a mű-orok szerkesztésé ■ né 1, sőt az üzemi demokrácia adta lehetőségek teljesebb kihasználására kell törekedniük és ösztönözniük. Ez ellen cselekszenek, amikor elveszik a mikrofont hibákról szóló, a vezetők tehetetlenségét ostorozó munkások elől. De akkor is, amikor hasonlóképpen járnak el, s a vezető szavát szakítják félbe, miközben az meggyőző szóval érvel a nép- gazdasági érdekek mellett. Sokoldalúan és körültekintően segítsék a gazdasági építőmunkát, működjenek közre a jó tapasztalatok elterjesztésében. A tömegtájékoztatási eszközök erejét, hatásosságát semmiképpen sem nélkülözhetjük. Miután áttekintettük gazdasági helyzetünk fő tendenciáit, a jelenlegi helyzetet és az előttünk álló feladatokat, joggal állapíthatjuk meg: szocialista népgazdaságunk kedvezően fejlődik, elképzeléseinket alapvetően sikerült valóra váltanunk. Ezt elősegíti a gazdaság- irányítás reformja, amely az elmúlt három év tapasztalatai alapján jól bevált. A mindennapos munka, a gazdasági élet sokoldalú változása azonban új és új problémákat vet fel. Megfontolt helyzetértékelésre és egységes cselekvésre van szükség. A kialakult nehézségek megoldása átgondolt intézkedések sorozatát igényli. A mostani tanácskozás feladata az őszinte eszmecsere. Azt várjuk, hogy mindenki szabadon, nyíltan mondja el véleményét, kérdéseit, javaslatait. Bizonyos vagyok abban, hogy mai tanácskozásunk, gondolatcserénk jelentősen hozzájárul feladataink sikeres megvalósításához. • e ® Fock Jenő beszámolója után dr. Ajtai Miklósnak, a kormány elnökhelyettesének elnökletével megkezdődött a vita gazdasági életünk időszerű kérdéseiről. A vitában hu- szonketten — vállalati igazgatók, tsz-elnökök, párt- és szakszervezeti vezetők, valamint gazdasági szakemberek — szólaltak fel. A vitát követően Fock Jenő, a kormány elnöke válaszolt a felvetett kérdésekre, és összefoglalta az aktíva munkájának tanulságait. A gazdasági akitvaértekezle - tét dr. Ajtai Miklós zárta be. SOMOtiVI NÉPLAP Bsombai, 1971. október 23.
